Orbán Viktor interjúja a Patrióta YouTube-csatornáján

Gerhardt Máté: Sziasztok! Mai vendégem Orbán Viktor, aki egy éve még kezet fogott Zelenszkijjel, az ukrán elnök viszont ma már nyíltan fenyegeti Magyarországot. Vajon Brüsszelnek van-e B-terve, amennyiben Ukrajna elveszíti a háborút? De arra is kitérünk, hogy miért csalódott Trump Putyinban, és közben itthon Magyar Péter pártja is a bomlás jeleit mutatja. De hogy mi áll mindezek hátterében, arról most a miniszterelnököt kérdezem. Miniszterelnök úr, köszöntöm Önt a stúdióban, és köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.

Jó napot kívánok!

Kezdjük Ukrajnával, és, ugye, azzal, hogy egy éve találkozott Kijevben Zelenszkij elnökkel, azonban nem a béke felé mozdult el a hangnem és a magatartás. Azért az látszik, hogy ez az ellenséges hangnem és ez az ellenséges magatartás egyre jobban erősödik. Titkosszolgálati műveleteket látunk Ukrajnából érkezni. Zelenszkij elnök nyíltan megfenyegette egy interjúban Magyarországot, behívatták a magyar nagykövetet. Ön szerint mi áll ennek a hátterében? Mi mozgatja Ön szerint az ukrán elnököt?

Azt fontos fölidéznünk, hogy itt nemcsak az ukrán elnök bajairól beszélünk, amikor a háborúról beszélünk, mert Európa minden baja is az ukrán–orosz háborúból fakad. Tehát amit ma látunk Európában, stagnálást, inflációt, élelmiszerár-emelkedést, magas energiaárakat, az mind a háborúból jön. Ezt csak azért érdemes előrebocsátani, mert én nem azért mentem Kijevbe egy évvel ezelőtt, hogy beleavatkozzak valaki másnak a dolgába, mondjuk, egy orosz–ukrán háborúba, hanem egy olyan ügyben mentem oda, amelynek kárvallottjai, amelynek a bajait elszenvedik a magyarok. Ez jogosított fel arra, hogy az Európai Unió frissen hivatalba lépett elnökeként – ez egy fél évre szóló megbízás volt – azonnal elmenjek Kijevbe, aztán Moszkvába is és aztán Pekingbe is és aztán a leendő amerikai elnökhöz is, és próbáljak tető alá hozni valami békekezdeményezést vagy legalább egy tűzszüneti esélyt. És Kijevben kezdtem, és elutasítás volt. Tehát leültünk ketten, hosszan beszéltünk, én elmondtam az elnöknek, hogy én hogyan látom, mi, magyarok hogyan látjuk a helyzetet. Szerintünk az idő nem az ő oldalán van, az idő múlásával csak rosszabb lesz Ukrajna pozíciója, az oroszok a harctéren nyerésre állnak, Ukrajna ezt a háborút nem tudja megnyerni. Az amerikaiak részéről egy új elnök érkezik hamarosan, hiába szurkol ő a demokratáknak, Trump elnök vissza fog térni, ki fog jönni a háborúból, az európaiak magukra maradnak, és ki fognak merülni, és ott fog állni egyedül, egy borzalmas frontvonal, hadszíntéri helyzet gazdájaként. És ezt meg lehetne előzni: tűzszünet, béke. Én szívesen segítek ebben, de kerek perec nemet mondott.

Mivel indokolta ezt? Miért mondott nemet?

Azt mondta, hogy az idő az ő oldalán van. De az igazság az, hogy itt egy új politikai típus vagy személyiségtípus jelent meg vele. Ekkor találkoztam ezzel egyébként először. Hogy’ is nevezzem? Tehát ez ilyen influenszer politikus vagy ilyen színész politikus vagy komédiás, hát végül is ő egy komédiás. Tehát valaki, aki odakerült egy olyan helyre, amire az előélete egyáltalán nem nyitotta meg a pályát, nem képezte ki, nem készítette föl. Tehát az előélete nem segítette hozzá ahhoz, amit utána csinálnia kellett, különösen egy háború kellős közepén, és mégis úgy döntött, hogy vállalja, hogy csinálja, és gyakorlatilag ő egy elnöki szerepet ad elő. Amikor vele próbáltam beszélni mélyebb összefüggésekről, láttam, hogy ez nem megy. Itt tényleg egy komédiással állok vagy ülök szemben.

