Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: A Vatikánban folytatódott Orbán Viktor békemissziója, ahol a magyar kormányfő Ferenc pápával is egyeztetett a béke lehetőségeiről. Hogy milyen eredményei lehetnek a szerdai látogatásnak, arról is kérdezem stúdiónk vendégét, Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok! Az egyeztetés kifejezés talán pontatlan, mert a Szentatyával nem lehet egyeztetni. A hivatalos megfogalmazás szerint audiencián fogadja a világ államainak vezetőit, ez a pontos megfogalmazás, nincsen egyenrangúság, az egyeztetés ezt föltételezné. Itt ez másképpen van, mégiscsak a keresztény világ lelki vezetőjével találkoznak ilyenkor az állami vezetők, mint ahogy én is tettem, ráadásul éppen advent időszakában, ami még megemeli az ilyen találkozásoknak a spirituális, lelki erejét és jellegét. És közben itt a háború árnyékában ülünk, élünk, és úgy látom, hogy a vatikáni diplomáciának – most ideértve a Szentatyát is – a gondolkodásának a középpontjában, a világról való gondolkodásnak a középpontjában most a háború és a béke kérdése áll, tehát a legjobb helyre mentem megerősítésért.

Mennyire erős szövetséges egyébként, vagy mennyire lehet erős szövetséges a Vatikán a békéért folytatott küzdelemben?

Ugye, van egy több mint ezer éve fennálló szövetség Magyarország és a Vatikán között, talán ezt mondhatom így. Magyarország mindig is számíthatott a katolikus egyházra, a Vatikánra nem mindig, itt emlékezhetünk a honvédő harcokra, amikor hol jött segítség, hol nem, de spirituális, lelki értelemben mindenképpen. És most is, a Szentatyával való beszélgetés vagy audiencia után találkoztam az államvezetőkkel, mert a Vatikán egy állam is, vannak állami vezetői, a Szentatya pedig e fölött helyezkedik el, van miniszterelnöke meg külügyminisztere, mint minden államnak, és ott már lehet tárgyalni. Tehát ott valóságos tárgyalás folyt részben a nemzetközi ügyekről, részben Vatikán és Magyarország kétoldalú kapcsolatairól, ahol azt a megnyugtató megerősítést kaptuk, hogy Magyarország továbbra is számíthat a katolikus egyházra és annak római központjára is nemcsak a béke ügyében, hanem minden olyan ügyben, ahol a katolikus egyház segítséget tud nyújtani: elesettek, idősek, betegek gondozása, fiatalok nevelése. És itt kiváló együttműködésünk van, ami régre nyúlik vissza, mert a rendszerváltás után létrejött egy államközi megállapodás Vatikán állam és Magyarország között, ami rendezte a katolikus egyháznak a helyzetét Magyarországon, és amire analóg módon rendeztük aztán a többi protestáns egyháznak a helyzetét is, és így kerekedett ki az a mai állapot, hogy mi mindannyian hálásak lehetünk a történelmi egyházainknak, akik rendkívül sok terhet vállalnak a magyar nemzet közös életéből.

Hogyha az orosz–ukrán háborúra visszatérünk, azért látszik most egy kettősség, mert egyre több szó esik a békéről, akár az ukrán elnök, akár a Kreml, akár a leendő amerikai vezetők is egyre többet beszélnek erről. Közben a Nyugat fokozza a Kijevnek szánt fegyverszállításokat, az új uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő vagy a német külügyminiszter pedig arról beszél, hogy nem zárható ki európai csapatok, békefenntartók megjelenése Ukrajnában. Minek köszönhető ez a kettősség, és mit tud kezdeni ezzel a diplomácia, a békére törekvő diplomácia?

