Orbán Viktor interjúja a Servus TV-nek

Dora Varro: Köszönöm szépen, hogy eljött. Kezdem is az első kérdéssel az osztrák belpolitikáról. Mit mond el az osztrák belpolitikáról, demokráciáról talán, hogy az osztrák elnök, Alexander Van der Bellen nem a győztes FPÖ-nek adta a kormányzati mandátumot?

Köszönöm, hogy itt lehetek először is, és gratulálok a sikeres demokratikus választáshoz, ami itt történt Ausztriában. Külön gratulálok a győztesnek, ami, ha jól látom, egy történelmi győzelem, mert soha az FPÖ első helyen még nem végzett egy választáson. Ez egy áttörés, ennek szerintem óriási nemcsak regionális, hanem európai jelentősége is van. Mi tiszteljük az osztrákokat, ezért is örülök, hogy itt lehetek, ugye, a sógorok, tehát egy régi történet ez az osztrák–magyar történet, mindig is tiszteltük egymást, ezért én nem akarok kritikai megjegyzést tenni az osztrák belpolitikára. Inkább azt mondanám, hogy az, ami itt történt, a magyar demokráciában nem fordulhatna elő. Tehát ha egy párt megnyeri a választást, akkor a magyar demokrácia szabályai szerint neki meg kell kapnia a lehetőséget a kormányalakításra. Olyan nincs, hogy a nép döntött, megjelölte, hogy ki az első, őt akarja látni kormányon, és akkor valaki azt mondja, hogy nahát, a nép nem jól döntött, erről szó sem lehet. Ez nálunk nem menne. De hát mi nem vagyunk olyan fejlett demokrácia, mint Ausztria, ezért van biztosan ez így. A második észrevételem azért talán fontosabb. Úgy látom, hogy az európai politikában a hagyományos bal-jobb felosztás véget ért. Ezt már más országokban is láttam, de úgy látom, hogy ez bekövetkezett itt, Ausztriában is. Itt már nem az a kérdés, hogy ki a bal- meg ki a jobboldali. A politikai mezőny úgy alakul, hogy van három fő kérdés, és a választók meg a pártok is aszerint rendeződnek. Az első a háború kérdése. Mit akarsz? Háborút vagy békét? A második a migráció. Mit akarsz? Migránsokat akarsz, vagy a sajátjaid között akarsz élni? Ausztria a migránsoké is, vagy Ausztria az osztrákoké? Magyarország a magyaroké, vagy valaki másé? És a harmadik pedig a gender, vagyis hogy megvédjük-e a hagyományos keresztény családformát, és megvédjük-e a gyerekeinket, vagy engedjük, hogy valamifajta nemi ideológiát, ideológiai propagandát folytassanak az ő életükben. Ez a három nagy kérdés van: háború, migráció, gender. És ez az új térkép Európában. És úgy látom, hogy az osztrákok azt mondták, hogy békét akarnak, nem akarnak migránsokat, szeretik a gyerekeiket, és meg akarják védeni a hagyományos osztrák családmodellt. Így döntöttek egyébként Magyarországon is két évvel ezelőtt.

Még visszatérnék az Ön bécsi tripjére. Sok felhajtás és kritika is volt, hogy az osztrák parlament elnöke, Walter Rosenkranz Önt hívta meg legelőször vendégnek. Ön mit gondol erről?

Meg voltam tisztelve, és az elnök urat egy nagyszerű politikusnak tartom. Nem kezdő, hanem tapasztalt emberről beszélünk, másfelől méltónak tartom ezt a döntést az osztrák–magyar barátsághoz. Azért nekünk sok száz éves közös történelmünk van, egy államban éltünk sok száz éven keresztül. Kit kellett volna meghívni, ha nem a legközelebbi rokont?

Rögtön rá is térnek a magyar–osztrák határra. A hírek szerint a magyar–osztrák határ közelében menekülttábort építenének. Mit terveznek, mi lesz ott valójában?