Hogyha ez a komédiás ragaszkodik ehhez a háborúhoz, és számított még Amerika támogatására vagy az Európai Unió támogatására, most mire számít? Hiszen Trump elnök, ha nem is kihátrált mögüle, de nem ad már annyi pénzt vagy fegyvert. Az Európai Unió kimerülőben van. Miben reménykedhet még Ön szerint?

A németekben, ha egyszerűen akarok válaszolni. Az amerikaiak valóban megmondták, hogyha a két harcoló fél, az oroszok és az ukránok nem működnek együtt az amerikaiakkal a béke érdekében, akkor előbb vagy utóbb az amerikaiak ott fogják őket hagyni. Ez zajlik. Az ukránok egyetlen esélye az, hogy az európaiakat bent tudják tartani. Ennek nagyon nagy ára van, a legutóbbi NATO-csúcson láttam ennek már a következményeit. Ez egy transzatlanti hasadás. Tehát sose láttam még olyat, hogy egy ilyen fontos stratégiai kérdésben az Atlanti-óceán két partján lévő országok – Amerika ott, Európa itt – stratégiailag egy másik pályára lépjen. Amerika a béke ösvényén van, mi meg a harci ösvényen haladunk. Egy Európa–Amerika szétválást látok ebben a kérdésben, ez pedig azt jelenti, hogy mi magunkra fogunk maradni, és a háború összes negatív következményével, pénzügyi, gazdasági és közbiztonsági következményével is nekünk, európaiaknak kellene egyedül megbirkóznunk. A németek úgy gondolják, hogyha már meg kell ezzel birkóznunk, akkor a legjobb védekezés a támadás, akkor segítsük az ukránokat, és ők világosan megfogalmazták, hogy ők ezt a háborút meg akarják nyerni, tehát az orosz–ukrán háborút az európaiak német vezetéssel meg akarják nyerni Ukrajnában.

Igen, de azért az érdekes, hogy Trump elnök nagy reményekkel érkezett a béketárgyalások kapcsán, ugye, azt mondta, hogy 24 órán belül majd békét fog teremteni, de, ugye, Putyinnal beszélt nemrég, s azt mondta, hogy „semmilyen előrelépést nem értem el vele, nagyon csalódott vagyok a Putyin elnökkel folytatott megbeszélésem miatt.” Ön szerint miért nem sikerült elérni valamilyen áttörést? Miért nem sikerül kibillenteni a holtpontról ezt a háborút?

Arra volna szükség, hogy mindenki egyetértsen abban, hogy a jövő útja a tűzszünet és a béke útja. De az európaiak, mint mondtam, folytatni akarják a háborút. Az ukránok is azt gondolják, hogyha az európaiak pénzelik őket, még érdemes folytatni a háborút. Az oroszok meg úgy látják, hogyha nincs egyetértés, akkor inkább előremennek, ha már ennyi áldozatot hoztak az eddigi katonai akciókért. Tehát széttart a dolog. Mindenki inkább a háborúban érdekelt és kevésbé a békében. Nekem nem dolgom, hogy a nagyfiúknak tanácsot adjak, mert azért Magyarország az Magyarország, bár az Európai Unió tagjaként akár még lehetne talán karcosabb, élesebb is a hangunk, de azért óvatos vagyok ezzel. Én biztos vagyok abban, ezt inkább öreg rókaként mondom, aki azért sok mindent látott már a diplomáciában, sőt a ma hivatalban lévő európaiak mindegyikénél többet, hogy itt akkor lesz tűzszünet és béke, hogyha lesz személyes találkozó az orosz és az amerikai elnök között. Tehát a telefon nem fog segíteni. Ha lesz tárgyalás, ha közvetlenül le tudnak ülni egymással, akkor nagyon gyorsan eljuthatunk a tűzszünethez. Ha nem jön létre egy személyes találkozó, akkor ez hosszú-hosszú hónapokig lesz ilyen keserves, mint amilyen most.

