Orbán Viktor interjúja az Öt YouTube-csatornán

Hont András: Köszöntök mindenkit. Ez itt az Öt YouTube csatornája. Én Hont András vagyok. Mielőtt rátérnénk a mai műsorunk felvezetésére, szeretném megkérni, hogy iratkozzanak fel a csatornánkra, kövessék be a Facebook-oldalunkat, és olvassák az ot.hu kiváló tartalmait. És egy történettel kell kezdenem, ugyanis az történt, amikor ezt a csatornát megpróbáltuk összerakni, és a saját csapatunkhoz tartozó emberek videói mellett Gavra Gábor műsorát próbáltuk megszervezni, egy meglehetősen erős indulási listát raktunk össze, mind ellenzékiekből, mind kormánypártiakból, és az utóbbiak során a mostanában több kijelentésével is nagy vihart kavaró Orbán Balázst terveztük meghívni, amit az egyik lelkes kollégánk úgy értett, hogy ha Orbán, Orbán, akkor elküldi a Miniszterelnökségre is a felkérést. Orbán Balázzsal közben le is ment az interjú, majd a legnagyobb meglepetésünkre kaptunk egy visszajelzést a miniszterelnöki hivatal sajtóirodájától, hogy akkor szívesen jönnének. Mi voltunk a legjobban meglepődve. Minek köszönhetjük a látogatást? Vendégem Orbán Viktor miniszterelnök, akivel egyébként nagyon régóta ismerjük egymást, de a miniszterelnöki titulus mindenképpen azt kívánja meg, hogy magázódjunk itt.

De hát ennek köszönhetjük, hogy most itt együtt vagyunk, miután nagyon régen ismerjük egymást. Jött egy meghívó, gondoltam, akkor eljövök. Egyébként szívesen elmegyek mindenhova, ahol van esély arra, hogy értelmesen lehet beszélgetni.

Ezt vehetjük úgy is, hogy más, független YouTube-csatornáknál is tiszteletét teszi? Partizánnál, ilyeneknél?

Ahol értelmesen lehet beszélgetni, oda szívesen elmegyek.

Hogy értelmesen lehet beszélgetni, ezt nem tudom megígérni a következő időszakra..

Ez majd a végén…

Ez majd a végén fog kiderülni. Akkor vágjunk a közepébe, már csak azért is, mert aktuális, és erről még, azt hiszem, nem nyilatkozott. Rogán Antalt két napja szedték le az amerikai szankciós listáról. Hogyan került fel? Az Ön véleménye szerint ennek mi az oka, és miért került le?

Azért került be, mert Amerikában egy demokratapárti, mondjuk úgy, hogy baloldali-liberális kormányzat volt hosszú éveken keresztül, akinek számos követelése volt Magyarországgal szemben. Ezek közül egyet sem hajtottunk végre, és amikor elvesztették a választást, bosszúból még belénk rúgtak egyet, így került föl a miniszter úr a listára.

És hogy került le?

Úgy, hogy mindenki tudta Amerikában, hogy azért került föl, mert a demokraták belénk akartak egyet rúgni. Jöttek a republikánusok, és mondták, hogy ez nem fair.

Terjednek olyan vélemények, hogy ennek is ára lesz, mármint hogy lekerült Rogán Antal a szankciós listáról. Nem tudom, hogy milyen ára lehet, de ezzel naponta találkozunk.

Én nem fizetek. Az biztos.

Jó! Annyit még ehhez, hogy van-e azért tippje azzal kapcsolatban, hogy értem, hogy a bideni bosszúról van szó, de nem Nagy István agrárminiszter került fel vagy Tuzson Bence igazságügyminiszter, hanem Rogán Antal.

Igen, mert ő egy kulcsminiszter kétségkívül. Ugye, kétfajta miniszter van egy kormányban. Vannak – mondjuk úgy, hogy – a szakminiszterek, portfóliójuk van, említett néhányat, az agrárminiszter vagy Navracsics miniszter úr, aki a közigazgatásért meg a területfejlesztésért felel, meg van a gazdasági miniszter, és vannak kifejezetten, nevezzük úgy, hogy erős emberek, a funkcionális miniszterek, akik igazából a hatalomgyakorlásban segítik a miniszterelnököt. Ebből kettő van jelen pillanatban miniszteri rangban, és a harmadik Orbán Balázs, aki ilyen kentaur, a magyar közjog szempontjából nehezen értelmezhető helyzetben van, ő a politikai igazgatója a kormánynak. Tehát van Rogán Antal miniszter úr és Gulyás Gergely miniszter úr. Gulyás Gergely miniszter úr a kormányzaton belüli koordinációért fel. Tehát nem egy portfóliója van, hanem a hatalomgyakorlás kormányon belüli rendszerét működteti. Rogán miniszter úr pedig abban segít nekem, hogy minden, ami hatalomgyakorlással függ össze, kormányon belül és kívül, álljon rendelkezésemre. Most több területet át is rendeztem, tőlük máshova, aminek az volt az oka, hogy rossz kormányzati szokás szerint, amikor valamilyen ügyet nem tudnak megoldani a tárcafelelős miniszterek, akkor föltoljuk őket a funkcionális miniszterekhez, és így ugyan a választások után általában tisztán politikai miniszterként indulnak, mondjuk, Gulyás és Rogán miniszter urak, de rakódnak rájuk aztán… Digitalizáció, hogy mondjak egy példát, vagy a Várkapitányság felügyelete. De már annyi volt rajtuk, hogy ezeket le kellett szedni az elmúlt időszakban, úgyhogy most jobban látszódik, hogy mennyire politikai természetű az ő munkájuk, hogy a portfóliókat onnan elvettük, és tisztán politikai, mondjuk, hatalomvezetői, hatalomvezérlési munkát végeznek. Úgyhogy ezért lehetett tudni, hogy ha a hozzám legközelebbi embert akarják megtámadni a kormányban, akkor az két lehetőséget takar: vagy Gulyás vagy Rogán miniszter urat kell megtámadni.

Értem. Ha már hatalom, és ha már kormány, ezt kívülről lehet úgy látni, hogy hatalmi harcok vannak a kormányban, és annak köszönhető, hogy mikor melyik minisztertől vesznek el területeket, és melyikhez adnak hozzá. Nincs ilyen?

Szerintem a miniszterelnök személyisége meghatározza, hogy milyen egy kormánynak a működési rendje. Nálam rendetlenség nincs. Sokfajta hiba történhet, de egy dolog nem fordulhat elő, hogy kupleráj, rendetlenség, fejetlenség, belső hadakozás vagy lökdösődés van; azt én nem fogadom el, mert úgy nem lehet dolgozni. Nem véletlen, hogyha visszanézünk az összes kormányra, amit én vezettem, talán a legkevesebb személycsere más kormányokkal összevetve éppen nálunk volt. Megállapodok valakivel négy évre, tisztázzuk a föltételeket, hogyan kell dolgozni, hogyan kell viselkedni, hogyan kell együttműködni, mi fér bele, mi nem, és utána, miután komoly embereket szoktam fölkérni, ezt tartjuk általában. Ebbe nem fér bele a belső hatalmi harc, az a Fideszben ki van zárva. Ennek van számos szervezeti megerősítése is, ami megerősíti a miniszterelnököt abban, hogy úrrá tudjon lenni egy ilyen helyzeten, vagy meg tudja előzni, hogy ilyen helyzet egyáltalán kialakuljon, személyi döntések, és itt a frakciókból fakadó támogatottságom. Tehát föl van építve az a rendszer, amely garantálja azt, hogy a velem kötött megállapodásokat mindenkinek be kell tartani. És miután a belharcokat kizárják a velem kötött megállapodások, ezért ilyen nincs.

Jó, nem tudom, hogy Navracsics mennyire lesz boldog, hogyha hirtelenjében a nem fontos vagy nem fajsúlyos miniszterek között lesz felsorolva.

Nem ezt akartam mondani. Mondjuk, a gazdasági csúcsminisztert sem említettem meg, Nagy Mártont. Ez nem arról szól, hogy kinek mekkora a súlya, hanem hogy mi a funkciója. Tehát minden miniszter fontos. Egy minisztert azért nevezünk ki, mert fontos területet kell komoly embernek felügyelnie. Ezért aki a kormányban van, az mind fontos. De más dolog vezényelni egy ágazatot, így mutatom, hogy körülbelül: így, és egész más dolog a kormányon belüli hatalmi rendszereket fönntartani, az egy ilyen típusú munkát igényel. És énhozzám legközelebb azok vannak… Mondjuk, minden reggel úgy kezdem a napomat, hogy fél 8-kor Rogán és Gulyás miniszter urakkal hármasban leülök, és elindítjuk a napot. Minden nap egy óra. Tehát akik a legközelebb vannak hozzám, leginkább velem dolgoznak, azok ők ketten. Ezért számomra, hogy visszatérjek a kiinduló kérdésre, világos volt, hogyha majd rúgni akarnak rajtunk egyet, vagy ütni akarnak egyet az amerikai barátaink, akkor kettőjük közül valamelyiket választják. Logikusan választottak egyébként…

Menjünk tovább… Csak Navracsicshoz annyit, hogy egyébként nekem köszönheti a Fidesz, az ő belépési nyilatkozatán az én aláírásom van, mert a VII. kerületi szervezetbe lépett akkor be éppen a kilencvenes években…

Navrának kalandos a pályafutása, mert ő, nem tudom, volt-e arra példa – azt hiszem, nem – a magyar kormányok történetében, hogy valaki miniszterként kezd, aztán elmegy az Európai Unióba biztosnak, onnan visszajön, és ismét miniszter lesz. Na, ezért nagyon értékes és nagyon megbecsült tagja ennek a kormánynak. Olyan tudása van, ami egyikünknek sincs, mert rajta kívül még senki nem volt biztos az Európai Unióban.