A helyzet az, hogy Brüsszel azt akarja, hogy építsünk menekülttáborokat. Tehát az európai migrációs paktum, bár mi ellene szavaztunk, de azt elfogadták, és az európai migrációs paktumban az van benne, hogy Magyarországnak menekülttáborokat kell építeni, és be kell fogadnunk több tízezer migránst úgy, hogy közben Magyarországon ma nincs egy migráns sem. Tehát nagyon büszke vagyok arra, hogy Magyarországnak olyan politikája van, hogy ma zéró, egy migránsunk sincs. És nem is akarjuk, hogy legyen. De Brüsszel azt mondja, hogy ez így nincs jól, és tessék őket beengedni, és tessék befogadni, és több tízezer fő számára építsetek menekülttábort. És ha nem, akkor megbüntetünk benneteket. Ezt én nem hajtom végre, ezt Magyarország nem hajtja végre, ezért eddig kellett fizetnünk 200 millió euró bírságot. És most minden nap, amíg végre nem hajtjuk, amit ők mondanak, és mi nem hajtjuk végre, naponta fizetnünk kell egymillió eurót. Tehát Brüsszelbe küldöm a pénzt büntetésként, mert nem engedjük be a migránsokat. Ez egy abszurdum, ez képtelenség, ez gyalázat, csak a legrosszabbakat tudom mondani. És nem is akarunk menekülttábort építeni. Tehát minden hír, ami arról szól, hogy Magyarországon legyen menekülttábor, az egy brüsszeli hír, a brüsszeliek akarják, hogy legyen, mi meg nem akarjuk. Most azt fogjuk csinálni, hogyha mégis erősködnek és erőszakoskodnak velünk, akkor beengedünk esetleg néhány migránst, és őket azonnal buszra rakjuk, és elviszi őket Brüsszelbe, és Brüsszel főterén átadjuk őket az Európai Unió vezetőinek. Ha ezt akarjátok, megkapjátok…

Ön garantálja, hogy ott az osztrák–magyar határon migráns-, szóval menekülttábor nem lesz?

Akkor lesz ott menekülttábor, ha Brüsszel elfoglalja Budapestet, de egyelőre védjük Budapestet.

Most átmegyek az Európai Unióra. Ön már mondta a három fő nagy problémát az Európai Uniónál. Mik lennének a megoldások?

Van egy ezekkel egyenrangú probléma, amit még nem említettünk, ez pedig az európai gazdaság helyzete. Mert a dolog úgy fest, hogy az európai gazdaság tüdőgyulladásban szenved. Tehát komoly bajok vannak. Ezt mi innen látjuk, szerintem Önök is Ausztriából, mi is Magyarországról, de ennél fontosabb, hogy az egyik legnagyobb országa az Európai Uniónak, Franciaországnak az elnöke is azt mondta, hogyha nem változtatunk, két-három év alatt az Európai Unió ki fog halni, mert elveszítjük a piacainkat. Draghi miniszterelnök úr, aki az Európai Központi Bank elnöke is volt, korábbi olasz miniszterelnök pedig írt egy jelentést az európai versenyképességről, ahol leírja fehéren-feketén, hogyha nem változtatunk sürgősen, akkor az európai gazdaság tönkre fog menni. Ennek a jelei, a veszély jelei, a romlásnak a jelei látszódnak az osztrák gazdaságban is, a német gazdaságban is, sokfelé. Tehát van egy versenyképességi problémánk, az európai gazdaságot újra versenyképessé kell tenni. A szíve közepe ennek a problémának az energiaár. Mert az a politika, amit most csinál Brüsszel, oda vezetett, hogy ma az európai cégek kétszer-háromszor annyi villamos energia árat, és háromszor-négyszer annyi gázárat fizetnek ugyanannyi mennyiségért, mint, mondjuk, az amerikai cégek. Így nem lehet versenyezni, ezt semmivel sem lehet kompenzálni. Tehát új energiapolitika kell Európában, egyébként tönkre fognak menni a cégeink.

Európa-szerte a születések száma évtizedek óta csökken, a magyar kormány a családokat célzó nagy támogatásokkal küzd ez ellen, de még Magyarországon is az egy nőre jutó gyermekek száma 1,5, ami túl alacsony ahhoz, hogy a népesedés stabil, és gazdasági, és szociális rendszerek fenntarthatók legyenek. Miért nem sikerült a támogatásokkal eddig 2 fölé tornászni ezt a számot? És tud erre egyáltalán hatni a politika?

