Orbán Viktor interjúja az „ÖT” YouTube-csatornáján

Gavra Gábor: Tisztelettel köszöntöm az „ÖT” YouTube-csatornájának kedves nézőit, Gavra Gábor vagyok, ez pedig a „Ring” című műsorunk. Mielőtt bemutatnám mai vendégünket, arra kérem Önöket, hogy iratkozzanak fel az „ÖT” YouTube-csatornájára. Az elmúlt négy hónapban a Ring vendége volt többek között Lázár János, Karácsony Gergely, Orbán Balázs, Márki-Zay Péter, Dobrev Klára és legutóbb Toroczkai László, most pedig Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a vendégünk, akit köszöntünk, és természetesen várjuk a Ringbe Magyar Pétert, a Tisza Párt elnökét is. Ma a Ringben ketten kérdezünk Hont András kollégámmal, aki ugyanezen a csatornán egy másik műsorban már beszélgetett Orbán Viktorral. Andrásé az első kérdés. Parancsoljon!

Jó napot kívánok!

Hont András: Jó napot kívánok! Alapvetően Kötcséről lesz szó, a Kötcsén elhangzottakról meg az azután előállt szituációról, ha van ilyen, és kezdjük egyből a végén, ennek a beszédnek a végén. Ott azt mondja, hogy „mostantól kezdve mindenki tényleg tegyen meg mindent, amit tud, mert ismernek engem, nem vagyok az az ember, aki fenyegetőzik, meg durváskodik.” Nem?

Nem vagyok.

Hont András: „De higgyék el, semmi nem lesz elfelejtve, minden föl lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.” Ez kinek szól?

Gavra Gábor: Ugye, azt szokták mondani, hogy a „de” előtti rész nem érdekes.

Hont András: Igen.

Igen, de ha egy mondattal az idézet elé szaladunk, akkor rögtön világossá válik minden.

Hont András: „Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek.”

Erről van szó. Aki nem rendeli alá, nem rendel mindent alá a közös győzelemnek, annak azt nem fogjuk elfelejteni.

Hont András: Mert sokan ezt az ellenfeleknek szóló fenyegetésként értelmezték. Én inkább befele szóló üzenetnek olvasom.

A politikai kommunikációnak van ez a szépsége, mint az irodalomnak, hogy mire gondolt vajon a szerző, ezt nehéz hallgatóként azonosítani, de a szöveg magyarázza magát. Alapvetően arról van szó, hogy aki nem rendeli alá az összes erőforrását, energiáját, viselkedését, tetteit a közös győzelemnek, az számítson arra, hogy ezt nem fogjuk elfelejteni.

Hont András: Mert van ilyen a Fideszben?

Persze, minden pártban van. Olyan közösséget még nem láttam, ahol mindenki 100 százalékban alárendelné magát a közös céloknak.

Gavra Gábor: De az eddigi választások előtt, legalábbis a nyilvánosság előtt nem hallottunk Öntől ilyet.

Ennél durvábbakat is mondtam.

Gavra Gábor: Befelé. Kötcsén? Merthogy az zárt volt?

Igen, igen, mert – hogy mondjam? – nem akartam én ezt kidobolni, csak miután ez most nyílt volt, hát…

Gavra Gábor: Magyar Péter úgy magyarázta ezeket a szavakat, egyébként hasonlóan Önhöz, hogy befelé szólt, merthogy lázadás vagy palotaforradalom-közeli helyzet van a Fideszben. Ez már nem hasonló ahhoz, amit Ön mond…

Valóban.

Gavra Gábor: …és ebben akar rendet tenni. A palotaforradalom és a demotivált bázis vagy a demotivált káderek között – hogy mondjam? – van egy olyan egyértelmű határ?

Igen, de azt nem mondanám, hogy motiválatlanok lennének az embereink, vagy ahogy Ön mondja: kádereink, hanem egész egyszerűen azt akartam mondani, hogy van egy időszak minden kampányban, ameddig lehet jópofáskodni, meg egy-egy stikli is talán még belefér, vagy ki lehet magyarázni, vagy legalábbis bocsánatos bűnnek számít, de van egy olyan szakasza minden mérkőzésnek, így a választási mérkőzésnek is, ahol már nem lehet viccelődni, mert ott már minden hiba kijavíthatatlan. És most ebbe a szakaszba léptünk bele. Tehát jó, ha ezt mindenki az elején tudja, csak ennyit akartam mondani, nem többet ennél.

Gavra Gábor: Ugye, 2018-ban, és lehet, hogy egyébként ezért értették jó néhányan úgy, hogy ez kifelé vagy kifelé is szól, 2018-ban mondta azt, hogy – méghozzá március 15-én, a békemeneten, hogy – a választás után elégtételt vesznek, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt. Ebből akkor lett valami? Vagy…

Azt hiszem, talán igen. Az elégtétel szó a magyar nyelvben erősnek hangzik, de ha…

Gavra Gábor: És mi volt az?

…esterházysan nézzük úgy, ahogy írva vagyon, akkor az egy fair kifejezés, nem? Tehát az elégtétel azt jelenti, hogy nem leszel durvább, mint amilyen durvák voltak veled szemben, vagy azt jelenti, hogy amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten, nem több. Ugye, jogvégzett volnék, emlékszem, meglepetésként tanultam első évfolyamban, amikor elmagyarázták, hogy a talio elve, a „szemet szemért” egy civilizációs vívmány. Az ember azt gondolná, hogy micsoda barbárság, de valójában nem, mert a szemet szemért van, az azt jelenti, hogy nem lehet egy szemért kettőt elvenni. Ilyen értelemben az elégtétel egy elég korrekt kifejezés, mert mindenki tudja, hogy amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Ugyanakkor, ha ez bosszúvá válik, akkor szerintem az nem jó. Tehát az elégtétel meg a bosszú között szerintem van különbség. Ugye, a bosszúval az a baj, hogy hátrafele van. Tehát akkor olyasmivel foglalkozol, ami már megtörtént, miközben egyébként megnyertél egy választást, és azzal kéne foglalkoznod, ami előtted van. És ez hátrafele fordítja a fejed, a figyelmedet, a gondolataidat, ezért nem túl szerencsés dolog bosszúállással kezdeni egy választási győzelem utáni időszakot. Ezért az elégtétel is, ha volt is, olyan nagyon emlékezetesnek nem maradt meg, ha jól látom. Ráadásul van az a kínai bölcsesség is, hogy…

Gavra Gábor: A Hír TV-t vették el vagy vissza Simicska Lajostól, és ott zajlott le egy tisztogatás.

Nem vettünk mi el senkitől semmit, nem szokásunk nekünk az. A jobboldalon belül vannak érdekcsoportok, aztán lerendezték ezt egymás között, nem kellett a politikának ezzel foglalkoznia.

Hont András: Hogyha úgy alakul a helyzet, elképzelhető egy ilyen átrendeződés az áprilisi választás után?

Minden választás után van átrendeződés. Tehát a választások egy nemzet életében vagy egy közösség életében fontos pillanatok. Tehát azok nem azért vannak, hogy úgy tegyünk másnap, mintha mi se történt volna. A választás után meg kell vonni a mérleget, le lehet vonni tanulságokat, abból lehet következtetéseket is levonni. Tehát nem érdemes kihagyni azt a lehetőséget, amit egy választás jelent. Az egy cezúra. És akkor bizonyos dolgokkal el kell számolni, egymással is őszintén meg kell beszélni, hogy ki mit tett bele, azt tette-e bele, amit vártunk tőle, semmi nincs elfelejtve, azokat föl kell hozni, vagy így, vagy úgy egymás között el kell rendezni, vagy meg kell bocsátani egymásnak, vagy elnézést kell kérni, vagy meg kell válni egymástól. Szóval a választás után ez így van. Ráadásul a magyar választás után, ha győzöl, különösen, hogyha én alakítok kormányt, akkor még egy nehézség is adódik, mert, ugye, én nem múltbeli érdemek alapján szoktam toborozni a kormányt, hanem abból a szempontból próbálom a szerkezetét is meg a személyeket is összeállítani, hogy mi vár ránk, nem a kormányra, hanem az országra, tehát milyen időszak lesz a következő négy év, és ahhoz milyen kormányzati struktúra kell. Ha valaki végignézi – persze az embereket ez nem érdekli, mert politika a politikáról, de – hogy hányfajta struktúrával próbálkoztam 1998-tól kezdve, hogy miért alakult az egyik így, a másik úgy, a harmadik meg amúgy, mind különböző volt. 14-től 8-ig terjedt a minisztériumok száma, hol volt csúcsminisztérium, hol nem. Ez mind attól függött, hogy mit gondoltam arról, mit gondoltunk közösen, beszélgetések eredményeképpen arról, hogy milyen típusú kihívások lesznek előttünk a következő négy évben, és hogyan lehet arra jó kormányzati válaszokat adni. Ez azt is mutatja, hogy mi egy luxus, ha már ez egy ilyen közkeletű kifejezés, politikai luxusban éltük az életünket hosszú időn keresztül, mert nincs koalíciós kényszer. Egy koalíciós kényszerhelyzetben te nem teheted meg, hogy a jövőre gondolva állítod össze a kormányodat, hanem akkor egy belső feszültségrendszert kell kordában tartanod, hiszen nem egyedül vagy a kormányrúd mögött. És rajtam kívül nincs is ma szerintem Európában egyetlen olyan miniszterelnök sem, aki azt a luxust megengedhetné magának, hogy amikor a következő kormányról gondolkodik, akkor kizárólag az ország előtt álló kihívásokból akarja levezetni, hogy milyen kormánystruktúra és milyen vezetők legyenek. Ez egy nagy előnye szerintem a magyar politikának.

Hont András: Ha már a kormány vagy a kormányzás szóba került, akkor a kötcsei bejelentés, a tényleges, tehát a politikai cselekvést elindító része egy nemzeti konzultáció meghirdetése volt. Itt ezzel kapcsolatban bennünk kételyek merültek fel, amikor még nem is ennek a tartalmát, mert arról majd külön beszéljünk, adókról, gazdaságról, miegyebekről, hanem csak a kormány szerepét illetően.

Gavra Gábor: Igen, ugye, itt legalábbis 2010 óta a nemzeti konzultációkat a kormány szervezi. Azelőtt ellenzékből a Fidesz konzultált, így lett például Sólyom László, a Fidesz köztársaságielnök-jelöltje 2005-ben.

Valóban.

Gavra Gábor: Csak, ugye, itt az a helyzet, hogy a kormány – nem is kell annyira szerintem sarkítani – a legnagyobb ellenzéki párt, és mondjuk azt, hogy a Fidesz egyetlen esélyes kihívójának a lejáratására szervez egy konzultációt, nyilván sok közpénzből.

Ilyet nem szabad csinálni. Ezzel egyetértek. Tehát úgy kell a konzultációs kérdéseket megfogalmazni, hogy az korrekt legyen, és a fönnálló jogszabályoknak megfeleljen.

Gavra Gábor: És az nem korrektebb, hogyha a kormány nem szól bele ebbe a választási kampányba?

Mert amit Ön mond, az ráadásul jogszabályok lehetőségén is túl van. Tehát szerintem az egyik pártnak, mondjuk, egy kormányzópártnak az ellenzéki párt valamelyik javaslatáról konzultációt szerveznie jogilag nem lehetséges. Lehet konzultációt szervezni arról a kérdésről, hogy hány kulcsos adó legyen, egyetért-e azzal, hogy így legyen, vagy úgy legyen, de már dolgoznak rajta a jogászok, látom az izzadságcseppeket a homlokukon, hogy hogy’ kell ezt úgy megfogalmazni, hogy a jog meg a politikai jóízlés határain belül maradjon.

Hont András: De azért a Fidesznek kedvező legyen.

Nem szoktunk magunk ellen dolgozni.

Hont András: De ezt feszegette Gábornak a kérdése, hogy nem szoktak maguk ellen dolgozni, de mégis közpénzből, a kormány szervezésében úgy, hogy a Fidesznek azért ez jó legyen a választás…

Gavra Gábor: A Fidesznek legyen jó, és nyilván a Tisza Pártnak legyen rossz.

Jó, de ez elkerülhetetlen abból a szempontból, hogy beülök az autómba, és elmegyek egy politikai gyűlésre. Én az állam autójába ülök, egy állami sofőr visz oda, az ellenzéket meg nem. Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy az ellenzék–kormánypárti helyzetnek mind a két oldalon vannak következményei, előnyei is meg hátrányai is. Azt elgondolni, hogy létezik olyan helyzet, amikor a kormánypártiságnak csak előnyei vagy csak hátrányai vannak, és az ellenzékiségnek csak előnyei, olyan nincs, hanem ez egy olyan helyzet, amelyik így van. Amikor én például az ellenzéket vezettem, tizenhat évig vezettem a magyar ellenzéket, és meg kellett küzdenem kihívóként a kormánypárt vezetőjével, akkor volt egy ilyen egyensúlytalanság. Inkább a mérték itt az érdekes.

Gavra Gábor: Rossz néven vették ezt Önök. Én emlékszem rá, hogy azért…

Nem esik jól az embernek, de a mérték számít. Vannak jogszabályok, azok rögzítik a szabályokat, meg van egy politikai kultúra, ami megengedi, hogy ez még belefér, ami meg túlzás, az már nem. A mérték az érdekes szerintem.

Hont András: Egyébként vannak jogszabályok, amelyeket egyébként főleg egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező többség azért adott esetben meg is tud változtatni.

