Jó napot kívánok!
Én is köszöntöm Önöket. Hálás vagyok Robert Fico miniszterelnök úrnak, barátomnak, hogy meghívott ide, erre a hármas csúcstalálkozóra. Örülök, hogy nemcsak túlélte, hanem kirobbanó formában van. Nincs kétségem afelől, hogy mindannyiunkat túl fog élni. Ezt kívánom is neki. Amikor a merénylet megtörtént, akkor mi ezt Magyarországon veszteségnek éltük meg, én is meglepődtem, amikor a saját érzelmeimmel szembesültem. Lelövik a szlovák miniszterelnököt, hát biztos nagy veszteség Szlovákiának, de Magyarországon is volt egy hangulat, ami azt mondta, nem, ez nemcsak a szlovákok vesztesége, ez a mienk is. És meg kell mondanom, soha nem láttam ilyen szlovákbarát megnyilvánulásokat Magyarországon, mint éppen a vele szemben elkövetett merénylet kapcsán, ami jól mutatja, hogy az elmúlt évek munkája, kedves Robert, nem volt hiábavaló; a mi népeink sokkal közelebb vannak most egymáshoz, mint bármikor az elmúlt száz évben voltak. Úgyhogy ezt a munkát is, amit a szlovák–magyar barátság érdekében fejtettél ki eddig, hálás szívvel köszönjük!
Összeszámoltam, hogy mi így, hárman, együtt negyven évet töltöttünk az országaink élén. Negyven évet, az kezdetnek nem rossz! Ez negyven év tapasztalatot is jelent, és a tapasztalat kötelez. És arra kötelez bennünket, hogy fölismerjünk olyan összefüggéseket, amelyeket nálunk talán kevésbé tapasztaltabbak nem ismernek föl. És a mai beszélgetés is arról győzött meg, hogy ez a sok tapasztalat mind a hármunkat arra kötelez, hogy felelősséget érezzünk az egész régióért. Persze mindenkinek a saját országa iránt van felelőssége elsősorban, de felelősek vagyunk a regionális együttműködésért is, és ma ennek a felelősségnek próbáltunk megfelelni a migráció területén elsősorban.
Egyetértek azzal, amit Fico miniszterelnök úr mondott: pontosan az történt, amit mondtunk. Nem kellett hozzá Nobel-díjas atomfizikusnak lenni, hogy az ember előre lássa, hogy pontosan ez fog történni. 2015-ben lehetett látni, hogyha ellenőrzés nélkül, engedély nélkül, idegen kultúrákból jövő embereket milliószám beengedsz a saját kontinensedre, abból baj lesz. Úgyhogy abban biztosak lehetünk, hogy sem Robert Ficót, sem engem az Európai Unión belül nem terhel felelősség azért, ami történt, mert mi voltunk azok, akik előre megmondtuk, hogyha nem követitek a mi példánkat, ha nem harcoltok az illegális migráció ellen, akkor bajba fogtok kerülni. Ránk nem hallgattak, most a tények előtt kell kapitulálnia a nyugatiaknak. A tények a következők. 2015 óta 8 millió menedékkérelmet nyújtottak be az unióba. 8 milliót! Az illegális kísérletek száma 2015 óta: 3,8 millió. Tehát benyújtottak nyolcmillió kérelmet, és volt hárommillió-nyolcszázezer illegális határátlépési kísérlet. Ebből a 3 millió 800 ezerből csak Magyarország, egyedül egymillió embert tartóztatott föl. A tények makacs dolgok a kiutasítás tekintetében is. Az Európai Unió nem képes kiutasítani a saját területéről az illegálisan belépett migránsokat. A tavalyi évről beszélek. Tavaly 430 ezer olyan döntést hoztak az unióban, hogy kiutasítanak illegális migránsokat. 430 ezer döntést, és ebből 84 ezret tudtak végrehajtani. Fico miniszterelnök úr száma igaz: 80 százalékát a saját döntéseiknek nem tudják végrehajtani. És ezt pontosan előre lehetett látni.
