Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben – ezt jelentette ki tegnap Orbán Viktor, miután fogadta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt. Az izraeli kormányfő több napos látogatáson tartózkodik Budapesten, amelyre még tavaly novemberben hívta meg magyar kollégája. A mostani látogatás részleteiről is kérdezem Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ugye, november végén itt jelentette be, hogy meghívja Magyarországra Benjamin Netanjahut, válaszul arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság akkor elfogató parancsot adott ki ellene. Tegnap pedig Magyarország jelezte is a kilépési szándékát ebből a testületből, amelynek 25 évig volt a tagja. Mi változott ebben a 25 évben, ami miatt a kilépés mellett döntöttek? 

25 év nagy idő, és az egész nemzetközi politikai térben komoly változások történtek. A nemzetközi szervezetek egy tekintélyes része egyre inkább egy globális hatalmi rendszer részévé vált, és szembefordult a tagállamok, a szuverén nemzetállamok önállóságával. Egyre inkább túlterjeszkednek a hatáskörükön, olyan döntéseket hoznak, amelyek mögött világosan felfejthető a politikai motiváció, a politikai indok, egész egyszerűen politikai testületté vált jó néhány nemzetközi intézmény. Sajnos közéjük tartozik a Nemzetközi Büntetőbíróság is. Ez egy politikai bíróság.

Azonnal hazai és nemzetközi kritikák kereszttüzébe került a kormánynak ez a döntése. Miért most látták elérkezettnek az időt arra, hogy megtegyék ezt a lépést?

Először is vannak országok, amelyek sose voltak itt tagok, ahogy mondják: nem voltak részesei ennek a szerződésnek. Rögtön itt vannak az amerikaiak. De az oroszok, kínaiak, törökök, tehát nem mondhatjuk, hogy az egész világ tolongott volna, hogy tagjává váljon ennek a szervezetnek. Emlékeim szerint, amikor beléptünk, akkor ez összekapcsolódott azzal a gondolattal, hogy Magyarország a kommunizmus után a nemzetközi térben elfoglalja a helyét: NATO-tagság, európai uniós tagság és olyan intézményekben megszerzendő helyek, amelyek ezt az új, most már szocializmus nélküli, Szovjetunió nélküli, új világban jelöli ki Magyarország helyét. Erre jó volt. Egyébként Magyarország mindig is fél szívvel állt az egész dologhoz, nem akarok itt senkit untatni bonyolult jogi okfejtésekkel, de ugyan aláírtuk ezt a statútumot, amivel egy ország tagja lesz egy ilyen nemzetközi bíróságnak, de sosem tettük a magyar jog részévé. Mert ilyenkor az a helyes eljárás, hogy a kormány hiába ír alá valamit, azt a parlamentnek el kell fogadnia, és így a belső jog, a magyar jog részévé kell tennie. Ez nem történt meg Magyarországon, pontosabban még ezt is megtettük, de nem hirdettük ki. Tehát a dolog lényege, hogy aláírtunk egy nemzetközi szerződést, de sose tettük meg az összes lépést, amivel ez egyébként Magyarországon kikényszeríthetővé vált volna. Ha tehát úgy teszi fel a kérdést esetleg valaki, hogy miért nem tartóztattuk le Izrael Állam miniszterelnökét dacára annak, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság ezt elvárta volna, akkor erre három választ is tudunk adni. Az első: nem szokás, tehát Magyarországon nem szoktuk letartóztatni a vendégeket. A második dolog, hogy nem akartuk, mert Izrael a barátunk és a külpolitikának az értelme és célja egy ország számára, hogy barátokat gyűjtsön. És az jó, hogyha Izrael egyébként Magyarországnak nem ellensége, még csak nem is egy közömbös ország, hanem a barátja. És a harmadik dolog: még ha akartuk volna, akkor sem tudtuk volna a rendőröket utasítani arra, hogy ezt tegyék meg, mert nem hirdettük ki sohasem, nem tettük a magyar jog részévé ezt a nemzetközi szerződést. Tehát mondhatjuk, hogy a miniszterelnök ezer százalékos biztonságban volt Magyarországon: se nem szokás, se akarat nem volt, se jogi lehetőség.

Mindjárt beszélünk a két ország viszonyáról, de azt hangsúlyozta tegnap Ön a sajtótájékoztatón, hogy Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben. Na, most ennek egy európai országban minimum feltételnek kellene lennie. Miért volt mégis fontos ennek a hangsúlyozása?

