Orbán Viktor interjúja a delmagyar.hu YouTube csatornáján

Király Ernő: Üdvözlöm, Miniszterelnök úr! Mi járatban Mórahalmon?

Jó napot kívánok! A képviselőjelöltünkhöz jöttem, ő pedig azt mondta, hogy jöjjünk el Mórahalomra, ami nekünk egy régi fellegvárunk. Mórahalom egy kitüntetett helyet foglal el a mi politikai térképünkön. Ez egy olyan város, amely nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban. És egy nagyon jó képviselőt áldoztunk föl, amikor bejött az a szabály, hogy nem lehet valaki egyszerre polgármester is meg képviselő is, és akkor a polgármester úgy döntött, hogy Mórahalmon lesz polgármester. És a város sokat nyert ezzel a döntéssel, és hát eljöttünk ide. Ráadásul itt vannak azok a gazdák, akikkel egyébként is akartam beszélni, mert van néhány mezőgazdasági kérdés, amiről konzultálni akartam a helyiekkel, őket meg itt Mórahalmon tudtuk összegyűjteni. Hát ezért vagyok itt, de innen még tovább megyek, átmegyek a szomszédos választókerületbe is, Mártélyra, ott is találkozom, ott az aktivistákkal. Itt most a polgármesterrel meg a helyi gazdákkal találkoztam, ott pedig majd az aktivistákkal fogok. Tudja, lesz egy választás áprilisban…

Igen, hallottam én is…

…és az indokolja, hogy az ember jöjjön-menjen.

Nem olyan régen volt Szegeden egy Digitális Polgári Körök-gyűlés a sportcsarnokban. Ott elhangzott egy ígéret, pontosabban egy ígéreten belül kettő, ez két hídra vonatkozott. Az egyik a csongrádi, a másik meg Szegednek egy harmadik híd. Meg tudja ezt erősíteni, Miniszterelnök úr?

Tudja, Magyarország egy olyan ország, amelynek van két nagy folyója, és hidak nélkül nehéz összekötni az ország részeit egymással, ezért minden ciklusban legalább egy, de gyakran két hidat is építettünk. Ezek nem gyerekségek, mondjuk, egy mohácsi Duna-híd, amit éppen most építünk, vagy amit átadtunk, amely Paksot könnyítette ki, összekötve a másik oldalon lévő Kalocsával. Tehát ez egy nemzetstratégiai kérdés, haladunk vele. Nézze, nekünk van egy kiváló miniszterünk, aki Dél-Magyarországról jön, az ő dolga, hogy építse meg, és azt mondta, hogy ő meg fogja építeni, mint ahogy a mohácsi hidat is most megépíti. Tehát Lázár Jánosban bízhatnak, meg fogja építeni mind a két hidat.

Néhány nappal ezelőtt lezajlott a megyében egy tüntetés. Itt párthovatartozás nélkül mentek ki az emberek az utcára, sőt politikusok is, aminek nagyjából az volt a lényege, hogy egy gyalázkodó honlap ellen tüntettek. Ez a maga nemében szerintem ez egy viszonylag kuriózum.

Igen. Én sem hallottam még ilyet. Annyi gyalázkodó honlap van ugyanis, hogy az ingerküszöb már magasan van.

Igen, pont erre vonatkozik a kérdésem, hogy van Önnek Ön szerint bármilyen módja megállítani, vagy el kell ezt tűrnünk ebben a mostani világban?

