Orbán Viktor interjúja az M1 közszolgálati televíziónak

Volf-Nagy Tünde: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm Önöket Brüsszelből – három héttel az európai parlamenti választás után, számos diplomáciai és politikai egyeztetést követően, valamint azon a napon, amikor Magyarország hivatalosan is átveszi az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, úgyhogy van miről beszélni. Tisztelettel köszöntöm Miniszterelnök urat. Jó napot kívánok!

Jó napot kívánok!

Belgiumtól vesszük át a stafétát. Miniszterelnök úr éppen a belga miniszterelnöki hivatalból érkezett most, ahol átvette ezt a bizonyos soros elnökséget az egyébként megbízott miniszterelnöktől, hiszen a belga miniszterelnök éppen június 9-én, a nemzeti és az európai parlamenti választások sikertelensége kapcsán már aznap este lemondott. Az mekkora legitimitást, mekkora megerősítést, felhatalmazást jelent Magyarország számára, hogy Magyarországon viszont az európai parlamenti választás megerősítette a kormány pozícióját?

Szerencsére nem vagyok babonás. Valóban nem túl jó jel egy olyan embertől átvenni az unió elnökségét, aki éppen belebukott az uniós elnökségbe és a miniszterelnökségbe, és valóban, mire véget ért az elnökség, már nem is volt miniszterelnök, hanem csak ügyvivő. De sokra tartom egyébként – függetlenül a választás eredményétől – a leköszönő belga miniszterelnököt. Jó munkát végeztek az előző hat hónapban. Az elnökséget most vesszük át, de az együttműködésünk három ország együttműködéseként korábban megkezdődött, spanyolok, belgák és mi: így következünk egymás után. Egymástól vesszük át a munkát is meg a dossziékat is, ezért mondhatom, hogy a belga miniszterelnök egyébként jó munkát végzett. Kár, hogy elvesztette a választásokat, de ez egy ilyen szakma; ha az emberek nem bíznak a vezetőjükben, akkor ennek ez a vége. Az én helyzetem teljesen más – most még –, hiszen valóban 45 százalékos választási eredményt kaptunk, ez Európában a legmagasabb, és rávertünk a másodikra vagy 15 százalékot, legyőztük a régi és az új ellenzéket egyszerre, tehát joggal érezzük úgy, hogy a kormány iránti bizalom megerősítést kapott, és ezzel az erőforrással, lendülettel és biztonságérzettel kezdhetünk bele az elnökségi munkába. Amiről mondok néhány adatot, amit úgyse kérdezne meg egyébként tőlem, mert technikai adat. 1.500 munkacsoport-ülést fogunk tartani, 230 elnökségi rendezvényünk lesz, 37 magas szintű tanácskozás, az európai 27 miniszterelnök csúcstalálkozója Budapesten lesz, van egy Európai Politikai Közösség nevű szervezet, abban 47 európai miniszterelnök és államfő van, ők is Budapestre jönnek majd. 260 emberünk dolgozik most Brüsszelben, ezer ember dolgozik Budapesten az elnökségi munkában, és van 120 jogalkotási dosszié, amit előre kell tolni, előre kell vinni. Ez a munka, ami ránk vár.

A soros elnökségről még beszélünk, de azért engedje meg, hogy azzal kezdjem, hogy amikor legutóbb, a választás másnapján találkoztunk, akkor nagyon is optimista volt, hiszen szemmel látható volt, hogy a jobboldal megerősödött Európában. Viszont az elmúlt napok csúcspozíciói, valamint a szövetségkötések nem ezt a képet mutatják. Mi a következménye annak, ha a választói akarat és a politikai szándék ennyire eltér egymástól?