Ritka az ilyen helyzet, ugyanis két amerikai elnök van. És ebben a háborúban, ami Ukrajna területén zajlik, Amerika az egyik főszereplő. Amerika nélkül ez a háború nem lenne. Amerika nélkül ennek a háborúnak már régen vége lenne. Amerika nélkül, Amerika részvétele nélkül nem tudna Ukrajna ellenállást kifejteni. Tehát az amerikaiak jelenléte az európai biztonságban a II. világháború óta egy kikerülhetetlen tény. Tehát amikor Amerikáról gondolkodunk, aki egyébként nekünk szövetségesünk, akkor úgy kell róluk gondolkodnunk, mint akik nélkülözhetetlenül fontos szerepet játszanak az európai biztonsági rendszerben. Tehát ha ők itt most hirtelen összepakolnának, és hazamennének, ami egy állandóan nyitva lévő, nyitva álló lehetőség, a nagy víz túlsó partjára, és itt hagynák Európát egyik napról a másikra, csapot-papot, hogy stílszerű legyek, abban a pillanatban itt egy biztonsági vákuum jönne létre. Most persze a háborúról beszélünk, mert mindannyiunkat ez üt szíven. Ugye, a rengeteg, sok százezer áldozat, az özvegyek, az árvák, minden, ami a háborúval és a háború után következik, megvisel bennünket, még akkor is, hogyha nem mi, magyarok szenvedünk, bár a kárpátaljaiak érintettek, hanem zömében mégiscsak az ukrán etnikum szenved, de ez borzalmas dolog. Általában is borzalmas a háború, itt, a határainknál, egy szomszédos országban pedig kétszeresen is az, közel van, tehát a halál meg a pusztítás lehelete azért elér ide, Magyarországra, és itt megüli azért a tájat. Szabadulni is akarunk ettől. De amikor majd ennek a háborúnak így vagy úgy vége lesz, akkor nem egyszerűen csak egy tűzszünetet kell kötni, bár azzal kell majd kezdeni, hanem rendezni kell Európa biztonságának helyzetét. Oroszország is megváltozott, ebben a háborúban nagyon megerősödött, Ukrajna is megváltozott, nagyon meggyengült. Kiderült, hogy Európa katonai értelemben rendkívül gyenge, még annyi eszközünk és lőszerünk sincs, ami egyébként egy oroszokkal megvívandó konfliktus esetén szükséges lenne. Pénzünk sincs a háborúzáshoz, tehát az európai gyengeség minden jele megjelent. Következésképpen nekünk majd a háború után egy egész európai újrarendezésről kell gondolkodnunk, ami garantálja az európai országok biztonságát, és majd kijelöli Amerika helyét is ebben az európai biztonsági rendszerben. Ez egy bonyolult, hosszú tárgyalássorozat lesz, ez még előttünk van, ez a következő egy-két évnek a feladata. Most még a tűzszünetre kell összpontosítanunk, nem pedig az előttünk álló békekonferenciára. Na, most, amit Ön mond, hogy közben, hogy két amerikai elnök van, az egyik háborúpárti, a másik pedig békepárti, ez zűrzavart okoz. Tehát mindenki tudja, hogy jön Trump elnök úr, és kísérleteket fog tenni a béke megteremtésére. És itt van a hivatalban lévő, most már beszéljünk egyenesen, tehát mégiscsak a Soros-félék, Soros György-féle nemzetközi erőcsoportok által támogatott, hivatalban lévő amerikai elnök, aki meg fokozni akarja a háborúnak a mértékét, és növelni akarja a támogatásokat. És itt olyasmik is történnek, ami mellett azért ne menjünk el szó nélkül, mert egyszer bennünket is érinthet. Szóval az, hogy a nagy víz túlsó oldaláról, biztonságból és kényelemből azt mondja az amerikai külügyminiszter, hogy akkor az ukránok most már ideje, hogy leszállítsák a sorozásnak a korhatárát, mert ez most 25, azt hiszem, 27-tel kezdték, most 25 az alsó korhatár, és vigyék csak le 18-ra, vagyis haljon meg még több fiatal ukrán, és ezt odaátról, azt kell mondanom, hogy arcátlanul belemondani a világ képébe, ez azért azt mutatja, hogy már éppen ideje volt, hogy változás történjen Amerikában, mert azért ez mégiscsak több a soknál. Tehát az ukránok, szegények be vannak szorulva, nehéz helyzetben vannak, szerintem rossz lóra tettek, rossz stratégiát választottak valamikor 2022 április környékén, amikor lehetőség volt arra, hogy békemegállapodást kössenek, vagy tűzszüneti megállapodást kössenek az oroszokkal. Ezt angolszász nyomásra nem tették meg, és azóta egyre inkább húzza le őket a háború örvénye, amiből nagyon nehezen találják a kiutat, és közben ilyen remek tanácsokat kapnak a barátaiktól Amerikából. Tehát az egész helyzet abszurd. De mindennek az a gyökere végül is, hogy két amerikai elnök van, és ezt az időszakot, ez január 20-ig lesz így, amikor az egyik elmegy, a másik belép hivatalosan is, és akkor szerintem a dolgok kisimulnak, leegyszerűsödnek, kezelhetővé válnak, de addig fönnmarad ez az „egyszerre vagyunk közel a békéhez, de vagyunk nehéz, veszélyes helyzetben” életérzés és nemzetközi szituáció.

