Orbán Viktor interjúja AzIgaziDopeManTV YouTube-csatornának
Pityinger László Dopeman: Oké, most innentől élesek vagyunk.
Mocsár Gyula: (Mocsár Gyuszi Jr.): Innentől élesek.
Pityinger László Dopeman:Üdvözlünk minden kedves nézőt! Ez itt a DOPERANO$, és itt van velünk fantasztikus vendégünk, Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor. Meg is tapsolom. Megy a taps, azt csak úgy mondanám.
Jó napot kívánok! Köszönöm az elismerést. Kicsit előre iszunk a medve bőrére.
Mocsár Gyula: Sziasztok, és üdvözöljük itt nálunk!
Pityinger László Dopeman:A medve nem játék. Mocsár Gyuszi Jr. a partnerem. Mielőtt belekezdnénk, van egy jó sztorim, a miniszterelnök úr a részese volt. Találkoztunk, amikor a Digitális Polgári Köröknek volt a megalapítása, fönn voltam a Karmelitában, ahol a rendfőnök már nincsen ott elviekben, de vittem ajándékot a Miniszterelnök úrnak, egy könyvet szántam neki. És az a lényeg, hát nagyon korán keltem, és csak úgy kivettem a könyvet, mert emlékeztetett a borítója arra, amit oda akartam vinni. És mutatom a miniszterelnök úrnak, nagyon nagy szeretettel ajánlom ezt a könyvet, kérem, olvassa el, szerintem a XX. század legnagyobb gondolkodójának, Alan Wattsnak egy könyve, „A könyv,” egy alapmű, és ezt ajánlom szeretettel. És nézi a miniszterelnök úr, hogy ah, nagyon jó könyv, Buddhista Institute, minden, akkor egyszer csak mondom, igen. Belelapoz: ez a könyv nekem szól? És bele van írva, hogy „Szia, Viki!”
Mocsár Gyula: Elég közvetlen volt ahhoz, hogy…
Pityinger László Dopeman:Kiderült, hogy, hát a barátnőmet Viktóriának hívják, és karácsonyra vettem neki Thich Nhat Hanh-tól a „Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása” című könyvet, azt vittem föl. Mondom, Miniszterelnök úr, ez nem Magának szól, elnézést. Tehát volt egy könyvvisszavétel, és abban a pillanatban ezzel úgy beégtem, de vicces volt viszont a sztori, és sokszor el lehet mesélni. Viszont most átadnám.
Arra gyanakodtam, hogy nincs már meg a barátnője, és hasznosítani kell a könyvet, Viktor, Viki, és akkor így el lehet sütni.
Pityinger László Dopeman:Végül is, de elvitte volna a könyvet. Elvitte volna a könyvet magával. Szerencsére megvan. Boldogítja a létezésem.
Mindenesetre, köszönöm szépen. Az igazit is.
Pityinger László Dopeman:Igen.
Mocsár Gyula: Emlékszik a pillanatra, amikor ezt a „Szia Viki!” kezdetű megszólítást meglátta?
Igen, mondom…
Pityinger László Dopeman: Furcsállta, én láttam.
Azt gondoltam, hogy Lászlónak nehéz estéje volt.
Mocsár Gyula: Akkor levágta, hogy mi a helyzet.
Pityinger László Dopeman:Ő véleményem szerint egyébként a XX. század egyik legnagyobb gondolkodója, és ez a könyv… Majd átolvassa, ha lesz idő.
Nyár lesz, most lesz.
Pityinger László Dopeman:Ez a könyv szerintem nagyon sokat hozzátesz a már amúgy is létező és kialakult világképhez, főleg szerintem egy olyan korszakban, amikor egy nagyon flexibilitást igénylő világban élünk. De a miniszterelnök úr hisz abban a dologban, hogy minden lélegzetvétel egy új ember?
Ezen még nem gondolkodtam. Én egy tradicionalista kálvinista vagyok, ha már ilyen kérdésekről beszélünk, és meglehetősen rugalmatlanul követem is az idevonatkozó tanításokat. Nem nagyon szoktam őket átértelmezni, hanem inkább engedelmeskedni próbálok meg követni – az sem egyszerű.
Pityinger László Dopeman: Nem bizony, nem bizony. Csak azért, kérdezték sokan, hogy mit jelent a reinkarnáció, és én például római katolikusnak vagyok keresztelve, de egy zen tradíciót folytatok, ez egy gyakorlat, egy meditációs praxis, de az a lényeg, hogy nincsen benne egy állandó dolog, a világban minden változásban van. És sokszor, ugye, lélekvándorlásról beszélgetnek az emberekkel, hogy ez miben áll. De a zen az itt létező világot ragadja meg, tulajdonképpen azzal foglalkozik, amiben vagyunk, és ezzel kapcsolatban van nekem egy olyan értelmezésem, hogy mivel az ember egy precíziós gépezet, emiatt minden lélegzet egy új embert termel…
Aha!
…tehát folyamatos alakulásban van a dolog. A tudomány egyébként kimutatta, hogy egymilliárd neuron alkotja az agyunkat, és minden egyes információra leválik egy újabb ilyen elágazás, mint egy folyónál.
Na, én ezekhez mind nem értek, de azt tudom, hogyha nincs az emberben elrendezve az a dolog, amit úgy hívnak, hogy halál, akkor nem tudja elrendezni az életét se, ebben biztos vagyok.
Pityinger László Dopeman: Gyönyörű gondolat.
Mert ha nem tudod, hogy hogy’ lesz vége, akkor nem tudod mihez igazítani a lépéseidet, nem tudod, minek mi a súlya. De javaslom, hogy ne a halálról beszélgessünk…
Pityinger László Dopeman: Nem, ez az élő hittel kapcsolatban merült fel…
Beszéljünk az életről!
Csak beszélt az élő hitről, ezért volt ez számomra izgalmas, meg hogy minden lélegzet egy új ember. Mert én nem akarom megkerülni azt, ami itt szerintem nagyon sok embert izgat.
Semmit se kerüljünk meg, azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk.
Pityinger László Dopeman: És ez a mi kettőnk történetében, ugye, hát benne van, amikor én 2013-ban csináltam azt a szoborfej történetet.
Fejbe rúgott, egész pontosan, László, igen.
Pityinger László Dopeman: Nem Önt, szerencsére, akkor nehéz lenne beszélgetni.
Na, ne becsüljön le.
Pityinger László Dopeman: Nem, nem! Ilyet nem tennék. Én figyelem a miniszterelnök úrnak a tevékenységét, és…
Mocsár Gyula: Csak lehet, már te, Laci, nem lennél itt…
Nem, azért közelharcban is jó vagyok, de most ezt ne próbáljuk ki, nem ezért jöttünk össze. Igen?
Pityinger László Dopeman: Nem, hogy engem utána mindig nagyon érdekelt ennek az emberi vetülete a miniszterelnök úr részéről, mert biztos, hogy valamiféle érzéseket keltett. És egyébként bennem volt exkuzáció, és erre most sokan azt mondják, hogy ez egy olyanfajta főhajtás, ami valamiféle előny keresésével jár, de nem. Én elmondom, hogy az exkluzációm mi alapján történt, szerintem fontos, hogy tudják, hogy ez mit váltott ki, vagy milyen érzés volt ez?
Igen, de, ugye, én szenvedek el ilyesmit. Mondjuk ez egy látványos dolog…
Pityinger László Dopeman: Én is.
…amikor az embert fejbe rúgják, vagy a fejét rúgják, de – hogy mondjam? – gyomorra mért meg öv alatti ütések világában nekem napi élményeim vannak. Tehát önmagában az ilyesmi nem rendít meg. Ezért próbálom ezt, és akkor is, 2013-ban is próbáltam ezt higgadtan kezelni. Az első kérdés, emlékszem az esetre egyébként…
Pityinger László Dopeman: Tettek érte, hogy emlékezzen.
Az első kérdés, amit föltettem magamban, az volt, hogy ezt a csávót fizetik ezért, vagy nem? Mert mindennek ez az alapja. Mert ha valakit fizetnek, akkor nem kell többet gondolkodni arról, hogy mi miért történt. Ha nem fizetik, hanem magától, akkor viszont érdemes gondolkodni azon, hogyha nem fizetik, akkor mi lehet benne, ami oda vezetett, hogy jó nagyot belém rúgjon? Akkor már lehet értelmesen beszélni meg gondolkodni. És akkor mondták, hogy magát nem fizetik, ez volt a közvélekedés a Fideszben…
Pityinger László Dopeman: Egyébként tényleg nem.
…hogy nem az a csávó, akit azért fizetnek. És akkor én gondolkodtam azon, hogy mi lehet ebben, és arra jutottam, hogy maga mégiscsak a showbizniszben van, a showbiznisz meg színpad, és a színpadon történő dolgokat sosem szabad úgy venni, ahogy azok ott kinéznek, mert mégiscsak valahogy egy showbiznisznek a része, tehát nem érdemes mellre venni. Ez volt az én véleményem, és nem is tápláltam semmilyen személyes haragot vagy indulatot, csak azt gondoltam, hogy ha ez kell egy jó estéhez, hát akkor jól van, de biztos lehet más megoldást is találni.
Pityinger László Dopeman: Hasonlóan gondolkodunk az életről, mint mondtam. Egyébként én tettem nyilvános exkuzációt, elmondom, de ez a zen gyakorlásnak volt a következte szintén. Tehát énbennem az volt, hogy persze, mi úgymond a rock and roll színpadon voltunk most valamilyen módon, meg vagyunk is. Tehát ezt én is bevállaltam, most is, amiket írnak ennek a kapcsán.
Nem áll jól, azt nézem. Úgy áll már lassan, mint én.
Pityinger László Dopeman: Hasonlóan, igen. De ami a lényeg, hogy viszont ott én belegondoltam, hogy a miniszterelnök úrnak is vannak szerettei, és nekik ez nem eshetett jól. És bár ez az üzlet része, de ez ügyben tettem akkor elnézést kérést, mert a törekvésem nekem az életben az egyébként, hogy minél kedvesebb legyek minden érző lénnyel, még azokkal is, akik kevésbé szeretnek engem. Úgyhogy ez ügyben akkor én egy baráti kezet nyújtanék, bár már történt köztünk ilyen.
Mocsár Gyula: Ez történelmi pillanat ám!
Isten éltesse! Isten éltesse, László!
Pityinger László Dopeman: Önt is, sőt mindannyiunkat, sikerben és gazdagságban, boldogságban, beteljesült célokban, ameddig csak jól esik. És van most kedvenc rap száma?
Nincsen, mert a rap nem az én műfajom. Tehát én megmondom őszintén, lehet, hogy ezt most szégyellnem kellene…
Pityinger László Dopeman: Nem.