Ön szerint mennyire változott meg az európai vezetők hozzáállása a háborúhoz? Ugye, Macron elnök korábban nagyon Putyin-ellenes retorikát ütött meg, nagyon Putyin-ellenes hangon beszélt mindig, viszont három év után csak felhívta az orosz elnököt. Lehet itt valamilyen elmozdulás? Vagy, mondjuk, ő a németekkel együtt képzeli el azt, hogy akkor ő is ad, mondjuk, fegyvert, ő is ad még pénzt, ha már a németek rakétát, drónokat és mindenféle egyéb hadieszközt akarnak az ukránoknak küldeni?

Ha föl akarunk rajzolni egy térképet arról, hogy ki kicsoda ebben a geopolitikai helyzetben, akkor azt tudom mondani, hogy a békepártiak úgy néznek ki, hogy törökök, amerikaiak, magyarok, szlovákok. Európában nincs több, mint kettő. Az összes többi, tehát a 27 európaiból ketten vagyunk a szlovákokkal a békepárti oldalon, a maradék 25 háborúpárti vonalon van: vagy mondja, vagy csak csöndben támogatja, vagy eltűri, de semmiképpen nem száll ki ebből a háborúpárti koalícióból. Európában ma háborúpárti koalíció van, ők diktálják Európában a politikát, a gazdaságban és a katonapolitikában is. Ez nagyon nagy baj, mert Európának ez rosszat tesz.

Hogyha ez a retorika megvalósul, és Ukrajna folytatja a háborút, mire számíthatunk? Hiszen azért az látszik, hogy az oroszok ezzel a felőrlő taktikával egyre több területet tudnak megtámadni, egyre nagyobb veszteséget okoznak az ukránoknak. Mondom, ez a legfőbb kérdés: miben bízhat még az ukrán elnök? Tehát azért az, hogy kap fegyvert és pénzt, az önmagában, mondjuk, az emberéleteket nem pótolja.

Nagyon nehéz bármit mondani egy olyan ország önvédelmi háborújáról, ahol naponta százak vagy ezrek halnak meg. Tehát szerintem Ukrajnának joga van ahhoz, hogy a saját jövőjéről maga döntsön, és a saját sorsát maga jelölje ki. Ha béke, béke, ha háború, háború. Egy dolgot nem kérhet tőlünk, hogy egy elhibázott stratégiában mi segédkezet nyújtsunk neki. Márpedig szerintem a háború folytatása – amihez joguk van – olyasmi, ami rosszat tesz Európának, és borzalmas következményekkel járhat Magyarországra nézve. Ő be akarja erőltetni Ukrajnát az Európai Unióba, márpedig, ha egy háborúban álló országot fölveszünk, mondjuk, Ukrajnát, azzal a háborút magát is fölvesszük, és egész Európa egyetlen nap leforgása alatt benne lesz egy háborúban. Ezért nekünk meg kell állítani az ukránoknak azt a törekvését, hogy bejöjjenek az Európai Unióba. Ezt én meg is tettem. Legutóbb a Voks2025 felhatalmazása alapján én Brüsszelben megállítottam ezt a folyamatot. Ennek még majd lesz folytatása, de most mindenesetre ott vagyunk, hogy ez a folyamat leállíttatott a magyar szavazat vagy a magyar vétó által.

Megkerülhetik ezt a vétót Ön szerint Brüsszelből?