Az orosz–ukrán háború ügyén kívül van egy másik ügy is, amelyet másképp lát Magyarország és az európai vagy a nyugati fősodor, ez a migráció. A héten a Fidesz elnökségi ülésén meghallgatták az európai parlamenti képviselők beszámolóját. Ez alapján hogy’ látja, milyen méretű most a migráció miatti konfliktus Budapest és Brüsszel között?

Tegnapelőtt nemcsak a Szentatyával találkoztam, és nemcsak a vatikáni diplomácia vezetőivel tárgyaltam, hanem az olasz miniszterelnökkel is. És a fő témánk a migráció volt. Persze: háború, béke, de a migráció is. Ugyanis ott egy malomban őrölünk, az olaszok és mi. Mind a ketten, azaz az új konzervatív olasz kormány és a magyar kormány határozottan és erőteljesen ellenez mindenfajta migrációt, és a brüsszeli politikát meg akarja állítani, és meg akarja változtatni. De ezt a migrációproblémát egy nagyobb összefüggésbe kell helyeznünk, mert a héten történtek fontos dolgok Európa diplomáciai fővárosában, Brüsszelben is. Ugyanis ott létrejött egy kormánykoalíció. Ez Magyarországra közvetlen következményeket hárít. Megállapodtak a liberálisok, a szocialisták meg a néppárt. Valaha a Fidesz is ehhez a közösséghez tartozott, de aztán ők elmentek balra, mi meg így maradtunk a helyünkön, és elváltak az útjaink, így alapítottuk meg aztán a Patrióták nevű európai képviselőcsoportot, akinek a képviselői egyébként most a hétvégén itt vannak Budapesten. De azzal, hogy a három párt, a három baloldali párt, a néppárt, a liberálisok és a szocialisták megállapodást kötöttek, ez egy írásos megállapodás, ezzel létrejött egy kormánykoalíció Brüsszelben, és megalakult a brüsszeli kormány. Ezt hívják bizottságnak. Most ennek mi az ellenzéke vagyunk. Tehát Brüsszelnek mi vagyunk az ellenzéke. Ez a kormány, amelyik most Brüsszelben megalakult, migrációpárti, genderpárti és háborúpárti, és ráadásul a gazdaságpolitikája is rossz Magyarországnak. Ezért nincs más választásunk, minthogy Brüsszel ellenzékeként kell dolgoznunk. Ez a brüsszeli kormánykoalíció meg ránk akarja erőltetni az akaratát minden kérdésben. A családvédelem, a gyermekvédelem ügyében is, a migráció kérdésében, a gazdaság kérdésében is meg a háború kérdésében is. Ezért nekünk Brüsszelben ellen kell állnunk, egész addig, amíg nem tudjuk a többséget átvenni Brüsszelben, mert azon dolgozunk, ezért jönnek ide a Patrióták most a hétvégén, hogy ezt a mostani kormánykoalíciót leváltsuk, mármint a brüsszelit leváltsuk, létrehozzunk egy új többséget, amelyik ellenzi a migrációt, amely védi a családokat és a gyermekeket, amely békepárti és nem háborúpárti, és végre rendet tesz a gazdaságban, mert ha ez így megy tovább, ez a bizottság megöli az európai gazdaságot elsősorban a magas energiaárakat eredményező politikájával. Tehát nekünk egy új többséget kell fölépíteni Brüsszelben. Ezen dolgozunk az olasz miniszterelnök asszonnyal, hiszen ők is ellenzékben vannak Brüsszelben. Ez időt vesz igénybe, de haladunk ezzel előre, egyre erősebbek vagyunk. Ha az ebből a koalícióból kimaradt két európai csoportot, a Patriótákat és az Európai Konzervatívokat összeszámolom, vagy egyben nézem, akkor az már nagyobb, mint a szocialisták frakciója, az a második legerősebb csoport vagy tömörülés vagy szövetség az Európai Parlamenten belül, és biztos vagyok abban, hogy miután kudarcra van ítélve a mostani brüsszeli kormánynak a működése, ezért egyre nőni fog azon képviselők száma, akik csatlakoznak hozzánk, és belátható időn belül többségünk lesz majd Brüsszelben is.

