Orbán Viktor viszonválasza

Hiába reméli az ember, hogy minden ülésszak új esélyt hoz, minden ott folytatódik, ahol tavasszal abbamaradt, azzal a különbséggel talán, hogy szeretnék türelmet kérni a Demokratikus Koalíció vezetője és képviselői számára. Értsük meg őket, értsük meg az idegességet a soraikban, hiszen most már a parlamentbe jutásért kell harcolniuk. Ilyenkor az ember ideges.

Ami a gazdasági kérdéseket illeti, bár már jó egy órával ezelőtt történt, de a Jobbik soraiból többen is megkérdőjelezték a gazdasági semlegesség politikáját, és azzal vádolták a kormányt, hogy kizárólag kínai hitelekből próbálja ezt megvalósítani. Szeretném Önt tájékoztatni arról, hogy éppen most fordultunk az Európai Fejlesztési Bankhoz egy jelentősebb hitelért a magyar vasút fejlesztése érdekében. Szeretném arról is tájékoztatni, hogy nemcsak Kínától, nemcsak az európai pénzpiacokról, hanem Japánból és Katarból is veszünk fel hiteleket, és amikor szükséges, akkor azokat bevonjuk a magyar gazdaság fejlesztésébe.

Kénytelen vagyok reagálni arra a megjegyzésére, amelyet a technológiai zsákutcát illetően tett, azt állítva, hogy az elektromobilitás technológiai zsákutca lenne. Én nem vagyok a Magyar Tudományos Akadémia erre felkent szakértője, ezért azt a megoldást szoktam választani ezekben a nehéz kérdésekben, hogy megkérdezem az érintetteket. Az előző hónapokban tárgyaltam az összes nagy német autógyár első vezetőjével, akiknek ezt a kérdést tettem fel, és azt mondták, hogy ez nem zsákutca, ez a jövő, amit mi csinálunk, az a jó.

Ami a betöltetlen munkahelyek dolgát és a külföldi vendégmunkások dolgát illeti, van egy világos szabály, egy hüvelykujjszabály, kötelező a számunkra, a kormány mindig betartja: Magyarország a magyaroké, a magyar munkahelyek a magyarokat illetik meg, csak annyi vendégmunkás jöhet be Magyarországra, amennyi betöltetlen álláshely van Magyarországon, eggyel sem több.

Ön beszélt arról, hogy a bűncselekmények száma nő. Én azt szeretném ezzel szembeszegezni, hogy ma Magyarország Európa legbiztonságosabb országa és annak a képzetnek a kialakítása, mintha Magyarországot – ahogy Ön fogalmazott – bűnözés árasztaná el, egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak, és nemcsak a valósággal ütközik, hanem lebecsüli annak a több tízezer rendőrnek a munkáját, akiknek köszönhetjük, hogy az elmúlt tíz-egynéhány év alatt a bűnözést sikerült radikálisan visszaszorítani és sikerterületté tenni európai összevetésben az életnek ezt a területét. Úgyhogy azt javaslom Önnek, hogy ne essen túlzásokba, minden bűncselekménnyel szemben fel kell lépni, egy bűncselekmény is sok, de ez nem ok arra, hogy lebecsüljük a rendőreink munkáját.

Amiben azonban egyetértek Önnel, még ha csak mandinerből is, az a drogkereskedelemmel kapcsolatos felvetés. Magam is úgy látom, hogy itt komoly bajok vannak. A drogkereskedelem és a drog terjesztése komoly kihívást jelent. Azt gondoltuk – ezt tanultuk ugyanis, ezt figyeltük meg korábban –, hogy ez alapvetően egy nagyvárosi jelenség, de azt látom, hogy most már nem így áll a helyzet, a vidéki szegénység soraiban is pusztít. Tehát az a helyzet, hogy a következő időszakban a kormánynak fontos feladata lesz, hogy a lehető legkeményebben lépjen fel a drogkereskedelemmel és a drogterjesztéssel szemben, átfogó állami fellépésre lesz szükség, elvárom a belügyminisztertől, hogy a szükséges akcióterveket mindig készítse is el, hajtsa végre.

