Orbán Viktor sajtónyilatkozata Edi Ramával, Albánia miniszterelnökével történt tárgyalást követően

Miniszterelnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is köszönetet mondok Edi Rama barátomnak, hogy meghívott bennünket ide, ebbe a rendkívül érdekes országba, ahova mindig szívesen jöttem az elmúlt harminc évben. Legalább egy tucatszor jártam már itt, hol párt-, hol állami keretekben, és mindig is úgy gondoltam, hogy az albánoknak és a magyaroknak nem egyszerűen diplomáciai kapcsolatai vannak, hanem a két ország között egy mélyebb kapcsolat is van, aminek az oka a közös szenvedéstörténet. Hiszen bár itt extrém brutális formában, nálunk is azért elég fájdalmasan mégiscsak kommunista rendszerekben kellett élnünk negyven évig. És ez a közös tapasztalat sosem múlik el, harminc év után is úgy emlékszünk rá, mint egy közös szenvedéstörténetre, amely lelkileg is közel hozza a két népet egymáshoz. Ezért jövök mindig nagy örömmel, és érzem magam itthon.

Személyesen is örülök, hogy itt lehetek, és hogy Edi Rama vendége lehettem. Az egész világ az a sztenderdizáltság felé halad – hamburger, okostelefon, márkák –, és ez a politikában is így van, és nagyon örülök, hogyha találok valakit, aki kívül van a márkákon, originális és autentikus, és különös szempontokat, új szempontokat tud behozni a politikába. És az Önök miniszterelnöke kétségkívül egy ilyen vezető, úgyhogy intellektuálisan is mindig fölfrissülök, hogyha lehetőségem van arra, hogy eszmét cseréljünk. Leszámítva azt az egyetlen problémát, hogyha az ember mellé áll, akkor kisebbrendűségi érzése van, de hát a kosárlabda és a futball között ez a különbség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami a megbeszéléseket illeti, egy nagyon nehéz időszakban történik ez a látogatás, mert egy Európát súlyosan érintő, nagy átrendeződés zajlik a világgazdaságban. És ezek az átrendeződések rámutatnak Európa gyenge pontjaira, amelyeket csak nagyon lassan vagy egyáltalán nem tudtunk orvosolni az elmúlt években, aminek az az eredménye, hogy globális színtéren Európa versenyképessége romlik. És az a kérdés, hogy ebben az összefüggésben hogyan érdemes tekinteni a Balkán, illetve Albánia európai uniós tagságára. Ez egy probléma vagy egy lehetőség? Én mindig azt mondom a nyugat-európai kollégáimnak, hogy képzeljék el az Európai Uniót a mostani helyzetben úgy, hogy Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország nem tagja az Európai Uniónak. Hogy’ néznének ki? Hogy’ nézne ki az európai gazdaság? Milyen növekedése lenne annak az Európai Uniónak? Nem lenne benne gazdasági növekedés! Csak azért van ma növekedés az Európai Unióban, nem nulla, fél meg egy százalék, hanem érzékelhető gazdasági növekedés, mert mi, közép-európaiak egy gazdasági dinamizmust vittünk be az unióba. És szerintem ez az a szemüveg, amin keresztül Albániára kell néznünk, és amin keresztül a Balkánt kell értelmeznünk. Európának azt a kérdést kell föltennie, hogy hol van növekedési tartaléka. Ha nem akar lemaradni a nagy globális versenyben, hol van az Európai Unió növekedési tartaléka? És a válasz az, hogy a növekedési tartalék kizárólag a Balkánon van. Nincs más térség, amely növekedési tartalékot jelentene az Európai Unió számára, csak a Balkán, ideértve Albániát. Ezért bár Albánia tagjelölt, és ő kérelmezi, hogy beléphessen az Európai Unióba, de a helyzet valójában fordítva van: ha sürgősen nem vesszük föl a balkániakat, köztük Albániát az Európai Unióba, nem tudjuk megállítani az unió versenyképességének romlását, nem tudunk lendületet venni, és nem tudjuk megállni a helyünket a globális versenyben, vagyis a versenyképességét az Európai Unió úgy tudja visszanyerni, hogyha többen leszünk. Ezért ki kell bővíteni az európai gazdaság terét, meg kell erősíteni gazdasági és biztonsági értelemben is. Ezért kellő udvariassággal, de azt kell mondanom, hogy elfogadhatatlan és szégyenteljes, hogy milyen lassan halad ez a bővítési folyamat. Most megnéztem a naptárt, és azt látom, hogy Albániának tizenhárom évébe tellett, amíg eljutott a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig. Tíz év múlva, ha az előrejelzések igazak, a világ legnagyobb gazdaságai között nem lesz uniós, vagy legfeljebb a németek lesznek a világ tíz legnagyobb méretű gazdasága között. Ha ilyen lassan bővítjük az Európai Uniót, akkor hogyan leszünk versenyképesek? Ez a tempó egész egyszerűen elfogadhatatlan, ez egy öngyilkosan lassú tempó. Ezért Magyarország erőteljesen támogatja a balkáni országok csatlakozását, Albánia tagságát. Albánia mindig számíthat arra, hogy Magyarország az itt elmondott okokból, Albánia iránti barátságból és a saját érdekünk miatt is támogatni fogja az Önök tagságát.

Ami a gazdasági kétoldalú együttműködést illeti, örömmel hallottam a miniszterelnök úr értékelését a magyar befektetők albániai munkájáról. Mi is szeretjük, hogyha jó véleménnyel vannak rólunk, mégiscsak emberből volnánk, az elismerés mindig jól esik. És annak is örülök, hogy a magyar befektetők tiszteletteljes módon viselkednek. Mi egy olyan méretű ország vagyunk, ahol nagyon sok nálunk nagyobb méretű ország fektet be. És persze a befektetés befektetés, ahogy a rómaiak mondták: a pénznek nincsen szaga, de a gazdájának van. Úgyhogy lehet jó befektetőnek lenni meg rossz befektetőnek is. Van, aki tiszteli a helyieket, van, aki nem tiszteli a helyieket. És Magyarország az elmúlt harminc évben már látott mindent. Voltak olyan befektetők, akik tiszteltek bennünket, és voltak, akik nem; voltak, akik azt gondolták, hogy az egész világ csak egy nagy globális gazdaság, és mindegy, hogy kik ott a bennszülöttek. Mi sokat szenvedtünk ettől, ismerjük ezt a magatartást, és nagyon bízom benne, hogy magyar cégek soha nem fognak sehol, így Albániában sem így viselkedni. Mindig megadják a tiszteletet Albániának, tudomásul veszik, hogy ez az albánok országa, ahol bennünket vendégként fogadnak, és ahol meg kell köszönnünk, hogy együttműködnek velünk akkor is, hogyha a tőkét mi hozzuk. Úgyhogy, kedves Edi Rama barátom, erre számíthatsz a jövőben is. A magyarok olyan befektetők lesznek, akik tisztelni fogják a helyieket, tisztelni fogják a Ti történelmeteket, a Ti szándékaitokat, a Ti jövőtöket, és keressük az együttműködésnek azt a formáját, ami Nektek is és nekünk is jó.

Ami a turizmust illeti, erre még egy megjegyzést szeretnék fordítani. Magyarország olyan ország, amelynek nincsen tengere, mégis a turizmus a nemzeti össztermék több mint 11 százalékát adja. Nem könnyű dolog, valamit konyítunk tehát a turizmushoz, értünk ehhez az iparághoz. Örülünk, hogyha megoszthatjuk ezt a tudásunkat Veletek. És Magyarországnak van egy kifektetési stratégiája, amiben támogatjuk a külföldi magyar beruházásokat. És ma arról állapodtunk meg, hogy ezt a kifektetési stratégiát az Albániába irányuló magyar turisztikai beruházásokra is ki fogjuk terjeszteni. Remélem, hogy ebben éppolyan jó együttműködést tudunk kialakítani, mint tettük ezt a bankszektorban, az infokommunikációs szektorban, ahogy formálódik most az energetikai szektorban és a vízügyi együttműködés terén. A turizmust beemeltük a két ország közötti együttműködés kulcsterületei közé.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Házigazdák!

Magyarország nevében sok sikert kívánok Önöknek! Köszönjük, hogy itt lehettünk!