Orbán Viktor interjúja a Salgótarjáni Városi Televíziónak

Saliga Zsófia: Köszöntöm Önöket, kedves Nézőink! Ezúttal nem a stúdiónkból, hanem innen, a városházáról rendhagyó módon, és higgyék el nekem, hogy mai beszélgetőtársam sem mindennapi. Salgótarján jelenéről és jövőjéről Orbán Viktor miniszterelnök úrral beszélgetek. Köszöntöm Önt a műsorban, és köszönöm, hogy sort keríthetünk erre az interjúra.

Én köszönöm, hogy meghívtak. Jó napot kívánok!

Kezdjünk is azzal, hogy tavaly a kormány segítségére volt szükség ahhoz, hogy Salgótarján elkerülje a csődöt. Akkor Lázár János építési és közlekedési miniszter járt itt, a városban, és ő jelentette be, hogy az önkormányzat felhalmozott egymilliárd forintos tartozását segítik rendezni. Kreicsi Bálint polgármester folyamatosan azt kommunikálja, hogy a városvezetésnek nem lehet célja a túlélés, viszont a költségvetés helyzete jelenleg is segítségért kiált. Ön hogy’ látja jelenleg Salgótarján helyzetét, és a városnak hogyan tud segíteni a kormány?

Két magaslest választhatunk, hogyha Salgótarjánról beszélünk. Választhatunk egy nagyobb, egy magasabbat, egy hosszabb időtávút, kezdjük talán ezzel. És van egy rövid távú, hogy mi lesz a költségvetéssel, meg milyen fejlesztések várhatók rövid távon. Én, ugye, 1990 óta vagyok parlamenti képviselő, és 1998-ban voltam először miniszterelnök, és akkortájt már jártam itt, Önöknél. Ön akkor talán már a fölső tagozatot is megkezdhette az általános iskolában. Tehát én azóta – mondjuk úgy, hogy – felelős pozícióból foglalkozom Salgótarjánnak a jövőjével. És elmondom Önnek, mert Ön erre nem emlékezhet. Ugye, 1990-ben, amikor a kommunista rendszer véget ért, és az a gazdasági struktúra, aminek egy fontos eleme volt Salgótarján, megszűnt, akkor voltak városok, például Salgótarján, amik nagy bajba kerültek. Tatabánya, Dunaújváros, Ózd, Miskolc. Tehát voltak olyan városok, amelyek egy olyan iparra épültek rá, amelynek egyszer csak 1990-től kezdődően nem volt jövője. És azóta mindig előkerül az a kérdés, hogy ha az nem, akkor mi a jövője ezeknek a városoknak? Az igazi nagy politikai bravúr az, meg az lenne, hogyha ezek a városok, Komlót is említhetem, amelyek vesztesei voltak ennek az egész nagy ipari átalakulásnak, ami 1990-ben történt, azok egy biztos jövőt, egy járható, új pályát találnának maguknak. Én nem is tudom, hányadik polgármester Kreicsi Bálint barátunk, akivel már együtt dolgozom azon, hogy megtaláljuk ezt az utat, és mindig is volt a Fidesznek, különösen mióta Becsó Zsolt itt a parlamenti képviselő, mindig is volt egy elgondolása, hogy hogyan kellene nem egyszerűen csak megoldani az éppen aktuális költségvetési hiány problémáját, hanem egy jövőt találni. Most 2010 óta sokat tettünk egy ilyen jövő megtalálása érdekében, aminek szerintem emblematikus – mondjuk úgy, hogy – eredménye, hogy a 21-es utat el tudtuk hozni ide, Salgótarjánig, lényegében rákötöttük az ország autópálya-vérkeringésére Salgótarjánt, hogy ne a világ vége legyen, hanem be legyen kötve. Ez fontos dolog, de ez nincs még elvégezve. Most erről tárgyaltam például a polgármester úrral, és meg is állapodtunk, hogy mi megépítjük ezt a tehermentesítő utat, a 21-es tehermentesítő szakaszát, és utána elvisszük az országhatárig. És ez kinyitja ezt a szurdokba épült várost, kicsit kinyitja, és bekapcsolja a felvidéki iparvidéknek a vérkeringésébe is. Itt emlékszem, 2010-ben volt vagy 20-22 százalékos