Én most még optimistább vagyok, mint voltam, mert az optimizmusomra a választás után az adott okot, hogy egész Európában az emberek a változásra szavaztak. 27 országról beszélünk, és ebből a 27 országból 20 országban olyan pártok győztek, akik azt mondták, hogy elég, Brüsszelben a dolgok nem mehetnek így tovább, meg kell változtatni. Ezért bukott meg a belga miniszterelnök, ezért bukott meg a francia kormány, Németországban is rezeg a léc, tehát az optimizmusunk első forrása az, hogy az emberek változást akarnak. De a brüsszeli bürokraták ezt másképp gondolják, ők nem akarnak változást. De ez tovább növeli az optimizmusunkat, mert még inkább nyilvánvalóvá válik az a tény, hogy változtatni kell. És minél nyilvánvalóbb a tény, annál inkább be fog következni a változás. Ezért el is indítottunk egy új európai képviselőcsoportot, ami hihetetlen tempóban nő. Nagyon gyorsan mi leszünk a harmadik, aztán meg majd a második legnagyobb csoport, képviselőcsoport itt, Brüsszelben, aminek egész egyszerűen az az oka, hogy az elégedetlenséget nem tudta befogadni Brüsszel, nem alkalmazkodott hozzá, nem hallgatott az emberekre, hanem visszautasította az emberek döntését. Kötöttek egy hatalmi paktumot, aminek csak az a célja, hogy még öt évig ők uralják itt, Brüsszelben a politikai pozíciókat. De ez nem fog menni, mert az emberekkel szemben nem lehet kormányozni. Ez bennünket, akik változást akarnak, még inkább megerősít, fölemel, megnöveli az erőnket, és ezt a változást mi itt el fogjuk érni. Ha nem két hét alatt, akkor majd két hónap alatt, de ez meglesz.

Ha már a változatlanságról is szót ejtünk, újra Ursula von der Leyent választották az európai, vagy legalábbis jelölték az Európai Bizottság élére, hiszen még ezt az Európai Parlamentnek meg kell őt erősíteni. Ön nemmel szavazott. És én még nagyon jól emlékszem azokra az időkre Berlinből, amikor Ursula von der Leyen nemcsak hogy kérte, de meg is kapta az Ön és a magyarok támogatását. Mi változott?

Öt évvel ezelőtt, ugye, Manfred Webert jelölte az Európai Néppárt a bizottság elnökének, ami Magyarország számára katasztrófa lett volna. Most Ursula von der Leyen elnökösködése se vonul be aranybetűkkel a magyar történelemkönyvbe, de amit Manfred Weber művelt volna, aki közismerten egy magyarellenes, kifejezetten hungarofób ember, az sokkal rosszabb lett volna. Tehát őt meg kellett mindenképpen akadályoznunk, hogy a bizottság elnökévé váljon. Volt egy emlékezetes mondata, ami erre okot adott nekünk. Azt mondta, hogy ő nem akar a magyarok szavazatával a bizottság elnöke lenni. Nem a magyar kormányéval, nem az enyémmel, hanem a magyar emberek szavazatával nem akar, tehát az egész országot támadta meg. Ilyen nincs! Lehet megsérteni a miniszterelnököt, az se szép dolog, meg a tárgyalópartnert, az se szép, de belefér, de egy országot nem lehet sértegetni, nem lehet lekezelni, mert egy ország ki fog állni magáért. És én ki is álltam Magyarországért, és Weber elnök úr kérése meghallgatásra talált: nem is lett a bizottság elnöke. És így jött be Ursula von der Leyen, akit jobbnak találtunk, mintha Manfred Weber lett volna. Ezt most is így gondolom, függetlenül attól, hogy az elnök asszony teljesítménye az elmúlt öt évben, különösen a háború és a migráció ügyében meg talán a zöldátmenetben, Green Dealnek hívják tolvajnyelven, tehát ebben a három ügyben az ő teljesítménye meglehetősen szerény, és ezért szeretnénk egy jobb képességű, alkalmasabb vezetőt találni a bizottság élére, ezért nem tudtam őt támogatni. Arról nem is beszélve, hogy időnként méltánytalan döntéseket hozott Magyarországgal szemben, jogállamiságnak álcázott politikai támadásokat indított a bizottság Magyarországgal szemben, és ezt sem lehet természetesen szó nélkül hagyni. Mindennek van következménye, nem tudjuk támogatni őt abban, hogy a bizottság elnöke maradjon.