Közben azt látjuk, hogy a különböző oldalon álló politikai erők között egyre nagyobb az ellentét, legalábbis a szavak szintjén egyre durvulnak a viták. Manfred Weber, a néppárt elnöke nemrég Önről nem ellenfélként, hanem ellenségként beszélt, de idehaza is láttunk olyan képsorokat, amik arra utalnak, hogy egyre durvábbak a viták a különböző politikai oldalak szereplői között. Ennek mi lehet az oka Ön szerint, és milyen következményei lehetnek ennek a jövőre nézve?

Kétfajta módon lehet ezt nézni: politikailag meg emberileg. Ugye, politikailag a helyzet világos, tehát Brüsszelben van egy kormánytöbbség, annak van egy ellenzéke, a mai magyar kormányzópártok, a Fidesz is és a Kereszténydemokrata Néppárt is idetartozik, és ahogy az lenni szokott, azon dolgoznak Brüsszelben, hogy olyan kormány legyen Magyarországon, amelyik végrehajtja Brüsszel politikáját. Át akarnak állítani bennünket, magyarokat is a brüsszeli kormány oldalára, de az ellentétes Magyarország érdekeivel, ezért mi nem állunk át oda. Ha nem megy szép szóval, akkor megy politikai harc árán. És akkor ennek a lenyomata az, hogy Ursula von der Leyen is és Manfred Weber is Magyarországra nem partnerként, még csak nem is ellenfélként, hanem ellenségként tekint. Ők meghozták a maguk döntését, ők kormányváltást akarnak Magyarországon, ezt csinálták egyébként Lengyelországban és még néhány más helyen is. Ki is jelölték azt a pártot, és ezt el is mondták nekünk ott Brüsszelben, tehát belemondták pacekba, hogy mit akarnak. Azt mondták, hogy itt az új párt, ez a Tisza, annak van vezetője, na, őket akarjuk látni kormányon Budapesten. Most ez a csata zajlik, ez a politikai oldala ennek az egész jelenségnek. És, ugye, mindig a kihívó választ fegyvert, és a Tisza Párt Magyarországon egy új, agresszív, nekem ellenszenves, de talán másoknak imponáló, nem vitatkozó, hanem lesöprő stílust választott. Dehát a politika egy olyan világ, hogy az ember csinálhat bármit, egy dolgot nem kérhet, hogy a másik ezt vegye tudomásul. Itt küzdelem van, tehát aki szelet vet, az vihart arat. Vagy ahogy itt, adventkor mondanám inkább, hogy aki kardot ránt, az kard által vész el. Mindannyian ismerünk ilyen agresszív stílusú embereket munkahelyen vagy családban, rémkellemetlen alakok, akikkel nem lehet értelmesen beszélni, egyetlen dolgot lehet csinálni, le lehet őket állítani. Most a politikában ez úgy néz ki, hogy ez a szóvivők feladata. És a héten látom, míg mi a Szentatyánál jártunk, meg Rómában tárgyaltunk, addig a mi szóvivőnk, Menczer Tamás fogta, aztán leállította ezt a rémkellemetlen, agresszív politikát és annak képviselőjét. Ezt jól tette. Majd meglátjuk, hogy hova fejlődik mindez. Én csak egy dolgot tudok mondani, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, a politikának ez egy szabálya. Senki sem boldog ettől. Mindannyian nyugalomra vágyunk meg tiszteletre meg emberséges hangnemre, általában együttműködésre, még ha versengés van is a politikában, a végén mégiscsak valamilyen együttműködésnek kell ebből kikerekednie, ami az ország javára válik, meg az emberek érdekét szolgálja, de ennek nem mindig adottak a feltételei. Amikor Brüsszelből helytartókat akarnak a nyakunkba ültetni, akkor mi rúgkapálni fogunk természetesen. Az lehetetlen, hogy Brüsszel eldönti, hogy milyen kormány legyen Magyarországon, ránk akarja erőltetni a brüsszeli politikát, ami nekünk rossz, és elvárná, hogy mi ezt vegyük tudomásul. Nem fogjuk tudomásul venni, ki fogunk állni magunkért, és küzdeni fogunk Magyarország szuverenitásáért és a magyar emberek érdekéért.

