Orbán Viktor beszéde a Néprajzi Múzeum új állandó kiállításának megnyitó ünnepségén

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Gondoltam, sok mindent látok majd itt ma, kiállítást is, ehhez képest láttam egy egyszemélyes hadsereget itt, az előbb a szólótáncos személyében. Igazán szükségünk van mindannyiunknak arra, hogy megértsük ennek a titkát.

Nagyjából két és fél éve, 2022 májusában jártunk itt utoljára. Akkor nyitottuk meg az új Néprajzi Múzeumot, vagyis ezt az épületet. Ha visszaemlékeznek, akkor az még a nagy menetelés időszaka volt, akkor még a COVID után voltunk, a járványok után, a háború előtt, a szankciók előtt és az infláció előtt. Azóta azonban a nagy tervek végrehajtása lelassult, lendületet vesztettünk, és azzal voltunk elfoglalva, hogy hogyan evickéljünk ki ezekből a bajokból. Ma azért gyűltünk itt, talán szimbolikus időpontban ismét össze, mert úgy érezzük, hogy lassacskán valahogy túljutunk ezeken a bajokon. Persze még a 2025-2026-os év a családok és a kisvállalkozások rendbetételének éve lesz, de aztán megindulhatunk ismét a nagy dolgok felé. Ideje, hogy a tervezők ismét hegyezzék a ceruzáikat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor itt voltunk két és fél évvel ezelőtt, kevesen gondoltuk volna, hogy nemcsak nekünk tetszik majd ilyen nagyon ez az épület, hanem az egész világ is gyönyörűségesnek látja majd. Ahogy hallhattuk az előbb a főigazgató úrtól, 2022 óta nem kevesebb, mint 12 nemzetközi díjban részesült a Néprajzi Múzeum épülete. Svájcban, Hollandiában, Kínában, Szingapúrban, a németeknél, az olaszoknál, a franciáknál is díjat díjra halmozott, és még a „Nagy Víz” túloldalán is elismerően írtak róla. A világban szoktak épülni széles elismerést kiváltó épületek, aminek mindenki örül, de kétszeresen örül az ember szíve, ha egy nagyszerű épületet magyar embernek, ez esetben Ferencz Marcelnek köszönhetünk. Nélküle ma nem állhatnánk itt, köszönjük neki, és gratulálunk az elismerésekhez!

Hölgyeim és Uraim!

A mostani múzeumátadó szerves része az egész Városliget megújítását célzó erőfeszítéseinknek. Mi úgy gondoljuk, hogy a Városliget nemcsak egy közpark, hanem a magyar nemzeti kultúra egyik zarándokhelye is. A magyar szó talán legnagyobb mestere, Arany János is gyakorta ellátogatott ide. Azt írta, hogy „a Liget útja bűzös, mint a döghalál, romos paloták veszik körbe, bent meg minden sarkon koldus, bűn, nyomor jön vele szembe.” Mint minden jó ízlésű embert, Aranyt is zavarta, hogy szeretett parkja milyen kopott, romos állapotba került. Úgy tűnik, erre a parkra rájár a rúd. Húsz évvel ezelőtt a Liget ismét botrányos állapotban volt. A főváros nem volt abban a helyzetben, vagy talán nem is akart javítani az állapotán, ezért a kormánynak kellett lépnie. Így eldöntöttük, hogy rendbe tesszük és megújítjuk. Egy folyamatosan, sőt látványosan fejlődő és erősödő országhoz mégsem illik, hogy egy ilyen kopott és leharcolt nagyparkja legyen. Ezért elindítottuk a Liget Budapest Projektet, ami tökéletes – leszámítva a nevét. Hogy miért hívjuk projektnek, nem tudjuk, de talán mert egy modern, mindenesetre Európa egyik legjelentősebb, legnagyobb és legszínvonalasabb kulturális fejlesztése ez. A millennium óta nem látott léptékű kulturális építkezésekkel gazdagodott az ország. Elterveztük, megcsináltuk, és sikerre vittük. Emlékeztessük azért magunkat arra, hogy ráadásul ellenszélben csináltuk meg. De ezen már túl vagyunk, ezt most inkább ne hánytorgassuk fel, majd valahol máshol. Annyit azért jegyezzünk meg, hogy elnézve az új fővárosi közgyűlés összetételét nem érte meg, rossz üzlet volt a város ügyei helyett a kormánnyal csatározni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A jó ügy végül győzött, és ezzel egész Magyarország nyert. A Liget megújítása lendületesen halad. Most egy új, állandó kiállítást hoztak létre itt, a Néprajzi Múzeumban. Ezt ünnepeljük ma. Most már nemcsak a külsőt lehet díjazni, hanem a belsőt is. A mai naptól ezzel az állandó kiállítással a Néprajzi Múzeum épülete végre betöltheti hivatását. Helyet ad a magyar népi kultúra tárgyi emlékeinek. A mi nemzedékünk nagy, profetikus népzenekutatója, a magyar táncházmozgalom atyamestere, Sebő Ferenc próféciája ott ül sokunk emlékezetében: „a hagyományt nem ápolni kell, hiszen nem beteg, nem is őrizni kell, merthogy nem rab, a hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.” Azt hiszem, Európa mai helyzetében nem túlzás, ha megtoldjuk ezt azzal a gondolattal, hogy mi, magyarok csak akkor maradhatunk meg, ha megéljük a kultúránkat és a hagyományainkat.

