Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Az elmúlt egy hétben ismét magasabb fordulatra kapcsolt a magyar diplomácia az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. Orbán Viktor a Ferenc pápánál tett látogatása után Donald Trump megválasztott amerikai elnöknél járt, majd egyeztetett Putyin orosz és Erdoğan török elnökkel is. Hogy milyen lehetőségek vannak most a fegyvernyugvásra, arról is szó lesz a következő fél órában. Orbán Viktor miniszterelnököt köszöntöm a stúdióban. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Tisztázzuk először, hogy mi történt az elmúlt napokban, mert szerdán Ön egy karácsonyi tűzszünetről és fogolycseréről szóló posztot tett közzé, arról írva, hogy Zelenszkij elnök ezt elutasította. Néhány órával később ugyanakkor az ő kommunikációs tanácsadója azt közölte, hogy ők nem is kaptak ilyen javaslatot, az orosz elnöki szóvivő ugyanakkor Moszkva támogatásáról biztosította ezt a javaslatot. Mi történt tulajdonképpen az elmúlt 48 órában?

Valóban erős hetünk volt, kezdjük innen. És talán a magyarok szempontjából egyik legfontosabb dolgot nem is említette, hogy közben a költségvetés is elnyeri végső formáját, és láthatóvá válik Magyarország 2025-ös éve, a családok és a vállalkozások lassan láthatják, hogy’ is néz majd ki az előttünk álló év. Sok mindent kellett beletaposni ebbe a zsákba, ebbe a hétbe, és még nincs vége, mert csak péntek reggel van. Szombaton is van egy komoly és jó eseményünk, mert a Sopronig menő autópályát, autópálya-szakaszt talán át tudjuk adni. Visszatérve a nemzetközi vizekre csak jelezni szeretném, hogy miközben a nemzetközi vizekben is fürdeni kell, aközben azért a magyar medence a legfontosabb, ezt kell nekünk elsősorban rendben tartanunk, de közben, miután európai uniós elnökséget ad Magyarország, az agyunk másik fele meg a másik kezünk a nemzetközi ügyekkel van tele. A diplomácia egy bonyolult dolog, hogy mi hogyan történik, miért jön létre, ez is egy mesterség, aminek a részleteiről most inkább nem beszélnék, de a lényeg az, hogy most az asztalon van magyar kezdeményezésre egy ajánlat, ami arról szól, hogy legalább karácsonykor ne haljon meg senki a frontvonalon. Nem túl bonyolult ajánlat, érthető, a karácsony mégiscsak a szeretetről, az életről, a megszületésről, a boldogságról szól. Persze a valóság ezt fölülírja, mert háború van, de ilyenkor azért, ha a felek meg tudnak egyezni egymással – az első világháborúban is volt erre példa –, akkor karácsonykor lehet tűzszünet. És ha még arról is meg tudnak egyezni a felek, hogy ki tudnak cserélni, mondjuk, nagy számban foglyokat, nagy fogolycserét hajtanak végre, akkor sok száz vagy ezer embert és családot lehet boldoggá tenni egy ilyen nehéz időszakban is. Az olimpia is egy alkalom lett volna arra, hogy egy európai civilizációs hagyomány alapján megszakítsuk legalább néhány napra a háborút, az nem sikerült. Most itt a karácsony, érdemes volt tenni egy kísérletet. Ezt tette Magyarország. Amit lehetett, mi megtettünk. A lehetőség a tömeges fogolycserére és a karácsonyi tűzszünetre az asztalon van. Most mindegy, hogy került oda, ott van. Ezzel két dolgot lehet csinálni. El lehet fogadni, meg el lehet utasítani. Az egyik fél elfogadta, a másik fél láthatóan elutasítja. De még van jó néhány nap karácsonyig, bízunk benne, hogy a helyzet változhat.

Arról mit tudunk, hogy milyen indokokkal utasította el az egyik fél ezt a javaslatot, és mit tud még tenni akár a magyar diplomácia annak érdekében, hogy ez az álláspont, mondjuk, változzon?