Jó, maradjunk Amerikánál! Fordulat volt, januárban beiktatták Trump elnököt. Mi a véleménye erről az elnöki indulásról, a Trump-nyitányról, illetve arról, hogy Amerika, amit most a világban csinál mind gazdasági téren, mind pedig a háborúkkal kapcsolatban. Szép nagy, öles kérdés, de én hátra is dőlök, és…

De én röviden fogok erre válaszolni, ha szabad. Azt csinálja, amit megígért. Tehát az a sokkszerű meglepetés, amit tapasztalok most Nyugat-Európában, önmagában egy demokrácia-kritika. Azért vannak meglepődve ma a nyugati politikai világban, mert jött egy elnök, ráadásul az Egyesült Államokban, aki pontosan azt csinálja, amit ígért, betartja. És ezért lehetett tudni, hogy mi fog történni. Én régóta ismerem őt, és én pontosan tudtam, hogy amit mond, azt megpróbálja megcsinálni, és valószínűleg meg is csinálja. Tehát ezért bennünket nem ért meglepetés, az összes mostani villámlás és égdörgés sem váratlan a számunkra.

Mikor volt utoljára Mar-a-Lagóban?

Azt hiszem, decemberben.

És előtte?

Júliusban.

De akkor még nem volt Vance az alelnökjelölt.

Nem.

Az Magyarország számára jelent valamit, hogy az alelnök személye az, aki?

Sokat jelent. Az amerikai alelnökökből később elnökök szoktak lenni. Elég gyakran fordul ez elő. Különösen nagy az ilyesminek az esélye, ha egy olyan elnök alatt alelnök valaki, amely elnök már nem tud újraindulni. És az amerikai alkotmány mostani állapota szerint Trump elnök úr többet nem indulhat. És ilyenkor az alelnökök esélye, hogy indulnak, és aztán általában győznek is, rendkívül nagy. Úgyhogy én úgy gondolok az alelnök úrra, mint az amerikai politika hosszabb távon meghatározó emberére. Én nem arra számítok, hogy most négyéves republikánus kormányzás van, vagy trumpiánus kormányzás, hanem ez az első négy éve annak a tizenkét évnek, ami előttünk áll, és amit ez a fajta gondolkodás, mondjuk úgy, hogy patrióta, republikánus amerikai gondolkodás határoz majd meg az egész világon.

És ezt a tizenkét évet Magyarország élén, kéz a kézben az amerikai vezetőkkel, úgy tervezi, hogy ki is tölti?

Azt gondolom, hogy én ezt még mind látni fogom. Hogy honnan nézem, azt majd a magyar választópolgárok eldöntik.

A magyar választópolgárok eldöntik. A meglepetéshez, amit az új republikánus kormányzat okozott, ennek egy roppant markáns eleme a vámoknak a kérdése. Most mennyiben fogja ez Európát érinteni? Hát ez hetente változik, legalábbis egyszerű újságolvasóként ezt nem a legkönnyebb követni. Viszont, hogyha lesznek vámok az unióval szemben, abban ez a német autóipart érzékenyen fogja érinteni, és az meg érzékenyen fogja érinteni a magyar gazdaságot. Elképzelhető-e bármi a Trump–Orbán viszonyban, ami ezt kompenzálja? Jó lesz az nekünk, akik nincsenek Mar-a-Lagóban, hogy Ön jóban van az amerikai elnökkel?

Azt remélem, hogy igen. Most ami a vámháborút illeti, ez olyan dolog, aminek ismerjük az elejét, és azt hiszem, hogy tudjuk a végét. Az, hogy közben mi történik, az nem érdekes. Tehát azt pontosan tudjuk, hiszen az amerikai elnök bejelentette még a megválasztását megelőzően, hogy minden olyan országgal, amellyel kereskedelmi deficitje van, újra akarja tárgyalni a vámkérdéseket, meg akarja javítani, fel akarja javítani az Egyesült Államok pozícióit. Mellékesen haza akarja vinni egyébként – részben a vámok segítségével – azokat a beruházásokat, amelyeket ma amerikaiak külföldön hajtanak végre, sőt olyan föltételeket akar, hogy a nem amerikaiak is inkább Amerikában ruházzanak be. Megjegyzem, ez nagyon hasonlít arra, amit mi csinálunk itt, Magyarországon, csak a méret különbözik. Na, most ezért minden egyes országgal, ahol neki deficitje van, újratárgyalja a vámszabályokat úgy, hogy azon ő javítson, a mostani pozícióhoz képest javítson. Ez lesz a vége. És kialakul egy protekcionista, nem globális, hanem inkább patrióta amerikai vámpolitikai rendszer, amely minden országgal más-más kulcsok alapján, sőt termékenként eltérő kulcsokban állapodik meg. Sőt – és az egyetlen nagy kérdőjel még a számomra – amit a vámháború végkifejletéből nem értek pontosan, az, hogy az ágazati vámokon túl, sőt a termékpálya vámokon túl elmennek-e odáig az amerikaiak, hogy cégek szintjén állapítanak meg vámtarifákat. Tehát nemcsak azt mondják, hogy ez a termék adózik egy egységgel, hanem az ezt a terméket gyártó cég, aminek ez a neve, az 0,5 százalékkal adózik. Ez nem világos, hogy idáig elmennek-e, ezt sok minden befolyásolhatja még. Mindenesetre, ami bennünket illet, mi tárgyalunk az amerikaiakkal olyan gazdasági kérdésekről, amelyek előnyt jelentenek számukra. A vámok majd hátrányt fognak jelenteni, de az ezt ellensúlyozó egyéb gazdasági megállapodásokról, kérdésekről tárgyalunk.

Ennek mikor lehet eredménye?

Fél év.

És ha vannak olyan cégek, mondjuk, Európában, amelyeket roppant hátrányosan, érzékenyen érint, mondjuk, ha a cégekre vetnek ki adót, ezek kopogtatnak Magyarország kapuján, Budapest kapuján, a Karmelita kapuján, hogy azt a meghitt viszonyt, amit kialakított az amerikai kormányzattal, ők használnák?

Volt már rá példa.

Hm… Jó! Európában heves reakciókat váltott ki Trump néhány megnyilvánulása, és ez nem csupán a gazdasági kérdéseket illeti, hanem az Ukrajnával kapcsolatos álláspontot. Ehhez milyen hozzáfűzni valója van?

A Nyugat ezt a háborút elvesztette, ami egy óriási tehertétel az egész nyugati világ számára. Háborút veszíteni egy súlyos dolog. Az, hogy ez egy proxyháború, ezt manapság már nem szokták gondolkodó társaságokban megkérdőjelezni.

Dehogynem!

Azok a nem gondolkodó társaságok. Tehát a helyzet az úgy fest, hogy ezt mindenki látja. Azóta, hogy az amerikaiak maguk közzétették azt a tanulmányt, amely arról szól, hogy lényegében tűzvezetési irányítási utasítások nélkül, amelyek az amerikaiaktól jönnek, nem is lehet célravezetni bizonyos fegyverzeti eszközöket az ukrán hadseregben, hát azóta olyan sokat nem kell gondolkodni azon, hogy ez miféle háború. Ez egy proxyháború végül is, és az ukránok mögött ott van a nyugati világ, ami ezt a háborút elveszíti, sőt elvesztette. És az amerikaiaknak a helyzete annyiban könnyebb, hogy az amerikai elnök sose akarta ezt a háborút. Ő mindig azt mondta, hogy nem kell belevágni. A demokrata adminisztráció belevágott, elvesztették, visszajött az amerikai republikánus elnök, és békét teremt, illetve kihúzza Amerikát ebből a háborúból. Tehát ő személyesen nemcsak, hogy nem vesztett, hanem ő menti meg Amerikát egy nagyon komoly vereségtől. Ezért ő ebből kijön. De ettől még ez egy vereség egyébként, csak nem az Amerikai Egyesült Államok veresége, hanem a Biden-kormányzatnak a veresége. Nyugat-Európában annyival nehezebb a helyzet, hogy itt ilyen váltás nincs. Itt folytonosság van, és itt nem merik bevallani az európai vezetők, hogy ezt a háborút elvesztették, belevitték Európát egy olyan háborúba, amit végül elvesztettek.

De még akár elégtételt is érezhet az európai vezetők mostani összegyűlései miatt, hiszen a közös hadsereget – az elmúlt időkben legalábbis – Ön vetette fel, vagy Ön szorgalmazta.

Én voltam az első az Európai Unióban, aki azt mondta, hogy szükségünk lesz egy közös hadseregre. Ez régi elvi álláspontom is, amely nem a NATO helyett akar európai hadsereget, de a NATO-n belül vagy amellett, mindenképpen akar egy saját európai haderőt. Én mindig is ezt gondoltam helyesnek. De a magyar fegyverkezést is megindítottuk, tehát nemcsak beszéltünk erről, hanem fegyverkezést indítottunk 2016-2017-ben. És az azért történt meg, mert láttam a Minszki Megállapodást. Még emlékszünk erre, amikor az oroszok elfoglalták Krímet, abból lett egy konfliktus, és ezt egy Minszki Megállapodással zárták le, ami egy négy fél közötti megállapodás volt: az ukránok, az oroszok, a németek meg a franciák. És én már 2014-15, inkább 2016 környékén azt láttam, hogy a németek és a franciák ezt a megállapodást nem tudják kikényszeríteni. Tehát Európa gyenge, ebből baj lesz. A minszki megállapodás nincs végrehajtva, és van két garantőr, aki nem tudja garantálni azt, amire vállalkozott, és ebből baj lesz előbb vagy utóbb. Azt nem tudtam, hogy pontosan milyen baj, de ebből baj szokott lenni. És ezért 2016-ban, 2017-ben megindítottunk egy elég komoly fegyverzetkorszerűsítési, hadiipartelepítési programot, amit a többiek most, 2024-2025-ben az Európai Unióban követnek. Tehát valóban fegyverkezés, kölcsönös európai védelem, önálló európai hadsereg, ezek olyan témák, amelyek hozzánk, magyarokhoz tartoznak.

