Orbán Viktor interjúja a tv2 „Tények” című műsorában

Gönczi Gábor: Köszöntöm a „Tények” stúdiójában Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét. Köszönjük, hogy eljött hozzánk.

Örülök, hogy itt lehetek.

Az ország történetének legnagyobb diplomáciai eseményén vagyunk túl. Történelmi találkozó volt, Európa teljes vezetése itt járt nálunk. Először is gratulálunk hozzá, mert ezt nagy dolog lehetett összehozni. Másrészt mindez akkor történt, amikor Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, ami szintén egy óriási bravúr. Most már azt is tudjuk, hogy az összes csatatér államot is megnyerte. Ez a győzelem, ahogy Ön is mondta, a Marsról is látszik már. Szerintem ezt a hétvégét nem fogjuk elfelejteni.

Valóban, a csillagok jól álltak az európai találkozó előtt, mert annak a kockázata, hogy egy ilyen európai találkozó belecsúszik az érdektelenségbe, általában fennáll. Ez most két okból nem volt így. Először is, mert nyert Donald Trump elnök úr újra, és ez volt az első európai találkozó a választás után. Mindenki nézegeti a másikat, mindenki tudja, hogy meg fog változni a világ, mindenki tudja, hogy amit eddig mondtak, az már úgy nem fog működni. Van egy ilyen érdeklődés, hogy na, most hogyan tovább? Ez a feszültség, ez az izgalom végig, mondjuk úgy, intellektuális izgalom is, ez végig itt volt velünk, és érdekessé tette a találkozót. A második dolog, hogy, ugye, itt elfogadtunk egy európai dokumentumot, amiről sokat fogunk még hallani. Ez a deklaráció, megállapodás az európai versenyképességért. Ezt mi hoztuk össze, ez a mi elnökségünknek a teljesítménye, ahol lefektettük azokat az elveket és néhány döntést, amit meg kell hozni a következő időszakban ahhoz, hogy az európai gazdaság süllyedése, hanyatlása megállítható legyen, és mi is fölzárkózhassunk a nálunk sikeresebbekhez. Ez egy olyan dokumentum, amiről még sokat fogunk hallani. És a harmadik, ami persze nekünk, magyaroknak adott inkább izgalmat, az pedig az, hogy annyit szokták rugdosni a nadrágunkat Nyugaton, mondanak mindent jobbról-balról, nehéz tudni, hogy mit kell ebből komolyan venni. Na, de olyan nagy baj nem lehet, hogyha a magyar miniszterelnök meghívására eljön negyven-egynéhány európai állam- és kormányfő, a 26 európai uniós tagállamból – rajtunk kívül, ugye, 26 – mindenki itt van, itt marad, tanácskozik, megköszöni, tisztelettel bánik velünk. Ez jól mutatja, hogy a magyar diplomácia erős. Azt is mondanám, hogy szerintem a magyar diplomácia nem volt száz éve olyan erős, mint most, és nem volt akkora befolyásunk a világban, különösen méretarányosan, mert akkorák vagyunk, amekkorák, mint amekkorák most vagyunk. Itt azért Bóka János miniszter úrnak, aki az európai ügyeket irányítja, meg Szijjártó Péternek, aki a külügyet mozgatja, az ő személyes, nagy, sokéves teljesítményük van abban, hogy ma biztosan mondhatjuk szerényen, nagyképűség nélkül, hogy soha ilyen jó és erős a magyar diplomácia még nem volt, mint most.

Elszigetelt országnak nem tűntünk, ez biztos, aki bekapcsolta a tévét a világ bármelyik pontján. Ön azt állítja, hogy új fejezet kezdődik a történelemben, és hogy a világ egészen biztosan más irányt vesz mostantól. Mit jelent ez?

Visszamegyek oda, ami a kampányidőszak volt az Egyesült Államokban. Most mindenki meg van lepődve azon, hogy Donald Trump nyert. Én jelentkeznék, mint kivétel. Tehát én olyan biztosnak láttam az ő győzelmét, minthogy kétszer kettő az négy. Mert Amerikában is az van, ami Európában, hogy az embereknek elegük van a háborúból. Sokba is kerül, nem is látják az értelmét, és iszonyatos a pusztítás, és ez szíven üti őket. Elegük van a migrációból, látják, hogy abból bűnözés van meg terrorizmus, meg az otthonosság érzése elvész. És elegük van ebből a gender dologból is, hogy az aktivisták meg akarják nekünk mondani, hogy hogyan neveljük a saját gyerekeinket. Ebből Európában is egyre inkább elege van az embereknek, de Amerika egy még szabadabb világ, szabadszájúbb világ is, ott már régóta elegük volt az embereknek, és a demokrata kormány, amelyik vesztett, háborúpárti volt, migránspárti meg genderpárti. Én elgondolhatatlannak éreztem azt, hogy egy ilyen közhangulat mellett, ha valaki az emberek ellenében hirdet politikát, nyerhessen. Ezért én úgy gondoltam, hogy mindenképpen veszíteni fog a kormány. Logikusan ebből az következett, hogy Trump elnök úr pedig vissza fog térni.