A magyar diplomácia mindent megtett, amit megtehetett, szerintem erőn felül is. Ha nem lennénk az Európai Unió soros elnöke, akkor még erre sem kellett volna vállalkoznunk. Persze azért ez mégiscsak egy keresztény kormány, és ha valamit tehet, ami az üdvösségünkhöz, az országéhoz is meg a személyeshez is közelebb visz bennünket, akkor azt érdemes megtenni, sőt kötelező. És azt hiszem, hogy annál fontosabb dolog most nincs, minthogy elérjünk egy néhány napos tűzszünetet, az azt jelenti, hogy több ezer ember nem hal meg. Ennyivel kevesebb az özvegy, ennyivel kevesebb gyermek lesz árva. Szóval ezek olyan dimenziói a politikának, amit érdemes szem előtt tartani. Mert persze van ez a sok ravaszkodás, ügyeskedés, egyezkedés, és így tovább, de a fontos végső célt nem szabad szem elől téveszteni, azok mégiscsak magasabb rendű emberi célok, még egy ilyen háború verte időszakban is, mint amiben most élünk. Tehát szerintem úgy járt el Magyarország, ahogy egy ezeréves keresztény európai államtól ez elvárható. Amit ebben a helyzetben lehetett megtett erőn felül is, kihasználva azt a lehetőséget, hogy éppen mi adtuk az Európai Unió soros elnökségét, Európa államainak ma nagy része háborúpárti, mi meg békepártiak vagyunk, azt gondoltuk ezelőtt néhány hónappal, hogy tegyük meg, amit kötelességünk megtenni. Idáig jutottunk, nem kevés ez szerintem. Meglátjuk, hogy milyen karácsonyunk lesz.

Az elmúlt hetekben nagyon sok, a konfliktus szempontjából meghatározó szereplővel egyeztetett. Hogyan látja most, hogy kinek a kezében van a béke vagy legalábbis a fegyverszünet megteremtésének a kulcsa?

Most a háborútól függetlenül mondom, hogy amiről korábban is én már beszéltem, tehát nem akarok, nem is tudok meglepetést okozni a szavaimmal, a világ sokkal nagyobb változás előtt áll, mint mi azt gondoljuk. Emlékszem még az európai parlamenti választási kampányra, ahol azt a vállalást, reményt, perspektívát, horizontot vázoltuk fel a választópolgároknak, a magyar választópolgároknak, hogyha segítenek bennünket, akkor Magyarország része lehet, és a magyar kormány szerepet vállalhat egy olyan változásban, a nyugati civilizáción belüli változásban, amely történelmi léptékű lesz, a háborúból a béke felé mozdítja el az életünket, a gazdasági nyomorúság, szenvedés, magas infláció világából elmozdítja a gazdasági siker irányába, a bizonytalanság érzetétől a biztonság irányába, a világban zajló genderőrület felől a családok megvédelmezésének irányába, a migrációt támogató, eszement politika helyett a határokat megvédő politika irányába. Tehát ezekre a változásokra, amik majd most következnek, igyekeztünk is felkészíteni a magyar embereket. Meg is kaptuk ehhez a támogatást az európai választáson, amit fölényesen nyertünk meg, és létre is hoztuk az európai patrióták frakcióját, akik ezekért a változásokért dolgoznak, és ahogy reméltük, bekövetkezett a fordulat Amerikában is. Én most beszéltem az amerikaiakkal, az oroszokkal, beszéltem az európaiakkal, beszéltem a törökökkel, és biztosan mondhatom, hogy amint hivatalba lép az amerikai elnök, a világ egy hatalmas fordulatot hajt majd végre. Most még egy veszélyes időpontban vagyunk, mert Amerikának van új elnöke, de csak január 20-án lép hivatalba. Németországban megbukott a kormány, Franciaországban szétesett a kormány, és Szíriában – amely a legnagyobb migránskibocsátó ország volt az elmúlt évtizedben – pedig egy zavaros helyzet állt elő, ott is szétesett a kormány. Tehát most egy nehéz időszakban vagyunk, egy viharos szakaszán a folyónak vagy tengernek, ezen át kell evickélnünk, de aztán már nyugodtabb vizek várnak bennünket, mert amint az amerikai elnök hivatalba lép, ez a fordulat, amiről én beszélek, ami az egész nyugati világban meg fog történni, ki fog bontakozni a szemünk előtt. És nem kell erre várni, csak egy-két napot 20-a után, mert úgy látom, hogy Amerikában egy repülőrajtot vesz majd az új adminisztráció. A számunkra is legfontosabb kérdésekben olyan változások állnak ott be, amelyek el fogják érni az európai kontinenst, és itt is a mi szívünknek kedves változásokat fognak kikényszeríteni.