…de most, hogy készültem ide, mondtam a munkatársaimnak, szedjetek már elő egy számot a Lászlótól, hát én még életemben egy számot se hallottam tőle, és mégse jöhetek ide úgy, hogy azt mondom, hogy itt egy…
Pityinger László Dopeman: Rapper…
…rapper, és akkor megkérdezi, hogy ismerem-e a számait, és azt mondom, hogy életemben egyet sem hallottam. Ez égés, úgyhogy gyorsan kettőt-hármat meghallottam. De a rap nem az én műfajom, nekem sok.
Pityinger László Dopeman: Elhiszem.
De mindig is sok volt. Ez most nem magáról szól. Ezek az amerikai csávók, amik ottan a nagy aranylánccal nyakukban nyomják, a kocsik meg a csajok, ez nekem sok. Tehát az egész egyszerűen nem érdekel, inkább megkímélem magam tőle.
Pityinger László Dopeman: Rockzene inkább?
Hát persze. Led Zeppelin, nem?
Pityinger László Dopeman: Úh, de szeretem. Apám is imádta egyébként. Hát nem azért, mert én most csináltam egy rap számot,
Helyes.
…amit esetleg szeretni fog. Az a címe, hogy Dikhtaturha.
Viszont a Dikh TV-t néha nézem, ha már …
Pityinger László Dopeman: Azért is van, hogy Dikhtaturha, mert, ugye, Majkának jött ez a jóléti lázadása, és próbáltam éreztetni, hogy ebben a diktatúrában még ezt is szabad csinálni.
Ott viszont az egy másik helyzet. Tehát amikor megkérdeztem, hogy maguk szerint – mármint a munkatársaimat – Majka miért csinálja, azt mondták, a lóvéért. Én be is fejeztem itt már, vele már nem fogok interjút készíteni, szemben Magával, aki nem a lóvéért csinálta, amit csinált, mert az a dolog, amikor az embert megveszik, olyan, mintha kiüresítenék. Tehát onnantól kezdve, mint egy mákgubó, nem? Tehát elveszíti azt…
Pityinger László Dopeman: A tartalmát.
…ami igazából érdekes benne. Mert az érdekes dolog az emberben a szabadság, a szuverenitás, az autentikusság, a saját gondolat, a saját érzés, de abban a pillanatban, hogy meg vagy véve, és nem vagy önmagad, elveszted az érdekességedet. Úgyhogy örülök, hogy most itt ülök, Majka stúdiójában nem fogok.
Pityinger László Dopeman: Én el tudom mondani különben, hogy anno mi volt az, ami generálódott…
Na!
Pityinger László Dopeman: …mert ez egy nagyon érdekes. Tehát sokan nem értik azt a fordulatot, hogy én hogy’ lettem szimpatizáns, mert most sem értelmezik a helyén. Sokan azt mondják, hogy szóval én pragmatikus alapon kedveltem meg az elnök urat és a politikáját, illetve ma sem fideszes szemszögből nézek…
Ezt akarom mondani…
Pityinger László Dopeman: Tehát én egy olyan választó vagyok, akinek a szavazatáért meg kell dolgozni.
Sőt!
Pityinger László Dopeman: Én egy pragmatikus választó vagyok.
De én ezt így is gondoltam, most nemcsak Magára, hanem – nem érti félre – a maga fajta…
Pityinger László Dopeman: Értem.
…karakterek szerintem ilyenek. Azok sosem lesznek az én híveim a szónak abban az értelmében, amit lojalitásnak lehet nevezni, hanem ezek független csávók, akik gondolnak valamit a világról, aztán ha azt gondolják, hogy éppen rám van szükségük, vagy az, amit én gondolok, az olyan, ami egybeesik az ő gondolataikkal, ahogy Ön mondja, megküzdök értük, akkor hajlandóak rám szavazni. Egyébként elküldenek a fenébe. Ez körülbelül a VIII. kerületi helyzet szerintem.
Mocsár Gyula: Bár egyébként, ha már lojalitás, azt hiszem, mondhatom, hogy így, az elmúlt napok fényében és az eseményeinek a következtében azt elmondhatom, hogy 2026-ra nem kampánybeszéd, de nagyjából megvan egy 30 év alatti szavazat, mert őszintén szólva, ugye mondta ezt a lojalitás kifejezést. És az elmúlt napokban lehet egyszerűbb lett volna elhatárolódni Pityinger Dopeman Lászlótól, viszont…
Kaptam ilyen tanácsokat.
Pityinger László Dopeman: Gondolom.
Ez egy sikamlós pálya. És Ön nem ilyen alapon döntött.
Mocsár Gyula: Nem. Hanem azt mondtam, hogy én kiállok e mellett az ember mellett, még hogyha, tehát, majdhogynem elég egyértelmű módon, a Facebook-poszttal meg miegyébbel. És azt mondtam, Magyarország miniszterelnökének töke van, aki engem képviselhet nyugodtan a világ bármely pontján, mert oda merek állni.
Köszönöm, hogy ezt mondja.
Pityinger László Dopeman: Így van.
Köszönöm, hogy ezt mondja. Ugye, az is egy kérdés, hogy én miért vagyok itt? Én azért vagyok itt, mert én megkerestem Lászlót, ugye. Mondtam, hogy itt bajok vannak a digitális térben, elromoltak a dolgok, és ha nem csinálunk valamit, akkor ez a felelőtlenség, a gyűlölet, az utálkozás, a gyalázat, szóval nagy baj lesz ebből, kéne valamit csinálni. Összeszedtem embereket a világ legkülönbözőbb sarkaiból, mert a kereskedelmi és iparkamara elnöke a másik sarokban van, gondolom…
Pityinger László Dopeman: Ő nagyon más sarokban, persze.
…mint László, de összeszedtem mindenkit, akiről azt gondoltam, hogy tud valamit csinálni ebben az ügyben. És ezek után – és ezért vagyok én most itt – Lászlót megtámadták. Megtámadták. Tehát ha nem támadták volna meg, nem jöttem volna el. Azért jöttem el, mert megtámadták. Miért támadták meg? Mert megbeszéltünk valamit, amiről azt gondolom, hogy mind a ketten fontosnak gondolunk, és ezért támadták meg. Eddig nem támadták meg. Hát senki nem rugdosta a hátsóját, és nem rángatta a kabátujját a korábbi szövegei meg…
Pityinger László Dopeman: Lemezek meg semmi.
…zenéi, lemezei miatt egész addig, amíg egyet nem értett velem. Ezt az embert bizonyos értelemben miattam támadták meg, ezt gondoltam én. És ha valakit miattam megtámadnak, akkor eljövök a műsorába, és világossá teszem, hogy emberek, hát álljon már meg a menet!
Mocsár Gyula: És nekem ennyi elég.
Pityinger László Dopeman: Mert hezitált egyébként. Tegnapelőtt árulta el nekem.
De, hezitáljon is.
Pityinger László Dopeman: Min hezitáltál, Jógyerek?
Mocsár Gyula: A kutyapárton protestszavazóként, hogy odarakom, mert ez az egész politikai hajcihő meg a kommunikáció meg minden egyéb meg plakátkérdés meg minden egyéb, nyilván ez ízlés kérdése, viszont makroszinten, gazdasági szinten azért belekerülünk a gazdaságba…
Pityinger László Dopeman: Hát mi látjuk, hogy mi van.
Mocsár Gyula: Látunk számlakivonatokat, látjuk azt, hogy mennyit keresnek emberek, és ahhoz képest mennyit mondanak a televízióban, különböző műsorokban.
De, Gyula, de, hezitáljon! Ha adhatok egy tanácsot, hezitáljon…
Mocsár Gyula: Most már nincs min.
Pityinger László Dopeman: Már nem hezitál.
Mocsár Gyula: Még lehet.
Ne adja föl, mindig történhet a politikában sok minden.
Mocsár Gyula: Persze!
Nem kell azt elkapkodni. Tehát én sosem a vak elkötelezettségnek vagyok a híve, és nem is erre buzdítom a sajátjaimat, hanem az állandó újragondolásnak. Azokat is, akik velem vannak 100 éve, én meg velük, azoknak is mindig azt mondom, hogy mindig mindent folyamatosan gondoljunk újra, erősítsük meg magunkat is, az álláspontunkat is, a kapcsolatunkat is, és utána döntsünk. Úgyhogy csak tartsa meg ezt. Ami a lóvét illeti, én is látom a számokat. Nekem az a…
Mocsár Gyula: Ön honnan egyébként?
Hát ott a teljes NAV a lábaim előtt.
Pityinger László Dopeman: Van rálátás.
Kicsit túlzok, nem tudok belenézni a személyes adatokba.
Mocsár Gyula: Ez egy lista?
Tehát ha azt mondanám, hogy Mocsár Gyulának adják ide az adatait, azt nem kapnám meg. Az tilos.
Pityinger László Dopeman: Persze.
De ha azt mondanám, hogy a tavalyi év összes adófizetésének a statisztikai földolgozását adják ide, hogy mennyit kerestek az emberek, és mennyi az alsó tíz, a fölső tíz. Az állami alkalmazottaknál mindig csinálom, mert az állami alkalmazottaknál az van, hogy van a bér, amit kapnak az emberek, az nem túl magas egyébként, próbálom emelni, de így sem magas, de mindenfajta pótlék, jutalom rájön, és abból lesz egy kereset. És ha csak a bért nézem, akkor megtévesztő a kép, amit kapok, és nem tudok jó döntést hozni, ezért a NAV-tól le szoktam kérni, még egyszer mondom, nem személyre szólóan, de mindenkinek az összesített adatát, hogy mennyi volt a keresete. És abból én is látom, hogy mi történik. Tehát sosem elég. Ugye, azt szoktuk mondani a Fideszben, hogy olyan szám, amihez egyet ne lehetne még hozzáadni, nincs. Tehát ha 10-et keresek, akkor az a kérdés: miért nem keresnek 11-et? Ha 11-et, miért nem keresek 12-t? Tehát az emberi elégedetlenségnek nincs fölső határa, és sosem lesz olyan, hogy az emberek azt mondják, hogy na, ez most már rendben van, mert – helyesen – mindig eggyel többet akarnak. De azért tudni kell, hogy honnan indultunk. És én tudom, hogy honnan indultunk. Hát csőd volt itt. Engem nem azért hívtak vissza, azt hiszem, mert nagyon szerettek volna, biztos voltak ilyenek is, de 2002-ben én választást vesztettem.
Pityinger László Dopeman: Ezt tudom, emlékszem.
2006-ban is. És 2010-ben meg nagy fölénnyel nyertem. Nem hiszem, hogy akik addig utáltak, azok hirtelen megkedveltek volna, hanem egész egyszerűen arról volt szó, hogy nagy volt a gebasz, hogyha szabad így fogalmaznom, nagy volt a zűrzavar.
