Orbán Viktor viszonválasza

Köszönöm szépen, Elnök úr!

A bőség zavarával küzdök most is. Talán vegyük előre a legfontosabbat, hiszen majdnem mindegyik frakcióvezető úr beszélt Ukrajnáról. Régóta gondolkodom azon, hogy miért nem tudunk mi egy malomban őrölni ebben az ukrán ügyben, holott annyira evidens a mi számunkra, hogy itt mi Magyarország érdeke, és miért kell odaállni. Ezért most könnyű zsákmány lenne, de inkább elengedem a Jobbik frakcióvezetőjének gondolataira fölírt válaszomat. De azért mégiscsak nem az Önök pártelnöke ment el a donyecki népszavazás idején? Rémlik valami? Volt ott egy népszavazás, Donyeckben. Donbasz, Donbasz. Mindenki óvatos volt, távol tartotta magát, gondolt, amit gondolt. Egyetlen ember volt, egyetlen komoly, nemzetközileg jegyzett politikus volt, aki elment oda. Nem az az ember, aki az Önök elnöke most? Ezek után tényleg meg akar bennünket támadni az ukrán–orosz háború ügyében? Biztos, hogy ez helyénvaló? Szerencsés dolog? De beszéljünk komolyan a kérdésről! És most, hogy ma hallhattam Önöket élőben, azt hiszem, hogy világossá vált előttem, hogy miért nem őrlünk egy malomban, és attól tartok, hogy azt is megérthettük, hogy miért nem fogunk. Önök úgy beszélnek Ukrajnáról, hogy a helyébe képzelik magukat. Önök úgy beszélnek Ukrajnáról, párhuzamot állítva Magyarországgal, mintha Magyarországról beszélnének. 1989, oroszok kivonulása; egy napon említették a mostani háborúval, de hát azok mi voltunk, magyarok, azok nem mi vagyunk. Nem az a probléma, hogy Önök nem tesznek különbséget az országok között? Nem arról van szó, hogy Önök egy szintre emelik Ukrajnát Magyarországgal? Szerintem ez a probléma. Nem gondolkodhatnak úgy Ukrajnáról, mint Magyarországról, mert az Ukrajna, ez meg Magyarország. Nem gondolkodhatunk úgy az ukránokról, mint a magyarokról. Nagyon helyes! Mert ez a dolog lényege. Tiszteljük az ukránokat, segítjük az ukránokat, mindent megadunk, amit megadhatunk nekik; egy dolgot nem tehetünk meg, hogy magunk fölé helyezzük őket. Ukrajna érdekei soha nem előzhetik meg Magyarország érdekét, és sohasem előzhetik meg a magyar emberek érdekét. Nem fogjuk tönkretenni magunkat senkinek az érdekében. Értem az összes morális megfontolást, mindent értek, ezek fontosak, foglalkozni kell vele, ezt a Rubicont ne lépjük át, sohase helyezzük magunk fölé és magunk elé! Magyarország az első! Ez a nemzetközi politikában az egyetlen helyes megközelítés. Aki nem ezen az alapon áll, nem nemzeti alapon áll, aki nem ezen az alapon áll, az internacionalista alapon áll. Akkor elköveti azt a hibát, amit most, ha jól látom, nem rossz szándékú, baloldali emberektől hallok, akik úgy beszélnek Ukrajnáról meg az Ukrajnához kapcsolódó érdekekről, mintha azok mi lennénk. Sajnáljuk őket, szolidárisak vagyunk, együtt érzünk velük, ameddig lehet, el is megyünk, és segítjük őket, de csak addig, mert onnan már egy másik világ kezdődik. Tehát arra kérem Önöket, hogy amikor az ukrán–orosz háborúról beszélünk, akkor próbáljuk magyar szemüvegen és magyar nemzeti érdek szempontjából megközelíteni ezt a dolgot, aminek része Kárpátalja is, de most nem erről akarok beszélni, bár az nagyon fontos kérdés. Hanem azért egy másik megközelítést választok, mert nem teljesen reménytelen, hogy találunk néhány elemet azért, Frakcióvezető úr, amiben még akár egyet is érthetünk. Mert ha jól értem, azért van két dolog, amiben a baloldal és Magyarország nemzeti oldala között egyetértés van. Az egyik, ha jól értem, az, hogy nem akarunk orosz fenyegetés árnyékában élni. Tehát egy olyan európai biztonsági rendet akarunk, amelyben Oroszország nem jelent fenyegetést Magyarországra, ha jól értem, ebben egyetértünk. Ha jól értem, abban is egyetértünk, hogy nem akarunk közös orosz–magyar határt. Tehát abban is egyetértünk, hogy kell lennie valaminek, ezt hívjuk egy szuverén Ukrajnának Oroszország és Magyarország között, amely elég széles és kellően mély ahhoz, hogy biztonságot jelentsen Magyarország számára. Ha ebben a két dologban egyetértünk, akkor már fontos dolgokban értettünk egyet. Hogy hogy’ jutunk el ehhez a célhoz? Önök szerint háborúval, szerintünk tűzszünettel. Önök szerint egy legyőzött Oroszországgal, szerintünk egy európai biztonsági rendszerrel. Erről még mind lehet beszélni értelmesen, ha az első két tételben kialakul egy nemzeti egyetértés Magyarországon: Oroszország ne fenyegesse Magyarország biztonságát, és legyen mindig Oroszország és Magyarország között egy kellően mély és széles terület, amely biztonságot ad Magyarország számára. Ha ebben egyetértünk, a többiben talán már egyszerűbb lesz. Ezért a frakcióvezető úrnak még mindig, a Jobbikról beszélek, arra a kérdésére, hogy a békéhez vezető út micsoda, úgy hangzik, hogy tűzszünet. Az első lépés a tűzszünet. Aki azt gondolja, hogy úgy lehet eljutni a békéhez, hogy már jól előre mindenkinek az érdekét magában foglaló békejavaslat lesz az asztalon, és ha ilyen lesz, akkor abbamarad a háború, akkor az téved. Ez nem a dolgok természete, a dolgok természete az, hogy tűzszünet van. Ezt akarjuk mi: legyen tűzszünet! Amíg tűzszünet van, addig meg lehet kezdeni a béketárgyalásokat, ha szerencsénk van, a béketárgyalások megoldást hoznak, ha nincs szerencsénk, újra kiújulnak a harcok. De a lényeg, az első lépés, és ez a válaszom az Ön fölvetésére: a békéhez az út a tűzszüneten keresztül vezet.