Maradjunk még egy kérdés erejéig a magyar uniós elnökségnél, merthogy tegnap biztossá vált az, hogy Románia és Bulgária január 1-jétől a schengeni övezet tagja lesz. Mit jelent ez a magyar uniós elnökség és egyáltalán a magyarság szempontjából?

Először is ne menjünk el szó nélkül egy ilyen fantasztikus siker mellett, és mondjunk köszönetet azoknak, akiket ez illet. Mondjunk köszönetet Pintér Sándor belügyminiszternek, mert ez a tárgyalássorozat, aminek az eredményeképpen a románok és a bolgárok beléphetnek a schengeni övezetbe, ahol mi is vagyunk, a belügyi tanácsban kellett kitárgyalni, amit Pintér Sándor vezetett az elmúlt fél évben. És mondjunk köszönetet Bóka János európai ügyekért felelős miniszternek is, aki pedig ennek a tárgyalássorozatnak a hátországát igazgatta egy szinttel feljebb, ahol meg kellett kötnünk azokat a megállapodásokat, amelyek előfeltételét jelentették ennek a döntésnek, mert azért itt sok háttéralkut kellett megkötni, míg a végén a blokkoló országok föladták az ellenállásukat. Itt egy olyan ügyről beszélünk, amely több mint egy évtizede halódik. Blokkolták ennek a két országnak a csatlakozását a schengeni övezethez. Konkrét európai, jelentős országok blokkolták, ezt az akadályt kellett elhárítani. Ez nem volt kis diplomáciai bravúr, úgyhogy a két miniszter valóban minden elismerést megérdemel. Nekünk ez azt jelenti, hogy először is végrehajtottunk valamit, amit a határon túli magyarok, az erdélyi magyarok régóta akartak. Számomra egy döntő szempont volt, hogy ők mit gondolnak Románia schengeni tagságáról, és ők ezt nagyon akarták. Nagyon régóta és nagyon akarták, hiszen ez azt jelenti, hogy akadálymentesen tudnak közlekedni a magyar területeken élők, tehát az erdélyiek és a Magyarország területén élők. Ugye, ott is magyarok vannak, itt is magyarok vannak, evidens, hogy nekünk az az érdekünk, hogy ne legyen akadály a családok, a rokonok, a közösségek, a munkahelyek között. Tehát azt gondolom, hogy a magyar nemzeti egység szempontjából ez egy fontos lépés volt. Az RMDSZ is sokat dolgozott egyébként a háttérben, hogy ez megtörténjen. A románok is akarták, tehát azt is mondhatjuk, hogy a viharvert román–magyar kapcsolatok történetében ez egy napfényes délután, amikor a magyarok csinálhattak valami jót, aminek a románok is haszonélvezői, és a románok ezt tudják is, és konstruktívak voltak egyébként, segítették a mi munkánkat. És a bolgárokról se feledkezzünk el, akikkel meg soha semmilyen bajunk nem volt, egy baráti nép, csak a legjobbakat tudjuk róluk mondani a történeti emlékeink alapján, és örülünk, hogy tudtunk nekik segíteni. Ráadásul a határőrizetről, a román–magyar határ őrizetéről majd egy átmeneti időszak után le tudjuk vezényelni a rendőreinket. Tehát rengeteg élőerőt, energiát takarítunk meg. Egyébként is a rendőrségnél vannak létszámproblémák, ez most nagy segítséget jelent, hogy egy bizonyos feladat megszűnik, részben át tudjuk csoportosítani őket a veszélyesebb határszakaszokra, részben tudjuk őket használni a belső közbiztonság és közrend érdekében. Tehát a rendőrség is, úgy érzem, hogy jelentősen könnyebb helyzetben lesz az átmeneti időszak után, mint most van.