Értem, csak a mostani egyeztetésekből, amelyek valamiféle védelmi erő felállításáról szólnak, Magyarországot mintha kihagynák.

Nem, nem, ez nem így van. Kétfajta megbeszélés van. Van a hajlandók koalíciója. Ez az, amiből kihagynak bennünket. Ha hívnának, se mennénk egyébként, mert mi a frászkarikát keresnénk egy olyan helyen, ahol arról beszélnek, hogy hogyan akarják folytatni a háborút Ukrajnával. Ez egyfajta megbeszélés. Ettől egy különböző, teljesen másik megbeszélés az, hogy mi legyen a közös európai védelemmel? Oda nemcsak, hogy meghívnak bennünket, ott mi vagyunk az egyik motor.

Jó. Legyen akkor Ukrajna, tehát akkor folytassuk innen. Ukrajna kérdése a belpolitikában is jelen pillanatban forró téma, szavazások, véleménynyilvánítások vannak ezzel kapcsolatban. Mi pontosan a célja, értelme annak a véleménynyilvánító, úgynevezett népszavazásnak, amit a kormány kezdeményezett Ukrajna ügyében?

Az Európai Unió vezetői bejelentették, hogy legkésőbb 2030-ig föl akarják venni Ukrajnát az Európai Unióba. Ezt kell megakadályozni, illetve ha meg akarják akadályozni a magyarok, hogy ez bekövetkezzen, amit egyébként javallanék, akkor ezt most tudják megtenni, később már nem. Tehát arra adunk egy esélyt magunknak, minden magyar állampolgárnak, Önt, engem, mindannyiunkat beleértve, hogy döntsük el ezt a kérdést. 

De akkor miért mondta Szijjártó Péter 2022-ben, hogy támogatnánk a minél gyorsabb tagjelölti státuszát Ukrajnának?

Azért, mert akkor még a háborút meg lehetett volna ezzel akadályozni. De most már nem lehet. Akkor még volt egy Ukrajna nevű ország, amely szuverén volt. Ma az a helyzet, hogy egy olyan országot akarnak fölvenni, amely nem szuverén. Ennek az országnak nem tudjuk, hol a keleti határa, tehát nem tudjuk, mekkora a területe, nem tudjuk, mekkora a népessége. Nem tudja magát fönntartani, az amerikaiak meg mi tartjuk fönn nemcsak a hadseregét, hanem az államigazgatási rendszer működését is. És közben ez az Ukrajna azt követeli tőlünk, mármint az Európai Uniótól, hogy hosszú évtizedekre vállaljunk kötelezettséget arra, hogy egy egymilliós ukrán hadsereget az európaiak pénzéből fogunk fönntartani. Tehát 2022 meg most két különböző helyzet. Akkor még a béke volt a döntő szempont, most pedig az ukrán bővítésnek a döntő szempontja nem a béke, hanem a háború folytatása. Tehát helyes volt ezt az álláspontot képviselnie a külügyminiszternek.

Értem. Nem nagyon látom azt, hogy Magyarországon ezt kik vitatnák.

Bocsánat, volt egy pártszavazás erről. A Tisza Párt erről szavazott. Tehát van egy párt, méghozzá egy komolyan veendő párt, amelynek van egy komoly támogatottsága, amelynek a hívei, ha jól emlékszem, 58 százaléknyian azt mondták, hogy Ukrajnát fel kell venni az Európai Unióba. Ennél komolyabb egy tét már nem is lehetne.

Akkor a dolog méregfogát nem lehetne azzal kihúzni, hogy a parlament előtt heverő DK-s népszavazási kezdeményezést megszavaznánk, és kiírnánk egy tényleges népszavazást?

Jelen pillanatban az alkotmány szerint ilyen népszavazást nem lehet kérni, ehhez módosítanunk kéne az alkotmányt. Ezért jobb az a megoldás, amit mi csinálunk: gyors, egyszerű, világos.

„Az ember férfi vagy nő” mellé azért egy ilyen jellegű alkotmánymódosítás nem férne bele?

Az a helyzet, hogy a magyar alkotmány kizárja, hogy nemzetközi szerződésekről népszavazással döntsünk. Ezt a kaput kinyitni veszélyes. Ezért azt javaslom, ne nyissuk ki, de kérdezzük meg az embereket, és adjunk esélyt az embereknek arra, hogy el tudják dönteni ezt a kérdést. Ennek a feltételeit megteremtettük.

Térjünk vissza egy kicsikét még az unióhoz, és Ön hozta szóba a Tisza Pártot. Nem fogom megkerülni, Kollár Kinga képviselő asszony szavaiból igen nagy lárma keletkezett az elmúlt időszakban. Én nem azt szeretném kérni, hogy ezt még különösebben minősítse, hiszen ezt megteszi.

Kérés nélkül is, valóban.

Így van. Viszont az egyébként szerintem Önökkel szemben is meglehetősen méltányos Schiffer András is azt állítja, hogy a 2006-os Fidesz megnyilvánulások nem estek túl messze a mostani EP-s megnyilvánulásától Kollár Kingának.

2006-ról beszélünk.

Igen.

Akkor arról volt szó, ha még ezeket a daliásan fiatal időket vissza tudja idézni…

Menni fog.

…hogy a Gyurcsány-kormány úgy nyerte meg a választást, hogy a választás előtt meghamisította a költségvetést. A 2006-os költségvetés egy hamisított költségvetés volt. Erre épült az őszödi beszéd később, trükkök százai, ha még élnek ezek az emlékek. És ehhez a segédkezet, a segítséget az Európai Unió adta. Ugyanis egy spanyol költségvetésekért felelős európai uniós biztos kiadott egy kóserlevelet vagy menlevelet, amibe beleírta, hogy nem, ez a költségvetés nagyon jó, semmi baj nincsen, és így tovább. Az Európai Unió akkor abban nyújtott segítséget az akkori posztkommunista kormánynak, hogy meghamisítsa a költségvetést a választások előtti fél évben, amiből aztán lebukás lett később, őszödi beszéd. És most itt ülünk a fideszes kétharmadokkal a hátunk mögött, tehát a történelem igazságot szolgáltatott, de valójában minden, ami 2006-ban történt, erről szólt. Most nem erről beszélünk. Most arról beszélünk, hogy az európai vezetők azt ajánlják Ukrajnának, hogy folytassa a háborút, és cserébe kap európai uniós tagságot, aminek szerintem Magyarországra tragikus következményei lennének, és ezt szeretnénk megakadályozni.

Azt hiszem, hogy az azért hozzáállás kérdése, hogy a 2006-os szavakból ki és mit olvas ki, az kevésbé hozzáállás kérdése, hogy a jelenlegiekből. No, de ha már a Fideszről…

A jelenlegiekről. Azért egy kicsit még hadd beszéljek, szabad?

Nyugodtan.

Általában azért szokott valami nagy zajt csapni a politikában, mert példátlan. Az őszödi beszédnek is az volt a felhajtó ereje, hogy ilyen még nem volt. Az emberek gondolhatták, hogy egy-egy politikus néha hazudik, nem lepődtek volna meg az emberek azon, hogyha kiderül, egy-egy politikus néha hazudik, de amikor egy politikus azt mondja, hogy hazudtunk reggel, délben meg este, vagy hogy’ kell ezt mondani…

Úgy mondta.

Éjjel-nappal. „Trükkök százaival átvertünk mindenkit, és így kerültünk hatalomra” – akkor az ember megdöbben. Most itt is gyaníthattuk, hogy vannak olyan európai parlamenti képviselők, akiktől nem áll távol a gondolat, hogy a saját hazája ellen dolgozzon az európai intézményekben, mondjuk, az Európai Parlamentben, de amikor az ember hallja a saját fülével, és látja, valaki azt mondja, hogy sikerült megakadályoznunk 50 kórház fölújítását, sikerült megakadályozni, hogy a közszolgáltatásokat színvonalát ne tudja a kormány javítani, ezért gazdasági nehézségek vannak Magyarországon. És ennek mi örülünk. Sőt, nemcsak örülünk, hanem dolgozunk azon, hogy ez így legyen, mert így fogunk nyerni, akkor pont úgy, mint az őszödi beszéd, azt mondja az ember: állj, állj! És valóban, ennyiben egy új időszámítás ilyenkor kezdődött, mert ilyen korábban még sosem volt.

Az őszödi beszédért azért nem lehet elég hálás Gyurcsány Ferencnek. Nem tudom, hogy ez a mostani beszéd hasonló hatást vált-e ki?

Nehéz dolog ez. Nehéz dolog, hogyha összességében mérleget vonunk, akkor ez jó vagy rossz, mert lehet, hogy ezzel a beszéddel elásta magát a magyar baloldal hosszú időszakra vagy időszakokra is talán, de egy országnak az ilyesmi nem tesz jót. Egy országnak az tesz jót, ha a politikájában minél kevesebb, politikai életében minél kevesebb rossz dolog történik, és minél több jó dolog. Összességében azért az ellenfeleink kudarcai lehet, hogy rövid távon jók nekünk, de ha ilyen, mondjuk úgy, hogy ország- és nemzetellenes típusú kudarcok, akkor az összességében is leértékeli a mindenkori kormányzatot, meg a teljes politikai életet. Úgyhogy azt hiszem, hogy összességében ez inkább rossz.

Tizenöt éve miniszterelnök. A Gyurcsány–Bajnai ciklusok után, gondolom, ismer minden olyan vizsgálatot, amit annak idején folytattak. Van arról tudása, hogy az őszödi beszéd végül hogyan került nyilvánosságra?

Nincs.

Ez hogyan lehetséges?

Mondjuk, hogy nem én hoztam, vagy nem mi hoztuk nyilvánosságra.

De hát a szolgálatok azért mégiscsak csinálnak valamit.

De mi akkor ellenzékben voltunk.

