Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Köszöntöm Önöket Észak-Macedóniából, Ohridból, és köszöntöm a kihelyezett stúdiónkban Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ahogyan a felvezetőben is utaltak rá, azért beszélgetünk most itt, mert itt tartják az észak-macedón–magyar közös kormányülést. Mi ennek az apropója, milyen jelentősége van Magyarország szempontjából Észak-Macedóniának?

Valóban most itt vagyunk egy Ohrid nevű település mellett, egy tó partján. Keveset tudunk Észak-Macedóniáról, de ha valaki egyszer ide eljön, akkor kedvet kap ahhoz, hogy többet is megtudjon róla. Egy fantasztikus ország, akkora, mint a Dunántúl, de van több mint kétszáz 2.000 méter fölé magasodó hegycsúcsa. Mindenkinek javaslom, hogyha az élete, ideje, pénze engedi, akkor erre is tegyen egy kört. Észak-Macedónia egy bonyolult hely, eleve az ország neve is jól mutatja, tehát ez egy harcban alakult ki. Korábban Macedóniának hívták ezt az országot, de aztán a görögökkel kialakult konfliktus miatt meg kellett változtatniuk a nevüket Észak-Macedóniára. Nekem is figyelnem kell, hogy ne hibázzak, abból nemzetközi kalamajka keveredhet. És most van egy vitájuk a bolgárokkal is, akik blokkolják az ő európai uniós tagsági folyamatukat, szintén etnikai, nemzeti, kisebbségi viták miatt. Magyarország adja az Európai Unió soros elnökségét, ezért mondhatnám kötelező, hogy ilyenkor a legnehezebb helyzetben lévő, az unióhoz való csatlakozás szempontjából nehéz helyzetben lévő országokhoz el kell menni, és segíteni kell a fönnálló konfliktusok megoldásában. Az egyik oka annak, hogy itt vagyunk ez, de ennél van fontosabb ok is, mert az európai uniós elnökség elmúlik, mint a nátha, de vannak ügyek, amelyek nem távoznak tőlünk ilyen könnyen, ilyen a migráció is. Talán nem mindenki emlékszik már, de amikor a nagy migrációs roham és invázió volt Európa és Magyarország ellen 2015-2016-ban, akkor a migrációs útvonal, amely Szerbiából érkezett Magyarországra, előtte innen, Macedóniából ment föl, Szerbia irányába. Tehát egy fontos országról beszélünk, mert rajta fekszik az illegális migráció legforgalmasabb útvonalán. És a macedónok akkor rendkívül sokat segítettek Magyarország számára, nélkülük talán nem is tudtuk volna megfékezni ezt a migrációs inváziót. És akkor kialakult egy jó együttműködés közöttünk, mert magyar határőröket tudtunk ide leküldeni Macedónia déli határára, hogy közösen védjük már meg itt a határainkat és magunkat a migrációtól. És van egy harmadik oka is annak, hogy itt vagyunk. Ez az ország földrajzi fekvésének jelentősége, gazdaság szempontjából. Észak-Macedónián nagyon fontos szállítási, közlekedési és kereskedelmi útvonalak haladnak keresztül. Ha Magyarországról a termékeinket, az áruinkat el akarjuk juttatni a tengerhez, az egyik legfontosabb útvonal a Balkánon keresztül, Észak-Macedónián keresztül vezet Görögországba, a görög kikötőkhöz. Ezért fontos, hogy jó gazdasági együttműködés legyen a két ország között.

Hogyan illeszkedik ehhez a gazdasági kapcsolatoknak a fejlesztése akár a gazdasági semlegesség politikájába, amelyről szerdán hosszabban is beszélt egy konferencián?