Jogilag nem lehetséges, de Brüsszelben olyan nyílt jogsértések uralkodnak már, hogy az a tény, hogy van egy nyilvánvaló jogi helyzet, ahol nem lehet kikerülni a magyar vétót, tehát csak együtt lehet továbbhaladni a tárgyalási folyamatban, van egy olyan kultúra, egy olyan hangulat, a jogállamiságnak egy olyan lerombolása Brüsszelben, hogy nem lehetetlen elgondolni, hogy valahogy kikerüljenek bennünket – átmenetileg. Mert az lehetetlen, azt még a legrosszabb állapotában és a legleharcoltabb, von der Leyenes állapotában sem engedheti meg magának az Európai Unió, akármilyen ukrán–Brüsszel-tengely is működik, mert az működik, hogy a végső döntést Ukrajna európai uniós tagságáról ne egyhangúlag hozzák meg a tagállamok. Az elképzelhetetlen! Most igazából áll a folyamat, nem is haladhatna tovább, ezt klasztereknek hívják, ahogy tárgyalni kellene, nem haladhatna tovább, mert a továbbhaladáshoz is egyhangúság kell. Itt lehet, hogy cseleznek majd, mi persze tiltakozunk, perelünk, harcolunk a jogainkért, de a folyamat legvégén, amikor a tagságról kell dönteni, ott már biztos nem lehet kikerülni a magyarokat.

Igen, de addig hogy’ számol el, mondjuk, Brüsszel ezzel a pusztítással, ami Ukrajnában folyik? Nyilván az agressziót nem háttérbe szorítva, azért a lelkiismeretük hogyan számol el ezzel, azért engem ez érdekelne, hogy feláldozzák Európa gazdaságát, ugye, egy háború miatt. Minek? Miért?

Lesz egy keserű pillanat, amikor az európai vezetőknek – bennünket meg a szlovákokat leszámítva – be kell ismerniük, hogy hibás stratégiát folytattak, és ezért vereséget szenvedtek. Tehát ezt a háborút az Európai Unió szerintem már elvesztette, és Ukrajna tartja magát ugyan, bár hátrál, de tartja magát a frontvonalon, de szerintem ezt Ukrajna is elvesztette. Ezt a háborút a frontvonalon nem lehet megnyerni. Ezt a háborút diplomáciával lehet lezárni, és a további veszteségeket lehet csökkenteni vagy megszüntetni. És lesz egy pillanat, ez szomorú és keserű lesz, amikor az európai vezetőknek, közülük sokan vannak, akik száz év óta nem vesztettek semmilyen háborút vagy százötven éve, azt kell mondaniuk, hogy belevittük Európát egy rossz döntéssel egy zsákutcába, és ezt a háborút elvesztettük. Lesz ez a pillanat valamikor, és ennek nagyon komoly következményei lesznek az európai politikára.

De most is komoly következményei vannak az európai gazdaságra nézve.

Most még csak a gazdaságra, de akkor a politikára is. Tehát fölállni bármelyik európai parlamentben, és azt mondani, hogy elköltöttünk ennyi pénzt, támogattunk egy harcoló felet, és a végén ezt a háborút elvesztettük, ennek földrengésszerű politikai következményei szoktak lenni az európai politikában. De most még nem itt vagyunk, most még csak a gazdaságnál vagyunk. De hát száz-egynéhány milliárd eurót füstöltünk már el Ukrajnában, még többet akarnak elkölteni úgy, hogy a győzelemnek semmilyen racionális, leírható, katonai és politikai logikával végiggondolható útvonala nincsen. Tehát ez elfüstölt pénz. De senki nem tud arra válaszolni, én próbálom őket rávenni, hogy mégis próbálkozzanak egy ilyen válasszal, de nem, hogy hogyan lehet legyőzni a frontvonalon egy nukleáris hatalmat. Mert most arról beszélünk, hogy ők azt állítják, hogy Oroszországot meg fogják verni Ukrajnában egy háborúban. Oroszország egy nukleáris nagyhatalom. Ez hogy’ fog történni? De erre senki nem válaszol. Szerintem egy nukleáris nagyhatalom nem tud háborút veszíteni. Az egész egyszerűen már az elején is látható volt, hogy olyan nincs, mert a végsőkig el fog menni. Tehát én azt gondolom, hogy nem kellett volna rálépni erre az ösvényre, most pedig minél hamarabb le kéne lassítani, meg kéne állni, a tábornokoknak meg kéne köszönni a munkájukat, elő kéne venni újra a diplomatákat és a külügyminisztereket, és meg kellene kezdeni a tárgyalóasztalnál a béke kimunkálását.

