Orbán Viktor nyilatkozata a Magyar Nemzetnek a Budapestről Washingtonba tartó repülőúton

Hagyánek Andrea: Miniszterelnök úr, mit vár a tárgyalásoktól, és milyen konkrét sikerekkel lenne elégedett washingtoni idő szerint holnap este?

Van egy nagy tervünk, az, hogy miután az elmúlt fél évben kiiktattuk azokat a rossz intézkedéseket, amelyeket még a Biden-kormányzat vezetett be Magyarországgal szemben, ez a munka el van végezve, most nyitunk egy új fejezetet az amerikai–magyar együttműködés és szövetség nagykönyvében. Van egy-két gond, amit meg kell oldani, és van egy-két cél, amit el lehet érni, és a tárgyalások erről fognak szólni. Gond az amerikai szankciórendszer az orosz fosszilis üzemanyagokra vonatkozóan, amely, ha így marad, akkor Magyarország számára rendkívül kedvezőtlen lenne, a háztartásoknak is meg a vállalkozásoknak is. Itt szeretnék elérni eredményeket, tehát itt el kell hárítani egy veszélyt. És van együttműködési lehetőség tudományban, kutatásban, energetikai együttműködésben, katonai területen, ott pedig ki akarom használni a lehetőséget. Ezek a célok. Jól elő van készítve a tárgyalássorozat, tehát azt kell mondanom, hogy a siker nagyon komoly esélyével érkezünk Washingtonba.

Ha már megemlítette, akkor rákérdezek: barátjának nevezte Önt Donald Trump, és a szankciók kapcsán nyilatkozott a múlt héten. Azt mondta, kihangsúlyozta, hogy a barátja, de talán így mindenkinek üzent, hogy a szankciókból nem enged, vagyis a felmentést nem engedi.

Na, ezt kell megbeszélnünk.

És ezt hogyan beszéli meg? Hogy’ képzeljem el?

Elmondom, hogy ez az amerikai döntés milyen helyzetbe hoz bennünket. Utána el fogom mondani, hogy már adtak néhány vállalatnak és országnak kivételt, tehát kivételt adni nem töri át az általános szabályt. Mondjuk, Németország is kapott egy nagyon komoly finomítójára nézve is kivételt. Tehát azt fogom mondani, hogy vannak komoly érveim, ami alapján azt kérem tőle, hogy bennünket tegyen bele abba a listába, amely országok számára érthető és vállalható okokból kivételt enged a szankciók alól. Ezt kell kitárgyalni.

A magyar emberek hogy’ fogják megérezni a bőrükön azt, hogy a magyar–amerikai kapcsolatok egy új szakaszba léptek, egy gyümölcsöző szakaszba?

Aki utazik Amerikába, az már most érzi, hiszen a Bidenék által bevezetett büntető vízumrendszert hatályon kívül helyeztük, tehát a lehető legkönnyebb módon tudnak a magyar emberek Amerikába utazni. Nem mondom, hogy minden magyar ember Amerikába akar vagy szokott utazni, de sokan vannak, akiknek ez fontos, mert itt tanulnak, itt dolgoznak, vagy rokonaik vannak itt. Ők már most érzik ezt. Aztán akik olyan helyen laknak, olyan településen, ahol az elmúlt hónapokban sikerült amerikai befektetéseket létrehozni, hét ilyen befektetés is történt, akik ott élnek, azok mind munkahelyhez jutottak, magasabb fizetésű álláshoz jutottak, sőt rá tudtak kapcsolódni amerikai befektetések kiszolgálására, tehát kaptak üzleti lehetőséget magyar kis- és középvállalkozások is. És ha most meg tudunk állapodni az olaj ügyében, akkor megmenekül sok millió magyar háztartás. A magyar háztartások több mint 90 százaléka gázalapon működik. Ha nem tudom elérni a szankcióknak a megváltoztatását itt, Amerikában, akkor szinte kivédhetetlen mértékű, súlyos szociális következményekkel járó áremelkedés következik be a háztartások rezsiszámláiban. Ezt nekem el kell hárítanom, itt most meg kell védenem a magyar háztartások érdekeit, és hasonló bajjal néznének szembe a vállalkozások is. Tehát ha most ez sikerül, akkor nem lesz rosszabb egy fenyegető veszély árnyékában sem a magyar háztartások és a vállalkozások helyzete. És ha sikerül megállapodnom energetikai kérdésekben meg néhány katonai kérdésben, akkor az ország biztonságának és további amerikai befektetések érkezésén keresztül a gazdaságnak is jót teszünk, és ezt mind érezni fogják az emberek. Tehát igenis a jó magyar stratégiai szintet elérő amerikai–magyar kapcsolatrendszer kézzelfogható előnyökkel jár minden magyar család számára. Ha meg még békét is tudnánk teremteni, az meg nemcsak a magyar családokat, hanem Európa minden családját kihúzná a bajból, mert végre az a dugó, amely ma lefojtja az európai gazdaság növekedését, benne Magyarországét is, lekerülne, kikerülne az üvegről, és hirtelen a gazdasági növekedés Európa-szerte egy lépéssel, egy nagyságrenddel nagyobb lehetne.