Említette, hogy nagy változások előtt áll a világ, de ezek a változások sokszor gyorsabbak is, mint korábban. Szíriában például pár nap alatt bukott meg Bassár el-Aszad hatalma, és ezzel kapcsolatban a magyar sajtóban és a politikában is felröppentek bizonyos álhírek, melyek szerint a bukott elnök gépe Budapesten szállt le. Ezt egyébként utána minden érintett cáfolta, de hogy látja, hogy milyen nemzetbiztonsági hatása lehet az erről szóló álhíreknek, híreknek?

Ez számomra a hét legfontosabb eseménye. Sok minden történt a héten, de ez a legfájóbb és a leginkább körültekintést igénylő ügy. Végül is mi történt? Az történt, hogy Szíria kormányzata összeomlott. Még 2015 környékén, amikor ennek a szíriai polgárháborúnak az első felvonását láttuk, akkor onnan kiindulva egy hatalmas migrációs és terrorhullám söpört végig Európán. Ugye, százak haltak meg Európában, ne felejtsük el, hogy a Szíriából érkező menekültek közé elvegyült terroristák, akiket aztán szervezetten irányítottak, sok száz áldozatot követelő terrortámadásokat hajtottak végre Nyugat-Európában. Tehát nem gyerekség, ami Szíriában történik, és annak hatása Európára nem egy jópofaság, amivel viccelődni lehet, meg álhíreket lehet róla mondani. Ez vérre megy. Itt áldozatok vannak, Nyugat-Európában több százan haltak meg. Mi, magyarok ezt kisebb karcolással úsztuk meg. Volt néhány határincidensünk. Röszke, ha emlékeznek rá. Azért úsztuk meg ezt kisebb bajjal, mint a nyugatiak, mert mi nem engedtük be a migránsokat, és felépítettük a kerítést. Most az történt, hogy valakik egy álhírrel bele akarták keverni Magyarországot egy tűzforró konfliktusba, ami azt jelenti, hogy célponttá akarták tenni Magyarországot. Ugyanis Aszad elnökre most vadásznak. Ő elmenekült az országból. Tehát őrá vadásznak. Fegyveres csoportok, félterrorista, terrorista csoportok is vadásznak. Aki azt állítja, hogy Magyarország területére belépett Aszad elnök, az vadászterületet csinált vagy akart csinálni Magyarországból. Tudnunk kell, hogy kik voltak ezek, és miért tették, amit tettek. A nemzetbiztonsági szolgálatok feladata, hogy ezt földerítsék. Ezzel nem lehet játszani, itt a magyar emberek biztonságáról van szó.

Igen, az egy érdekes kérdés, hogy milyen teendője van a szolgálatoknak akár ezzel az üggyel kapcsolatban, akár azzal, és kinek milyen teendője van azzal kapcsolatban, hogy ilyen ne fordulhasson elő újra.

