Orbán Viktor interjúja a Patrióta YouTube-csatornáján

Gerhardt Máté: Ukrajnában háború, Iránban háború, Magyarországon pedig választás 21 nap múlva. Itt van velem Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Nógrádi György, biztonságpolitikai szakértő. Velük elemezzük ki a világ és Magyarország helyzetét. Miniszterelnök úr, Gyuri bátyám, köszöntelek Téged, Titeket. A Zelenszkij elnökkel való találkozóról beszéljünk először, ugye, ha csak videón is, de találkoztak, és életveszélyesen megfenyegette Önt.

Igen.

Gerhardt Máté: Milyen volt így látni, találkozni, beszélni?

Igen, de nem volt szerencsére, mert valóban az Európai Unió tanácsülésén videón bekapcsolták őt, de ott nem esett nekem, nem volt semmilyen fenyegetőzés. Hosszú idő óta az első személyesen is pozitívan megélt élményem volt, hogy viszont az összes európai vezető, miközben engem támadtak az ukránoknak adandó hitel blokkolása miatt, azt mindenki elmondta, hogy elfogadhatatlan az, amit az ukránok elnöke mondott egy európai uniós állami vezetővel szemben. De maga a bekapcsolása Zelenszkijnek és az ő hozzájárulása a tanácskozáshoz, abban semmi különösebben értékes nem volt, a korábban már végigjárt ösvényeket járta végig az ukránok elnöke. Aztán kikapcsolták, és mi folytattuk az Ukrajnáról szóló megbeszélést.

Gerhardt Máté: Egyébként az európai vezetőknek mondott valamit, ami értékelhető volt, vagy ott sem hangzott el újdonság?

Itt szerintem majd szükségünk lesz a professzor úrra, de amit én látok, nem elemzői, hanem döntéshozói székből, az, hogy lassacskán a matematika törvényei utat törnek maguknak a nyugatiak gondolkodásában. Egyszerűen, kültelki módon fogom mondani: nincs lóvé. Tehát jó dolog Ukrajnát támogatni, meg van egy stratégiánk, mármint nekik, hogy ezt hogy’ kell. Kiszaladtak a lóvéból. És a 90 milliárdos hitel blokkolása sem azért probléma, amit itthon általában gondolnánk. Mert persze nagy összeg 90 milliárd. De, ugye, amikor a vita kialakult arról, hogy adjunk-e hitelt az ukránoknak, és én először a szlovákokkal együtt azt mondtam, hogy aki akar, adjon, hát mindenki tegye föl a pénzt az asztalra, és mondja azt, hogy ennyi a német, ennyi a belga, ennyi a francia hozzájárulás. Én nem adok egy fillért se, mert szerintünk ennek nincs értelme, és egyébként sem várható el tőlünk. És a 90 milliárd azért fontos nekik, mert ezt át akarják futtatni az unió költségvetésén, mert akkor nem látszik, hogy a kedves német választópolgár és adófizető pénze van az asztalon meg a belgáé meg a franciáé, hanem egy uniós kölcsönt adunk, és be lehet bújni e mögé. Az, hogy most én megállítottam az ukránoknak a hitelét, ez azt jelenti, hogy kinyílt ez a vita újra, hogy kinek is a pénze ez, és ez a kényelmetlen dolog az ő számukra, ezért ők is szeretnének túljutni a konfliktuson. Szerintem ők érdekeltek abban, hogy Zelenszkij nyissa meg az olajcsapokat, és minél hamarabb elengedje Magyarország ezt a hitelt.

Gerhardt Máté: Tanár úr, ez az életveszélyes fenyegetés és az, ahogy, amilyen stílusban ők beszélnek, mit jelent elemzői szemmel nézve? Végső kétségbeesés, vagy már olyan eszközökhöz nyúlnak, ahol már tudják, hogy nincs visszaút?