Nagyon nehéz kérdés. És remélem, hogy tudok válaszolni az Ön kérdésére, de ez a legnehezebb ügy, mert egy ilyen jelenség mögött, hogy kevesebb gyermek születik, mint amennyien meghalnak, mert ez a helyzet, hogy többen halnak meg, mint amennyien születnek, ezért fogy a népesség, az élőknek az átlagéletkora pedig egyre nő, vagyis egyre öregebbek leszünk, nos, egy ilyen helyzet nem két nap alatt alakul ki. Ez egy kulturális folyamatnak az eredménye. Ez harminc-negyven év eredménye. És a kérdés az, hogyha meg akarjuk fordítani ezt a rossz tendenciát, azt hány év alatt lehet? Tehát ha, mondjuk, harminc-negyven évig mentünk befele az erdőbe, akkor mennyi év alatt találunk ki onnan? És én azt gondolom, hogy néhány év, négy-öt-tíz év ehhez kevés. Tehát kell húsz-harminc év stabil, családbarát gazdaságpolitikának lennie ahhoz, hogy ezek a lassan változó tendenciák megforduljanak, mert itt egy családbarát kultúrát kell fölépíteni. Itt nem arról van szó, hogyha pénzt adunk, akkor több lesz a gyerek. Ez nem így működik, ez nem egy automata, bedobjuk a pénzt, kijön a gyerek, itt nem erről van szó. Hanem van egy kulturális fölfogás az életről, a családról, az életünk értelméről, az együttélés formájáról, hogy mi fontos az életben, és mi nem. Ha ez nem változik, akkor nincs több gyerek. Ha ez változik, akkor majd több gyerek lesz. Minél inkább tiszteljük az életet, annál több gyerek fog születni. De ehhez kell több idő, és kell folyamatos és stabil és kiszámítható gazdasági támogatás a családoknak. Különösen a fiatalok mögé, akik most kezdik az életüket, most házasodnak, most vállalják az első gyereket, legyen hol lakniuk, legyen munkahelyük, biztonságban érezzék magukat, hogy inkább családos emberekként éljék le az életüket, ne pedig individuumonként, amely vagy van gyerek, vagy nincs gyerek, másodlagosnak tekinti azt, hogy legyen egy élethosszig tartó párja és tőle meg közös élet, közös gyermek. Tehát ez a gondolkodás, amit meg kell változtatnunk, azt hiszem, tíz, de inkább húsz évet is igénybe fog venni. Tehát folytatni kell. A dolog lényege, hogy kitartóan kell családbarát politikát folytatni, és aztán meglátjuk.

És inkább családbarát politika, mint bevándorlás?

Nézze, Magyarországon az ki van zárva. Tehát ha Magyarországon egy politikus fölállna, és azt mondaná, hogy szerinte a bevándorlás jó dolog, és Magyarország gondjait úgy kell megoldani, hogy beengedünk nem keresztény kultúrából származó idegeneket, hát az az ember másnap befejezné a politikai pályafutását. Ezt a magyar emberek egész egyszerűen nem fogadják el. Tehát a magyarok úgy vannak vele, hogyha van egy gondunk, azt oldjuk meg mi. Az, hogy idehozunk idegen kultúrákból embereket, az nem megoldás, mert azok közben – gondolja a magyar, és igaza van – el fogják tőlünk lakni az országot. Meg fogják változtatni az országnak a kulturális kontextusát, elveszítjük az otthonosság érzésünket. Ugye, az ember szereti a hazáját, és otthon érzi magát benne. De ha egyszer csak megváltozik körülötte minden, olyan emberek jönnek, akiket nem ismer, más vallásból jönnek, más szokásaik vannak, akkor kialakul az otthonosság helyett egy idegen érzés. Mondjuk, mintha idegenben lenne. Az ember nem akar turista lenni a saját hazájában, hanem otthon akar lenni, és a magyarokban ez nagyon erős. A magyarok egy nagyon hazafias és családszerető nép, és ezért a külföldiekkel vagy idegenekkel történő megoldása a demográfiai problémának Magyarországon elképzelhetetlen.

Hogyan értékeli az iszlám jelenlegi és jövőbeli szerepét az európai társadalomban?

