Orbán Viktor nyilatkozata a „Hetek” YouTube csatornájának a Budapestről Washingtonba tartó repülőúton

Kulifai Máté: Volodimir Zelenszkij a hírek szerint már többször is szóba hozta Önt személyesen, amikor Donald Trumppal találkozott. Volt például, amikor az európai uniós vezetőkkel együtt voltak a Fehér Házban, akkor is szóltak arról hírek, hogy az ukrán uniós csatlakozás blokkolása miatt emlegették Magyarországot, és hogy állítólag Trump felhívta Önt a Fehér Házból, aztán ezt végül cáfolták. De volt egy olyan ENSZ-közgyűlés is, ahol pedig nyilvánosan mondta azt, hogy az orosz energiahordozók vásárlása kapcsán Magyarországra nyomást kellene gyakorolni, ekkor viszont telefonáltak is az amerikai elnökkel, talán pont a konyhájában érte a hívás, ahogy mesélte. Mennyire befolyásolja vagy nehezíti az amerikai elnökkel való kapcsolatát az, hogy ilyen személyeskedő nyomás van rajta?

Nem tekintem személyeskedésnek. Az kétségkívül igaz, hogy az ukránok elnöke minden lehetséges fórumon simfolja, hogy így fogalmazzak, ekézi a magyarokat és személyesen engem is. De ezt én nem tekintem személyes ügynek. Nyilván megvan rólam a véleménye, nekem is megvan róla, ezt nem kell, hogy kicseréljük egymással. Ő egy Ukrajna nevű országot vezet, én meg egy Magyarország nevű ország jövőjéért tartozom felelősséggel, ezért semmit sem tekintek személyes ügynek, akkor sem, hogyha személyeskedő megjegyzések is előkerülnek. Én csak és kizárólag Magyarország nemzeti érdekeiből indulok ki, és úgy tekintem az ukrán elnököt is, mint aki Ukrajna nemzeti érdekeit képviseli. És vannak, ahol ezek az érdekek egybeesnek, van, ahol pedig nem esnek egybe. És ahol nem esnek egybe, ott van, ahol meg tudunk egyezni, van, ahol pedig nem tudunk megegyezni. Ilyen az államélet.

Azért kérdezem különösen ezt a konyhában történt telefonbeszélgetést, mert, ugye, ott látható módon egyszer már beszélt az amerikai elnökkel arról, hogy Magyarországnak mi az energetikai helyzete, szükségszerűsége, miért van szerződésünk Oroszországgal a kőolaj meg a földgáz tekintetében. Most mégis úgy utazunk Washingtonba, hogy ezt mintha újra meg kellene beszélni az amerikaiakkal.

Ezt állandóan, újra és újra meg kell beszélni.

De miért?

Azért, mert a szankcióknak a formátumai állandóan változnak. Tehát hol ilyen szankció van, hol olyan, hol amolyan. Most például az történt, hogy miközben az amerikaiakkal sikerült megértetni, sőt elfogadtatni, hogy Magyarország egy, ahogy ők mondják landlock, vagyis szárazföldi, zárt terület, és ez egy más helyzet, mintha tengered van, és a tengeren szabadon tudsz kereskedni, és ebből nekünk következnek energetikai, biztonsági követelményeink vagy jogos igényeink. Most egy olyan szankciót vezettek be az amerikaiak, ami korábban nem volt, ami nem általában vonatkozik valami energiahordozóra, hanem konkrét orosz cégekre. Ez egy újfajta szankció. Tehát, miután a szankciók állandóan formát váltanak, ezért nekünk állandóan alkalmazkodva ehhez, újra és újra ki kell védeni az újabb és újabb szankciók nekünk elfogadhatatlan következményeit. Ezért amíg szankciós rezsimek lesznek, a szankció kérdése mindig és minden tárgyaláson előkerül.

Akkor ugyanazt az érvrendszert fogja elmondani Trumpnak, és akkor ugyanúgy megérti?

Kicsit szellemesebben, igen. Kicsit szellemesebben.

A diplomácia világában sokat jelentenek a kicsi gesztusok, ajándékokat ad az ember, számíthatunk arra, hogy esetleg Trumpnak most visz valamilyen ajándékot?

Mindig viszünk valamit, de, ugye, ez nem Kelet, ez Nyugat. Tehát Keleten ennek nagy jelentősége van, és nagy kultúrája van. Ebben az alapvetően protestáns kultúrában ez kevésbé van így. Inkább az egy kis figyelmesség, nincs jelentősége az ajándékoknak. Ugye, egy magyar ember nem megy sehova üres kézzel.