Nógrádi György: A kettő kombinációja. Tehát én azzal kezdeném, hogy Zelenszkij minden nap közzétesz egy nyilatkozatot. Én ezt hosszú évek óta minden nap olvasom. Egy: bármi történik, nekimegy az oroszoknak. Kettő: az elmúlt hetekben fordult elő először, hogy nekiment az európaiaknak, hogy ő több pénzt kér stb. Három: állandóan fenyegeti Trumpot. Na, most Trump nem az az amerikai elnök, aki ezt hosszú távon lenyeli. Ha megnézem Trump elmúlt 24 órában tett nyilatkozatait, akkor egyszerűen kimondta, hogy jobban bízik Putyinban, mint a NATO vezetőiben, azért ez egy elég ritka állásfoglalás. Kettő: az utolsó ember, akitől segítséget kérne, azt úgy hívják, hogy Zelenszkij. Tehát Zelenszkij bejelentette, hogy küldött csapatokat Jordániába, hogy lőjék le a bejövő iráni drónokat. A jordánok közölték, hogy nem tudnak róla, az amerikaiak meg azt mondták, hogy nem kérik a támogatást, mert abban a percben, hogy Zelenszkij odaküld embert, cserébe pénzt kér, azt kéri, hogy segítsék a felvételét az Európai Unióba, és ruházzanak be Ukrajnába. Tehát Zelenszkij egy olyan fiú, aki amit ad, annak a sokszorosát kéri. Ezt láttuk az ukrán–német, de általában ukrán–EU kapcsolatokban. Egy mondat: gyakorlatilag ott tartok, hogy a 90 milliárd visszafizetésére akkor kerül sor, ha Ukrajna megnyeri a háborút Oroszországgal szemben. Ennek a valószínűsége nulla.

Bocsánat, abban a hitelszerződésben, amit már előkészítettek, abban, amit a professzor úr mond, az szó szerint szerepel. Tehát ez úgy történik, miután az uniónak nincs pénze, hogy az uniónak is hitelt kell fölvennie. Kimegy a londoni pénzpiacokra. Fölveszi a hitelt, ezt a hitelt legarantálják a tagállamok. Ezért kellett ebből kimaradnunk.

Gerhardt Máté: Tehát mindegyik tagállam garanciát vállal arra, hogy visszafizeti ezt az összeget?

Így van, ezért kellett kimaradni belőle.

Gerhardt Máté: Igen…

A csehek, a szlovákok és mi kimaradtunk. Mi nem adtunk erre semmilyen garanciát. Majd utána ezt a hitelt, amit fölvettek, továbbadják hitelként az ukránoknak. Az ukránoknak viszont a hitelszerződésébe az van beleírva, hogy majd akkor kell visszafizetni az ukránoknak, hogyha az oroszok a háborús bűneik miatti jóvátételt megfizették Ukrajnának, és akkor jön ez a pénz. Na, most addig álljon minden ellenségem fél lábon, amíg az oroszok jóvátételt fognak fizetni az ukránoknak. Tehát nyilvánvalóan ez a pénz hitelnek tűnik, de ezt odaajándékozták Ukrajnának, tehát Ukrajna nem fogja visszafizetni, tehát az európai embereknek kell majd, az európai államoknak visszafizetniük a londoni bankároknak, azt pedig össze kell gyűjteni az adóból. Tehát valójában a végén a német adófizető van, a francia meg a belga adófizető. Ez a gyenge pontja az egész konstrukciónak. Előbb-utóbb, miután megszorítások vannak Nyugat-Európában, versenyképesség-vesztés van, milliós elbocsátások vannak Európában, egymillió ipari munkahely szűnt meg, előbb-utóbb meg fogják kérdezni a franciák, németek, belgák, hogy de, kedves vezetőink, hát nincs pénzünk, munkanélküliség van, döglődik az iparunk, miért küldjük számolatlanul a pénzt Ukrajnába, amit majd aztán a mi gyerekeinknek kell visszafizetniük? Itt olyan lejáratok vannak, hogy nemcsak a mostani nemzedék fog fizetni ezekért a hitelekért, hanem a gyerekek meg még az unokák is. Tehát itt Európa eladósítása, az európai nemzetek, az európai emberek eladósítása zajlik az unió közbejöttével, paravánként eltakarva a dolog igazi természetét, és a pénz megérkezik Ukrajnába.

Nógrádi György: És miután négy éve így folyik a pénz, nagyon nehéz azt mondani, hogy tévedtünk, hogy hibáztunk, hogy az egész stratégiánk egy tévedés volt, és ezért adják oda az újabb pénzeket, hogy legalább elhúzzák a háborút. Az alapvetően új helyzet az, hogy egy republikánus vezetés van, amelyik nem hajlandó ingyen odaadni semmit. A demokratákelképesztő mennyiségben adtak pénzt, fegyvert, mindent, és Európa ebből nagyon nehezen tud kimászni. Ezt látjuk.