munkanélküliség, és még mindig magas, mert olyan 10 százalék körül vannak Önök körülbelül, de ez már fele annak, mint ami volt. És a közmunka-rendszeren keresztül pedig nagyon sok embert tudtunk nem segéllyel, hanem munkabérrel megtámogatni. Itt elég komoly cigány népesség van, tehát a roma közösség nagy, és az, hogy az őszámukra legyen munka, és ők is munkából éljenek úgy, mint a többiek, egy kulcskérdés a város szempontjából. Tehát egy város nem bírja el azt, hogy a népességének a negyede vagy harmada segélyekből éljen. Tehát az kulcskérdés a magas roma népességű városok számára, hogy a roma közösség is megtalálja a helyét a város életében, és ő is azt mondhassa magáról, hogy mi is munkából élünk, mint a többiek, nem pedig a többiek tartanak el bennünket. Ha ez nincs megoldva, akkor nincs béke a városban. Ez nagyon fontos. Nem Önök az egyetlen ilyen város, de Önök az egyik. Aztán megállapodtunk a polgármester úrral arról, hogy a fölsőoktatást mindenképpen meg kell erősíteni a városban, ez egy időben eltűnt. Most, ugye, az Óbudai Egyetem itt már mozgolódott, és most abban állapodtam meg a polgármester úrral, hogy van itt ez a volt főiskolai épület, és azt teljes egészében föl fogjuk újítani, és az egyetem használatába fogjuk adni. Ez egy 3 milliárd forintos, nagy beruházás. Lesznek kapavágások szerintem hamarosan, bár először a tervekkel kell elkészülni. Aztán megállapodtunk arról a polgármester úrral, hogy ebben az évben keletkezett olyan 1,8-2 milliárd forintnyi költségvetési hiány, amit tulajdonképpen ő megörökölt, azt a kormány állja. Tehát még az év végéig küldünk ide 2 milliárd forint körüli összeget, és azzal az idei költségvetési év rendben van, és megállapodtunk a 2026-os évről is, hogy mekkora összeget kell – ez már magasabb lesz, mint 2 milliárd forint –, 2026-ban kapjon Salgótarján a központi kormányzattól ahhoz, hogy a költségvetése és a működése rendben legyen. És arról is megállapodtunk a polgármester úrral, hogy itt vannak olyan belterületi utak, amelyek a városnak az ütőereit jelentik, de állami tulajdonban vannak. Ilyen a Rákóczi út például, ami nincs ideális állapotban, és annak a felújításáról is megállapodtunk; ahhoz kell körülbelül egymilliárd forint, és közműveket is ki kell váltani, ami legalább még 400-500 millió forint. Pontos szám még nem ismert, de vállaltam azt, hogy ezt megcsináljuk. Tehát a város számíthat arra, hogy központi költségvetési pénzből a legfontosabb utat felújítjuk, és a közműveket is kiváltjuk. Úgyhogy ma egy nagyon érdekes tárgyalásunk volt, mert beszéltünk a szorító költségvetési bajok megoldásáról, beszéltünk a város közép- és hosszú távú terveiről. Szerintem most így délelőtt fél 11 környékén a városnak a jövője jobban néz ki, mint reggel 9-kor.

Ez egészen biztos. Amiket most említett, szeretném, hogyha egy kicsit részletesebben is kitérnénk. Ugye, említette a jövőképet, hogy miközben a városvezetésnek mindennapos problémákra kell megoldást keresnie és találnia, jövőt is kell terveznie. Ehhez, ugye, elsősorban arra lenne szükség, hogy a fiatalok helyben maradjanak. És ahogy már említette, hogy az Óbudai Egyetem salgótarjáni képzési központja is jól működik, nekik is ez a célkitűzésük a velük nagyon szorosan és eredményesen együttműködő városvezetéssel együtt. Ennek egyébként lehet is már látni a gyümölcsét, ugyanis idén minden eddiginél többen jelentkeztek a salgótarjáni képzésekre.