Nagyon nehéz. Nagyon nehéz kérdés, mert itt bejön a képbe a szabadság kérdése is. Magyarok vagyunk, és minden, ami korlátozás, az első reflexből ellenállást vált ki belőlünk. Tehát ha hallunk egy új szabályról, egy új előírásról, egy új magatartásnormáról, az első reflexe a magyarnak az, hogy na, hagyjanak békén. Tehát nem olyan egyszerű Magyarországon szabályozni dolgokat, különösen ott, ahol úgy érzik, hogy ez összefügghet a szólásszabadsággal. Mert nekünk ne mondja meg senki, hogy mit beszéljünk, meg mit nem. Ugyanakkor vannak határok, amiket meg nem szabad átlépni. Tehát ezt az érzékeny egyensúlyt kell követnünk. Szerintem új dolog az életünkben az egész internet, Facebook, ez az egész digitális világ, és ahogy haladunk előre, egyre inkább látni fogjuk nemcsak az előnyeit, hanem a veszélyeit is, és ahogy látjuk a veszélyeit, egyre inkább meg leszünk arról győződve, hogy valamilyen szabályok azért kellenek. Tehát szerintem a magyar élet kiforogja magából azokat a szabályokat, amiket a végén majd mindenki elfogad. Én optimista vagyok e tekintetben. De az igazi durvaság nem itt van. Most a hagyományos durvaság is megjelent, a kampány ugyanis fölkavarja a zaccot, és most Gyöngyösön azért olyasmi történt, ami korábban még sosem, mert gyalázkodó honlapok voltak korábban is, de azért az, hogy az egyik párt, a Tisza pénzt adjon bűnözőknek azért, hogy elmenjenek egy fideszes rendezvényre, és megfélemlítsék az előadót is meg a fideszeseket is, ilyen még azért nem volt. Tehát úgy érzem, hogy a következő 70 napban nekem, mint miniszterelnöknek az az egyik kötelességem, hogy nyugalomra és higgadtságra intsek és kérjek mindenkit.

Pont ehhez kapcsolódott volna a következő kérdésem, hogy Ön az említett DPK-gyűlésen azt mondta, hogy jelentős különbség van, illetve van különbség a béke és a békesség között. A béke az, amikor nem bántjuk egymást nagyjából, a békesség meg az, amikor még szeretünk is együtt lenni. Lehetséges, vagy hogy’ látja, egy társadalmi megbékélés azért így, a választások után, van esély erre, vagy ez csak egy ilyen idealista lázálom, nem lesz ebből már semmi?

Nézze, ugye, a béke két ember közötti kapcsolatra vonatkozik, nem bántjuk egymást. A békesség meg arra, hogy azért nem bántjuk egymást, mert úgy gondoljuk, hogy nem jó dolog, ha bántjuk egymást. De ehhez kell egy belső békesség. A békesség egy belső dolog. A békesség azt jelenti, hogy én rendben vagyok saját magammal. Nem vagyok frusztrált, nem vagyok erőszakos, nem vagyok ideges, nem vagyok türelmetlen, hanem belül valahogy összerendeztem a dolgaimat, és képes vagyok ezért türelmesnek lenni azokkal is, akikkel nem értek egyet. A békés egyet nem értés a legnagyobb tudomány a modern világban. Tehát azt kell jól gyakorolniuk a magyaroknak, hogy van, akikkel egyetértünk, van, akivel meg nem, és akivel nem értünk egyet, azokkal is békés egyet nem értésben vagyunk, de ehhez egy belső békesség kell. És miután a magyar egy családszerető fajta, ezért a békességnek elsősorban a családokban kell meglenni. Ha a családok rendben vannak, ha a családokon belül béke van, akkor általában a társadalomban is béke van. Úgyhogy nem véletlen, hogy mi minden erőnkkel a családokat támogatjuk, nemcsak azért, hogy jobban menjen nekik, hanem azért is, hogy belül rendezettek lehessenek, és a családokon belüli békesség egy általános, kisugárzó, pozitív dolog legyen.

Van Csongrád-Csanád megyében két megyei jogú város. Az egyikkel, úgy tűnik, Szegeddel, hogy a kormányzat egyfajta kiegyezésben van. Mondhatni viszonylag jó ellenzéki polgármesternek lenni Szegeden, hiszen olyan beruházások jönnek kormányzati támogatással, ami minden szegedinek jó. Elképzelhető a jövőben Hódmezővásárhellyel is egy ilyenfajta kiegyezés, vagy ennek nem túl nagy esélye van?