Szabad világban élünk, Magyarország egy szabad ország, az emberek marhaságokat is csinálhatnak sajnos, sőt időnként a törvény keretein is túlléphetnek, sőt felelőtlen dolgok is megtörténhetnek. Ezeket nem lehet csak jogszabályokkal szabályozni, arra is szükség van, sokkal inkább a józanság, a belátás, a másik ember iránt érzett felelősség. Vannak civilizációs normák, amiket a politika nem léphet át, mert persze a politikában vannak viták, de mégiscsak egy közösség, egy nemzet, egy nép vagyunk. Ezt nem lehet kockáztatni. Tehát ilyenkor nagyon egyszerű kérdéseket kell föltenni. Véletlenül történt-e ez? Hát én már sok mindent láttam a világban, nem hiszem, hogy ilyesmi véletlenül történik meg. Ki áll e mögött? Ki találta ezt ki? Milyen célból? Kiket vont be Magyarországról? Kiken keresztül terjesztették ezt a rémhírt? Mit akartak elérni? Van néhány kérdés, ezek nehéz kérdések, ezeket nyilvános eljárásban nehéz földeríteni, erre vannak a titkosszolgálatok.

Meglátjuk akkor majd, hogy milyen eredményre jutnak ők. Ha visszakapcsolódunk egy kicsit az orosz–ukrán háborúhoz, a békének abból a szempontból is komoly jelentősége van, hogy egy békeköltségvetést nyújtott be a kormány a jövő évre, amely a gazdasági növekedés újbóli beindulásával számol. De a számok mögött mindig családok, mindig emberek vannak, és elemzői konszenzus van abban, hogy 2019-ig gazdasági értelemben erősödni tudott a magyar társadalom, majd jöttek folyamatosan a válságok, a COVID, a háború, infláció, és most sokan nem engedhetik meg maguknak azt, amit, mondjuk, 2020 előtt megengedhettek. Mekkora esély van arra, hogy jövőre a családok újból erősödni tudnak?

A költségvetés kulcskérdése a háború, bármilyen meglepő, bár a költségvetés nem egy katonai dokumentum, mégis így áll a helyzet. Ugyanis az európai gazdaság minden baja a háborúból származik, a háború miatt van. Ha az európai gazdaságot meg akarjuk gyógyítani, ideértve a magyart is, az csak azzal kezdődhet, hogy véget vetünk a háborúnak. Ezért most decemberben fogadtuk el vagy fogadjuk el a költségvetést, és nem júliusban, ahogy szoktuk, mert a háború felől a békére való áttérést vagy elfordulást épp a július és december közötti időszaktól reméltük egész Európában, az egész nyugati világban, ideértve az amerikai választást. Ez bekövetkezett. Tehát megkaptuk a választ az első kérdésre, hogy háborús költségvetést kell-e készítenünk 2025-re vagy békeköltségvetést. És ugyan a történet végén még nincsen pont, mert az amerikai elnök csak január 20-án lép hivatalba, de nagy valószínűséggel azt lehet mondani, hogy békeköltségvetést érdemes elfogadnunk 2025-re, a fordulat be fog következni, és a 2025-ös magyar költségvetésnek érdemes erre a fordulatra alapoznia. Erre is épül a magyar költségvetés. Eddig háborús évek voltak, most pedig békeköltségvetés, békeévek jönnek. Egy béke korszakában egyetlen célja lehet egy