Pityinger László Dopeman: Hát az volt…
És azt mondták, hogy kell valaki, aki megpróbál rendet tenni, és lehet, hogy nem kedveljük a csávót, de hát mégiscsak kormányzott négy évet, mond itt valamit, hogy ő miket fog csinálni, egymillió új munkahely – 13 százalékos munkanélküliség volt! –, hátha sikerül neki. És az igazság az, hogy én olyan változásokat csináltam akkor az első négy évben… Ez még a fejberúgós időszak…
Pityinger László Dopeman: Igen, tudom. Majd erre kitérek.
…ami nem volt kényelmes az embereknek.
Pityinger László Dopeman: De kitérek rá, mert benne volt ez.
Egyáltalán nem volt kényelmes, mert meg kellett változtatni egy csomó dolgot. És az emberek nem szívesen, úgy vannak vele, hogy persze nagy baj van, változtassunk, általában, meg valaki más, de ne én. Ugye, amikor őt is eléri, hogy muszáj valamit adjusztálni, igazítani magadon, akkor inkább ellenállás van benne, vagy visszautasítás. Tehát nagyon nehéz volt 2010-ben – még ha vissza is hívtak – rávenni az embereket, hogy közösen alakítsuk át a gazdaság szerkezetét úgy, amiből lesz valami jövő. De végül is elfogadták nagy csatákon keresztül, de ez megtörtént. Ezért ma a magyar gazdaságot ütik-vágják kívülről, az unióban pénzügyi szankció van, mindenfajta támadások alatt vagyunk, de ez egy válságálló szerkezet, ez mindent ki fog bírni, ha meg tudjuk őrizni ennek a szerkezetét, az adórendszert, a munkaügyi szabályozást és így tovább, ez ki fog bírni mindent, és amint a háború elmúlik, ez óriási erővel fog előretörni. Ebben én biztos vagyok. De azt akarom csak mondani Magának, hogy 2010-ben nagyon sok ember mérlegelt, kétségei voltak, mint Magának, aztán így döntött. Ebből lett a mai, szerintem Európa legválságállóbb gazdasága.
Pityinger László Dopeman: De a kritikai gondolkodás fontos. Ettől függetlenül Fidesz-szavazó lettél.
Hát meg ne add oda magad a hatalomnak. Ezt én most itt nem merem bevallani…
Pityinger László Dopeman: De jó mondat ez.
Nem merem bevallani, csak titokban mondom, hogy az én egyik kedvenc zeneszámom, ha már itt zenéről van szó…
Mocsár Gyula: Hatszemközt elmondhatja.
Igen, hatszemközt, mert az, hogy én Koncz Zsuzsa mellett fogok egy mondatot is mondani, az sose jutott eszembe.
Pityinger László Dopeman: De hogy’ fog örülni neki most.
Az én kedvenc számom, mióta az eszemet tudom, az „A királyé nem leszek.”
Pityinger László Dopeman: Szép gondolat egyébként.
A királyé nem leszek. Igen, azt hiszem, talán az Illés írta először, ennyit talán a mentségemre föl tudok hozni, de szerintem az ott a lényeg. Tehát sosem adjuk el magunkat a hatalomnak, még akkor sem, mi vagyunk a hatalom, bocsánat.
Pityinger László Dopeman: Igen. Nálam ez volt különben a sztori, az első négy évben, mikor ment ez a történet, és utólag egyébként erre ráláttam, mert mondom, szerintem sok mindenben hasonló rugóra jár az agyunk. Az első négy évben meg kellett erősíteni a hatalomgyakorlást. És akkor nekem lázadó fejjel ez olyan erősnek tetszett, erőszakosnak tetszett az egész.
Az is volt.
Pityinger László Dopeman: És, ugye, akkor jöttek ezek a dalok, mint a „Bazmeg”, meg ez az egész rock and roll lázadás elindult. Jó, nyilván rátett nálam, hogy a rendőrség ügyeket csinált minden egyes nótából, és állandóan kihallgatásokra kellett járnom…
Nem tesz jót az ember politikai véleményének…
Pityinger László Dopeman: És egyébként hasonló a természetünk. Miniszterelnök úrnak is Hulk természete van, mi nekem. Ismeri a Marvelből a Hulkot?
Nem.
Pityinger László Dopeman:Az a lényeg, minél inkább bántják, annál jobban berág, és zöld lesz és izmosabb. A végén megveri az összes szuperhőst.
Van a Fideszben is egy ilyen szöveg, ugye, hogy ütésre keményedünk.
Pityinger László Dopeman: Ennyi, ezért mondom.
Van, aki ütésre lágyul, mi keményedünk.
Pityinger László Dopeman: Csak egyre narancssárgább lesz a szörny. És az az igazság, hogy végül is a szoborfej után azért nekem megszűkültek a lehetőségeim, mint előadóművésznek stb. Viszont bekerültem a gazdaságba.
De azt elhiheti nekem, László, hogy személyesen nem volt ehhez semmi közöm.
Pityinger László Dopeman: Elhiszem. Szerintem volt ebben mindenféle, önerőből csinálták ezt nekem…
Önszorgalom.
Pityinger László Dopeman: Önszorgalomból, igen. És ami a lényege, hogy elkezdtem látni én meg a bankszámlakivonatokat, például hitelügyintézésben, meg láttam, hogy mi van. És hívtak ilyen ellenzéki műsorokba beszélgetni, és ott hallgattam a nyomort, hogy mi a baj. És nem tudtuk aláírni, hogy ez igaz, és utáltak érte. És például nekem van kérdésem, egy csomó dolog, így Magyarországgal kapcsolatban, de szerintem rendszeralapú hibák vannak, amik végigkísérik a politikai elitet, ami elsősorban – sokszor idézőjelbe véve – a magyar gondolkodásból származik, az összes problémánk.
László, mielőtt tovább ugrunk erre, a magyar valóságnak azt a részét ne ugorjuk át, ahol valóban van szegénység, és van gond.
Pityinger László Dopeman: Bizony! Ez.
Mert van ilyen. Ugye, minden társadalomban van egy bizonyos százaléknyi ember, aki nagyon nehéz helyzetben van, számosan önhibájukon kívül egyébként, mert vagy mentális zavaroktól vagy fizikai fogyatékosságtól szenvednek. És vannak, akik nem is tudják magukat fönn- és eltartani. És olyan is van, akinek még a családja sem tudja ezt megtenni. Itt jön be az állam, innen van képem egyébként ezekről a…
Pityinger László Dopeman:Mi érintettek vagyunk ebben különben.
Igen, én tudok erről, László, tudom, hogy Magának is vannak ilyen családi tragédiái vagy nehézségei. Tehát ezek az emberek nehéz helyzetben vannak. Innen az állam ki se vonulhat, mert az államnak itt kötelességei vannak. És akkor van az a része, a következő része a társadalomnak, aki ugyan nem szenved gyógyíthatatlan mentális vagy fizikai bajoktól, de valamiért olyan helyzetbe került, hogy már nem fogják alkalmazni a munkaerőpiacon. Tehát hiába megy el akár egy állami, akár egy magáncéghez, azt fogják mondani, magából nem kérünk, mert úgy néz ki, ahogy, olyan az előélete, amilyen. Szóval mindenfajta bajok vannak.
Pityinger László Dopeman: Igen, például, ha én akarnék sima állásba menni, tuti azt mondanák, magából nem kérünk…
Azt nem tudjuk.
Pityinger László Dopeman: …eleget állt a rock and roll színpadon.
És az a helyzet, hogy ebből is van vagy 70-75 ezer ember Magyarországon. Én ezeket a számokat ismerem. És, ugye, ők azok, akiket besegítünk a közmunkába. Mert még mindig jobb, hogyha elmegy reggel, csinál valamit, ráadásul valami hasznosat, közösségben van, fizetést kap és nem segélyt, és nem úgy megy haza, mintha egyébként csak a postás kivinné a segélyt. Sokan nem értenek egyet ezzel a véleményemmel, de én abban biztos vagyok, hogy aki tud valamit tenni magáért, azt ne hozzuk abba a helyzetbe, hogy ne kelljen tennie, és kiküldünk segélyt, hanem mondjuk azt, hogy barátom, de hát te nem vagy egy hulladék, te nem egy tehertétel vagy, te hozzá tudsz tenni valamit, csak vegyél magadon erőt, szedd össze magad, gyere el, reggel legyél ott, dolgozz velünk, lesz is annak valami értelme, és azért legalább azt a lóvét meg fogod kapni, mintha otthon várnád a segélyt. Tehát ebből is van azért vagy 70 ezer ember. És utána jönnek a minimálbéren lévő, különböző csoportok. De ha ezt mind alulról fölfele végignézem, pénzügyi szempontból beszélek most, nem morálisan, az alulról fölfelé, azt végignézem, akkor a magyar társadalomnak a szerkezete szerintem hosszú-hosszú évtizedek, de lehet, hogy évszázadok óta nem volt annyira teljesítményre épülő, jövőbe mutató, jövőorientált, tehát „kezdj valamit magaddal,” ilyen ösztönző rendszerek nem voltak a mi világunkban. Most vannak. Most ezek mélyebb megfejtései a gazdaságnak, nem ilyen politikai deklarációk, de szerintem fontos.
Pityinger László Dopeman: Abszolút, én ezt megfigyeltem. Szerintem az idézőjelbe vett baloldalnak szerintem alapvető tragédiája, de ez a miniszterelnök úrnak jó, hogy egy fúziós kormányzást folytat sok szempontból. Tehát amikor megkérdezték a Thich Nhat Hanh nevű bölcset, hogy hogy van az ember, hogy bal kéz, jobb kéz, bal oldal, jobb oldal, tehát, hogy az együtt funkcionál. És amikor valaki egy szerkezetet irányít, vagy egy szervezetet irányít, vagy egy országot irányít, akkor mindennel élnie kell, az összes fajta eszközzel. És szerintem most például az ellenzék azért nem találja magát, mert akivel nekik kéne dolgozni klasszikus politikai értelemben, idézőjelben ők szeretik őket így hívni, én nem mondom szívesen, de proletariátus, nevezzük így, tehát tulajdonképpen az úgynevezett proletariátus, az a Fidesz támogatója…
Hát hogyne!
…mivel a Fidesz rendszerének a nyertese. És ez egy fantasztikus innováció, hogy jobboldali politikusként nyilván meg kell erősítenie a tőkéseket, az a jobboldali módszer, hogy azon keresztül támogatom az alsóbb rétegeket, és a baloldali, amikor az állam nyúl le értük. És itt van egy fúziós működés.
