Orbán Viktor interjúja a Patrióta YouTube-csatornának

Gerhardt Máté: Sziasztok! A Patrióta Extra mai vendége Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Miniszterelnök úr, köszöntöm itt, a stúdióban! Nagyon köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat!

Köszönöm, hogy itt lehetek.

Vágjunk is a közepébe! Nagyon sok témával készültünk. Ugye, a napokban összecsuklott a szocialista-liberális kormány Németországban, megbukott Franciaországban a kormány, és Trump győzelmével pedig a globális elit egy történelmi mértékű vereséget szenvedett. Ön beszélt erről Tusványoson, a világrendszer-váltásról. Mondhatjuk azt, hogy elkezdődött ez a világrendszer-váltás, hogy Dávid sikerrel veszi fel a harcot Góliáttal szemben?

Ha nem akarunk beleragadni a napi események elemzésébe, hanem a folyamatok mögé vagy fölé akarunk nézni, akkor két, egymástól elválasztandó folyamatot látunk. Az első az, amit most Ön nevezett meg, hívjuk világrendszer-váltásnak, a másik pedig a nyugati világon belüli változás. Tehát ha a világrendszer-váltásról beszélünk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy mióta beengedték a kínaiakat a WTO-ba, azóta az ázsiai gazdaságok minden korábbi föltételezést meghazudtoló sebességgel fejlődnek, és a teljes világgazdasághoz való hozzájárulása az ázsiai kontinensnek a nyugati kontinensek rovására radikálisan megnövekedett, tehát a világban keletkező vagyon, pénz, érték áramlási iránya megfordult. Ebből az következik, hogy a Kelet erősödik, Ázsia erősödik, a Nyugat pedig relatíve, nem abszolút értékben, de relatíve, hozzájuk képest pedig gyengül. És a GDP, tehát a világ össztermékéhez való hozzájárulás képessége előbb-utóbb megjelenik a katonai képességekben, megjelenik a diplomáciai képességben, és szép lassan átalakítja a világot. Ez az egyik folyamat, amiben értelmezni érdemes mindazt, ami történik. A másik folyamat pedig arról szól, hogy a hidegháború vége óta – a kilencvenes évek elején vagyunk – a nyugati világon belül két politikai, szellemi programirányzatnak a harcát láttam én személyesen is, ezt már személyes élményként mondhatom Önnek. Az egyik a liberális, most ezt progresszív liberálisnak szokták hívni, hogy megkülönböztessék a tradicionális, XIX. századi gyökérzetű liberalizmustól, tehát ez a progresszív liberális irányzat, a másik pedig a patrióták irányzata, ezeket időnként kereszténydemokratáknak, vagy így-úgy hívták, de a lényeg az, hogy ma már nyugodtan mondhatjuk, liberálisok egyik oldalon, patrióták a másik oldalon. Ami most történik, az, hogy Európában, a nyugati világban a belső küzdelemben a liberálisok veszítenek, a patrióták nyernek. A legnagyobb győzelem ebből a szempontból Donald Trump amerikai elnök győzelme, ez a patrióták legnagyobb győzelme a liberálisok fölött, ami egyúttal, és a két folyamat itt találkozik össze, ami egyúttal esélyt ad arra, hogy a nyugati világ újra megerősödjön, és definiálja a helyét a világrendszer-váltásban. De tudnunk kell, hogy a végén a két folyamat összetalálkozik ugyan, de valójában két különböző természetű dologról van szó.

Igen, az unióban például ez hogy’ mutatkozik meg? Ugye, azért a francia kormány és a német kormány is a gazdaság, többek között a gazdasági nehézségek miatt, a társadalmi feszültségek miatt, a munkanélküliség, a migráció, tehát nagyon sok dolog miatt bukott meg. Itt azért az látszik, hogy ez a fajta átalakulás elkerülhetetlen, méghozzá még akkor is, ha nem nagyon akarnak róla tudomást venni.