Ma egy olyan világban élünk, hogy Nyugat-Európában minden nap erősödik az antiszemitizmus. Tehát Nyugat-Európából elköltöznek a zsidó származású emberek. Vannak még azért. Magyarország ebből a szempontból talán a harmadik legnépesebb zsidó közösséggel rendelkezik az Európai Unióban, tehát vannak még Nyugat-Európában, de ott napról napra fogy a levegő. Nő az antiszemitizmus. Ahogy nő a migráció, úgy nő az antiszemitizmus. És azzal, hogy az európai vezetők, elsősorban Brüsszelben nem is akarják megállítani a migrációt, ezzel akarva-akaratlanul, most nem feltételezek róluk rosszat, habár még okom akár lehetne is erre, de akarva-akaratlanul növelik az antiszemitizmust Nyugat-Európában. Tehát nemhogy nem állítják meg, nemhogy zéró tolerancia nincs, hanem olyan folyamatokat támogatnak, a migrációt, amelynek a következménye szükségszerűen az antiszemitizmus növekedése. Ezért ma Európában az, hogy egy országban zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben, az kivételnek számít. Tehát ezt Nyugaton ma nem lehetne elmondani. Ott ezt bátorítják, eltűrik, elfogadják, együtt élnek vele, mi pedig nem.

Beszéljünk a két ország kapcsolatáról, amelyről Ön azt mondta, hogy baráti. Miben nyilvánul ez meg akár a politikai, akár a gazdasági színtéren?

Először is a legfontosabb dolog Magyarország számára, hogy nekünk közvetlen érdekünk Izrael stabilitása. Tehát ha a közel-keleti térségben háború van, vagy bármilyen felfordulás, bizonytalanság, instabilitás, annak mi a kárvallottjai leszünk. Ugye, ott van rögtön Izrael mellett Szíria. A hatalmas, nagy migrációs válság és beözönlési hullám Európában azért történt, mert Szíriában háború volt. Tehát azt akarom csak mondani ezzel, hogy az a térség, bár látszólag, ránéznek a térképre, nem a szomszéd térsége Magyarországnak, mert a Földközi-tenger túlsó oldalán van, de ami ott történik, az napokon belül magyar nemzeti problémaként jelenik meg itt, a mi életünkben. Ezért nekünk az ott lévő országok, ezek közül is kiemelt helyen Izrael stabilitása nemzeti érdekünk. Egyébként Egyiptom a másik kulcsország, hogyha az megborul, akkor még nagyobb baj van. Tehát van közvetlen magyar nemzeti érdek a közel-keleti stabilitásban, és Izrael ebben kulcsszerepet játszik. Másfelől nem tudjuk pontosan a számokat, de százezer fölött van szerintem azoknak a száma, akik Izraelben élnek, és magyar származásúak: vagy van magyar állampolgárságuk, vagy akár lehetne is, mert Magyarországon, ugye, vérségi alapon adjuk az állampolgárságot, nem területi alapon, aki magyar állampolgár szülőtől származik, az automatikusan magyar állampolgár. Tehát ott magyar állampolgárok élnek. A magyar államnak felelőssége van minden egyes állampolgáráért. Ezt a történelem során nem mindig tudta érvényesíteni, lásd holokauszt, deportálások, második világháború, Magyarország, de a helyes álláspont az, hogy a magyar államnak meg kell védenie minden polgárát, származásra való tekintet nélkül. És ezt én meg is teszem, illetve a mostani kormány meg is teszi, a magyar állam meg is teszi. Másfelől pedig van egy jelentős, itt a számokat szintén inkább a zsidó közösségtől kellene megtudni, ugyanis nincs hivatalos számunk erről, de van egy elég jelentős számú, elsősorban Budapesten összpontosuló zsidó közösség is itt, Magyarországon, akiknek Izrael a második hazájuk vagy a másik hazájuk. Nekik nem közömbös, hogy ott mi történik, és nem közömbös, hogy ezzel az országgal, Izraellel milyen Magyarország kapcsolata. Tehát azt gondolom, hogy vannak magyar, zsidó származású magyar polgárok, akiknek Izrael fontos, akik szerintem örülnek neki, biztonságot látnak benne, talán még büszkeséget is éreznek amiatt, hogy a két ország között a kapcsolatok jók. Van egy közvetlen biztonsági érdekünk, hogy Izrael stabil legyen, és van egy gazdasági érdekünk is. Komoly együttműködésünk van Izraellel, jó néhány ezer ember dolgozik Magyarországon olyan üzemekben vagy olyan cégeknél, elsősorban magas minőségű, high-tech cégeknél, amelyek vegyesvállalatok, vagy izraeli tulajdonban vannak. Van egy katonai együttműködés közöttünk, alapvetően modern haditechnikai eszközöket fejlesztünk, vásárolunk közösen, illetve tőlük. Szóval azt hiszem, hogy ez egy perspektivikus üzleti lehetőség Magyarország számára, kiemelkedően magas minőségű kategóriában üzleti kapcsolatokat ápolni Izraellel. És a turizmusunkhoz is egyébként jelentős mértékben járulnak hozzá, hiszen miután itt biztonságban érezhetik magukat, nyugodtan mondhatom, hogy Magyarországon van a legnagyobb biztonságban a zsidó közösség, és Izrael Állam is itt kapja meg a leginkább neki járó elismerést, ezért ide szívesen jönnek, szívesen vannak itt, és szívesen költik a pénzüket Magyarországon. Tehát számos olyan ok van, amely az izraeli–magyar jó kapcsolatok, stratégiai partnerség és barátság mellett szól.