Én ezen nagyon sokat gondolkodtam, még amikor összeraktuk a 2010-es kormányzati programot, és én rájöttem arra, hogy a baloldalnak vége lesz, mert a baloldali programot mi, jobboldaliak fogjuk végrehajtani. Mert ugyanis hogy’ néz ki az alapvető ellentét hagyományosan az európai politikai világban? A jobboldali pártokra azt mondják okkal, hogy ők képviselik a szabadságot, de a szabadság sok igazságtalanságot is magával hoz, ezért a baloldal azt mondja, mi meg az igazságot. Például az alul lévő emberek, vagy a rosszabb helyzetben lévő emberek igazságát, mert nekik is van egy igazságuk. És a mi politikánk egyszerre akarja a szabadságot is meg az igazságot is képviselni, ami nehéz, mert ezek a vektorok mintha szembe mennének egymással, de van egy pont, ahol ezek föloldódnak. Ez pedig a munka. Például a gazdagoktól én azt várom el, hogy adjanak munkát a többi embernek.
Pityinger László Dopeman: Igen.
A többi embertől meg azt kérem, hogy emberek, ne segélyt kérjetek, hanem – ha tudtok – menjetek el dolgozni. Mondjuk, a cigányok világában nekem azért van egy nagy támogatottságom, mert rendkívül sok olyan cigány család van, amelyik munkából tudja magát eltartani, 2010 előtt meg nem tudta. Beléjük rugdostak, lenézték őket, ingyenélőknek nevezték, aztán kiderült, amikor van lehetőség, a nagy részük nem ilyen. Hát eljön dolgozni. Rengetegen vannak. Van egy cigány középosztályosodás Magyarországon. Egész addig, amíg az építőipar jól megy, meg néhány szakma jól megy, addig van meló is. Tehát szerintem a bal-jobb ellentétet a munka oldaláról lehet föloldani, ez a zsanér, amin az én politikám megfordul. Egymillió munkahely jött létre.
Pityinger László Dopeman: Hogy legyen ténykedés, cselekvés.
Igen. Cselekvés, teljesítmény, élet, aktivitás.
Pityinger László Dopeman: Ez az, amit szoktam mondani, hogy az Úr nem alanyt hirdetett, hanem igét, állítmányt. Tehát addig működik a világ, amíg cselekszünk. Úgyhogy ez alapvetés. Na, mindegy, mi ezt kezdtük el tapasztalni.
A másik dolog, amiért még engem a cigányok támogatnak, az meg a család. Tehát a család fontos, és nekik fontos, egy olyan tradicionális közösségről beszélünk, ahol a család archaikus módon messze a legfontosabb, semmi nem lehet fontosabb annál, és miután a munka mellett a másik ilyen zsanér, amin ez a szabadság és igazságosság ellentét föloldódik, és a jobb-baloldal eltűnik, és egy nemzeti alapú politika jön létre, az a munka és a család.
Pityinger László Dopeman: Unja Elnök úr azokat, mikor megkérdezik Állampusztát meg a korrupciót? Hányszor kérdezték meg az utóbbi podcastben?
Hatvanpuszta.
Mocsár Gyula: Ennyire érdekel.
Pityinger László Dopeman: Hatvanpuszta! Engem nem érdekel.
Szokták kérdezni, igen.
Pityinger László Dopeman: Tudom, állandóan. Én őszinte vagyok, engem nem érdekel a korrupció…
Azt kell mondanom, nem unom, szóval, hogy’ mondjam…
Pityinger László Dopeman: …majd elmondom.
Inkább azt mondanám, hogy ez egy szomorú dolog. Az egész az egy marhaság. Most is láttam valami videót vagy valami…
Pityinger László Dopeman: Antilopot találtak ott vagy micsodát?
Mocsár Gyula: Azt hadd kérdezzem meg, egy szándékos geg az antilop?
Nem, az antilop nem, a zebra volt. Mert először kitalálták…
Pityinger László Dopeman: Mikor mondta: elküldtem Győzikét!
Kitalálták, hogy zebrákat tartok. Először is, ugye…
Pityinger László Dopeman: De minek?
Beszéljünk Hatvanpusztáról, mert nekem van házam, de nem Hatvanpusztán, hanem Felcsúton.
Pityinger László Dopeman: Igen.
Egyszer megmutatom magának. Egy frankó, jópofa.
Pityinger László Dopeman: Ott van a stadion mellett.
Igen, ezt a feleségem sose mulasztja el…
Pityinger László Dopeman: Egyszer voltam ott is forgatni.
…hogy az orrom alá dörgölje, hogy volt a konyhaablakból egy szép kilátás a patakparti füzesre, most meg egy betonlelátót kell nézni az ablakból, de ezt tegyük…
Mocsár Gyula: De tényleg a betonlelátó látszódik?
Az van szemben, ez így van.
Mocsár Gyula:Azért, amikor jönnek ilyen vádak, és egy ilyen kép van, hogy a miniszterelnök ablakából, a konyhából vagy honnan?
A konyhából, igen.
Kiül a konyhába reggel, vagy amikor a meccsek vannak, és onnan megy azért az ebéd.
Na, mindegy, szóval igen, de ott volt a régi, nem lehetett mit csinálni, mert én, ugye, ott nőttem föl, azon a pályán. És a pályákat nem lehet ide-oda huzigálni, mert a pálya, most nem ezért jöttünk össze, ez nem a Nemzeti Sport podcastja, de a dolog lényege a játék lelke. A játék lelke helyhez kötött. Ahol a pálya, ott a lelke. Futballpályákat nem lehet tologatni jobbra-balra. Persze néha kell újakat építeni, de a lényeg, hogyha megvan a régi, azt…
Pityinger László Dopeman: Akkor legyen ott.
A Puskás Stadionban, ott azért van minden úgy, mert Öcsi bácsi pontosan ott végezte el a kezdőrúgást, ahol ma a középkör van. Abból én nem engedtem, mert az a lelke a dolognak. Most Felcsúton is az volt, hogy ott volt a futballpálya, ahol én fölnőttem. Hiába volt az én házam legközelebb, nem tolhattam odébb a pályát, megöltem volna száz év lelkét. Tehát nem lehet ilyet csinálni. Úgyhogy mondtam, majd a feleségemmel elszámolok valahogy. Nem biztos, hogy jól döntöttem egyébként, mert azóta is ez rendezetlen számla kettőnk között, zárójel bezárva, de most így van. Tehát nekem ott van házam. Hatvanpusztán édesapámnak van egy gazdasága.
Pityinger László Dopeman: Igen, én tudom.
Erről van szó. És egyszer kitalálták, hogy ott nem én, hanem az apám zebrákat tart.
Pityinger László Dopeman: De minek?
És ekkor szóltam…
Mocsár Gyula: Befestett ló?
…szóltam Győzikének.
Pityinger László Dopeman: Ő úgyis zebraügyi szakértő.
Szóltam Győzikének, aki egyébként is mindig a Fidesz környékén van. Egyébként ő velünk lévő ember, vagy hogy’ mondjam, egy ilyen habitusú ember, nem is tudom, nehéz. Hogy’ jönnek létre ezek a kapcsolatok? Majd egyszer biztos valakik megírják. Mert mégis egy ilyen – hogy mondjam? – nem túl magasra taksált showmanről beszélünk, amikor a Győzikéről beszélünk. Ugye?
Pityinger László Dopeman: Nem túl magasra taksált, de jól fizetett.
Jól fizetett meg tehetséges, bocsánat, meg tehetséges.
Mocsár Gyula: És 2004-ben a legnézettebb műsora volt a Győzike Show.
És, mondjuk, a mi választói közösségünknek a többsége nem az ő műsorain nőtt föl, de mégis valahogy kötődik hozzánk. Most ez mindegy, ezt majd egy másik műsorban fejtsük meg, így van, ahogy van. Én senkit se szégyellek egyébként, aki velem van…
Pityinger László Dopeman: Persze!
Tehát akivel tudok beszélni egyenesen és őszintén, el tudok mondani mindent, ami tetszik, meg azt is, ami nem, akkor van ok, hogy kapcsolat legyen közöttünk. Na, mindegy. És amikor kitalálták ezt a zebrát, akkor szóltam Győzikének, hogy Győzike, Maga itt a zebraszakértő ebben az országban, abban a remek zakójában, itt az alkalom, segítsen már rajtam. És akkor a Győzike ki is ment az állatkertbe, és mondta, hogy itt vannak a zebrák, nem Hatvanpusztán. Szóval jó, de komolyra fordítva a szót, van egy gondja a mi szakmánknak, mert miközben óriási változások előtt áll a világ…
Pityinger László Dopeman: Az biztos.
…tehát azt mindannyian érezzük a bőrünkön.
Pityinger László Dopeman Hogyne! Abszolút!
Ez leírható ilyen sajtóhírek alapján is mondjuk, hogy amerikai–európai vámháború. Mikor láttunk ilyen szót utoljára? Vagy transzatlanti hasadás, hogy az amerikaiak nem támogatják a háborút, Európa meg igen. Vagy leírjuk ezt a mesterséges intelligenciát úgy, hogy milyen hatása lesz mindennek a mi életünkre, a munkánkra, a munkahelyekre.
Pityinger László Dopeman: Majdnem, mint a Terminátor című film.
Ezek óriási változások, amik előttünk vannak. Itt vért kell majd izzadni a munkahelyek megőrzéséért, és így tovább, tehát nagyon komoly kérdések vannak a magyarok előtt, amiket meg kell válaszolni, és amiket az állam és a politikusok nélkül nem is lehet megválaszolni. Lehet nem szeretni a politikusokat, de valakinek a változás miatti döntéseket meg kell hozni, és le kell vezényelni úgy, hogy az emberek ne rosszul járjanak, hanem jól, és ezért szükség lesz politikusokra. Szóval miközben ebben a dimenzióban kellene vitatkoznunk egymással, aközben mindenfajta marhaságokkal van tele a politikai közélet, például nem létező zebrákkal. Szóval szafarikirándulást szervez valamelyik képviselőtársam, azt hiszem, a Hadházy talán.
Pityinger László Dopeman: Meg izé, létrával másznak, oszt’ onnan leskelődnek.
És közben ez történik, miközben az igazi kérdések meg itt vannak előttünk. Hát ez is része a politikának, ezt is meg kell oldani.
Pityinger László Dopeman: Én csak elmondom, engem miért nem izgat annyira így a korrupció kérdése. Kétféle idézőjelbe vett király lehet az ember, hogyha valamilyen törekvésbe tart. És spirituális módon lehet tankirály, aki valamilyen vallást vagy filozófiát hirdet meg, vagy világi király. És például Buddha, amikor született, azt mondták, hogy király lesz. De Jézussal kapcsolatban is fölmerült. Mindkettő tankirály lett, tehát a vallást terjesztették, és ezért a színtiszta működést alkalmazták. De egy világi király, ez most idézőjelben véve lehet miniszterelnök, bármiféle vezető, ott az emberek teljes spektrumával kell dolgozzon. Tehát ez most hülyén hangzik, de ha világi vezető vagy, akkor a bölcstől kezdve a gyilkosig mindenkivel valamilyen módon együttműködsz, mert a katona is adott esetben gyilkol.