országnak, ez pedig az a gazdaságban, hogy újra erőssé tegye saját magát, erőssé tegyük a magyar gazdaságot. Ez a magyar családok számára azt jelenti, hogy 2025-ben megindulhatunk fölfelé. Ez a visszafogott fogalmazás. Én a lelkesebbek közé tartozom. Énszerintem egy fantasztikus év áll előttünk 2025-ben. Végre a háborúnak ez a gomolygó felhője is, ami agyonnyomja az embert, mert még ha jól is megy a gazdaság, de állandóan a fejed fölött ott a sötét, háborús felhő, amiből a zivatar bármikor megérkezhet, még a gazdasági fejlődést sem tudod érzékelni, ha van is egyáltalán, meg látod, hogy az infláció elviszi az energiát, sok mindent látsz, ami a háború következménye, ha ez a zivatar elmegy, a zivatarfelhő eltűnik a fejed fölül, rögtön megváltozik az élet, meg kisüt a nap, és akkor az erőfeszítéseidnek is több értelme van. Nem vagy bizonytalanságban, úgy érzed, hogy van értelme dolgoznod, sőt többet dolgoznod, hogy érdemes ismét vállalkoznod, hogy kockázatot tudsz vállalni, hogy erőfeszítés, az majd vissza fogja magát valahogy fizetni. Szóval hirtelen minden megváltozik. És erre a pszichológiai tényre is épít a költségvetés. Egy nagy növekedéssel számolunk, a háború utáni első békeévben egy 3 százalék fölötti gazdasági növekedést céloztunk meg, és számos olyan intézkedést vezetünk be, amelyek megindítják az országot fölfelé. Tehát a családok megindulhatnak fölfelé. Még egyszer mondom: szerintem a vártnál nagyobb ütemben, egy fantasztikus évet produkálva. Az, hogy tető alá tudtunk hozni egy megállapodást a szakszervezetekkel és a munkaadókkal, három évre szólót, ami összességében egy 40 százalékos béremelést tesz lehetővé, és azt hiszem, ez az elmúlt évtizedek legnagyobb európai béremelése, az önmagában már igazolja vagy alátámasztja a reményeinket. És tudjuk, hogy a minimálbérről szóló megállapodások a többi bérre is mindig jótékony hatással vannak. Azt is tudjuk, hogy a kormány néhány konkrét béremelésről is tudott dönteni, ott a kormány nem szabályoz, hanem alkalmaz. Ugye, a COVID után tudtunk jelentős bérrendezést csinálni az egészségügyben, most a pedagógusoknál van olyasmi, ami soha korábban nem volt, az idei évben is hatalmas emelés volt, jövőre is folytatódik, végre a vízügyesek is, akik itt megmentettek bennünket a dunai árvíznél, megkapják az elismerésüket, ott is egy hároméves béremelési program indul meg, és ha jól látom, akkor sikerült az igazságszolgáltatással is megegyezni, ott is méltatlan állapotok voltak már a bírák esetében is meg az ügyészeknél, de leginkább az őket kisegítő munkatársak esetében méltatlan helyzetek voltak. Van még egy-két hely, ahol méltatlanok az állapotok, ezeket majd föl fogjuk számolni 2025-ben, 2026-ban, 2027-ben, de most már látható az alagút vége, tehát kijövünk ebből a háborús helyzetből, és végre mindenki úgy érezheti, hogy a munkájának van értelme. Sőt, nemcsak értelme, hanem haszna is.