Többen beszéltek az infláció kérdéséről, a frakcióvezető úr pedig azt is mondta, hogy a kormány döntései nem segítik a kis- és középvállalkozásokat. Ön téved, én próbáltam ezeket az intézkedéseket ismertetni itt, úgy látom, nem jártam sikerrel, ezért most elmondom Önnek, hogy a tíz gazdasági intézkedésből hat közvetlenül a kis- és középvállalkozókat segíti. 220 milliárd forintnyi összeget adunk az energiaintenzív kis- és középvállalkozások támogatására. A Széchenyi Kártya Programban 290 milliárd forintot adunk kisvállalkozásoknak kedvezményes hitelprogramra, 5 százalékon kapnak hitelt, miközben a jegybanki alapkamat valahol a 13 és a 18 százalék magasságában van. A kamatstopot kiterjesztettük a kis- és középvállalatokra, ez 60 ezer vállalkozást érint – ezek tönkrementek volna e nélkül –, és ez 2.000 milliárd forintnyi hitel visszafizetését könnyíti meg. Az agráriumban hiteltörlesztési moratórium van, 7.500 agrárvállalkozásnak 285 milliárd forintnyi hitelét függesztettük föl tizenhat hónapra. A turisztikai vállalkozások világában lévő kis- és középvállalkozásoknak a fejlesztési hozzájárulás-fizetését felfüggesztettük, és a munkába járás támogatása legalább annyira érinti a kis- és középvállalkozásokat, mint a nagyokat. Tehát miután ezeket elmondtam, Ön feláll, és azt mondja, hogy a kormány semmit nem tesz a kis- és középvállalkozások érdekében, sajnos komolytalanná teszi a beszélgetésünket. Úgy érzem, hogy ezért nem bennünket terhel felelősség.