Stimmel, de aztán Ön megörökölte Gyurcsány–Bajnai székét.

Igen, de én hátrafele nem szoktam nézni. Nézze, a hátrafele nézés részben nyugdíjba vonult idősebb uraknak és hölgyeknek való. A bosszúval is ez a helyzet, hogy mindig vannak az embernek elrendezetlen ügyei, de ahhoz meg kell fordulni. Tehát a kutakodás meg a bosszú hátrafele van. És ha hátrafele nézel, akkor nem tudsz foglalkozni azzal, ami előtted van, és igazából a munkád. Úgyhogy jól meg kell válogatni az arányokat a bosszú, a régi ügyek föltárása meg az új ügyekre való összpontosítás között, és ha lehet, akkor én inkább előrefele szeretnék nézni.

Ennek ellenére az a kérésem, hogy picikét nézzük…

Bocsánat, ráadásul egy pártrendezvény, most jut még eszembe, hogy pártrendezvényen történt mindez.

Frakción…

Igen. Szóval – hogy mondjam? – belügynek számító dologban, nem a magyar parlament és…

Nem, nem a parlamentben volt. Ez Őszödön volt. Ennek ellenére azt javaslom, hogy egy picikét azért nézzünk hátra, ha már szóba hozta a kétharmadokat, amelyek mögöttünk vannak. Tizenöt éve miniszterelnök. Ön szerint létezik-e Orbán rendszer? Ez egy politológiai közhely, könyvek is születnek ilyen címen: Orbán-rezsim, Orbán-rendszer. Nota bene, nem csupán ellenzéki vagy, mondjuk, Önnel nem feltétlenül rokonszenvező elemzőktől, hanem egykori tanárom és az egykori főtanácsadója, Tellér Gyulának is volt egy ilyen jellegű esszéje.

És micsoda kiváló esszé volt az, ami igazolta, hogy van. Az a kérdés, hogy hogy’ nevezzük. Tehát abban nincsen szerintem semmi vitatható, hogy 2010 óta új rendszer van. Hogy ezt hogyan nevezzük el, az már egy másik kérdés. Szerintem túlzás egy személy nevéhez kötni, még hogyha egyébként ez igazán megtisztelő, de szerintem nem pontos, mert ami 2010 előtt volt, az sem köthető egy ember nevéhez. Én úgy szakaszolom a modernkori történelmet, amit végigéltem vagy végig is csináltam, hogy 1990-től 2010-ig egy posztkommunista rendszer volt Magyarországon. 2010 óta pedig egy nemzeti rendszer van, ami rendszerszintű tulajdonságokban és mélységben tér el attól, ami 2010 előtt volt, és eltér számos fontos ponton attól, ami egyébként Nyugat-Európában van. És egyre kevésbé tér el persze attól, ami Amerikában van, mert az kezd egyre inkább hasonlítani ahhoz, ami nálunk létezik.

Jó. Tehát?

Tehát van rendszer. Rendszer, kérem, van.

Van rendszer.

Sőt, mondták, hogy kurzus, azt is szokták mondani. Negatív szónak hangzik, de nem, a kurzus egy hatalmi rendszer, ez kétségkívül ilyen.

Nem érzi úgy, hogy túl sok minden múlik Önön? A személyes döntésein, ami a fejében van, azon az egy órán, amit Gulyás Gergellyel, illetve Rogán Antallal mindennap napindításként beszél?

Próbáljuk megérteni a kérdést először, tehát hogy mi is múlik a miniszterelnökön. Tehát abban az értelemben semmi sem múlik rajtam, hogyha itt elüt reggel a villamos, vagy amikor kimegyek, maga az egész gépezet, ami az országot működteti, és nevezzük kormányzati rendszernek, néhány szomorú könnycsepp elmorzsolása után ugyanúgy működne, mint velem. Ezt biztosan állíthatom. Tehát ez egy olyan kormányzati gépezet, amelynek minden alkatrésze, személyzeti alkatrésze cserélhető, ideértve a fejét is. Biztos nem lenne pontosan ugyanolyan maga a kormányzati rendszer, mint most, de lényegét tekintve ez nem változna. És végrehajtottunk egy nagyon komoly generációváltást is, tehát az alapítók generációja – amihez, mondjuk, a volt köztársasági elnök tartozik vagy a mostani házelnök úr meg jómagam – után megtörtént a következő generációnak a bevonása nem egyszerűen csak a Fideszbe, hanem a kormányzati munkába is. Tehát itt azért 40 és 50 év közötti, a politikában fiatalnak számító, elsőosztályúan kiképzett, rendkívül jó képességű, komoly kormányzati tapasztalatokkal rendelkező generáció áll már mögöttünk. Ennek két hölgy tagját elvesztettük egyébként, ezért most inkább férfiak vannak benne, de hát ez ugyanannak a folyamatnak a része. Tehát én mindig is úgy gondolkodtam a Fidesz vezetéséről vagy az ország nemzeti erőinek az összefogásáról, hogy azoknak a jövője és sorsa sohasem múlhat egyetlen emberen, vagyis azon, aki vezeti. Tehát erős szerkezet kell mögé, megfelelő utánpótlás, világos szerepmegosztás és erős emberek. Ők tartják a hátukon ezt a rendszert. Ezért ilyen értelemben rendszer van, és ilyen értelemben semmi sem múlik rajtam. Na, most ez teljesen ellentétes azzal, amit érzékelnek az emberek. Mármint hogy semmi sem múlik rajtam, mert úgy érzékelik, hogy szinte minden rajtam múlik. Aminek meg az az oka, és ebben is van valamennyi igazság, hogy Magyarországon nem a minisztereknek van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek van kormánya. Az egész alkotmányos rendszerünk, miután az államelnököt egy ilyen demokráciaőrző és államegység vagy nemzetegység megteremtő pozícióba helyezi, a tényleges hatalmi döntéseket a kormányhoz tereli. És ez a kormányon belül pedig nagyon megerősíti a miniszterelnököt. Ez 1990 óta van így, és a német rendszerből vettük át, tehát nekünk egy bombabiztos demokratikus rendszerünk van, ahol olyan köztes időszakok, interregnumok, amikor kormányválság vagy ilyesmi van, az nem fordulhat elő. Ezt az alkotmányos rendszerünk garantálja. Kevesen tudják, az egyetlen ország vagyunk az egész Európai Unióban, ahol 1990 óta sosem voltak előrehozott választások. Itt minden parlament és annak minden kormánya kiszolgálta a maga idejét. Tehát az egész rendszer stabilitásra épül, és a stabilitást pedig a miniszterelnök körül hozzák létre. Ennyiben sok minden múlik a miniszterelnökön.

De az mennyiben a stabilitás kérdése, hogy vannak olyan emberek, akikről korábban semmit nem tudtunk, csak azt, hogy az Önhöz közel állók, és nem az államigazgatásban, hanem a vagyonszerzésben mutattak fel jelentős teljesítményt az elmúlt időszakban, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, ilyeneket lehet mondani. Ez nem az Ön kitüntetett szerepe, hogy ezek az emberek futottak be a leginkább üzleti, gazdasági karriert az elmúlt években?

Nem, szerintem nem ezek az emberek futották be a legnagyobb karriert az elmúlt években, hanem sokan mások is, de az ő ismertségük egy politikai támadásnak az eredménye. Tehát miután én, elnézést kérek a határozottságért, támadhatatlan vagyok, tehát én nem foglalkozom üzleti ügyekkel, sose foglalkoztam vele, annyim van, amennyim, ezt mindenki tudja és ismeri, úgy élek, ahogy élek, engem nem lehet támadni ilyen ügyekkel, akkor mit kell csinálni? Visszaidézem az 1998 és 2002 közötti időszakot. Akkor más emberekkel kell kapcsolatba hozni a miniszterelnököt, akik viszont támadhatók. A 2002-es választáson Simicska Lajost támadták meg az édesapámat, most meg Mészáros Lőrincet meg a vejemet. Tehát ez elkerülhetetlen, ezt úgy tekintem, mint a demokráciának és az ellenzék létezésének egy szükségszerű következményét. Ha a miniszterelnököt nem tudják támadni, azokat kell támadni, akik körülötte vannak.

No, de Miniszterelnök úr, itt azért most nekünk Önöktől, nem másoktól vannak olyan szavaink, amikbe bele tudunk akaszkodni. Ugye, Varga Judittal kapcsolatban és Varga Judit volt férjével kapcsolatban fideszes politikusok tettek olyan megnyilvánulásokat, hogy a Tisza Párt jelenlegi elnökének, Magyar Péternek az érvényesülése a feleségének köszönhető. Így nyilatkozott Kocsis Máté, rögtön a tavalyi botrányok kirobbanásakor, de legutóbb Lázár János is arra tett meglehetősen egyértelmű utalást, hogy a bennfentes kereskedelem azért történhetett meg, mert Varga Juditra való tekintettel jutott információkhoz.

Ezt nem zárhatjuk ki.

Oké, de ezzel csak akkor van bajuk, hogyha valaki kikerül a rendszerből?

Nem. Most arról beszélünk, hogy egy miniszter el tudja-e intézni az egyébként minden formális képesítésnek megfelelő házastársa számára, hogy kapjon egy jó állami állást. Jelentem, el tudja intézni.

Jó, oké, nem én kérdeztem, hanem a feleségem.

Jó, de akkor neki üzenem, hogy az a helyzet, hogy valóban, ha van egy miniszterem, aki, mondjuk, ebben az esetben egy hölgy, és van egy férje, aki egyébként rendelkezik a szükséges vizsgákkal, papírokkal, képesítésekkel, és egy állást el akar foglalni, akkor a miniszter ebben tud neki segíteni. Ezt a legdemokratikusabb és legátláthatóbb politikai rendszerekben sem nagyon lehet megakadályozni, és szerintem itt lehetett erről szó.

Ezt az Önök szerve, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal másként látta, mármint hogy alkalmas a feladat ellátására.