Nézze, kétfajta európai ország van. Van, aki rendelkezik nagyobb iszlám közösségekkel, mert beengedte őket, és van, aki meg nem. Aki beengedte, az most azzal a kérdéssel küszködik, hogy hogyan oldja meg az együttélést. Magyarország nem ebbe a csoportba tartozik, Magyarország olyan ország, amelyik nem engedte be az idegen kultúrából érkező embereket, ezért Magyarországon magyarok vagy külföldi keresztények vannak. Ezért nekünk nincs együttélési problémánk az iszlámból jövő emberekkel. Vannak munkavállalók, akik dolgoznak Magyarországon, kebabosok vagy kisebb vállalkozók, Törökországból is van, nagyon kicsi a számuk, és egyébként ők nem külön élnek tőlünk, hanem velünk élnek együtt, nincs semmilyen külön iszlám kultúra, amit ők művelni akarnának az őslakosokkal szemben. Tehát nekünk ilyen problémánk egyáltalán nincs, migráció meg nem jön, munkavállalási engedélyt csak annyit adunk ki külföldieknek, amennyi a betöltetlen álláshely, és amikor az engedély lejár, el kell hagyni az országot. Tehát mi levédtük magunkat. Ezért nekünk nincs iszlám problémánk. Azzal meg számolni kell az európai civilizációnak, hogy a Földközi-tengernek két oldala van, hol az egyik oldalán, hol a másik oldalán van több gyerek. És egy olyan korszakban vagyunk, amikor a déli oldalán, a Földközi-tenger déli oldalán születik sokkal több gyerek, az északin meg kevesebb. Ilyenkor mindig van egy elmozdulás, de ilyenkor védekezni kell. A magyar azt gondolja, hogy ilyenkor védekezni kell. A német meg az osztrák nem védekezik, úgy látom. Itt valamiért azt gondolják, hogyha befogadunk az iszlám világából érkező nagy közösségeket, akkor egy új minőségű együttélés jön létre, és az jobb lesz, mint előtte volt. Ha így gondolja valaki, joga van hozzá, Ausztria az osztrákoké, Németország a németeké, én nem beszélhetek ebbe bele, de hogy mi, magyarok azt gondoljuk, hogy ettől nem jobb lesz az élet, hanem rosszabb, az biztos. Úgy látjuk, hogy nő a bűnözés, nő a terrorveszély, és az igazság az, hogy megnő az antiszemitizmus, mégiscsak megnő a homofób gondolkodás, és a nők egyenjogúsága sincs garantálva. Tehát mi nem akarunk egy ilyen kockázatot vállalni; aki akar, az vállalja, de senki ne akarja ránk kényszeríteni, hogy mi is úgy tegyünk, mint ők. Úgyhogy Magyarország a saját útját járja. Mi egy sziget vagyunk, egy konzervatív sziget vagyunk ebben a liberális európai óceánban.

Ezt sokan kritizálják az Európai Unióban. El tudja képzelni, hogy Magyarország kilép a jelenlegi Európai Unióból, és alternatív gazdasági közösséget alkot más, hasonló gondolkodású államokkal?

Az Európai Unió legnagyobb értéke az egységes piac, és abból kilépni semmi értelme nem volna. Tehát az egy nagy dolog. Az Európai Unióban van egy csomó rossz dolog. Elsősorban az ideológia, akkor az, hogy nem tisztelik a nemzeteket, beleavatkoznak a dolgokba, el akarnak vonni hatásköröket a nemzetedtől, ez mind rossz dolog, de ez politika. Az alapja az Európai Uniónak azonban egy gazdasági elgondolás. Ez pedig az, hogy az európai kontinensen lévő országok egy egységes piacot hozzanak létre, mert ez mindenkinek jó lesz, ez mindenki gazdaságát segíteni fogja. És ez így is van. Tehát szerintem Magyarország nem léphet ki az Európai Unió közös piacából. A sok politikai marhaságot meg elviseljük cserébe azért, hogy részesei lehessünk a piacnak. Ezért a mi gondolatunk nem az, hogy kilépünk a piacból, hanem hogy megváltoztatjuk inkább a brüsszeli politikát. Ezért alapítottunk pártot Brüsszelben, ez a Patrióták Európáért, és mi el akarjuk foglalni, és meg akarjuk változtatni Brüsszelt, meg a sok politikai marhaságot, gendert, migrációpártiság, ezeket mind kidobjuk az ablakon, és végre olyan politika legyen Brüsszelben is, amilyet az emberek akarnak. Amit egy bécsi ember az utcán elgondol, Budapesten vagy Magyarország bármely falujában élő magyar elvár Brüsszeltől, hogy őket szolgálja, ne valami elvont ideológiai tételeket, mint ahogy ez ma történik. Tehát nekünk elegünk van ebből a buborékban élő brüsszeli elitből. Ezt kell megváltoztatni. Ezért dolgoznak a Patrióták, ezért kötöttük ma a megállapodást az FPÖ-vel, ezért dolgozunk közösen.