Igen, de szerintem, ha ezt nézzük, hogy a pártok versenyére vonatkozó szabályrendszer Magyarországon hogyan változott a Fidesz kétharmada alatt, akkor szerintem, persze nem tudok visszaidézni minden jogszabályváltozást, de összességében azt mondhatom, hogy az fair volt.

Gavra Gábor: Ugye, most egyébként ez nekem legalábbis a harmadik interjú ma ebben a tárgykörben. Schiffer Andrással, illetve Deák Dániellel és Horn Gáborral beszélgettem korábban erről. András, Schiffer András azt mondta, hogy a kormányzati kommunikációban, kormánypropagandában szerinte 2010 óta, sőt talán a valaha volt legsúlyosabb határátlépés, ha ez a konzultáció valóban elindul. Horn Gábor egyenesen választási csalásnak nevezte ezt, merthogy a kormány pénzzel, az adófizetők pénzével beszáll nyilvánvalóan a Fidesz oldalán a választási kampányba, nyilvánvalóan a Tisza ellenében.

Na, ebből is látszik, hogy nagy tudás, nagy baj, tehát az ész nem mindig szolgálja az ember javát, mert elő szokott az fordulni, itt most okos embereket idézett meg, hogy előreszaladnak. Nyugalom! Majd, ha látják a kérdéseket, látják a konzultációt, akkor érdemes ilyen súlyos vádakat megfogalmazni. Ismeretlen nemzeti konzultációs kérdések esetében ilyen durvákat mondani némi értelmiségi gőgöt mutat nekem. Már anélkül, hogy ismerném a vizsgálatom tárgyát, már van vizsgálati eredményem – azért ez szerintem a polgári kultúrán kívül van.

Hont András: Jó, rendben. Ha már vádak, essünk azon túl, ami mostanában a nyilvánosságot így mozgatja, mert nyilvánvalóan meg szeretnénk kérdezni mindent ebben az interjúban, amiről aztán utólag el fogják mondani, hogy nem kérdeztem meg, vagy nem kérdeztük meg.

Ez elkerülhetetlen, kedves András.

Hont András: Igen. Szóval Hatvanpuszta. Ez jelen pillanatban egy neuralgikus pont, és már részben akkor is az volt, amikor mi beszélgettünk legutoljára itt. De azóta történt sok minden. Ezt elegánsan próbálja letolni magáról azzal, hogy nem tudja, hogy ott mi történik, nem tudja pontosan, hogy miről van szó, édesapjának a birtoka.

Nem ezt mondom, nem ezt mondom.

Hont András: Hanem?

Hogy semmi közöm hozzá. Az nem ugyanaz.

Gavra Gábor: Ugye, amikor Hont kollégának adott itt, az „ÖT”-ön egy interjút, akkor szóba került Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és egyébként hosszabban Matolcsy Ádám meggazdagodása. És néhány hete volt Király Tamás barátomnál az Ultrahangon, és Tamás szóba hozta Hatvanpusztát, ahol Ön a válaszában azt mondta, hogy az édesapja tulajdonában álló gazdaság az épületegyüttes, ami egy impozáns épületegyüttes, azt lássuk be. Az ellenfelei, kritikusai azt mondják, hogy ez egy körülbelül hatmilliárdos, kastélyszerű komplexum. Most állásfoglalás nélkül, hogy Ön mond-e igazat, az ellenfelei állítanak-e helyes dolgot ez ügyben, tehát, hogy Hatvanpuszta egy félkész gazdaság, ami az édesapjáé, vagy egy hatmilliárdos, kastélyszerű beruházás; nem lenne egyszerűbb, hogyha ezt kinyitnák a nyilvánosság előtt, és megmutatnák, hogy mi van ott?

Ami az enyém, azt szívesen megmutatom. Felcsúton szoktak lenni újságírók, néha a budai házam előtt is szoktak lenni. Persze, az én életem egy nyitott könyv, van is vagyonbevallásom, de ami nem az enyém, ami nem rám tartozik, amiért nem én tartozom felelősséggel, azt nem mutogatom meg, mert nem az enyém. Egész egyszerűen nincs hozzá közöm, úgy, ahogy az előbb mondtam.

Hont András: Kötcsén beszélt…

Ha azt akarja mondani a kérdésével, hogy az egész így kellemetlen, énnekem nem kellemetlen az egész.

Hont András: Kötcsén beszélt…

Azt akarom mondani, azért nem, mert az én tűréshatárom meg az én mértékegységeim valószínűleg máshol vannak, mint az Önöké. Tehát ez a Hatvanpusztával való, szerintem alapvetően politikai propagandacélú nyesztetés sehol sincs ahhoz, amin én már többször átmentem. Bocsánat, ez egy könnyű délutáni tea.

Hont András: Mindjárt nem lesz annyira könnyű, amit most fogok kérdezni…

Bocsánat, kettőezer-tizenvalahányban, nem tudom, melyik kampány előtt, ez minden választás előtt így van, rabruhában volt velem kiplakátozva az egész ország, ott ültem rács mögött. Tehát ehhez képest most, hogy az édesapámnak van-e gazdasága, és az milyen, ez egy délutáni tea.

Gavra Gábor: Ez a Jobbiknak volt annak idején…

Már nem emlékszem, ki volt, csak arra emlékszem, hogy ott mentem a gyerekeimmel, azt kérdezték, hogy miért vagyok kiplakátolva? Na, mindegy. Szóval – hogy mondjam? – ez az egész dolog, ami Önöknek úgy tűnik, mintha valami nagy dolog lenne, az én életemnek mindennapos része.

Hont András: Higgye el, hogy a mi életünknek is vannak olyan mindennapos részei, amit mások nem szívesen vállalnának.

De ezt a meccset én nyerem.

Hont András: Ebben valószínűleg igaza van. Viszont Kötcsén emlegette többször is a feleségét, hiszen a kötcsei nap előtt volt a házassági évfordulójuk.

Kétszer említettem meg, igen.

Hont András: És Hatvanpusztával kapcsolatban a feleségét, Lévai Anikót elő szokták hozni. Igaz-e az, hogy ő ott intézkedik, bármiféle ráhatása van, vagy ez nem így van?

Amikor az apám megkéri valamire, akkor nyilván segít neki, de egyébként – még egyszer mondom – ez egy gazdaság, mindig is az volt, 1823 vagy 1825 környékén hozták ezt létre, kétszáz évvel ezelőtt, mindig is gazdaság volt, most is az. Szeretném, ha egyszer elkészülne. Remélem, hogy ez ebben az évben megtörténik, apámnak sikerül ezt végre üzembe helyeznie, és elkezd rajta gazdálkodni, és remélem, hogy sikeresen is fog majd ott gazdálkodni.

Gavra Gábor: Még Hatvanpusztával kapcsolatban volt egy veszélyesnek tűnő jelenet, egy olyan autós üldözés, ami Hadházy Ákos és állítása szerint a hatvanpusztai biztonsági őrök között folyt. És nyilván erre is azt fogja mondani, hogy semmi köze hozzá…

Bingó!

…de, oké, csak az, amiatt nem, szóval azt nem gondolja-e veszélyesnek, hogy az édesapja tulajdonában álló ingatlan biztonsági őrei, a saját és a megválasztott országgyűlési képviselő testi épségét veszélyeztető helyzetbe bonyolódnak, és azt hiszem, hogy itt nem mentem messzebb, mint amit…

Azt gondolom, Hadházy Ákos köszönettel tartozik nekem, mert belőlem él, én tartom el. Ha én nem lennék, akkor őneki nem lenne politikai karrierje. Ő abból él hosszú-hosszú évek óta, hogy megpróbál engem mindenfajta dolgokban fülön fogni. Ebből él, ebből van nyilvánossága, ez teremt neki lehetőséget, egész odáig, hogy fogja magát, oszt’ bemegy más tulajdonában álló – ez esetben az édesapám tulajdonában álló – területekre, ami nem a legdicséretesebb szokás. Most ehhez képest én nem tudok mit hozzátenni azon kívül, hogy Hadházy Ákos megköszönheti, hogy adok neki egy esélyt arra, hogy…

Hont András: Sőt, annyira, a kapcsolat…

…politikusként életben maradjon, mert ha hirtelen valakinek kéne mondania valamit, hogy mégis ez az ember mit tett le az asztalra, vagy mit csinált, akkor azon kívül, hogy utánam szaglászik sikertelenül, mást nem nagyon tudnánk fölidézni.

Hont András: A kapcsolat ráadásul régebbi, mármint Hadházy Ákos és az Ön kapcsolata.

Azt hiszem, fideszes volt, nem?

Hont András: Így van. 2006-tól volt önkormányzati képviselő Szekszárdon, most akkor az egyik fő perzekútora Önnek, a legesélyesebb ellenzéki párt vezetője két évvel ezelőtt még az első sorban tapsolt Önnek Tusnádfürdőn.

Mindenhol, ahol megjelentem, egész’ pontosan.

Hont András: Igen, a fő…

Remek mondataim vannak abból az időszakból, hogy milyen jól kormányzunk, mármint a Tisza Párt mostani elnökétől.

Hont András: Mármint amit személyesen Önnek mondott?

Nem, amit nyilvánosan elmondott, hogy „soha ilyen jó a fiataloknak még nem volt…”

Hont András: Tudom, ezt én is idéztem egyszer, ez a Magyar Nemzetben jelent meg, egy interjú vele. És először is kiraktam mindenféle megkötés nélkül, tehát nem mondtam meg, hogy ki mondja, a kommentelők elküldtek a felmenőmbe, majd közöltem, hogy ez az ember, akire egy hete szavaztak. Mindegy, igen, ez volt, de azt hittem, hogy valami…

De a Fidesz egy nagy keltető. Most azért, ha most kiragadjuk magunkat a napi lökdösődésnek a dimenziójából, azért mégiscsak egy fantasztikus sikertörténetről beszélünk, nem? Mégiscsak arról van szó, hogy néhány évvel a rendszerváltást megelőzően, a nyolcvanas évek közepén összeálltak fiatalok, belelkesítettek más fiatalokat is, és azt mondták, hogy most itten más jövő lesz, mint amit elterveztek nekünk, ezt össze fogjuk dönteni, amit kommunizmusnak hívunk, az oroszok hazamennek, vagy hazaküldjük őket, a Szovjetuniónak vége van, és egy más világ lesz. És ebben nekünk is kell valami hely, egy lehetőség, gyertek, csináljuk, és hívtunk rengeteg embert. És onnantól kezdve, mondjuk, 1988-tól, ahogy alakult a Fidesz, egészen a mai napig több ezer ember kapott lehetőséget arra, hogy valamit tegyen a közösségéért, ha kis karriert akart építeni, talán még azt is építhetett, szóval azt gondolom, hogy a Fidesz egy fantasztikus sikertörténet. Elhagytak bennünket időnként emberek, nyilván ők úgy gondolják, hogy mi hagytuk el őket, és máshol folytatták a politikai pályafutásukat, Fodor Gábor miniszter volt az MSZP–SZDSZ-kormányban, hogy rögtön az első ilyen esetet hozzam, tehát a Fidesz egy nagy keltető. És szerintem ez összességében, ha most ebből leveszem az árulást, meg a hűtlenségnek a problémáit, most ezt vegyük le, és csak úgy nézem, mint egy társadalmi jelenséget, az nagy dolog, hogy volt harminc-egynéhány éven keresztül egy olyan szervezet, amely folyamatosan hozott föl fiatal embereket a közéletbe. Szerintem most hiába kerültünk szembe néhány korábbi fideszessel, ettől még ez a folyamat maga, amiről beszélek, szerintem egy nagy folyamat. Azt hittem, hogy a Momentum ezt meg fogja újrázni. Amikor a Momentum létrejött, akkor először azt gondoltam, hogy itt egy lehetőség, azt csinálják ezek a srácok is…

Gavra Gábor: Török Gábor látta Fekete-Győr Andrásban a fiatal Orbán Viktort.

Hát igen, hogy ott… Most ezt nem tudom megmondani személyesen, de hogy…

Gavra Gábor: Ő látta.

…de hogy egy történelmi korszaknak lehet, hogy vége van, jönnek a fiatalok, és lehet, hogy a Momentum őket be fogja hozni a közéletbe, és az jó, majd megvitatjuk egymással, amit meg kell vitatni. De aztán ez az esély elesett. És nem is jött azóta ilyen újra. Tehát a Fidesz az utolsó nagy igazi keltető, reptető.

Gavra Gábor: Zárjuk le szerintem a Hatvanpuszta-kérdést, de van egy friss fejlemény. A felvételünk napján, ugye, kedd kora este, késő délután beszélgetünk, és szerda reggel láthatják a nézők ezt az interjút, a felvételünk napján volt az a hír, hogy a már mindkettejük által, sőt az általam is emlegetett Hadházy Ákos két, szerinte lerombolt műemlék istálló miatt feljelentést tesz Hatvanpuszta ügyében. Abban egészen biztos-e, Miniszterelnök úr, hogy a hatvanpusztai építkezés mindenben a törvényeknek megfelelően történt?

Erre csak az tud válaszolni, aki ezt csinálta. Ha erre válaszolnék akárhogyan, azzal azt ismerném el, hogy én ennek a részleteit ismerem. De még egyszer megismétlem: azon kívül, hogy Hadházy Ákost eltartom a létezésemen keresztül, ehhez az egész ügyhöz nincs közöm.