Én csak azt akartam mondani, hogy amikor a magyar államban bármilyen pozícióra valakit kinevezünk, mondjuk, vezetői pozícióra, annak vannak nagyon világos képzettségi és jogi előföltételei. Ha nem felelsz meg neki, számításba se jöhetsz. Ha megfelelsz, akkor bent vagy abban a körben, akiből választani fognak. Hogy a döntés jó vagy sem, tehetséges embert választottak ki vagy sem, alkalmasat vagy alkalmatlant, ez már egy másik kérdés.

De hát ott van egy Kehi-jelentés, tudom, én írtam meg, ami arról szól, hogy legalább 52 rendbeli túlárazások vannak, és addig nem történik semmi, amíg el nem kezdődik valamiféle családi vagy egyéb perpatvar. A Kehi-jelentés után még hónapokig állhatott valaki a Diákhitel Központ élén, és egyébként, félreértés ne essék, nem a konkrét személyen szeretnék rugózni, csak ez olyan, amikor valami fényt kap, amit, ugye, kívülről nem látunk, és belülről ezek szerint ez egy ilyen metódus?

Valóban, bár folyamatban lévő ügyekről nem szívesen nyilatkozom, de valóban vannak ezzel kapcsolatban jogi vizsgálatok.

Akkor nézzünk még egy területet, ahol lehetnek jogi vizsgálatok. Matolcsy György és a Matolcsy György környéki emberek, akiket talán most nem fogunk elintézni azzal, hogyha Matolcsy Györgyöt nem lehet támadni, akkor hozzá közeli embereket lehet támadni.

De Matolcsy Györgyöt lehet támadni, úgy látom.

Most már. Szóval nem érzi úgy, hogy mondjuk, amikor Matolcsy György volt jegybankelnök úr fia nekiáll valamelyik lapban panaszkodni, az azért joggal ingereli fel az embereket? Amikor például az Átlátszó lefotózza a garázsban álló Porschékat sorban, az joggal ingereli fel az embereket?

Az is joggal, de az kevésbé érdekel. Az előző az jobban, tehát az embereket okkal és érthetően ingereli néhány dolog.

De Önök választották meg jegybankelnöknek.

De most a jegybankelnök fiáról beszélt, ha jól értem.

Igen, és Ön úgy gondolja, hogy a jegybankelnök szerepe és a jegybankelnök fiának gazdagodása között nincs ok-okozati összefüggés?

Nem tudjuk ebben a pillanatban. Mit tudunk ebben a pillanatban? Ebben a pillanatban azt tudjuk először is, hogy mindenkire egyformán vonatkoznak a jogszabályok. Ezt tudjuk. Tehát senki sem bújhat ki alóla, ezért aztán még egy jegybanknál is alapos vizsgálatok vannak időnként, amit az Állami Számvevőszék elvégzett. Tett megállapításokat. Ezt a megállapítást az Állami Számvevőszék védi, a jegybankelnök pedig cáfolja. Ez a vita zajlik. Gyors és alapos vizsgálatban vagyunk érdekeltek, hogy minél hamarabb lássuk, hogy kinek van igaza. Ettől egy teljesen különböző dolog, hogy mi van a jegybankelnök egyik fiával. Az egy másik történet.

De itt mégiscsak arról van szó, hogy hatalmas mértékű vagyon kerülhetett ki a magyar állam fennhatósága alól.

Igen, de ezt az egyik szereplő cáfolja, a másik pedig állítja. Ezért kell egy alapos és transzparens vizsgálat.

Rendben. Mikor érhet véget ez a vizsgálat?

Ez, azt hiszem, hogy az Állami Számvevőszéken múlik elsősorban, mert ő indította a vizsgálatot.

Zárójelezzünk egy kicsikét.

De azt gondolom, hogy minél hamarabb, annál jobb. Tehát ha azt kérdezi tőlem, hogy mit szeretnék, akkor azt szeretném, hogyha minél hamarabb véget érne. Az egész dolog azért is jobb lenne, ha minél hamarabb véget érne, mert akadályozza a kormányzati munkát abban az értelemben, hogy egy olyan üggyel kell foglalkozni, amit egyébként semmilyen jogszabály nem sorol a kormányzati felelősség körébe. Tehát a jegybankért a kormányzat nem tud felelősséget vállalni. Én szívesen vállalnék egyébként. Tudja, hogy nem ugrok félre az ilyesmi elől, tehát ha rám bíznák, hogy a jegybankelnököt ezentúl a miniszterelnök ellenőrizze, akkor ezt én szívesen megtenném, de ebben a pillanatban az európai uniós szabályok meg az Európai Központi Bank rendelkezései meg a civilizációs hagyomány, miszerint ez tilos, ezt nem teszik lehetővé. De ha én ellenőrizhettem volna, akkor itt nem történtek volna olyasmik, amik állítólag történtek.

Miért most derülnek ki? Miért most vizsgálja, foglalkozik ezzel az ÁSZ?

Én tudok erre a kérdésre válaszolni vagy az ÁSZ elnöke?

Hát én szerintem Ön is tud.

Nem, az Állami Számvevőszék egy másik birodalom vagy önálló hercegség a politikai rendszeren belül, az a parlamentnek a szerve. Még a saját költségvetését is maga készíti el. Én nem tudok beleszólni az Állami Számvevőszék működésébe. Nem is akarok.

Rendben. Akkor viszont talán arra válasz, hogy bizonyos témák miért tizenöt év után kerülnek elő? Tizenöt év miért nem volt arra elég, hogy szembetűnjön, hogy Önök nem szeretik a Pride-ot, vagy éppen határozottabban akarnak fellépni a drogokkal kapcsolatban?

Most akkor nem gazdasági kérdésekről beszélünk, hanem politikáról.

A kormányzásról beszélünk és olyan ügyekről, amelyek a parlamenti többség vagy a kormány látókörébe kerülnek.

Mert a gazdasági ügyeknél nem fogadható el, hogy bármi tíz vagy tizenöt évvel később kerüljön elő. Politikai ügyek előfordulhatnak, mert az más. Itt van, mondjuk, a Pride, amit Ön mond. Most van hozzá erőnk. Amíg az Amerikai Egyesült Államok kormányzata meg az egész Európai Unió azt mondta, hogy ennek így kell lennie, és az Amerikai Egyesült Államok nagykövete masírozott az élen, addig ezzel szemben a magyar kormány lehetőségei korlátozottak voltak. De most már nem masírozik az amerikai nagykövet a Pride élén, ezért a lehetőségeink megnőttek. A kérdés az, hogy úgy érezzük-e, hogy eléggé megnőttek a lehetőségeink, hogy cselekedjünk, vagy nem. És én úgy éreztem, hogy megnőttek eléggé, és cselekedünk.

Ha ez az amerikai nagykövettől és Amerikától függ, akkor hol van itt a szuverenitás?

Kétségkívül függ a külső erőviszonyoktól. Amikor az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió egy olyan ügyben, amelynek nincs közvetlen kormányzati jelentősége, bár fontos ügy, mint a Pride, beszorítja a magyar kormányt, akkor jól el kell gondolnunk, hogy vállaljunk-e konfliktust, vagy nem. És én ebben az ügyben nem akartam konfliktust vállalni, mert megnyerhetetlennek láttam a küzdelmet. Most megnyerhető.

Drog? Azt nem hiszem, hogy az amerikai nagykövetségtől függött.

Bocsánat, nem, a drog eddig sem volt megengedett. Mi egy nagyon szigorú drogszabályozást alkottunk meg tizenöt évvel ezelőtt. Tehát a drog ma is nagyon szigorúan szabályozott. Egyetlen dolog történt, ez az elmúlt egy-két évnek a fejleménye, tehát nem tizenöt évvel ezelőtt történt, hanem most. Ezek a nagyon olcsó, vidéket elárasztó, szintetikus drogok. És erre kellett egy külön választ találnunk. Eddig ez nem így volt, tehát a magyar droghelyzet az elmúlt két évet megelőző időszakban egészen más volt, mint az elmúlt két évben. Itt brutálisan durva dolgok történtek, és erre reagálni kellett.

De nem a szintetikus drogok alkotmányos tilalmáról beszélünk, hanem általában a drogokéról. Szerintem az elmúlt tizenöt évből le lehet vonni olyan következtetéseket is, hogy talán nem volt mindenhol indokolt ez a fajta szigor, és talán, mondjuk, a magyar rendőrség kapacitásait nem feltétlenül a füvező fiataloknak a figyelésére kéne fordítani. A világ egy része ugyanis megy el a lágy drogoknak az irányába.

Mindenesetre most van egy helyzet. Azt látjuk, hogy Magyarországot súlyos fertőzés érte. Ez drog, ez kábítószer. És ezzel szemben föl kell lépni. És ami a nyugati tendenciákat illeti, ott bizonyos drogokat, amelyeket ők könnyűdrognak neveznek – ezt a vitát most nem nyitnám meg, szerintem ilyen nincs –, tehát bizonyos drogfajtákat engedélyeznek, azok az országok szerintem ebbe tönkre is fognak menni. Tönkreteszik a saját fiataljaikat, a saját fiatal nemzedéküket, és nagyon súlyos árat fognak ezért fizetni. A drogot tiltani kell, tehát függetlenül a nyugati divatoktól nekem eddig is ez volt az álláspontom. Most annyi történt, hogy inkább a kinevelés meg az átnevelés rendszerét támogató volt a szabályozás, ami azt mondta, hogy ugyan tilos drogot fogyasztani, de, mondjuk, ha nyakon csíptek valakit, és ő vállalta az elterelést, akkor nem büntetés volt, hanem elterelés. Ez a rendszer működött, mert nem ugrott meg radikálisan, nagyságrendekkel a drogfogyasztás Magyarországon, addig kezelhető volt a dolog. A kereskedőket üldöztük, aki fogyasztott, az is törvénysértést követett el, de annak adtunk esélyt, hogy kijöjjön ebből a helyzetből. De most olyan súlyos lett a helyzet, különösen, még egyszer mondom, nagyon olcsón – vidéken tömegével látom ennek a jeleit – megjelenő kábítószerekkel, hogy a korábbi szabályozás már nem jó. Nem tudja ezt megfékezni. Új szabályok kellenek, és sokkal szigorúbbak.