Ön megintett bennünket, és arra sarkallt, hogy legyünk európaiabbak, és a tárgyalásokon viselkedjünk jobban. Ezt értem is, de nem az Önök pártja volt az a párt, amelyik EU-s zászlót szokott égetni, amikor összejön egy könnyű kis szeánszra? Csak azt gondolom, de mégis, uraim! Uraim, tisztelt Jobbik! Uraim! Tisztelt Jobbik, de hát mégis Önök szerint a politikai vitának az egy helyes és eredményes rendje, amikor az a párt, amelyik EU-s zászlót szokott égetni, megfeddi a kormányt, hogy nem tárgyal eléggé elkötelezett európai módon? Biztos?

Tóth Bertalan képviselőtársam is elégedetlen a kormánnyal. Egyetlen mondat erejéig azért hadd válaszoljak! Azt mondta az elnök úr, hogy iránytű nélkül sodródunk. Hát, csak annyit tudok mondani: bezzeg az MSZP…

A Momentum elnökének meghallgathattuk az okfejtését az infláció összefüggéseiről. Szóval így jár az ember, ha a válaszbeszédet előre megírja. És akkor sajnos a mondandó nincs összhangban azzal, amit az első fölszólaló, jómagam elmondtam. Megismétlem ezért, tehát az inflációt az évvégére egyszámjegyűre fogjuk csökkenteni. Magyarországon pedig azért magasabb az infláció, mert Magyarország egy magas iparosítási ütemmel rendelkező ország, rengeteg iparfejlesztést hajtunk végre, a beruházási versenyben az első háromban vagyunk az Európai Unióban, fogunk is még ilyen beruházásokat tenni. Ez mind energiaigényt támaszt, miközben nincs saját energiánk. És amikor az energiaárak a világban felmennek, akkor azokban az országokban, ahol nagyok az ipari fejlesztések, nagyok az ipari kapacitások, és nincs saját energiája, hanem importból kell behoznia, ott van mindig a legmagasabb infláció, ezen nincs mit meglepődni. Ez a magyar ipar szerkezetéből és a magunk által választott gazdaságpolitikai irányból szükségszerűen következik.

Az a kérdés, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy az inflációt a stratégiai célokat nem feladva mégis csökkentsük? Erre terjesztettem elő hozzászólásomban egy húsz pontból álló gazdaságpolitikai csomagot, és higgyék el, ez meg fogja hozni az eredményét. Most beszélhetünk arról, hogy mi lesz majd a következő hónapokban, de majd eljutunk az év végéig, és akkor nézzük meg, hogy a 2023-as év végén úgy lesz-e, ahogyan mi a döntéseink eredményeképpen azt reméljük, és egyszámjegyű lesz az infláció, vagy úgy, ahogy Önök mondják, és a magyar inflációt nem sikerül csökkentenünk. Ha megengedik, nem szurkolnánk Önöknek.

Tordai Bence képviselőtársam hozzászólására azért kell röviden kitérnem, mert ott, nem állítom, hogy rosszindulatból, de ténybeli tévedések vannak, és nem lenne helyes, ha ezek rögzülnének. Először is a recesszió ügye. Magyarországon a gazdasági növekedés 2022-ben 4,6 százalékos volt. 4,6 százalékos növekedést nem recessziónak hívnak, hanem növekedésnek. Különösképpen igaz ez akkor, ha ezzel egy időben 2022-ben az Európai Unióban a gazdasági növekedés 3,6 százalék volt – ott 3,6, nálunk 4,6. Ezek után recesszióban van a magyar gazdaság? Azt, hogy a negyedéves bontásokban ilyen technikai számokat lehet találni, én megértem, de a magyar kormánynak az a célja, hogy a 2023-as évben is – ami nehezebb lesz ebből a szempontból, mint a 2022-es volt, és veszélyesebb is – legyen Magyarországon gazdasági növekedés. Az a gazdaságpolitika, amit mi folytatunk, az a költségvetés, amit ide beterjesztettünk, és amely kijelöli a munkánk irányát, a mi elgondolásunk szerint azt fogja eredményezni, hogy 2023-ban 1 százalék fölötti, reményeink szerint legalább 1,5 százalékos növekedés lesz, és ha növekedés van, nincs recesszió, tisztelt Képviselőtársam!