Igen, ez lett volna pont a következő kérdésem, hogy, ugye, már a Patriots for Europe már a harmadik legerősebb erő az Európai Parlamentben, de még mindig Ön az egyetlen miniszterelnök. És az FPÖ ugyan megnyerte a választást, de valószínűleg nem kerül kormányra. Mit gondol, ilyen körülmények között mit lehet elérni ezzel a csoporttal?

Én nagyon remélem, hogy minél hamarabb jönnek mások is, mert, ugye, ez aránytalanul sok munkát jelent az én számomra. Nekem megvan a dolgom otthon, Magyarországon, de ha én vagyok az egyetlen miniszterelnök a Patriótáknál, akkor az nyilván nekem sok munkát jelent. Ha ketten lennénk, akkor már csak fele annyit jelentene. Ha négyen, meg negyed annyit, szóval világos, hogy én abban vagyok érdekelt, hogy minél több miniszterelnök jöjjön a Patrióták pártcsaládjából. Nem adtuk mi föl Ausztriát. Szerintem az Osztrák Szabadságpárt az emberek oldalán áll, az elit az eltávolodott szerintem itt is az emberektől, és a Szabadságpártnak jó esélye van arra, hogy előbb-utóbb begyűjtse a támogatók többségét. Tehát mi várunk a patrióták családjában kormányfőt Ausztriából. Azt gondoljuk, hogy ez a folyamat Csehországban is hamarosan meg fog történni, és kíváncsi vagyok, hogy meddig húzza a francia kormány, ott is van reményünk, hogy előbb-utóbb Franciaországból is, Marine Le Pen pártjából jön majd egy miniszterelnök. És akkor már lennénk négyen-öten, az azonnal megváltoztatja a dolgokat. És ott van mellettünk az ECR, ugye, az európai konzervatívok, akikkel meg együttműködünk, ott már ott van az olasz miniszterelnök. Tehát azt gondolom, hogy szép lassan ez az emberek oldalán álló, migrációellenes, családbarát, békepárti, az európai emberek érdekét képviselni akaró új többség, az új közép lassan ki fog rajzolódni, és ez a miniszterelnökök számában is megmutatkozik majd.

Megtörik az, hogy a baloldali politikai establishment egy kicsit kiközösíti a jobboldali pártokat, egész Európában?

Nem kicsit. Itt többről van szó. Mert az, hogy kiközösítenek, az senkit sem érdekel, majd mi is kiközösítjük őket, és akkor egy-egy. De itt nem erről van szó. Egy sokkal nehezebb dologról van szó. Európában kiépítettek egy liberális hegemóniát. Tehát egy olyan kultúrát építettek föl Európában, hogy aki nem liberális, az nem lehet demokrata. Tehát aki nem ők, attól elvitatják, hogy demokrata lehet. Tehát ha például Ausztriában vagy Magyarországon nem a liberális baloldali pártok nyernek, hanem a jobboldal, akkor azt mondják, hogy vége a demokráciának. Ha ők nyernek, demokrácia van. Ha nem ők nyernek, akkor nincs. Ez egy hegemonisztikus gondolkodásmód, ami abból fakad, hogy az európai elit nagy része, az európai média nagy része, az európai egyetemek nagy része, az európai alapítványok nagy része, különösen megerősítve Soros Györggyel, aki iszonyatos mennyiségű pénzt pumpál ebbe a rendszerbe, kiépített egy olyan koncepciót, hogy mindenkinek kötelező liberálisnak lennie. Ha nem vagy liberális, elvesztetted a demokrata minősítésedet is. Ezt úgy lehet megváltoztatni, hogy versenyre kényszerítjük őket. Néha le kell őket győzni. És akkor kiderül, hogy a kirekesztés, amit ők szeretnének, nem működik, és majd nekik is versenyezni kell. Mert szerintem a liberálisoknak is van helyük a nap alatt. Senki se akarja őket kiszorítani, csak vitatkozni akarunk. Mondják el ők is az érveiket, mi is, az emberek meg majd döntenek. Mi a demokráciát akarjuk visszahozni a liberális hegemóniával szemben.