Nézze, a gazdasági semlegesség egy új kifejezés, ezzel mindannyian barátkozunk, még én is, aki próbálom bevezetni. Gondolom, a hallgatóknak is szükségük lesz némi időre, hogy megszokják és megértsék, és beleillesszék a saját gondolkodásukba ezt a szokatlan kifejezést. De nekem az a meggyőződésem, hogy arra a sok változásra, amely az elmúlt időszakban bekövetkezett, járvány, háborúk, energiaválság, infláció és az időközben fölemelkedő ázsiai gazdaságok, ezek mind együtt megváltoztatták a világgazdaságot, és aki nem alkalmazkodik, aki maga is nem változtat, aki nem próbálkozik új dolgokkal, azt hiszem, hogy a változásoknak a vesztese lesz. És mi azt szeretnénk, hogyha Magyarország, ahogy megnyerte az előző évtizedet, a 2010 és 2020 közötti évtizedet, ugyanúgy meg tudná nyerni az előttünk álló vagy az éppen most zajló évtizedet is. Ehhez új eszközökre, új módszerekre és új gazdaságpolitikára lesz majd szükségünk. Ezt az új gazdaságpolitikát nevezzük a semlegesség gazdaságpolitikájának vagy semleges gazdaságpolitikának. Ami azt jelenti, hogy azt a világban ma látható tendenciát, miszerint blokkokra szakítják szét a világgazdaságot, Magyarországnak ki kell védenie. Nem én vagyok az egyetlen időskorú hallgató talán most itt a rádió környékén, vannak még rajtam kívül olyanok, akik emlékeznek rá, hogy milyen volt a hidegháború. És ami most történik, gazdasági értelemben most történik, az nagyon hasonlít arra, illetve ugyanolyan eredményre fog majd vezetni. Kettészakítják a világgazdaságot a nagyok, a nagyhatalmak, úgy tűnik, hogy lesz egy nyugati világgazdaság, és lesz egy keleti világgazdaság. És nagy nyomás lesz minden országon, hogy válasszon, hogy a világgazdaság melyik feléhez akar tartozni. A gazdasági semlegesség azt jelenti, hogy nekünk ezt a nyomást el kell kerülni, ki kell védeni. Magyarország nem csatlakozhat egyik blokkhoz sem, egyik gazdasági blokkhoz sem. Magyarországnak az az érdeke, hogy mind a két kialakuló gazdasági blokkal élénk, erőteljes, mély kereskedelmi és gazdasági kapcsolata legyen. Ennek a gondolatnak a megvalósítása a gyakorlatban a gazdasági semlegesség.

Na, de hogyan lehet ezt megvalósítani? És mi kell ahhoz, hogy ez akár hosszú távon is sikeres legyen? Mert valóban most még ide települ egy kínai cég mellé egy német, mondjuk, a paksi bővítést a franciák és az oroszok tudják együtt csinálni, de már most is látszódott, hogy azért vannak vitás pontok, és van nyomás akár a cégekre is állami részről, hogy ne feltétlenül működjenek együtt.

A szankciós politika, amitől számos, sok ezer európai cég szenved, az például maga része ennek a blokkosodó jelenségnek. A legfontosabb azonban, hogy magunkkal legyünk először tisztában, aztán majd megvívjuk a csatáinkat. Azért örülök annak, hogy most van egy vita a gazdasági semlegesség tartalmáról, mert ha mi szilárdan eltökéljük magunkat, egy irányvonalat jelölünk ki, akkor utána minden egyes nehéz konkrét konfliktusban tudunk olyan álláspontot kialakítani, ami megfelel a magyar érdekeknek. De ahhoz először saját magunkkal és a saját érdekeinkkel kell tisztában lenni. És ennek a lényege, a gazdasági semlegességnek a szíve közepe mégiscsak az, hogy nem szabad, hogy ránk erőltessék azt, hogy politikai szemüvegen keresztül nézzük a gazdaságot. Nekünk kizárólag a magyar gazdaság érdekein keresztül szabad nézni a világgazdaságot és az ott felmerülő kérdéseket is. Ez azt jelenti, hogy csak azt vegyük át a Nyugattól, és csak azt vegyük át a Kelettől, ami hasznos és ésszerű. Ami nem jó, nem hasznos a magyaroknak, azt ne vegyük át. És utasítsunk el minden nyomást, kísérletet, amely árt az ország jövőjének. Ha ebben megerősítettük magunkat, és ezt a kiindulópontot elfoglaltuk, akkor innen megtaláljuk a választ minden konkrét kérdésre, hogy kell kivédeni a Keletről vagy éppen a Nyugatról érkező, számunkra kedvezőtlen politikai és gazdasági nyomásokat.