A Párbeszéd részéről felszólalt képviselőtársamnak csak azt tudom mondani, hogy Ön ugyan Orbán Balázs helyét firtatja, de ez talán fordítva indokoltabb lenne, hiszen Ön az, aki kilépett a pártjából, mégis közben Ön a frakcióvezető. Gratulálok, ez óriási teljesítmény! Szinte példátlan, mindenki megirigyelheti ezt a fantasztikus rugalmasságot és angolnaszerű mozgást! Ez a magyar parlament történetében, azt hiszem, példátlan, hogy valaki kilép a pártjából, és közben ő vezeti a pártjának frakcióját.

Ami az ukrán–orosz háborút illeti, az egy komolyabb ügy. Szeretném világosan leszögezni, hogy felfogásom szerint ez két szláv nép háborúja, amiből jobb, ha kihagynak bennünket. Nekünk egyetlen törekvésünk van, hogy ez a háború egyetlen méterrel se kerüljön közelebb Magyarországhoz, mert óriási fenyegetést jelent Magyarország számára, egész Európa számára, és az esetlegesen bevethető fegyverarzenált ismerve az egész világ számára is. Ezért tárgyalni kell, tűzszünetet kell kötni és a béke mellett kell kiállni. Azt a javaslatát a Párbeszédnek pedig, hogy szállítsunk fegyvereket, és teljes mellszélességgel álljunk bele a háborúba, a leghatározottabban visszautasítom. Sőt, pont fordítva: büszke vagyok arra, hogy Magyarország az az ország, amely a béke oldalán, a béke pártján áll.

Ami a külüggyel szembeni kibertámadásokat illeti, ott csak azt szeretném Önnek mondani, hogy ebből mindennap történik egy tucat, ne csináljunk belőle olyan nagy ügyet! Magyarország folyamatos támadás alatt van, nekünk mindennap el kell hárítani körülbelül egy tucatnyi kibertámadást, amit reményeim szerint inkább több, mint kevesebb sikerrel, mindennap meg is teszünk.

Valaki szóba hozta a megszorításokat: szeretném tájékoztatni Önöket és világossá tenni, hogy a megszorítás egy szocialista műfaj. A polgári kormány, a nemzeti kormány nem alkalmaz megszorításokat, nem is fog; eddig sem tette, ezután sem lesz ilyesmi.

Hosszabb vitát érdemelne az, amit Ungár Péter képviselőtársam vetett föl, mert így, ahogy majd most pőrén ezt előadom, ez bántónak is tűnhet – amiért előre elnézést kérek, nem áll szándékomban –, de egy hosszabb kifejtés esetén talán megérthetné annak a gondolatomnak az alapjait, hogy szerintem az a megközelítés, amit Ön alkalmaz, az valójában egy zsákutca, és végső soron szolgalelkűséghez vezet. Tehát, ha honnan akarjuk levezetni a magyar külpolitikát, hogy mit gondolunk egyik vagy másik nagyhatalmáról a világnak, akkor zsákutcába jutunk. Nekünk először azt kell meghatározni, hogy kik vagyunk mi, mik a mi érdekeink, mit akarunk, és milyen eszközeink vannak, hogy ezeket a célokat elérjük; utána jön mindenki más. Fordítva nem lehetséges, mert akkor az ember fordítva ül a lovon. Tehát általában nem konkrétan van vitám Önnel bizonyos külpolitikai kérdésekben – bár az is lehet, hogy ez is fennáll –, hanem egész egyszerűen a külpolitikáról való gondolkodás filozófiai alapjai mélyen különbözőek az esetünkben. Talán ezért is van, hogy másképpen látjuk az amerikaiakhoz fűződő viszonyt. Mi például egyáltalán nem úgy látjuk, hogy mi avatkozunk be az amerikai választásba, hanem úgy látjuk, hogy ők szoktak beavatkozni a magyarba, és nagyon igyekszünk, hogy ezt valamilyen egyensúlyba hozzuk, de még ahhoz nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy az egyensúly helyreálljon. Hogy a mi Európa-politikánk különböző feltételezései mikor váltak be, és mikor nem: kétségkívül igaz, hogy itt száz százalékos eredményt nehéz elérni, de nem sportszerű olyasmit tulajdonítani nekünk, aminek pont az ellenkezője igaz. Tehát amikor a luxemburgiak miniszterelnökét, Juncker urat megválasztották az Európai Bizottság elnökének, akkor azt kettő ország ellenezte a végsőkig, körömszakadtáig – kettő! –, akkor még tagok voltak a britek, az Egyesült Királyság, és Magyarország. A végsőkig és nyíltan. Ide is vezethető vissza a legendásan jó kapcsolatom az időközben már leköszönt bizottsági elnökkel. Tettük ezt azért, mert meggyőződésünk volt, hogyha azt a programot fogadjuk el Juncker úr személyében, amely meghirdette az addig politikailag semleges Európai Bizottság politikai testületté alakítását – ez volt a programja! –, annak az lesz a következménye, hogy a britek ki fognak lépni az unióból – ez be is következett –, és mi, közép-európaiak ott fogunk maradni a britek nélkül, kiszolgáltatva a francia–német centralizációs törekvéseknek, amikkel szemben nagyon nehezen tudjuk magunkat mind a mai napig megvédeni. Ezért sosem támogattam Juncker elnök urat, sőt még egyszer mondom: az akkori angol miniszterelnökkel kettesben az utolsó pillanatig elleneztük a megválasztását.