Össze kell rendezni a világot valamilyen rendbe.
Pityinger László Dopeman: Mindenkivel. De mi az például, ami az elnök úr szerint a Fideszben valódi önreflexiót igényel? Tehát ami ténylegesen…
A korrupció felől jövünk most, tehát szerintem ne hunyjunk e fölött azért szemet, a korrupció egy irtandó dolog, az elfogadhatatlan.
Pityinger László Dopeman: Abszolút!
Ugye, van ez a magyar hozzáállás, amit én nem szeretek, ami egy ilyen székely viccben van, és szokták mondani a korrupcióval analógnak vagy párhuzamosnak, hogy megkérdik az öreg székelyt, hogy iszik-e a hal vizet? Azt mondja az öreg székely, hogy azt nem tudom, hogy iszik-e, de hogy módja volna rá, az biztos. Tehát a korrupció is ilyen, hogy az emberek nem tudják, hogy korrupt-e valaki, de ha a politikában ott van, akkor akár lehetne is, mert ott van a lehetőség az orra előtt, és innentől kezdve már csak egy lépés, hogy elhiggyük róla, ugye. De én nem ezt tartom problémának, mert ezt kezeljük. Tehát valójában – szemben az összes marháskodással, amit itt mondanak – Magyarországon a korrupció szintje sajnos nem zéró, ahol lennie kellene, de nem lóg ki az európai átlagból.
Pityinger László Dopeman: Olaszországhoz nem hasonlítható.
Nem lóg ki az európai átlagból, ezt higgadtan, nyugodtan mindenki elismerheti, de ez nem azt jelenti, hogy jól van, mert egy darab korrupciós eset sincs jól. Viszont nem is itt van a válaszom az Ön, László, a maga kérdésére, hanem hogy hol van szükség önreflexióra. Egy másik szót mondanék. És nem mondom, hogy ez a közösségünk egészére jellemző, de vannak ilyen esetek, és egy rossz valami is el tud rontani egy ételt. Ugye?
Pityinger László Dopeman: Könnyebb rombolni, mint építeni.
Csurka Pista bácsi mondta Antall Józsefnek, amikor megírta az „Apák és fiúk” című tanulmányát, még 1992-ben lehetünk, ami a mérsékelt és radikális jobboldal közötti különbséghez vezetett…. Kedves Gyula, maga itt úgy néz rám, mint aki…
Mocsár Gyula: Figyelek.
…II. világháborús történeteket hallgatna. Igen, akkor Maga még nem élt valószínűleg.
Mocsár Gyula: Ilyen a szemem.
Igen. És akkor volt egy nagy vita a miniszterelnök, Antall József és az ő pártjának legnépszerűbb embere, Csurka István között. És írt egy tanulmányt Csurka István arról, hogy lényegében az akkori liberálisok, az SZDSZ-esek lényegében a kommunista családokból jönnek, és hogy ez visszavezethető nemzedékeken keresztül…
Mocsár Gyula: Kommunista családokól?
…igen, kommunista családokból, s ez visszavezethető régre, és az egész átcsúszott egy zsidózásba, azt hiszem, vagy lehetett így értelmezni legalábbis, mint ahogy az ellenfelek így is, az ő ellenfelei így is értelmezték. És akkor mondta Antall József egy belső beszélgetésben neki, hogy: „Pista, hát főztél egy fantasztikus gulyáslevest, és a végén beledobtál egy darab…”
Pityinger László Dopeman: Szart.
Igen. És az egész tönkrement.
Pityinger László Dopeman: Majd én káromkodom a miniszterelnök úr helyett. Én tudnék magamnak egy remek állást. Amikor a miniszterelnök úr káromkodna, hirtelen megjelenek, és mondom.
Ez egy sűrű és nehéz meló lenne.
Pityinger László Dopeman: Azért mondom.
No, de visszatérve a dologra. Tehát nem mondom, hogy ez jellemző ránk, de egy-egy eset is meg tudja rontani a hangulatot. Ezt inkább úgy mondanám, hogy hivalkodás. A hivalkodás borzalmas dolog, rossz dolog és ártalmas dolog. Mert szerintem az emberek nagy részének nem azzal van baja, hogy valakinek van lóvéja, a másiknak meg kevesebb van, mert, ugye, magángazdaságban élünk.
Pityinger László Dopeman: Ez egy versenyalapú társadalom.
Igen, és baloldalon is vannak gazdag emberek, senki nem gondolja, hogy csak a jobboldalon vannak, hát garmadájával tudom őket sorolni.
Pityinger László Dopeman: Amikor oligarchás kérdések vannak, én mindig azt kérdezem, hogy a többi hogy’ lehet gazdagabb?
Így van! De nem ez a probléma lényege, mert ha betartják a gazdagok a három szabályt, hogy a törvényeket tiszteletben kell tartani, az adót be kell fizetni, az embereknek munkát kell adni, akkor nagyjából ezzel meg lehet békélni, hogy van a világban egy ilyen anyagi egyenlőtlenség. Amit nem bír a magyar, joggal, az a hivalkodás, hogyha beletolják az arcába, hogy nekem van…
Mocsár Gyula: Ez a negyedik, nem?
Igen. Hogy nekem van, azt nem bírja. És abban igazuk is van, ez a magyar hajlamokkal, ösztönvilággal teljesen ellentétes. Tehát azért próbálnak engem is abba a helyzetbe hozni, hogy kastélytulajdonos vagyok, meg ilyen baromságok, azt akarják, hogy megutáljanak az emberek. De, ugye, nekem se kastélyom nincs, meg nem is úgy élek. Ezzel szemben nem mondhatom el mindenkiről a jobboldalon, hogy ezt értené, és a hivalkodás néha megjelenik. Az baj!
Pityinger László Dopeman: Az baj.
Az baj.
Pityinger László Dopeman: Igen.
Ott önreflexióra van szükség.
Pityinger László Dopeman: Tehát itt az van, hogy az elitnek ez a része figyeljen magára.
Viselkedni kell. Viselkedni nem általában kell, hanem abban a közösségben kell, ahova tartozol. Most a magyaroknak – valószínűleg ez messzire vezető, egészen az ázsiai származásunkkal összefüggő dolog – vannak elvárásai például a vezetőkkel szemben. Tehát a magyarok azt várják a vezetőktől, hogy először is az legyen a vezető, aki a legjobb. De sose állhat elő az a helyzet, hogy aki a legjobb nálunk, vagy legjobb közöttünk, az elszakad tőlünk.
Pityinger László Dopeman: Igen.
Tehát egyszerre várják el, hogy legyél a legjobb, meg legyél olyan, mint én.
Pityinger László Dopeman: Igen.
Ez nem lehetetlen elvárás.
Pityinger László Dopeman: Igazából van egy ilyen szülő-gyerek viszony, nem?
Nehéz ezt lefordítani pontosan, de a magyar ilyen. Ez nem minden országban van így.
Pityinger László Dopeman: Nem.
Amerikában nem így van, Németországban sem így van. De ha itt vagy vezető Magyarországon, akkor ezt vedd tudomásul. Ez itt ilyen. Ilyen a mi népünk. Ez az elvárása. Nem hányhatsz rá fittyet, és nem mondhatod azt, hogy nem érdekel. Igen, ilyen van. Akkor a hivalkodás, ami, mondom, Amerikában például egy erény meg néhány európai országban…
Pityinger László Dopeman: Abszolút, sőt.
Magyarországon hiba. Nem lehet. Ezt tudomásul kell venni.
Pityinger László Dopeman: Igen, a túlfokozott teljesítmény Amerikában erény.
Ők azt gondolják, hogyha van valamid, ugye – hogy is mondják? – „How many digits you are?” Ha találkozik két amerikai, akkor azt kérdezi meg, hogy te hány számjegyes ember vagy.
Pityinger László Dopeman: Igen. Milyen emberi világ!
Ami azt jelenti, hogy hány számjegyű a te vagyonod.
Pityinger László Dopeman: És attól függsz.
Seven, six, nem tudom, milyen digitek, ugye? Milliomos, milliárdos és így tovább.
Pityinger László Dopeman:Igen.
De a mi világunk nem ilyen világ. Ez egy másik, egy kicsit törzsibb, keletiesebb világ, amely egyszerre borzalmasan követeli a szabadságot…
Pityinger László Dopeman: Így igaz.
…a magyar hihetetlen szabadságszerető, individualista, az én házam, az én váram, ugyanakkor meg elvárja, hogy bizonyos szabályokat meg mindenki tartson be.
Pityinger László Dopeman: Igen.
Például ne told a képembe, hogy te marha gazdag vagy, amikor látod, hogy én meg nem vagyok olyan gazdag. Ne csinálj ilyet!
Pityinger László Dopeman: Igen.
Ezek olyan elvárások, amiket, ha közélettel foglalkozol, tudomásul kell venned.
Pityinger László Dopeman: Mi még a fősulin néztünk ilyen kimutatásokat, és különben ezért van szerintem most ez az egész ilyen lázadozás meg elégedetlenség. Több országot összehasonlítottak, hogy mennyire individualisták. És például még a németeknek meg hasonló, szász népeknél nagyon figyelnek arra, hogy a választás, minden nagyon átlátható, minden jaj, figyelnek az összes részletre, ahogy megvan a kormány, amit mond a kormány, az van. Ő azt csinálja. A magyar, ott egy macsóság van. Tehát ott igazából nem nagyon érdekli a korrupció se, csak azért, mert nincs benne, meg egyébként, hogy hogy’ van a választás, sokkal jobban átlátható, mint elvárnák a magyarok, érted, de ott az a lényeg, hogy nem szólhatsz bele, hogy ő mikor fekszik le aludni, ki a felesége, hova megy. Ezek az individualista dolgok.
Ha tudná, milyen körmönfontnak kell kigondolnom a mondatokat…
Pityinger László Dopeman: Tudom.
…a családtámogatásnál is. A családtámogatásnál, ugye, annak tudok segítséget nyújtani, akinek gyereke van. De ha ezt nem jól mondom, akkor a magyar ezt úgy veszi, hogy én bele akarok szólni abba, hogy neki mennyi gyereke legyen, és már bezárta a fülét, ökölben van a kéz, előrántja a bicskát, és elzavar a fenébe. Tehát még amikor jót teszel Magyarországon…
Pityinger László Dopeman: Nehéz.
…akkor is nagyon óvatosan kell fogalmaznod, nehogy úgy érezzék, hogy te beleavatkozol az ő személyes világába. Ez ilyen. Lehet azt mondani, hogy jobb lenne, ha nem így lenne.
Pityinger László Dopeman: De így van.