Hont András: Jó, beszéljünk akkor egy kicsikét tágabban, nem Hatvanpusztára szűkítve, itt azért nagyon sokan az elmúlt tizenöt évben komoly ingatlanvagyonokat szereztek.

Meg másfajtákat is.

Hont András: Meg másfajtákat is. E körül szintén egy ilyen, politikai párbeszédnek nem nevezném, monológok sora bontakozik ki. A már emlegetett Schiffer András barátunk azt mondta, hogyha már egyszer a NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere úgy kezdte a működését 2010-ben, hogy különadókat vetett ki, akkor…

Nem így kezdte, de így folytatta. Igen? Bár egy bankadót kivetettünk valóban az elején, igen.

Hont András: Igen. Meg a…

De az később jött. Kereskedelem, energia…

Hont András: Nem, a tömegkommunikációs cégek különadója azért 2010 őszén volt.

Na jó! De…

Gavra Gábor: Volt végkielégítések…

Az elfajzás később, tehát – hogy mondjam? – a szélesebb politikává válása vagy gyakorlattá válása a különadóknak inkább későbbre teendő, de valóban volt ilyen.

Hont András: De András azt mondja, hogy ki lehetne húzni a rosszízű politikai méregfogát ennek a kérdésnek, hogyha semlegesen, nem leszámolás módjára szektorális különadót vetnének ki azokra, akik látványosan gyarapodtak, ő kifejezetten az ingatlanvagyonról beszélt. Ez annyiban a témánkba vág, hogy a magyar adórendszer kifejezetten hangsúlyos eleme volt a kötcsei beszédnek, hogy mi különbözteti meg a magyar adózást, adótípusokat a nyugat-európaitól, az unióstól általában, és ha jól értjük az apró jelekből, mint a sokmilliárdos nemzeti konzultáció, ez központi elem lesz az elkövetkezendő időszakban.

Ne szaladjunk előre a sokmilliárddal, várjuk meg azt is, hogy mennyibe kerül, nem tudjuk, András.

Hont András: Jó, oké, rendben. Nem tudjuk, hogy mennyi…

Gavra Gábor: Ha ingyenes lesz, mármint az adófizetőknek, akkor helyreigazítunk.

Az adófizetők biztos kapnak annyi információt, mint amennyi pénzükbe kerül, ez garantálhatom.

Hont András: Értem.

Gavra Gábor: Oké.

Mármint a konzultáción keresztül.

Hont András: Visszatérve a szektorális különadóra. Ez járható út lenne, vagy nem járható út?

Én semmilyen adóemelésnek nem vagyok híve, tehát ez az én kiindulópontom. De ez egy másik kérdés, mint ami történt velünk az elmúlt 35 évben, mert, ugye, végül is erről beszélünk, hogy volt egy…

Hont András: Én csak 15-öt említettem, de kitolhatjuk 35-re is.

Igen, de valójában hogyha valaki ránéz, mondjuk, egy komolyabb gazdasági elemzésre, és megnézi, hogy a ma létező magyarországi tőkéscsoportok honnan jönnek, mi az eredettörténetük, és ezt próbálja politikai kurzusokhoz kötni, akkor fifty-fiftyt fog találni. Ez a véleményem.

Gavra Gábor: Tehát a fele fideszes vagy kormányközeli, vagy…

Nem, nem, hanem mikor honnan jön, melyik időszakból. Mert 35 évről beszélünk. Most arról beszélünk, hogy volt itt egy Magyarország államosított gazdasággal. Persze bizonyos vezetőknek meg kiemelt helyen lévő embereknek valami stikliken keresztül lehetett azért valamennyi komolyabb magántulajdona, de ez nem egy magántulajdonra épülő társadalom volt. És innen elindultunk egy piacgazdaságba, egy magántulajdonra épülő gazdaságba, és elkezdett működni a gazdaság, nem államilag szervezett módon, aminek most látjuk az eredményét. Vannak szegényebbek, van középosztály, vannak gazdagok, vannak tőkevagyonok, és vannak cégek, vannak nagy gazdasági döntések fölött diszponáló magánemberek, akik gyárakat hoznak létre, vagy zárnak be, és így tovább. Tehát létrejött egy másik világ. Most ehhez van, aki idegesen viszonyul, van, aki meg úgy viszonyul, hogy de hát végül is azt akartuk – nem? –, hogy jöjjön létre valami ilyesmi. Most hogy ebben van olyasmi, amit nem szeretünk, meg nem tetszik természetesen, hogy vannak benne stiklik, talán azt is el tudom ismerni, de hogy ez kizárólag valami jobboldali vagy a mi kormányzásunkhoz köthető jelenség lenne, azt nem tudom elfogadni, mert ez az egész 35 év egy egybenézendő folyamat. Most nem akarok megnevezni baloldali kötődésű vagy baloldali időszakban fölemelkedett tőkéscsoportokat meg családokat, mert Hadházy úr él ebből, nem én, de ez itt van előttünk. Az a kérdés, hogy’ viszonyulunk ehhez, hogy akarunk-e valamilyen vagyondézsmát vagy -adót, vagy nem tudom, mit, annak eredményeképpen, amit látunk, kivetni. Én óvnám magunkat ettől.

Gavra Gábor: Ugye, itt az a kérdés, és erre például a Fidesz, amikor, mondjuk, Ön és Simicska Lajos összevesztek, vagy összekülönböztek, és…

Nincs tudomásom ilyesmiről. Igen?

Gavra Gábor: Kettő…

Nem vesztem én össze senkivel se.

Hont András: Azt mondta Simicska Lajosról szó szerint, hogy sajnálatos, hogy egy ember hogy’ tud ilyen mélyre süllyedni? 

Igen, de…

Hont András: Ezt azért dicséretnek nem nevezném.

Igen, de összeveszés az, amikor te ott vagy. Ugye? Én soha nem… nagyon kevés emberrel vesztem össze egész életemben, mert nagyon gyakran inkább úgy vagyok vele, hogy fölállok, és otthagyom. Most miért keressem a bajt? Velem összeveszni nem könnyű dolog, azt akarom csak mondani.

Gavra Gábor: Politikusok ezt szokták, azt hiszem, jogászkodásnak nevezni, tehát hogy ez nem összeveszés, hanem valami más, ami Önök között történt Simicska Lajossal.

Szakítás. Hívjuk szakításnak.

Gavra Gábor: Szakítás.

Hont András: Azóta nem is beszéltek?

Elhidegülésnek. Ugye, itt egy diákkori dologról beszélünk.

Gavra Gábor: Igen, méghozzá a középiskolás korból.

Hogyne, mert egy gimnáziumba jártunk Székesfehérváron. Igaz, nem voltunk osztálytársak, mert Lajos talán kettővel följebb járt, mint én, és ő d-s volt, én meg b-s. A b-sek voltak az angolosok, a d-s volt az általános, talán így kell fogalmazni. De együtt jártunk Vidi-meccsekre, és nagyon sok mindent tanultam Lajostól, sőt volt egy időszak, amikor az egyetemi fölvételi vizsgára való fölkészülést is együtt csináltuk. Éppen volt valami motorbalesete, és akkor elzarándokoltam hozzá rendszeresen, és átvettük a jogi karra való fölvételhez szükséges történelmi tételeket. Tehát valóban, itt van egy régi, nagy, diákkori dolog, nem is akarom én ezt elrontani, és eltagadni sem akarom meg átalakítani, mindegy, mi történt utána, nem akarom én ezt átírni, mert ez nagyon szép időszaka volt az életemnek, nem Lajos miatt, hanem úgy általában, az ember 18 éves korában sok jó dolgot gyűjt össze. Aztán alakult, ahogy alakult. Lajos egy nagyon sikeres vállalkozója volt szerintem és tőketulajdonosa annak az időszaknak, amiről most beszélünk az elmúlt harminc-egynéhány…

Hont András: Ez a beszélgetésnek az elkalandozós része, ami így természetes, mert egy beszélgetés az ilyen, de Simicska Lajos…

Nem állhatunk haptákba.

Hont András: Nem, ez így igaz. És Simicska Lajos kvázi véletlenül került szóba. De ha már szóba került, akkor megkérdezem, azóta nem is beszéltek?

Nem. De volt, ahol ott…

Gavra Gábor: Oké. Na, amikor az a szakítás bekövetkezett…

Jó, csak azt akarom mondani, hogy merthogy persze, csak elrontanánk a dolgot, nem? Ennek a nagyobb része az egy jó történet. 

Gavra Gábor: Nem beszélnek, kész.

Ha elkezdenénk beszélni, akkor az egész rossz lenne. Hagyni kell ilyenkor az egészet.

Gavra Gábor: Jó, hogy mondjam, a fölött szerintem napirendre tudunk térni, hogy Orbán Viktor és Simicska Lajos nem beszéltek 2015 óta, viszont 2015 és 2018 között, amikor Simicska Lajos, mondjuk azt, hogy a Jobbik mögé állt a magyar politikában, és Önökkel szemben foglalt állást, akkor Önök nagyon érzékenyek voltak arra, hogy a Jobbik úgymond a zsoldosa Simicska Lajosnak. Ezzel kapcsolatban azért felvetődik kérdésként, és egyébként Schiffer Andrással beszélgettünk szintén erről, aki nyilván baloldaliként erre duplán érzékeny, hogy mi a helyes távolság a politikus és a nagytőkés között.

Fontos kérdés.

Gavra Gábor: Szerintem is fontos kérdés. Ugye, a felvételünk estéjén most még lesz – mire a kedves nézők látják: volt – a magyar–portugál meccs. De a múlt héten Ön az ír–magyarra Csányi Sándor cégének magánrepülőgépével ment.

Az MLSZ elnökének a meghívására, az MLSZ elnökének a gépén és az ő társaságában mentem el, mint ahogy mindig is ezt teszem.

Gavra Gábor: Igen, a Kormányzati Tájékoztatási Központ is azt mondta, hogy a szokásoknak megfelelően ment.

Volt erről egy nagy vita a magyar parlamentben, hogy ez helyes-e, ha a miniszterelnök ilyet tesz, vagy nem. Ezt egy bizottság végigvitatta…

Gavra Gábor: Pont ezt vetnénk mi föl.

Igen. De volt egy ilyen döntése a bizottságnak, hogy rendben van. Tehát én a magyar parlament jóváhagyásával teszem, amit teszek.

Gavra Gábor: Amikor az MLSZ elnöke, Csányi elnök úr, aki egyben a leggazdagabb magyarok egyike meccsre hívja…

Igen?

Gavra Gábor: Sőt, meghívja a miniszterelnököt.

Hont András: A kettő közül az egyik.

Gavra Gábor: Akkor ez azt jelenti, hogy Csányi elnök úr fizeti ezt, vagy a miniszterelnök beszáll ebbe?

Az én utamat ilyenkor a magyar állam fizeti, mert az MLSZ meghívására megyek, és akkor kifizeti a magyar kormány ezt – azt hiszem – az MLSZ-nek. Így történik ez. Ez azért történik így, mert miután a parlament ezt végigvitatta, mint egy nagy ügyet, és határozatot hozott, hogy hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket, abból ez következik. Tehát azért van így, mert én betartom azt, amit egyébként a parlament megvitatott.

Gavra Gábor: Ez a távolság…

De az igazság az, hogy fizettem valamennyit, mert az ultiban buktam most legutóbb. Általában ulti van, és hazafele vesztettem.

Gavra Gábor: Jó, de ez a távolság, ami Magyarország miniszterelnöke és az egyik leggazdagabb magyar, aki egyébként az MLSZ elnöke, között van, ebben az esetben, az, most az egy dolog, hogy megfelel-e a jogszabályoknak, de megfelel-e Orbán Viktor, a magát plebejusnak mondó Orbán Viktor személyes ízlésének?

Persze. Szerintem itt valami félreértés van. Tehát minden ország miniszterelnöke személyesen ismer minden gazdag embert az adott országban. Lehet, hogy van egy méret, ami fölött ez nem lehetséges, mondjuk, lehet, hogy az Egyesült Államok elnöke nem tud ismerni minden amerikai gazdag embert, de szeretne – nyilvánvalóan. Tehát amikor arról van szó, hogy mi a távolság, az nem jelenti, hogy nem ismerjük, úgy teszünk, mintha nem ismernénk egymást, nem ultiztunk volna együtt, nem néztünk volna együtt mérkőzést, nem nőttünk volna föl egy faluban, nem jártunk volna egy gimnáziumba. Tehát aki ezt akarja előadni, az egy marha. Van az életnek egy természetes rendje. Én minden nagy magyar, azt hiszem, hogy talán minden nagy magyar tőketulajdonost ismerek, tudom, hogy kicsoda. 

Gavra Gábor: Én is.

Van hozzá személyes viszonyom. De ez egy dolog. Amiről beszélünk, az, hogy a tőke és a nagytőkések, amikor üzletet csinálnak, akkor a saját hasznukat nézik. Ezért üzletemberek. Amikor én gazdaságpolitikát csinálok, én azt nézem, hogy a közérdek, a közjó, az összes magyar ember összeszámított érdeke hogyan szolgálható a legjobban. Ők az üzlettel foglalkoznak, én meg a gazdaságpolitikával. És én sosem foglalkozom üzlettel. Nem vagyok hajlandó sem tárgyalni senkivel olyan ügyről, ami arról szól, hogy akkor hogyan lehet itt valamiből pénzt csinálni. Adóról, gazdaságpolitikáról, fejlesztésekről lehet beszélni velem, az egy gazdaságpolitikai kérdés, de velem üzletelni nem lehet, még soha senkinek nem sikerült, és nem is fog.