Ha már a gazdaság szóba került, akkor az elmúlt napokban több adat is megjelent ezzel kapcsolatban. A reálkeresetek például majdnem 5 százalékkal növekedtek januárban. Mi kell ahhoz, hogy ez a szint egész évben tartható legyen? És mi egyáltalán ebből a szempontból a kormányzati szándék vagy a kormányzati cél?

Erre az évre tíz célt tűztünk ki. Nehéz ezt így fölsorolni, mert tíz dolgot az ember, nem én, hanem inkább a hallgatók aligha akarnak fejben tartani, de van öt gazdasági célunk és öt politikai célunk erre az évre nézve, ezért nevezzük ezt az áttörés évének. Ugye, le akarjuk törni az árakat, több mint 800 terméknek az árát sikerült csökkenteni, nagy csata ez, de érünk el sikereket. Bevezetjük Európa legnagyobb adócsökkentési akciótervét a családoknak, illetve az asszonyoknak. Megindítjuk a 100 gyár programot, hamarosan napvilágot lát a lista. Van egy nagyon komoly kisvállalkozókat támogató programunk, több mint ezermilliárd forinttal, ezt odaadjuk a kis- és középvállalkozásoknak, hogy fejlődhessenek, ez a Demján Sándor Program. És lesz egy nyugdíjas élelmiszer áfa-visszatérítés is még az év során. Ez az öt célunk van a gazdaságban. Ezt bejelentettük, ezért, mondhatom, hogy személyes felelősséget is vállaltam. Ezt az év végéig meg akarjuk csinálni. És van öt politikai programunk. Ez Ukrajna európai uniós tagságának megvitatása az emberekkel, a külföldről jövő politikai finanszírozás megszüntetése, a gyerekvédelem megerősítése, a kistelepüléseknek nyújtandó gazdaságfejlesztési csomag és a kábítószerrel szembeni hajtóvadászat. Ezeket is elindítottuk, vagy az ötből négyet már elindítottunk. Ezt is meg fogjuk csinálni, ezért is vállaltam személyes felelősséget. Ebben az évben ebben az országban ez a tíz dolog biztosan meg fog történni, mert a kormány azért dolgozik, hogy ez így legyen. Ennek a hátterét egy gazdasági terv adja. Ennek a részleteiről beszélt a héten a gazdasági miniszter. Ez úgy néz ki, hogy az első negyedévben a magyar gazdaság növekedni fog olyan 0,7-0,8 százalékkal, már vége is van az első negyedévnek. A második negyedévben a növekedés föl fog menni 1,5 százalékra, a harmadik negyedévben el fogjuk érni a 3 százalékot, az év végén pedig el fogjuk érni a 3,5 százalékot. Tehát ez a gazdasági növekedés adja az alapját azoknak a gazdasági céloknak, amikről beszéltem. Úgy érzem, hogy ezt meg tudjuk csinálni.

Még abban a környezetben is, amit most látunk a nemzetközi porondon? Azért vannak itt amerikai büntetővámok, van a német gazdaságnak a gyengélkedése, közben pedig azt látjuk, hogy egyébként a foglalkoztatási adatok jók, tehát például mélypontra süllyedt a regisztrált álláskeresők száma. Hogyan lehet ezt fenntartani a belső intézkedésekkel úgy, hogy függetlenítsük magunkat a külső tényezőktől?