Háromszoros…

Így van! És több mint százan nyertek felvételt, főként helyiek. Ön szerint egy egyre népszerűbb és jól működő egyetemnek milyen szerepe van Salgótarján jövőjében?

Nézze, hogyha lerajzol egy várost, akkor mondjuk azt egy ilyen körnek tekinti, akkor mindig az a kérdés, hogy megvan-e a városnak mindene, ami a teljes értékű városi élethez kell. Ha teljes értékű egy városnak a szolgáltatása, az azt jelenti, hogy senki nem megy el azért, mert itt nincs valami. Az van, hogy elmennek, mert máshol jobb. Mondjuk, lehet, hogy New Yorkban jobb egyetem van, mint Salgótarjánban, és a legtehetségesebbek, ketten-hárman eljutnak oda is, meg az is lehet, hogy elmennek Budapestre is, mert ott jobb, mint itt, de nem azért mennek el, mert itt nincs semmi. Tehát nem elmenekülnek, hanem hoznak egy ésszerű döntést. Tehát a város, ha tud minden szegmensben kínálni egy komplett városi szolgáltatást, egy teljes életet, akkor nagyobb eséllyel maradnak itt az emberek. Ez mit jelent? Azt, hogy legyen fölsőoktatás, legyen jó színvonalú középfokú oktatás, nemcsak gimnázium, hanem szakmunkásképzés is, legyen a városnak egy szellemi élete, ahhoz tanárok kellenek, kell igazságszolgáltatás, bírók, ügyészek, orvosok, legyen egy olyan egészségügyi szolgáltatás, amely nem kelti azt az érzetet, hogy itt téged nem tudnak meggyógyítani, tehát legyen egy kórház, ahol azt mondják, hogy igen, nekünk egy jó kórházunk van, és itt helyben el tudnak bennünket látni. Legyen egy sport- és szabadidő szolgáltatás, hogy itt ne csak dolgozni lehessen, hanem a munkaidő után is lehessen élni, és ha ez mind megvan, meg lehessen közlekedni, és be legyél kapcsolva az ország hálózataiba, közút, vasú, internet. Tehát ha ez megvan, akkor neked van egy teljes városod. És akkor majd a helyiek eldöntik, hogy maradnak, mennek, de ha el is mennek, nem azért mennek el, mert Salgótarjánban nem lehet élni, hanem azért, mert valami másra vagy többre vágynak. Ezért a megtartó ereje ilyenkor egy városnak megnő. Na, most Salgótarjánnak az a problémája, hogy még nem kerek a város, mert felsőoktatás nélkül nem kerek egy város, mert a tehetséges fiatalok nem tudják azt a döntést meghozni, hogy itt tanulok a városban. Szerintem most egy nagy változás előtt áll a város, mert korábban elvesztette ezt a képességét, most pedig vissza fogja nyerni. Szerintem Önök köszönettel tartoznak, meg mindannyian köszönettel tartozunk az Óbudai Egyetemnek, hogy ezt a tagozatot itt megindítja, és vállalja azt, hogy bővíteni hajlandó a diákok számát, mi pedig vállaljuk, mint kormány, hogy a több diákhoz szükséges kollégiumot, oktatási intézményeket, tereket biztosítjuk. Ez egy jó együttműködés: város, egyetem, állam.

Ezeknek a fiataloknak előbb-utóbb itt a helyben maradáshoz munkahelyekre is lesz szükség, ehhez viszont befektetők kellenek. Ugye, említette a 21-es számú főútnak a négysávossá alakítását és a további fejlesztéseket. Az utóbbi években már nagyon könnyen, kényelmesen és gyorsan megközelíthetővé vált Salgótarján Budapestről is, ami a befektetőknek vonzó lehet. Viszont az is tény, hogy a városban jelenleg alig van egybefüggő zöld-, illetve barnamezős terület, ahová újabb és újabb üzemeket, gyárakat lehetne felépíteni. Ennek fényében Ön milyen lehetőséget lát a munkahelyteremtésre?