Habár a liberális szó is már nagyon sokat változott, mert, ugye, a liberálisnál gondolom, hogy inkább a baloldalra gondol, vagy…

Ugye, a liberális szóval baj van. Ugye, minden országban mást jelent. Alapvetően ez mégiscsak egy pozitív szó, mert a szabadságot jelenti, ugye: liberal. De miután a baloldal ezt a szót magához húzta, és azt mondta, hogy aki nem úgy gondolkodik a politikáról meg a világról, mint ők, akik liberálisok, az nem lehet demokrata, ezzel szép lassan a liberális szó elkezdett a pozitívból negatívba átfordulni. Tehát harminc évvel ezelőtt én büszkén mondtam azt, hogy liberális vagyok, a szabadság oldalán állok. De ma szégyellném, ha azt kéne mondanom, hogy liberális vagyok, mert az azt jelenti, hogy nem a szabadság oldalán állok, nem a szólásszabadság oldalán állok, nem a sokszínűség oldalán állok, nem a pluralizmus oldalán állok, hanem a liberális hegemónia oldalán állok. Tehát megváltozott a tartalma. Ezért a magyar politikában a liberális negatív, a szabadság pedig egy pozitív szó. Tehát ha angolul beszélnék, akkor nem a liberal szót mondanék, hanem a freedom. És azt mondanám, hogy freedom based democracy. És nem mondanám, hogy liberal democracy. Because a liberal democracy is not democracy anymore. But freedom based democracy is the real democracy. That’s how I would formulate in English.

Most kérdezem az ukrajnai háborúról. Európában sok olyan vezető van, akik Önt oroszbarátnak tartják. Ön valóban oroszbarát, ahogyan azt mondják?

Én nem az oroszok barátja vagyok, hanem a békének vagyok a barátja. Magyarországnak van egy tapasztalata a Szovjetunióval meg az oroszokkal. Ezek nem pozitív tapasztalatok. Tehát nekünk a történelem során nagyon sok összeütközésünk volt. Itt van 1956 rögtön. Tehát Magyarországon nem fog találni olyan embert, aki azt mondaná magáról, hogy ő oroszbarát. Ez történelmileg nem lehetséges. De olyan embert sokat fog találni, aki azt mondja, hogy az orosz–ukrán háború egy testvérháború, nekünk ahhoz semmi közünk, és legyen minél hamarabb béke. És azt mondaná a legtöbb magyar, hogyha kitört egy testvérháború, mert az oroszok meg az ukránok egymással mégiscsak egy testvérháborút vívnak, akkor el akarjuk kerülni, hogy a testvérháborúból világháború legyen, mert az bennünket is elér. Ezért a magyarok békepártiak. Tehát a békepártiság nem oroszpártiságot jelent, hanem békepártiságot jelent. Magyarországnak az az érdeke, hogy a két ország, a két testvérháborúban lévő ország minél hamarabb kössön tűzszünetet. Ne haljanak meg az emberek a fronton, és csökkenjen le annak a veszélye, hogy a háború átterjed Ukrajna területén túlra is. Ennek ma a kockázata nagy. Ezt szeretném csökkenteni. Úgyhogy mi a béke oldalán vagyunk.

Hogyan kellene megváltozni az EU stratégiájának, ahhoz, hogy a háborút be lehessen fejezni?