Múlt héten egyébként az egyik hitelminősítő negatívról stabilra javította a magyar államadósság-besorolásnak a kilátásait. Ez mennyiben igazolja a kormány várakozásait?

Nehéz dolog, mert tudja, ezek a hitelminősítők azt szeretik, hogyha azért szorongatjuk az embereket. Tehát ők mindig azt nézik, hogy adósság meg költségvetési hiány, ők pénzügyesek. Nem a legkellemesebb tárgyaló- és társalgó partnerek, de megvan a maguk igazsága. Tehát szükség is van ezekre az intézetekre, de szigorú, visszajelzést adó intézetek ezek, mert azt az igazságot hozzák mindig az ember elé, hogy persze lehet szép gazdasági terveket kovácsolni, de megvan-e ennek a pénzügyi alapja? Mert ha ennek az ára az, hogy te eladósodsz, meg hogy nagy költségvetési hiányt csinálsz, tehát hiányból akarsz jólétet csinálni, a végén össze fogsz omlani, tehát így össze fog omolni a terved. Ez történt a szocializmusban is. Ugye, minden pénzt, amit elköltesz, minden forintot, amit elköltesz, előbb-utóbb valakinek ki kell fizetnie, és meg kell keresnie. Tehát van korlátja még a jó szándékú gazdaságpolitikának is, és a hitelminősítők erre emlékeztetnek bennünket. Úgyhogy nem könnyű velük szót érteni, de az egy óriási dolog, hogy ezek a ridegszívű emberek is, mondjuk így, úgy látták, hogy a magyar gazdaság 2025-re vonatkozó tervei, aminek csak egy részét idéztem itt föl, mert ne felejtsük el, hogy lesz a diákhitel mellett munkáshitel, aztán lesz lakhatási támogatás, 150 ezer forintig a munkaadók adhatnak lakhatási támogatást a fiatal munkavállalóiknak. Tehát miközben számos szociálisan fontos, az embereket segítő, a családokat segítő intézkedést tartalmaz a költségvetés, ezek a hitelminősítők azt mondták, hogy ennek szilárd pénzügyi alapjai vannak. Tehát ezért ez a visszajelzés, amit Ön mond, hogy hogyan látnak bennünket a hitelminősítők, fontos. Vegyes a kép egyébként, van, aki inkább pozitívan lát, van, aki tartózkodóbb, de egy dolog biztos, hogy érezni, hogy púposodik a szőnyeg, tehát lehet látni azt, hogy föl fog ez emelkedni, megindul ez, fog ez majd repülni, és nem zárják ki a legszigorúbb bírálóink sem, hogy ez valóban megtörténhet. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a Demján Sándor Program keretében 1.400 milliárd forintot adunk a kis- és közepes vállalkozóknak, lesz tőketámogatás, kedvezményes hitel, exporttámogatás, digitalizációt segítő támogatás, és ha ehhez hozzászámítom, hogy ötszáz beruházást fejezünk be, és háromszáz új beruházást indítunk meg, és a magyar gazdaságban az a fantasztikus pillanat is eljön, hogy a következő évben két hatalmas, új autógyár kezd működni, most építik őket, ezek 2025-ben termelésbe állnak: a BMW és a kínai BYD, a nagy akkumulátorgyárak közül is több elkezdi a működést, tehát hatalmas, nagy gazdasági kapacitások indulnak meg, akkor látható, hogy a reményeinknek valóban van szilárd pénzügyi és gazdasági alapja.

Beszéljünk még egy szomorú ügyről, ami – nyugodtan mondhatom, hogy – felborzolta a kedélyeket az elmúlt napokban. Till Tamás gyilkosa ugyanis 24 évvel a fiú megölése után, tettét bevallva kisétált a rendőrségről, merthogy elévült ez a tett. Aztán tegnap végül az ügyészség elfogta, mondván, ez a tett nem évülhet el, de azóta is zajlik egy vita, egy jogi vita arról, hogy mi a helyzet ezzel kapcsolatban. Ön hogy’ látja az ügyészség döntését?

Én is követem az ügyet, amennyire ez lehetséges. Nekem három gondolatom vagy tanulságom van az üggyel kapcsolatban. Az első dolog, hogy az eltűnt gyerekeket keresni kell, tehát sosem szabad föladni. Tehát ha egy gyerek eltűnik, az olyan, mintha az ember szívét tépték volna ki, vagy a fél életét elvették volna, sosem szabad föladni. És vannak eltűnt gyerekek Magyarországon, tehát ez egy komoly feladat. Tehát szem előtt kell tartanunk, hogy itt nincs kompromisszum, addig kell menni utána, amíg valahogy az igazságra fény nem derül. A másik dolog, hogy fantasztikus rendőreink vannak. Mégis egy több mint tíz éve elkövetett bűncselekményről beszélünk, és láthatóan nem adták föl. Tehát mentek utána, nem zárták le az aktát, tehát engem megnyugtat, hogy Magyarországnak olyan rendőrei vannak, akik komolyan veszik, hogy a hivatásuk a bűn üldözése. És a harmadik dolog, minden jogi vitát mellőzve csak azt tudom mondani: igazságnak lennie kell.

Van a jogalkotónak teendője ezzel kapcsolatban még, röviden?

Akárhogy, ha van teendő, akkor cselekedjen. Igazságnak lennie kell.

A háború befejezése érdekében tett diplomáciai erőfeszítésekről, az álhírekről és a gazdasági helyzetről is kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.