Ezeknek a vitáknak sokszor van azért gazdasági vetülete is, például az uniós források körüli vita, azoknak a visszatartása. De hogyha a tényeket nézzük, közben azért azt is látjuk, hogy az EU két legnagyobb gazdasággal rendelkező országának jelenleg nincs kormánya. Ezek a tényezők együttesen és ezek a viták mekkora mozgásteret adnak Magyarországnak, például az önálló gazdaságpolitika megvalósítására, ami a cél lenne a jövő évben?

Valóban úgy áll a helyzet, hogy Párizsban a francia kormány elhasalt tegnap vagy tegnapelőtt, és egy-két héttel ezelőtt pedig bukfencet vetett a német kormány is. Tehát Európa két legnagyobb gazdaságának élén ma nincs kormány. Franciaországban kicsit jobb a helyzet, hogy pontosabban fogalmazzak, ügyvezető kormány van, és, ugye, azt mindenki tudja, hogy tartós megállapodásokat ügyvezető kormányokkal nem érdemes kötni, Franciaországban annyiban egyszerűbb a helyzet, vagy jobb a helyzet, hogy ott van egy köztársasági elnök, akit a nép választ, és ezért a főhatalomnak van gazdája. Németország egy nehezebb helyzet. Na, most, ami a pénzeket illeti, én mindig csodálkozva figyelem a magyar közéleti vitáknak azt a tulajdonságát, hogy teljes önbizalommal beszélnek olyan tényekről a vita résztvevői, amit nem ismernek. Ez kiderül abból, hogy szamárságokat beszélnek. És közben zajlik egy vita abszurd dolgokról, tehát aminek nincs meg a ténybeli alapja. Ilyenek az európai uniós pénzek. Tehát először is Magyarország számláján ott áll több mint 12 milliárd euró. Ez a pénz rendelkezésünkre áll. Ezt be tudjuk vonni a magyar gazdaságba. Csak rajtunk múlik, hogy milyen ütemben vonjuk be. Még pontosabban nem a kormányon, mert ezt nem lehívni kell, hanem bizonyos dolgokat, vállalkozásokat, befektetéseket, fejlesztéseket meg kell csinálniuk Magyarországon a vállalkozóknak, benyújtják a számlát a magyar kormánynak, ő azt kiküldi Brüsszelbe, és ebből a 12,5 milliárd euróból ezt kifizetik nekünk. A 12,5 milliárd eurónyi pénzt úgy kell elképzelni, hogy az a 2026-os év végéig a magyar gazdaság igényeit kielégíti. Ezen felül is jár majd nekünk még pénz, és hogy ez lesz, vagy nem, az majd 2026 utáni probléma lesz. Az én véleményem az, hogy természetesen azt is meg fogjuk kapni. Azért fogjuk megkapni, mert megkezdődtek a tárgyalások a következő, 2027 utáni hét év költségvetéséről, aminek az elfogadásához egyhangúság kell. És azt én biztosan mondhatom, hogy az a pénz, amit nem kaptunk meg a 2025-2026-os években, azt meg kell kapnunk a 2027-2028-as években, egyébként nem lesz költségvetése az uniónak, nem járulok hozzá. Tehát nem érdemes aggódni az európai uniós pénzek miatt. Irritáló persze, hogy betartanak, hogy próbálkoznak, hogy visszatartják, tehát van egy csomó ilyen kellemetlenkedés, de a lényeget illetően, hogy ezek a források megérkeznek a magyar gazdaságba, semmilyen kétség nincsen. Ez a mi dolgunk, a kormánynak a dolga, meg a külpolitikának a dolga, ezt mi intézni fogjuk, mint ahogy most is rendelkezésre állnak ezek a források. A pedagógus béremelésnek is olyan 12-15 százaléka lényegében Brüsszelből érkező forrásokból áll össze. Persze a másik 85-öt hozzá kell nekünk tenni, de az is könnyebbség, hogy egy 15 százaléknyi bért onnan be tudunk vonni a magyar gazdaságba és a magyar oktatási rendszerbe. És ez minden hónapban megtörténik, és így megy. Na, most a másik kérdés a magyar pénzeken túl, hogy mi lesz az európai gazdasággal. Ez egy nehezebb kérdés, mert az európai gazdaság éppen széthullófélben van. Ennek oka az, hogy az elmúlt években Brüsszelben rossz gazdaságpolitikát folytattak. Elsősorban azért, mert a döntéseik következtében az energiaárak megnövekedtek. Ezt a családok úgy, ahogy még túlélik, Nyugaton nehezebben, mint Magyarországon, mert nálunk van rezsivédelme a családoknak, Nyugaton pedig nincsen. A lengyelek is most próbálkoznak valamivel, ami hasonlít a magyar rezsivédelemhez, tehát mi még a családjainkat meg tudjuk védeni, de már nem tudjuk megvédeni a vállalkozásainkat. Tehát a magas energiaárak, amiket Brüsszel idéz elő, a magyar vállalkozások életében megjelennek, és lerontják a versenyképességüket, csökkentik a profitot, nehézséget okoznak, beszűkítik a piacaikat, szóval sok bajt okoznak nekik. Tehát a kérdés az, hogy mikor tudjuk Brüsszelt rávenni arra és hogyan, hogy megváltoztassa a gazdaságpolitikáját, és az energiaárak végre visszatérjenek az elviselhetőség sávjába. Ugye, ezért dolgozott a magyar elnökség ebben a félévben, ezért hoztuk létre a versenyképességi paktumot. A tagállamok megállapodtak abban, hogy mit kell csinálni, és Brüsszelnek azt a következő fél évben végre kellene hajtania. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e kikényszeríteni belőlük, ez már nem Magyarország dolga lesz, mert mi január 1-jén letesszük a lantot, jönnek a lengyelek, de a lengyeleket ismerve, az ő bajaikat és nehézségeiket látva, ők is ezen a vonalon lesznek. Tehát rá kell szorítanunk a brüsszeli kormányt, amelynek mi ellenzéke vagyunk, hogy változtassa meg a gazdaságpolitikáját. Ez a következő fél év nagy viadala lesz.

Ha már a magyar vállalkozások versenyképességét említette, az elmúlt két napban két bejelentés is érkezett a Demján Sándor Programnak a részleteivel kapcsolatban. Ez hogyan segítheti a vállalkozások versenyképességét és végső soron a magyar gazdaság fellendítését?

Tegnap nemcsak Rómában jártam, hanem Magyarországon is tárgyaltam a német gazdaság néhány jelentős szereplőjével. Nem voltak boldogok, óriási nehézségekkel küzdenek. Most először látok olyat tíz-egynéhány év óta, amit utoljára egyébként valamikor a 2000-es évek elején láttam, hogy gyárakat zárnak be Németországban. Nem egyet, nem kettőt, hanem sokat. Tehát most kell nagyon megbecsülni azokat a beruházásokat, amelyek Magyarországon működnek, amit itthon gyakran a baloldal lekezelő módon összeszerelő üzemnek nevez. Ezek gyárak, autógyárak. Ezeket nagyon meg kell becsülni, mert akik német munkások, ezekben a gyárakban dolgoznak ma Németországban, minden nap azért kell izguljanak, hogy vajon meglesz-e még holnap az állásuk. És nekünk egy olyan versenyképes közeget kell teremtenünk, eddig erre képesek is voltunk, hogy a Magyarországon működő gyárakat ne zárják be. Képzeljük el, hogy a német gazdaság nehézségei miatt egyszer csak bezárják, mondjuk, az Audit Győrben, vagy Kecskeméten a Mercedest. Tehát egész régiók süllyednek a reménytelenség helyzetébe. Ezek rendkívül értékes gyárak, termelőhelyek, befektetések, és minden érdekünk amellett szól, hogy ezeket mentsük meg, függetlenül attól, hogy Németországban láthatóan nagy bajban van az ipar. Most nekünk megvannak a megállapodásaink ezekkel a cégekkel, tegnap is ezekről tárgyaltam, nemhogy nem zárják be ezeket a gyárakat, ezeket fejleszteni fogják, a BMW is most építi meg a gyárát, mert úgy látják, hogy Németországban baj van, de a magyar gazdasági környezet kedvezőbb a számukra, és itt jobban meg tudják őrizni a munkahelyeiket. Tehát az az én véleményem, hogyha ügyesen manőverez Magyarország, és a gazdasági semlegesség politikáját fönntartja, tehát nemcsak Brüsszelre figyel, hanem fontos neki Washington gazdasági értelemben, és fontos neki Peking, tehát ha Magyarországnak fontos a kínai meg az amerikai piac is, nemcsak az európai, és megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt, a gazdasági semlegességnek megfelelő gazdaságpolitikát, akkor rendben leszünk. Ennek része a Demján Sándor Program, amiről azt tudom mondani, hogy soha még ilyen magyar kis- és középvállalkozásokat támogató program nem volt Magyarországon, pedig az első ehhez hasonlót is mi vezettük be, még emlékszem, én voltam a miniszterelnök a 2000-es évek elején, amikor Matolcsy Györggyel kigondoltuk, és bevezettük a Széchenyi-tervet. De annak a mérete jóval kisebb volt annál, mint amit most csinálunk. Ugye, Magyarországot úgy kell elképzelni, hogy körülbelül 900 ezer kis- és középvállalat van Magyarországon, és a munkások kétharmadának, a munkavállalók kétharmadának ők adnak állást. Tehát kulcskérdés, hogy a kis- és középvállalkozások is rendben legyenek, mert egy dolog, hogy a nagy nyugati beruházásokat és gyárakat életben kell tartanunk, de a kis- és középvállalkozásokat pedig fejleszteni kell, és a Demján Sándor Program erre ad lehetőséget. Most itt persze a kormánynak nincs meg az a képessége, hogy ő fejlessze a kis- és középvállalkozásokat, erre a kamara való, nem a kormány, a minisztérium nem gazdaságfejlesztési központ, ő döntéseket tud hozni, szerencsés esetben jó szabályokat, kedvező körülményeket tud teremteni, de levezényelni egy ilyen programot, na, hát az nem egy miniszteriális feladat. Ezért nagyon fontos, hogy tegnap vagy tegnapelőtt sikerült megállapodnunk az újjáválasztott Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökségével, és rajtuk keresztül fogjuk lebonyolítani ezt a programot. Úgy is mondhatnám, hogy a gazdasági élet maga rendezi ezt le, mi a forrásokat és a szabályokat biztosítjuk hozzá.