Hont András: Hát most nyertek ultiban valamennyit.

És én most buktam.

Gavra Gábor: És a politikaidöntések függetlensége, mondjuk azt, hogy az Önnel sűrűn egy légtérben tartózkodó nagytőkésektől mennyiben biztosítható?

Nézzünk egy konkrét ügyet. Ha megnézi az OTP-nek a történetét, akkor azt fogja látni, hogy én nagyon sok olyan döntést hoztam, nagyon sok olyan kormánydöntés született, magam is pártfogoltam ezeket, amelyek a magyar bankokat segítették. De hoztam olyan döntéseket is, amelyek nem segítették őket, mert megskalpoltam, vagy megadóztattam őket.

Hont András: A tranzakciós illetéket emlegette Kötcsén is.

Így van. Például a bankadó. Most gondolhatja, hogy Csányi Sándor nem szokta az égnek dobálni a kalapját a bankadó miatt. Vagy, ha ránézünk az OTP-nek az éves beszámolójára, amit ő mindig elmond nekem, hogy kedves Viktor, ha megnézed, akkor láthatod, hogy a profitját ez a bank külföldön csinálja, mert itthon agyonadóztatsz bennünket. Na de ettől még bankadót kell fizetni, hiába ülök én egy légtérben vele. Ezért mondom, hogy velem gazdaságpolitikáról lehet beszélni, de velem üzletet soha senki nem csinált még, és nem is fog, mert én kényes vagyok arra a függetlenségre, horribile dictu, integritásra, ami egyébként ennek a kormánynak a lényegét adja.

Hont András: Jó.

Megvesztegethetetlenek vagyunk, eltéríthetetlenek vagyunk, időnként talán még nyakasak is vagyunk, bizonyos dolgokból, mindegy, mennyi pénz van éppen a légtérben, vagy ki ül ott, és ki ül amott, nem fogunk engedni. A gazdaságpolitikának összességében a magyarok közösségének előnyét kell szolgálnia, és ebben nincs személyválogatásos alapon kivétel meg előny. Ez mindenkire vonatkozik.

Hont András: Én sokkal szívesebben beszélnék az adókról meg…

Ez egy nagyon fontos kérdés, onnan indultunk ki, hogy hogyan viszonyulunk…

Gavra Gábor: Hogy hogyanbiztosítható a politika függetlensége.

Meg egyáltalán, hogy most ilyen nagy vagyonok is vannak, erről kezdtünk beszélni. És nagy vagyonok vannak, és egy magántulajdonosi rendszerben mindig vannak. Szerintem a politika és a miniszterelnök személyes függetlensége és integritása, ami szerintem előföltétele az ország függetlenségének és integritásának, csak úgy biztosítható, ahogy azt én csinálom.

Hont András: Értem. Én egy magyarázkodással akartam kezdeni a saját kérdésemhez, azzal, hogy én sokkal szívesebben beszélnék strukturális kérdésekről…

Gavra Gábor: Végül is, ezzel is kezdtük. 

Hont András: …akár a magyarok helyzetéről, de nem, csak egyszerűen előjönnek több mint 20 éves sztorik is egy ilyen mondatnál, hogy én ezt értem, hogy akkor üzletről nem lehet beszélni, de akkor mégis hogyan kell értelmezni a „ne mi nyerjük a legtöbbet” mondatot például? Ez, ugye, a tokaji, még anno huszon-valahány évvel ezelőtti ügylet…

Tudja, ez arra a dilemmára utal, hogy ha van valamilyen tulajdona, mondjuk, mezőgazdasági tulajdona vagy résztulajdona a miniszterelnöknek, akkor bizonyos mezőgazdasági támogatások járnak neki. Földalapú támogatás. Nemcsak neki, mindenkinek. És akkor bizony észnél kell lenni, hogy nehogy már véletlenül az történjen, hogy bár jogszerűen ugyan ő kaphatná a legtöbb támogatást, de ha a végén így lesz, senki nem fogja elhinni, hogy ez nem azért történt, mert te vagy a miniszterelnök. Erre figyelni kell. De a legjobb persze, ha az embernek nincs ilyenje, és én ezt abba is hagytam.

Hont András: Miniszterelnök úr, tájékoztatom, hogy most se hiszi el egyébként senki. Engem lehet, hogy még meg lehet itt az asztalnál győzni…

Én senkit sem akarok meggyőzni, mert egy embernek az integritása nem azon múlik egyébként, hogy amit ő mond, azt elhiszik-e. Én persze örülnék, ha elhinnék, amit mondok, de az lehetetlen egy demokráciában, hogy amit a miniszterelnök mond, azt mindenki elhiggye, és minél inkább a magánélethez közeli kérdésekhez megyünk, annál kevesebben fogják elhinni. Van egy fölfogás arról Magyarországon, hogy hogy’ néz ki a politika, hogy’ néz ki a korrupció, hogy’ néz ki az ügyeskedés, van egy elgondolás. Ezt én nem tudom megváltoztatni, de alkalmazkodni sem vagyok hajlandó hozzá. Van egy világos, elvi álláspontom, viselkedésem, aszerint megyek. Régen meg azt gondolták, hogy lapos a föld. Hát, Istenem! Hogy mondjam? Bizonyos dolgokat nem tehetsz függővé attól, hogy egyébként az emberek elhiszik, vagy nem. Úgy van, és kész. Úgy van, ahogy mondom. Ha nem hiszik el, akkor is így van. Ha te nem hiszed el, András, vagy Maga nem hiszi el, attól még ez így van. Ezt hívom integritásnak.

Hont András: A laposföldről eszembe jutott a Laposa-birtokok támogatása is, de ebbe most nem kezdek bele. A szörnyű szóvicceink rovat volt.

Gavra Gábor: Mehetünk tovább az szja-ügyekre.

Hont András: Mehetünk.

Gavra Gábor: …meg mehetünk tovább a végrehajtómaffiára.

Hont András: Az adóról szeretnék beszélni.

Ezek fontos kérdések. Abbahagyjuk az erről való beszélgetést, hogy a magyar társadalom tud-e, és hogyan tud viszonyulni ahhoz a kérdéshez, hogy végül is „senkinek nincs semmije,” vagy „csak személyi tulajdona van” állapotból átment abba, hogy egy modern…

Hont András: Beszélgethetünk erről tovább, csak…

…magántulajdonon alapuló gazdaságban kell élnie az életét, ahol a sikeresség egy részét pénzben mérik, vannak gazdagok, vannak szegényebbek, van középosztály, hogy hogy’ viszonyul ehhez. Ez egy kulcskérdés szerintem, hogy mit érez igazságosnak, mi fér bele, mi nem fér bele. Ezek szerintem, lehet, hogy nem a politikusok tollára való kérdések, hanem a filozófusokéra meg az elemzőkére…

Gavra Gábor: Van ennek egy gyakorlati része. Akkor térjünk át erre, mert szerintem ez egy lényeges rész, hogy az állam azokat az állampolgárait, akik saját magukat ebben, mondjuk, a rendszerváltás utáni, de akár a 2010 előtti, akár a 2010 utáni időszakban kiszolgáltatottnak érezték magukat, mondjuk, a piaci viszonyoknak vagy akár bizonyos visszaéléseknek, mennyire tudja megvédeni. Akkor én most azt javaslom, hogy foglalkozzunk egy picit a végrehajtókkal.

Hont András: Én is ezt akartam mondani.

Végrehajtókkal?

Hont András: Végrehajtókkal.

Gavra Gábor: Mert itt volt ebben a stúdióban múlt hét pénteken, ha jól emlékszem, Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke, aki azt állítja, hogy a Mi Hazánkhoz eljutott hangfelvételek azt bizonyítják, amelyeknek egy részét már nyilvánosságra hozták, hogy nem Schadl György, de még csak nem is Völner Pál volt az egyébként már perbe fogott végrehajtómaffiának a kulcsfigurája, hanem egy általa még meg nem nevezett miniszter. Van-e tudomása akár a Mi Hazánktól, akár máshonnan…

Bocsánat! Toroczkai úr egy parlamenti képviselő, meg egyébként is egy bátor embernek gondolom, hát elő a farbával! Hát mi ez a rejtélyeskedés, hadházyskodás itten? Mondja meg, hogy kiről van szó! Halljuk!

Hont András: Mi nem tudjuk.

Én sem.

Hont András: Tehát hiába…

Gavra Gábor: Én is megkérdeztem tőle.

És mit mondott?

Gavra Gábor: Azt mondta, hogy nyilvánosságra fogják hozni, de még nem árulhatja el.

Hont András: De egyébként önmagában, hogy ez megint csak egy olyan téma, ami körül forrósodik a levegő. Hogyha már a vagyonokat említettük, meg hogy a társadalom hogy’ áll hozzá…

Gavra Gábor: Legalább másodszor forrósodik.

Hont András: Igen, de a társadalom hogy’ áll hozzá? Hogy egy bizonyos mennyiségű vagyon, nem is a vagyonnak a léte, hanem az, hogy ez törvények feletti létet tud biztosítani, ez egy mindennapos tapasztalat. És a végrehajtók…

Nem, nem, ne menjünk tovább, és ne fogadjuk el! Tehát semmiképpen ne törődjünk bele, és ne rántsuk meg a vállunkat, és mondjuk azt, hogyha van vagyonod, akkor te fölötte állsz a törvényeknek. Ezt nem fogadhatjuk el! Ez lehetetlen! Egy olyan világban nem lehet élni. Olyan világban lehet élni, ahol te jó eséllyel gondolhatod azt, hogy a te sikered alapvetően a te teljesítményednek a függvénye. És ha ez nem így van, mert mások a törvények fölött állnak, akkor te nem fogod abban az országban jól érezni magad. Tehát ezt ne fogadjuk el, ha van ilyen, akkor lépjünk föl ellene, ne vegyük tudomásul egy ilyen komcsi vagy ilyen horngyulás vállrándításal, hogy „na és?” Ezt ne csináljuk! Ha úgy érezzük, hogy ez egy probléma, akkor azt oldjuk meg.

Hont András: Rendben. De a végrehajtók esetében pont ez jelenti az idegességnek az okát meg a méregnek az okát.

Én nem ezt gondolom.

Hont András: …hogy engem kilakoltatnak a lakásomból, ha nem tudok fizetni, tőlem elveszik az autómat, és azt látom…

Nem akarok olyan benyomást kelteni, minthogyha a végrehajtás napi gyakorlatának részletkérdéseit ismerném, véletlenül sem, de azt tudom, hogy erről vannak komoly viták, és a viták abban a formában kerülnek a parlament elé, hogy akkor a végrehajtói rendszer az magánalapon működjön, vagy állami legyen. Volt ilyen, most meg amolyan. Szerintem ez egy jó vita, ez egy értelmes vita.

Gavra Gábor: Például Ön és Toroczkai László között is volt már ilyen vita.

Igen, de ez egy értelmes vita, ezt föl lehet vetni, és meg lehet vitatni. Én nem akarom azt mondani, hogy föltétlenül az a jó, ahogy az most van, csak azt akarom mondani, hogy beszéljük meg értelmesen, és ha van olyan javaslat, hogy változtassunk rajta, akkor változtassunk. De alapvetően, persze itt üzleti küzdelmek is zajlanak természetesen, mert ez egy üzlet, a végrehajtás egy gazdasági tevékenység, aminek valamennyi profitja mindenképpen van, és miután az állam ad ki jogosultságot – ugye? –, tehát nem akárki lehet végrehajtó, annak van egy rendje…

Gavra Gábor: Hát, ő…

…a minősítést te megkapod, és ezért ez egy üzleti lehetőség. Aki kapott ilyen minősítést, az benne van ebben az üzletben, aki nem kapott, az meg nincs benne. Tehát ezek a viták, amelyek zajlanak, nagyon gyakran személyes pénzügyi érdekmotivált viták is. Én pont azt akarom mondani, hogy ez nem ok arra, hogy ne tekintsük ezt egy értelmes vitának és komoly vitának. Ezt le lehet folytatni. Én nem teszem le az esküt se az egyik, se a másik megoldás mellett, melyiknek merre…

Gavra Gábor: Azért érdekes ez. Két dolog miatt. Egyrészt, ugye, ha – tegyük fel, hogy – nincsen Völner Pálnál magasabb rangú kormányzati érintett ebben az ügyben…

És ott is várjuk a bírói ítéletet még, mert, ugye, az sincs.

Gavra Gábor: Igen, várjuk a bírói ítéletet.

Hont András: Bízik az ártatlanságában egyébként?

Én – hogy mondjam? – vak vagyok ebben az ügyben. Én annyit láttam, ami a politikai vitákból látható volt. Várom én is a bíróság ítéletét.

Gavra Gábor: Oké.

El fogom fogadni a bíróság ítéletét természetesen.

Gavra Gábor: Akkor is, hogyha Völner Pált bűnösnek találják?

Hát most mit tegyek?

Gavra Gábor: Oké. Tehát az egyik az, hogy legalábbis odáig eljutott ez az ügy, hogy az ügyészség ebben az ügyben megvádolta az Ön egykori, pontosabban az Igazságügyi Minisztérium egykori államtitkárát. Ez az egyik része.

És kollégistatársamat ráadásul.

Gavra Gábor: Így van!

Tehát még kétszeres a fájdalom.

Gavra Gábor: Így van!

Nemcsak politikai természetű az ügy, hanem személyes is.