Közelebb kerültünk egy lépéssel a békéhez Ön szerint?

Nem egy lépéssel, hanem egy hatalmas, egy hétmérföldes csizmával tett lépéssel vagyunk közelebb. Ezt lehet látni a hírekből is. Ha csak összeveti a választás, az amerikai választás előtti híranyagok szóhasználatát, hogy ki hányszor beszél és hogyan a háborúról, és hogy a választás óta hányszor és hogyan beszél a békéről, akkor az aránymódosulás mindenhol látszik. Tehát az egész világ ma arról spekulál, hogy hogyan fogja elérni az új amerikai elnök, hogy béke legyen. Tehát nem a háború folytatásáról, hanem a „hogyan csináljuk meg a békét” kérdéséről gondolkodik ma már a teljes nyugati közvélemény. Ez egy óriási lépés.

Ugye, a magyar embereket, a magyar családokat nagyon-nagyon érdekli természetesen a háború alakulása, hiszen ez közvetlenül érint bennünket. Borzasztó látni, ami történik, ugyanakkor nyilván a magyar embereket a saját pénztárcájuk és a saját jövőjük érdekli. Ilyen szempontból Trump győzelme mit hozhat, mit érezhet a magyar ember abból, hogy ahogy Ön is mondta, Magyarország barátja nyerte az amerikai választást?

Ez a legfontosabb kérdés szerintem is, mert szép dolog a világpolitika meg a világrendszer-váltás, de az igazi kérdés az, hogy és velünk mi lesz. Most az első dolog, amit talán szeretnék elmondani Önnek is meg a nézőknek is, hogy Donald Trump nem a megmentőnk, hanem a harcostársunk. Tehát a magyar érdekekért továbbra is nekünk, magyaroknak, a mindenkori magyar kormánynak kell kiállnia. Könnyebben tudjuk elérni az érdekeinket meg a céljainkat, mint korábban, de csak mi tudjuk őket elérni. Tehát ne tekintsünk, ne nézzünk úgy az amerikai elnökre, mint egy megváltóra vagy megmentőre, hanem mint harcostársra. Ő is harcol olyan dolgokért, amikért Magyarország is harcol. A második fontos dolog, hogy éppen ezért nem vagyunk egyedül. Tehát a Magyarország számára fontos ügyekben nem véletlenül alakult ki gyakorta az az érzés, hogy egyedül vagyunk. Most már nem vagyunk egyedül, velünk van egész Amerika, az amerikai kormányzat. A harmadik dolog, hogy a háború öli meg a gazdaságot. Tehát ha most a magyar gazdaságtörténetet nézem, akkor egészen tíz évig fölfele haladtunk, egy jó ritmusban az ország előrement, ezt soha senki nem kérdőjelezte meg. Az összes, időnként indokolt, máskor indokolatlan kritikával együtt az, hogy az ország változik, előnyére változik, fölfelé megy, épül, halad, fejlődik, nem volt kérdés. Még a COVID-ot is ügyesen kimanővereztük, de akkor beesett a háború, és a háború elgáncsolt bennünket, az egész európai gazdaságot, vele Magyarországot is. Háború, szankciók, energiaár-növekedés, infláció. És amíg a háborúnak nincs vége, nagyon nehéz újra visszatérni a korábbi emelkedő pályájára a gazdaságnak. Nos, azt gondolom, hogy most úgy vagyunk, mint amikor hosszabb ideig otthon feküdt a beteg a szobában, és most kiderül, hogy fölkelhet. Akkor mi az első dolog? Ki kell nyitni az ablakot. Jön a huzat, kiviszi a betegséget, és behozza a békességet. És akkor minden hirtelen megváltozik. Most szerintem ez a folyamat elkezdődött. Tehát először is a jövő héten megkezdjük a költségvetés tárgyalását, két verzióval kellett készülnünk – Magyarország következő évi gazdaságáról beszélek –, háborúpárti vagy háborús költségvetést vagy békeköltségvetést tudunk-e benyújtani. Most biztos, hogy a békést tudjuk benyújtani. Ez azt jelenti, hogy kevesebbet kell költenünk háborús kiadásokra, sokkal több mindent engedhetünk meg, olyasmit magunknak, ami az emberek mindennapi gyarapodását szolgálja. Tehát soha nem látott kisvállalkozásfejlesztési program indul ebben a költségvetésben, bejön a munkáshitel, az olcsóbb, megfizethetőbb otthonhoz és lakáshoz jutás lehetősége létrejön, meg tudjuk tartani a tizenharmadik havi nyugdíjat, tehát csupa fontos dolog történik a következő időszakban, ami ha a háború folytatódnék, sőt az a veszély lenne mindennapos, hogy minket is elér, és beszippant magába, akkor ezt nem engedhetnénk meg magunknak. Tehát Donald Trump győzelme elsősorban visszahozza a békét, és kiszélesíti a gazdasági lehetőségeinket. Másodsorban szeretnék kötni az elnökkel egy nagy magyar–amerikai megállapodást. Erről már beszéltünk. Van egy-két dolog, amit a mostani amerikai kormányzat elrontott, például a kettős adóztatást elkerülő egyezményt nem kötötték meg velünk, miután lejárt, ezt újra meg kell kötni, és néhány jelentősebb gazdasági ügyben is szeretnék megállapodást kötni az elnök úrral, és azt gondolom, hogy erre lesz is lehetőségünk.