Nézze, mi úgy vagyunk ezzel, hogy amilyen az adjon’ Isten, olyan a fogadj’ Isten. Tehát én egy béketűrő ember vagyok, és jól tűröm még azt is, amikor igazságtalanul bántják akár a kormányt, akár az országot, azt, mondjuk, kevésbé viselem jól, mert az már nem személyes ügy, hanem mégiscsak az ország közös becsületéről van szó. De van különbség a két város között. A szegedi városvezetés nem gyűlölködő. Sose árultunk egy gyékényen, és a jövőben sem fogunk egy malomban őrölni, mert mást gondolunk a világról. Ilyen van. De ez nem ok arra, hogy akár mi Szegeddel szemben, akár a szegedi polgármester a kormánnyal szemben gyűlöletet keltsen. Ilyen nem volt soha! Ezért amikor tudtunk, megállapodtunk. Tulajdonképpen könnyedén. Egyetemfejlesztés, gyártelepítés és így tovább. Hódmezővásárhely egy másik tészta. Ott egy gyűlölködő ember a polgármester, aki gyűlöletet kelt személyesen velem szemben és a kormánnyal szemben meg a kormány politikájával szemben is. Amilyen az adjon’ Isten, olyan a fogadj’ Isten. Majd ha változik a helyzet Hódmezővásárhelyen, akkor a viszony is jobb lesz.

Szeged egyetemi város. Jön a választás. Itt több tízezer fiatal él. A kormányzati kommunikáció viszonylag, úgy érzem, hogy nehezen találja a választásokkal kapcsolatban ezt a korosztályt. Miben áll az ő döntésük lényege a választások alkalmával vagy a választás alkalmával? Mi az, amit ajánlani tud? Miért szavazzanak a Fideszre, ha úgy tetszik?

Először is én nem látom sötéten ezt a dolgot. Igaz, hogy régen volt, amikor fiatalok voltunk, de voltunk fiatalok, és azért emlékszünk rá. A fiatal egy lázadó generáció. Az a kérdés, hogy mi ellen lázadunk? Szerintem a magyar kormány ellen való lázadás egy kamu dolog. Az egy áldolog, az egy ilyen könnyű pálya. Ugyanis az igazi gondok nem Magyarországgal vannak, a gondok Brüsszellel vannak. Tehát ha valaki, mint ahogy mi a nyolcvanas évek elején, úgy döntöttünk, hogy lázadunk, és mi a Szovjetunió ellen lázadtunk meg a helytartóikkal szemben, na, az komoly dolog volt. A magyar kormánnyal szemben, a magyar kormányra kiabálni, tücsköt-bogarat összehordani, kígyót-békát kiabálni, ahhoz nem kell nagy bátorság. Ma az igazi komoly fiatalok, akik lázadni akarnak, és úgy gondolják, hogy az igazságtalanságokon akarnak változtatni, na, azoknak Brüsszel ellen kell elsősorban lázadniuk, és ők pedig velünk vannak. Tehát én azt gondolom, hogy a fiataloknak az a része, aki nem divatból meg nem kamu módon akar függetlenséget mutatni és lázadni, hanem valóban egy komoly ügy érdekében akar kiállni, azok inkább velünk vannak. Én jó esélyt látok arra, hogy a fiatalok többsége támogatni fog bennünket a választáson.

Értem.

Ugyanis az ő jövőjüket nem a magyar kormány veszélyezteti, hanem Brüsszel. Tehát azt kell eljuttatnunk a fiatalokhoz, hogy értsék meg, hogy az ő jövőjüket Brüsszel sodorja veszélybe meg a brüsszeli helytartók. Ha brüsszeli kormány lesz Magyarországon, el fogják őket vinni katonának, és el fogják vinni a magyarok pénzét is Ukrajnába. Tehát nekik azt kell megérteniük, hogy az ő jövőjüknek a kulcsa most nem Magyarországon van, hanem Brüsszelben. És az a kérdés, hogy a magyar kormány ki tud-e maradni egy háborúból, és meg tudja-e védeni a magyarok pénzét. Tehát ha Brüsszel ellen akarnak lázadni, akkor leginkább a kormányt kell támogatni. A kormányt érdemes támogatni.