Mi következik ebből? Pánik. A nyugati vezetők pánikban vannak. A pánikból rossz döntések születnek. Mik a döntések most? Fölfüggesztik Schengent. Tehát az illegális migráció valójában az Európai Unió legnagyobb vívmányát, a határokon keresztül történő szabad mozgást rombolja le. Visszaállítják a határellenőrzéseket, és ezt mind előre lehetett látni. Előre lehetett látni, hogy a bűnözés meg fog növekedni. Azt is láttuk, hogy a migrációs paktum – legutóbb a szlovák kormány is világossá tette, mi is – nem megoldani fogja a problémát, hanem fokozni fogja a bajt. A migrációs paktum nem megoldás, hanem maga a probléma. Gondoljanak bele: kvóták szerint akarnak szétosztani megint illegális migránsokat. Kvóták szerint! Ha nem veszed át, fizetned kell 20 ezer eurót fejenként. És ennek tetejébe, ha válsághelyzet van, akkor a kvótákon felül a bizottság oszt még szét tetszőleges számú embert. És hogy mi a válsághelyzet, azt egyoldalúan határozza meg a bizottság. Most nem azért jöttem ide, hogy panaszkodjak, de Önök is tudják, hogy Magyarországot még külön is büntetik. Nem engedjük be az illegális migránsokat, ezért fizetnünk kellett 200 millió eurót egy összegben, és minden nap fizetünk egymillió eurót azért, mert megvédjük Európát. Kellő szerénységgel mondjuk, egyetlen modell működött eddig az illegális migrációval szemben, ez a magyar modell: senkit sem szabad beengedni anélkül, hogy az ő egyedi ügyében döntés született volna. Fordítva fogalmazva: csak akkor léphet be valaki az ország területére, ha már megvan a döntés az ő ügyében. Várakozni kívül kell. Minden más megoldás hatástalan.
Az ember az otthonát két módon tudja elveszteni. Az egész migrációs paktum ügyében a nyugatiakat feszítő belpolitikai probléma középpontjában az otthon kérdése áll. Az otthont két módon lehet elveszíteni. Az egyik, hogy elzavarnak téged az otthonodból. A másik, hogy te otthon maradsz, de egyszer csak minden megváltozik körülötted anélkül, hogy te ehhez hozzájárultál volna. Azt veszed észre, hogy az otthonosságérzés, amiben leélted az életedet, és amit a gyerekeidnek meg az unokáidnak akartál, az eltűnt. És ráadásul visszahozhatatlanul tűnt el. Ennél nagyobb politikai probléma nem létezik. Adjunk hálát a Jóistennek, hogy Szlovákia és Magyarország megvédte magát ezzel a problémával szemben. A szlovákok otthonosan tudják érezni magukat, a magyarok otthonosan tudják érezni magukat, és kívánom a szerbeknek is, akiknek az európai uniós csatlakozását Magyarország – Szlovákiához hasonlóan – teljes szívből támogatja, hogy sikerüljön megőrizni a szerbeknek is az otthonosságérzését a saját hazájukban. Örülök annak, hogy lehetőség nyílik a jövőben is ebben a formátumban folytatni az együttműködést. Magyarország erre készen áll.
Nekünk elemi érdekeink vannak a mellettem álló két országgal való kapcsolatainkban. Gazdasági kapcsolatainkban Szlovákia a tíz legfontosabb gazdasági partnerünk között van, Szerbiával pedig a kereskedelmünket hatszorosára növeltük Vučić elnök úr időszakában, és a szerb–magyar kapcsolatok pedig Magyarország gazdasági semlegességében is szerepet játszanak, mert Szerbia Kínával rendelkezik szabadkereskedelmi megállapodással. Magyarország számára Szlovákia és Szerbia sorsdöntő ország az energiafüggetlenség szempontjából is. Szerbia lát el bennünket délről, és Szlovákia tud ellátni bennünket északról energiával akkor, amikor a keleti kapcsolat nem működik, és most éppen leálló félben van. Úgyhogy köszönjük a szerbeknek is és a szlovákoknak is, hogy segítenek megőrizni Magyarország energiafüggetlenségét. És örülök annak, hogy ma egy olyan találkozón vehettem részt, ahol a béke szó nem volt szitokszó. Egy olyan keresztény közegben lehettem a mai napon, ahol a legfontosabb keresztény parancsolatot, ami a békére való törekvés, hivatalban, hatalmon lévő politikusok tekintették a legfontosabb erkölcsi parancsnak.
Köszönöm szépen, Fico miniszterelnök úr, kedves Robert, hogy itt lehettem ma!