A saját fajtánkról tudomásul kell venni, hogy olyan, amilyen. Ilyen.
Pityinger László Dopeman: Így van.
Ebben a közegben vagyunk, ezt a világot szeretjük, és ha itt akarsz valamit csinálni, mondjuk, vezetőként, akkor ezt tudomásul kell venned, hogy ez is így van. Ezért én óvatosan beszélek erről, véletlenül nehogy az egyedülálló nők vagy a gyermeket nem vállaló szinglik úgy érezzék, hogy én ellenük beszélek, vagy ők nem fontosak az ország számára.
Pityinger László Dopeman: Persze.
Ez nagyon nehéz feladat.
Mocsár Gyula: Tehát ha jól értem, Elnök úr, akkor Magyarországon nem lesz diktatúra, és nem fogják Magyarországot…
Pityinger László Dopeman: Hogy’ lenne?
Mocsár Gyula: …átkeresztelni Fehéroroszországára. Ez az állandó, közszájon forgó…
Pityinger László Dopeman: Ettől félnek.
Mocsár Gyula: …és ettől félnek, és már majdhogynem szinte vágyalapú módon követelik.
De ez egy pesti ügy.
Mocsár Gyula: De borzasztó érdekes, hogy szinte várják az ellentétes reakciót, hogy azzal szemben lázadozni tudjanak.
Ez egy pesti, belvárosi ügy. Nem az én dolgom, hogy nyitogassam az emberek szemét arra, hogy mi van külföldön. De, mondjuk, ha te Németországban, a Facebookodon vagy a munkahelyeden, mondjuk, ellene beszélsz a gendernek…
Pityinger László Dopeman: Tudom.
…és azt mondod, hogy te a tradicionális családmodell híve vagy, vagy azt mondod, hogy te marhára ellenzed a migrációt, te el fogod veszíteni az állásodat. Adnak egy esélyt, hogy változtasd meg a véleményedet, és ha nem, elveszíted az állásodat.
Pityinger László Dopeman: Ez megy Kaliforniában is, igen.
Csak azt akarom mondani, hogy Magyarország a szabadság szigete ahhoz képest, ami ezekben a tabunak számító kérdésekben tőlünk nyugatra zajlik. Tehát ha valahol félteni kell a szabadságot, az nem Magyarország, hanem a tőlünk nyugatra lévő, liberális világ. A liberalizmus vagy a liberális valaha szabadságot jelentett. Ma korlátozást és elnyomást jelent.
Pityinger László Dopeman:Pontosan.
Ma mi lázadunk, mi, akik nem vagyunk liberálisok, mi vagyunk a szabadság oldalán, és lázadunk ez ellen, a liberálisok pedig kontrollt, elnyomást gyakorolnak.
Pityinger László Dopeman: Én ezért, amikor kérdezik, hogy miért támogatom az elnök urat, azért, mert ő a rock and roll. Tehát igazából a gondolatiság szinten ellenzékben van. Én azon nevetek egyébként, hogy amilyen kommunikáció megy a neten. Olyanokat írnak nekem, hogy 2026 után vigyázzak, kirakok egy fényképet, hogy futni vagyok, és ezt gyakoroljam, mert majd nekem futni kell. De ki elől? Meg miért? Hogyha demokráciát akarnak.
És ki mondja ezt?
Pityinger László Dopeman: Hát ezek a kommentelők.
Jó, de ez azt jelenti, hogy ők a diktatúra.
Pityinger László Dopeman: Ezt mondom.
Ők, akik azt mondják, hogy majd neked futnod kell, meg majd menekülhetsz, ők a diktatúra, miközben meg bennünket akarnak ilyesmivel vádolni.
Pityinger László Dopeman: Ezt mondom.
Tehát aki erre készül, az maga a diktatúra megszemélyesítője. De én ezt nem venném komolyan…
Pityinger László Dopeman: Nem…
…mert a magyaroknak nagy szájuk van.
Pityinger László Dopeman: Nagy.
És időnként, ugye, én ebből a református tradícióból jövök, ott meg aztán végképp szoktunk erőseket mondani, de amikor cselekedni kell, akkor a józan ész fölülkerekedik.
Pityinger László Dopeman: Fontos is.
Én azt gondolom. Azt gondolom, hogy persze Magyarország kávéházi világ, nagy a hangzavar, de amikor arról van szó, hogy no, akkor most cselekedjünk, akkor szerintem mértéktartás van. Például nem szoktuk egymást kiirtani. Ugye, a polgárháború nem egy magyar találmány. Mert még ha mondunk is egymásnak mindenfélét, az, hogy azért a másikat eltegyük láb alól, vagy, hogy bezárjuk…
Pityinger László Dopeman: Az nehezebben megy.
…azért az Magyarországon nem megy.
Mocsár Gyula: Felkelések maximum, formájában.
És ráadásul idegenek ellen.
Mocsár Gyula: Igen.
Pityinger László Dopeman: A gondolkodásunk is nagyon különleges, nagyon cizellált, szakrális a nyelvünk, eléggé megközelíthető vele a valóság.
Most volt MCC Feszt Esztergomban, és itt volt az a Peter Thiel nevű ember, akinek a neve, nem tudom, mennyire ismert, egy technoguru, talán fogalmazzunk így. Tehát a mesterséges intelligencia és technológiafejlesztés ügyében az első háromban van a világon. Egy nagy kaliforniai pénzügyi alapja van, Peter Thielnek hívják, egy német származású pasas egyébként. Néhány évvel ezelőtt is találkoztam vele, és most is le tudtunk ülni, és hosszan tudtunk beszélgetni. És volt ott még egy-két ilyen angolszász filozófus és egyéb érdekes alak. Jó kis beszélgetés, érdekes este volt, sokat tanultam. És ott próbáltuk mondani, hogy hol vannak ők itt, Esztergomban, és így tovább, és kénytelenek voltunk mondani valamit a magyar nyelvről. És amikor kiderült, például koccintani akartak, mondták, hogy mondják magyarul azt, hogy proszit? Mondtuk neki, hogy egészségére. De az mit jelent? És akkor próbáltuk lefordítani, mert a magyarban az egészségére nem azt jelenti, hogy legyél egészséges, az nem a health angolul.
Pityinger László Dopeman: Nem.
Hanem az egész.
Pityinger László Dopeman:Az egész, a kerek.
Mocsár Gyula: Wholeness.
Talán úgy fordítanám, hogy wholeness.
Pityinger László Dopeman: Úgy szép a világ.
Wholeness, talán. És mondtam, hogy ez ezt jelenti. És akkor kiderült, hogy az ő nyelvükben ilyen kevés van, és akkor kezdtük mondani. Hát, ugye, amikor arról beszélek, hogy a wife, ugye, angolul, aminek nem tudom, van-e jelentése, de a magyarban az, ugye, a feleség. Az azt jelenti, hogy az én felem. Az én másik felem.
Pityinger László Dopeman: Igen, bizony.
Vagy a testvérnél. Az nem egy brother, az azt jelenti, hogy az én testem vére, és tele van a magyar nyelv ilyenekkel. Nem is tudjuk, olyan gazdag képekben beszélünk…
Pityinger László Dopeman: Gyönyörű.
…és ez úgy mozgatja az agyat, azt se vesszük észre. A képekben való gondolkodás állandó azonosítást, fölismerést igényel. Mozog az agy, a magyarnak állandóan a beszéd miatt mozog az agya, és az olyan szakmákban, ahol friss agymozgás kell, ott jók is vagyunk.
Pityinger László Dopeman: Ezért nem bír velünk az unió.
Hát ezért, igen. Az biztos, hogy az enyém gyorsabban mozog, mint az övék. Abban biztosak lehetünk.
Pityinger László Dopeman: Igen, és mert az egészségére, azt még tovább tudom bonyolítani, mert Hölgyem, egészségére, iszom az egész seggére! Az is benne van.
Ez a nyócker változat.
Pityinger László Dopeman: Igen, a nyócker változata. De valamikor különben, én tudom, hogy nem akar vitázni a Magyar Péterrel, de én azt nagyon adnám.
Ne agitáljon, László, ilyenre!
Pityinger László Dopeman: Elmondom, mert én, mint külső szemlélő, látom, ez egy idézőjelbe vett, egy tinédzserlázadás sok szempontból, és nagyon izgalmas lenne.
Igen, izgalmas lenne, és színpadi produkciónak se lenne rossz.
Pityinger László Dopeman: Nem.
Mocsár Gyula: Felcsúton, a pálya közepén.
De nem ez a probléma. Két gond van itt azért, ami miatt ez lehetetlen. Az első, hogy, ugye, itt egy fizetett emberről beszélünk.
Pityinger László Dopeman: Jó, ez nem kérdés egyébként.
Fizetett ember. Eleve fizetett emberekkel nem vitatkozom: első dolog. Másfelől, ha mégis vitatkozni valóm van azzal a világgal, akkor azokkal vitatkozom, akik fizetik. Ez Ursula von der Leyen meg Weber úr, nem az ő magyarországi bábjuk. Ha nem akarjuk, hogy a magyar politika komolytalanná váljon, akkor sosem szabad bábemberekkel vitatkozni, ez egy fontos dolog, mert a végén még komollyá tesszük őket. A második dolog pedig az, hogy van egy szituatív nehézség is. Most én mit kezdjek azzal a helyzettel, hogy ez az ember még másfél évvel ezelőtt…
Pityinger László Dopeman: Tapsolt.
…minden egyes beszédem alatt az első sorban ült, sőt ragaszkodott, hogy ott üljön, ott tapsolt…
Pityinger László Dopeman: Táncolt…
…csápolt.
Pityinger László Dopeman: És örült…
És valószínűleg nem nekem, mert – hogy mondjam? – valószínűleg esztétikailag nem ütöm meg azt a szintet, hogy önmagában ilyen élményeket váltsak ki, rendben van, hanem valószínűleg az okozta ezt, amit mondtam. De én azóta is azt képviselem, amit akkor mondtam. Most meg egyfolytában gyalázza azt, amit egyébként korábban tapsolt, csápolt meg üdvözölt. Szóval egy ilyen helyzettel nincs mit kezdeni. Egész egyszerűen ez nem egy vitahelyzet, ebből csak egy veszekedés és egy marakodás, egy rossz dolog jön ki az egészből. Úgyhogy maradjunk annál, hogy fizetett emberrel nem vitatkozunk, a gazdáival persze kell, és minden hónapban vitatkozom is.
Pityinger László Dopeman: Majd én vitázom vele. Én fölajánlom nagyon szívesen.
Annak se lesz jó vége.
Mocsár Gyula: Azt fel tudjuk ajánlani, hogy egy székben tud ülni a miniszterelnökkel.
Igen. Ha elmentem.
Pityinger László Dopeman: Ha elment. Megnézheti milyen érzés.