Az ő jelölése is vitatott, de rajta kívül még az Európai Tanács elnökének, a portugál szocialista António Costának, és a kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek, a liberális észt miniszterelnök, Kaja Kallasnak a megválasztása is nagyon is vitatható, hiszen egy egészen szűk, hat fős kör jelölte őket erre a pozícióra. Matteo Salvini, a Liga vezetője azt mondta, hogy ez európai államcsíny.

Külön kell választanunk az eljárást, amiben a döntés megszületett, meg a döntéseket, a személyi döntéseket magukat. Ha az eljárást nézzük, akkor én is olyanokat mondanék, mint Salvini elnök úr, ha olasz lennék. Merthogy a magyarokat időnként kihagyják egy-egy döntésből, az se szép dolog, de, mondjuk, az ország mérete, az Európai Unióban betöltött szerepe ezt nem teszi botránykővé. Na, de Olaszországot kihagyni? Aki mégiscsak alapító, a hat alapító állam egyike! Több mint 60 millió ember, egy fantasztikus kultúra, egy erős gazdaság, őket kihagyni a pozíciókról szóló tárgyalásból, az nem tűnik okos dolognak. A Brexit is így kezdődött. Amikor Juncker elnök urat, most visszamegyünk az őskorba, tehát nem a legutóbbi, hanem az azt megelőző választáson még 2014-ben Juncker elnök urat nem támogatták az angolok, mégis megszavazták. Brexit lett a vége. Tehát a nagy alapító tagállamokkal tisztességesen kell bánni. Nem lehet tiszteletlenül bánni a tagállamokkal, mert annak előbb-utóbb mindenki meg fogja inni itt a levét. És az olaszok joggal vannak fölháborodva. Ezért az eljárás nem volt helyes. Salvini úrnak és Meloni miniszterelnök asszonynak igaza van. A másik a személyi döntések, a tárgyi kérdések. Én a portugál szocialista volt miniszterelnököt azért támogattam, mert hosszú évek óta a kollégám, és Magyarországgal mindig rendes volt. Fair volt, korrekt és méltányos. Alkalmasnak is látom, hogy ezt a feladatot megoldja. Az észt külügyi elnök asszonynál pedig azért tartózkodtam, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy meg tudja oldani. Azt sem merem állítani, hogy nem tudja megoldani, de ez egy nagyon nagy feladat. Észtország egy erősen háborúpárti ország, kifejezetten Oroszország legyőzését szorgalmazzák egy háborúban. Szerintünk ebben a háborúban nincs megoldás a harctéren, és neki a mi álláspontunkat is képviselni kell majd. Hogy képes lesz-e erre, ezt a jövő eldönti, nem akartam eleve bizalmatlanságot kifejezni az irányába, csak azt, hogy vannak kétségeink.

Az imént említette, hogy Bécsben új politikai együttműködés született tegnap az Osztrák Szabadságpárt elnökével, illetve Babiš volt cseh kormányfővel. Sőt, azóta mai, friss hír, hogy a portugál Chega is csatlakozott ehhez a szövetséghez. Patrióták Európáért – ez a neve. A patriótaság nem mond ellent a nemzetközi szövetség iránti elköteleződésnek?

Akkor beszéljünk egy kicsit a szóról meg az érzésről, amit a patriotizmus és a patrióta takar. Ugye, mi szeretjük a hazánkat, ez a kiindulópont, sőt szenvedélyesen szeretjük a hazánkat. Ezt hívják hazafias érzésnek. Nacionalizmusnak is szokták ezt hívni. Ennek két fajtája van: egy jó meg egy rossz. Aki úgy szereti a hazáját, hogy közben másokat letapos, és mások ellenében szereti a saját hazáját, azt szokták sovinisztának meg rossz nacionalistának tekinteni. De vannak, akik úgy szeretik a hazájukat, hogy saját magáért, nem mások ellenében, hanem a kultúra, nyelv, teljesítmény, föld, földrajz, család, történelem, a temetőink, a templomaink, a gyerekeink, a jövőnk miatt; ezt szeretjük. Ez nem valaki ellen van. És mi nem akarunk olyan Európát, amely elveszi, elszürkíti, eltünteti mindazt, ami nekünk, hazafiaknak fontos. No, ezek az emberek, az ilyen gondolkodású emberek gyűltek össze, vagy kezdenek összegyülekezni az alá a zászló alá, amit valóban vasárnap Bécsben emeltünk föl hárman: a legnagyobb osztrák párt, a legnagyobb cseh párt és a legnagyobb magyar párt elnökei. És gyűlnek a zászló alá. Gyorsabban leszünk nagy parlamenti képviselői csoport, mint azt most bárki gondolná. Még négy-öt nap, és sokan fognak meglepődni.