Mi a zöldenergia? Ma az általánosan elfogadott európai megközelítés a következő: elsőbbséget élveznek a zöld, megújuló energiaforrások. De az unió azt is elfogadta, hogy ebből sajnos nem lesz annyi, amennyi elegendő lenne, ezért a korábbi tiltó, kizáró, negatív megítélés alól fölmentette a nukleáris energiát, és semlegesnek minősítette; se nem pozitív, se nem negatív, tehát a zöldpolitikával nem áll ellentétben. Majd azt mondta az unió, hogy miután nem tudjuk nélkülözni a szénhidrogén-erőforrásokat, ezért átmenetileg el tudja fogadni, nem tiltja meg, és nem bünteti, ha szénhidrogénre alapuló energiakapacitásokat építenek ki a tagállamok. Horribile dictu – csak ez bennünket nem érint – azt is kimondta, hogy már a feketeszén is elfogadható, átmenetileg. Most azt az összefüggést is szeretném itt Önöknek ismét aláhúzni, hogy amikor majd minden energia vagy az energia nagy része zöld lesz, akkor nem tudjuk kikapcsolni, még akkor sem tudjuk kikapcsolni teljesen a fosszilis energiaforrásokat, mert az időjárástól függő energiaforrások bizonytalanságot visznek a rendszerbe. S egész addig, amíg az energiát nem telepátiával szállítják, hanem zsinóron, ott a feszültségnek állandónak kell lenni, még akkor is, ha egyébként a szél nem fúj, és nem süt a nap, és azt a feszültséget fönn kell tartani. Tehát mindig kell olyan tartalékkapacitásnak lennie a zöldenergia mögött, amely kedvezőtlen időjárás esetére előállítja azt az energiát, amit a zsinórokon szállítani lehet. Ezért a zöldenergia bizonyos megközelítésben a legdrágább energia, mert ahol kiépítünk egy egységnyi zöldenergiát, a tartós feszültség érdekében mellé kell építeni egy legalább akkora tartalékot. Azokat létre kell hozni. Tehát ez a zöldügy egy kicsit bonyolultabb annál, amint ahogy’ Tordai képviselőtársamat hallgatva az ember gondolná.