Ha a második folyamatban értelmezzük, ami Nyugat-Európában történik, tehát liberálisok versus patrióták a nyugati világban, akkor azt mondhatjuk, hogy a liberálisok utolsó hídfőállása vagy mentsvára, citadellája, ahova visszaszorultak, az Brüsszel. Ez Mordor vidéke, a sötét nagyúr ide vetette be magát, már csak itt vannak liberálisok. És itt is lehet látni, hogy mióta megalakultak a patrióták, ezek volnánk mi, azóta bárhol voltak választások Európában, mindenhol a patrióták nyertek, Csehországtól, mondjuk, Ausztriáig vagy Hollandiáig. Tehát az európaiaknak előbb-utóbb egy patrióta politikai váltást kell végrehajtaniuk. Közben a másik összefüggésben, ami arról szól, hogy a Nyugatnak hol lesz a helye a nagyvilágban, és Európa mit tud ehhez hozzáadni, ott pedig, ha sürgősen nem hajtanak végre egy versenyképességi változást, akkor a világgazdaság összteljesítményén belül az európai, a nyugat-európai országok teljesítménye tovább csökken majd, és eljelentéktelenednek ezek az országok. Ma nagyon komoly bajokkal küzdenek. A beszélgetésünknek ez nem témája, de hagyjunk valamit, vagy nyissunk ki valamit a következő évre is. El fogunk érkezni ahhoz a nagy kérdéshez is, hogy az ilyen nagyságrendű problémákkal, mint amelyekkel ma Nyugaton küzdenek, vajon sikerül-e azoknak a politikai rendszereknek a demokrácia keretein belül választ találniuk. Volt már olyan század, amikor ez nem sikerült.

Igen, azért, hogyha megnézzük, mondjuk, az uniós folyamatokat, és hogyha Brüsszelre tekintünk, nagyon sokat beszélgetünk itt, a Patriótán is, és elemeztük az ottani történéseket, azért, mondjuk, az a strasbourgi plenáris vita is önmagáért beszélt, és, ugye, Manfred Weberről is nagyon sok szó esett. Ő egyfajta paktumot, egy Weber-paktumot hozott létre. Azért azt lehet látni, hogy ez a fajta migrációpárti szerződés, háborúpárti szerződés nagyon-nagyon gúzsba kötné azokat a tagállamokat, amelyek önállóságra, patriotizmusra vagy szuverenitásra törekednek. Mi erre a válasz?

Valóban az a helyzet, hogy az amerikai republikánusok győzelmével a migrációs politikának vége van, tehát a migrációpárti politika halott a nyugati világban, a genderpolitika halott, és remélem, hogy a háborúpárti politikának is meg vannak számlálva a napjai. Ez az egyik dolog. Másfelől az Európai Parlamentben a legutóbbi választások eredményeképpen változáspárti többség jött létre. Tehát a mi számításaink szerint a 27 tagállamból 17-ben olyan politikai erők győztek, amelyek változást akartak, ideértve a néppártot is, az Európai Néppártot, a Weber-féle pártot, amely ezzel lépett sorompóba. De aztán az eredmények ismeretében ők úgy döntöttek, ahogy szoktak: elmentek balra, és kötöttek egy megállapodást a liberálisokkal meg a zöldekkel meg a szocialistákkal. Így jött létre az a helyzet, hogy elárulták az európai szavazók nagy részét. Ez az a felhajtóerő, ami tol bennünket ma előre, patriótákat, mert akik nem ezt akarták az Európai Néppárttól, hanem változást, azok a szavazók onnan eljönnek, és eljönnek mögénk. Na, most valóban érdekes, intellektuálisan is izgalmas kérdés, hogy miközben Trump elnök jön be, az oroszok meg törnek előre, aközben a liberálisok, a zöldek, a szocialisták meg a néppártiak azt akarják folytatni, amit eddig csináltak. Új realitás van, és ők még mindig a régi realitás logikájában gondolkodnak, ezért kötötték meg ezt a paktumot, aminek majd később szerintem politikatörténeti jelentősége lesz, mert ezzel létrejött először Brüsszelben az a helyzet, hogy van kormányzópárt, és van ellenzék. Brüsszelt bizonyos pártok kormányozzák, akik paktumot kötöttek, a magyar ellenzék pártjai mind ebben a paktumban vannak benne, mert ezekhez a nemzetközi pártokhoz tartoznak, a másik oldalról pedig van Brüsszelnek ellenzéke, ezt vezetjük, mi, a patrióták.

Igen, azért hogyha megnézzük a számokat, azért ez mindig az egyik kulcskérdés, hogy itt a GDP, ugye, minden tagállam GDP-jének a 0,25 százalékával kellene támogatni, ugye, az ukrajnai háborút öt éven keresztül. Ha ezt megnézzük, Magyarországnak ez körülbelül 200 milliárd forintjába kerülne évente, az, mondjuk, családokra levetítve olyan 100 ezer forint.

Amiről most Ön beszél, az a paktum, amit a magyar ellenzék részvételével is megkötöttek ezek az európai pártok.

Ezt már megkötötték?

Ezt a paktumot megkötötték a parlamentben a parlamenti frakciók, amely tartalmazza, hogy kiállnak a gender mellett, tehát családellenes politikát fognak folytatni, hogy továbbra is támogatják a migrációt, és benne van az is, hogy minden erővel folytatni kell a háborút, és a tagállamok, ahogy Ön mondta, a nemzeti össztermékük 0,25 százalékát pedig fizessék be erre a célra. Ez azt jelenti, hogy mi, magyarok is tegyük be a pénzt, vagyis el akarnak tőlünk venni jelentős összegeket. Ezért mondom én azt, hogy van Brüsszel, és van annak az ellenzéke, mert mi ezzel mind nem értünk egyet. Mi azon az oldalon vagyunk, ahonnan Trump elnök úr érkezik. Tehát a nyugati világban beálló változásnak a patrióta oldalán helyezkedünk el, és be fogjuk darálni a többieket Európában, az csak idő kérdése, mert az lehetetlen, hogy miközben Európa változásért kiált, új realitás jött létre az orosz–ukrán fronton, új realitás jött létre a nyugati világban, aközben azok a pártok legyenek hatalmon, akik egyébként ragaszkodnak a régi megoldásokhoz. Ez nem fog menni. Nem tudom megmondani, mert nem vagyok jós, hogy milyen forgatókönyv szerint változik ez majd meg, de az biztos, hogy mi meg fogunk erősödni, ők el fognak gyengülni, és mi fogjuk adni Brüsszelben a többséget, ez csak idő kérdése.

Igen, de ennek a nyomásnak hogy’ lehet ellenállni? Azért folyamatosan azt lehet olvasni, hogy milyen szankciókkal, bírságokkal, jogi ítéletekkel fenyegetik Magyarországot, azért ennek a háborús nyomásnak, gazdasági nyomásnak hogyan, miként, meddig lehet ellenállni? Hiszen azért nagyon sok jobboldali emberben felvetődik a kérdés, hogy meddig feszítheti ezt a bizonyos húrt Brüsszel?

Most már a nyomás enyhül. Amíg egyszerre voltunk nyomás alatt Washingtonból és Brüsszelből, addig nehezebb lett volna válaszolnom az Ön kérdésére, mert azt kellett volna mondanom, hogy virtusból kell ellenállni. Ez hosszú éveket vitt el az életünkből. Emlékezhetünk rá, hogy milyen nehéz idők voltak mögöttünk az elmúlt három-négy évben, milyen nehéz időszak, de ezt szerintem egy jó stratégiai kalkuláció mentén, kibírva a nyomást, elhárítva a támadásokat, alámerültünk, ahogy Antall József mondaná, kibekkeltük, most viszont följöttünk, és mi leszünk a többség.

Igen, de ez a kibekkelés egy dolog önmagában, de azért az is látszik, hogy, ugye, Trump elnök győzelmét említve, ugye, Ön volt az első európai vezető, akivel találkozott ott, a magánbirtokán, Elon Muskkal is beszélt, a világ legvagyonosabb emberével és a világ legnagyobb hatalmával rendelkező embereivel is beszélt egyszerre. Miről beszéltek? Milyen, mondjuk, gazdasági átalakulás várható? Milyen hatással lesz ez Magyarországra? Milyen hatással lehet a nyugati világra, amit Ön is említett?

Egy régi történet a mienk. Tehát amikor először szállt ringbe a most győztes amerikai elnök 2015-2016-ban, akkor Magyarország volt az egyetlen ország, amelyik őt támogatta, és én személy szerint voltam az egyetlen európai vezető, és ez azóta sem változott. Tehát ez egy régi történet. Nem arról van szó, hogy az elmúlt két-három napban, évben, hónapban véletlenül kialakult valamilyen kapcsolat. Ebben nagyon sok év munkája van benne és nagyon sok év kitartása. Én mindig is hittem abban, hogy azok a folyamatok zajlanak, és történnek meg, amikről most Önnek beszéltem. És abban is biztos voltam, hogy mint a politikában minden folyamat, ez emberekben testesül meg. Folyamatokról beszélünk, de emberek cselekszenek, őket látjuk. Az ő vereségük meg győzelmük jelenti magát a folyamatot. És én biztos voltam abban, hogy ami bekövetkezik, az el fog jönni. Ilyen értelemben azt kell mondani, hogy én a papírformára fogadtam, én biztos voltam abban, hogy Trump elnök úr vissza fog jönni.

De senki nem fogadott erre, Miniszterelnök úr, tehát, amikor Ön először említette Trump nevét…

Jó, de nekik nehéz, mert ők nem miniszterelnökök, én az vagyok.

Igen, de akkor is mindenki meglepődött ezen, és mindenki akkor még, amikor először győzött, Hillary Clintonra fogadott, már könyvet is nyomtattak, ahol már megjósolták az ő győzelmét. Akkor mi volt az a pont, vagy mi volt az a megérzés, ami ezt mondatta Önnel?

Én hiszek abban, hogy ugyan az európai és a nyugati civilizáció sok mindent maga mögött hagyott a keresztény örökségéből, de azért ez lényegében egy keresztény kultúrkör. Tehát bizonyos dolgokat, természetellenes dolgokat hosszabb távon nem lehet elfogadtatni az emberekkel. És azt láttam már a 2010-es években Amerikában, hogy az, ami ott történik migráció meg gender ügyében, az lehet sikeres, mert egy nagy médiaattakkal sok mindent át lehet préselni, meg le lehet nyomni az emberek torkán, de ez csak időleges siker. Előbb-utóbb a teremtés rendje szerinti egyensúly vissza fog állni, visszabillen, és jön majd valaki, aki azt fogja mondani, hogy na, ennyi volt a marháskodásból, köszönjük szépen, mi normális életet akarunk élni. És ez nem ideológia lesz, meg nem program, hanem egy ember, aki azt mondja, hogy de hát annyi sületlenséget erőltetnek ránk, hagyjuk már ezt abba, mert nemcsak arról van szó, hogy ez nem is esik jól nekünk, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, hanem még gazdaságilag is rámegyünk. Ez történt Amerikában. Tehát én nem voltam meglepve a 2016-os győzelmen sem.

Azért, mondjuk, az nagy kérdés, hogy Trump győzelméből Magyarország mit tud profitálni. Hiszen ez számunkra egy kulcskérdés, nemcsak diplomáciai, hanem gazdasági szempontból is.

Rövid távon három dolgot biztosan, és ezek gazdasági természetűek. Tehát azt kell mondanom, hogy a magyarok, azt nem mondom, hogy a lottóötöst ütötték meg, ez majd később derül ki, most inkább a lottónégyesnél vagyunk. Az a helyzet, hogy a demokraták amerikai kormányzata nem volt hajlandó Magyarországgal megkötni az addig hatályban lévő szerződés meghosszabbításaként a kettős adóztatást elkerülő egyezményt. Ennek az lett a következménye, hogy míg korábban az Egyesült Államok a második legnagyobb tőkebefektető volt Magyarországon, ami nekik is jó, meg nekünk is, visszacsúszott a negyedik helyre. Most az fog történni, hogy az új kormányzat és Magyarország ezt megköti. Másodsorban egy diszkriminatív vízumpolitikát kellett elszenvednünk. Politikai, ideológiai okokból büntették a magyarokat a vízumpolitikában. Ennek is vége lesz. És harmadrészt meg fognak érkezni az amerikai befektetők, és én azon dolgozom, hogy ezek a befektetők a jövő modern technológiájának a befektetői legyenek Magyarországon, ezzel technológiát, munkahelyeket és tőkét hozva Magyarországra. Ez a három dolog biztosan megtörténik. Aztán az egész világ átalakulására gyakorolt jótékony hatása a mostani republikánus győzelemnek nem az első néhány hónapban, hanem majd egy-két év múlva, de mindannyiunk számára érthető lesz, és érezhető lesz: normálisabb lesz a világ.

És a háború? Mondjuk, tényleg a tűzszünetet, a békét elhozhatja ez a lépés? Ugye, Trump nagyon sokat beszélt erről, tehát azért nagy kérdés az, hogy ameddig Joe Biden kiszórja a maradékot, ha lehet így fogalmazni, és minden fegyvert, pénzt odaad még Ukrajnának, így egyre nehezebb azt a fajta békét vagy tűzszünetet elérni, ami reményt adna arra, hogy abbahagyják a háborúzást.

Ha háborúról beszélünk, azt érdemes tudnunk, hogy a nyugatiak, Amerika és Európa együtt olyan 310 milliárd dollár körüli összeget költött el. Hogy ezt értsük, hogy mennyi, a magyar nemzeti össztermék olyan 210 milliárd dollár körül volt 2023-ban vagy 2024-ben a legutolsó statisztikai adataink szerint. Tehát másfélszer akkora összeget költött el eddig a Nyugat erre a háborúra, mint amit Magyarország egyáltalán megtermelni képes. Ebből látszik, hogy ez egy hatalmas összeg. Az amerikaiak, teljesen nyilvánvaló, hogy a rájuk eső részt a továbbiakban nem fogják állni, nem fogják fizetni. Hogy fizetnek-e valamennyit, és mennyi az annyi, itt még lesz mindenfajta huzakodás, de az bizonyos, hogy az ukrajnai háborúhoz szükséges pénzösszeg terhének belső eloszlása Amerika és Európa között alapvetően változik meg. És szerintem mi, európaiak, illetve azok, akik eddig is adtak pénzt, mert mi nem adtunk, nem fogják ezt bírni. Ha pedig nincs pénz, akkor nincsen háború. Ha nincs háború, akkor tárgyalás kell, béketárgyalás. A béketárgyalás első lépése pedig a tűzszünet. Erre várok. Azt gondolom, ez fog megtörténni.

Igen, és, ugye, azért a gazdaság szempontjából is ez rendkívül fontos lépés lenne. Ön azt mondta, hogy 2025 gazdasági szempontból egy fantasztikus év lehet, ugye, előre lehet lépni, a családok is és a vállalkozások is előrébb tudnak lépni. Mire számíthatunk pontosan, és kik lesznek ennek az új gazdaságpolitikának elsősorban a nyertesei?

Hogy’ képzeljük ezt el? Képzeljük el úgy, hogy több mint ezer napja tart a háború a szomszédos országban, hatalmas összegeket felemésztve és tönkrevágva az európai energiapiacot, hatalmas energiaáremeléseket okozott a háború, az erre adott szankciók még súlyosbították a helyzetet, ez fölvitte mindennek az árát, és egy magasinflációjú korszakban éltük az elmúlt három évet, és mindenkit meggyötört, minden nemzetgazdaságot, minden országot, minden családot. Gazdasági értelemben, miközben a fejünk fölött pedig ez a ködös, homályos, fenyegető, szürke, háborús felhő lebegett. Ebben éltük le az elmúlt ezer napunkat. Ehhez alkalmazkodott a gazdaságpolitikánk. Csakhogy ez milyen terheket jelentett Magyarországnak? 2022-ben a Magyarország által vásárolt energia ára olyan 7 milliárd euró volt, és a rákövetkező évben, amikor a szankciók miatt az árak fölmentek, akkor pedig 17 milliárd euró lett. Ez azt jelenti, hogy egyetlen év alatt elvesztettünk 10 milliárd eurót. Ezt a régiek a kommunista időkben még úgy hívták, hogy cserearányromlás. Ezt a közgazdászok föl tudják idézni. Ez történt velünk. Ez 10 milliárd euró, az 4.000 milliárd forint, ami egyetlen év alatt huss, kirepült az országból, csak a háború miatt. Na, most ennek van vége a mi véleményünk szerint, ennek a háborús ezer napnak vége, és a 2025-ös évet mi már egy békeévként képzeljük el, és erre a békeévre készítettünk költségvetést. Tehát miután vége van a réginek, kezdődik egy új, kell egy új gazdaságpolitika, és ez az új gazdaságpolitika az alapja annak a költségvetésnek, amit most fogad el éppen a magyar parlament, amely valóban egy fantasztikus évet vetít előre. Bérrobbanás. Ma éppen azt olvastam nemzetközi elemzésekben, hogy a jövő évben várható magyarországi bérnövekedések a legelején lesznek az Európai Uniónak, már a mostani harmadik és negyedik negyedévi adatok is ezt mutatják. Lesz egy erős gazdasági növekedésünk. Olyan dolgokat fogunk csinálni, amiket korábban még nem: Demján Sándor Program, tőkejuttatás a vállalkozásoknak, egy teljesen új lakhatási program, eddig csak a diákokat támogattuk, most a fiatal munkásokat is tudjuk már támogatni. Szóval egy olyan év lesz előttünk, ami merőben különbözik attól az ezer naptól, amit sikeresen túléltünk.

Igen, csak hogyha megnézzük a gazdasági környezetet és a politikai környezetet félrerakva a gazdasági környezetet, az unió viszont a szakadék szélén táncol, és ezt Mario Draghi, aki készített egy jelentést, és azért ő mégiscsak nagyon komoly szaktekintély…

Ért hozzá.

…és pontosan belelát, igen, ért hozzá, pontosan az elhibázott brüsszeli döntéseket okolta azért, hogy Európa ennyire lemaradt, és a versenyképessége ennyire visszaesett. Ugye, Magyarországnak ez elemi érdeke, hogy benne maradva ebben a körben, de önálló gazdaságpolitikát folytatva pont ezt a rossz sorozatot meg tudja valahogy szakítani, de ezt hogy’ tudja elérni? Ez, mondjuk, a versenyképességi nyilatkozat például elég lesz, amit itt most elfogadtak?

Nem, nem! Ezen is érdemes gondolkodni, amit Ön mond, de az talán erőnk fölötti vállalkozás lenne. Tehát én nem ezt gondoltam ki, illetve mi, a mi csapatunk nem ezt gondolta ki. Persze próbálunk segíteni nekik, hogy változtassanak, és ilyen bukfencezős kormányzások idején is, mint Németország meg Franciaország, valamit tető alá hozzanak, mint például a budapesti versenyképességi nyilatkozat, de ha erre építenénk a következő évet, akkor homokra építenénk a házunkat. Tehát nekünk egy másik tervünk van. Tehát a magyar gazdaság teljesítménye nem azért lesz jó, mert az európai teljesítmény megjavul. Akkor is jó lesz, ha az nem javul meg, mert nekünk van két, jól kigondolt, elrejtett és most előszedett erőforrásunk, pénzügyi erőforrásunk. Az első, hogy a következő évben, 2025-ben a korábban fölvett hitelek után fizetendő kamatok mértéke jelentősen lecsökken. Ez számokban azt jelenti, hogy míg 2024-ben a nemzeti össztermékünknek körülbelül a 4 százalékát fizettük kamatként a korábban felvett hitelekre vagy talán 4,5-et, ez 1 százalékkal, 3,5 százalékra vissza fog jönni 2025-ben, és ennyi pénzügyi mozgásterünk keletkezik. Másfelől, amikor láttuk, hogy a háborús időszak elkezdődik, akkor mi azt gondoltuk, hogy nemcsak túlélni kell, hanem szép csöndben el kell indítani olyan beruházásokat is, amelyek majd a háború után termőre fordulnak, és egy repülőrajtot tudunk venni. Ezért indítottuk meg azokat a hatalmas méretű beruházásokat, ipari beruházásokat, amiket sokat támadott az ellenzék egyébként az elmúlt időszakban, most láthatóan talán oktondi módon, hiszen a következő, 2025-ös évben ezek a nagy gyárak termelésbe állnak. Tehát elindul egy BMW gyár. Elindul a világ legnagyobb kínai akkumulátorgyárának legnagyobb európai üzeme. Elindul a világ legnagyobb elektromosautó-gyárának a termelése Szegeden. És még más, ennél kisebb beruházások is belépnek a 2025-ös évben. Tehát a korábban fölvett hitelek kamatterhének csökkenése és a beálló ipari kapacitások meghozzák azt a pénzügyi hátteret, amin meg lehet valósítani a 2025-ös év, fantasztikus év költségvetési tervét.

Ön említette az ellenzéket, ugye, azért itt Ön említette, hogy eddig is hajmeresztő ellenfeleink voltak, akik hazudtak reggel, éjjel meg este, de talán még eddig sem volt olyan, aki nyíltan kijelentette, hogy le kell mondani a szuverenitásunkról, hogy Brüsszelben egy bábkormányt szeretnének létrehozni, ez is elhangzott ott, ezen a bizonyos plenáris vitán. Azért az látszik, hogy egy olyan ellenféllel szembesült a jobboldal, ami eddig nem nagyon tűnt föl, és ennyire erős támogatást sem élvezett. Hogyan lehet egy ilyen ellenféllel harcolni? Miként lehet egy ilyen ellenféllel harcolni?