Először is most a háborút mi tartjuk életben. Tehát ezt a háborút Ukrajna már elvesztette. Tehát ennek a háborúnak már régen vége lenne, ha mi, nyugatiak nem tartanánk életben. Tehát ha mi, nyugatiak azt mondanánk, hogy mi ezen túl békepárti politikát folytatunk, és tűzszünetet akarunk, és a tűzszünet után pedig béketárgyalások, akkor ez így lenne. Ez csak rajtunk múlik. Ukrajna kivérzett. Hősiesen ellenálltak, hősies harcokat folytattak, de nyilvánvaló, hogy az orosz katonai erő fölülkerekedett. Sőt, ezt a háborút nemcsak Ukrajna vesztette el, hanem az összes európai ország is, aki Ukrajnával együtt belement ebbe a háborúba. Ezt a háborút az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen vesztette el. Ő vitte bele az Európai Bizottságot, és ő vitte bele az európai intézményeket ebbe a háborúba. Mi vagyunk azok, akik feltétel nélkül ott állunk Ukrajna mögött ahelyett, hogy az európai érdekekből kiindulva békét akarnánk csinálni, de legalábbis tűzszünetet. Úgy kell változtatni, hogy Brüsszelben nem azt kell mondani, hogy feltétel nélkül támogatjuk Ukrajnát, hanem azt kell mondani, hogy követeljük, hogy azonnal legyen tűzszünet, és a tűzszünet után pedig induljanak béketárgyalások. Ha Brüsszel váltana, ez azonnal meg is történne. Most Brüsszel nem vált, de majd váltanak az amerikaiak. Remélem, hogy amikor Trump elnök visszatér, akkor ő a háború helyett, ahogy ígéri, a tűzszünet oldalára áll majd, és egy gyors tűzszünettel véget lehet vetni az öldöklésnek. Európa ezen a háborún csak veszített. Rengeteg pénzt veszítettünk, rengeteg pénzt, százmilliárd eurós nagyságrendben. Gondoljuk végig, hogy százmilliárd euróval mit lehetett volna tenni akár itt, akár a migrációt megakadályozandó ezt a pénzt fejlesztésre fordítani azokban az országokban, ahonnan egyébként a migránsok jönnek, vagy csak itt, a mi világunkban följavítani az infrastruktúrát, az iszonyatos mennyiségű pénz fantasztikus lehetőség, mind elküldtük ezeket a lehetőségeket és ezeket a pénzeket Ukrajnába. Odaadtuk a fegyverek nagy részét, Európa fegyverzetének nagy része ma Ukrajnában van. Adtunk, az Európai Unió egy csomó hitelt adott, ezt a hitelt az ukránok soha az életben nem fogják visszafizetni, ezért majd a bécsi osztrák és magyar meg többi tagállami polgároknak kell majd helytállniuk ezekért a hitelekért, amit sosem fognak visszafizetni. Tehát beleszaladtunk egy gazdasági csődbe, és közben elveszítjük a háborút. Tehát valakinek ezért felelősséget kell vállalni, és ez a felelősség nyilvánvalóan az Európai Bizottságot terheli.

És még az utolsó kérdésem az amerikai választások lenne, Ön már megemlítette. Az európai politikusok többsége szerint nem lenne jó Európának, ha Trump győzne, Ön mégis neki szurkol. Miért? Mi változna egy Trump elnökség alatt?

Nézze, először is, ugye, itt nem kell találgatnunk, mert Donald Trump már volt az Egyesült Államok elnöke. Tehát tudjuk, hogy az milyen. Tudjuk, hogy nem indított sehol háborút, és tudjuk, hogy ahol konfliktus volt, azokat sikeresen lezárta. Tehát ezért nyugodtan hihetünk abban, amit láttunk korábban, hogyha ő lesz újra az Egyesült Államok elnöke, akkor a béke esélye megnő. Ő dolgozni fog a békéért. Nem úgy, mint Brüsszel, aki a háborúért dolgozik. Washingtonban, ha csere van, a békéért fognak dolgozni, a tűzszünetért. Ez fontos Európának. Itt tehát egyetértünk. Trump elnök úr kifejezetten migránsellenes politikát folytat, ő azt gondolja, a hazáját meg kell védeni, és az illegális migrációt meg kell állítani, szemben a mostani brüsszeli politikával. Tehát itt is összhangba kerülhetünk majd az amerikaiak és mi itt, Közép-Európában. És ő egy családbarát politikát folytat, ő is azt mondja, hogy a családok problémáját, a népesedés gondját nem idegenekkel kell megoldani, hanem a családokat támogató amerikai politikával. Ez rendben lesz. Lesznek persze vitáink is az Egyesült Államokkal, mint ahogy mindig is voltak kereskedelmi kérdésekben. Tehát majd Trump elnök úrral leülünk, és akkor az európaiak és az amerikaiak tárgyalnak egymással, és remélem, hogy jó megegyezéseket fogunk kötni. Ezek megoldható ügyek. A legfontosabb azonban az, hogy az új amerikai választás eredményeképpen, ami öt nap múlva lesz, kaphatunk egy békepárti amerikai elnököt a mostani háborúpárti amerikai elnök helyett, és ezzel Brüsszelben is meg lehet változtatni a politikát, és akkor végre az orosz–ukrán háborúban is tűzszünet következhet.

Azt gondolja, hogy Trump elnök úrnak sikerülni fog, hogyha őt választják, sikerülni fog az ukrajnai háborút megállítani?

Ha csak egyetlen ember a világon, akinek ez sikerülhet, az ő.

Köszönöm szépen!

Én is köszönöm!