Mocsár Gyula: Igen, időben máshol.
Pityinger László Dopeman: Mi lesz a háborúval különben? Van valami ezzel kapcsolatban, ami olyan információ, Ön nyilván sokkal többet tud, mint…
Nem, itt baj van, szerintem. Csak rossz híreim vannak. Most csak rossz híreim vannak, az igazság az. Az egyetlen ok, ami az optimizmust hozza elő, az, hogy az amerikaiak azt már világosan látják, hogy ebből nagy baj lehet. Ebből nagy baj lehet, és az amerikaiak, akikre kevésbé szokott jellemző lenni a józan ész, a demokrata kormányzatok vagy a liberális kormányzatoknál sokkal inkább az ilyen világmegváltásos beavatkozás, kioktatás volt jellemző, most nem ez van Amerikában, hanem a józan ész van kormányon, és azt mondják, hogy ebből baj lehet. Tehát ezt állítsuk meg, amint lehet. Ez az egyetlen dolog, ami optimizmusra ad okot. Az európaiak? Az tragédia! Én egy évvel ezelőtt voltam Zelenszkijnél is, voltam Putyinnál is.
Pityinger László Dopeman: Különben milyen milyen srác Zelenszkij?
Elmondom azt is mindjárt, már amit elmondhatok. Aztán voltam a kínai főnöknél is, Hszi elnök úrnál meg a leendő amerikai elnöknél. Ezt a kört megfutottam.
Pityinger László Dopeman: Ezt tudom, követtük.
Mert akkor lettünk az Európai Unió soros elnöke, és mi lenne fontosabb Európának, mint a béke, és első körben rögtön ezt megfutottam az első két hétben. Na most, az ukrán, nem mondom, hogy kerek perec elküldött a fenébe, mert ennél azért udvariasabb volt, de lényegében mintha a falnak beszéltem volna. Azt magyaráztam neki, hogy értse meg, hogy az idő az oroszok oldalán van.
Pityinger László Dopeman: Abszolút!
Itt ülünk most, mondtam egy évvel ezelőtt, ha itt fogunk ülni egy év múlva, mint ahogy most nem ülök ott, akkor a helyzet a te számodra Volodimir, sokkal rosszabb lesz, mint most. És ha tudod valamiről, hogy rosszabb lesz, mint ahol most vagy, akkor engedd, hogy segítsenek rajtad, az Európai Unió vagy én magam. Akkor vedd igénybe mások segítségét, mert egyre mélyebbre, mint a kocsikerék, amikor elakad, egyre mélyebbre fogod csak ásni magad meg az egész országodat. Tehát szerintem neked a béke, de legalábbis a tűzszünet az érdeked volna. De elutasította az egészet. Az oroszok egyszerűbbek voltak. Azt mondták, hogy értem én, Miniszterelnök úr, mondta az orosz elnök, de hát nyerésre állunk!
Pityinger László Dopeman: Igen. Ilyenkor nehéz megállni.
Erre is volt érvem, de nem ütöttem át vele a falat, mert mondtam, hogy lehet, hogy a háború meg van nyerve, de a békét is meg kell nyerni.
Pityinger László Dopeman: Bizony, meg majd fönn kell tartani.
A háború utáni időszakot is meg kell nyerni, és aki nyerőben van, gondolkodhat arról is, hogy hogyan nyerje meg a békét. Erről volt egy hosszú, filozofálgatás határát érintő beszélgetésem az orosz elnökkel, de láthatóan az események nem a béke irányába fordultak, habár egyébként később ő egy karácsonyi tűzszünettől nem zárkózott volna el. De a nagyobbik baj nem is itt van. Mert hogyha a nyugatiak nem támogatnák pénzzel, fegyverrel az ukránokat, akkor az a helyzet, hogy békét kell kötnie Ukrajnának mindenképpen, nagyon hamar elkövetkezne. A baj az, hogy az európaiak akarnak háborút. Nagyon sokan azt gondolják az európai vezetők közül, és ezt el is mondják a megbeszéléseken, hogy az a jó a világnak, az a jó Európának, hogyha az oroszokra egy megrendítő csapást mérünk ukrán területen a mostani háború formájában. És ezt úgy mondják, hogy le kell győzni Oroszországot. Ezt a szót használják: le kell győzni Oroszországot. Van, aki még ennél is tovább megy, Biden például tovább ment. Azt mondta, hogy a Putyint meg meg kell buktatni. Tehát az európaiak egyik fele azt mondja, hogy béke. Ez mondja Fico, jómagam, a Vatikán.
Pityinger László Dopeman: Igen.
Körülbelül most itt vagyunk.
Pityinger László Dopeman: Ez lenne az egészséges álláspont.
Igen. Van, aki azt mondja, hogy nem, háború, győzzük le az oroszokat Ukrajna területén. Van egy harmadik csoport, amelyik azt mondja, hogy igen, és ezt a győzelmet, ami Oroszország veresége, használjuk arra, hogy rezsimváltás legyen Moszkvában. Na, ez meg aztán a fantázia világa. Ha valaki ismeri Moszkvát…
Pityinger László Dopeman: Abszolút!
…meg tudja, hogy kik vannak ott, és mire lehetne váltani, akkor azt tudom mondani, hogy én ma ott csak rosszabb verziót ismerek Európa számára, mint a mostani hatalmi struktúra vagy a mostani vezetők, zárójel bezárva. Tehát ma az a probléma, hogy a háborúban, akik legközvetlenebbül érintettek fizikailag, itt vagyunk földrajzilag benne, Magyarországot és Szlovákiát leszámítva, az unióról beszélek most, mert még a szerbek is talán ide sorolhatók lennének, de ők nem uniós tagállam, szóval nem akarnak békét, ez az igazság. Ezért a helyzet nehéz.
Pityinger László Dopeman: Nem lehet, hogy valami olyasmi van, ez csak az én olvasatom, meg az én szűrőm, de volt egy ilyen elgondolásom, hogy minél tovább tart ez a háború, Ukrajna annál inkább majd darabolódik föl, úgy nyilván vesztese lesz ennek a történetnek, és ez egy üzleti lehetőség is sokak számára, felújítások, és az Európai Unió vezetősége, ahogy Trump jött hatalomba, ők kiszorultak, Bidennek, amíg csinálták a dolgát, követték, addig volt helyük az asztalnál. És nem lehet, hogy a háború miatt próbálnak visszakerülni az asztalhoz, hogy bekerüljenek ebbe a lehetőségbe, hogy felújítsák Ukrajnát?
Én azt gondolom, László, hogy mint minden ilyen háborús konfliktusnál, több különböző csoport van, amely más-más okokból, de egyaránt a háborúban érdekelt. Csak nem szabad azt gondolni, hogy ez mind egy csoport, és ugyanazok az érdekek állnak mögöttük. Ez ennél árnyaltabb vagy tagoltabb. Van egy olyan csoport, amelyik azt gondolja, hogy nekik, és ez ténykérdés, óriási befektetéseik és vagyonuk van már most Ukrajnában…
Pityinger László Dopeman: Bizony.
…és azt meg akarják tartani, sőt fialtatni akarják. A Mandineren láttam több ilyen írást, az online és az offline verzióban is, ahol tételesen fölsorolták, hogy kik a legnagyobb tulajdonosok már most. Ott aztán az amerikaiak meg az arabok, mert azért vannak francia meg német cégek, akik tökig, már bocsánat, nyakig benne állnak…
Pityinger László Dopeman: Mezőgazdaságban, mindenben.
…az ukrán gazdaságban. Tehát van egy ilyen csoport. Akkor van egy olyan csoport, ezek az unió vezetői, akik Brüsszelben ülnek, ők a brüsszeli bürokraták.
Pityinger László Dopeman: Az SMS-es banda.
Igen. Akik meg úgy gondolkodnak, hogy minden válság arra való, hogy a föderális, tehát a tagállamok hatáskörét csorbító, a központ hatalmát erősítő és centralizáló változásokat érjenek el. Az mégiscsak egy érdekes dolog, hogy akármilyen válság volt is az elmúlt tizenöt évben, pénzügyi válság, migrációs válság, aztán a COVID-válság meg most a háború, az mind oda vezetett a végén, hogy Brüsszel hatásköröket vett el a tagállamoktól. Tehát a brüsszeli mesterterv, hogy legyen egy Európai Egyesült Államok, van a fejükben egy ilyen terv.
Pityinger László Dopeman: Igen, tudom, birodalomépítés.
Ebben egy hasznos eszköz a háború, és látom is, mert egyre több jogkört próbálnak elvenni tőlünk. Most az energiagazdálkodás, honnan vehetünk gázt meg olajat, honnan nem vehetünk, akkor a fegyvergyártás, a fegyveripar, a hitelnyújtás, ami ehhez kötődik, ez mind a központból jön. Tehát van egy, a háborút centralizálásra használó erőcsoport is. Tehát nem egynemű a dolog, hanem több nagyon erős csoport egyszerre érdekelt abban, hogy a háború folytatódjék. Mi következik ebből? Nekünk egyre több olyan csoportot kell találni, aki meg abban érdekelt, hogy a háborúnak vége legyen. Az amerikaiak szerintem például ilyenek. Ezért kellene nekünk az amerikaiakkal a lehető legszorosabb együttműködést kialakítani. Ez nem mindig volt így, nem is mindig lesz így, de most így van.
Pityinger László Dopeman: Az a baj, hogy már alig van időnk, pedig most mekkorát tudnánk még beszélgetni, de a miniszterelnök úr víziójára, ez megint az én elképzelésem vagy látásmódom az alapján, ahogy cselekszik meg ténykedik, csak hogy ez mennyire szinkronizál, erre kíváncsi vagyok. Tehát én azt látom, hogy a miniszterelnök úr egy olyan történelmi vonalnak az egyik képviselője, ami már végigment a magyar történelmen. Tehát pontosan kétféle vonal van. Van az, aki szuverén módon gondolkodik, ezáltal jobban kíván beleszólni az országnak a sorsába, lehetőségeivel élni, és nyilván együtt kell dolgozni ezzel a mindenkori Német-római Birodalommal, de egy nagyobb szabadlengést kíván magának, és jobban meg akarja határozni a pozícióit meg a stratégiáit. És van az az úgynevezett, idézőjelbe vett nyugatos gondolkodás, ami azt mondja, hogy teljesen átveszem azt a fajta működést, és föladom a saját magam sztoriját. És én itt ebben látom azt, hogy itt, ugye, a nyelvnek, a gondolkodásnak a védelme zajlik, és én azt is látni vélem, hogy bár a régi Magyarországnak a területét visszahozni most a közeljövőben nem lehetséges, de ez az erőtér lehet egy versenytársa a nyugati erőtérnek, és hogy itt például Paks2-ben, hogyha az megalakul, vagy éppen ez a Budapest–Belgrád vasútvonal, ugye, ami a Selyemútnak a meghosszabbítása, vagy hogyha jön a Paks2, akkor tulajdonképpen elektromos árammal mi látjuk el egész Európát. Szóval erről szól ez az egész differencia Brüsszellel, hogyha jobban belemegyünk, hogy az nem tetszik nekik, hogy ki akarjuk alakítani a saját erőterünket ezen a versenyhelyzeten belül. Tehát ez nem egy háborús versengés, vagy valami, csak hogy itt legyen hatás a sorsra.