Itt a kijevi komédiás után hazai vizekre evezünk. Itthon is nagyon mozgalmas napokon, heteken vagyunk túl. A baloldali sajtó Varga Juditot elkapta egy bírósági tárgyalás után, a folyosón, és a volt igazságügyi miniszter rendkívül nyíltan beszélt az elmúlt időszakról, Magyar Péterről, és, ugye, nagyon őszintén, nagyon nyersen elmondta, hogy milyen karakter valójában Magyar Péter. Ugye, aztán lemondott egy napra rá a Tisza fővárosi frakcióvezetője. Úgy tűnik, hogy akkor bomlásnak indult a Tisza, vagy egyre nagyobb repedések mutatkoznak az ellenzéki párton?

Ami az igazságügy-miniszter asszonyt illeti, ott azt tudom mondani, hogy természetesen én nem akarok, nem is fogok senkinek a magánéletéről mondani semmit, nem volna az helyes, kapnék is az édesanyámtól, de azt mondhatom, hogy miután a munkatársam volt az igazságügyi miniszter asszony, én közelről láttam, hogy mi történik, és többször is, talán háromszor is lemondott az utolsó másfél évében egész egyszerűen azért, mert ezt a bántalmazó kapcsolatot nem tudta elviselni. Én mindig próbáltam biztatni, hogy hátha, hátha, de nem tudta ezt rendezni, és aztán végül beesett a kegyelmi ügy, és az el is sodorta őt, őt is. No, hát ennyit talán a személyes részéről. Ami a pártügyet illeti, ott két dolog van, ami érdekes lehet. Ugye, nem vagyok tiszás, tehát én most egy másik pártról beszélek, ez se feltétlenül a jólneveltség legnagyobb bizonyítéka, de mindegy, annyit azért mondhatok, hogy ez nekem nem új. Tehát olyat, hogy megpróbálják elérni az ellenfeleink szerintem alapvetően külföldről kapott utasítások, pénz és utasítások alapján, merthogy az ellenzéknek a gazdái általában Brüsszelben vannak, korábban Washingtonban is voltak, de onnan kifüstölték őket Trump elnök úrék, ezért most Brüsszelben van szinte mindenki, tehát onnan kapják a pénzt és az utasításokat is az ellenzéki pártok vezetői, ez nemcsak a Tiszára igaz, hanem a DK-ra is szerintem, de ez mindig is így volt, tehát az a törekvés, hogy megpróbálják az ellenzéki szavazókat, a kormánnyal nem szimpatizáló szavazókat összeterelni egy választói közösségbe, egy táborba, ez mondhatnám, így szokott történni. A három évvel ezelőtti választáson is ez történt, csak akkor nem egy új pártot hoztak létre, hanem egy előválasztással összetereltek minden ellenzéki szavazót, és kikiáltották magukat győztesnek jó néhány hónappal a választás előtt, ha még emlékszik erre. Pontosan, minden pontosan úgy történt, mint most. És szerintem a vége is pontosan ugyanaz lesz, mint akkor volt, mert szerintem mi ezt egy becsületes küzdelemben, nagy arányban meg fogjuk nyerni, de ez még a jövő zenéje. A másik érdekes dolog azonban az, hogy közben a világ nem állt meg. Különösen nem a technológia. Valójában nemcsak egy új ellenzéki pártot hoztak létre, hogy összesöpörjék az ellenzéki szavazókat, hanem időközben a pártszerveződések mintázata is megváltozott, nemcsak itthon, az egész világon, és a Magyar-kihívás nem is egy klasszikus párt, ahogyan mi azt elképzeljük, vagy amihez hozzászoktunk, vagy amit mi magunk is csináltunk, hanem egy digitális politikai mozgalom, a digitális térben van annak minden erényével és bizonytalanságával. Ott nem tudhatod pontosan, hogy ami történik, az valóságos, vagy nem, az kamu vagy igazi, azok valódi emberek vagy álprofilok. Mi történik ott? Ezért szerintem mindig érdemes figyelni azokat a híreket, amik arról szólnak, hogy az ilyen digitális mozgalmak hogyan alakulnak át, nőnek föl, érik el a fejlődésüknek a csúcsát, aztán hogyan kezdenek hanyatlani. Ezek új dolgok Magyarországon, nekem is újak, még én is figyelem, de látom, hogy van ennek egy életciklusa. Most éppen mintha lefele menne.