Mindennek az a kulcsa, hogy legyen munka. Ha munka van, minden van. Soha nem dolgoztak még annyian Magyarországon, mint most. Ez a szám nőni fog szerintem az itt előbb elmondott gazdasági célkitűzések fényében. Egyébként ez a hosszú időn keresztül munka nélkül magát fönntartani akaró, cigány, roma kisebbség, közösség számára is lehetőséget ad, tehát nemcsak nem dolgoztak még soha annyian Magyarországon, mint most, hanem soha korábban nem sikerült integrálni, beemelni, besegíteni, behívni a munkaerőpiacra annyi roma vállalkozót és munkavállalót, mint a legutóbbi időben. Erre nagyon büszkék vagyunk, hogy ez a közösség is megtalálja a számítását a munkán keresztül Magyarországon. Ezért fontos, hogy a magas foglalkoztatási arányokat fönntartsuk, mert ha az csökkenni kezd, akkor ők veszítik el általában elsőként az állásukat, aminek aztán mindenfajta más, az ő személyes életükön túl nem kívánatos, össztársadalmi problémák is lehetnek a következményei. Tehát fontos, hogy ezt a közösséget a munkán keresztül, a tanuláson és a munkán keresztül tudjuk beilleszteni, integrálni, behívni a magyar társadalom közös életébe. Tehát ezért a magas foglalkoztatás, a 4 millió 700 ezres munkahelyszám fontos. Ezt növelni szeretnénk. Az én álmaimban az van vagy a terveimben, hogy ez el tudja érni az 5 milliót is. Na, most a külső hatások. Van egy probléma, amire Ön itt a kérdésével rátapintott, hogy Nyugat-Európában nem azt a politikát folytatják, mint mi. Ugye, mi egy békepolitikát folytatunk. Szerintünk egyetlen dolga van Magyarországnak jelen pillanatban a nemzetközi térben, hogy Donald Trump amerikai elnököt a békekezdeményezéseivel és a béketervével meg a tárgyalásaival együtt támogassuk. Ha valaki el tud érni békét, akkor ő. Miután mi békét akarunk, ezért egy dolgunk van: támogatni. Nem elgáncsolni, nem kritizálni, nem bírálni, nem betartani neki, hanem támogatni. Most Nyugat-Európa mást gondol. Először is utálják az amerikai elnököt jól láthatóan, egyáltalán nem lennének elkeseredve, hogyha kudarcok is érnék, mert most óriási sikereket ér el, tehát van egy ilyen betartás, másfelől a nyugat-európaiak nem egy nagy béketervet dolgoztak ki, mint mi, magyarok, hanem egy nagy háborús tervet. Tehát ők arra készülnek, hogy Európa hosszabb távon is rengeteget fog költeni Ukrajna finanszírozására, az ukrán hadsereg fönntartására, egyáltalán: egy nagy háborús készülődésre. Most szerintem helyes, ha a védelmi képességeinket megerősítjük, de ennek nem az az értelme, hogy folyamatosan fönntartsunk egy háborús feszültséget, hanem inkább legyen béke, az amerikai elnök vezetésével elért béke, közben mi erősítsük a saját védelmi képességeinket, és erősítsük meg a gazdaságunkat, mert minden katonai képesség alapja a gazdasági teljesítmény. Csóró országoknak sosincs erős hadseregük. Rengeteg pénzbe kerül a katonaság, a biztonság, a hadsereg. Ezt csak olyan ország engedheti meg magának, akinek van komoly gazdasági teljesítménye. Ezért Magyarországon nem egy háborús terv van, hanem egy nagy béketerv, és ezért drukkolunk, sőt segítjük, ahol tudjuk, Donald Trumpot, hogy el tudja érni azt az állapotot, amit békének lehet nevezni. Egy dolgot már elért: az nyilvánvaló az ő föllépésének eredményeképpen, hogy ez a háború nem fog a mi irányunkba, Nyugat-Európába tovább terjedni. Tehát elszigetelni ezt a konfliktust, ezt szerintem már sikerült az amerikai elnöknek. Most már fegyvernyugvást kellene elérni, nem utolsó sorban azért, mert miközben mi itt beszélgetünk, éppen meghalt néhány tucat ember ott, a frontvonalon. Tehát az egy borzalmas háború. Mi ezt messziről nézzük, tudósításokon keresztül, nem érzékeljük testközelből ennek a brutalitását, de ez egy brutális háború, ahol egyébként európai keresztény emberek ölik meg egymást, százával és ezrével, gyerekek veszítik el a szüleiket, asszonyok válnak özveggyé, tehát egy iszonyatos pusztítás zajlik közben ott. Ami most már nem olyan veszélyes ránk nézve, mint korábban volt, de mégiscsak itt történik a szomszédunkban, egy olyan országban, ahol ráadásul magyarok is élnek, és magyarokat is besoroznak az egyik hadseregbe, ráadásul a vesztésre álló hadseregbe. Tehát Magyarországnak ezeregy érve van arra, hogy miért kellene béke, miért kellene háborús tervek helyett inkább nagy európai gazdasági béketerveket fölépítenünk, és kigondolnunk. Én azt hiszem, hogy Magyarország akkor is meg tudja valósítani a saját maga nagy béketervét, a békés magyarországi építkezés gazdasági tervét, hogyha egyébként az európai közeg nem kedvező. Tehát úgy érzem, hogy ezt ellenszélben is meg lehet csinálni. A számok egyébként ezt mutatják, a tények ezt mutatják. Vannak hosszabb távú terveink. Ön a béreket említette az előbb, hároméves minimálbér-emelési megállapodásunk van a gazdasági élet szereplőivel. Elértük a 700 ezer forintos havi átlag bruttó bért, ami még messze van a milliótól, ami az én szemeim előtt lebeg, de azért már sokkal több, mint korábban volt, és persze a bruttó nem azonos a nettóval, tehát még ez kevés. A Fradi-tábornak van igaza: „még, még, ennyi nem elég!” De az irány láthatóan jó, és ezt tudjuk tartani.