A herbállal kapcsolatban Vona Gábor régóta húzza a vészharangot. 

Láthatóan igaza van.

Állampolgársági törvény. Ez is miért most kerül elő? Mármint a kettős állampolgárok magyar állampolgárságának felfüggesztése.

Ön szerint, hogyha azzal próbálkoztunk volna, hogy egy olyan törvényt alkotunk, amely alapján egy amerikai–magyar kettős állampolgár állampolgárságát föl lehet függeszteni, és ki lehet utasítani Magyarországról, akkor Ön szerint az Egyesült Államok lenyelte volna, vagy sem?

Ezt nem tudom, viszont…

Nem nyelte volna le.

Visszakérdezek: miért magyar–amerikai állampolgár jutott az eszébe? Miért nem magyar–ugandai vagy chilei?

Valahogy így adódott itt, a lámpák alatt, talán nem véletlenül, de a lényeg az, hogy ma ha ez történne, Amerika egy hangot sem mondana.

Van arról információ, hogy egy konkrét személynek a megnevezése az Önök részéről hamarosan megtörténhet? Azért közben van-e információ, mert, ugye, illetékes minisztert emleget a jogszabály, nem miniszterelnököt. Gondolom, a saját minisztereinek a munkájára úgy-ahogy rálátása van.

Nézze, most itt vannak komoly dolgok: drog, Ukrajna uniós tagsága. És aki szembejön Magyarországnak az alapvető érdekeivel és veszélyezteti a nemzetbiztonságát Magyarországnak, mondjuk, a USAID Amerikából ideküldött pénzekkel próbál befolyást szerezni, azokkal szemben a törvény teljes szigorával fogunk föllépni. Tehát előfordulhat, hogy erről a kérdésről nem absztrakt, hanem konkrét módon fogunk beszélgetni a jövőben.

Soros György állampolgársági helyzete. Ott állhat be változás?

Ő abba a kategóriába tartozik, akinek van Magyarországon kívül más, harmadik országban állampolgársága.

Jó, ezt elfogadom, választok, aztán mindenki megfejti majd úgy, ahogy akarja. Térjünk egy kicsikét vissza az államműködésre meg a rokonok kérdésére. Van, ami számomra nagyon furcsa. Azt mondta, hogy emberek tudnak elintézni az Ön rendszerében állást hozzátartozóiknak, ha a megfelelő képesítésük, és a többi.

Vagyis betartják a jogszabályokat. Úgy igen. Jogszabály ellenére még a mi rendszerünkben sem lehet…

Megfordítva az egészet: amikor múlt év januárjában megszüntették Magyar Péter állásait állami, állam környéki cégekben, és akkor még a volt felesége volt az Ön EP-listájának, az Ön pártja EP-listájának a vezetője, nem kalkulált következményekkel?

Mármint?

Hogy akkor mit fog a volt férj, Magyar Péter csinálni?

Mi közöm nekem ahhoz?

Mégiscsak a saját pártjuk listavezetője körül robbanhat ki botrány. Ilyenkor óvni szokták a listavezetőt.

Tehát ha az igazságügy-miniszter asszonyra gondol, aki lemondott, de a listavezetőnk volt, ők elváltak.

Meglepte, ami történt múlt év februárjában, márciusában, áprilisában?

Hogy politikai pályára lépett a…

Igen, igen, igen.

… a volt igazságügy-miniszterem férje. Nem lepett meg, azt hiszem. Az lepett meg, ahogy történt. Tehát azt azért nem gondoltam volna, hogy Magyarországon túl lehet élni egy olyan dolgot, hogy valaki lehallgatja a feleségét. Ezért is szoktam időnként poloskának nevezni a szóban forgó urat is meg az akciót is.

Akkor leszögezhetjük, hogy a március 15-i beszédben rá utalt…

Nem ráutaltam, ezt mondtam. Dehát ezt mindenki tudja.

Többes számot használt, poloskákat.

Mert ott egymást is le szokták hallgatni, úgy látom, hogy az egy csapatsportág arrafele. De hát ezt mindenki tudta a jobboldalon belül, hogy miről beszélünk, ott ez a beceneve a Tisza Párt elnökének. Tehát arról, hogy lehallgatja a feleségét, önmagában azt gondoltam, hogy Magyarországon egy elfogadhatatlan dolog a választópolgárok többsége számára. Hogy utána ezt a hangfelvételt úgy használja fel, hogy azzal indít politikai pályát, arról azt gondoltam, hogy ez egy halott dolog. Ez ebben az országban nem fordulhat elő. De hát a miniszterelnök nem tudhat mindent.

De nem csupán hangfelvételekről van itt szó. Én elkezdtem összeszámolni a pesti nagy rendezvényeket, vidéki rendezvényeket, mindenféle külcsínt, amit rögtön az első hónapokban költöttek rá, ez nem két fillér.

Ez egy másik kérdés. Tehát az én fejemben ezek különváló dolgok. Tehát az én fejemben van a politika, meg hogyan kell pártot építeni meg egy pártot fölfuttatni meg erősíteni, fölépíteni, csináltuk ezt, tehát ez nem egy ismeretlen dolog, tehát tudom, hogy ennek milyen vastörvényei vannak, és ettől egy másik dolog, hogy valaki belép a politika mezejére egy történettel. És az a történet az énszámomra olyan visszataszító, hogy azt gondoltam, hogy ebben az országban azzal nem lehet boldogulni – de láthatóan lehet. Ami a másik kérdést illeti, az egy nagyon egyszerű jogi kérdés. Magyarországon pontos szabályok vannak arra nézve, hogy hogyan lehet pártot finanszírozni, honnan fogadhat el támogatást, hogyan kell elszámolni. Az Állami Számvevőszék nemcsak a jegybankot, hanem egyébként a pártokat is ellenőrzi, tehát ennek van egy rendje. Azt én is látom, amit Ön lát, hogy dől oda a pénz. Azt is tudjuk, hogy honnan, mert nem szokták eltitkolni, tehát a baloldali oligarchák megjelentek ebben a világban, név szerint vállalva egyébként, most is az egyikőjük azt mondta, hogy adott 100 millió forintot.

Bagatell összeg ahhoz képest, ami elköltésre került a múlt év első felében, illetve…

Jó, de egy százas kevés, de sok száz már nem annyira kevés. 

Nézze, a Szuverenitásvédelmi Hivatal például az Átlátszóval szórakozik vagy egzecíroztatja, miközben van egy teljesen ismeretlen politikai projekt a szemünk előtt, és látjuk azt, hogy van egy nagy nemzetközi tech-birodalom, sőt több ilyen is, sőt Romániában bírósági ítélet is van azzal kapcsolatban, hogyha éppen a politikai széljárás olyan, akkor ki is lehet zárni valakit azért a politikai küzdelemből, mert előnyt élvez bizonyos platformokon.

Szerintem is. Amit Ön mond, hogy ez egy szuverenitásvédelmi probléma, szerintem is az, mert maga az egész projekt, ahogy azt modernül kell mondani, tehát az egész program vagy ez az egész jelenség, egy külföldről finanszírozott és külföldről fönntartott dolog. Megjelentek a baloldali oligarchák meg ott van az Európai Unió. Tegnap vagy tegnapelőtt jöttek ki azok a számok, amelyek egy bődületes összeget mutattak ki, hogy az Európai Unió költségvetéséből – ami a mi pénzünk is egyébként – hány tízmilliárdnyi összeget osztottak szét politikai szervezetek között a tagállamokban. Tehát énnekem afelől nincs kétségem, hogy a Tisza Párt nem egy magyar párt, az egy brüsszeli párt. Tehát azt Brüsszelből tartják, ott vannak a gazdáik. Azt csinálják, amit ott mondanak nekik. Tehát a szuverenitásvédelemnek ez egy nagyon nagy kihívása majd a következő időszakban, mert van egy olyan párt, amely vállaltan, nem titkoltan, nyilvánvalóan a baloldali oligarchákon túl a brüsszeli gazdáinak az akaratát hajtja végre majd a magyar politikában, ha erre lehetőséget kap. Tehát erről szól majd a választás, hogy ne kapjon erre lehetőséget. Ez a politikai küzdelem tétje.

Elképzelhetőnek tartják vagy tartja, hogy a Tisza Pártot kizárják a magyar választásból román mintára?

Magyarországon van néhány jogszabály, amit be kell tartani. Tehát ez nem Románia, hogy utólag találunk ki jogszabályokat, és akkor majd. Tehát vannak jogszabályok, azokat be kell tartania mindenkinek.

Tehát?

Tehát be kell tartani mindenkinek.

És ha a Tisza Párt nem tartja be, akkor lehet, hogy a Tisza Párt nem tud elindulni?

De az akkor sem a kormányzatnak a dolga, mert azt az igazságszolgáltatás rendezi. Tehát Magyarországon a kormány senkit nem tud kizárni abból a lehetőségből, hogy elinduljon a választáson, és én hallani sem akarok ilyesmiről.

Nem számol azzal, hogy a Tisza Párt nem indul el a választáson. Tehát azzal számol, hogy elindul, értelmesebb formában megkérdezve.

Nézze, azzal számolok, hogy mindenki indul a választáson, aki a jogszabályokat betartja, és el akar indulni. Ezen nem változtat az a tény, hogy a Tisza Párt ettől még egy brüsszeli párt, hogyha van egy kis eszük, akkor jogilag úgy intézik az ügyeket, hogy ez a magyar jogszabályokat ne sértse meg.

Komoly riválisnak tartja?