A világ óriási változásokon megy keresztül. A technológia újításai fenekestől felforgatják az életünket. Nap mint nap emberek milliói kelnek útra, hogy új otthont találjanak maguknak. Felfordulás és háborúk. A szomszédunkban is véres háború dúl. Minden változik. A változás pedig minket, magyarokat is komoly feladat elé állít. Először is el kell döntenünk, melyik változás jó nekünk, ezért támogatandó, és melyik van a kárunkra, és ezért ellen kell neki állni. Mérlegelnünk kell. Mérlegelnünk kell, és ehhez szükséges egy stabil, arkhimédészi pont. A magyar élet és a magyar jövő arkhimédészi pontja a magyar kultúra, ideértve a tárgyi kultúrát is. Tárgyaink elárulják, milyen emberek vagyunk. Ha a régi idők magyarjainak tárgyaira nézünk, csodálatos világ tárul elénk. Régi férfiak borotválkozó tükrösei, hátukon harcoló, az élet örök küzdelmét bemutató betyárokkal. Régi asszonyok főkötői, rajtuk az elmúlást és a folytonosságot szimbolizáló virágmotívumokkal. Régi leányok tulipános ládái, a ládán a tulipán a nő, a megfordított szív a férfi. Ilyen a házasság: az anya nő, az apa pedig férfi. Egy egészséges magyar világ tárgyai, ahol még természetes helyükön vannak a dolgok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Ha egy nemzet elveszíti népi kultúráját, akkor elveszíti a képességét, hogy megítélje, mi a jó, és mi a rossz. Összezavarodik, nem tudja, mi az, ami a kárára, és mi az, ami a hasznára van. És akkor jönnek a zavaros eszmék, a fonákjára fordított igazságok, az abszurd okoskodások, hogy például a család nem egy férfi és egy nő életközössége, hanem ötletszerű konfigurációk végtelen változata. Hogy a sokszínűség akkor is érték, ha bűnözést és terrort szül. Vagy hogy békében élhessünk, ezért folytatnunk kell egy reménytelen háborút. Hosszan sorolhatnám a bosszantó és beteg agyszüleményeket. A héten volt szerencsém Strasbourgban vitázni, higgyék el, súlyos a helyzet. Adjunk hálát a Jóistennek, hogy nálunk még a helyükön vannak a dolgok, még működik a józan ész, s fennáll a rend, ami a népi kultúrából átszivárog a mai életünkbe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma ezt a magyarságot megtartó rendet erősítjük meg. Itt egy újabb őrhely. Világszínvonalú múzeumban világszínvonalú kiállítást nyitottunk. Köszönet érte!