Igen, mert, ugye, pont egy videót láttunk, ahogy a Tisza fővárosi frakcióvezetője, akiről beszéltünk, ugye, megpróbált telefonról felolvasni egy viszontválaszt vagy egy felszólalást, és, ugye, látszott, hogy Magyar Péter diktálta neki a választ, csak összekeverte az üzeneteket. Hogyan működhet ennyire kézi vezérelt módon, a digitális térben kézi vezérelt módon egy ellenzéki párt?

Igen, de itt ez a kérdés, amit most Ön föltett. Képzelje el, hogy egyszer majd olyan lesz, hogy nem is lesz ott senki, csak egy mobiltelefon, ami hangosbemondóval ottan közli a…

Kiírja az üzeneteket?

Ki, igen. Chatbot, meg nem tudom, van itt minden már. Tehát itt egy olyan kavalkád van, a politikának a technológiai oldalán olyan kavalkád van, hogy itt ember legyen a talpán, aki kiigazodik, meg megérti a jövőt. Én egy dolgot tudok, hogy a politika emberi dolog is. Tehát akármilyen karakterek nem nyerhetnek teret a politikában. Tehát bűnre nem lehet pártot építeni, hitszegésre nem lehet pártot építeni, árulásra nem lehet közösséget építeni, vagy csak átmenetileg lehet, mert aztán széthullik az egész. Tehát én azt hiszem, hogy akármilyen technológiai kavalkádot is látunk, azért végül mégis az emberi minőség dönt majd. És ezért gondolom én, hogy nyerni fogunk, mert nekünk sok száz, sőt több ezer olyan vezetőnk van helyi, közép- és fölső szinten, akiket az emberek ismernek, akiknek a munkáját megtapasztalták, akik valóságos emberek, lehet róluk tudni, mik az erényeik, mik a gyengeségeik, és szerintem ez a valóságos életben elfoglalt, nagyon erős pozíció az, amire, ha mi jól vezetjük a kampányt, ráállhatunk, és egy 2022-eshez hasonló arányú győzelmet arathatunk újra.

De előfordult, hogy akkor Ön is ennyire kézi vezérelt módon irányított bármilyen fideszes politikust, fideszes vezetőt?

Most képzelje, amikor Lázárnak küldenék egy SMS-t. Na, hát…

Meglepő látvány lenne, de lehet, hogy a miniszter úr még így azt mondaná, hogy ő azt meg is fontolja.

Vagy akár Varga Juditnak küldtem volna egy ilyet, vagy a Gulyás Gergőnek okoskodnék ott. Nálunk ez nem megy. Vagy Kövér Laci, képzelje el, hogy, mondjuk, Kövér házelnök úrnak küldök egy SMS-t…