Gavra Gábor: A másik pedig az, hogy de akkor az Ön álláspontja a nonprofit vagy üzleti alapú végrehajtás ügyében akkor elmozdult valamilyen irányba?

Ez nem rögzített. Én ezt egy praktikus kérdésnek tekintem. Alapvetően engedném, hogy a szakemberek tegyenek le javaslatokat az asztalra, és válasszuk ki ezek közül a tapasztalatok fényében megszületett legjobb megoldást. Lehet ilyen is, olyan is. Én nem vagyok elkötelezve se így, se úgy. Se a nonprofit, se a profit mellett.

Gavra Gábor: Ugye, itt az állami engedélyek, meg az, hogy az állam választja ki a végrehajtókat, ugye, pont ez, legalábbis ha az ügyészség ezt jól rekonstruálta, akkor pont ez ágyazott meg annak, hogy itt…

Igen, de számos ilyen szakma van még, tudja? Tehát ez egy létező…

Gavra Gábor: Bűncselekmények sora…

Igen, ez egy létező probléma, vannak olyan gazdasági tevékenységek, amelyekben való részvétel állami engedélyhez kötött. És ott van egy kockázata annak, amit Ön is mond, van egy kockázata annak, hogy befolyással való visszaélés történjen. A közjegyzők esetében például szintén az állam adja ki a működési lehetőséget, vagy bizonyos hadiipari tevékenységhez kötődő üzleti tevékenységnél ez szintén így van. Tehát ez a modern állam létével természetszerűleg jár együtt. Világos szabályok kellenek, átláthatóság kell, és ha valaki túllép a törvény határain, akkor pedig azonnal le kell vonni a következtetést, meg kell büntetni. Ne adjuk föl, hogy ezt elvárjuk, ne vonjuk meg a vállunkat, hogy úgyse lesz ez így sose. Akarjuk, hogy így legyen, törekedjünk rá. És engem meg, mint miniszterelnököt vonjanak felelősségre, ha nem úgy van, mármint, személyesen nem veszek részt ilyenben, de ha ilyesmi történik az én hátam mögött, akkor a politikai felelősséget tessék kiporciózni a kormányra és a miniszterelnökre. Ez a dolgok helyes rendje.

Hont András: Többen ezt próbálják megtenni.

Most az előbb arról beszéltünk, hogy bizonyos emberek a törvények fölött állnak, de most éppen, hogy volt kollégistatársam, aki ráadásul még a kormányomban államtitkár is volt, épp a bíróság előtt áll. Olyan nagyon nem volt a törvények fölött, úgy látom.

Hont András: Ez valóban ezt támasztja alá, de tényleg várjuk meg a bírósági ítéletet, meg hogy mi lesz az egésznek a vége.

Gavra Gábor: Meg várjuk meg persze azt is, hogy ha a Mi Hazánk előáll esetleg újabb nevekkel, akkor lehet, hogy…

Hont András: Az a baj, hogy itt ugrottam, de nem tudom megkerülni. Egy kettő-hárommal ezelőtti interjúban szóba került Varga Judit, ahol azt mondta, hogy ő miniszterelnöki képességekkel bíró ember volt. Aztán azt is mondta, hogyha Ön lett volna a férje, akkor Varga Judit ma miniszterelnök. Vagy a felesége akkor, vagy a férje? Férje. Igen, férje, akkor a Varga Judit…

A modern világban össze-vissza van ez már. Igen?

Hont András: Igen, igen, mert, ugye, ez az egész focistafeleség probléma…

Igen, igen. 

Hont András: …ide bezavar a képbe. Varga Judit már miniszterelnök lenne. Én tényleg nem szeretnék megbukott, ráadásul ilyen nagyon kellemetlen ügyben, tehát őt nem akarom bántani ebben, de ez azért a képességeiről nem mutat valami jó bizonyítványt, hogy két olyan ügy is van, amikor a minisztériumában valami olyasmi zajlott, amiről nem tudott. Az egyik, ugye, a Pegasus-ügyben azt mondja, hogy nem tudja az aláírásról, ki volt, hogy mit írt alá. A másik pedig a minisztérium esetében, hogy a végrehajtói ügyekben ezek szerint….

A Pegasus-ügy teljesen más. A Pegasus-ügy egy jogilag pontosan szabályozott ügy, amiben szerintem az igazságügyi miniszternek magának semmilyen felelőssége nincsen. Azt a kormány működési rendje leírja, hogy a titkosszolgálati tevékenységekhez milyen engedélyek szükségesek, és a kormány melyik szerve adja ki azokat, meg mely személyek adják ki, az ki van jelölve. És az az ő felelőssége, az nem a fölötteséé, és ott nem a miniszter volt kijelölve, hanem a helyettes gyakorolta ezt a jogot mindig, most is, azt hiszem, hogy most is így van. Tehát ott szerintem Juditnak nincsen sara. A végrehajtóknál meg hatáskörmegosztás volt, tehát egyedül az államtitkárnak kell viselnie a felelősséget. Judit teljesítményével kapcsolatban, minthogy mindannyiunkéval lehetnek kritikai észrevételek, mert senki sem tökéletes, és egy nagyon nehéz meló a politika. De összességében én tartom azt, amit mondtam, hogy, ugye, vannak született, tehát vannak a tanult futballisták, meg vannak a született futballisták, hogy innen induljak. És a politikában is így van. Vannak született politikusok, meg vannak, akik tanulják, és úgy lesznek egyébként jók. De látod, amikor a mozgásukat látod a pályán, hogy ez tanulta ezt a játékot, ez meg erre született. És a Judit egy olyan személyiség és egy olyan képességű asszony, akiről látod, hogy erre született. Isten adta tehetség volt mindig is.

Hont András: Jó, de ez mégiscsak érdekes, ez a végrehajtói kérdés ebből a szempontból, mert pikáns módon sűrűsödnek az események, meg sűrűsödnek a személyek.

Az Igazságügyi Minisztérium – lebecsüljük egyébként – nem kap elég figyelmet. Ott nagyon fontos…

Gavra Gábor: Hát a Varga Judit időszakában…

Hont András: Ezt nem lehet mondani, de mi már…

Ott nagyon-nagyon nehéz, komoly munkákat…

Hont András: Miniszterelnök úr…

Most nem az igazságügy munkájáról beszélünk egyelőre, hanem az odakötődő jogi ügyekről, de ott azért nagyon komoly, különösen az európai uniós jogállamisági eljárásban egy nagyon komoly intellektuális fölkészültséget igénylő feladat van, ott védeni kell a magyar jogrendszert, alkotmányosságot, több nyelven, nagyon nehéz közegben és ellenségekkel szemben. Nagyon kevés olyan embert láttam, láttam már, de keveset, aki ezt azzal az eredményességgel és eleganciával tette volna, mint a miniszter asszony.

Gavra Gábor: Amikor azt mondja, hogy Varga Judit született tehetség, született politikai tehetség, az rendben, nyilván Ön ismeri. De sikeres igazságügy miniszternek tartja, úgy, hogy…

Nem sikeres. Ha sikeres lett volna, akkor a helyén lenne. Ez a helyzet tragikuma, nem? Hogy valaki tehetséges, és mégsem sikeres.

Gavra Gábor: Igen, de itt a kegyelmi ügy volt az, ami miatt nem a minisztériumból, hanem a politikából ő távozott, és nem lett végül a Fidesz EP-listavezetője 2024-ben, de a Hont kolléga által említett két ügy, most függetlenül attól, hogy konkrétan a Pegasus-ügy az a minisztériumon belül kinek az asztala volt…

De az egy szabályos ügy volt, ott semmilyen szabálytalanság nem történt.

Hont András: Igen, csak itt elhangzottak olyan mondatok…

Nincs mit fölróni.

hogy nem tudtuk, hogy mit írtunk alá, meg hogy nem volt róla tudomása, aminek tudomása kellett volna, de a végrehajtóknál még egy mondat erejéig időzzünk el, mert tényleg pikáns a történet, mert itt nem csupán arról van szó, hogy igazságügyi miniszterként mit tud, és mi a hatásköri megosztás. Én viszont elolvastam azt a jogszabályt, ami a bírói végrehajtókat jelöli ki. Ott, ugye, van egy előminősítés, ahol a bírói hivatal részéről is van delegált, aki vagy az elnök, vagy az elnökhelyettes.

És ott pontozás is van. 

Hont András: Igen, és az elnökhelyettes ekkor ki volt? Az anyósa az igazságügy-miniszternek, 

A!

Hont András: …aki ugyebár édesanyja, és annak, aki…

Magyar Péter édesanyjáról beszélünk.

Hont András: Így, így.

Nem ismerem őt, nem tudom, hogy milyen képességű jogász…

Hont András: De nem, nem, ez azért, szóval néhány szobával mellettem zajlik ez az egész, és ilyen, számomra ez meglehetősen furcsa.

Ha valaki az államigazgatáson belül van, mint én, olyan nagyon ezen nem lepődik meg. Van egy bírálóbizottság, van pontozás, utána van egy államtitkár, akinek ezt szentesítenie kell és aláír. Szerintem itt a – úgy érzem – a Juditnak itt sincsen felelőssége.

Hont András: De aztán ezek után a férje kirohan az utcára…

Az egy pech.

Hont András: …hogy tűrhetetlen az egész most már.

Jó, de hát az egy pech, hogy az ember így ment férjhez. Hát most, azon…

Hont András: Milyen ember?

Hogy egy ember így megy férjhez. Hát, az egy pech. Az az ő pechje.

Hont András: Ja, pech! Nem a házasságukat akartam megvitatni, hanem ebből a különös helyzetből, mindegy, lehet, hogy én fűzök e mögé mindenféle elméleteket, ez sűrű hibám.

Szerintem igen, túlgondolás. Budapesti liberális túlgondolással van dolgunk.

Hont András: Köszönöm szépen. Jól van.

Gavra Gábor: Van még András olyan témánk, hogy EU meg „mocskos Fidesz.”

Hont András: Nem, én még az adónál szeretnék egy kicsikét maradni, mert olyan, mintha egyébként republikánus aranykor köszöntött volna erre az országra. 

No!

Hont András: Tehát én még nem láttam azért azzal a magyar miniszterelnököt büszkélkedni, hogy nálunk csak három hónap a munkanélküli segély. Azzal, hogy a legrugalmasabb a munkaadókra vonatkozó, tehát a munkavállalókat kevéssé védő jogszabályi környezet. Ilyet tényleg Amerikában republikánusok szoktak ilyeneket mondani. És úgy merül ez föl, és úgy lesz a választási kampánynak vélhetően ez központi eleme, hogy szitokszóvá merevedik a progresszív adózás.

Nagyon helyes. Az egy szitokszó is.

Hont András: Az országok döntő többsége által egyébként alkalmazott adózási rendszerről beszélünk.

Igen, de nagyon sok ország dolgokat nem csinál jól. Például az egykulcsos adó az sokkal jobb, mint a progresszív adó a meggyőződésem szerint, és minthogyha az előttünk álló példák is ezt igazolnák. A munkanélküli segélynél azért óvatos lennék, mert azért az egy nagyon fontos dolog, hogy amikor lejár a munkanélküli segély, akkor nem arról van szó, hogy fel is út, le is út és mehetsz a híd alá, hanem akkor be tudsz menni az önkormányzathoz, közmunkát tudsz kérni, kapsz is közmunkát, zömében tisztességes közmunkát kapsz, és képzést is fölajánlunk, hogy hogyan tudjál a közmunkából visszakerülni a piaci munkaviszonyok közé vagy életviszonyok közé. Tehát mi nem engedjük el az emberek kezét, amikor három hónap után a munkanélküli segély kifut, hanem segíteni akarunk abban, hogy ne maradj a munkanélküliség állapotában, hanem gyere vissza és ismét tudjál dolgozni. Szerintem ez lehet, hogy republikánus, de plebejusnak is mondhatnám. Én abban hiszek, hogy az a jó, ha az emberek tudnak, akarnak dolgozni, és megkapják azt a fizetséget, ami megilleti őket. Ezt nem tudom, hogy republikánus-e, de plebejusnak biztos, hogy az.

Hont András: Egyik eleme volt a kérdésemnek, amit öntől idéztem a beszédből, a munkanélküli segély, de előbb mondta magát az egykulcsost, akkor a munkaadókra vonatkozó szabályok, és így tovább. A Tisza…

Itt van ez a szabály, bocsánat, beszéljünk erről, ez a munkaszabályok vagy munkajogi szabályok rugalmassága. Én azt látom, hogy nagyon sok olyan ország van, ahol állítólag a munkások érdekének védelmében olyan szigorú szabályokat alkalmaznak, amely megakadályoz embereket abban, akik többet akarnak dolgozni, hogy többet tudjanak dolgozni. Persze kell egy határt húzni, mert nem jó, hogyha halálra dolgozzák magukat az emberek, de az se jó, hogyha mi mondjuk meg helyettük, hogy egyébként ők hogyan, milyen körülmények között, milyen elszámolási rendszerben, hogyan dolgozzanak. Azt majd szépen meg fogják ők beszélni a munkaadóikkal, és ki fogják találni, hogy hogyan a legjobb nekik. Egész addig így van ez, amíg több munkahely van, mint amennyi munkaerő. És Magyarországon még mindig abban az állapotban vagyunk, hogy ha az ember beszél a vállalkozókkal, azok inkább arról beszélnek, hogy nem találnak elegendő munkaerőt, amire szükségük lenne. Ilyen körülmények között inkább hagyni kell, meg bátorítani kell az embereket, hogy dolgozzanak. Nem fenyegeti őket a munkanélküliség réme. A munkanélküliség teszi kiszolgáltatottá az embereket, a munkásokat a munkaadóval szemben, de ma kötéllel, lasszóval keresik azokat az embereket, akiket alkalmazni tudnak. Tehát én úgy érzem, hogy a magyar munkások, a magyar munkavállalók főszabályként, kivételekről most nem beszélünk, főszabályként nemhogy nincsenek kiszolgáltatott helyzetben, hanem támogatást kapnak, jogi és pénzügyi támogatást is kapnak a kormánytól, hogy dolgozzanak. A minimálbért folyamatosan emeljük föl annak érdekében, hogy egy bizonyos összegnél kevesebbet ne kereshessenek. És számos ilyen példát tudnék mondani. Tehát szerintem ez rendben van.

