Orbán Viktor nyilatkozata a Blikknek

Csontos Róbert: Nem láttam volna, hogy nagyobb konvojjal érkezett a miniszterelnök úr. A halálos fenyegetést vagy életveszélyes fenyegetést akkor ezek szerint nem kell komolyan venni?

Szakmai kérdés ez. Van erre protokoll: ha fenyegetés van, akkor meg szokták emelni a biztonsági szintet, de szerencsére ezzel nem nekem kell törődnöm, hanem a szakembereknek. Biztos, hogy ilyenkor jobban figyelnek. Kellemetlen, nem szabad félvállról venni, de nem szabad megrettenni sem tőle, nem szabad alárendelnünk az életünket, hanem elszántan kell folytatni a munkánkat. Világossá kell tenni, hogy persze óvatosak vagyunk, de bennünket nem lehet sem megzsarolni, sem megfenyegetni.

A verbális háborún túl sajnos már nonverbális csatatér is kialakult Magyarország és Ukrajna között. Több mint egy hónapja nem kapunk kőolajat a Barátság vezetéken. Tudunk valami előrelépést az ügyben, vagy meddig tartható fent ez az állapot?

Amíg le nem győzzük ebben az ügyben az ukránokat. Az ukránok megtámadtak bennünket, blokád alá vettek. Ezt a támadást vissza kell verni, a blokádot pedig le kell törni, ehhez erő kell, ezt meg is fogjuk tenni. Ehhez megvannak az eszközeink. Ezt a csatát én meg akarom nyerni.

Ugye, mi blokkolunk mindent, a 90 milliárdos támogatást, minden más szankciót Oroszország ellen. Ez „ilyen húzd meg, ereszd meg,” ki tud tovább kitartani. Mi tovább tudunk kitartani?

Van egy átgondolt haditervünk. Az ellenfél megfenyegetett bennünket, megzsarolt, olajblokád alá vett. Kidolgoztunk egy tervet, hogy hogy’ kell ezt visszaverni és letörni, e szerint haladok. Még egyszer mondom: ezt a csatát meg fogjuk nyerni, és az olajblokádot le fogjuk törni.

Ha már olajblokád. Egy hete, amikor beszéltünk, akkor még friss hír volt az iráni háború, egy hét eltelt azóta. Mi a véleménye Miniszterelnök úrnak róla?

Az, hogy az ukránoknak a magatartása ilyenkor kétszeres súllyal esik latba. Eleve az olajblokád egy veszélyes dolog Magyarországgal szemben, de amikor ilyen háború van a Közel-Keleten, és a tankerhajókon való szállítás ellehetetlenül, akkor a csővezetékeknek az értéke meg fontossága kétszeresére nő. Ezért az ukránok olajblokádjának a velünk szembeni súlya is, a velünk szembeni erőszaknak is a súlya most kétszeres. Tehát amit tesznek, az kétszeres bűn, de mindegy, ha így, ha úgy, ezt az olajblokádot le kell törni.

Nem csak nálunk, szinte egész Európában mondhatni naponta emelkedik az üzemanyag ára. Meddig tartható ez? Van egy lélektani határ, ameddig elengedjük, és utána már bele kell nyúlni esetleg kormányzati szinten?

A határ nem lélektani, hanem valóságos. Tehát egész addig, amíg nem borítja föl a gazdaság működését, és az embereket nem zsebeli ki, vagy nem hozza lehetetlen helyzetbe az energiaár, különösen a benzinár, addig figyelni kell. Amikor ezt a pontot eléri, amikor úgy látjuk már, hogy a gazdaságban visszacsinálhatatlan, jóvátehetetlen károk következnek be, meg az emberek sem bírják, akkor mindenképpen be kell avatkozni. Megvan erre is a tervünk, akkor egy maximált árrendszert kell majd bevezetni. Ehhez megvannak a tartalékaink, megvannak a jogi eszközeink, de nagyon remélem, hogy a Jóisten megkímél bennünket ettől.

Hogy mennyire kézzelfogható közelségben van a háború, jól bizonyítja, hogy a héten két magyar hadifogoly is hazaérkezett, személyesen is találkozott velük Miniszterelnök úr. Milyen volt a tapasztalata?

Megrázó. Szerintem utoljára 1945-46-ban lehetett valakinek olyan élménye, hogy hazajöttek a hadifoglyok a hadifogságból vagy a frontvonalról. Gondolom, valamikor a nagymamám is így fogadta a nagypapámat, mikor onnan hazajöttek. Sokat szenvedett emberek. Részben megsebesültek, részben a frontvonalnak a kegyetlensége innen, ebből a békés helyzetből nehezen képzelhető el. Rossz állapotban is vannak. A lét, nem lét határa, tehát ott, a frontvonalon egy pillanat, és véged van… Ez látszik, tehát ez egy brutális háború.

De számíthat Magyarországra az összes magyar ezek szerint.

Nézze, mi nem tudunk ott békét teremteni, bár dolgozunk rajta. Egy dolgot tudunk csinálni, a mieinket, a magyarokat megvédjük, kimentjük, hazahozzuk. Tehát minden lehetséges eszközt állandóan készenlétben tartok, hogyha mód nyílik arra, hogy magyar életeket mentsünk, akkor azokat a magyar életeket meg is fogjuk menteni.

Utolsó kérdés. Idefelé jövet egy hídon át kellett jönnie a Tisza felett. Hogy’ látta, milyen a vízszintje: árad vagy apad?

Most úgy látom, hogy most más időszámítás kezdődött. Tehát a dolgok komolyra fordultak, ez már a célegyenes, itt már a valóság számít. Persze van itt digitális kampány is, de itt az számít, amit majd látni fogunk. Jön a választás, már nem posztok vannak meg kommentek, hanem valóságos emberek. Higgyünk a szemünknek! Én úgy látom, hogy az egész országban a Fidesz, a polgári, nemzeti, keresztény gondolat erősödik, egyre többen vagyunk, és a végén, a választás napján mindenki, aki a mi táborunkhoz tartozik, rá fogja magát venni arra, hogy elmenjen a választásokon. És a végén mégiscsak az dönt, hogy hányan mennek el, és akik elmennek, azok milyen gondolkodású emberek. Én hiszem, hogy Magyarországon a polgári, nemzeti, keresztény gondolkodású emberek vannak többségben. A kérdés csak az, hogy eljönnek-e választani.