Igen, annak bírság lenne a vége…

…hogy kedves László, ne ezt, hanem azt. Hogy?! Tehát még egyszer mondom: a politika mégiscsak karakterekből épül föl, és a karaktereknél a történelem számít. És, ugye, mi együtt lélegzünk ezzel az országgal 1988 óta, mióta megalakultunk. Mindenkit lehet ismerni, mindenkinek van egy fejlődése, egy pályája, teljesítménye, gyengesége, erénye, mindent lehet tudni. Énszerintem ez verhetetlen. Tehát ami nálunk van, az történetileg fölhalmozódott erény, képesség, tudás, tapasztalat meg persze gyengeség is, ez együtt semmilyen új alakulattal nem verhető meg: verhetetlen. Nem örökre, de nagyon sok év munkáját kell beletenni abba, hogy versenyképessé lehessen ezzel válni. És nem azért, mert mi olyan jók vagyunk, most ezt tegyük félre, hogy jók vagyunk-e, vagy sem, hanem azért, mert rengeteg munkát letettünk az asztalra, és nagyon sok tapasztalat gyűlt össze. És nézzen körül, háború van a fél világon. Gazdasági nehézségek, amikor nem lehet tudni, mi lesz, lutri, tehát azt gondolom, hogy ilyenkor azok a képességek számítanak, amelyeket csak a tapasztalat hozhat. Én erre építek, és nekünk ez az üzenetünk, a véleményünk, az álláspontunk, amikor a magyarokkal, mármint a választópolgárokkal beszélünk arról, hogy merre is kellene fordítani az ország szekerét.

Hogyha már így az emberi minőségről vagy a politika emberi oldaláról beszélünk, pont a korábbi vezérkari főnökről derült ki egy nagyon érdekes történet, ezzel az állami pénzen elvégeztetett zsírleszívással a Honvédkórházban, elmaszkolt tb-számmal, mindezt állami pénzen. Vajon miért csinál egy ilyet egy katona? Milyen példát mutat ezzel? Hiszen azért most Ruszin-Szendi Romulusz a Tisza Párt oszlopos tagjává vált.

Egy hadügyminiszter-jelöltről beszélünk. Tehát egy olyan hadügyminiszter-jelöltről beszélünk, aki Ukrajnát dicsőíti, aki külföldről kapja szerintem az utasításokat, hogy mikor mi legyen az álláspont bizonyos katonai kérdésekben, és akinek az élettörténete az, amit most itt Ön elmondott. A katonaságnál, de kicsit a politikánál is, sőt talán nem is kicsit, azért a vezetés példaadás által – ha ezt a katonai bükkfanyelvet használom – elkerülhetetlen. Tehát egy fiatalnak azt mondani, hogy gyere, lépj be a magyar hadseregbe, ez itt a komoly emberek helye, a kemény fiúk helye, akik a hazájukat szolgálják, de közben vagányak, minket vezet, tudod, a tábornok, tudod, ő az, aki a leszívatja a zsírját… Szóval ez így szerintem nem megy. Egész egyszerűen lehetetlen! Ráadásul, ugye, van egy másik része ennek, csak nem hiszem, hogy ez sokakat érdekelne, mert egy államvezetési kérdésről beszélünk, ugye, a hadsereg főparancsnoka nem a miniszterelnök. Ez nehezíti a dolgunkat, magunk között legyen mondva. Számos országban, ahol elnöki rendszerek vannak, ott a hadsereg főparancsnoka egyértelmű politikai vezetői szerepet játszik, mert politikus. Például az Egyesült Államokban a hadsereg főparancsnoka Donald Trump. A törököknél Erdoğan elnök úr. És sorolhatnám tovább. Nálunk nem így van. Ezért a kormánynak a viszonya a hadsereghez egy bonyolult dolog, mert ugyan mi igazgatjuk a honvédelmi miniszteren keresztül, de közben az a katonás, egyenes vonalú, alá-fölérendeltségi viszony, ami a hadsereg lényegét adja, nem tud érvényesülni, mert a végén valahogy elkanyarodik, a végén a parancsnoki lánc végén nem a miniszterelnök áll. És ezért, hogy ki a vezérkari főnök, hogy’ nevezzük ki, kivel kell egyeztetni egy bonyolult ügy, és becsúsznak ilyen balesetek, mint amit most is látunk.

Viszont a nyár legnagyobb kihívásáról is beszélnünk kell: az aszályhelyzetről. Az, hogy segíteni kell a gazdákat, az, hogy meg kell oldani ezt a helyzetet, nyilván egyértelmű. Mégis furcsa az, hogy Brüsszelben meg akarták szüntetni, hogy az öntözővizet ingyen megkaphassák a gazdák, és a Tisza Párt is emellett szavazott. Miért? Tehát miért van ez a saját nemzetük ellen való politizálás? Mi vezeti őket?