Igen, és ehhez az is kell, hogy sikerüljön elérni azt a célt, amelyet említett, hogy sikerüljön az árakat letörni. Most az élelmiszerek esetén már látjuk azt, hogy van egyfajta enyhülés, de közben azért azt is látjuk, hogy bizonyos szolgáltatásoknak az ára folyamatosan emelkedik, és a nemzetgazdasági miniszter tárgyalt is a banki és a telekommunikációs szektor képviselőivel. Mekkora az esély arra, hogy ezeken a területeken is jöhet az árrésstop?

Három területen történtek olyan áremelkedések, amelyek súlyosan érintették a magyar családokat. Kifejezetten gyötrelmes dolgok ezek. Az egyik az élelmiszeráraknak az emelkedése, itt kellett a leggyorsabban beavatkozni, mert, ugye, enni kell, és itt nem lehet várni. A második terület a szolgáltatások területe, ott is kirívóan nagy mértékben a telekommunikációs szolgáltatásoknak az ára emelkedett meg. Itt szigorú hangú beszélgetések zajlottak az elmúlt időszakban. Én nagyon bízom benne, hogy szemben az élelmiszerpiaccal, ahova be kellett avatkoznunk, itt szót tudunk érteni a szolgáltatókkal. Azért van itt reményem, mert ez csak három nagy céget jelent. Míg a kiskereskedelemben ez másképpen néz ki, ott kereskedők ezreivel kellett volna megállapodni, ami nem sikerült, nagyon szertetartó, széttartó érdekek voltak, a telekommunikációs szektorban három céggel kell megállapodni. És ezek komoly cégek, nagy, nemzetközi cégek. Az egyik ugyan magyar, de az is már nemzetközi, értik a dolgot, szerintem meg fogunk tudni állapodni. És a harmadik terület, ahol az árak elszaladtak, azok a banki szolgáltatások. Ott pedig szerintem egy reális esély van a megállapodásra, mert a bankszektort ugyan komoly adók sújtják Magyarországon, összevetve más, nyugati országokkal talán kiemelkedően magas adók is sújtják őket, bevontuk őket a közteherviselésbe, de azért így is sikeres éveket zárnak, és van profitjuk. Szerintem jogos az az igény a magyar állam részéről, hogy a banki szolgáltatások ára ne növekedjen a jövőben.

A droghasználat visszaszorítását is az egyik, idén elérendő célként említette. Ugye, a héten Tarnazsadányban, egy, a probléma által érintett településen járt. Mit tapasztalt ott? Mit várnak az emberek a kormánytól ebben a témában?

