Orbán Viktor sajtónyilatkozata a Visegrádi Négyek kormányfőinek tárgyalását követően

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi is szeretünk Prágába jönni, hasonlóan Donald Tusk miniszterelnök úrhoz; megfiatalít bennünket. Ide jártunk már egyetemista korunkban is. Nem tudom, hogy az U Fleků vagy a Szent Tamás megvan-e még, de ezek zarándokhelyei voltak a magyar egyetemistáknak a nyolcvanas években. Mindig jó visszajönni ide, mert felidézheti az ember a saját fiatalságát. Erre szükség is van. Összeszámoltam, ez volt az 52. olyan V4 miniszterelnöki csúcs, amin részt vehettem személyesen.

Nem volt a legkönnyebb találkozó a mai ebben az 52-es mennyiségben. Voltam már ilyen találkozón, mint ez a mai, valamikor a csatlakozásunk utáni időszakban vagy annak a környékén, amikor szintén ilyen önreflexiós megbeszélést kellett tartani. Ez a mai is ilyen volt. Időnként föl kell tenni azt a kérdést, hogy miután a világ változik, van-e szükség még a jövőben a V4-ekre, és ha igen, akkor milyen formában. Hiszen – mint Donald Tusk is fölidézte – amikor a visegrádi négyek létrejöttek, akkor még visegrádi hármakként, azt a célt tűztük ki, hogy segítsük egymást, hogy a nyugati struktúrákban elfoglaljuk a helyünket. És amikor ez megtörtént, akkor tartottunk egy önreflexiós megbeszélést, hogy most, hogy már ezt a célt elértük, most akkor mi legyen? És akkor azt a döntést hoztuk, hogy a négy országnak nagyon sok olyan közös érdeke van, amelyet együtt sokkal sikeresebben tud képviselni a brüsszeli struktúrákban, az Európai Unió intézményeiben, mint külön-külön. És akkor úgy döntöttünk, hogy folytassuk a V4-ek formációját, és így is mentünk egészen az ukrán–orosz háborúig. Azért kellett most megállnunk, mert az orosz–ukrán háború egy olyan ügy, amely mindent fölülír. És ilyenkor jogos föltenni azt a kérdést, hogyha a mindent fölülíró, nagy ügyben láthatóan vannak véleménykülönbségek, akkor vajon lehet-e alacsonyabb szintű kérdésekben folytatni az együttműködést, vagy nem? Ezt kellett megvizsgálnunk a mai napon. Én köszönöm szépen a kollégáimnak, hogy egy nagyon ritka, intellektuálisan is és politikailag is rendkívül izgalmas tanácskozáson vehettem részt. Abban egyetértünk, hogy a V4-ek alapja a szabadság volt, és a szabadság marad.

Ami a különbséget illeti, itt nyilván az ukrán–orosz háborúról kell beszélni, de itt is vannak egyetértési pontok, ahogyan elmondta ezt a cseh miniszterelnök. Először is egyetértünk abban, hogy Oroszország támadása a nemzetközi jog durva megsértése volt. Abban is egyetértünk, hogy Ukrajnának segítségre van szüksége, és segíteni is kell Ukrajnát. Ez a helyes magatartás. Magyarország szempontjából itt még egy különleges szempont is említésre kerül, ugyanis Magyarország nem akar közös határt újra Oroszországgal. Volt már a történelmünkben olyan, amikor a Szovjetunió és Magyarország rendelkezett közös határral. Erről az időszakról rossz emlékeink vannak. Tehát a magyar nemzetbiztonság legfontosabb alapvetése az, hogy tőlünk keletre legyen egy olyan entitás, amely Oroszország és Magyarország között helyezkedik el, ezért Ukrajnát a magyar nemzeti érdekek miatt is segítjük. A véleménykülönbség ott van közöttünk, hogy hogyan lehet jól segíteni Ukrajnát? A magyar álláspont világos: mi nem küldünk fegyvert Ukrajnába, se katonával, se katona nélkül, viszont minden segítséget megadunk, ami ezen innen van. Humanitárius segítséget, harctéri orvosoknak, nem fegyveres orvosoknak a kiképzését, a menekültek befogadását, az ukrán energiarendszer működtetését, helyreállítását, és sorolhatnám tovább. Úgy látom a mai tanácskozás után, hogy az ukránoknak nyújtandó segítségben meglévő véleménykülönbség ellenére van értelme a V4-ek együttműködését folytatni.

Van legalább négy olyan téma, amely fontos volt az elmúlt években, itt él velünk a következő években is, és ha nem lettünk volna egységesek ezekben a témákban, akkor ma rosszabbul állnának az országaink, külön-külön és együtt is. Ha például nem működtünk volna eltökélten és erősen együtt az illegális migráció ügyében, akkor ma tízezrek járkálnának, de lehet, hogy százezrek járkálnának a V4-es országoknak a területén. És miután a kötelező kvóta szerinti elosztás nem került le a napirendről, ezért a migráció egy olyan ügy, amiben a jövőben is érdemes együttműködni. Hasonlóképpen így áll a helyzet azzal a kérdéssel, hogy Ukrajna gazdaságát hogyan engedjük közelebb – most még nem a tagságról beszélek – az országainkhoz. Itt van a mezőgazdaság kérdése, amelyben úgy látom, hogy azonos vagy egymáshoz közelítő álláspontjaink vannak. Vagy itt vannak rendszeresen a brüsszeli adóharmonizációs törekvések, amelyek lerontanák a mi versenyképességünket, ha engednénk nekik. Tehát a versenyképesség is olyan ügy, az alacsony adók ügye is olyan ügy, amelyben érdemes együttműködnünk a jövőben. És így áll a helyzet az energiabiztonságunkkal is, hiszen mindannyian úgy gondoljuk, hogy nincs biztonságos energiaellátás, és nincs zöld korszak nukleáris energia nélkül. Ez egy vita az Európai Unióban, és itt is közösek az álláspontjaink.

Azt akarom Önöknek ezzel mondani, hogy engem a mai találkozó arról győzött meg, hogy Visegrád él, Visegrád fontos, a különbségeinket kellő tisztelettel tudomásul tudjuk venni, még ha vitatjuk is egymás álláspontját, és a közös ügyekben pedig van lehetőség az együttműködésre. Magyarország ezért készen áll arra, hogy folytassa az együttműködést.