Orbán Viktor sajtónyilatkozata Luc Friedennel, a Luxemburgi Nagyhercegség miniszterelnökével történt tárgyalását követően

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A miniszterelnök úr hozzájárult, hogy magyarul beszéljek. A megbeszéléseink közepén vagyunk. A hivatalos részével lényegében végeztünk. Ami hátra van, az egy hosszabb beszélgetés, amely inkább az európai és a világhelyzet megértését célozza. Én most arról fogok beszélni, ami már megtörtént.

Az első, hogy tisztelettel köszöntöttük a miniszterelnök urat és rajta keresztül Luxemburgot, emlékeztetve magunkat arra, hogy ennek a találkozónak az elsődleges alkalma az, hogy századik éve vettük fel a diplomáciai kapcsolatokat. Tehát a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok ebben az évben ünneplik a századik évfordulójukat, és ami megtiszteltetés számunkra, hogy a miniszterelnök úr ezt az évet megtisztelte azzal, hogy eljött ide, hozzánk. Nagy dolog két európai ország történetében egy százéves diplomáciai kapcsolatrendszer úgy, hogy a két ország között lényegében semmilyen konfliktus nem áll fönt.

Áttekintettük az Európai Unió helyzetét. Ezek az aspektusok közül csak egyet fogok most kiemelni, ez pedig a Draghi-jelentéshez kapcsolódó gazdasági helyzet. Megvitattuk az Európai Unió versenyképességi állapotát. Én úgy értettem, hogy a Draghi-féle jelentés elemző részével, a diagnózis részével egyetértünk. Magunk is úgy látjuk, hogy az európai versenyképesség súlyos hanyatláson megy keresztül. A helyzet sürgető. Ha bizonyos döntéseket nem hozunk meg sürgősen, akkor a versenyképességünk hanyatlása az Egyesült Államokkal és Kínával összevetésben megállíthatatlanul hanyatlani fog. Sikerült megállapítanunk, hogy mind a két ország a versenyképesség erősítésében érdekelt. Bemutattuk azt a versenyképességi paktumtervet, amit szeretnénk majd az összes európai uniós országgal megvitatni és elfogadni novemberben. Ez a magyar versenyképességi paktumjavaslat csupa olyan elemet tartalmaz, amivel egyetértett a miniszterelnök úr, vagyis van mögötte egy luxemburgi–magyar egyetértés. Kértem a miniszterelnök urat, hogy támogassa majd ezt a versenyképességi paktumjavaslatot.

Abban is egyetértettünk, hogy Európának egy új dinamikára is szüksége lenne. Itt érintettük a Nyugat-Balkánt, és megállapítom, hogy az Európai Unió nyugat-balkáni irányú bővítése egy olyan ügy, amelyben egyetértés van a két ország között. Támogatjuk, hogy ez a bővítés minél gyorsabban bekövetkezzen.

És beszéltünk a migráció miatt is meg a versenyképesség miatt is Afrikáról. A magyar elnökségnek terve, hogy sürgessen, vagy egy közös döntést alakítson ki a tekintetben, hogy Európának sürgősen le kell tenni egy nagy Afrika-tervet az asztalra; ellenkező esetben Afrikából csak bajok fognak jönni, pedig jöhetne onnan gazdasági előny is, ha meg tudnánk erősíteni először is a kulcs afrikai államokat. Ezt Magyarország régóta sürgeti, hogy az uniónak legyen egy nagy Afrika-terve. Nem sok sikerrel tettük ezt, ezért mi azt tettük, hogy kiválasztottuk azt az egy-két országot, amellyel mi mély együttműködéssel komoly segítséget tudunk nyújtani, és nem várunk az Európai Unióra, hanem egy bilaterális alapon nyugvó, egy-két afrikai országot megsegítő komoly politikát hajt végre Magyarország jelenleg. Én örülök annak, hogy egyetértettünk abban, hogy az ilyen egyedi próbálkozások helyett vagy mellett, mint amit Magyarország tesz, szükség lenne egy átfogó, európai nagy Afrika-tervre.

Amit kaptam még ettől a találkozótól, az, hogy a miniszterelnök úr nem zárkózott el történeti kérdések megvitatásától sem, és nagyon érdekes tapasztalni azt, hogy egy Luxemburg erejű, pozíciójú és földrajzi elhelyezkedésű országból hogyan látták a XX. és XXI. századot. Ez sok tanulságot hoz a mi számunkra is, és megerősített engem abban, hogy a két ország közötti élénk szellemi és politikai kapcsolatok fönntartása Magyarországnak is javára válik, és ezt szorgalmazom is. A jövőben számítok egy javuló együttműködésre, sűrűsödő együttműködésre a két ország között.

Köszönöm szépen a figyelmüket!