Elmentem, mert hogyha az ember megindít egy ilyen akciót, amely végig fog söpörni az ország azon településein, ahol ezeknek az olcsó, patkányméregszerű kábítószereknek az elterjedése súlyos károkat okoz, akkor jó, ha odamegy. Tehát nem egy budapesti irodából érdemes irányítani az ilyesmit. Beszéltem az ott élőkkel, az egy nehéz környék, egy jelentős roma, cigány kisebbség él ott, egyébként egy kiváló vezetővel és egy remek polgármesterrel, akik küzdenek azért, hogy a faluban a szolgáltatások ott legyenek, az életszínvonal nőjön, mindenkinek legyen állása, tehát azt gondolom, hogy felelős falusi vezetéssel találkoztam, és akik szenvednek egyébként annak az 5-10 százalékos, drogkereskedelemmel foglalkozó üzleti körnek a tevékenységétől, akik ott terítik ezeket a drogokat, és tönkreteszik az ott élő családokat. Ugye, a drog nem egy elvont probléma. A drog azt jelenti, hogy a te családodba is beeszi magát. Mondjuk, ha dolgozik a családfő, akkor előbb-utóbb elviszi a fizetését. És a család ott marad – bevétel és pénzügyi támasz nélkül. Vagy egyszer csak látod, hogy baj van a gyerekkel. Tehát ezek nem elvont dolgok, hanem nagyon is konkrét személyes problémák. Ott beszéltem olyan családokkal, amelyek tönkrementek ebben. Meghalt gyerek ilyen patkányméregszerű kábítószertől. Tehát ezek súlyos dolgok, és ők segítséget várnak. Tehát kifejezetten támogatást kaptam ezen a településen, ahol azt mondták, hogy nagyon helyes, harcoljunk, ők is készen állnak erre, szigeteljük el őket, számoljuk fel őket. Ez a hajtóvadászat egyébként megindult. Én köszönetet szeretnék mondani a rendőreinknek, egyébként is ebben az országban a közbiztonság európai mércével mérve biztató állapotban van. Azt nem mondom, hogy tökéletes, de európai mércével a legjobbak közé tartozunk, talán a legjobbak is vagyunk, tehát jó rendőreink vannak, és ez most is látható volt. Több mint 3.500 rendőrt mozgósítottunk, mozgósítottam a belügyminiszteren keresztül erre a munkára. Több mint ezer bevetés történt, ezer akciót hajtottak végre, itt lefoglaltak több mázsa kábítószert, fülön fogtak kereskedőket, terítőket. Most beadtuk a szükséges törvénymódosításokat, ami azért fontos, hogy a rendőrök is meg az emberek is lássák, hogy az ő munkájuknak van értelmük. Tehát a kábítószerhálózatok fölszámolásában előállított emberek elnyerik a megfelelő és nagyon súlyos büntetést. Ez azért is fontos, mert hogyha azt tapasztalják az emberek és a rendőrök a másik oldalról, hogy ők elvégzik a munkájukat, összehangolják a tevékenységüket, mert, ugye, a kábítószer ellen egy társadalmi összefogásra van szükség, ahol a pedagógusoktól a rendőrökig a szülőkön keresztül mindenki kell, tehát ha azt látják, hogy ők elvégzik a munkájukat, és közben a büntetések meg nem jönnek, vagy nem elég erősek, és néhány nap múlva ugyanazok az emberek, akiket kábítószerkereskedelem miatt lefogtak, egyszer csak megint megjelennek, mert a magyar jogszabályok ezt lehetővé teszik, megengedik, akkor az a küzdelem reménytelen lesz. Tehát nekünk nagyon világosan demonstrálni kell a kábítószer ellen elkötelezett társadalmi csoportok, pedagógusok, szülők és ennek a fölszámolásával foglalkozó rendőrök felé, hogy a munkájuknak van értelme. Az ő munkájuknak az értelme pedig az, hogy a kábítószerkereskedőket kiiktatjuk, a kábítószert elkobozzuk, a kábítószer-kereskedelemhez használt eszközöket, ingatlanokat, gépjárműveket elkobozzuk, az így szerzett vagyont elkobozzuk, és a kábítószerkereskedőket pedig a legsúlyosabb börtönbüntetésre ítéljük. Ha ezt nem tesszük meg, akkor nem lesz értelme az ő munkájuknak, és szabadon terjednek ezek a drogok, és végzik azt a borzalmas, pusztító munkájukat, amivel tönkreteszik családok ezreit. Úgyhogy nem véletlenül használunk erős kifejezéseket, mint hajtóvadászat, mert ezzel is azt akarjuk megüzenni, hogy ebben az ügyben is zéró tolerancia van. Itt a kormány nem hátrál meg, ezt végig fogjuk vinni akkor is, ha egyébként egy ilyen hálózatnak a fölszámolása és kiiktatása hosszú hónapokig is eltarthat.