Először értsük meg Brüsszelt. Tehát Brüsszelben azok bürokraták. Tehát ott nem hazafiak ülnek, ez Önnek talán nehezen képzelhető el, hogy valakik ülnek valahol, és nem a hazájukra gondolnak, hanem valami másra, amikor döntéseket hoznak. Márpedig a bürokraták nem a hazájukra gondolnak, hanem valami másra, valami elméletre, elvre, eszményre, amit képviselnek. És Brüsszel egy birodalmi központ, ahol az a köztudás, közfelfogás, hogy a gazdaságnak az a jó, hogyha minél kevesebb nemzeti intézkedés torzítja el a piac működését. Tehát ha az a kérdés, hogy most akkor a víz ingyen legyen-e, vagy nem, akkor mindenkinek kelljen fizetni, mert ez a piacon, a tankönyvek szerint ez így helyes.

Ezért csak a piaci szemlélet érvényesül?

Igen, szerintem a brüsszeli bürokratáknál igen. Az már egy másik kérdés, hogy a brüsszeli bürokraták függelmi viszonyba tudnak vonzani vagy vonni nemzeti politikusokat, mint például a DK vagy a Tisza esetében. Nekik megmondják, hogy hogy’ kell ezt. Tehát én nem rovom föl a Tiszának azt, tehát nem mondom, hogy a gazdák ellen akar menni, ő nem ártani akar a gazdáknak, na, de van gazdája, van egy parancs, aszerint jár el. Hogy ez rossz a magyaroknak? Hát… Ez a különbség egy nemzeti párt meg egy brüsszeli párt között.

Igen, de, ugye, az azért pontosan látszik, hogy megérkezik egy utasítás, és ott nem nagyon kérdőjelezik azt meg. Vagy valamit mondanak itt, Budapesten, másvalamit mondanak Brüsszelben. Ez a kétkulacsos politikai játszma nem sokáig fenntartható, mert egy idő után jön egy olyan parancs, ami mindent felülírhat.

Nézze, ezt én úgy mondanám nemcsak a DK meg a Tisza esetében, láttam már más, nem magyar pártokat Európában, akiket én egyszerűen csak Jawohl-pártnak hívok. Ugye, az utasítás Brüsszelből: Jawohl! Ennyi. Nincs vitatkozás meg visszaszólás. Ugye, az mégiscsak figyelemre méltó, hogy van három nagy kérdése az európai életnek ma, az európai politikának: a migráció, a háború, meg ez a gender: Pride, egyebek, család. És ebben a három ügyben csak egyetlen ország merte megtenni, hogy megkérdezze a saját polgárai véleményét. Azért Magyarországon volt népszavazás a háborúról, a családvédelemről és a migrációról is. Ezt egyetlen más ország sem tette meg, nemhogy a háromból egyet vagy a hármat együtt, hanem külön-külön sem kérdezték meg. Tehát ma egy olyan uralmi rendszer van Brüsszelben és a Brüsszelnek alárendelt nemzeti kormányok viszonyrendszerében, ahol egész egyszerűen kizárják az európai embereket abból, hogy a legfontosabb kérdésekben dönthessenek. Szerintem, ha a migrációról lenne népszavazás, akkor az lenne az álláspont nagyjából, mint Magyarországon volt. A genderben szintén. És lassan a háborúban is. Tehát ha az európai emberek dönthetnének, nem lenne háború, akkor családvédelem lenne, és nem lenne migráció sem. Ezért fontos, hogy egy ország élén nemzeti kormány áll, vagy brüsszeli kormány áll. Minden történetnek a végén…

De erre lehet lecsupaszítani akkor Ön szerint?

Igen. És ez nem primitívség. Ez a dolgok törvényszerűségéből következő végső következtetés.

Ez volt a Patrióta Extra. Nektek köszönöm a figyelmet! Ne felejtkezzetek el feliratkozni a csatornára, és nézzetek továbbra minket! Köszönöm a figyelmeteket! Sziasztok!