Gavra Gábor: Ugye, folyamatosan azt halljuk egyébként most Öntől is, az ellenfeleitől is, az ilyen közéleti kommentátoroktól is, hogy annyira kár, hogy nincsenek normális szakpolitikai viták, például adópolitikai viták Magyarországon. Engem megmondom őszintén, kifejezetten zavar az, amikor, mondjuk azt, hogy a Fideszhez bekötött influenszerek, Megafon és környéke, rávetik magukat Petschnig Mária Zitának egy mondatára, amiről, ugye, múlt héten Hont kollégával megállapítottuk az ÖT című méltán népszerű televíziós műsorban, hogy egy evidencia. Tehát, hogy azt mondta Petschnig Mária Zita, és én értem, hogy reformközgazdász, meg Pénzügykutató, meg Önöknek, hogy mondjam, legalábbis…

Hont András: Egy orbáni mondattal élve a liberális közgazdászoknak akkor jó, ha folyik a vér. Ugye? Valami ez volt. Ellentmondásos és hosszú a kapcsolatuk volt vele is, meg Kéri Lászlóval is, de hát, amikor Petschnig Mária Zita azt mondja, hogy aki áfacsökkentést mond, annak adóemelést kell mondania, erre a Megafon ráveti magát erre a mondatra, hogy szétmarcangolja őt, nyilván nem fizikailag, a Tisza Párt pedig így lepattintja magáról, mintha semmi köze nem lenne hozzá, szerintem emiatt nem lehet normális szakpolitikai vitákat folytatni, mert Önök meg az ellenfeleik így viselkednek.

Igen, de szerintem nem is szakpolitikai vita zajlik ebben a kérdésben…

Hont András: Hanem?

…hanem a vita a szavahihetőség kérdésében van. Nem az a kérdés, persze, az is egy jó kérdés, hogy progresszív adó legyen, vagy egykulcsos adó. Erről lehet egy szakmai….

Gavra Gábor: Az egészPetschnig Mária Zitáról, mint egy szakpolitika…. 

Majd mindjárt visszatérek Zitára is. Tehát erről lehet egy ilyen steril szakpolitikai vitát folytatni, de ma nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy azt mondja az ellenzéki párt, hogy nem mondom meg, hogy mit akarok, mert ha elmondanám, amit gondolok, meg amire készülök, akkor elbuknám a választásokat. Ez nem egy adópolitikai vita, ez egyszerű átverés, hogy finoman fogalmazzak. Vagy most nem mondhatjuk meg, hogy mit akarunk csinálni, de a választás után mindent lehet. Ma erről szól a vita, nem az adó…

Hont András: Én értem, hogy az a mondat, hogy… 

Mondatok.

Hont András: …igen, de az a mondat nem ennyire brutális, hogy kis győzelem, kis változás, nagy győzelem, nagy változás, de ez sem bontotta ki az igazság minden részletét.

Ez egy nagyon egyszerű és érthető mondat, nem volt benne semmi átverés, és úgy is lett, ahogy mondtam. De itt az átverésről van szó. És akkor, ugye, látjuk, hogy megszavaztatják a Tisza összegyűlt embereit arról, hogy akkor 80-90 százalék, mondják ott a progresszív adó mellett, majd másnap letagadják. Tehát itt nem egy adópolitikai vita van, hanem a hihetőség. A politikai megbízhatóság.

Gavra Gábor: Miniszterelnök úr, amikor 2010-ben Önök még a régi választási rendszerben megkapták, a kétfordulós választási rendszerben megkapták a kétharmados felhatalmazást, egy büdös szóval nem mondták, hogy népszavazás nélkül, ráadásul egyoldalúan alkotmányozni fognak, új választási rendszer, egy csomó mindent nem mondtak. Nem hiszem, hogy ebben az ügyben Önöknek a Tisza Párt szemére lehet, tehát…

Nem nekünk, az összes magyar embernek, dehogynem, rájuk kell borítani az asztalt. Hát az hogy lehetséges…

Gavra Gábor: Önökre se borították.

Hogy lehetséges egy demokráciában azt mondani, belevágni pacekba, az emberek képébe: „Nem mondom meg, hogy mire készülünk, mert ha megmondanám, elveszítjük a választást.” De akkor én hogyan szavazok? Mire szavazok? Nem lehet azt mondani, hogy most még…

Hont András: Miért, egyébként a Tiszára akarna szavazni?

Most egy állampolgár nevében beszélek. Nem mondhatom meg, hogy mire készülünk, de a választás után mindent lehet. Hogy? Csoda, hogy nem szakad le az ég.

Gavra Gábor: De nem az van, hogy Magyar Péter azt látta Önöktől, hogy ez a sikeres, hogy nem mondják meg egy választás előtt, hogy mire készülnek, csak az alelnöke annyival amatőrebb, hogy még így el is mond dolgokat ebből?

Most nem tudom, hogy amatőr-e az alelnök vagy nem, de egész egyszerűen nem lehet így bánni az emberekkel.

Gavra Gábor: De Önök nem ezt csinálták?

Nem, hogyan már? Ne vicceljen! 

Gavra Gábor: Megmondták, hogy alkotmány…

Soha semmilyen ügyben nem titkoltam el semmit, és nem hazudtam az embereknek.

Hont András: Azt viszont mondta egy követségi fogadáson, hogy ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit csinálok.

Hát, nem? Ezt magyaráztam a szegény amerikainak, mert nem tud magyarul. Mondta nekem, ez egy amerikai hölggyel való beszélgetés, és mondta, hogy nem érti, hogy ez, ugye, ez egy kicsit ki van ragadva a kontextusból, hogy ő nem érti, hogy ez mit jelent. Mondtam neki, hogy ne azt figyelje, hogy mit jelent, hát nem fogja megérteni. Azt nézze, amit csináltam, és akkor érti, hogy mi történik Magyarországon. Ez a nagykövet asszonnyal való beszélgetés. Szerintem azt nem lehet megtenni a választópolgárokkal, hogy azt mondom nekik, hogy nem mondom meg, hogy mire készülök, mert ha megmondanám, akkor te nem szavaznál rám. Hát hogy? Egy civilizációs problémával állunk szemben, nem is demokráciaproblémával. 

Gavra Gábor: Bocsánat, csak továbbra sem, tehát Önök között, nyilván a Fidesz akkori vezetőiéről beszélek, nyilván nem volt olyan, aki belemondta volna a kamerába, hogy nem beszélhetek arról, hogy mire készülünk, mert…

Mert nem készültünk semmi olyanra, amit el kellett volna titkolni.

Hont András: Mondjuk, az Alkotmánybíróság jogköreinek megkurtítása nem tartozott abba, miközben azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság döntő…

Igen, vegyük csak sorba ezeket! Ne, nehogy már rám égjen. Igen?

Hont András: Akkor azt mondta még 2010 előtt, amikor az Alkotmánybíróság döntött, amikor elengedte egyébként a Fidesz népszavazási kérelmét, hogy a magyar politikának van egy vastörvénye, az Alkotmánybíróság hogy’ dönt. Majd amikor kormányra kerültek, végül is már kiléptünk a vaskorszakból, mert a pénzügyi kérdésekre vonatkozó alkotmánybírósági döntések lehetőségét megszüntették.

Nem, nem! Korlátoztuk. Nem szüntettük meg. Azt mondtuk, hogy egész addig, amíg az államadósság nem megy egy bizonyos szint alá, addig az Alkotmánybíróság pénzügyi kérdésekben nem dönthet. De oda fog menni majd, le fogjuk vinni, és akkor majd megint dönthet.

Hont András: Apropó, milyen állapotban van a magyar gazdaság? Mert hogy itt beszélünk adókról, én a helyükben egyébként azt mondanám – nem akarok tanácsokat adni a Fidesz kampánynak… 

Tessék! Szívesen fogadjuk.

Hont András: Helyes, mert amikor valaki adócsökkentést ígér, akkor azt kell mondani, hogy akkor ezek szerint még sincsen a magyar gazdaság összeomló félben?

Hát persze, de ez egy szamárság…

Hont András: De ne, ne, ne, ne, én ezt nem tudom, én csak ezt mondanám, hogyha én lennék kormányon és valaki adócsökkentési tervekkel…

Mondhatnám éppen ezt is, csak a gazdaság állapotáról való testetlen vitatkozásnak nincs semmi értelme.

Hont András: Milyen a testes vita a gazdaságról?

Amikor tények vannak benne, annak van neki teste. De most nem ilyen viták zajlanak, hanem hitviták zajlanak. Aki az ellenzékkel szimpatizál, aszerint mindjárt összeomlik a magyar gazdaság, aki meg a kormánnyal szimpatizál, azt mondja, hogy de a magyar gazdaság stabil lábakon áll. És itt még egyetlen tényről nem volt szó, ezért testetlen a vita. Kampány előtt nem nagyon lehet mást várni.

Hont András: De elhangzott olyan is Öntől, év elején, hogy repülőrajt lesz, azóta ezen az a része a közvéleménynek, amit elsőként emlegetett, tehát az ellenzékkel szimpatizáló,

Nem így lett? De bocsánat, nem így lett?

Hont András: No! Hát…

Bocsánat, mi történt? Az történt, hogy meghirdettünk egy gazdasági akciótervet erre az évre, ami azon az előföltevésen nyugodott, hogy a szankciók és a háború nem fogja most már blokkolni a magyar gazdaságot, tekintettel arra, hogy az amerikai elnök hivatalba lépett. Kiderült, hogy ez nem így van, hogy a háború még mindig tart, és ezért át kellett ütemeznem ezt a pénzügyi évet. 

Gavra Gábor: Tehát Önök tévedtek, és túl optimisták voltak.

Bocsánat! De mindent megcsinálok, bocsánat, megint a megbízhatóság. De mindent megcsinálunk, megcsinálok, amit vállaltam. Csak fél évvel át kellett ütemeznem. Ezért a repülőrajt valóban nem… Ahogy én mondom, hosszú volt a kifutópálya, és 10 millióan ülnek a gépen, nehéz ilyenkor fölemelkedni. De igaz, hogy nem januártól, de július 1-jétől minden dolog, amit vállaltunk, a nyugdíjak, az adócsökkentés, a családok támogatása, az mind megtörtént, illetve megtörténik.

Hont András: És a harmadik negyedéves növekedési adatok milyenek lesznek Ön szerint?

Nem tudom, ezt majd Nagy Márton talán meg tudja mondani, ha egyáltalán van ma ebben az európai gazdasági helyzetben bárki, aki mer előrejelzést adni, rendkívül kockázatos kísérlet előrejelzéseket adni. Én csak azt tudom mondani, hogy minden intézkedés, amit bejelentettem, és amit már részben megtettünk és meg fogunk tenni, amögött van gazdaságpolitikai fedezet. Tehát ha a gazdasági növekedés nem lenne több, mint 1 százalék, ezeket az intézkedéseket akkor is meg tudjuk csinálni.

Hont András: Nekem említette, bocsánat, nekem említette áprilisban azt, hogy komoly reményeket fűznek, ha már szóba került, Donald Trump elnökségéhez, kifejezetten magyar szempontból is, és őszre ígért megállapodásokat az Egyesült Államokkal.

Van, ami ebből megtörtént, van, ami még előttünk van, hogy optimistán fogalmazzak. Ugye, a politikai indítékú szankciókat azokat megszüntették, és miközben az egész nemzetközi gazdaság arról szól, hogy az amerikaiak haza akarják vinni a tőkét, a sajátjukat, sőt arra akarják rávenni a többieket is, hogy náluk ruházzanak be, ne pedig otthon, lásd az európai cégeknek az esetét, aközben, amióta Trump elnök úr hivatalban van, öt vagy hat komoly, technológiailag fejlett színvonalon álló amerikai beruházás történt Magyarországon. Tehát minekünk van egy olyan együttműködésünk az amerikaiakkal, amelynek eredményeképpen nem kiviszik az amerikaiak a tőkét Magyarországról, hanem idehozzák. Ezért a Trump elnök úr győzelme az gazdasági előnyökkel jár a magyar emberek számára, mert beruházások jönnek Amerikából, minősített, magas technológiai színvonalat képviselő beruházások, ez jó.

Gavra Gábor: Ugye, testetlen vitáról beszélt az imént, és azt mondta, hogy aki a kormánnyal szimpatizál, az stabil lábakon látja a magyar gazdaságot, aki az ellenzékkel, mondjuk, a Tisza Párttal a szerint pedig összeomlás…

Bevallom, én a kormánnyal szimpatizálok.