Említett konkrétumokat is, amelyek az elemei ennek a gazdasági semlegesség politikájának. Az egyik az, hogy jövőre a növekedésnek a 3 és 6 százalék közötti sáv tetejéhez kell inkább közelítenie. Egyrészt hogyan kapcsolódik ez a semlegességhez, illetve azok a kormányzati eszközök, lépések, tervezett intézkedések hogyan kapcsolódnak ehhez, amelyekkel megpróbálják megvalósítani ezt a célt?

Először is érdemes talán arra gondolnunk, hogy a blokkosodás összességében mindig lassítja a világgazdaság növekedését, nem tesz jót a világgazdaságnak, és nem tesz jót a nemzetállamoknak sem. A nemzetállamoknak, a nemzeteknek, a közösségeknek, így a magyaroknak is az tesz jót, hogyha a világ minden szereplője a lehető legszabadabban kereskedik és együttműködik egymással a gazdaság területén. Amikor ebbe szakadások, tilalmak, szankciók jönnek be, abban a pillanatban mindannyian veszítünk, elveszítünk gazdasági dinamikát. Az azt jelenti, hogy kevésbé erős tempóban nőnek a gazdaságaink. Szerintem Európa egy öngyilkos úton jár, elég gyorsan ráadásul, amikor blokkosodással válaszol Ázsia fölemelkedésére és a saját gazdasági nehézségeire. Abban minden jobban képzett európai közgazdász egyetért, hogy azok a politikusok, akik blokkosítani akarják a világgazdaságot, azok rossz vágányra terelik az európai népeket és az európai gazdaságot. Legutóbb éppen a volt Európai Központi Bank elnökének tanulmánya, Draghi elnök úrnak a tanulmánya világított rá élesen erre a tényre. Én próbálom meggyőzni a kollégáimat Európában, hogy ne erre az ösvényre lépjünk rá, de nagyon nagy nyomás alatt vannak, és a gazdasági semlegesség még nem mindenkinek áll olyan közel a szívéhez, vagy nem olyan éles fényben látható számukra, mint ahogyan Magyarországnak látható. Ne felejtsük el, hogy nekünk a hátrányunk itt előny. Mi éltünk blokkosodó világgazdaságban. Hát mi emlékszünk a szocializmusra, mi emlékszünk a KGST-re, amikor volt egy kapitalista világgazdaság, meg egy szocialista világgazdaság, aztán volt a CoCom, ami egy technológiai lista volt, hogy bizonyos termékeket a nyugatiak nem adhattak át nekünk, ezért Magyarország nem jutott hozzá a legmodernebb technológiához, lemaradt, kimaradt a nyugati fejlődésből. Tehát nekünk van azért személyes tapasztalatunk arról, hogy a blokkosodás hova vezet, és hogyan jár pórul azzal mindenki a végén. Most visszatérve az Ön kérdésére, nekünk azt kell világossá tenni, hogy akárhogyan is blokkosodik a világgazdaság, nekünk az az érdekünk, hogy Magyarország a technológiai fejlődés élvonalában maradjon. Továbbra is ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Magyarországon gyártsák a világ legjobb autóit, a jövő autóit is Magyarországon gyártsák. Fontos, hogy a zöldenergia előállításának és tárolásának legmodernebb csúcstechnológiái Magyarországon jelen legyenek, sőt, ha lehet, itt állítsuk őket elő. Fontos, hogy ilyen energiát és ilyen eszközöket mi gyártsunk és exportáljunk. Fontos, hogy a digitalizációból, ami a világgazdaság fejlődésének következő, nagy