Ugye, kétfajta módon jöhet létre munkahely Magyarországon. Az egyik állami beavatkozás nélkül, a másik állami segítséggel. Vannak olyan régiói az országnak, ahova dőlnek maguktól is a befektetők, mert már jól menő üzleti központnak számítanak, jól menő ipari parkok vannak, szolgáltatások kiépültek, ha az állam semmit nem csinál, ott akkor is lesznek befektetők. És vannak olyan helyek, amivel nem ez a helyzet. Ez még a nagyvárosokkal is előfordul, nagyobbakkal, mint Salgótarján, például Pécs ilyen. Tehát ha Pécsre, ha az állam maga nem segít rá, és nem visz befektetőt, akkor ott komoly ipari kapacitás nem jön létre. Salgótarján is ilyen, ide sem jönnek maguktól. Most a polgármester úrral meg is állapodtam, hogy nekünk van egy HIPA nevű intézményünk, ez a külföldi befektetéseket segítő intézményrendszere a kormánynak, egy sikeres intézmény, tehetséges emberek dolgoznak ott, nagyon sok beruházást hoztak el más országok orra elől, hogy azok Magyarországra jöjjenek, és ők szokták kiajánlani a befektetési helyszíneket, és abban állapodtunk meg, hogy Salgótarjánt fölvesszük azon településeknek a listájára, ahova minél hamarabb jelentős ipari beruházást kell hozni. Az a kérdés, hogy van-e terület? Most arról tárgyalnak éppen az urak, Lázár miniszter úr és a polgármester úr, amíg mi itt beszélgetünk, hogy a MÁV milyen területeket tud átadni a városnak, illetve milyen állami területek vannak a város környékén, amit, ha átadunk a városnak, akkor azokat ipari célból tudják hasznosítani. Majd meglátjuk, hogy mire jutnak, de én bízom abban, hogy Lázár miniszter úr megtalálja erre a megoldást.

Önnek mi a meglátása, hogy az előző városvezetés, illetve a jelenlegi városvezetés mennyit tett azért, hogy ide új befektetők jöjjenek?

Nézze, mindig lehet simfolni az elődöket, tehát különösen, hogyha nem a saját politikai családunkból volt a városvezetés itt vagy tíz évig, de ez nem vezet sehova. Én egyébként korrekt együttműködésben voltam az előző polgármesterrel is, tehát én miniszterelnökként nem akarok, nem is tudok róla rosszat mondani, de kétségkívül a tempó nem olyan volt, mint amit mi a Fideszben megszoktunk. Tehát azért, ha mi odaülünk, meg odaállunk valahova, akkor ott valami történik, akkor megyünk. És én nem az előző tíz évet piszkálom, hanem azt mondom, hogy az előttünk álló tíz évet csináljuk meg jól. És ez persze kormányfüggő. Tehát nagyon fontos, hogy Önöknek legyen jó parlamenti képviselőjük, ez szerintem adott, legyen egy ambiciózus polgármesterük, nagy szerencséjük van, hogy egy jó korban lévő ember vállalta, tehát nem levezet a város élén, hanem még akar alkotni, és kell egy olyan kormány, amelynek a jövőképében ott van Salgótarján. Ez majd a választásokon dől el, ez 2026. áprilisi kérdés. És azt tudni kell majd itt, Salgótarjánban is, jövök én majd még ide néhányszor, hogy beszéljek az emberekkel, azt tudni kell, hogy ez egy fontos választás lesz. Tehát miután az egész európai gazdaság meg van rendülve, itt a háború a nyakunkon, az európai döntéshozatalban olyan tervek vannak, és olyan döntések születnek, amelyek rosszak Magyarországnak, ezért nekünk ki kell maradnunk egy rossz európai gazdaságpolitikából, és ki kell maradnunk egy háborúból. Ha ez sikerül, akkor tud fejlődni Salgótarján. De hogyha a pénzünket elviszik Ukrajnába, ha beletolnak bennünket a háborúba, és nem egy nemzeti gazdaságpolitikát csinálunk, hanem amit a brüsszeliek ránk erőltetnek, akkor Salgótarjánnak is kampó van. Akkor ezeket a fejlesztési terveket zárójelbe lehet tenni, aztán várhatunk a következő időszakra, amik majd jobb kormányokat hoznak. Nemzeti kormány nélkül Salgótarján nem boldogul, brüsszeli kormánnyal Salgótarján csak veszíthet. Én is csináltam egy listát magamnak, hogyha megkérdik a Salgótarjániak, hogy mégis mit tettünk Salgótarjánért az elmúlt tíz-tizenöt évben, akkor erre tudjak válaszolni, és elég impozáns listánk van, mert a munkanélküliséget például megfeleztük, a 21-es utat és így Kelet-Nógrádot bekapcsoltuk az országos vérkeringésbe. Minden település, nemcsak Salgótarján megújult, kapott pénzügyi lehetőséget, kisebb települések nagyon régóta nem kaptak Magyarországon forrást. Adtunk az egészségügyre több mint 33 milliárd forintot ebbe a választókerületbe. Pásztóra is jutott ebből, de a nagy része idejött, a Modern Onkológiai Központ valóban egy állami beruházás, és megcsináltuk egyébként itt a körzethez tartozó Hollókő, meg Szentkút turisztikai meg egyházi meg ipartörténeti emlékeit is megmentve, ott is elköltöttünk egy komoly fejlesztési összeget. Tehát lehet azt mondani, hogy ami történt Salgótarjánban és környékén, az szinte kizárólag állami forrásból történt. De még egyszer mondom: most már mindegy, hogy hogy’ volt, mert legalább ez megvan. Most már a városvezetés meg olyan volt, amilyen, most meg azt próbálja szerintem a polgármester, én ezt tanácsoltam neki, hogy valahogy’ egyesítse a várost közös célok érdekében. Már mindegy, hogy ki mit csinált az előző tíz évben, most beszéljünk a következő tíz évről.