Azt nem kérdezem, hogy ki az, akivel komoly tárgyalások zajlanak, mert arra nyilván nincsen válasz.

Igen, annyit mondhatok, hogy sok mindenkivel.

De reális az, hogy napokon belül valóban egy ekkora frakció akár létrejöhet?

8-án lesz az alakuló ülés.

Hova pozícionálja a pártot, mondjuk, a politikai palettán? Nem a pártot, hanem a szövetséget.

Amit most létrehoztunk? Nézzük onnan, hogy mi az, ami itt elromlott Európában, mert mi vagyunk azok, akik meg akarják javítani Európát. A nevünk azt jelenti, hogy hazafiak Európáért. Tehát mi olyan hazafiak vagyunk, akik szenvedélyesen szeretik a saját hazájukat, és fontos nekik Európa. Tehát mi nem Európa ellenében, hanem a saját hazánk érdekében akarunk egy erős európai együttműködést. Nem akarunk európai birodalmat, nem akarunk európai egyesült államokat, nem akarunk egy szürke, Brüsszelből vezérelt masszát, nem akarunk parancsuralmi rendszert, nemzeti szuverenitást és függetlenséget akarunk a saját nemzeti zászlóink alatt. Most mi romlott el? Mit akarnak az európai emberek? Békét akarnak – ez elromlott, mert nem tudtuk megelőzni az orosz–ukrán háborút, amikor kitört, meg nem tudtuk elszigetelni, ezért béke helyett az európai emberek ma háborút kapnak. Akkor rendet akarunk meg biztonságot. Ehelyett az európai emberek migrációt kapnak és ebből fakadó terrorveszélyt és bűnözést. Ezt Magyarországon mi kevésbé érzékeljük, legfeljebb az Önök híradásain keresztül, mert Magyarországon nincsenek migránsok, mert nem engedjük be őket. De akik beengedik, meg beengedték, azok szenvednek, ezernyi bajuk van ebből az új helyzetből, amiben együtt kell élniük milliószám idegen kultúrából érkezett migránsokkal. Akik most gyülekeznek a zászlónk alá, ezt nem akarják. És ezenkívül fejlődést is akarnak az európai emberek, gazdasági növekedést, több fizetést, jobb állásokat, egy jobb és biztonságosabb, egzisztenciálisan is ígéretesebb életet. Ehelyett ma stagnálást kapnak. Ma jelent meg egy elemzés, amikor készültem ide, Brüsszelbe, a repülőn olvastam, abban az olvasható – ez egy közgazdasági elemzés –, hogy 2008-ban az Egyesült Államok és az Európai Unió gazdasága nagyjából azonos méretű volt; ma az USA kétszer akkora, mint az Európai Unió. Az európai átlagjövedelem 27 százalékkal kisebb, mint az Egyesült Államokban, az átlagfizetések pedig 37 százalékkal kisebbek Európában, mint az Egyesült Államokban. És a cégek értéke is: itt alig nő, vagy inkább stagnál, gyakran csökken, az Egyesült Államokban pedig nő. Tehát a kilátások is inkább ott vannak, és nem itt. Ez jól mutatja, hogy az európai gazdaság megrekedt. Ennek számos oka van, többek között a bizottság és annak vezetője rossz döntéseinek köszönhető ez a helyzet. Ezért ezt az új szövetséget, hogyha azt kérdezi, hogy hova helyezzük, akkor azt kell mondanom, hogy a változás mellé, a béke, a rend és a fejlődés területére helyezném el. Ha ideológiailag kérdezi, miután hazafiak vagyunk, ez az európai kultúrában jobboldalt jelent. Aki hazafi, az jobboldali. A baloldaliak internacionalisták. Ha regionálisan kérdezi, hogy valamelyik régiója Európának túl lesz-e képviselve, vagy meghatározó lesz-e majd a szövetségben, akkor a válasz nem, mert bár van egy kis monarchia íze ennek, hiszen Bécsben alakultunk, osztrák, cseh és magyar…