szakasza, ne maradjunk ki. A legtöbb digitális okmány nálunk legyen, a legszélesebb digitális ügyintézés Magyarországon történjen. Tehát nekünk az a fontos, hogy mindegy, hogy egy gondolat, egy eszköz, egy találmány, egy újítás Keletről vagy Nyugatról jön, ha az jó, sőt a legjobb, akkor annak Magyarország valahogy része lehessen. Amikor erről az új gazdaságpolitikáról beszélünk, új korszak, új helyzet, új gazdaságpolitika, akkor olyasmire kell gondolni, amiket eddig nem próbáltunk még ki. Például, mondok egy egyszerű dolgot. Mindig hangsúlyt és sok pénzt fektettünk, illetve költöttünk arra, hogy a tanulni akaró diákjait Magyarország támogassa. Nagyon széles diákhitel-programunk van. De eddig nem volt figyelem vagy erő arra, hogy azoknak is adjunk pályakezdési lehetőséget, akik egyébként nem mentek egyetemre, hanem, mondjuk, szakmunkás fiatalok. Tehát a fiatalok számára egy munkáshitel-program megindítása biztosan szükségessé válik. Akkor az otthonhoz jutás, a saját otthon kérdése. Egy új megközelítés, amiről most itt beszélek, azt is magával hozza, hogy nem elég a régi elemeket erősíteni ebben, hanem a fiataloknak a saját lakáshoz jutás lehetőségét újabb eszközökkel is lehetővé kell tenni. Illetve továbbra is ki kell tartanunk amellett, hogy a gazdaság alapja mégiscsak a család, és ezért a gyerekek után járó adókedvezményt, ha jól csináljuk a gazdaságpolitikát, akkor már a következő évben, 2025-ben egy vagy két lépésben meg kell dupláznunk. És még számos ilyen eleme lesz ennek az új gazdaságpolitikának, például a kis- és középvállalkozóknak nyújtott lehetőségek, állami tőkejuttatási programok, amelyben megpróbáljuk a hagyományosan létező tőke hiányát enyhíteni a kis- és középvállalkozóknál, különösen a versenyképes kis- és középvállalkozásoknál. Ha ez mind együtt működni fog, akkor jön az, amit Ön itt említett, hogy a magyar gazdaság növekedése a 3-5 százalékos sávba emelkedhet. Most 1 százalék fölött vagyunk, valahol 1-2 százalék között. Ezzel is Európa élvonalában vagyunk, ez nem fest túl jó képet a többi európai országról, de még ezzel a kis növekedéssel is ott, az élbolyban vagyunk. De mi nem akarunk beleragadni abba a növekedési tempóba, amitől szerintem szenvedni fog Európa a következő években, hogy 0-1-2 százalékos növekedést tudnak csak elérni. Magyarországnak meg kell próbálni a kedvezőtlen körülmények ellenére is, a gazdasági semlegesség politikájának segítségével a 3 és 6 százalék közötti növekedési sávba felkapaszkodnia. Volt már ilyen, én is vezethettem olyan kormányt, amelynek ez sikerült, azt hiszem, hogy most is sikerülni fog. Magyarország, illetve a magyar kormány ezt meg tudja csinálni.

Igen, és talán, azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy hogyan csapódik le ez az emberek szintjén. De nyilván azért ehhez az is kell, hogy az Európai Unió is lépjen, változzon. Mekkora a nyitottság Európában arra, hogy, mondjuk, akár a gazdasági semlegességről, akár a versenyképességgel kapcsolatban a magyar álláspont érvényesülni tudjon?

Nagy viták vannak az európai államok vezetői között. Magyarország részt vesz ezekben a vitákban, képviseljük a magyar érdekeket és a magyar álláspontot. Úgy látom, hogy jó esélyünk van arra, hogy ezeknek a vitáknak az eredményeképpen, november hónapban tető alá tudjunk hozni egy olyan megállapodást az európai államok között, amely a gazdasági versenyképességét, az európai gazdaság versenyképességét javíthatja. Ezt versenyképességi paktumnak nevezzük, már tárgyalunk ennek az elemeiről, és azt remélem, hogy a magyar elnökség végére, tehát legkésőbb december végére közel kerülhetünk az elfogadásához, esetleg sikerülhet el is fogadtatni Budapesten, a novemberi európai uniós csúcstalálkozón.

Ha már a vitákat említette, van egy másik téma is, amiben van vita Budapest és Brüsszel között. Ugye, a bizottság nemrég közölte, hogy megkezdi a 80 milliárd forintos migráció miatt kiszabott bírság levonását a Magyarországnak szánt kifizetésekből. Közben azt látjuk, hogy nemzetállami szinten olyan országok is szigorítanak a bevándorlás-politikájukon, amelyek eddig nagyon nyitottak voltak: Svédország, Hollandia, Németország. Hol feszül most az ellentét migráció kérdésében az Európai Unión belül?

A migrációs vitára különösképpen igaz az a magyar bölcsesség, hogy szólj igazat, és leveszik a fejedet, és ebben nem vagyunk egyedül. A napokban járt nálam az olasz kormány második embere, miniszterelnök-helyettese, Matteo Salvini úr, aki még nálam is rosszabbul jár, mert engem csak ütöttek-vágtak, ütnek-vágnak, kritizálnak, rángatnak, őt börtönbe is akarják zárni a migrációval kapcsolatos álláspontja miatt. Ő nem engedte meg belügyminiszter korában vagy korszakában, hogy kikössenek az illegális migránsokat szállító hajók Olaszországban, és ezért most hat év börtönre akarják ítélni. Ez a tárgyalássorozat megkezdődött Olaszországban. Mi teljes szívvel állunk Salvini úr mellett. Ő a mi hősünk, nekünk ilyen európai politikusok kellenének, akik bármi áron, személyes kockázatot is vállalva, de meg akarják állítani az illegális migrációt. Az is igaz, hogy közben a Magyarországgal szembeni kritikák ellenére, az olasz miniszterelnökkel szemben indított bírói eljárás ellenére egyre több ország mondja azt, hogy de hát ezeknek a fiúknak volt igazuk. Tehát ma már Brüsszelben vagy Európában az közhelyszámba megy, hogy igaz, hogy ütjük-vágjuk, büntetjük a magyarokat, de közben mindannyian tudjuk, hogy nekik volt igazuk, sőt nekik van igazuk, mert egyetlen esélyünk van egy szebb jövőre, az pedig az, ha nem engedjük be a migránsokat, nem engedjük be az illegális migránsokat az európai kontinensre. És miközben egyébként bennünket egyik kezükkel kritizálnak, tehát mondjuk úgy, hogy hideget fújnak a szájukból, a másik kezükkel, meg a saját politikájukat hasonlóvá teszik a miénkhez, és ott meg meleget fújnak a szájukból. Németország átveszi a szigorú határőrizet politikáját Európától. Ezért is üzentem a német kancellárnak azt, hogy „welcome to the club,” Isten hozta Önt abban a klubban, ahol azok a politikusok vannak, akik meg akarják védeni a hazájukat.

Nemcsak a migrációval kapcsolatos viták éleződnek ezekben a napokban, hanem a háborúval kapcsolatos viták is, akár belföldön, akár külföldön, hogyha nézzük ezeket. Milyen kimenetele lehet ezeknek az egyre élesebb vitáknak, konfliktusoknak a háborúpártiak és a békepártiak között?

Azt hiszem, hogy a következő napokban, hetekben az ilyen viták éleződésére kell számítanunk. Egész egyszerűen azért, mert közeledünk egy, az egész világ szempontjából kritikusan fontos eseményhez és időponthoz. Ez pedig az amerikai elnökválasztás. Az amerikai elnökválasztás november elején eldöntheti, hogy a világ továbbhalad a háborúkhoz vezető, egyre elkeseredettebb harcokat eredményező ösvényen, vagy megáll, visszafordul, és békét hirdet, és tűzszüneteket, nemcsak az ukrán–orosz háborúban, hanem minden más gócponton is, világkonfliktus-gócponton is megpróbál békét teremteni. Ugye, Trump elnök úr, amikor hivatalban volt, akkor ő a béke elnöke volt, ő nem indított háborút, illetve lépéseket tett a régi konfliktusok békével történő megoldása érdekében, ezért nem véletlen, hogy a világ békeszerető, békevágyó része, függetlenül attól, hogy egyébként milyen politikai nézeteket vall, azért szurkol, hogy a béke embere legyen újra az Egyesült Államok elnöke. De vannak háborúpártiak nemcsak Amerikában, az egész világon, akik meg a demokraták sikeréért szurkolnak, mert szeretnék folytatni a háborút. Amíg a választás meg nem történik, ez a vita élesedni fog. És ebből mi sem tudjuk kihúzni magunkat, mert Magyarországon is azt látom, hogy vannak a háborúpártiak, ők tipikusan a baloldalon található politikusok, és vannak a békepártiak, ők a jobboldaliak vagy a mi oldalunkon található politikusok, a közöttük lévő vita is egyre élesebb. Most legutóbb, már látom, hogy sikerült belekeverni az 1956-os forradalomnak az ügyét is ebbe a háború-béke vitába. Nekünk is észnél kell lenni. Tehát ha az ember ilyen kényes kérdésekről beszél, akkor nagyon pontosan kell fogalmazni, és semmilyen kétséget nem szabad hagyni a saját álláspontunkat illetően. Most a politikai igazgatóm éppen félreérthetően fogalmazott, ami ebben az összefüggésben egy hiba, hiszen a mi közösségünk az 1956-os forradalomnak a talaján áll, abból nőtt ki. Nem lenne a mi politikai közösségünk, ha nem lettek volna az ’56-os hősök, és ezért a háború és béke vitájába nem beemelni kell a magyar történelem számunkra szent és sérthetetlen eseményeit és hőseit, mint 1956 és az ’56-os hősök, hanem inkább távol kell tőle tartani. Tehát nem szeretném, hogyha az ukrán–orosz háború árnyéka rávetődne az 1956-os szabadságharcosoknak az emlékére, akiknek hálával tartozunk, és az ő dicsőségüket kell inkább napirenden tartanunk, mert ahol nem felejtik el a hősöket, ott új hősök is születhetnek. Nincs nekem kétségem egyetlen fideszes vezető politikai nézetei felől sem. Én biztos vagyok abban, hogy Orbán Balázs is, ha a történelem úgy fordulna, hogy megint harcolni kell a hazáért, akkor ott lesz velünk a Corvin közben. Mindenesetre figyelnünk kell arra, hogy a háborúról és békéről szóló nemzetközi viták, amikor megérkeznek Magyarországra, ne tereljék félre, ne rombolják le, ne siklassák ki az egyébként fontos belpolitikai értelmes vitákat.

Igen, ezzel kapcsolatban akartam is kérdezni egyébként, hogy levonható-e ebből a megszólalásból olyan következtetés, hogy Magyarország ne védené meg magát, ahogyan ezt lefordították bizonyos sajtóorgánumok?

Magyarország mindig megvédi magát. Régen is megvédte, ma is megvédi, és a jövőben is meg fogja védeni minden lehetséges eszközzel úgy, ahogyan egyébként a magyar alkotmány ezt minden magyar ember számára kötelezővé is teszi.

Védekezni kellett az elmúlt hetekben is, és akkor beszéljünk a mögöttünk hagyott árvízről, hiszen az elmúlt két hétben a Dunán levonuló árhullám volt az, amely meghatározta a közbeszédet és a védekezést egyáltalán. Az emberélet, az anyagi javak védelme és a védekezés szervezettsége szempontjából hogyan értékeli a mögöttünk hagyott két hetet?

Ha már erről beszélünk, akkor első helyen talán a köszönetnek van itt az ideje, hiszen példásan összefogott Magyarország megint. Valahogy békeidőben ez kevésbé megy, de baj időszakában és esetén a magyarok talán egész Európában a legerőteljesebben képesek összefogni. Ha azt mondjuk, hogy példásan összefogott az ország, akkor még gyengén fogalmaztunk. Tehát az első szó a köszöneté az önkénteseknek, a vízügyi szakembereknek, rendőröknek, katasztrófavédőknek, tűzoltóknak, katonáknak, szóval mindenkinek, aki a védekezésben segítséget nyújtott. Sikerült Magyarországnak ismét megvédenie magát. És rengetegen dolgoztak a háttérben is, akik meg gondoskodtak az árvízben védekezők ellátásáról, szállításáról, és így tovább. Ez talán a Magyarország történetének második legnagyobb dunai árvize volt. Én azt az összehasonlítást tudom elvégezni – hiszen a 2013-as legnagyobb, valaha volt legnagyobb dunai árvíz idején is az én kötelességem volt a védekezés irányítása, mint ahogy most is –, hogy a 2013-as időszakhoz képest a magyar állam most sokkal jobb állapotban van. Azt a nagyot is kivédtük, de most könnyebben sikerült elhárítanunk a bajt. Tehát a magyar állam összevetve a tíz évvel ezelőtti önmagával ma hatékonyabb, szervezettebb és felkészültebb. Az elmúlt tíz évben azért kiegészítettük a védelmi vonalainkat, megépítettünk több kilométernyi mobilgátat, fölkészültünk az ideiglenes védművek gyors fölépítésére. Most is néhány nap alatt 2.000.000 homokzsákot kidobtunk oda, az ártérbe, illetve a gátakat megerősítettük, 55.000 tonna homokot használtunk föl, több ezer ember dolgozott, és ennek meg is lett az eredménye, mert látja, hogy a környező országokban az árvíz sok kárt okozott, és áldozatokat is követelt. Azért meghalt 20-30 ember a szomszédos országokban az árvizek, dunai árvizek következtében, és nagyon komoly anyagi károk keletkeztek. Magyarországon emberéletben kár nem esett, és az anyagi kár is mérsékelt. Azt mondhatom, hogy Magyarország ötösre vizsgázott árvízi védekezésből, megvolt a sikerhez szükséges szív, és megvolt a szakértelem is.

Kevés idő telt még el, nem tudom, hogy mennyi idő volt összegzésre, de hol látja, hogy van-e olyan pont, ahol esetleg akár a gátakon, akár más területen erősíteni kell? Tehát melyek azok a tapasztalatok, amelyeket hasznosítani lehet a következő időszakban?

Nem akarom untatni a hallgatókat a mi munkánk részleteivel, de amikor túl vagyunk egy árvízen, akkor a kormány mindig kap a vízügyesektől egy jelentést, amely komoly szakmai anyag minden alkalommal, ahol világosan leírják a vízügyesek, hogy mi volt jó, hol voltak a gyenge pontok, mit kell a következő időszakban gyorsan, és mit kell középtávon elvégezni. És a kormány a vízügyesek javaslatait utána akciótervvé alakítja át, és megtesszük a szükséges lépéseket. Ez minden árvíznél így volt, most is így lesz.

A gazdasági semlegességről, a migrációról és az árvíz elleni védekezésről is kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.