Mindenkit annak tartok, a Tisza Párt is egy komolyan veendő kihívás.

Komolyabb riválisnak tartja a Tisza Pártot, mint az előző ciklus összefogásos ellenzékét? 

Az egy kategória.

Egy kategóriának tartja? Annak azért nagyon csúnya vége lett 2022-ben.

Na, de 2021 szeptemberében Márki-Zay Péter 5 százalékkal vezetett előttem a közvélemény-kutatásokban.

De ezt maga sem hiszi. Ezt most láttam. Tehát körülbelül annyira mosolyodott el, mint Kollár Kinga, amikor a bizottsági ülésen beszél.

Ja, na, na, de azt akarom mondani, hogy az összefogás 2021 őszén pártszinten is és miniszterelnök-jelölti szinten is előttünk volt. Tehát ne becsüljük le. Az, hogy utólag nagyon megvertük őket, mert nagyon megvertük őket, az ne tévesszen meg bennünket, az egy nagyon komoly erő volt. Voltak problémáik, de nagyon komoly erő volt. Külföldről támogatták, szintén nagyon sok pénzzel, baloldali oligarchák teljes mellszélességgel, óriási médiaháttere volt, erősek voltak a social médiában, tehát az egy nagyon komoly kihívás volt. Már elnézést, hogy itt magunkat dicsérem, egy nagy teljesítmény, hogy ott tudtunk győzni.

Jó, meg magyar választópolgárok is támogatták, akik ellenzékre szeretnének szavazni.

Volt egy sikeres előválasztási kampányuk, amit végigcsináltak, összerakták azt az egészet. Tehát én nem becsülném le sem őket, sem az akkori saját győzelmünket.

Mennyiben más ez a ciklus, mint a korábbiak? 2014 és 2022 között folyamatos reálbér-emelkedés volt, és a Fidesz támogatottsága egyébként szinte szolgai módon követte ezt a reálbér-emelkedést. Most ebben a ciklusban a gazdasági kilátások a választás előtti utolsó évben milyenek?

Most is van reálbér-emelkedés, csak a támogatottságunk ezt nem követi. Tehát egy érdekes megfigyelés, hogy bizonyos gazdasági fejleményekkel mozognak-e együtt pártszimpátiák és párttámogatottságok. Azt kell mondanom, hogy most olyasmit látunk, amit korábban nem. Reálbér-emelkedés van, egy év volt csak, amikor nem volt reálbér-emelkedés, akkor is 1 százalékon belül maradt a reálbér-csökkenés, de ez nem mozdította meg a javunkra a pártszámokat. Tehát az azt jelenti, hogy vannak olyan gazdasági jelenségek, amelyek még a reálbér-emelkedésnél is erősebbek. És szerintem az infláció az ilyen volt, és most is ilyen. Tehát azt gondolom, hogy nem annyira reálbér-emelkedés itt a meghatározó, hanem az infláció, mert egész egyszerűen az emberek úgy érzik, hogy igazságtalan árakat fizettetnek velük a boltokban. Ez az igazi kihívás gazdaságilag. Most, hogy a gazdasági környezet kedvezőbb lesz, erre azt tudom mondani, hogy minden ismeretem és tudásom szerint a 2025-ös év végén, 2026-os első negyedévben egy 3 százalék fölötti, talán 4 százalékhoz közelítő gazdasági növekedés lesz. Erre józanul lehet számítani. Lesz teljes foglalkoztatás. A reálbér-növekedés ebben az évben is valahol 6-8 százalék között van. Lesznek komoly béremelések a következő év elején is. A fegyverpénz éppen jár, de más ágazatokban is tervezünk ilyet. Ma volt, mielőtt idejöttem volna, költségvetési vita a kormányban, összeraktuk a jövő évi költségvetést, tehát látom, hogy vannak ágazatok, ahol jelentősebb bérkiáramlások vagy béremelések, fizetésemelések lesznek. Tehát a gazdasági föltételek ahhoz, hogy meg lehessen nyerni egy parlamenti választást, szerintem benne vannak a magyar gazdaság teljesítményében. Nem kell fölpörgetni mesterségesen. Halkan mondanám, hogy nem szokták a javunkra írni, az ellenkezőjét viszont széles körben terjesztik: minden választási évben csökkentettük a költségvetési hiányt, miközben azt mondják, hogy nem, mi elengedtük. Nem, a valóság az, ezt meg lehet nézni, minden választási évben a költségvetési hiány kisebb volt, mint az előző évben.

Volt azért olyan év, amikor elengedték valamelyest a költségvetési hiányt. Igaz, akkor világszerte ez történt, és Ön az inflációt hozta szóba, háborús inflációt szokott néha emlegetni. Nem szeretnék most ezen vitatkozni, csak annyit szeretnék mondani…

Szívesen beszélek erről.

…a COVID-nak szerintem legalább ennyi szerepe van ebben, meg a gazdasági bajoknak is, a COVID-időszaknak magának.

De a COVID-nál az történt, hogy beütött a COVID, ott volt egy 8-9 százalékos gazdasági visszaesés, és mi másfél év alatt visszamentünk. Tehát a magyar gazdaság szerintem – élén a magyar kormánnyal – jól reagált a COVID-válságra gazdasági értelemben, mert az első olyan országok között voltunk, amelyeknek a gazdasági teljesítménye a leggyorsabban ment vissza a COVID előtti szintre. A kulcskérdés a háború. Ha a COVID után nem következik a háború, akkor ma egész más kérdésekről beszélgetnénk.

Jó, én azért maradnék a COVID-nál, már csak azért is, mert van egy fejlövésem. Meg csak azért is, mert ami a COVID-intézkedésekkel történt világszerte, az körülbelül az a technokrata disztópia, amit Ön…

Én ezzel egyetértek.

…meg különböző jobboldali gondolkodók, sőt radikális baloldali gondolkodók is fel szoktak vetni.

Én ezzel egyetértek, de ez egy másik dolog, mint a gazdaságra gyakorolt hatása. A gazdasági hatását elég gyorsan orvosoltuk, és megindultunk kifele, és a háború miatt jöttek újra a nehézségek az egész világon, egész Európában, így nálunk is. Hogy a COVID-nak egyéb más, nagyon súlyos társadalmi következményei is voltak, az nem kétséges. Szerintem is voltak, és mind a mai napig még élünk is velük együtt.

De akkor a kormány miért nem csinál ezzel kapcsolatban egy fehérkönyvet? Nyugati országokban, nem mindegyikben, de olyanokban, ahol szigorúbb intézkedések voltak, mint Magyarországon, ennek következtében az elégedetlenség is magasabb, mint Magyarországon, itt megpróbálják regisztrálni pontról pontra, hogy mi az, ami nem jött be a nagyon korai jóslatokból. Mi nem volt igaz? Mi volt az, ahol méltánytalanul és igaztalanul vették el emberek vállalkozását, és a többi?

Ilyen Magyarországon nem nagyon történt..

Ettől függetlenül, mondjuk…

Mire gondol?

…kötelező oltás.

Jó, de vállalkozásokat szerintem nem vettünk el. A vállalkozásoknak voltak nehézségeik, mert amikor nem lehetett kimenni az utcára, akkor a szolgáltatóipar megreccsent természetesen. De ott is igyekeztünk kompenzációt adni. Az előadóművészetek világában szintén baj volt, de ott a garázskoncertekkel próbálkoztunk. Tehát én úgy érzem, hogy minden egyes, bajtól szenvedő, jelentősebb csoportnak kínáltunk valamit. A kötelező oltás egy másik dolog, hogy az helyes-e, vagy nem. Én továbbra is úgy gondolom, hogy az helyes volt.

Megoszlanak a vélemények. Térjünk vissza akkor a választásra. Érzékelek az összefogásos ellenzék, legutóbbi ellenzéki nekibuzdulás és a mostani…

Bocsánat, a kötelező oltásnál is, csak hogy pontosan fogalmazzunk, ugye, nem volt általánosan kötelező az oltás, hanem az állami alkalmazottaknál volt elrendelve.

És azon belül sem mindenhol. Persze, nyilván, persze…

Igen, de ott, akik egészségügyben dolgoztak, katonák, rendőrök, tehát azért ott az helyes volt szerintem.

És vannak, akik elvesztették az állásukat emiatt.

Igen, igen, de ott szerintem az helyes volt, de az, hogy nem tettük mindenkinek, csak nehogy rossz dolog rögzüljön. Tehát nem tettük kötelezővé Magyarországon minden állampolgár számára, hogy beoltassa magát.

Ez így sehol nem is történt. Ausztria megpróbálta, és a…

Veszítettem is el egy-két barátot, mert nem vették föl, és belehaltak.

Meg az ellenkezőjéről is tudunk, és tudunk olyan, hogy is mondjam, SMS-ben történt vakcinarendelésekről, amit a mai napig nem lehet még mindig kivizsgálni.

Tehát ha arra gondol most ezzel a kérdésével, hogy vajon Brüsszelben voltak-e visszaélések az oltóanyagok körül, akkor azt tudom mondani, hogy nyitott jogi ügy van. Az Európai Bizottság elnök asszonya gyanúba van keverve, talán meg is van vádolva, és a brüsszeli, tehát a belga bűnüldöző hatóságok ebben az ügyben nyomoznak.

Igen, erre utaltam, meg arra utaltam, hogy az egész helyzet olyan, ahol szerintem egy jobboldali szervezetnek még lennének keresnivalói, de akkor ezt hagyjuk meg a Mi Hazánknak…

Igen, szóval sok helyen lehetne keresgélni, csak nézze, az a helyzet, hogy ebben a pillanatban ebben az országban egyetlen fontos, kiemelkedően fontos ügy van. Vannak fontos ügyek, de egy kiemelkedő, az ukrán háború meg az ukrán tagság. Ezen fog megfordulni a magyarok sorsa. Most én szívesen beszélek mindenről meg még a COVID-ról, meg még ez mind érdekes, de ma nem ez a fontos. Ma a fontos az, hogy sikerül-e megakadályoznunk azt, hogy a háborúért cserébe felvegyék Ukrajnát az Európai Unióba. Ha sikerül, akkor egy évtizedre legalább megmentettük a magyarok fejlődési lehetőségét. Még azt persze be kell váltani, de legalább a lehetőség megmarad, mert ha ez nem következik be, mármint hogyha föl fogják venni az ukránokat, meg még a háború is folytatódik, akkor rá fog menni a következő tíz-tizenöt évünk erre.