Kicsit V4-érzés is van…

…de most már a portugál bejött, az olasz hamarosan csatlakozik, tudom, hogy kik fognak a következő napokban érkezni. Ez egy összeurópai párt lesz, amely Közép-Európából indult ki, de aztán maga köré gyűjtött nyugat-európai pártokat is, tehát egy összeurópai politikai szerveződésről beszélünk.

Valójában nincs is legitimitása már ennek a kérdésnek, hiszen létrejött ez a Patrióták Európáért Szövetség, de legutóbb, amikor beszéltünk a választás másnapján, akkor azt mondta, hogy Le Pen és Meloni szövetségétől függ, hogy van-e esély arra, hogy a Fidesszel megegyezzenek. A válasz, most már tudjuk: nincs. Érdekelne, hogy miért.

Az elmúlt két hetem nagy részét ezekben az országokban töltöttem, és mindenkivel tárgyaltam. A célt nem változtattuk meg. Azt szeretnénk mindannyian, hogy legyen egy nagy, hazafiakat, jobboldali embereket képviselni tudó, nagy európai frakció, képviselőcsoport az Európai Parlamentben. Ez a cél továbbra is. Ebben mindenki egyetértett. Abban nem tudtam egyetértést teremteni a hölgyek között, hogy ezt hogyan és milyen lépésekben kell megtenni. Van, aki gyorsabban, és van, aki lassabban akart haladni. És a tárgyalásokban nem tudtam létrehozni egy egyetértést a menetrendet illetően. Ezért nem csatlakoztunk az olaszokhoz, hanem folytattuk a tárgyalásokat más pártokkal, más országokkal. És a végén ebből kerekedett ki ez a hármas kezdeményezés, és majd látni fogja a csatlakozók névsorából, hogy kikkel sikerült már megállapodni előre, akik ígéretet tettek arra, hogy majd csatlakozni fognak, és létrejön egy összeurópai, hamarosan harmadik legnagyobb, aztán majd a második legnagyobb európai frakció, és utána majd csúcstámadással is kísérletezünk, de az már nem ebben az esztendőben lesz.

Valószínűleg az is visszatartotta Magyarországot, hogy, ugye, abban a pártszövetségben ott van a román nacionalista párt is.

Az kizárt bennünket. Amikor kiderült, hogy a két nagy európai képviselőcsoport vezér asszonya vagy elnök asszonya között nem lehet létrehozni most egy egyetértést, akkor külön kellett tárgyalni mindkét csoporttal. Lehetőség lett volna az olasz miniszterelnök által vezetett képviselőcsoporthoz is csatlakozni, de oda bement egy olyan román párt, amely közismerten magyarellenes, és az RMDSZ-szel nem tud egy hangra vagy zöld ágra vergődni, nem tudnak egy malomban őrölni, és mi nem tudunk egy ilyen párttal morális sérülés nélkül egy frakcióban tartózkodni. Tehát itt egy nemzeti erkölcsi szempont becsukta előttünk az ajtót az európai konzervatívok irányába. Utána kezdtünk különböző kombinációkba, kezdeményezésekbe, hogy hogyan indítsunk egy új politikai mozgalmat, és a végén aztán ez a bécsi találkozó kerekedett ki ebből. De túl fogunk nőni hamarosan mindenkit, ez a tervünk, és erre egy elég részletes akciótervvel is rendelkezünk.

Beszéljünk akkor a soros elnökségről. Az elnökség mottója: Make Europe Great Again, vagyis tegyük újra naggyá Európát. Ez a trumpi áthallás, ha megengedi nekem, hogy nyersen fogalmazzak, Brüsszelben nyílt provokáció. Hogyan fogadták az európai vezetők, akiknél az elmúlt egy-két hétben járt, ezt a mottót?