A lényeg nem változott, a forma igen, és ez okoz azért meglepetést a magyar politikában. Ha a lényegről beszélünk, akkor az nem változott. 2010 óta persze egyre erősödő intenzitással, elszántsággal Brüsszel mindig is kormányváltást akart Magyarországon. Egyébként nemcsak Magyarországon, hanem mindenhol, ahol olyan kormányok voltak, lásd Lengyelország, amelyek egyébként patrióták, szemben a brüsszeli központosító törekvésekkel, mondjuk úgy, hogy liberális, brüsszeli, bürokrata, központosító törekvésekkel. És mindig ezeket a kormányokat próbálták megbuktatni. Bennünket is, engem is. Vissza tudom mondani minden választásnál, hogy ezt pontosan hol, mikor, milyen eszközökkel akarták elérni. Ezeket mi mindig kivédtük. Amit most látunk, az ugyanez, ennek a folytatása. Mindig változtak a szereplők. Először Bajnai Gordont akarták visszacsempészni, ha emlékszik még rá. Őt megelőzően itt volt nekünk Gyurcsány Ferenc, aztán kitalálták, hogy akkor Gyurcsány Ferenc felesége lenne erre jó, és akkor teljes erővel támogatta a brüsszeli bürokrácia. Most éppen a Tisza Pártot és Magyar Pétert próbálják ebbe a helyzetbe hozni. Ez szerintem mindenki számára világos.

Igen, azért a jobboldali közönség vagy közösség azért azt várja, vagy várta már azt, hogy egy picit határozottabb válasz szülessen.

Igen, mert ez a ruha kérdése.

Igen, ugye, a Menczer Tamással történt csörtéről beszélek.

Igen, de ez a ruha kérdése. Tehát én az előbb arról beszéltem, hogy a dolog tartalma nem változik, sőt egyre szemérmetlenebbé vált. Amikor ott voltam az Európai Parlamentben a magyar elnökség programját bemutatandó, akkor ott Ursula von der Leyen és Manfred Weber mintegy keresztszülőkként bemutatták Magyar Pétert, mint a leendő, Brüsszel által támogatott kormány fejét. Ezt így is mondták, hogy én ki, ő be. Ezt ott elmondták. Csak ott, ugye, közjáték volt, és a nagy igazgatás közben, amire mindenki emlékszik, a szavak, amelyek elhangzottak, és amelyek valójában a brüsszeli magyar kormánybuktatási szándék bejelentéseként értelmezendők, azokról elterelődött a figyelem. Tehát a lényeg nem változott. Amiről Ön beszél, az maga a ruha vagy a stílus vagy a módszer, ahogy a politikát művelik és csinálják. Ez valóban új. Tehát még a legvehemensebb és legrosszabb időkben is a tényszerűségnek volt valami szerepe. A viselkedési kultúrának is volt egy olyan korlátja, amiről mindenki úgy gondolta, hogy jobb azt nem átlépni. Az a típusú agresszív hőbörgés, amelyet ma látunk, igaz, inkább a parlamenten kívül, nem volt példátlan, csak nem volt általános. Tehát én emlékszem arra, amikor – hogy hívták azt a képviselőt? – Jakab Péter krumplis zsákokat lóbált az orrom előtt.

Odament Önhöz a parlamentben…

…és mondott mindenfélét. Tehát azért volt ilyen, csak ez valahogy periférián, a szélén volt. Most ez vált az ellenzéki politikának a hangjává. Ez az agresszív hőbörgés. És valóban, a normális embereket, nevezhetjük őket jobboldalinak is, de talán ez nem teljesen fair a jóérzésű baloldaliakkal szemben, tehát minden jóérzésű embert ez az egész jelenség vagy kihozta a sodrából, vagy várta, hogy történjen már valami, mert mégiscsak ez így nem mehet tovább.

Igen, viszketett a tenyere pár embernek, de, ugye, a politikai szándéktól azért ez távol áll, tehát a kettőt nem nagyon lehet mindig tető alá hozni, mert nem lehet mindig ugyanazt tenni, amit, mondjuk, a választók szeretnének.