És amennyiben nem veszik fel Ukrajnát az Európai Unióba, akkor Magyarországon kitör a Kánaán?

Ha a Kánaán nem is, de a jólét igen.

Megvárjuk. Azt akartam előbb elmondani, hogy én érzékelek egy különbséget a legutóbbi ellenzéki próbálkozások és a mostani között. Van egy nagyon erős érzelmi fűtöttség a magyar társadalomban és a magyar társadalom egy részében. Én ezzel nap mint nap találkozom különböző csúnya megjegyzések formájában, amit többnyire a közösségi médiában helyeznek el.

És az új dolog vajon?

Ilyen formában…

A 2022-es választáson borzalmas dolgok történtek, és borzalmas dolgokat mondtak, emlékezzen arra, ott mi zajlott.

Már 1990-ben is mondtak borzalmas dolgokat.

De 2022 már nagyon erős volt. Ott már sok, azt hiszem, talán a technológiai változás is, ami behozta ezeket a kütyüket, online-t, ott már nagyon durva dolgok voltak 2022-ben.

Azt hiszem, hogy a technológiai változás szerepe letagadhatatlan ezen a téren. De Ön, Önök nem éreznek felelősséget a közhangulat ilyetén voltában? Nem éreznek…

Egy csónakban vagyunk mindannyian, tehát ha bárki azt mondaná, hogy neki semmilyen felelőssége nincs, nem hiszem, hogy igazat mondana, de mi több mindent tettünk annak érdekében, hogy ez ne így legyen, mint bárki más.

Mégpedig?

Próbálunk higgadtan, nyugodtan, értelmesen beszélni.

És néha az ellenfeleiket kirakják célkeresztként egy plakátra.

Igen, de összességében mégis mi egy higgadt, nyugodt, polgári, nemzeti, keresztény, demokrata politikai erő vagyunk.

Azt gondolja, hogy ezen fog a jövő évi választás eldőlni? Hogy fel tudja mutatni valaki a nyugodt erőt, és ahhoz képest megy a hőbörgés?

Azt nem tudom megmondani, hogy ezen dől-e el, de kétségkívül biztos ilyesmi szerep is lehet. Én nem gondolkodtam még, hogy min dől el a következő választás, mert az egy évre van, és mi kormánypárt vagyunk. Tehát én azt tudom megmondani, hogy ebben az évben mit kell a kormánynak teljesíteni, engem ez érdekel. Azt januárig meg kell csinálni. Aztán majd januárban ráfordulhatunk a kampányra.

A kormányzással kapcsolatban kénytelen vagyok még egyszer azért visszanézni, mert a sikerekről szeret beszélni. Meg ki ne szeretne beszélni a sikerekről?

Nem sok esélyt kaptam ma, mert rengeteg sikerről beszéltem volna szívesen, de valójában nem is ezért jöttünk össze. Igen?

Ha azt kell mondani, hogy mi az, ami egyértelmű kudarc volt az elmúlt években, elmúlt másfél évtizedben, akkor mit tud mondani? 

Nem mondok ilyet egyáltalán. Olyan, ami abszolút kudarc lett volna, olyan nem volt. Abszolút kudarc az, amikor látsz egy bajt, egy kihívást, egy problémát, és nem vágsz bele, hogy megold. Mi nem ilyen csávók vagyunk, ez nem egy ilyen kormány. Tehát mi látunk egy bajt, egy nehézséget, egy jelenséget, akkor mi nem elfordulunk, meg nem mentségeket keresünk, hanem akkor beleállunk.

A Tisza áradása tavaly nem ezzel kezdődött, és nem vidéki turnéval meg korrupciós ügyek emlegetésével, egy nagyon-nagyon konkrét üggyel, amit még nem is a Tisza Párthoz tartozó emberek csináltak akkor, ez a kegyelmi botrány volt. És annak kapcsán az akkor megszólalók még csak nem is feltétlenül magát ezt a botrányt emlegették, hanem az állami gondozásban lévő gyermekek helyzetét. Az például egyébként Ön szerint rendben van, azt nem lehetett volna máshogy csinálni, mondjuk, 1.200 forint jut egy intézeti gyerek étkezésére?

Szerintem az állami gondozásban lévő gyerekek ellátása rendben van. Lehetne jobb, de az rendben van, vállalható. Tehát a magyar állam azt tudja mondani, igen, a ránk bízott gyerekekkel tisztességesen bánunk, megfelelő helyen vannak, megfelelő körülmények között, és megfelelően fölkészített emberek foglalkoznak velük. Egy dolgot kellett az akkor kialakult helyzetben elrendelni, hogy a feddhetetlenséget, a pedofil ügyben való feddhetetlenséget vagy ilyen típusú vonzalmakban való érintettséget egy erőteljesebb vizsgálattal kell kiszűrni a gyermekintézményekben. De egyébként az állam teljesíti a rábízott gyermekekkel szembeni kötelezettségeit.

Nem érzi úgy, hogy magáról a konkrét ügyről, bár megrázta a Fideszt, a tavalyi évértékelő beszédének egy jelentős részét ennek az ügynek szentelte, minthogyha hónapok óta csönd volna?

Nézze, az megrázza egy közösség életét, hogyha a köztársasági elnöknek le kell mondania. Hát mi ráz meg bennünket, ha nem az?! De az az ügy, annak vége van. Azért nincs róla szó, mert világos, hogy mi történt, hogy’ történt. Aki elkövette a hibát, az felelősséget vállalt érte, lemondott, most bottal üthetjük a nyomát, vagy mit kéne még tenni?

Nem, nem feltétlenül a maguk részéről, de ahhoz képest, hogy a magyar politikai életet, nemcsak a kormánypártot rázta meg, hanem a magyar politikai életet rázta föl ez az ügy. Ehhez képest ki kellett volna…

Igen, de ugyanakkor a pirulát is kézhez kapták az emberek, vagy kézhez kaptuk, mert az történt, hogy a köztársasági elnök azt mondta: hibáztam. Kegyelmet adtam egy embernek, akinek nem kellett volna kegyelmet adni. Azt is megmondta, hogy miért adott kegyelmet, mert azt gondolta, hogy ártatlan. Ebben ő tévedett, rosszul ítélte meg. Vállalta ennek a következményét, lemondott. Tehát azt gondolom, hogy azért arra nagyon kevés példa van Magyarországon, hogy valaki ilyen egyenesen és nyíltan bevallja, hogy egy komoly hibát követett el, majd veszi a kalapját egy ilyen magas pozícióban, és lemond. Tehát azt gondolom, hogy ahogy megjött a baj, nagyon közel volt a segítség.

Nem fél attól, hogy az elkövetkezendő egy évben még ilyen csontvázak a szekrényből kieshetnek?

Nézze!

Akár egy kegyelmi ügy, akár egy jegybankelnöki.

Így nem lehet élni. Tehát azt kérdezi, hogy nem félek-e. Így nem lehet élni, mert akkor az ember egész életében retteghet, hogy nem történik-e valami, vagy nem történt-e valami, amiért majd őt veszik elő. Így nem lehet élni, és végképp nem lehet dolgozni. Becsületesen kell végezni a munkánkat, feddhetetlenül kell élni az életünket, a vállalt kötelezettségeinket teljesíteni kell, amit az adott évre kitűztünk, és megígértünk az embereknek, azt be kell váltani, aztán jöjjön az istenítélet, az emberek eldöntik, hogyan és miképpen menjünk tovább. Van mögöttünk egy tizenöt-tizenhat, sőt énmögöttem húszéves kormányzati munka, erről mindenkinek lehet véleménye, ezt meg tudja ítélni, láthatja, hogy az ország hova jutott ez alatt a húsz esztendő alatt, és dönthet.

Ön meddig tervez még?

A legjobb korban vagyok, látja.

Értem. Egyetlen egy adósságom van még, nem tudom, hogy mennyire érezte magát kényelmetlenül. Nem volt feladatom, hogy kényelmesen érezze, de az ellenkező sem.

De biztos, hogy ez jó gondolat? Ez az, amit az elején próbáltam mondani, hogy mindenhova elmegyek én, és mindenkivel beszélgetek, akivel lehet értelmesen beszélni. De hogy egy beszélgetésnek az a célja, hogy a másik kényelmetlenül érezze magát, nem egy értelmes megközelítés. Tehát csak azt akartam mondani, hogy az a minimum volt, azt hiszem, amit én joggal föltételeztem Önről, hogy majd eljövök ide, és tudunk értelmesen beszélni, és nem azzal töltjük az időt, hogy mintegy ellenzéki politikust helyettesítendő egyfolytában nyílvesszőket lövöldöz belém, úgyhogy én köszönöm a lehetőséget, hogy eljöhettem.

Nem azt mondtam, hogy ez a feladat, hogy kényelmetlenül érezze magát, de nem feladatom az ellenkezője sem. Viszont van olyan, és mai napig nyitva áll az ajtónk, egy év és két hónapja ígérte meg nekem, hogy a következő hétfőn interjúalanyom lesz, még nem tette a tiszteletét, ezek szerint egy miniszterelnököt könnyebb beszervezni, mint az ellenzéki párt elnökét. Köszönöm szépen, hogy itt volt! Orbán Viktor miniszterelnökkel beszélgettem, és iratkozzanak fel a csatornánkra, illetve kövessék be a Facebook-oldalunkat, és természetesen olvassák az ot.hu tartalmait!