Igen, a jelenlegi városvezetés azt vallja, hogy Salgótarján jövőjét úgy lehet építeni, hogyha szorosan együttműködnek a kormánnyal. Jelenleg kidolgozás alatt áll az úgynevezett SAS terv is, ami a város közép- és hosszú távú városfejlesztési stratégiáját fogja tartalmazni. Ugye, ehhez hasonló Debrecenben már megvalósult, ott Főnix-tervnek hívják, ott a város több mint 200 milliárd forintos fejlesztési forrást kap, igaz, hogy egy hosszú folyamat részeként, de oda érkezik ez az összeg. Elképzelhetőnek tartja, hogy hasonló, komplex fejlesztési támogatás érkezzen Salgótarjánba?

Zajlik egy közös munka, az építésügyi kormányzat és Salgótarján vezetése közös munkája ez, amely megpróbálja az egész várost valahogy’ revitalizálni, tehát nem egyes pontokat, hanem az egész városról kialakítani egy nagy város-újjáépítési, -átszervezési tervet. Ennek lesz egy komoly költségigénye, ezen dolgoznak a szakemberek, ez sikerülhet. Két feltétele van, még egyszer mondom, hogy ne brüsszeli kormánya legyen Magyarországnak, és Salgótarjánnak kormánypárti vezetése legyen. Ha a kormány meg Salgótarján nem egy irányba húz, és nem nemzeti kormány van, amely az ilyen vidéki városokat, mint Salgótarján, segíteni akarja, akkor semmilyen terv nem fog megvalósulni. Szerintem létérdeke Salgótarjánnak, hogy kormánypárti városvezetése legyen. A kormánnyal való együttműködés nélkül ez a város nem tud lendületet venni. Ez a tapasztalata annak a harminc-egynéhány évnek, amit én Salgótarjánnal kapcsolatban összegyűjtöttem.

A jövőt tekintve reméljük a legjobbakat. Miniszterelnök úr, én nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

Sok sikert kívánok én is Önöknek! Ha igaz, amit mondtam, hogy Ön felső tagozatba léphetett, amikor én először miniszterelnökként itt jártam, akkor azt kívánom, hogy még a következő ciklusok során ugyanebben a munkamegosztásban találkozhassunk, és Salgótarján sikereiről beszélhessünk.

Köszönöm szépen, én is ezt remélem! Kedves Nézőink! Önöknek pedig köszönöm a figyelmet, viszontlátásra!