Orbán Viktor köszöntője a Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium új sportcsarnokának átadóján

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm a mezőhegyesieket és a környékből érkezetteket! Köszöntöm azokat is, akik befértek, meg azokat is, akik nem fértek be. Önöknek is jó napot kívánok! Köszönöm, hogy eljöttek.

Speciális előzenekar vagyunk mi itt most Lázár János miniszter úrral, mert amiért összejöttünk, az valójában egy sportcsarnok-megnyitó, ahova majd jönnek a régi nagy sztárok és a helyi öregfiúk; az lesz igazából a mai nap legfontosabb pillanata. Ráadásul én előzenekar vagyok még Lázár Jánoshoz is, mert ő fogja majd hivatalosan is átadni a csarnokot, hiszen ő az, aki nemcsak sok figyelmet és munkát fektetett ebbe, hanem a felelősséget is viseli mindazért, amit itt látunk, mert a mezőhegyesi gazdaságot működtető alapítványnak ő az elnöke. Köszönjük szépen, János, Neked is meg a polgármester úrnak is az elmúlt évek munkáját!

Én röviden csak annyit szeretnék Önöknek mondani és ezzel köszönteni ezt a nagyszerű eseményt, hogy ez egy nagyon szép csarnok, ez egy különleges csarnok, látják, ha körbenéznek. Mi azon dolgozunk, és az a meggyőződésünk, hogyha valamit építünk, akkor az a legjobb legyen. És hogyha valami magyar, akkor az jelentse azt, hogy az a legjobb. Aligha hiszem, hogy ma Közép-Európában ebben a méretben bárhol találnánk szebb, ízlésesebb, funkciójában minden igényt kielégítőbb sportcsarnokot. Ez egy magyar építészeti alkotás, és itt már megvalósult, amit szeretnénk, hogyha magyar, az azt jelenti, hogy a legjobb.

A szülőknek szeretném azt mondani, hogy tudatában vagyunk annak, hogy a sport nélkül nem fog menni. Mindannyian, akik gyereket nevelünk vagy már éppen unokát, pontosan tudjuk, hogy milyen nehéz dolog rendes emberré nevelni a gyerekeket meg az unokákat ebben a megbolondult világban, ahol mindenfajta csábítás éri őket, hogy merre térjenek le arról az útról, amilyenen egyébként mi szeretnénk a gyerekeinket látni. És nekem meggyőződésem, személyes élményként is mondom, hogy sport nélkül nem fog menni. Tehát ebben a modern világban, ha a gyerekek nem sportolnak, ha nincsenek közösségben, ha nem edzenek, ha nem tanulnak meg kötelességet teljesíteni, ha nem tanulnak meg közösségben élni, a közösségért dolgozni, ha nem tanulnak munkát és alázatot, akkor a világon máshol ezt nem fogják nekik megtanítani, leginkább csak az öltözőben és a sportpályán. Ezért itt nem egyszerűen csak egy sportcsarnokot adunk át, hanem a lehető legnagyobb segítséget nyújtjuk a mezőhegyesi szülőknek, hogy sikerüljön úgy nevelni a gyerekeiket, ahogy azt ők elképzelték.

És harmadrészt nem lenne őszinte, ha nem mondanék egy mondatot arról, hogy közben kampány is van, európai és helyi választási kampányban vagyunk. Ennek a választási kampánynak a legfontosabb kérdése háború vagy béke, és az én tapasztalatom az, hogy nincs semmi hasonló, ami akkora eséllyel tudna békét teremteni egyet nem értő emberek között, mint éppen a sport. A sport: béke.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Isten éltesse mindannyiukat! Isten éltesse a mezőhegyesieket! A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Mezőhegyes!