Mit adnak most? Azt lehet tudni?

Van egy komoly kollekció, mert a magyar nép meg olyan, hogyha úgy látja, hogy a vezetője egy fontos tárgyalásra megy, akkor támad ötlete, hogy mit kéne vinni, és akkor küld. Na, most is küldtek magyar emberek nekem mindenfajta dolgokat, hogy ezt föltétlenül adjam oda az amerikai elnöknek. Tehát van ajándék bőségesen, meg van ennek bejáratott rendje is. Nem gondolom, hogy egy hatodik tárgyaláson – ez a hatodik tárgyalásunk – ezeknek az apróságoknak jelentősége lenne. Ez egy brutálisan őszinte tárgyalás lesz. Le fogunk ülni, ismerjük egymást ezer év óta, nem kell futni udvariassági köröket, tudjuk, mi az az öt dolog, ami az asztalon van, és bele kell kezdeni, és azokat át kell tekinteni.

Kiszivárogtak a sajtóban részletek arról, illetve Önök is nyilvánosságra hoztak erről a megállapodáscsomagról, ami most remélhetőleg megkötésre kerül, és ennek van egy olyan eleme, amit a mi olvasóink részéről többen így kétkedve vagy aggódva fogadtak, ez pedig az úgynevezett nukleáris hulladéknak a tárolása, hogy tényleg az lesz, hogy az Egyesült Államoknak a nukleáris hulladékát Magyarországon tárolják, vagy ezt hogy’ kell elképzelni?

Igen. Pont fordítva! Aki emiatt izgult, az most nyugodtan leejtheti a vérnyomását vissza, a normális szintre. Az ellenkezője történik. Magyarországon, amikor mi működtetjük az atomerőművet, annak elhasználjuk a fűtőanyagát. De a fűtőanyag veszélyes hulladék, mert még maradnak benne izotópok. Ezt valahol tárolni kell. Tehát a saját nukleáris erőművünk kimerült fűtőelemeiről beszélünk.

Ehhez mi köze az amerikaiaknak?

Mindjárt fogom mondani. Magyarországon az alkotmány tiltja, hogy befogadjunk bármilyen szemétnek a bértárolását, tehát erről szó sem lehet. Nekünk van egy technológiánk ma, amivel Paks mellett tároljuk ezeket a – mondjuk úgy, hogy – hulladékokat. Ez egy régi, megbízható technológia. Az amerikaiaknak meg van egy sokkal jobb és újabb, tehát ők kifejlesztettek, a Westinghouse nevű cégüknek van a mienknél sokkal jobb technológiája. És most azt fogom kérni az amerikai elnöktől, hogy ebből mi hadd vásároljunk. Tehát megvásároljuk azt a hulladékkezelő technológiát, amely jobb, mint a mienk, biztonságosabb, és kisebb helyen is el tudja tárolni a veszélyes hulladékát az atomerőműnek. Tehát ezzel a vásárlással megnöveljük Magyarország biztonságát, biztonsági szintjét, nem pedig lerontjuk. Úgyhogy a hallgatók nyugodjanak meg, ez egy kiváló megállapodás a magyar emberek biztonsága szempontjából.

A budapesti csúcstalálkozóval kapcsolatban Donald Trump kilátásba helyezett egy kéthetes határidőt, ami utána nem valósult meg, ugye, több narratíva keringett, hogy vajon miért nem. Ön mi tud, mi az a legnagyobb vitapont, ami jelenleg az amerikaiak és az oroszok között van, ami miatt nem valósulhat még meg?

Mi tudjuk, hogy mi ez az egy-másfél vitapont, de miután nem mi tárgyalunk, hanem ők egymással, nem vagyok arra fölhatalmazva, hogy ezt én hozzam nyilvánosságra.

Ez nem publikus akkor ezek szerint. Van reális esélye, hogy ez a vitapont rendeződik?

Bármelyik pillanatban rendeződhet.