Rövid időnk van, de még egy témáról beszéljünk, ugyanis lezajlott a román parlamenti választás, az RMDSZ története egyik legjobb eredményét érte el, ugyanakkor ott van a mérleg másik serpenyőjében, hogy nagyon megerősödtek a szélsőséges pártok. Milyen lehetőségeket és milyen veszélyeket rejt magában a következő időszak az erdélyi magyarság számára?

Szerintem az RMDSZ sikere Erdélyben bennünket, belmagyarokat vagy kismagyarokat, akik itt élünk, is megerősít, mert mégiscsak komoly nemzet vagyunk. Tehát egy nemzet komolyságának fokmérője, hogy mennyire képes felismerni a veszélyt. És ha felismeri a veszélyt, akkor képes-e cselekedni. És most Romániában egy veszélyes helyzet jött létre, az RMDSZ elnöke is erről beszél, és a magyar közösség olyan közösség intellektuálisan és politikailag, egy államalkotó hagyománnyal rendelkező közösség, amely ezt a veszélyt föl tudja ismerni. Beazonosítja, és képes közösen föllépni, közösen cselekedni a veszély elhárítása érdekében. Nagyszerű dolog, hogy van egy olyan magyar nemzetrész, amely ezt hibátlanul hajtotta végre. Mi egy dolgot tudunk tenni. Mi próbálunk baráti viszonyt kialakítani Romániával annak érdekében, hogy az ott élő magyarok számára mérsékeltebb politika uralkodjék. Ezért szerintem nagy jelentősége van annak, talán ezt ma nem látjuk olyan világosan, mint holnap látjuk majd, hogy mégiscsak Magyarország elnöksége alatt sikerült elintéznünk, hogy Románia a schengeni térséghez kapcsolódjon, és eltűnjön a román–magyar határ, ami az ott élők számára különösen fontos, és a gazdasági élet számára is rendkívül előnyös, és persze a románoknak is ez az érdekük. Ezt senki nem tudta elintézni Bulgáriának és Romániának az elmúlt időszakban. Tehetetlenség volt, és patthelyzet. Én úgy látom, hogy ezt sikerült feloldani, az utolsó döntés még előttünk van, de mindenkivel megegyeztünk, és szerintem egy nagy gesztus Magyarország részéről Románia irányába, hogy éppen a magyar elnökség tudja kiküzdeni, kiharcolni Románia schengeni tagságát. Remélem ez, akármilyen elnököt választanak is a hétvégén, egy jó startvonal, jó kiindulópont lesz.

A béke esélyeiről, az uniós vitákról és a gazdasági kilátásokról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.