Ha már Brüsszel szóba került, Mórahalom és térsége az ország egyik legbiztonságosabb térsége és járása. De nagyon közel van a határ, úgyhogy megkerülhetetlen a kérdés: a migráció kérdése, főleg a tekintetben, hogy Brüsszel egy viszonylag nagy bírságot szab ki meg szabott ki Magyarországra. Ez ügyben tartja a kormány az álláspontját továbbra is?

Ha én ezen a környéken végigmegyek az utcán, akkor tízből öt ember megköszöni, hogy kitartottunk a kerítés mellett, hogy kitartunk a határőrizet mellett, hogy lehetővé tettük a határvédő mezőőröknek a rendszerét, és adtunk erre sok pénzt, hogy ez működhessen, tehát a helyiek is a saját önvédelmükben részt tudnak venni, ennek megteremtettük a föltételeit. Tehát itt inkább elismeréssel találkozom. És van, aki még arról is tud, hogy Magyarországot minden nap egymillió euróra büntetik azért, mert védjük ezt a határt. És aki ezt tudja, az még inkább értékeli, hogy a magyar kormány kitart emellett. Én a migrációt Magyarország jövője szempontjából kulcskérdésnek tartom. Nem szabad megengednünk, hogy bárki rajtunk kívül meg akarja mondani nekünk, hogy kivel éljünk együtt. Az lehetetlen, hogy Brüsszelben úgy döntsenek, hogy ide migránsokat hoznak be, márpedig júliustól hoznának, hiszen van egy migrációs paktum, amit egyébként a DK is meg a Tisza is támogatott Brüsszelben, ami szerint több száz migránst hoznának ide, Magyarországra azok közül, akiket beengedtek más európai országok. És arra akarnak bennünket kényszeríteni, hogy egy 20-30 ezres menekülttábort is építsünk meg. Tehát van a mostani csata, és lesz egy új júliusban, amikor nem fogjuk végrehajtani ezt a döntést. Ha Brüsszel-barát kormány jön Magyarországon, az végre fogja hajtani ezt a döntést. A Tisza meg a DK el fogja fogadni a brüsszeli migrációs paktumot, márpedig ez ellentétes Magyarország érdekeivel, és a helyiek rám ebben számíthatnak. Ugyanakkor a határátkelők meg fontosak, mert van egy másik problémánk is, elsősorban az ásotthalomi határátkelőnél, ahol nem elég az áteresztőképesség. Ott könnyítenünk kell, meg kell hosszabbítani a nyitva tartást, és gyorsabbá kell tenni az átjutást is. Nem igazodik ma a határértékelőhelynek a működése a munkakezdéshez. Tehát csak 7-től lehet átjönni, és a reggeli műszakok meg 6-kor kezdődnek, és a határon ide-oda mozognak az emberek, akiknek szükségük lenne egy rugalmasabb határátkelő-szabályozásra. Ezen is dolgozunk.

Ha röviden össze kellene foglalni azt, hogy mi az a néhány dolog, ami markánsan különbözik az ellenzék és a mostani kormánypárt programja között, netalán, mondjuk, ők kerülnének kormányra, mi az, amiben változtatnának, és mi okozna nyilvánvalóan a kormányzati szemszögből tragédiát az országban?