Komjáthi Imre képviselőtársamnak azt a megjegyzést szeretném csak mondani, hogy óvatosan bánnék azokkal a túlzásokkal, amelyek az iskolából kikerülő fiatalok funkcionális analfabetizmusára vonatkoznak, ugyanis ezeket a gyerekeket tanítják, és a kikerülő gyerekek minősége a tanárokat minősíti. Tehát óvatosan! Tehát én nem javaslom, hogy leértékeljük az egész magyar pedagógustársadalom teljesítményét, akik egyébként éveket töltenek ezekkel a gyerekekkel, és azt állítják egyesek, hogy ennek a munkának az eredménye tömegesen elégtelen. Ez nem felel meg a valóságnak! Vannak problémáink az oktatási rendszerben, de az olyan állításokat, amelyek generálisan leértékelnék a magyar pedagógusok, a magyar tanárok munkáját, vissza kell utasítsam.

Ami az egészségügyre és az oktatásra vonatkozó megjegyzést illeti, itt azért kell ellentmondanom Önnek, mert Önök voltak kormányon, és ha összeveti, hogy a mi kormányunk, a nemzeti kormány mennyit költött egészségügyre és oktatásra, s mennyit költöttek Önök, akkor ez egy egyenlőtlen eredményt fog adni, a mi javunkra. Önök sokkal kevesebbet költöttek oktatásra is és egészségügyre is, mint ahogy azt a mostani nemzeti kormány teszi. Elég, ha csak arra utalok, hogy milyen béremeléseket hajtottunk végre legutóbb az egészségügyben, kivezettük a hálapénzt, és milyen pedagógusbér-emelések történnek éppen Magyarországon.

Sajnálom, hogy szóváltásba kell Önnel keverednem a munka világának egy fontos kérdésében is. Mert azt, hogy az értelmiségi háttérből jövő képviselőtársaink vagy a tudományos háttérből jövő képviselőtársaink vagy az elitből jövő képviselőtársaink rendszeresen úgy beszélnek az összeszerelő üzemről, ami fölér egy pocskondiázással, ezt megértem, mert nem ismerik az életet – de hogy Ön is, azt csodálom! Ön úgy beszél összeszerelő üzemről, mintha az valami megvetendő dolog lenne! Hát, tisztelt Képviselő úr, én nem hiszek abban, hogy valaha lesz olyan gazdaság, amelyben csak fehérköpenyesek fognak dolgozni, és nem lesznek kékgallérosok, meg olajoskezű, overálos munkások; ugye, ilyen gazdaság sose lesz! Tehát ezért az összeszerelő üzemeket nem szabad lebecsülni. Ha valamiről érdemes beszélni, akkor arról, hogy hogyan állunk a kutatással meg a fejlesztéssel, de miért kellene azt szembeállítani a dolgozó emberek megélhetését jelentő gyárakkal? Örüljünk, hogy ezek vannak! Sajnálom, hogy pont egy szakszervezeti embert kell ezen a hangon most megszólítanom, de sajnos a munkások nevében vissza kell utasítanom azt, amit Ön az összeszerelő üzemekről mond.

Toroczkai László képviselő úr esetében úgy látom, hogy a víztározók kialakítására vonatkozó megjegyzése mögött inkább ismerethiány van. Javaslom, hogy tanulmányozza, az elmúlt 14 évben a magyar költségvetés hány száz milliárd forintot fordított a vízmegtartás érdekében ilyen kiadásokra.

Azt szeretném kívánni a kormány nevében a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy sikerüljön jobban az őszi ülésszak folytatása, mint ahogy ma elkezdődött.

Köszönöm szépen!