Gavra Gábor: Na most azt nem tudom, hogy Varga Mihály jegybankelnök kivel szimpatizál, feltételezem, hogy…

Karcaggal. A Karcag SE-vel.

Gavra Gábor: Igen, de ő, ugye, azt mondja, hogy nézzünk szembe a tényekkel, az elmúlt 12 negyedévből 7 esetben csökkent a GDP, hasonlóan a rendszerváltás utáni időszakban a 2007-2008-as válság idején volt. No, most az kétségtelen, hogy nem összeomlás, de azért nem egy jó…

Persze! De ezért mondom, amit mondtam az előbb, hogy ennek ellenére a GYED, meg a GYES adómentes lett. 50 százalékkal már megemeltük a gyerekek után járó adókedvezményt. Háromgyerekes anyák október 1-től nem fizetnek szja-t életük végéig. Elindítottunk egy 3 százalékos államilag támogatott otthonteremtési hitelt. Óriási dolgok. Tehát az, hogy mi ezeket a programokat ilyen nehéz helyzetben, amit Ön most itt leírt, meg tudjuk csinálni, az először szerintem szép gazdasági bravúr a gazdasági minisztertől, most ezt tegyük zárójelbe, meg azt mutatja, hogy ebben az országban van szufla. Ebben az országban, ahol valóban a növekedés úgy van, ahogyan Ön mondja, illetve idézte a jegybankelnököt, egy ilyen állapotban is képes arra, hogy ezeket megcsinálja. Micsoda életerő van ebben az országban! Mondtam, hogy a kormánnyal szimpatizálok, szerintem stabil lábakon áll a magyar gazdaság.

Hont András: És ez Ön szerint hosszú távon tartható módon jellemezni fogja Magyarország gazdaságát?

Mit tudunk mondani erről? Nagyon nehéz kérdés. Azt tudjuk mondani, hogy amit most megcsinálunk az előttünk álló hónapokban, azt a gazdaság mostani teljesítménye mellett is meg tudjuk tenni. Hogy ez milyen hosszan folytatható még újabb és újabb programokkal, erre most nem tudok Önnek válaszolni, mert ez valóban függ attól, hogy hogyan alakul a háború. Mert a háború is, meg a szankció is az blokkolja az európai gazdasági növekedést, ideértve a magyart is. Ha attól meg tudnánk szabadulni, ezért dolgozom, hogy a háborútól is, meg a szankcióktól is meg tudjunk szabadulni, akkor a magyar gazdaság növekedési kilátásai azonnal és jelentősen javulnának.

Hont András: A beszédében Kötcsén ezt is érintette, akkor helyben is vagyunk. Azt mondta, hogy ezt a háborút az oroszok megnyerték.

Igen, ez az álláspontom.

Hont András: De amikor megnyer valaki egy háborút, akkor annak vége szokott lenni. Mi akadályozza meg akkor azt, hogy a győzelemtől vagy a vereségtől más oldalról a béke jó vagy rossz…

Milyen szurkoló András? 

Hont András: Vasas, természetesen.

Ha Fradi szurkoló lenne, akkor tudná a választ erre a kérdésre. „Még, még, még, ennyi nem elég!” Ilyen a háború természete, ha megnyerted is ilyen. Ha nyerőben vagy, és az oroszok nyerőben vannak. 

Hont András: Tehát ebből az következik, hogy?

Hogy nekünk az volna az érdekünk, hogy állítsuk meg őket minél hamarabb.

Hont András: De nem fognak megállni, mert ezek szerint azt követelik, hogy Nyugat-Ukrajnából is mennének tovább az oroszok.

Az a kérdés, hogy hogyan lehet az oroszokat megállítani. Szerintem az oroszokat megállapodással lehet megállítani. Meg kell velük egyezni. Az én véleményem az az, hogy egy átfogó, Ukrajnán túl más kérdéseket is magába foglaló, komoly gazdasági következményekkel járó kérdéseket is magába foglaló, átfogó, európai–orosz gazdasági és biztonsági megállapodást kéne kötni. Így tudjuk őket megállítani. Katonailag nem fogjuk tudni őket. Csak diplomáciával lehet. Tehát a fronton nincs lehetőség erre.

Hont András: Ami azt jelentené…

Minden katonai szakértő, aki a háború megnyeréséről tanulmányt írt az elmúlt időszakban, vagy nyilatkozott, ma mindenki egyetért, hogy az orosz katonai győzelmet, amely szerintem már bekövetkezett, visszafordítani csak akkor lehet, ha százezres nagyságrendben csapatokat küldenek a frontvonalra a nyugatiak, aminek beláthatatlan következményei lennének, a harmadik világháborúval lehetne egyenértékű. Ezért nem is nagyon akarnak. Ha ez így van, akkor nincs megoldás a frontvonalon, csak diplomáciai megoldás van.

Gavra Gábor: De a diplomácia, ugye…

Ezzel próbálkozik Trump elnök úr is.

Gavra Gábor: Oké, csak, ugye, itt az elmúlt, közel húsz évben azért Oroszország több szomszédjára lecsapott, ugye, Grúziára 2008-ban…

Az egy vitatott történet.

Gavra Gábor: Igen, az autonóm területeit foglalta, de nemzetközi jogi…

Mert, hogy ki kezdte…

Gavra Gábor: …hozzátartozó területeket próbálta Grúzia visszafoglalni, és ekkor vonultak be az oroszok ezekre a területekre. 

Rosszabb lett a helyzet, mint volt.

Gavra Gábor: Az akkori Orbán Viktor nem kímélte az orosz vezetést.

Nem bizony!

Gavra Gábor: …ebben a kérdésben. Utána jött 2014. Na most volt a Ring című műsornak vendége Simonyi nagykövet úr, aki egyrészt államférfinak nevezte Donald Trumpot az alaszkai és a washingtoni csúcs miatt, amin én meglepődtem az ő szájából, viszont…

Szerintem is szép teljesítmény tőle.

viszont Angela Merkelt és az Európai Unió akkori vezetőit, akik a minszki megállapodásokat tető alá hozták, Európa árulóinak nevezte, egész egyszerűen azért, mert egy olyan megállapodást kötöttek az oroszokkal, és minthogyha Ön ennek valami hasonlót szorgalmazna most, amelyik egyáltalán nem hozott tartós békét.

Ön jól látja ezt, hogy valami hasonlót szorgalmazok, igen.

Gavra Gábor: Oké, csak itt nem az van, hogy egy feneketlen étvágyú ragadozónak dobna oda egyre újabb és újabb falatot?

Nem, hiszen mi vagyunk az erősebbek. Tehát az egész helyzetnek az a sajátossága, hogy miközben Oroszországról beszélünk – hogy mondta az előbb? Milyen ragadozók? 

Gavra Gábor: Feneketlen étvágyú ragadozók.

Valójában mi vagyunk az erősebbek. A NATO sokkal erősebb, mint Oroszország. Amerika nélkül, mi európaiak is erősebbek vagyunk, mint Oroszország.

Gavra Gábor: Jó, de akkor miért nem érvényesítjük ezt az erőnket? Nyilván senki, vagy hát, szóval józan ember nem akar harmadik világháborút, de ha mi vagyunk az erősebbek…

Igen?

Gavra Gábor: …akkor miért nem érvényesítjük ezt az erőnket, és miért nem…

Én Önnel értek egyet. Ez a kérdés. Mert buták vagyunk, mert rosszul van vezetve Európa, mert erőt érvényesíteni tárgyaláson tudnánk. Ha mi vagyunk az erősebbek, de nem akarunk harcolni, ez a helyzet, akkor az erőfölényedet…

Gavra Gábor: Ukrajna felosztása az erőérvényesítés?

…akkor az erőt érvényesíteni csak tárgyalásokon lehet. Ha nem tárgyalsz, hiába vagy erőfölényben. Ha nem tárgyalsz, harcolni meg nem akarsz, akkor a gyengébb fog győzni, ő megy előre. Egyetlen dolgot lehet csinálni ilyenkor. Nekünk kell kezdeményeznünk. Én folyamatosan minden európai tanácsülésen fölvetem, hogy az európaiak, leginkább a németek meg a franciák együtt, kezdeményezzenek tárgyalást az oroszokkal. Hát nem Washingtonban kell kilincselni, súgni, kibicként az amerikai elnöknek. Abból Európának kevés jó fog származni.

Hont András: És Ön szerint…

Nekünk magunknak, mint európaiaknak saját jogon, az erőnk tudatában tárgyalnunk kell az oroszokkal. Azt kell mondani, hogy na, uraim, akkor minden lap az asztalon van, látjuk, hogy Önök mit tudnak, Önök is láthatják, hogy mi mit tudunk, egyezzünk meg.

Hont András: A tárgyaláshoz is két fél kell. És minimálisan azért szükségeltetik, hogy valamennyire a megbízhatóság, mint szempont, a szavahihetőség előkerüljön, annak csak a belpolitikában van szerepe.

Igen, de azért a külpolitikát nem építeném a másik fél szavahihetőségére.

Gavra Gábor: A konkrét esetben meg aztán különösen.

Hont András: Igen, de akkor valaki most Putyintól milyen?

Erőegyensúlyra kell építeni. Külpolitikát erőegyensúlyra lehet építeni.

Hont András: Vlagyimir Putyintól milyen garanciákat lehet kérni, hogy be is tartson egy békemegállapodást?

Először is ma nem tőle kell, hanem Oroszországtól kell garanciákat kapnunk, amely függetlenül attól, hogy ki Oroszország vezetője, be van tartva. Mikor van betartva? Ha az olyan megállapodás, ami nekünk is jó, meg nekik is elfogadható, és van erőnk, leírt szerződésben megfogalmazott erőnk, amelyet alkalmazni tudunk. Hát, csak így lehet. Az oroszokkal nem lehet jó szándék alapján tárgyalni. Bocsánat, ha valaki ismeri az orosz történelmet, akkor ezt nem gondolhatja. Ez egy katonai…

Gavra Gábor: Az az igazság, hogy ez szerintem bennük föl sem merült, hogy lehetne tárgyalni velük.

Igen, de a kérdés mintha erre irányult volna. Tehát vegyük komolyan a realitásokat. Van egy Oroszország, hatalmas, akkora, amekkora, van ereje, meg van Európa. Oroszok vannak százharmincegynéhány milliónyian, mi vagyunk 400 milliónyian. Nekik van egy GDP-jük, ami töredéke a mienknek. Nekik van egy katonai kiadásuk, ami jóval alatta marad annak, amit mi európaiak, Amerikáról nem beszélek, mi európaiak együtt minden évben elköltünk biztonságra és fegyverkezésre. Mi erősek vagyunk, minden szám és adat alapján mi európaiak erősek vagyunk. De gyámoltalannak nézünk ki. Ez a problémánk. Ez egy vezetői probléma.

Gavra Gábor: De hogyha úgy tárgyal Európa az oroszokkal, ahogyan javasolja, mondjuk, Ukrajna felosztásáról, akkor miért nézne ki erősebbnek?

Majd hogy miben tudunk megállapodni, az majd a tárgyalóasztalnál kiderül. De leülni úgy kell, hogy tudunk…

Gavra Gábor: Ez a javaslat nem gyengíti Európát?

Nem, szerintem nem. Most gyengülünk minden nap. Minden nap gyengülünk. Az oroszok minden nap előre mennek, én nem tudom hány métert, de minden nap. És ráadásul olyan benyomást keltünk mi, európaiak, mintha saját erőből nem is lennénk képesek arra, hogy egy jó biztonsági megállapodást kössünk az oroszokkal, hanem Washingtonba szaladgálunk, hogy a Daddyt, ahogyan néhányan mondják, rávegyük, hogy a mi szempontjainkat is érvényesítse az ő saját döntéseiben. Úgy ülünk ott, mint beosztottak a főnök előtt. Látták azokat a képeket, nem?

Gavra Gábor: Osztályfőnöki órán.

Miközben európai stratégiai autonómiáról beszélnek azok az emberek, akik ott ültek. Így nem lehet. Elnézést, nem az én dolgom ez, mert nem vagyok francia elnök, és nem vagyok német miniszterelnök, és nincs 80 milliós Magyarország, és nincs 66 milliós Franciaország, vagy bocsánat, Magyarország, hanem egy 10 milliós Magyarország van. Magyarországnak is tudnia kell, meg a magyar miniszterelnöknek is tudnia kell, hogy hol a helye, mire vállalkozhat, mire nem vállalkozhat, de egy dologra biztosan vállalkozhatunk, hogy gondolkodunk. Logikusan gondolkodunk, és okfejtünk, és elmondjuk az európai vezetőknek, hogy szerintünk, most holnap is ezt fogom tenni, mert érkezik hozzám az Európai Tanács elnöke, Costa úr, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy sikeresek legyünk. Mert miközben mi vagyunk az erősebbek, sikertelenek vagyunk. A háborúban is sikertelenek vagyunk, a geopolitikai újrarendezésben is sikertelenek vagyunk, a gazdaságban is sikertelenek vagyunk, miközben minden lehetőségünk megvan arra, hogy erősek legyünk.

Hont András: Én az unióról még úgy szívem szerint beszéltem volna, mert minden, ami elhangzott, csak hihetetlenül…

Holnap beszél von der Leyen elnök asszony, az Európai Parlamentben, lesz miről beszélnünk majd holnap. „State of the Union” beszéd lesz, úgyhogy biztosan lesz itt, akinek lesz erről erős véleménye, nekem például biztos.