Nézze, szerintem, bár remélem, Önnek nagyobb szerencséje van, azért a legtöbb munkahelyen vannak ilyen agresszív hőbörgők, meg a családban is, valljuk be, időnként be-beesik valaki, ilyen rém kellemetlen alakok előfordulnak, és azt mindenki tudja, aki már találkozott ilyennel, hogy ezekkel nem lehet egyenesen, érvelve, belátásra, meggyőződésre apellálva beszélni. Csak a saját hangjukon lehet velük beszélni. Ezek ilyenek, ilyenfajta emberek. És ha bekerülnek a politikába, akkor, habár ez senkinek sem esik jól, itt is ez történik. Amikor ezeket a durva szóváltásokat hallja az ember, akkor mégiscsak van egy ilyen szekunder szégyenérzete, nem? Mert mégiscsak, legalábbis mi, a jobboldalon idealisták vagyunk. Mi azt gondoljuk magunkról, hogy mi azért ennél különbek vagyunk. Hát azért mégis! De nem vagyunk különbek, mert ezek is mi vagyunk. És hogyha a politikában ezek az emberek pozíciót fognak, és behozzák ezt a harcmodort, mert mindig a kihívó választ harcmodort, akkor a kormányzópártnak, ami az ország állapotáért felel, erre is kell, hogy legyen válasza. Nekünk egy nagy politikai közösségünk van, nekünk minden kihívásra van válaszunk. Minden fegyvernemben érkező kihívásra kell tudnunk válaszolni. Amikor Teréz anyásan kell, akkor úgy, amikor meg egy agresszív hőbörgőt kell leállítani, akkor meg úgy. És ezt meg kell oldani. De nekünk mindenre van emberünk, ezért ezt is kezeltük.

Azért, hogyha előrenézünk, ugye, 2025 a felkészülés éve lesz, 2026-ban pedig választás, és azért vagyunk itt jó sokan, akik egy pici szuverenitásról sem szeretnénk lemondani. Mi a teendő jövőre Ön szerint a patriótáknak, a hazaszerető magyar embereknek? Mi a teendőnk jövőre? Hogyan készüljünk?

Ugye, pici szuverenitásról lemondás nincsen. A szuverenitás lényege a hűség. A hűség a hazádhoz. Olyan nincs, hogy a hűségről egy kicsit lemondok. Vagy hűtlen vagy, vagy hűséges vagy. Ha lemondasz a hazád iránti hűségről, akkor odaadtad a szuverenitást valaki másnak. Hűtlen lettél, elárultad, feladtad. Ezért nincs olyan, hogy egy kicsit föladunk. Nem adunk föl semmit. Magyarország egy ezeregyszáz éves, független, szuverén, önálló életvezetésre képes közösség és állam. Nem adunk fel belőle semmit. A 2026-os választást meg kell nyerni. Remélem, hogy ez majd így is lesz. Biztos vagyok abban, hogy a 2025. évben végzett munkánk döntő súllyal esik majd latba. Ha az az új gazdaságpolitika, amit most meghirdettünk, a gazdasági semlegesség, új gazdaságpolitika, a 21 programpontból álló akciótervünk, ha ez sikeres lesz, akkor mindenki látni fogja, hogy megvan a kormánynak a válasza a háború utáni időszakra, hogyan tesszük újra naggyá Magyarországot, hogy így fogalmazzak, Donald Trumpot parafrezálva. És ha van kormányképesség, és van teljesítmény, akkor van választási siker is. Igaz, a kormányzati siker önmagában nem hoz választási sikert, azért majd nagyon sokat kell dolgoznia sok százezer nemzeti, keresztény, polgári érzelmű embernek, de ahogy eddig ezt hozta a mi politikai közösségünk, szerintem 2026-ban is hozni fogja. Én nagyon bizakodva, nagy várakozásokkal nézek a 2025-ös és a 2026-os év elé is.

Miniszterelnök úr, nagyon szépen köszönjük az interjút, és köszönjük még egyszer, hogy elfogadta a meghívást. És természetesen a magam és kollégáim nevében áldott, békés és boldog karácsonyt kívánok Önnek! Köszönjük, hogy itt volt.

Az Ön családjának is legyen békés karácsonya!

Köszönöm! Ez volt a Patrióta Extra. Nektek nagyon köszönöm a figyelmet, ne felejtsetek el feliratkozni a csatornára, hiszen további, rendkívül érdekes interjúkkal, beszélgetésekkel várunk titeket majd a jövő évben is. Köszönöm, hogy itt voltatok velem. Sziasztok!