Orbán Viktor nyilatkozata a Blikknek a Budapestről Washingtonba tartó repülőúton

Új Blikk. debütálok a Blikknél is. Ildikónál is debütáltam, itt is.

Bittó Ákos: Miniszterelnök úr, Donald Trump nagyon sokszor beszél úgy Önről, mint a barátjáról. Én nem tudom eldönteni, hogy ez a részéről politikai retorika-e, vagy tényleg így gondolja, viszont emlékszik arra az első pillanatra, amikor a barátjának nevezte Önt, és emlékszik a hátterére, hogy ez mikor merült fel, és miért?

Olyan öreg vagyok, hogy már arra sem emlékszem, hogy a feleségemet mikor neveztem először szerelmemnek, nemhogy idegeneket tudjak besorolni ilyen szempontból, de a kapcsolatunkat inkább úgy írnám le, hogy fegyverbarátság. Az több is, meg kevesebb is. Fegyverbarátság annyiban, hogy persze mindenki a maga helyén és a maga környezetében, de azonosnak, fontosnak gondolt dolgokért harcol. És miután nagyon kevesen vannak a nyugati világban, akik ezeket a dolgokat gondolják fontosnak, ezért nagyon kevesen vagyunk ebben a körben. Volt olyan pillanat, amikor csak ketten voltunk, ha nem tűnik szerénytelenségnek, mert a méretek különbsége nyilvánvaló. Dehát ezért ez egy mély kapcsolat, ezt mondanám. Egymás családját is ismerjük valamelyest, de, ugye, a barátság a magyar nyelvben azt jelenti, hogy mély, személyes viszonyt ápolsz, ezért mondom, hogy erről azért nincsen szó, de szó van eszmékben, célokban, ügyekben meglévő, közös fölfogásról és arról a meggyőződésről, hogy mind a ketten tudhatjuk a másikról, hogy az utolsó csepp vérig ki fog tartani ezek mellett a célok mellett. Ebben biztosak lehetünk, ezt hívom én fegyverbarátságnak.

Azért megyünk mi most hozzá lényegében, hogy kérjünk valamit, mentességet kérjünk az embargó, szankciók alól…

Azért megyünk, mert régen láttuk…

És mert rég láttuk a barátunkat…

…mármint a Fehér Házban. Mert a Fehér Házban utoljára 2019-ben találkoztunk, és utána azért volt vagy négy találkozónk, de az Mar-a-Lagóban volt, illetve New Jerseyben. Tehát mióta visszatért, ami azért a nyugati politikatörténet egyik legnagyobb eseménye, tehát ilyen emberemlékezet óta nem történt, és a jelentősége is óriási, ezért is más a mostani kormányzásnak az első tíz hónapja, mint a megelőző négy év volt, az előző ciklusa. Ha csinál egy összevetést, akkor látja a különbséget, tehát óriási jelentősége van az egész nyugati világ szempontjából az ő visszatérésének. És mióta ez bekövetkezett, csak telefonon beszéltünk, illetve nem kétoldalú tárgyalásokon találkoztunk, legutóbb éppen Sharm el-Sheikh-ben, de kétoldalú amerikai–magyar tárgyalást visszatérése óta még nem folytattunk személyesen. Úgyhogy ezért megyünk igazából. Az ambíciónk nagy, abban bízunk, hogy az övé is. Tehát akarunk valami nagyot, tehát nagy dolgokat akarunk csinálni közösen. Ezek részben nemzetköziek, részben kétoldalúak. Majd meglátjuk. Én nagyon optimista vagyok.

Viszünk neki bármilyen ajándékot? Szokás ez ilyenkor?

Persze, mindenféléket. Meg nagyon érdekes a magyar néplélek az ajándékozás szempontjából. Mikor legutóbb például a Szentatyánál voltam, akkor egy szabó, aki miseruhákat szokott készíteni, készített egy kalocsai mintázatú miseruhát, és a lelkemre kötötte, ismerem őt, ezt föltétlen adjam oda a Szentatyának. És most is érkeztek általam nem ismert emberektől mindenfajta dolgok azzal a levéllel, hogy „és feltétlenül adjam az elnök kezébe.” Tehát a magyarok valahogy úgy képzelik, hogy az egy természetes dolog, hogyha a magyar miniszterelnök elmegy Amerikába, akkor a magyar néptől is hoz valamit, ami nem egy protokoll ajándék, hanem ilyen kedvesség. Szép kis gyűjtemény ez, amit a magyar nép most itten bedobott a közösbe. A kedvencem egy kés. Kést ajándékozni, ugye, nem szabad, az egy nehéz ügy, de egy ilyen amerikai sasfejre formázott, egészen különleges kidolgozású, damaszkuszi pengéjű kést is kaptam egy mesterembertől, hogy ezt föltétlen adjam oda az elnöknek, hátha nincs neki.

Köszönöm szépen!