Ez nagyon-nagyon jól hangzik. Egy picit akkor térjünk vissza a csúcstalálkozóhoz. Ön szerint mi volt ennek a csúcstalálkozónak leginkább a tétje? Mi volt a legfontosabb témája?

A legfontosabb, hogy szembesültünk és együtt szembesültünk, mint egy igazi csapat, azzal a ténnyel, hogy azt, amit eddig csinált Európa, nem folytathatja, és változtatnia kell. Most képzelje el azért azokat az embereket, ezt mi nem érzékeljük, merthogy mindig is békepártiak voltunk, de képzelje el azokat a vezetőket, akik tegnapig, tegnapelőttig azt mondták, hogy whatever does it take, bármit is igényel, mi a végsőkig támogatni fogjuk a háborút meg Ukrajnát. Most ennek az ellenkezőjére kell átállni. Az nem egy egyszerű dolog. Tehát ezt az egész „hogyan változzon Európa,” „hogyan illeszkedjen, alkalmazkodjon a megváltozott új helyzethez,” ez egy olyan folyamat, amit közösen kell igazából levezényelni. Én nem szeretném, ha Európa szétszakadna egymással szemben álló táborokra, hanem ha közösen tudnánk ebből a háborúpárti pozícióból átmenni egy békepárti pozícióba.

Bocsásson meg, abban egyébként van egyetértés a tagállamok között, hogy mi a probléma? Tehát, ugye, itt egy súlyos versenyképességi probléma van, ebben egyetértünk, csak a megoldásban nem értünk egyet?

Ha a gazdaságról beszélünk, akkor itt volt Draghi elnök úr, aki korábban volt Olaszország miniszterelnöke és az Európai Központi Banknak is elnöke, és az egyik legtiszteletreméltóbb közgazdásza az európai tudománynak, persze csak akkor, hogyha a közgazdaságtant a tudományhoz és nem a lírához soroljuk, de ez egy másik beszélgetés. Tehát mindenképpen egy mindannyiunk tiszteletét élvező szakemberről beszélünk, aki bemutatott egy jelentést fehéren-feketén, és azt mondta, hogyha négyszer annyit fizetsz a gázért, mint az amerikai versenytársad, ha te, mint európai, háromszor annyit fizetsz az áramért, mint az amerikai versenytársad, mindig veszíteni fogsz. Emberek, változtassatok ezen! Tehát ilyen mélységig jutottunk el az elemzésekben. Nem mondom, azt nem merem állítani, hogy egyetértettünk abban, hogy hogy’ fogunk kijönni ebből a nehéz helyzetből, ugye, mi, magyarok úgy jövünk ki, hogy mi lázadunk. Tehát a mi válaszunk egyszerű. Mi rezsicsökkentést hoztunk létre. Amikor kellett, akkor kerítést építettünk. Megadóztattuk a multikat, a bankokat, a nemzetközi cégeket. Tehát mi szembementünk az európai árammal, főárammal, tehát mi egy lázadásos állapotban vagyunk, de a többiek nem ilyenek, ők inkább ilyen óvatos, alkalmazkodó fajták. Őnekik most kell megtalálniuk az új saját politikai útvonalukat, de ez meg fog történni. Az amerikai elnök nem holnap reggel lép hivatalba, hanem majd januárban, addig nekünk is van még két hónapunk. Izgalmas lesz a következő két hónapja, utolsó két hónapja a magyar elnökségnek, mi január elsején tesszük le a lantot.

Megszületett a versenyképességi paktum, ami ráadásul Budapest nevét viseli, tehát, ugye, innen is látszik, hogy ez történelmi találkozó volt, ez már biztosan, hogy felejthetetlen lesz. Van ebben a paktumban – végigolvastam – olyan, ami megint csak a magyar családok, a magyar emberek számára jó hír?