Hont András: Le ne maradjak róla. Beállítom az ébresztőt. Szóval rohan előre az időnk, ez azt hiszem, hogy a nézőknek jelentősen próbára tesszük a türelmét, hogyha még ezt tovább húzzuk.

Tehát ez egy közel következő alkalom lesz, hogy mindarról, amit Európa körkörös megszervezéséről gondol, ezt megvitassuk, ugyanis én szeretnék még feltenni még egy kérdést. Gábor, magának valami?

Gavra Gábor: András, szerintem tegyen föl még egy kérdést.

Hont András: Jó. Amikor itt áprilisban találkoztunk, akkor még nem tudtuk azt, hogy ez egy sorozat lesz, tehát, hogy a podcastekben fog végigmenni.

Na, itt egy dolog, amit eltitkoltam.

Hont András: Igen?

Gavra Gábor: Ezt.

Ilyenek az én nagy titkaim.

Hont András: Így-így. Szóval, hogy mi ezt nem tudtuk akkor. 

Nem tudom, elhiszi-e, de még én sem tudtam akkor.

Hont András: Rendben, nem ezt akarom, csak azt akarom mondani, hogy szolgált-e ez valamiféle tanulsággal az Ön számára ez a…

Már tanulság volt az oka is. Tehát én azt látom, hogy ha tetszik ez nekünk, ha nem, hogy egy német filozófustól csaklizzam el a helyzetleírást jól visszaadó kifejezést, ugye a nyilvánosság szerkezetváltásának időszakát éljük. Ezt valamikor Habermas írhatta…

Hont András: Igen.

…a hetvenes évek elején: „A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltása” vagy változása. És valami hasonló történik most. Tehát egy teljesen más nyilvánosságszerkezetben találjuk magunkat, aminek rengeteg következménye van a magánéletünkre, a munkahelyünkre, a fizetésünkre és a politikai, a közösségi életünkre is. És ehhez alkalmazkodni kell. Az egyik dolog, ami következik ebből, és nekem ez nagy kihívás, szenvedek is tőle, hogy hogyan lehet a politika komolyságát fönntartani. Mert ugyanis a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása azt hozta magával, hogy bocsánat, hogyha idegen szavakat használok, napi impakt kampányok vannak. Már nem arról van szó, hogy van egy idea, egy gondolat, egy téma, és azt több napon át hosszan, kellő mélységben kitárgyaljuk és megvitatjuk, hanem a digitális térben zajlik egy napi impulzuskampány. Minden nap egy új történet. Azért van az, nekünk meglepő, idősebbeknek, hogy valaki mond valamit hétfőn, annak az ellenkezőjét mondja kedden, megint egy harmadikat ugyanabban a témában szerdán, mert csak az a fontos, hogy mennyi érdeklődést vált ki. Azon a napon az impaktja, a hatása annak, hogy magas volt vagy nem. Ma a politika lassan erről szól a világban. Most nem akarok senkit se simfolni, na de amikor ülök az Európai Tanács ülésén, az gyakran van úgy, hogy ketten-hárman vagyunk, akik éppen nem nyomogatják azt a nyomorult, friss híreket becsatornázó kis okostelefonjukat. És európai vezetőkről beszélünk. Napi impakt hatás alá került az egész demokratikus politikai rendszer. És én azon dolgozom, hogy valami komolyságot…, alkalmazkodnom kell ehhez nekem is, nem tudok mit tenni, mert ez így van, de közben próbálom a politika komolyságát is fönntartani, és keresem azokat a podcastokat, ezért ülök most itt, az urak iránti szimpátiám nem lett volna elegendő, hogy itt ilyen hosszú ideig üldögéljek, de azért ülök most itt Önökkel, meg mentem el a többi, és fogok még elmenni más hosszabb beszélgetős műsorokba, hogy a napi hatáskampányok mellett legyen egy másik tartalma is a politikának, mert el fogunk butulni. Hát, ha abból áll a politika, hogy ilyen kicsi ügyekből, kis botrányszerű ügyekből aznap hogyan lehet kampányokat csinálni, és másnap meg kezdődik előre egy más témában ugyanez, akkor hogy’ lesz ebből egy okos ország? Meg hogy lesz ebből okos politika? És ilyenkor az egyetlen fegyverünk az eszünk, nem engedhetjük meg, hogy primitivizálódjon a politika. Ezért elmegyek ezekbe a műsorokba. Elmegyek és beszélgetek. Jó, időnként kellemesebb, máskor kellemetlenebb társaságba is. De elmegyek, és ott, ahol látok esélyt arra, hogy komolyan beszéljünk valamiről, én állok rendelkezésre.

Hont András: Ez a nyár…

Nyilván nem akarok rosszul járni ezekkel a beszélgetésekkel, nem azért megyek el, hogy ott ellenszenvet, meg ellenséget gyűjtsek magamnak, ez talán megbocsátható, de akarok komolyan beszélni a riporterekhez is, meg akarok komolyan beszélni az emberekhez is rajtuk keresztül. Ezért mentem el ezekbe a podcastokba. Ez váltás, tehát jól mondja András. Ez egy nagy váltás ahhoz képest, amit eddig csináltam, mert eddig pont fordítva volt. Én úgy gondoltam, hogyha a miniszterelnök túl gyakran és túl hosszan beszél, akkor elinflálja annak a jelentőségét és fontosságát, amit egyébként az ő szavai jelentenek.

Gavra Gábor: Egyébként, amikor – fogalmazzunk úgy, hogy – a saját nyilvánosságában, az állami vagy Fideszhez közel álló médiában beszélt az elmúlt, egy-másfél évtizedben nem érezte azt, hogy érdemi kérdések nélkül berozsdásodik?

Nem, én mindenhol, én csak olyan interjúkat adtam, ahol érdemi kérdések voltak. Az egy másik dolog, amit Ön, ha jól értem, gondol, hogy nem, revolverinterjúkat, azokat nem is vállalok. Tehát olyan interjúkba nem megyek, hogy előveszi a riporter a fegyvert, aztán lövöldözik, én meg félreugrálok, mert abból se az emberek nem lesznek okosabbak, se a témát nem tudjuk kibontani, lökdösődő, kakaskodás lesz az egészből. Ilyeneket nem vállalok. De velem egyet nem értő, de magukat komolyan vevő emberekkel beszélgetést szívesen.

Hont András: Ez a nyár nem csupán erről a podcast turnéról szólt, hanem még egy jelenségről, amelyet egyébként sajtószerte kellően nagy hangerővel meg is zenésítenek. Ez a mocskos fideszezés a fesztiválokon. Először is röviden, mi erről a véleménye, aztán lesz hozzá még egy kérdésem, ilyen záróakkordként.

Futballstadionokban nőttem föl, nem szokatlan, stadionokban sem szívesen hallom, de ilyen van…

Hont András: Jó. Mindez annak a szerintem nagyon lényegi kérdésnek a bevezetője vagy felvezetője, mert ugyan ez nem feltétlenül csak a fiatalokra jellemző, mármint a mocskos fideszezés, szerintem tévedés, ezt teljes egészében ifjúsági jelenségnek betudni, de tény és való, hogy lépnek be most már új generációk a politikába.

Nem megint túlgondoljuk ezt? Nem egyszerűen arról van szó, ami minden választás előtt szokott, hogy választás előtt néhány hónappal az indulatok meg az érzelmek magasabban vannak, olyasmi is történik, amit választás után már mindenki egy kicsit szégyell. Például mocskosnak nevezi a politikai riválisait. Szerintem inkább erről van szó, ez elmúlik majd. Ettől egy másik probléma, hogy új nemzedékek lépnek be, és ők hogyan gondolkodnak arról, ami őket körülveszi, hogy adottnak vesznek egy csomó dolgot, amiért a mi nemzedékünk megharcolt. 

Gavra Gábor: Ez, ugye, Önök számára részben azt is jelentheti, nem, hogy nem – hogy mondjam? – nem elég a Gyurcsányéknál jobbnak lenni?

De mi a fiatalok körében többséget fogunk kapni a választáson. Nekünk a fiatalokat meg kell nyernünk. El kell velük beszélgetni. Tehát én nem aggódok emiatt, az új generációk miatt. Nekem van egy véleményem a fiatalokról, amit nem tudom, mennyi időnk van még..

Hont András: Meghallgatjuk.

…amit nem akarok bő lére ereszteni, de most függetlenül a koncertezős hangulatoktól, meg a választás előtti fölfokozott érzelmi állapotoktól. Nekem jó véleményem van a fiatalokról abban az értelemben, hogy akiket én ismerek, és sokat ismerek, azoknak az igazi problémájuk a saját életükkel kapcsolatban az, amit úgy hívunk, hogy kamu. Ők kamu életet nem akarnak, meg kamu dolgokat nem akarnak. Komoly dolgot akarnak, komoly életet, komoly súlyt, komoly téteket, komoly lehetőségeket. Nem egyszerűen csak jobban akarnak élni, vagy magasabb életszínvonalat vagy nagyobb lakást akarnak, hanem azt akarják, hogy az ő életüknek legyen súlya, annak legyen jelentősége, az legyen tiszteletreméltó. Ne csak jó, meg könnyű, hanem tiszteletreméltó. Én ilyen fiatalokat nagyon sokat ismerek. És velük lehet beszélni. Akkor is, ha most éppen lehet, hogy mocskos Fideszt kiabálnak valami koncerten. De azok a fiatalok, akiknek a kamu életből van elegük, és úgy érzik, hogy ők valahogy nem tudnak odakerülni egy olyan helyzetbe, amikor súlyt kapna az életük, mert nincsenek igazából komoly tétek, amiket ők megtehetnének, ezekkel a fiatalokkal lehet beszélni. Nem hiszem, hogy rosszabbak lennének, mint mi voltunk.

Hont András: Pont nem erre céloztam, hanem arra…

Nekünk se volt éppen könnyű.

Hont András: Ezt nem tudom megítélni. De ha Simicska Lajosból és Önből indulok ki, akkor azért…

Kérdezze meg az édesapját, András.

Hont András: Nem tudom, mert ő elhunyt már.

Elnézést.

Hont András: Csak az, hogy a következő éveink miről fognak szólni, mert lesznek olyan emberek, akiknek egy csomó minden, amit mi egy ilyen beszélgetésben említünk, vagy előkerül akár egy kötcsei beszédben, az már a múlt. Gyerek volt akkor, amikor, nem, hogy amikor Önök berendezkedtek, hanem amikor, mondjuk, a CEU-tüntetések voltak.

Igen, de mi következik ebből? Mi végigküzdöttünk itt harminc-egynéhány évet. Most nem a veteránok visszaemlékezését akarom idehozni, csak azt akarom mondani, hogy mi pontosan tudjuk, hogy azok a dolgok, amelyek ma jól vannak Magyarországon, amik ennek az országnak az erősségét adják, amik a jövőjét jelentik, ezek nem maguktól lettek és nem maguktól vannak – függetlenül attól, hogy most mit gondolunk az ország állapotáról. A fiatalok közül nagyon sokan valóban ebbe születtek bele, mert szerintük ez a normális, hogy például mindenkinek van állása. Hogy például a diplomával, egy jóval magasabb fizetés jár együtt. Vagy, hogy a szakképzésben duális képzés van, és nem egy műhelyben, fölösleges munkaórákon keresztül használhatatlan tudást sajátítasz el, hanem egy gyárban dolgozol, ahol be fognak téged hívni már az iskola után azonnal, és kapsz egy tisztességes állást. Ők azt gondolják, hogy ez az élet természetes rendje. És azt gondolják, hogy – hogy fogalmazzak, várjon –, hogy robotrepülővel is lehet menni. Hogy robotpilótával is lehet menni. Merthogy az nem tud elromlani, mert ez a természetes, de ez nem így van. A robotpilótával beleállunk a földbe. Ezt kell nekik elmondani szerintem, többek között ezt is el kell mondani, nagyon nehéz. Ugye, a politikában van ez a mondás, kicsit kacifántos, hogy ami van, az nincs. Tehát ami már megtörtént, azt már nem tekintik politikai teljesítménynek az emberek, fiatalok se, hanem természetesnek veszik. Ez egy kihívás, amit nekünk politikusoknak valahogy meg kell ugranunk.

Gavra Gábor: Na, ez volt a Ring. Köszönjük Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy itt volt. Köszönöm szépen Hont András kollégámnak, hogy levezettük együtt ezt a műsort, és legfőképpen a kedves nézőknek köszönöm a figyelmüket. Ez most már a harmadik másfél órás Ring volt egy héten belül az Orbán Balázs–Tarjányi Péter vita és a Toroczkai László interjú után. Úgyhogy hát, akik ezt a háromszor másfél órát végignézték, azoknak valami egészen komoly kitüntetést kell majd adnunk. És arra kérem Önöket búcsúzóul, hogyha még nem tették meg, akkor iratkozzanak fel az „ÖT” YouTube csatornájára. Ha tetszett ez a beszélgetés, akkor lájkolják, osszák meg ismerőseikkel, ha nem, akkor pedig olvassanak be Orbán Viktornak, Hont Andrásnak vagy akár nekem, itt a kommentmezőben a videó alatt. Találkozunk a jövő héten, és viszontlátásra!

Dehogyis! A meccsen találkozunk. Hajrá, magyarok!

Gavra Gábor: Ja, és a felvételünk után lesz Magyarország–Portugália a Puskásban, Önök már ismerik…

Hont András: A kétharmada a beszélgetésnek ott lesz, igen.

Gavra Gábor: Igen, én meg nem. Viszontlátásra!