Egy rövid kérdés még ehhez a témához, mert nagyon fogy az időnk, de mi a cél a fogyasztás vagy a terjesztés megakadályozása? Mert a kritikusok azzal érvelnek, hogy a jogszabálymódosítások túlságosan a fogyasztás megakadályozására koncentrálnak.

Az alkotmány azt mondja majd, ott az a módosítás szerepel, hogy Magyarországon tilos a kábítószer előállítása, terjesztése, használata és népszerűsítése. Ma is tilos egyébként kábítószert fogyasztani Magyarországon, csak a jog fölkínálja azt a lehetőséget, hogyha te vállalod, hogy a kábítószerről leszoktató, attól téged eltávolító, nem mondom, hogy elvonókúra, mert ez talán erős, de mondhatjuk akár ezt is, tehát egy ilyen oktatásban veszel részt, akkor nem büntetnek meg a kábítószerfogyasztásért elsőre, de másodikra már igen. Tehát nem érdemes úgy tenni, mintha Magyarországon egyébként a kábítószerfogyasztás egy bocsánatos bűn lenne. Ez nem így van! De kétségkívül mi nem a fogyasztókat célozzuk most meg, hanem a kereskedőket, mert azt gondolom, hogyha nincs kereskedő, akkor nincs fogyasztó. Tehát ha nincs áru, akkor nincs kábszeres sem. Tehát ha nincs narkó, akkor nincs narkós sem. Tehát azt hiszem, hogyha a kereskedelmet fölszámoljuk, azokat a csatornákat eltömítjük, akkor radikálisan lecsökken majd a kábítószerfogyasztók száma, és a végén eljutunk majd a kábítószermentes Magyarországig, amit szerintem minden jóérzésű magyar szeretne már látni.

Beszéljünk még egy témáról, aminek van jogi vonatkozása is. A héten tovább is folytatódtak a tiltakozások a gyülekezési törvény módosítása miatt itt a közmédiánál is voltak demonstrálók a reggeli órákban, és ennek apropóján kialakult egy vita arról, hogy meddig tart, meddig tarthat a gyülekezési jog a többség rovására. Hogyan foglal állást ebben a vitában a kormány?

Tegnap és tegnapelőtt is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, beszéltem jogászokkal is meg képviselőtársaimmal is. Beadunk egy olyan törvénymódosítást, amely megpróbálja a nem tüntető, tehát az adott demonstrációktól távol maradó emberek jogait is figyelembe venni, mert szerintem fontos a gyülekezés szabadsága, hiszen az a jó, ha mindenki elmondhatja a véleményét, ha akarja, akkor erőteljes formában is, de az nem normális dolog, hogy közben emberek ezrei vagy akár tízezrei rekednek benn egy budapesti dugóban, nem tudják élni az életüket, végezni a munkájukat azért, mert néhány száz ember úgy dönt, hogy hidat vagy hidakat zárnak le. Ezért ezt meg fogjuk akadályozni. Én azt hittem, hogy a jogszabályok eddig is világosak, hogy a közlekedés aránytalan sérelmére nem lehet gyülekezési jogot gyakorolni. De született egy bírói ítélet, amely megengedte a hídlezárást. A bírók azt a jogot alkalmazzák, amit a parlament megalkot. Ha a bírók így döntenek, és mi ezt nem akarjuk, hogy ilyen döntések szülessenek, akkor mi nem tudjuk utasítani a bíróságot, mert a bíróság független. Mi egy dolgot tehetünk: megváltoztatjuk a jogszabályokat, és ezzel lehetetlenné tesszük, hogy bírói döntésekkel akár több hidat is egyszerre le lehessen zárni Budapesten, mert itt ez történt. Tehát lesz törvénymódosítás, mondjuk úgy, hogy a normális, a békés, az adott demonstráción részt venni nem akaró polgárok védelmében.

Az izraeli kormányfő budapesti látogatásáról, gazdasági kérdésekről és a kábítószer elleni küzdelemről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.