Még egy belpolitikai kérdést engedjen meg. Nyilvánvalóan a kormányoldal, illetve a Fidesz készít belső méréseket is a népszerűségről vagy a támogatottságról, és eltérő álláspontok, nyilatkozatok vannak arról, hogy vajon ezek a belső mérések milyen arányt mutatnak az ellenzék, a Tisza Párt és a Fidesz között. Ugye, nyáron már mondott egy arányrendszert, hogy hogy’ áll a kormány. A kérdésem az, hogy látott-e olyan belső mérést, ami a Tisza előnyét mutatta, illetőleg előfordulhatott-e bármikor korábban vagy most, hogy nem a valós adatokat közölték Önnel, és ez kiderült?

Nem történt még ilyen. 2006 vagy 2007 óta egyszer láttam olyan fölmérést, amelyben nem a Fidesz–KDNP szövetsége vezetett. Ez még 2021-ben volt, amikor a baloldali ellenzék egy előválasztás után összedobta az erőit. Akkor egy hangyányival, de előttünk volt az egyesült ellenzék. Azóta csak olyan felmérést láttam és ismerek, amely egy megbízható, erős, de komoly munkát követelő kormánypárti előnyt mutat.

A mozgósítást időnként bírálattal illette, talán a Harcosok Klubja nevű rendezvényen beszélt erről, hogy még ott van teendő, hogy a kormányoldal, vagy a Fidesz–KDNP jobban mozgósítson. Mi lehet annak az oka, hogy ebben vannak jelentős hiányosságok, illetve mit kell tenni azért, hogy ez megváltozzon?

Ez visszaköszön a mérésekben, tehát ha már ezt kérdezte, de itt vannak szakemberek, nálam jobban értenek ehhez, amely azt mutatja, hogy az ellenzéki szavazóknak a választási részvételi hajlandósága ma jóval nagyobb, érzékelhető mértékben nagyobb, mint a kormánypárti szavazópolgárok aktivitása. De ez mindig így van. Az ellenzék mindig magasabb lázban vagy magasabb tűzben ég, mint a kormánypárti. Ez majd a kampánynak a végén egyenesedik ki. Nem is örülnék annak, hogyha a kormánypárti szavazók már most azon a hőfokon foglalkoznának a politikával, mint amire majd öt hónap múlva lesz szükség. Öt hónapig nem lehet ötödik sebességben nyomni egy, működtetni egy gépjárművet, megvan annak a tudása és technikája, hogy hogyan kell ebben előrehaladni. És mi időarányosan jól állunk, nekem inkább csak azok a kétségeim vannak, hogy megtettünk-e mindent, ami majd ahhoz kell, hogy márciusban, februárban, januárban a szükséges növekedést el tudjuk érni. Nekem ezt kell figyelnem. De zárójelben mondom azt, hogy én alapvetően még csak Magyarország miniszterelnöke vagyok, igaz, hogy a kormányzópárt elnöke is. Nekem azért patikamérlegen kell kimérnem, mert nekem is csak 24 órából áll egy nap, hogy mennyit engedhetek meg magamnak, hogy kampánykérdésekkel, mérésekkel meg az ellenféllel foglalkozzak, és mennyit kell az energiáimból az ország kormányzására fordítani. És azért még messze van a választás. Nekem tudnom kell a kampányról meg a választási fölkészülésről, de a munkám nagy része az a kormányzati munka még mindig. Például el kell mennem Washingtonba. Decemberben el kell mennem Brüsszelbe, ott kell tárgyalni. Lesz egy békecsúcs Magyarországon, tető alá kell hozni. Elfogadtunk jó néhány gazdasági döntést, családtámogatásokat, otthonteremtést, ami nincs átvezetve a 2026-os költségvetésbe, azt még meg kell tennem. Tehát az én idegrendszeremet, munkámat, figyelmemet most még a kormányzás nagyobb arányban köti le, mint a választási fölkészülés. Az ellenzék más helyzetben van, az ellenzékiségnek van előnye meg hátránya, az egyik előnye az, hogy nekik nem kell kormányozni, ők csak a kampánnyal foglalkoznak, nekünk meg jól kell beosztani az erőnket.

Egy utolsó kampánykérdést akkor még hadd tegyek föl. A legutóbbi interjúnk során pont lemaradt, de fel akartam tenni. Én pont abba a generációba tartozok, aki amikor először szavazhatott, akkor pont Önök nyerték a választást, és azóta az elmúlt tizenöt évben a Fidesz kormányoz. Az én generációmat hogy’ tudná meggyőzni abban a kérdésben, ha felmerül, hogy miért ne próbáljunk ki valami mást?

Mert ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani.

Köszönöm az interjút!

Nagyon szívesen!