Paul Garner amerikai professzor azt mondta a Magyar Nemzetnek, hogy szerinte a béke kulcsa Oroszország visszaintegrálása Európába, és azt is mondta, hogyha fél éven belül nem fejeződik be a háború, akkor az eszkalálódni fog. Ön mit gondol erről?

Azt gondolom, hogy szükségünk van egy új európai biztonsági rendszerre. Ebben az európai biztonsági rendszerben benne kell lennie Oroszországnak, és benne kell lennie az európai országoknak olyan katonai képességekkel, amelyek minden orosz fenyegetéssel szemben meg tudják védeni az európai kontinenst. Ezt hívjuk egyensúlynak. Ma egyensúlytalan helyzet van. Ha ezt nem hozzuk létre, akkor a következő nemzedék valóban a fenyegetés árnyékában, katonai háborús fenyegetés árnyékában kell, hogy leélje az életét és a gazdasági teljesítményét is, hiába áll ez a nemzedék tehetséges emberekből, jelentős mértékben korlátozni fogja egy rendezetlen, folyamatos, háborús veszélyhelyzet Európában. Ezt egy módon lehet megakadályozni, ha egyensúlyt kereső, új biztonsági rendszer jön létre. Erre megvannak az esélyek, erre van lehetőség, tehát ez egy intellektuális kérdés, meg politikai akarat kérdése. Az amerikaiak ezt értik, és létre akarják hozni. Az európaiak a most kialakult erőviszonyok alapján nem akarják ezt. Az európaiak folytatni akarják a háborút, az európai kormányok azt akarják, hogy az ukránok verjék meg az oroszokat a frontvonalon, szerintük erre esély van, és erre oda is adják az európai emberek pénzének jelentős részét. Én azért harcolok, hogy a magyarok pénze nehogy odakerüljön, de oda akarják adni, és meg akarják változtatni a mostani helyzetet, és majd akkor akarnak egy új biztonsági rendszert létrehozni. Szerintem ez súlyos hazardírozás, óriási kockázata van. Részben gazdasági összeomlást kockáztatunk, részben háborús eszkalációt kockáztatunk. Ezért az európai stratégia rossz, az amerikai stratégia jó, és nekünk az az érdekünk, hogy az amerikai stratégia megvalósuljon.

És az Ön véleménye szerint mikor lesz esély a háború lezárására, várhatóan legkorábban mikor lesz a budapesti békecsúcs?

Bármelyik napon megtörténhet. Van egy-másfél rendezetlen kérdés az amerikai meg az oroszok közötti tárgyalásokban, ezek rendezhetőek. Ha ez megtörténik, napokon belül létrejöhet a budapesti békecsúcs, és onnantól kezdve a felek megállapodástól függően bekövetkezhet a tűzszünet és a béke.

Önnek mit jelent ez a békemisszió? Gondolta volna évtizedekkel ezelőtt, hogy egyszer a békét Önnel fogják azonosítani, Önnel is?

Nem gondoltam, mert az ember mindig abban bízik, hogy a nagyobbaknak több esze van, mint neki. Tehát nem volna szükség semmilyen magyar békemisszióra, hogyha a nagy európai államok belátnák, hogy a frontvonalon ennek a háborúnak nincsen megoldása. Egy francia–német összefogással, az olaszok betársulásával könnyedén meg lehetne egyezni az oroszokkal egy európai új biztonsági rendszerről. De a nálunk nagyobbak, úgy látom, hogy rosszul ítélik meg a helyzetet, és háborúba viszik a kontinenst. Én nem akarok világbékét – hogy mondjam? –, olyasmire nem szabad vállalkozni, amire te nem vagy elég erős, tehát Magyarország hozzá tud járulni a világbékéhez, de hát az a nagyfiúknak a dolga. Nekem egy dologban viszont elsődleges felelősségem van, mindenki másnál nagyobb felelősségem, hogy a magyarokat kívül tartsam a háborún, és ne engedjem, hogy Magyarországot belevigyék a háborúba. Ezt két módon lehet elérni. A: béke van, nincs háború, nincs veszély. B: van háború, de mi abból kimaradunk. Ezt dobta a gép, ezt adta a Jóisten.

Milyen hangulatú tárgyalás várható holnap, és hogy’ készül a miniszterelnök úr, mennyire izgul, tud-e ilyenkor rendesen aludni?

Persze, mindig jól alszom. Többéves hátrányban vagyok, tehát nincs olyan hely, ahol, ha békén hagynak, ne tudnék azonnal elaludni. Be kell pótolnom többévnyi hiányt. Hatodik találkozóm lesz ezzel az elnökkel. Most már hova izguljak? És ha jól számolom, akkor ő az ötödik amerikai elnök, akivel tárgyalni fogok. Nem ma kezdtem ezt a szakmát. Nagyon jó stábom van, jól készítették elő, a tárgyalódelegációkban erős, komoly emberek vannak, nem tud történni baleset, még hogyha az én formám hanyatlana is hirtelen, ott vannak mellettem azok az emberek, akik ilyenkor kisegítenek. Semmi okom arra, hogy izguljak, minden dossziét ismerek, a tárgyalópartnerem álláspontját is ismerem, látom, hol egyezünk, hol kell még kompromisszumot kötni. Arra készülök, hogy bár mindig lehet meglepetés, ezért drukk van az emberben, de olyan gyengeséget vagy bizonytalanságot, ami izgalmat okozna, olyan nincsen. Nem az ellenségeinkhez megyünk, hanem a szövetségeseinkhez meg a barátainkhoz. Ők nem rosszat akarnak nekünk, hanem olyan megállapodásokat akarnak kötni, ami nekik is jó, meg nekünk is jó. Azért ez más, mint amikor Brüsszelbe megyek, ahol még hátul is szemem kell, hogy legyen, nehogy baj történjen.

Most milyen üzenet ez Brüsszelnek, Európának, hogy a miniszterelnök úr ismét Amerikába látogat?

Ez most már a brüsszeliek gondja. Az a fontos, hogy Magyarországot kívül tartsuk a háborún, és a következő évtized gazdasági fejlődéséhez szükséges előfeltételeket megteremtsük, részben biztonságot, részben fejlett katonai ipart, hadiipart, részben jól működő gazdaságot, amihez pedig partnerek kellenek, technológiai és üzleti partnerek. Ezeket gyűjtögetem. Bárhova megyek a világon, legyen az Oroszország, Kína, az arabok vagy a török világ vagy éppen Amerika, ehhez keresem a partnereket, ehhez a nagy magyar tervhez. És szépen gyarapodik a barátaink száma. Egyre nő azon országok száma, akik abban érdekeltek, hogy Magyarország sikeres legyen. Majd egyszer be kell kerítenem Brüsszelt is, de ez egy másik, későbbi feladat.