Kanász-Nagy Máté képviselőtársammal egy hosszabb beszélgetés lenne szükséges, mert amit Ön mondott, az, azt hiszem, hogy nettó külföldiberuházás-ellenesség. Énszerintem ez egy komoly téma, és Magyarország számára különösen fontos, hiszen a kommunizmus miatt itt egy tőkehiányos gazdasággal indultunk meg 1990-ben. Az komoly kérdés, hogy hogyan lehet egy teljesen tőkeellenes gazdaságból eljutni a versenyképesség elfogadható szintjére és a jólét azon szintjére, amely már tőkés alapon működő, világgazdasági versenyben hozható csak létre. Az egy komoly kérdés, hogy hogy’ kell ide eljutni. S a mi válaszunk – mert mi szembesülünk ezzel a kérdéssel tíz-egynéhány éve – az, hogy szükség van a saját nemzeti tőke megerősítésére, és szükség van a külföldi tőkeberuházásokra. Külföldi beruházások nélkül nem tudjuk fölemelni, technikailag meg végképp nem tudjuk fölemelni a magyar életszínvonalat és a magyar gazdaság teljesítményét oda, ahova mindannyian szeretnénk. Ha lenne 40-50-70 vagy 80 millió emberünk, mint a németeknek, akkor lehetne másodlagosnak tekinteni a külföldi tőkeberuházásokat meg még az exportot is. De ha ez nem így van, hanem van egy 10 milliós ország, tőkehiánnyal, akkor hogy’ lesz ebből a világ legjobb gazdaságai közé tartozó magyar gazdaság? Csak úgy lesz, ha jól illesztjük össze a saját tőkeerőnket a külföldi beruházásokkal. Ezért az a kérdés, hogy hova tereljük a külföldi beruházást, milyen iparágakba tereljük, és földrajzilag az ország melyik részére. Tehát az a megközelítés, amely minden ilyet eleve negatívnak tekint, és minden külföldi beruházásról úgy beszél, mint amire nincs szüksége Magyarországnak, az szerintem nem a magyar realitásokból indul ki, és ezen az alapon nagyon nehéz komolyan beszélni. Hát, képzelje el csak egy pillanatra – most odanézek, és ott látok egy győri képviselőt – külföldi beruházás nélkül Győrt. Gratulálok! Vagy képzelje el Kecskemétet! Most a Bács-Kiskun megyei képviselőkre nézek. Képzelje el Bács-Kiskun megyét külföldi beruházás nélkül! Vagy esetleg beszéljen az esztergomiakkal. A Suzuki nélkül hogy’ nézne ott ki az élet? És így tovább, és így tovább, és így tovább. Biztos, hogy komolyan lehet venni, amit Ön mond? Kétségeim vannak. De nem akartam azt mondani, hogy erről a kérdésről – habár jól láthatóan nem értünk egyet – ne lehetne értelmesen is beszélni. Talán kellene is. Halkan teszem hozzá, mert most nehéz időket élünk, és ilyenkor nem a hivalkodás a helyes magatartás, de szinte alig beszélünk arról a tényről, hogy a nemzetközi versenyképesség-kutató intézetek szerint Magyarország egy adott gazdasági rendszer komplexitásának, tehát összetettségének tekintetében a világ tíz legjobb országa között van. Mert fenyegetne bennünket az a külföldiberuházás-politikai veszély, hogy csak egy vagy két iparágra utazunk, és teljesen elbillen a magyar gazdaság belső egyensúlya. Domináns iparágak most is vannak, de a többi nem tűnik el, nem számolódik föl. Tehát a gazdaság komplexitását tekintve a világ tíz első országa között vagyunk. Ezért van külön innovációért felelős miniszter, azért kell foglalkozni az egyetemek fejlesztésével, hogy az a komplexitás, ami a világgazdaság viharveréseivel szemben biztonságot ad a magyar gazdaságnak, meg tudjon maradni.

Végezetül: Mi Hazánk. Több fontos kérdés is előkerült itt. Itt van rögtön a NATO-csatlakozás kérdése. Ha jól értem, a Mi Hazánknak az a terve, hogy ezt nem támogatja. Kérem, hogy fontolják ezt meg. Sőt, azt is kérem, hogy vizsgálják fölül az álláspontjukat. Két érvünk is van erre. Az első: most úgy van, és szerintem ez még több évtizedig így is marad, hogy a NATO nélkül Magyarország katonai biztonsága nem garantálható. Nem váltja ki a NATO a saját önvédelem-képességet, mert akinek nincs saját önvédelem-képessége, azt a NATO sem fogja megvédeni. Mert egy háborúban olyan segítséget, amelyben a mi katonáink nem kockáztatják az életüket, más országok katonái meg igen, nem fogunk kapni. Ezért tévedés Ukrajnát egy szintre emelni Magyarországgal. Mindenki elsősorban a saját katonáival törődik. Tehát ha van képességünk, és van akaratunk, hogy meg tudjuk védeni magunkat, akkor a NATO is velünk lesz, és akkor a biztonságunk is garantálható. Tehát szerintem a NATO nemzetstratégiai kérdés Magyarország számára. Higgye el, hogy a NATO-csúcsokon kevés kritikusabb füllel üldögélő ember van, mint én vagyok, és nem állítom, hogy mindentől lelkes vagyok, ami ott történik, amit ott mondanak, sőt a döntések egy részét is aggályosnak tartom, de ez ne vigyen el bennünket addig a határig, illetve ne vigyen túl azon a határon, amely Magyarország NATO-tagságát jelenti. Másodsorban elő fog majd jönni Ukrajna NATO-tagságának a kérdése, ami egy komoly téma lesz. Komoly és súlyos téma. Nincs olyan nagyon messze, hiszen az európai uniós tagság ügye már az asztalon van, tagjelölti státusz formájában. Függetlenül attól, hogy most mi az éppen aktuális jogi helyzet a NATO-tagság ügyében, miszerint háborúban álló országot sohasem lehet fölvenni – bár miután ez is emberek által alkotott szabály, majd meglátjuk –, de az biztos, hogy a NATO további keleti bővítését tízezerszer kell meggondolnunk. Nem kerülünk-e olyan kiszolgáltatott helyzetbe, hogy a keleti végeken egy NATO-tag határkonfliktusa belerántsa Magyarországot egy háborúba, mert ott közös védelempolitika van. Tehát elő fog jönni majd ez a kérdés Ukrajnával kapcsolatban. De szerintem ez a kérdés nem releváns kérdés Svédországgal és Finnországgal kapcsolatban. Ezért azt gondolom, hogy Finnország és Svédország felvétele nem jelent biztonsági kockázatot Magyarország számára. Van velük miről beszélni! Biztos tanulságos útjaik lesznek a képviselőinknek, amikor majd elmennek velük beszélni a parlamenti delegáció keretében, de szerintem ennek a két országnak a felvétele nem növeli Magyarország biztonsági kockázatát.

