Orbán Viktor interjúja a TV2 „Tények” című műsorában

Gönczi Gábor: Tisztelettel köszöntöm a „Tények” stúdiójában Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét. Jó estét! Köszönjük, hogy eljött hozzánk!

Jó estét kívánok! Köszönöm, hogy itt lehetek.

Elnök úr, nemsokára arról fogunk beszélgetni, hogy a magyar családoknak mennyire lesz könnyű, mennyivel lesz könnyebb az élete ettől az évtől kezdve, de azt javaslom, hogy még mielőtt ebbe belevágnánk, beszéljünk arról, amiről most az egész világ beszél: a tegnapi Donald Trump–Zelenszkij találkozóról, ami katasztrofálisan sikerült, vagy legalábbis nem úgy sikerült, ahogy ezt tervezték. Mit gondol erről?

Ráadásul a két dolog összefügg, tehát hogy hogyan fogunk élni az idei és a következő évben, és hogy hogy’ alakul a világpolitika és a háború sorsa, illetve lesz-e béke, ez két egymással szorosan összefüggő dolog. Tehát ami tegnap történt, azt mi nem nézőként, hanem érintettként kell, hogy kövessük, ezért rossz hír, amit tegnap láttunk, az egy rossz dolog volt, mert a jó az lenne, hogyha a békét akaró amerikai elnökkel egyetértene az ukrán elnök a béke ügyében, de ez nincs így, és ennek láttuk tegnap a lenyomatát.

Ugye, azt szokták mondani, még nézni is rossz volt, ami történt. Ugye, Zelenszkij elviharzott, Donald Trump tulajdonképpen majdhogynem kirúgta a Fehér Házból. Ugye, nem ezt akartuk a békekötés első lépéseként? Ugyanakkor lehet, hogy ez valami furcsa tánclépés, amivel mégiscsak közelítünk hozzá?

Láttam már ilyesmit, csak zárt ajtók mögött, sőt voltam részese is durva, nehéz tárgyalásoknak. Igaz, nem az amerikai elnökkel, hanem inkább Brüsszelben, de az zárt ajtók mögött szokott történni, és ezért ugyan kemény helyzet, de nincs ez a kínosságérzés, mert amikor ez mind a színpadon történik, a kamerák kereszttüzében, akkor mindenki érzi, hogy valami itt nem jó. És ráadásul nem babra megy ez a tárgyalás, mert itt a jövőről és a háborúról van szó, vagyis a magyarok meg Európa jövőjéről meg az európai és magyar békéről. És még egyszer mondom: én azt látom, hogy van egy amerikai elnök, amelyik meglepte a világot azzal, hogy azt csinálja, amit ígért. Az egész világban azért van nagy meglepetés, mert olyan lépéseket tesz, amikre senki nem számított, holott ő előre megmondta, hogy ezt fogja csinálni. Például a béke ügyében is megmondta előre, hogy minden eszközzel békét fog teremteni. És most ezt teszi. És közben az ukrán elnök meg nem akar békét, vagy legalábbis nem akar olyan föltételekkel békét, mint amit az amerikaiak ajánlanak, miközben Ukrajna egyébként a végsőkig kimerült. Meghalt rengeteg ember, árvák, özvegyek, iszonyatos anyagi pusztítás, elmenekült több millió ember, lényegében lélegeztetőkészüléken van Ukrajna. Ha az Európai Unió és az amerikaiak nem adnak pénzt, akkor az ukránok nem tudnak harcolni, sőt az ukrán állam sem tud talpon maradni. Egy ilyen helyzetben lévő elnök tárgyalt az amerikai elnökkel, aki meg békét akart. Ebből lett ez a rossz érzésünk, ami elöntött bennünket, látva ezt a tárgyalást.

Különös, hogy az Európai Unió rögtön Zelenszkij mellé állt. Ön szerint ez hibás lépés?

Mert az európaiak háborút akarnak. Az európaiak folytatni akarják a háborút. Európában csak két ország van, amelyik békét akar – már a háború kezdete óta. Ez a Vatikán meg Magyarország. Most lépett mellénk az Egyesült Államok, most már azért többségben vagyunk, és erősebbek vagyunk, de a nyugati világban egész eddig többségben voltak a háborúpártiak, és most Brüsszelben még mindig a háborúpártiak vannak többségben.

Na jó, akkor bízzunk a legjobbakban, én azt látom Önön, hogy továbbra is optimista a békét illetően.

Nézze, nekünk ez nagyon fontos. Elvesztettünk három év alatt körülbelül 20 milliárd eurónyi pénzt az energiaárak miatt, a szankciók miatt, tehát ez a háború azon túl, hogy rengeteg emberi szenvedést okoz, kockáztatja még a harmadik világháborút is, aközben vagy ezentúl a magyarok számára komoly vérveszteséget jelent gazdasági értelemben. Tehát óriási üzleti veszteséget szenvedünk el. Ha ez a 20 milliárd eurónk meglenne, és benne lenne a magyar gazdaságban, akkor minden jobban nézne ki Magyarországon. Tehát nekünk a béke nemcsak keresztény, emberi szempontból létszükséglet, hanem a gazdaságunk szempontjából is. Ha nincs béke, nem lesz sikeres Magyarország sem 2025-ben, sem 2026-ban.

Vegyünk egy jó célt, béke lesz, a békekötés meg fog történni 2025-ben, egyébként…

Ebből indul ki a magyar kormány is.

Így van. És azt mondjuk erre, hogy akkor viszont ez lesz az áttörés éve, világszenzációs bejelentéseket hallottunk Öntől az évértékelőn, Európa legnagyobb adócsökkentési programja, és azt is mondtuk, hogy Magyarország a családok adóparadicsoma lesz. Mit jelent ez?

Aláhúzom, ez mind akkor igaz, hogyha béke lesz, és úgy látom, hogy ez nagyon közel van, vagy ha nem is lenne béke a frontvonalon, azt el tudjuk érni, hogy a háború kiterjedésének kockázata Európára szinte a nullára essen vissza. És akkor mi végre szabad kezet kapunk, és a saját képességeink szerint, nem a háborús fenyegetés árnyékában, hanem egy optimista tervektől vezetett módon tudunk dolgozni és élni Magyarországon. Az alapvető terv az, hogy segítsük a családokat. Azért az infláció is meg a mögöttünk hagyott három nehéz, háborús év is a családokat rázta meg a legjobban, a gyermeket nevelő családokat. Most, hogy lesz gazdasági növekedés, összeraktunk egy 21 pontos gazdasági programot, meg tudunk indulni, ez megtermeli azt a pénzt, amiből meg tudjuk kétszerezni a gyerekek után járó adókedvezményt. Ez nem kis dolog. Ez azt jelenti, hogy kétgyermekesek, mondjuk, olyan 80 ezer forintnyi adókedvezményt kapnak, a háromgyerekesek meg valahol 200 ezer forint környékén. És ez biztosan meglesz, mert ez törvényben van már. És ezen túl is tudunk menni, és ebben az évben a háromgyerekes édesanyák életük végéig megkapják a jövedelemadó-mentességet, és a következő év elejétől, január elsejétől a 40 évnél fiatalabb édesanyák kapják meg ugyanazt, akiknek két gyermekük van, a következő, rákövetkező évben, 2027-ben azok, akik 50 alatt vannak, aztán akik 60 alatt vannak, és utána a többiek is. Tehát eljutunk négy év alatt oda, hogy Magyarországon azok az édesanyák, akik vállalnak két gyermeket, nem fizetnek személyi jövedelemadót. Ez valóban példátlan világszenzáció. Kellő szerénységgel, de mondjuk ki, hogy ilyet más még sehol nem tudott létrehozni a világban.

Azt számolgattuk, hogy jó esetben akkor létezhet olyan édesanya vagy olyan nő, aki, mondjuk, egész életében nem fizet, ugye, személyi jövedelemadót, mert, ugye, amíg fiatal, nem fizet, utána édesanya lesz, utána meg azért nem.

Igen, mert ahogy Ön mondja, most is úgy van az, hogy a 30 év alatti, legalább egy gyermekkel rendelkező édesanya nem fizet jövedelemadót. Tehát ez azt jelenti, hogy már megszülettek azok a hölgyek, lányok, akik majd asszonyok lesznek később meg édesanyák, és úgy élik le az életüket Magyarországon, hogy egész életükben nem fizetnek egyetlen forint személyi jövedelemadót sem. És ez jól van így, mert ők vállalnak valamit, ami komoly erőfeszítést igényel, terhet is jelent, még ha édes teher is, de komoly teher, mert azokat a gyerekeket meg kell szülni, utána föl kell őket nevelni, rendes embert kell belőlük faragni, aggódni kell értük, míg az ember él, mindig aggódik a gyerekeiért, tehát egy komoly dolgot vállalnak az édesanyák. És ez nemcsak az ő magánügyük, ez közjó is, mert ha ők nem vállalják a gyerekeket, akkor mi lesz velünk? Tehát ez az ország és a közösség szempontjából is a legnagyobb vállalás, a legértékesebb vállalás, amit tehetnek, hogy vállalják a családi életformát, és vállalják a gyermekek nevelését.

Van arra számítás, hogy akkor így évente körülbelül egy két-, illetve háromgyermekes család mennyit tud megspórolni, mennyi pluszpénz jelentkezik a kasszában?

Vannak számításaink, mert a költségvetést ehhez hozzá kell igazítani. Tehát ez azért nagyon komoly terhet jelent a költségvetés számára. Akik ellenzik egyébként ezt a családi adómentességet, azok ezen az oldalon támadnak. Tehát ők azt mondják, hogy ezt a költségvetés nem bírja ki, a hiány nőni fog, az államadósságot nem tudjuk kordában tartani, de mi ezt kiszámoltuk, tehát nekünk van egy tervünk, hogy hogyan lehet egyszerre csökkenteni az államadósságot, csökkenteni a költségvetési hiányt és mindezt megadni a családoknak. Sok pénzt jelent, attól függ, ki mennyit keres természetesen. Tehát ez azt jelenti, hogy egy 500 ezer forintot kereső család esetében 15 százalékos jövedelemadóval számolunk, azt nem kell fizetni.

Így van. Ugye, azt mondják, hogy ez lehetetlen küldetés, most is beszéltünk róla, de Ön szereti a lehetetlen küldetéseket egyébként, és már néhány dologban bebizonyosodott, hogy nem szabad hallgatni ezekre a dolgokra.

Mert az ember úgy gondolja, amit más is meg tud csinálni, azt csinálja más. Olyan dolgokat kell csinálni, amikről azt gondolod, hogy ezt leginkább csak te tudod megcsinálni, az a nagy dolog, ott kell a fejszét belevágni a fába. Ez egy olyan dolog, amire én azt gondolom, hogy rajtunk kívül, mondjuk úgy, hogy a polgári, nemzeti, keresztény elkötelezettségű politikai közösség nélkül Magyarország nem tudná megcsinálni. Nem mondom, hogy személy szerint én, de a mi közösségünk ehhez mindenképpen kell. Ez egy nagy, méltó, igazi, komoly életcél, amikor egy olyan adórendszert hozol létre, amiben a gyermeket vállaló édesanyák egész egyszerűen a lehető legnagyobb támogatást kapják meg olyan mértékig, ami a világ bármely más pontján elképzelhetetlen. Ez azért valami. Nem?

Így van. És akkor ez most akkor békefüggetlen történet, ugye? Tehát most ez akkor is így van, hogyha a háború még elhúzódik.

Azt gondolom, hogy már abban a helyzetben van a háború, tehát úgy visszaszorult, ugyan a frontvonalon még szörnyű dolgok történnek, de a frontvonal közeledése Magyarországhoz szinte kizárható, hogy mi nyugodtan, a béke logikája mentén rendezhetjük be a gazdaságunkat.

No, ezek fantasztikus hírek. Ezek a pénzek, ugye, akkor tudnak a magyar családoknál maradni, hogyha az inflációt is kordában tartjuk. De az infláció érdekes tánclépéseket tesz az elmúlt időszakban. Ugye, az élelmiszerárakat, hogyha nézzük – a tej 39 százalék, tojás 35 százalék, étolaj 11 százalék –, ez súlyos probléma. Mit lehet ezzel kezdeni?

Meg kell értenünk, hogy mi történik. Tehát az árak nem emelkednek, az árakat emelik, és azt kell megérteni, hogy ki emeli, és miért emeli, és hova kerül a pénz. Tehát ha Ön vet egy pillantást a valóságos életre, akkor azt fogja látni, hogy, mondjuk, itt vannak a mezőgazdasági termelőink, akik tehenet tartanak, és a tejiparral foglalkoznak. Megtermelik a tejet, kapnak fölvásárlási árként 200 forintot. Ön elmegy a boltba, fizet 600-at. Mi történik itt? Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy olyan árrésekkel dolgoznak a gazdaság szereplői, amelyek nem fogadhatók el, mert tönkreteszik a családokat és a nyugdíjasokat. A családokat az adókedvezményekkel meg a béremelésekkel úgy, ahogy meg tudjuk védeni, a nyugdíjasokat azonban külön speciális eszközökkel kell védenünk, ezért ki is választottunk egy módszert, egy áfa-visszatérítési módszert, amellyel az 5 százaléknyi áfánál magasabb teherrel sújtott élelmiszereknél adóvisszatérítést tudunk adni a nyugdíjasoknak. Szóval megvédeni a jó dolgokat legalább olyan fontos, mint létrehozni a jó dolgokat.

Igen, hogy egyfelől van egy visszatérítés, ami a nyugdíjasokat érinti, nyilván ez is óriási lépés, másfelől viszont az árakkal is dolgozni kell, és azokat is vagy le kell törni, vagy szabályozni kell. Erre mi az elképzelés?

Igen, tehát a nyugdíjasok esetében egy áfa-visszatérítési rendszert szeretnénk, ami havonta 10 és 15 ezer forintnyi áfa-visszatérítését tesz a számukra lehetővé a lehető legegyszerűbb módon. Az érem másik oldala, amit Ön mond, hogy persze erre csak akkor van szükség, hogyha az árak nagyon emelkednek. Tehát meg kell próbálni az áremelkedést is leszorítani, megakadályozni vagy kordában tartani, ehhez tárgyalni kell a kereskedőkkel, mert végül is a végső árat mindig a kereskedő írja ki. Nekik vannak érveik, hogy miért nem tudnak olcsóbban kereskedni, mint ahogy ezt teszik, de mi szeretnénk erről tárgyalni velük, és azt kérjük nagy tisztelettel, hogy ne emeljék ilyen mértékben az árakat, mert ha ilyen mértékben emelik, és ez tönkreteszi a családokat, akkor a kormánynak be kell avatkoznia. Akkor hatósági árat kell bevezetni, tehát árkorlátozást, illetve az ő áremelkedéssel szerezhető profitjukat, hasznukat kell korlátozni. Ez nem jó, egy normális gazdaságban nem kell ilyet csinálni, de hogyha fölborul a gazdaság egyensúlya, mert nagyon megemelik az árakat, akkor a kormánynak be kell – időlegesen, de be kell – avatkoznia. Ezt szeretnénk elkerülni. Elkerülni úgy lehet, hogyha sikerül a miniszterünknek megállapodni a kereskedőkkel, a tárgyalások zajlanak.

Tetszik nekem ez a kifejezés, hogy Magyarország a családok adóparadicsoma. Akkor minden, amiről beszéltünk, ugye, a családi adókedvezmény megduplázása, a csed, gyed jövedelemadó-mentessége, illetve a két- és háromgyerekesek támogatása, a nyugdíjasok támogatása, ez így mind ezt jelenti.

És van még egy elem, mert az is van még Magyarországon már, ez már működik, hogy aki 25 évnél fiatalabb, és dolgozik, függetlenül, hogy hölgy vagy úr, fiú vagy lány, adómentes, tehát nem kell jövedelemadót fizetnie 25 év alatt. Tehát azt nyugodtan mondhatjuk, hogy hosszú-hosszú évek munkájának eredményeképpen, több elemet összeillesztve lényegében egy családi életpálya rajzolódik ki a szemünk előtt. Aki ezt az életformát választja, az biztosan kiszámítható módon léphet előre az életben, és látja, hogy hogyan könnyebbednek a terhei, ahogyan halad előre az életben. Miután, ha jól értem az asszonyokat meg a hölgyeket meg az édesanyákat, az ő életükben a legfontosabb a kiszámíthatóság. Tehát nem nagyon ismerek olyan édesanyát, aki boldog tudna lenni anélkül, hogy az élete biztonságos, kiszámítható, hogy rá tud valamire vagy valakire támaszkodni. Most ebben próbálunk segítséget nyújtani.

Illetve, hogy hozza meg a megfelelő döntést, hogy igenis továbbmegy például a gyerekek számában.

Ugye, itt óvatos vagyok, mert mindenki a saját életét kormányozza. Tehát neki kell eldönteni, hogy hogyan és miképpen akar élni, hogyan akarja az idejét beosztani, a gyereknevelés, a karrier, a munka között megtalálni a megfelelő egyensúlyt, ebbe a kormány nem tud és nem is akar beleszólni. A kormány ajánlatot tud tenni. Tehát mi azt tudjuk mondani azoknak az édesanyáknak, akik gyermeket akarnak vállalni, mi abban tudunk nektek segíteni, hogy… És itt jön egy hosszú lista. Ez egy ajánlat a kormány részéről, ha elfogadják, élnek vele, aki nem, az elmegy mellette.

Miniszterelnök úr, térjünk át egy másik fontos hírre. Kiderült, hogy több millió dollárt kaphattak magyar szervezetek, többnyire politikai befolyásolásra az amerikai segélyezési rendszeren keresztül, a USAID-en keresztül. Sokak szerint ez lehet a nyugati világ egyik legnagyobb politikai korrupciós botránya. Tegnap óta már kormánybiztosunk van ennek az egésznek a feltárására, felderítésére László András személyében. Mi történt itt, hogyha le akarjuk egyszerűsíteni ezt a történetet?

Hozzávetőlegesen negyven éve vagyok a politikában és így a nemzetközi politikában is, és azt mondhatom, hogy én még ilyet nem láttam. Hogy ez-e a történelem legnagyobb korrupciós nyugati botránya, azt nem tudom, de hogy az elmúlt negyven évé biztosan, azt állítom, mint szemtanú. Tehát ilyet én még nem láttam. Tehát az, hogy az amerikai költségvetésből mindenfajta, mondvacsinált okokkal dollármilliárdokat helyeznek át alapítványokba meg különböző támogatási formákba, és azt aztán szétterítik a világban, és azt odaadják azoknak, akik az amerikaiak által megkövetelt eszmeiséget, szellemiséget, programot és konkrét érdekeket képviselik, és ezért pénzt kapnak, ilyet még nem láttam. Tehát ezeket megvásárolták. Tehát én udvarias ember vagyok, nem akarok durván fogalmazni, de itt embereknek pénzt adtak a véleményükért. Egészen odáig, hogy nagy celebeknek, most filmsztárokról beszélek, azért adtak pénzt, hogy menjenek el Ukrajnába. Tehát ők nem lelkesek voltak, és együtt éreztek az ukránokkal, ami egyébként akár elő is fordulhatott volna, hanem kaptak euró- vagy dollármilliókat, hogy ezt tegyék. Ugyanígy az újságírók. Nem a saját véleményüket írták meg. Azért fizették őket, hogy egy bizonyos véleményt írjanak meg. Álcivil szervezetek, akik nem föllelkesedtek, hogy képviseljenek egy fontos ügyet, hanem pénzt kaptak azért, hogy föllelkesedjenek. Tehát ez egy olyan befolyásolása egy másik ország életének, ami nem fogadható el. Mert a magyar emberek majd eldöntik, hogy miért lelkesednek, miért nem, mit hisznek el, mit nem hisznek el, kiknek hisznek, kiknek nem hisznek, ezt nem lehet hátulról, manipulatív módon befolyásolni és pénzzel rángatni egy ország közvéleményét, mint egy bábot a zsinór végén. Ez elfogadhatatlan, egy magára valamit adó ország ilyen beavatkozást a saját szabadságába, szuverenitásába nem fogadhat el.

Mi fog történni azzal, akiről kiderül, hogy valóban így tett?

Ilyen nem lesz többet.

Ilyen nem lesz többet.

Nem lesz többet.

Mint ahogy hajtóvadászat indult a drog terjedése ellen is és a drogterjesztők ellen is. Miniszterelnök úr, itt, a „Tények”-ben szinte minden nap beszámolunk valami hasonló hírről. Tényleg szörnyű, ami történik, és szörnyű azt látni, hogy az, ami, mondjuk, Nyugat-Európában szinte mindennapos, már begyűrűzött hozzánk is. Ezt Önök is észrevették. Hogyan tudunk hatékonyabban fellépni ellene, mert azért vadászat eddig is volt, ha nem is hívtuk még olyan élesen hajtóvadászatnak.

Sok gond rakódik itt egymásra. Az első dolog, hogy Nyugat-Európában és Amerika néhány államában is az az irányzat kerekedett fölül, hogy a kábítószer használatát és így a kereskedelmét is legalizálták. Először is ennek megálljt kell szabni, tehát világossá kell tenni a világ számára, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol soha nem fogjuk legalizálni se a kábítószer használatát, se a terjesztését, se a népszerűsítését. Ezt nagyon világosan kell kimondani. Azon dolgozunk, hogy még az alkotmány is fogalmazzon teljesen egyértelműen. Tehát mi nem akarunk részévé válni annak a nyugati őrületnek, amely a kábítószert az életünk természetes részeként képzeli el. Ez az első dolog. A második, hogy megjelent egy újfajta kábítószer veszedelem is. Ezek a dizájnerdrogok, neveiket is ismerjük ezeknek a szereknek, ezek kotyvalékok. Gyakran azt sem tudjuk, hogy mit tartalmaznak, de borzalmas hatásuk van, és olcsók, és szétverik vele az ember fejét. És, ugye, mindannyiunknak vannak gyerekeink. Tehát az ember elsősorban mindig a saját gyerekére gondol, ha valami bajt lát a világban. És én azt tudom mondani, a kábítószerkereskedő olyan ember, aki abból csinál magának pénzt, hogy a mi gyerekeinket, valaki másnak a gyermekét ronccsá teszi, és végül megöli. És ő ebből él, és ezért pénzt szed, és ebből haszna van. Ez szerintem megengedhetetlen. Magyarországon eddig is voltak szigorú szabályok a kábítószerkereskedelem ellen, de ezeket most radikálisan súlyosbítani fogjuk, és a kábítószerkereskedelemnek a föltárására is sokkal több energiát fordítunk. Érdekes módon, mondjuk úgy, hogy az elit köreiben is ismert volt ez, de amiről most beszélünk, az a szegény vidéki helyeken kezd elharapózni, ahol úgy látom, a kábítószer lassan már olcsóbb, mint egy feles, és ezért futótűzszerűen terjed. Tehát most nekünk el kell menni a legkisebb falvakba, és ott föl kell számolni ezeket a hálózatokat. Ezért nem tudok enyhébb kifejezést használni, minthogy hajtóvadászatot fogunk indítani, levadászunk minden kábítószerkereskedőt, és kivonjuk őket a forgalomból, a szereikkel együtt.

És súlyosabb büntetésre számíthatnak, ugye? Tehát ez így van…

A legsúlyosabbra.

Így van! Köszönjük, hogy eljött hozzánk.

Köszönöm, hogy itt lehettem.