Hogyne! Csak olyasmi van benne. Az első és legfontosabb dolog, hogy fél éven belül az energiaárak csökkenését eredményező európai döntéseket kell hozni. Most Magyarországon a lakosság egész Európában a legolcsóbban kapja a gázt meg a villanyt. Ez a megállapodás most elsősorban a vállalkozóknak lesz jó, mert a vállalkozók viszont az európaiakkal egyezően nagyon magas árakat fizetnek a saját cégeik működtetéséért. Tehát az első, hogy energiaár-csökkenést kell végrehajtani Európában. Ez nagyrészt a politikusokon múlik, mert rosszul állították föl azokat a képleteket, amik alapján megállapítják az energiaárakat Európában. A második, hogy egy antibürokratikus forradalmat hirdettünk, ami azt jelenti, hogy fél éven belül radikálisan le kell csökkenteni azon szabályoknak a számát, amelyekről nyilvánvaló, hogy csak gátolják a szabad versenyt és a cégek, vállalatok működését, és ezt régóta mindenki tudja, csak egy lassú folyamatban akarták ezt eddig valahogy kezelni, ezt most fél év alatt ki kell törölni onnan. És három: bevezetünk egy új módszert, hogy semmilyen új jogszabály nem születhet, aminek nincs versenyképességi tesztje. Tehát csak akkor lehet egy jogszabályt előterjeszteni, ha mellétették azt, hogy a versenyképességet rontja, javítja, vagy közömbös. Ezek fontos változások, és sokat segítenek a magyar gazdaságnak is majd a következő évben.

Mindezek után Ön azt ígérte, azt mondta, hogy 2025 fantasztikus év lesz.

Szenzációs.

Igen?

Nézze, olyan dolgok fognak történni…

Ez jó hír. Ez jó hír.

…amik még nem voltak. Munkáshitel Magyarországon még nem volt. Az, hogy a tanuló fiatalokat tudja Magyarország támogatni, azt is javarészben persze a nemzeti kormány vezette be, de ez egy ismert gondolat volt, diákhitel, és így tovább. Most azonban ezt kiterjesztjük a dolgozó fiatalokra is. Az, hogy a családi adókedvezményt meg tudjuk kétszerezni, ez is példátlan. Az, hogy olyan lakhatási támogatást, lakásfelújítási formákat vezetünk be, ami korábban nem volt, ez is példátlan. És lesz a kisvállalkozóknak egy Demján Sándor nevét viselő tőkejuttatási program, amivel olyan lehetőségeket kapnak a kis- és középvállalkozók, amik korábban nem léteztek. Tehát ezért az, amikor azt a szót mondom, hogy szenzációs vagy fantasztikus, akkor kicsit amerikásan hangzik, de ezt magyar hanglejtésben mondom, tehát egy nagyon erős és jó évünk lesz 2025-ben, és ehhez most már a nemzetközi föltételek is megvannak.

Engedjen meg egy utolsó kérdést, Miniszterelnök úr. Az én kisfiam két napja Donald Trumppal beszélget a telefonon. Mondtam neki, hogy ez nem olyan egyszerű azért. Hogyan kell azt elképzelni, amikor Donald Trump felhív valakit? Az egy ilyen szupertitkos védett vonal, három ügynökön keresztül, mindenféle irodákon átívelő, nagyon előkészített valami, vagy valami más?

A kampány során inkább ilyen volt. Tehát amikor még kampány volt, és be volt osztva az elnök ideje percről percre, mint ahogy a kampány idején a mi életünk is ilyen, akkor ott előre kellett találni egy időablakot, amikor lehet egyáltalán mással foglalkozni, mint a következő gyűléssel meg a választókkal való találkozóval. Tehát a választás alatt ez bonyolultabb volt. De most, hogy győzött, a dolog úgy megy, legutóbb, ahogy ültem a feleségemmel a konyhában, és teáztunk, és akkor a kis Nokiám megcsörrent, fölvettem, és mondták, hogy Donald Trump szeretne velem beszélni. Mondtam, hogy itt vagyok. Mondta a másik oldalon az elnök, hogy „Jó estét, Viktor, hogy vagytok?” Így körülbelül.

Akkor ezt így kell csinálni? Akkor megmondom a kisfiamnak.

Amikor az ember győz, akkor minden könnyebb. Majd amikor hivatalba lép januárban, és beáll a normális működési rend, akkor nem hiszem, hogy olyan gyakran csörög a Nokia, akkor majd azt a hivatalos vonalakon kell, védett vonalakon, rendesen megszervezni, akkor beáll az államélet unalmasabb, de biztonságosabb rendje.

Miniszterelnök úr, köszönjük szépen, hogy eljött hozzánk.

Én is köszönöm.