Lenyelték természetesen, mert nem tehettek mást, de amikor ez szóba került, mindig elmondom, hogy én nem tudok arról, hogy Trump elnök úr naggyá akarná tenni Európát, tehát ezt válasszuk el. És hogyha az Egyesült Államok arra törekszik, hogy naggyá tegye saját magát, Európa pedig arról beszél, hogy mi a világpolitikának szereplői akarunk maradni, sőt a mostani hanyatlást, az erőink fogyását meg akarjuk állítani, és ismét erősödni akarunk, akkor nekünk is naggyá kell válni. Hogy’ versenyezhetnénk egy magát naggyá tevő Amerikával, hogyha egyébként mi magunk nem válunk naggyá? Tehát ez a helyes válasz, az amerikai kísérletre ez a helyes európai válasz. Ezt, nem mondom, hogy azonnal, de csak leesett a tantusz, és sikerült megértetni, hogy erről van szó. Természetesen az amerikaiakat nem lehet kihagyni, ha Európa jövőjéről gondolkodunk, de nem Trump elnök programja miatt, hanem a háború miatt, mert Európa legnagyobb gondja ma mégiscsak az ukrán–orosz háború. És az amerikai elnökvitában világosan megmondta a konzervatív vagy republikánus elnökjelölt, Trump elnök úr, hogy ő 24 órán belül véget fog vetni ennek a háborúnak. Tehát ha ő győz, akkor minimum tűzszünet lesz, hogy abból lesz-e aztán tartós béke, az a jövő zenéje, de hogy nem az lesz, ami most van, az bizonyos. És ezért Európának föl kell készülnie arra a helyzetre gyorsan, hogy előbb-utóbb az amerikaiak és az oroszok tárgyalni fognak egymással. Hol lesz ebben a leosztásban Európa helye? Mi részt veszünk-e ebben? Ki fogja képviselni a mi érdekeinket? Egyáltalán mik is a mi pontos érdekeink? Ez a következő időszak legfontosabb kérdése. Erre Magyarország nem tud válaszolni, mert a mi bizottsági elnöki munkamódszerünk nem az, hogy Németország meg Franciaország meg Olaszország helyett mi itt vezetjük Európát, vagy döntéseket hozunk. Ez lehetetlen! Amit mi tudunk tenni, és ez a mindenkori elnök feladata, hogy javaslatokat tegyen le az asztalra. Tehát mi nem döntünk, hanem segítjük a 27 miniszterelnök döntését. Minden Európa szempontjából fontos helyszínen ott leszünk, minden helyzetet föltárunk, mindegyik helyzetről jelentéseket fogok készíteni az európai vezetők számára, amit az Európai Tanács megtárgyalhat, és a nagy európai vezetők döntéseket hozhatnak. Én elő tudom segíteni, hogy ezekben a kérdésekben döntések szülessenek, az asztalra kerüljenek legalábbis ezek a kérdések, abban a formában, ahogy a politikusok azzal tudnak foglalkozni. Tehát azért nem bürokratikus vezetés van, persze vannak ezek a dossziék meg tanácskozások, de kell egy politikai típusú energia is, kezdeményezés, ami nem döntés, hanem leteszi az asztalra a helyzet világos leírását, a megoldási lehetőségeket, majd utána fölhívja az európai vezetőket, hogy hozzák meg a szükséges döntéseket. Ebben a módszerben fogunk haladni majd. Ha a következő napokban meglepő helyszínekről meglepő híreket fog hallani Ön vagy a tisztelt nézők, akkor e mögött ez a munkamódszer rejlik.

Azt mondta, hogy elősegíteni, és ez nagyon fontos kulcsszó, hiszen a soros elnökség legfontosabb pozíciója az, hogy kompromisszumokat kell teremteni, közvetíteni kell, ahogy Martonyi miniszter úr mondta: jó pásztornak kell lenni. De ez nem teljesen esik egybe azzal, amilyen kép, mondjuk, az unióban él Magyarországról. Mi az, amiben továbbra is Magyarország akár konfliktusok árán is megvédi az érdekeit, és mi az, amiben esetleg kompromisszumkészebb, éppen a soros elnökségre való tekintettel?

Nézze, mi sem most jöttünk le a falvédőről, és nem megyünk fejjel a falnak, tehát mi is értünk valamit, konyítunk valamit a nemzetközi diplomáciához. De mégis ebben a nemzetközi diplomáciai kultúrában az, amit mi képviselünk, és ahogy, az nyilvános, nyílt és egyenes. Ez szerintem erény. Ez néha konfliktusokkal jár ugyan, de erény. Tehát amit mi – mondjuk úgy, hogy – magyar karakterjegyként hozzá tudunk adni az európai vitákhoz, hogy nevén fogjuk nevezni a dolgokat, mert mi azt tanultuk meg, a világnak olyan sarkában élünk, hogyha nem nevezzük a dolgokat nevükön, időben nem hozunk meg döntéseket, rámegy az országunk, mint ahogy rámehet egész Európa azzal, hogy a szőnyeg alá söpri a problémákat ahelyett, hogy őszintén szembesülne azokkal. Tehát a magyar elnökség jót fog tenni Európának azért, mert a legnehezebb kérdésekről is nagyon nyíltan fogunk beszélni anélkül, hogy befolyásolni akarnánk a döntéshozókat, le fogjuk tenni nyílt, egyenes tanulmányok formájában a véleményünket egy-egy helyzetről. Tehát nem következik be az, ami oly gyakori baj itt, Brüsszelben, hogy tolvajnyelven, nehezen érthető módon, a brüsszeli buborék saját, bürokratikus megközelítésében és nagyon sok időt vesztve kerülnek egyáltalán asztalra ügyek, vagy egyáltalán még az asztalra se kerülnek. Tehát azt hiszem, hogy mi azért egy lendületet tudunk adni ennek az egész Európai Uniónak úgy, hogy közben nem tévesztünk nagyságrendet. Tehát fontos, hogy a világban mindenki tudja, hogy hol a helye. Nekünk, magyaroknak is megvan a helyünk, megvannak az erényeink, a hibáink, megvan a súlyunk, megvannak a képességeink, a fogyatékosságaink, tehát tudjuk, hogy körülbelül mi a mi helyünk a világban, mit lehet tőlünk várni, és legjobb tudásunk szerint, amink van, hozzá is fogjuk tenni Európa értékeihez a következő fél évben. Ezt lehet várni a magyar elnökségtől. Lesznek meglepő dolgok.

Ha már itt a nyíltságot említette, és, ugye, a macskát macskának kell nevezni, akkor az illegális migráció, mint a soros elnökség egyik fontos célkitűzése rögtön adódik, hiszen a legtöbb konfliktus azért az unió és Magyarország között emiatt bontakozott ki. Nem véletlen, hogy a német sajtó, a Die Welt meg a Deutschlandfunk is ezt emelte ki, mint a célkitűzését a magyar soros elnökségnek. Lehet-e konkrét lépéseket tenni annak érdekében, hogy az illegális migrációt valóban megfékezzük?

Tudunk tenni javaslatokat, de dönteni nem mi döntünk, hanem az európai vezetőknek kell, különösen a tanácsnak döntenie. Most van egy migrációs paktum, amit nagy dérrel-dúrral harangoztak be, és nagy csinnadratta mellett fogadtak el. És nem működik. Most először oda kell eljutni, hogy akik ezt nevükre vették, és hőstettként mutatták be, azok ne szégyenüljenek meg, amikor szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy ez kevés. Ezért nem leminősíteni kell ezt a paktumot – hát ez ennyit tudott –, hanem tovább kell lépni. És én azt javaslom itt, Brüsszelben mindenkinek, hogy ne büntessék Magyarországot azért, mert nekünk olyan migrációs politikánk van, hogy nem engedjük be a migránsokat. Tehát hozzánk nem lehet illegálisan bejönni, az egy bűncselekmény, hanem inkább ezt vegyék át. Tehát ne Magyarországot akarják rávenni, hogy megváltoztassuk a szabályainkat, hiszen mi megvédtük magunkat a migrációtól. Ők nem. Inkább nekik itt, Brüsszelben meg a többi fővárosban kellene átvenni a magyar szabályozást, és hirtelen minden egyszerűbbé válna. Tehát lesz egy nyílt beszélgetésünk majd erről is. Nem akarom leminősíteni azt a munkát, amit előttünk végeztek, de azt kevésnek tartom, tovább kell lépni, és lesznek javaslataink a továbblépésre.

Nem éppen könnyű időszakban veszi át Magyarország a soros elnökséget. Vannak kérdések, ahol fél év alatt nagyot nem lehet előre lépni, demográfiai kérdésekben például valójában fél év csepp a tengerben, de, mondjuk, a háború és a béke kérdésében minden nap számít, a fél év meg pláne. Hogyan tudja a békét nemcsak a szlogenek szintjén vagy az üzenetek szintjén, hanem a valóságban is előre mozdítani egy magyar soros elnökség?

A holnapi sajtót, ha figyeli, majd már látni is fogja az első lépéseket, amit ebbe az irányba teszünk.

Az elnökség egyik nagyon fontos célkitűzése az európai versenyképesség megerősítése. Nyilván a cél tekintetében talán nincs is vita, de eszközök tekintetében is lehet közös nevezőt találni?

Nehéz, de nem lehetetlen. Mi szeretnénk egy nagy versenyképességi megállapodást tető alá hozni. Szerintem hiba volt bevezetni nagy nemzetközi adókat, az adók rossz dolgok. Ha a gazdaságod akarod fölpörgetni, akkor nem adókat kell kivetned, hanem támogatnod kell a gazdaság szereplőit. Bevezetnek olyan intézkedéseket, vagy napirenden vannak olyan intézkedések, amiket szeretnénk egyébként majd revízió alá venni, amelyek állítólag arról szólnak, hogy egyes iparágakat, különösen az autóipart megvédjük a keletiekkel szemben, de én tárgyaltam az elnökség előkészítése során a nagy autóipari gyárak vezetőivel, akik azt mondták, hogy ők ezt egyáltalán nem akarják, mert amikor visszaütnek majd a keletiek, sokkal többet fognak ők veszíteni, mintha ehhez hozzá sem kezdtünk volna. Tehát annak a szélén van most az Európai Unió, hogy belekeveredik egy kereskedelmi háborúba a keletiekkel, amin csak veszíteni fogunk. Így tehát nem elzárkózásra, hanem sokkal inkább a kapcsolataink megerősítésére, élénkebb kereskedelemre volna szükség. És itt van ez a zöldátmenet nevű probléma, ahol olyan politikát valósítottak meg az elmúlt években, aminek az eredménye ma az, hogy több kőszenet használunk, mint az egész zöldátmenet előtt, holott az volt a célja a zöldátmenetnek, hogy mindent, ami légszennyezés, és a klíma szempontból ártalmas, kártékony, kiiktassunk. A szabályok, a rossz szabályok, amiket itt hoztak meg, különösen a bizottság és annak elnök asszonya, oda vezetett, hogy ma Európában több kőszenet használunk, mint a nagy zöldátmenet előtt, és az energiaárak pedig kétszeres-háromszoros mértékben nőttek meg. Azért nem tudunk versenyezni a kínaiakkal meg az amerikaiakkal, mert az energiaárak azokban az országokban mindenhol jóval alacsonyabbak, mint nálunk. Ettől szenved nálunk a lakosság, mi még úgy-ahogy a rezsivédelemmel meg tudjuk védeni a magyarokat, de Európa összes országában mindenhol többet fizetnek, és szenvednek az emberek ettől, és szenvednek a cégek is, ezért az egész zöld energiapolitikát radikálisan újra kell gondolni, és át kell alakítani.

Azzal kezdtük, hogy Belgiumtól veszi át Magyarország a soros elnökséget, és majd fél év múlva Lengyelországnak adja át. Mit lát a legnagyobb lehetőségnek magyar szempontból ebben a féléves soros elnökségben?

Hogy közelebb vigyük a kontinensünket a békéhez.

Köszönöm szépen!