És akkor végezetül egy olyan ügy, amelyben egyetértek a képviselő asszonnyal, a családtámogatásoknak a dolga. Azzal nem értek egyet, hogy szűkülésként írja le azokat a változásokat, amelyek bekövetkeztek, én inkább szinten tartásnak nevezném, de kérem, azt értse meg, hogy a 2023. év nem a szociális ellátás bővítésének az éve, az nem a családtámogatási rendszer szélesítésének az éve, mert háború van, mert infláció van, mert egekben vannak az energiaárak, és azért is harcolnunk kell, hogy a recesszió helyett növekedés legyen, nem pedig arról beszélünk, ahol 4-5-6 százalékos növekedés van, és ahol már lehet gondolkodni azon, hogy a megtermelt többletjövedelmet hogyan osszuk fel adósságcsökkentés, béremelések, családtámogatás, nyugdíjemelés vagy más célok között. A 2023. év nem ilyen lesz. Ezért miközben a helyzetértékelésével egyetértek, azzal nem értek egyet, hogy ebből Ön egy kritikát fogalmaz meg a 2023-as gazdaságpolitikai évre nézve a kormánnyal szemben, szerintem ez nem fair. Ebben az évben nincsen több. Szerintem óriási bravúr, hogy azt el tudtuk érni, hogy legalább egy családpolitikai intézkedéssel bővüljön a családpolitikánknak a rendszere. És azzal is egyetértek, hogy amint több levegőhöz jut a magyar gazdaság, akkor első helyen szerepeljen a családpolitika további bővítése, és azzal is egyetértek, amit arról mondott, hogy a korábban létrehozott családpolitikai támogatási elemek értékének a megőrzését kell az első helyre tenni, mert azok áttörést jelentettek akkor, időközben – különösen a magas infláció miatt – ezeknek az értéke pedig megkopott, ezért azokat meg kell újítani, és energiát kell beletenni, hogy elérjék azt a hatást, amit szerettünk volna.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném megköszönni a figyelmüket; aki hozzászólt akár bírálólag is a miniszterelnöki tájékoztatóhoz, annak köszönöm szépen az erőfeszítését. Szeretném Önöket annak a megértésére kérni, hogy a szokásos elvárásokat szociális, gazdasági téren a kormányzattal és a gazdaságpolitikával szemben hozzák összhangba a realitásokkal. Ez a négyéves ciklus, amelyben most vagyunk, két különböző időszakból fog állni. Volt a 2022. és lesz a 2023. év, amikor nagyon nehéz feladatokat kell megoldanunk, és reményeink szerint lesz egy könnyebb 2024. és 2025. év, amikor ha 2023-ban nem esünk recesszióba, és legalább 1,5 százalékos növekedésünk lesz, akkor a 2024. és a 2025. évben ennél sokkal jelentősebb gazdasági gyarapodást, erőforrás-gyarapodást is célul tűzhet ki a pénzügyminiszter, és akkor lehet beszélni ismét a nagy célok közötti forrásmegosztás kérdéséről. A 2023. év még nem ilyen lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket!