Orbán Viktor sajtónyilatkozata Robert Ficóval, Szlovákia miniszterelnökével történt tárgyalását követően

Tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Robert!

Hozzá kell szoknunk, hogy a dolgok gyorsan változnak a világpolitikában, és a gyors változások nem tűrik a formalitásokat, ezért az ilyen munkamegbeszélések és munkalátogatások, amilyen a mai is volt, egyre inkább a politikai napirend részévé válnak. Tehát ilyen lesz még a jövőben is szerintem egyre több.

Ez egy évadnyitó megbeszélés volt. Én hálás vagyok a miniszterelnök úrnak, hogy ismertette Szlovákia 2025-re vonatkozó terveit. Én is elmondhattam, hogy a magyarok mire készülnek, hol vannak közös pontok, hol vannak közös kihívások és közös feladatok. A gyorsan változó időszakban a személyes barátságok fölértékelődnek, úgyhogy a szlovákoknak és a magyaroknak most szerencséjük van, mert a mi kapcsolatunk hosszú évekre nyúlik vissza. Én régi tisztelője vagyok a miniszterelnök úrnak, és ez a személyes barátság lehetővé teszi, hogy a két kormány, ha kell, gyorsan és közösen tudjon egyeztetni és föllépni. Azt meglepődve hallom, hogy Szlovákiában ilyen éles vita van a külpolitikai orientáció kérdéséről, mert egyetértek a miniszterelnök úrral, hogy ahhoz nem fér semmi kétség, hogy Szlovákia is meg Magyarország is a NATO meg az Európai Unió tagja. És ez így is marad. Magyarországon ráadásul mind a két kérdésben népszavazással döntöttek, tehát nincs is lehetősége a kormánynak ezt megváltoztatni. Szándéka sincs, de lehetősége sincs. Azonban a nyugati világon belül, ahova mind a ketten tartozunk, gyors és rendkívül mély változások történtek, csak a legutóbbi napokban is. Bennünket, magyarokat szoktak gyakran úgy leírni, mint akik elszigetelődtek a nemzetközi politikában. Ehhez képest tegnap óta mi vagyunk a főáram, mi vagyunk a mainstream. A nyugati világ két lábon áll: az amerikai meg az európai lábon. Az egész nyugati világban tegnaptól mi vagyunk többségben. Azok a gondolatok, amikre tegnapelőtt még azt mondták, hogy egy elszigetelt pozíciót jelentenek, az mára a mainstream, a főáram pozíciója. Visszatértünk a történelem főutcájára. Ez igaz, ha hallgatták tegnap az új amerikai elnök beszédét, és olvasták a döntéseit. Ez igaz a genderre, igaz a migrációra, meg igaz a háborúra is. A nyugati főáram békepárti, családbarát és migrációellenes. Ez az új főáram. Tehát az, hogy a külpolitikában van-e változás, az nem kérdés, hiszen éppen most történt egy jelentős változás. Nekünk meg az a dolgunk, mint két baráti, szomszédos országnak, hogy egyeztessük az érdekeinket, hogyan tudunk közösen reagálni ezekre a változásokra.

Elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy Magyarországnak továbbra is az az érdeke, hogy a háború minél hamarabb véget érjen, és a következő évben, 2025-ben is mindent annak rendelünk alá, hogy minél hamarabb béke lehessen Európában. Azt is elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy úgy látom, hogy két helyén a világnak még nem látják, hogy milyen gyorsan megváltozott minden. Az egyik Brüsszel, ahol továbbra is háborúpárti politikát folytatnak. Ha megengedik, azt mondanám, hogy ideje lenne kijózanodni, de Brüsszel még a ráivás fázisában van, kell még némi idő, hogy alkalmazkodni tudjanak az új helyzethez. És a másik hely, ahol a változásokat nem veszik komolyan, az pedig Kijev. Azt kell mondanom, hogy az, hogy Brüsszelben továbbra is a háborút akarják finanszírozni, rossz hír. Az európai gazdaságra nézve a háború folytatása rossz hír. A szankciós politika folytatása rossz hír. Magyarországnak évente sok milliárd eurónyi vesztesége van ezekből a szankciókból. Mi örültünk annak, hogy az Önök miniszterelnöke felemelte a hangját a tranzitügyben hozott, Magyarország számára is kedvezőtlen, ukrán, a tranzit gázszállítás ügyében hozott, ukrán döntés miatt. Magyarország már régóta mondja, hogy az egész szankciós rendszer, nemcsak ez az egy eleme, az egész szankciós rendszer rossz az európai gazdaságoknak, és biztosan rossz Magyarországnak. Nekünk alacsony energiaárak kellenek. Amit ma Kijev csinál, az felhajtja az energia árát. Amit ma Brüsszel csinál, felhajtja az energia árát. Ezt nem bírják a családok, ezt nem bírják a vállalkozások. Csak rajtunk múlik, egy politikai döntést kell hozni, és az árak megindulnak lefelé. És nekünk alacsony árak kellenek. Novemberben, kedves Robert, Te is ott voltál Budapesten, amikor döntést hoztak a miniszterelnökök, 27-en, és köteleztük a bizottságot, hogy júniusra állítson elő alacsony energiaárakat Európában. A mostani kijevi döntés ezzel teljes egészében szembe megy.

Szóval, tisztelt Hölgyeim és Uraim, jól látható, hogy az első évadnyitó megbeszélésen is azonosítottunk néhány, mindkét ország számára rendkívül fontos kérdést. Azt is elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy a háború után sem lesz könnyű megtalálni a helyes politika irányát Ukrajnával kapcsolatban. Mert ha vége is lesz a háborúnak, azért ott hatalmas mennyiségű fegyver lesz kint, ami önmagában a szomszédoknak, mint amilyen Magyarország is, egy kockázat. A veszély folyamatosan fenn fog állni, hogy a nekünk járó pénzeket, ami egyébként a szlovákok meg a magyarok pénze, Brüsszel átirányítja Ukrajnának. Erre naponta van kísértés, ezt naponta kell megakadályoznunk. És valószínűleg ez inkább Magyarországot érinti, de Önöket sem hagyja érintetlenül, a mezőgazdáink, a mezőgazdaságból élő vállalkozóink is tönkre fognak menni, hogyha korlátozás nélkül beengedjük a mezőgazdasági termékeket az Európai Unió piacára Ukrajnából. Tehát ha meg akarjuk védeni az érdekeinket, akkor szükségünk lesz regionális együttműködésre, és a mai beszélgetésünk, tárgyalásunk alapján azt mondhatom, hogy ez az együttműködés a két ország között 2025-ben a megállapodásunk alapján meg is lesz.

Szeretném azt is elmondani, hogy a kétoldalú kérdések ügyében csupa örömhírt tudunk megosztani egymással. Régen voltak olyan sikeresek a kapcsolataink, mint most. Most magyar nézőpontból beszélek. Most látom azt először, hogy a kereskedelem tekintetében Szlovákia lett Magyarország második legfontosabb kereskedelmi partnere. Tehát Németország után Szlovákia Magyarország második legfontosabb kereskedelmi partnere, megelőzi Romániát, megelőzi Lengyelországot, megelőzi Ausztriát. Ilyen sose volt a történelemben, vagy legalábbis olyan régen lehetett, hogy nem is emlékszünk rá. Egy fantasztikus érték a két ország közötti gazdasági együttműködés. Ebben benne van a mi kettőnk közös erőfeszítése is, hiszen hidakat építettünk, határátkelőhelyeket nyitottunk, a villamosenergia-hálózatainkat összekapcsoltuk, és a földgázkonnektorainknak az összekapcsolása és most a bővítése, mintegy 1 milliárd köbméterrel, 900 millió köbméternyi gáz kapacitással megnöveljük. Ez még inkább segíteni fog mindkettőnknek, de különösen Szlovákiának, hiszen, ha Önök nem kapnak gázt Ukrajnából, akkor Magyarországon keresztül tudnak kapni elfogadható áron vagy iszonyatos drágán Nyugatról. Tehát Magyarországnak a felelőssége Szlovákia irányában megnőtt, és mi ennek tudatában vagyunk, és teljesíteni is fogjuk – ezt megígértem a miniszterelnök úrnak – azt a kötelességet, ami ebből ránk háramlik.

A politikai vitákat, ha már idézte a miniszterelnök úr, én is visszaidézem, hogy emlékszel-e, kedves Robert, hogy kaptunk hideget-meleget, amikor a Szlovákiát Magyarországgal összekötő gázvezeték megépítése mellett döntöttünk, és azt végrehajtottuk. A szakértők elmondták, mert a szakértőknek van persze egy szűk, de alapos tudásuk, hogy soha nem fog megtérülni, ez értelmetlen beruházás, senki se tudja, hogy ez mire jó. És most itt állunk 2025-ben, és ha ez a vezeték nem létezne, akkor Szlovákia ma gázt csak nagyon drágán és nyugati irányból tudna kapni. Az, hogy létezik ez a vezeték, ez teszi lehetővé, hogy a délről felhozott, olcsóbb orosz gázt el tudjuk juttatni Szlovákiába. Nagyon fontos tapasztalat, hogy a stratégiai döntéseket sosem szabad szakértőkre bízni, a stratégiai döntéseket mindig politikai vezetőknek kell meghozniuk. Ezért van ma lehetőség arra, hogy megállapodjunk, mint ahogy meg is állapodtunk, hogy meg fogjuk növelni 900 millió, közel 1 milliárd köbméterrel a két ország közötti gázszállításnak a kapacitását.

Itt most abbahagyom. Rengeteg mondanivalóm volna még, mert sok mindenről beszéltünk, de legyen ennyi elég. Biztosan folytatni fogják még az év során munkamegbeszélések a mai találkozásunkat. A meghívást természetesen köszönöm, és van Robert Fico miniszterelnök úrnak, kedves Robert, Neked is egy élő meghívásod Magyarországra, ahol mindig szívesen és nagy tisztelettel látunk téged.