A választás tétje ma elsősorban az, hogy elviszik-e a magyarok pénzét Ukrajnába, vagy nem. Brüsszelből óriási a nyomás, ők eldöntötték, hogy háborúba mennek, és odaadnak minden pénzt Ukrajnának, amit az ukránok kérnek. Ez nem kevés, mert 800 milliárdot kérnek a következő tíz évre Ukrajna működtetésére és 700 milliárdot a fegyverekre. Ez hatalmas pénz! Mi ebben nem akarunk részt venni. Nem akarjuk a magyarok pénzét odaküldeni, mert ha ez bekövetkezik, akkor nincs családtámogatás, akkor nincs rezsicsökkentés, akkor nincs elsőotthon-teremtési hitel, nincs az édesanyáknak adókedvezmény. Egész egyszerűen, ha elviszik a pénzünket, ezt nem tudjuk folytatni, illetve nem tudjuk megvalósítani. És van egy másik kérdés is, ez pedig a tapasztalat kérdése. Ugye, mi tizenhat éve kormányzunk, én 35 éve ülök bent az embereknek a nappalijában vagy a konyhájában, ismerhetnek, tudnak bennünket, kiszámíthatóak vagyunk. Most a gazdákkal is tárgyaltam például azokról a valóságos gondokról, amelyek sújtják őket. Ezt csak olyan ember tudja, és olyan emberek tudják megoldani, akik ismerik ezeket a problémákat, és nem országjárás során gyűjtik össze az ismereteiket, hanem ezzel foglalkoznak nap mint nap. Úgyhogy én azt hiszem, hogy a tapasztalat és a hosszú kormányzás nem ellene szól a mostani kormánynak, hanem éppen hogy mellette, mert most nyugalomra, kiszámíthatóságra, biztonságra van szükség, és mi vagyunk a biztos választás.

Még egy kis választás. A közvélemény-kutatók részéről szinte teljesen egymásnak ellentmondó kutatási eredmények látnak napvilágot. Van értelme a választópolgároknak ezzel foglalkozni, vagy egyáltalán semmi, mert semmiféle kapaszkodót nem tud nyújtani a választásokra?

Igen, nézze, haszna nem sok van, de izgalma mégis. Tehát ez olyan, mint a totózás. Tehát az ember, amikor a Nemzeti Sportot kinyitja, akkor megnézi azért, hogy milyen fogadási esélyeket látnak az újságban. Tehát ez egy izgalmas játék, de nem több annál. Ez csak játék. A valóság április 12., amikor el kell menni választani. Én azt gondolom, hogy az emberek alapvetően józanok, tisztában vannak Magyarország helyzetével, tisztában vannak a saját családjuk helyzetével, és azt is értik, hogy milyen kihívások, veszélyek fenyegetik Magyarországot. Ráadásul én 2022-ben a választásokon kötöttem egy megállapodást a választópolgárokkal, hogy milyen munkát fogunk elvégezni. Azt én maradéktalanul elvégeztem. Nem állítom, hogy ebben az országban minden jól megy, de amire vállalkoztunk, azt mind megvalósítottuk, sőt még többet is. Például a 14. havi nyugdíj nem is szerepelt a megállapodásban; meg tudjuk oldani. A 3 százalékos otthonteremtési hitel sem szerepelt, de megoldottuk. Szerepelt a családtámogatás, azt is megoldottuk. Rezsicsökkentés, azt is megoldottuk. Édesanyák adókedvezménye, az is szerepelt. Szóval azt akarom mondani, hogy én azzal a gondolattal készülök a választásra, hogy amit vállaltunk, azt teljesítettük. És ezért azt gondolom, hogy akik bizalmat adtak nekünk 2022-ben, azok meg fogják adni 2026-ban is, hiszen amiért megválasztottak bennünket, azt mi teljesítettük.

A fizikai biztonság mindenkinek rendkívül fontos. Azok a külpolitikai csörték, amiket a kormány vív akár az Európai Unióval, akár Ukrajnával nap mint nap, mennyire keltsenek félelmet az átlagpolgárban, vagy a háború eszkalálódása szempontjából mennyire veszélyesek ezek?

A háború egy komoly dolog és valódi veszély. Tehát az európai vezetők eldöntötték, hogy ők a frontvonalon meg akarják nyerni ezt a háborút, meg akarják nyeretni ezt a háborút Ukrajnával Oroszország ellenében. Ez előbb-utóbb a legteljesebb mértékig bele fogja őket sodorni ebbe a háborúba. Először csak pénzt adtak, aztán fegyvert, aztán mindenfajta eszközöket, és a végén – most már van ilyen megállapodás az európai uniós országok között – katonákat is küldeni fognak. A nyugatiak másképp gondolkodnak, mint mi. Ők valójában Ukrajna felosztásáról gondolkodnak. Ők úgy gondolkodnak, hogy az oroszok elfoglalták egy részét, mi meg foglaljuk el vagy vonjuk ellenőrzésünk alá, használjuk ki a másik felét, és ha kell, akkor az oroszokkal meg is harcolunk ezért. Mi nem így gondolkodunk. Nekünk nincs semmifajta érdekeltségünk Ukrajna fölosztásában. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy Oroszország és Magyarország között legyen egy ország, ezt hívják úgy, hogy Ukrajna, de az ne tegyen tönkre bennünket. Ne legyen tagja az uniónak, ne vigye el a pénzünket, ne sodorjon bennünket háborúba, de jelentsen egyfajta ütközőzónát és biztonságot. Ez a mi tervünk. Ezért a háború komoly dolog. Ha Magyarország terve sikerül, és Ukrajnát kívül tartjuk a NATO-n, kívül tartjuk az Európai Unión, akkor nem sodor bele háborúba bennünket. És ha sikerül Brüsszelben többségre jutnunk, és szerintem ez nincs messze, akkor az európaiak pénzét sem fogják Ukrajnába vinni. A magyarok pénzét biztosan nem, a csehekét sem meg a szlovákokét sem, mert mi hárman már megállapodtunk, hogy mi nem adjuk a magunk pénzét. De a nyugat-európai emberek sem akarják, hogy a pénzüket Ukrajnába vigyék, ezért csak idő kérdése – szerintem nem több, mint egy év –, és teljesen meg fog fordulni az európai közhangulat, és az európai emberek mind a háború ellen lesznek, mert rájönnek, hogy ezt a háborút az ő pénzükből akarják finanszírozni.

És akkor szerintem elérjük, hogy az európaiak ne támogassák a háborút, és akkor meglesz a béke is.

Úgy tűnik, hogy a magyar külpolitika nagyon sokat vagy szinte mindent föltett egy személyre, Donald Trumpra. Ezt hogy’ látja, vagy miért gondolja, hogy ez egy jó irány?

Én nem csinálok ilyet, nem szeretem a hazardjátékot. Én még három lapra se játszok ultit, akkor se, hogyha sok az ászom, a politikában pedig végképp nem, tehát nem szabad hazardírozni. Nekünk kétségkívül barátunk az Amerikai Egyesült Államok és annak elnöke, na, de barátunk Kína is és annak az elnöke is, és kiegyensúlyozott viszonyunk van az oroszokkal, és kifejezetten közeli együttműködésünk van, stratégiai együttműködésünk a török világgal is. Tehát Magyarország nem tesz föl mindent egy lapra. Gondjaink vannak Brüsszelben, ott győzni kell, de a többi nagyhatalommal baráti viszonyban vagyunk. Ugyanis a mi fölfogásunk az, hogy a külpolitika célja az, hogy barátokat gyűjtsünk. És mi lenne annál jobb, minthogy egyszerre barátunk Amerika, Kína, Oroszország meg a török világ is? Brüsszelben kell rendet tenni, de az egy külön történet.

Mekkora esélyét látja Miniszterelnök úr egy viszonylag közeli békének Ukrajna esetében?

Az ukrajnai békének a kulcsa ma nem Kijevben, nem Moszkvában, hanem Brüsszelben van. Ugyanis csak azért folytatódik a háború, mert az európaiak befolyást akarnak szerezni Ukrajnában, és ezért az ukránokat támogatják a háborúban. Ha az európaiak megváltoztatják az álláspontjukat, ha Brüsszel nem támogatja tovább Ukrajnát, akkor azonnal meglesz a béke.

Köszönöm szépen!