Én falusi gyerek vagyok, tehát sok megfigyelésem van gyerekkoromból, ami…
Pityinger László Dopeman: Örök diák, azt mondta, nekem ez tetszett.
…átjött a politikába. És azt én megfigyeltem gyerekkoromban, hogy hogy áll a dolog a nagy fákkal. Amikor sok nagy fa van, akkor valahogy mindig, ugye, árnyékokat vet, de mindig marad valamilyen hely, ahol csak ki tud nőni valami cserje, valami kisebb növény, ne adj’ Isten virág is. De ha egy fa van, és az vet rád árnyékot, ott nem nő ki semmi. Tehát azt akarom ezzel mondani, hogyha sok nagyhatalom érdekelt abban, hogy Magyarország sikeres legyen, és sokat tudok bevonni, akkor Magyarországnak a sok nagy fa között több helye nyílik, hogy manőverezzen, és a saját érdekeit szolgálja, mintha egyetlen nagy fa árnyékába behúzódnánk. Ez az én gyerekkori megfigyelésem, és szerintem ez igaz a politikában.
Pityinger László Dopeman: Az élet a politika, és a politika az élet.
Ezért szerintem jó, hogy a Selyemút itt végződik Magyarországon…
Pityinger László Dopeman: Hogyne!
…a Budapest–Belgráddal ez bejön ide. Jó, hogy a kínaiak itt vannak, és segítenek az elektromobilitás és a megtermelt napenergia tárolásának nagyon nehéz technológiai ügyében, ahol ők a legjobbak a világon, idejönnek. Általában a magyaroknak mindenből a legjobbra van szükségük, ha Amerikából, onnan, ha Kínából, onnan, ha Oroszországból, onnan.
Pityinger László Dopeman: Persze.
Miért kéne a második vagy harmadik vonalbeli cuccot hozni, hogyha az elsőt is meg tudjuk szerezni? Tehát én azt gondolom, hogy nekünk eleve azt a magyar hagyományt kell követni, amely nem le akar szerződni valakinek a tiszti szolgájává vagy fegyverhordozójává, hanem azt a lehetőséget keresi, hogy a magyar érdekeket hogyan tudja a leginkább érvényesíteni a mozgástér tágításában.
Pityinger László Dopeman: Egyenrangú partnerként.
Na, most a nyugatosokkal egy problémám van mindig. Szeretem egyébként azt az irányzatot, nagyon sok komoly koponya van köztük.
Pityinger László Dopeman: Abszolút!
De most a modern nyugatosokkal az a bajom van, hogy valahogy, különösen az idősebb nemzedéknél azt látom, hogy azok voltak a komcsik. Tehát ők voltak azok, akik korábban azt mondták, hogy de az a jó, ha Moszkva. Most azt mondják, az a jó, ha a Nyugat. Tehát ezekben a csávókban nem bízom. Tehát akiknek nem az a fontos, hogy Kelet vagy Nyugat, hanem kiderül, hogy valami gazdatestet keresnek, amihez fölzárkózva vagy ami alá betagozódva próbálják a saját hatalmi pozícióikat Magyarországon kiépíteni. Mi következik ebből? Az, ami a Magyar Péteréknél meg a Tiszánál is van: előbb-utóbb megvesznek kilóra.
Pityinger László Dopeman: Persze.
Ha te rájuk építed a politikádat, megvesznek kilóra. Majd segítenek téged, de neked fizetned kell ezért. És mivel fizetsz? Olyan döntésekkel fizetsz Magyarországon, ami nem a magyarok érdekét szolgálja, hanem a megbízóidét. Ezért nem szabad soha zsoldban álló bábemberekre szavazni, mert lehet, hogy a magyarok ezt a bonyolult összefüggést így nem látják át, de fizetett emberekre bízni az ország sorsát azt jelenti, hogy a magyarok rosszul fognak járni. És ez a mostani helyzetnek is a döntő kérdése: a magyarok emberei vannak-e az ország élén, vagy Brüsszel emberei vannak az ország élén? Persze, mézet kennek a madzagra, hogy akkor EU-s pénz, így, úgy, amúgy.
Pityinger László Dopeman: Tényleg, mi van az EU-s pénzzel?
Igen, tehát van méz a madzagon, de hogyha a magyarok beveszik ezt a cselt, akkor a végén a madzagot is el fogják venni tőle, lehet, hogy a mézet le lehet nyalni, de hogy a madzagot elviszik a nyugatiak, az olyan biztos, mint ahogy itt ülök. Ki fognak bennünket forgatni mindenünkből.
Pityinger László Dopeman: Én úgy látom a világot különben a Kelet–Nyugat viszonylatában, tehát hogyha eleget megyek Keletre, akkor eljutok Nyugatra. Ha eleget megyek Nyugatra, eljutok Keletre. Tehát a világ az egy teljes. Ha valaki csak részben figyeli, vagy csak bizonyos irányba irányítja a tekintetét, és csak abban lát, az elveszt lehetőségeket.
És, László, ez, amit most mond, a világ előtt álló legkomolyabb filozófiai kérdés.
Pityinger László Dopeman: Igen.
Most a világot hagyjuk, kicsit lépjünk ki Magyarországról.
Pityinger László Dopeman: Persze.
A világ hogyan szervezi meg saját magát? Két félként vagy egy egészként?
Pityinger László Dopeman: Igen. Nem szabad fölbontani az egészet.
Két blokkra bontják megint, vagy pedig egy egészként, és együtt fogunk működni?
Pityinger László Dopeman: Ami egy szerv, egy szervezet.
Szerintem nekünk mindig az az érdekünk, hogy egészként képzeljük el a világot, és az egészben lehet mozogni, az egészben lehet keresni a lehetőségeket.
Pityinger László Dopeman: Egészségére!
Igen. Egészségre! És nem szorítanak be bennünket valamelyik blokkba. De ez a legerősebb filozófiai kérdés a világ számára is, hogy hogy’ lesz a világon nagyobb béke, jólét és boldogság, hogyha egy egységként tekintünk, és hagyjuk, hogy így szerveződjön meg a világpolitika, vagy fölszeletelik blokkokra?
Pityinger László Dopeman: Az biztos, hogy rosszabb. Sajnos elértünk a végéhez.
Az EU-s pénzek legközelebb.
Pityinger László Dopeman: Jó, de lenne egy dolog, amit nagyon szeretnék, Miniszterelnök úr. Bontsd ki légyszíves! Volt egy brandem. Annyi pólót adtam el ebből, hogy ez szenzációs, de maradt pár darab, és annyit szeretnék, hogy ezeket aláírná a Miniszterelnök úr, és én elárverezem. Ön van rajta, mint Don Veto meg apu.
Ilyeneket adott el?
Pityinger László Dopeman: Rengeteget. És ha aláírja, ezt elárverezem, és ami befolyik belőle, van egy halmozottan fogyatékos gyerekeket segítő alapítvány, a Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítvány meg a Gyermekétkeztetési Alapítvány, és akkor ami befolyik, azt én eljuttatnám nekik.
Abban segítsen Gyula, hogy húzza meg itt a szélét, legyen kedves. Ide, a mellkasomra.
Pityinger László Dopeman: Jó!
Ide lőjetek!
Pityinger László Dopeman: Azt Majka mondja mostanában, szegénykém.
Ja, bocsánat, tényleg. Az egy másik műsor.
Mocsár Gyula: És arannyal, gyönyörű.
És az emberek hajlandóak ilyesmiért pénzt adni?
Pityinger László Dopeman: Abszolút, imádják.
Mondjuk, ha jó célt szolgálnak, akkor miért is ne?
Pityinger László Dopeman: Amikor kitaláltam, hogy Don Veto, imádták. Az egy nagy fegyver.
Hogyne! Nem véletlenül akarják kicsavarni a kezemből.
Pityinger László Dopeman: Persze, tudom. A birodalomépítésnek ez az alapja, elvenni a lehetőséget.
Don Veto.
Pityinger László Dopeman: Király! Úgyhogy ez jótékony célra megy, és akkor ez ügyben majd…
Adtam valamit, kaptam is egy könyvet. Köszönöm szépen, hogy itt lehettem.
Mocsár Gyula: Nagyon köszönöm!
Pityinger László Dopeman: És még egy bögrét is adok. Ezen is Ön van.
Oké.
Mocsár Gyula: Így kell nézni a konyhából a meccset, ezzel a bögrével.
Nem túl barátságos a pofázmányom ezen a képen.
Pityinger László Dopeman: Hát csibészes. De jó.
Mocsár Gyula: Itt épp elvették az uniós pénzt.
Igen, vagy gólt kaptunk.
Mocsár Gyula: Vagy az a másik lehetőség.
Pityinger László Dopeman: Igen. Csinálok egy mosolygósat is. Köszönjük szépen!
Én is köszönöm a meghívást.
Pityinger László Dopeman: Remélem, megismételjük. Van a Bárdosi Sanyival is egy show-nk.
No!
Pityinger László Dopeman: A Barbár Shop most kezdődik, menni fog egész ősszel, hogyha esetleg ott is vendégül tudjuk látni, akkor…
Nagy tisztelője vagyok Bárdosinak, mert a családban voltak birkózók.
Pityinger László Dopeman: Igen, a testvére.
Igen. És azt tudom, hogy az micsoda iszonyatos meló.
Pityinger László Dopeman: Jó, hát hogyha esetleg valamikor össze tudjuk hozni, akkor én földobom a lehetőséget.
Köszönöm szépen!
Mocsár Gyula: Az alkalmat megragadva egy utolsó kérdésem lehet? Ma van a második évforduló a barátnőmmel, és a videót fogom valószínűleg vágni otthon. Szóval, hogyha megtenné, hogy tudja üdvözölni esetleg, hogy valamiféle exkluzív…
Pityinger László Dopeman: Ne tépje meg, mint sas a verebet.
Mocsár Gyula: Butora Sára, úgy hívják.
Anélkül, kedves Sára, hogy ismerném Önt, azt tudom mondani, hogy Gyula itt ül mellettem, és a ma esti hiányzása igazolt hiányzás, én vagyok az oka, elnézést kérek!
Mocsár Gyula: Nagyon köszönöm!
Pityinger László Dopeman: Köszönjük szépen! Egy élmény volt. Király!