Ez szerintem egy kulcskérdés, hogyha megengedi a professzor úr…

Nógrádi György: Igen.

…hogy ehhez csatlakozzak. Mert egy ideig azt gondoltam, pedig én közel vagyok a tűzhöz, hogy az ukránok vannak kiszolgáltatva az európaiaknak.

Gerhardt Máté: Ez megfordult?

És fordítva van! Tehát úgy, ahogy a professzor úr mondja: valójában belemanőverezték magukat, vagy beletolták őket, az európai vezetőket egy olyan helyzetbe, hogy nem tudnak nem adni. Ez a helyzet. 

Nógrádi György: Persze, és egy megjegyzés, nincs olyan európai vezető, aki elég karizmatikus lenne ahhoz, hogy azt mondja, tévedtünk, új stratégia. Semmilyen. A franciáknál sem, sajnos a németeknél sem, tudom, hogy a britek nem tagjai az Európai Uniónak, de a brit kormánynál sem.

Gerhardt Máté: Igen, de hogyha ennyire nincsen pénz, hogyha a belga miniszterelnök is azt mondta, hogy szó sem lehet arról, hogy ezt a befagyasztott orosz vagyont odaadják, sőt egyre többször beszél az ukrán háború ellen, akkor meddig lehet fenntartani az uniós politikában ezt a háborús narratívát? Ez a „minket védenek,” a „mi háborúnkat vívják, ezért kell a pénz, ezért kell a támogatás,” ezt minden nap elmondják az európai vezetők. Meddig?

Ez Magyarországon sosem működött, mert itt azért – hogy mondjam? – dörzsöltebbek az emberek, mint Nyugat-Európában. A szlovákoknál szerintem ez megfordult, ott sem gondolják így. A cseheknél fordulófélben van. A spanyolok, portugálok messze vannak. A kérdés az, hogy mikor fordul a közvélemény Németországban és Franciaországban. Olaszország meg mindig is, hát olaszosan, úgy az európai főáramban van, de azért mindig jelzi, hogy ez nem esik neki olyan nagyon jól. Tehát ott nagyobb a manőverezési lehetősége a politikusoknak. A kulcskérdés Németország és Franciaország.

Gerhardt Máté: Igen, de ez a fajta, ha már Németország, az állami terrorizmus, ami megjelent az Északi Áramlat felrobbantásával, a kőolajvezetékről is beszélünk majd, azért Ukrajna nyíltan támadást intéz ezek ellen az állami beruházások ellen, a földgázvezetéket támadja, a kőolajvezetéket blokkolja. Ezt lehet állami terrorizmusnak nevezni vagy azt mondani, hogy ez az?

Lehet, de mielőtt erről beszélünk, hadd mondjak még egy dolgot, amit talán megoszthatok a közvéleménnyel, és ott a miniszterelnökök között ülve gyűjtöttem össze. Tehát a világosabb pillanataikban, amikor informális megbeszélés van, a németek egy háborús stratégiáról beszélnek. Miután németek, mégiscsak ott van egy ilyen észkényszer, tehát ők nem indulatból beszélnek, érveket kell minden mögé tenni. Ők azt mondják, hogy amit csinálnak, az ésszerű. Mert az a helyzet, hogy Európa hosszabb ideig bírja az ukránokat, tudja az ukránokat finanszírozni, mint amilyen ideig, időtartamig képes Putyin fönntartani a saját háborús gépezetét. Tehát ők egy anyagháborúban vannak Oroszországgal szemben. Mi fogjuk tovább bírni, az oroszok meg kevésbé – közben persze az ukránok meghalnak, meg Ukrajnából roncstelep lesz, de most ezt tegyük zárójelbe –, ezért a végén majd, mikor megrendülnek az oroszok, akkor az oroszoknak le kell ülniük a tárgyalóasztalhoz egy gyenge pozícióból tárgyalni. És ezt a pillanatot kell elérni. Ezért finanszírozzák a háborút. Ez a német okfejtés. Szerintem ennek a torka véres, ennek az érvelésnek, három-négy ponton sem működik, de legalább illúziónak jó, hogy azt tudja mondani egy német kancellár, hogy amit csinálok, az ésszerű. A többiek még ezt se tudják mondani. A többiek inkább morálisan érvelnek, a német nem. Szerintem téves hipotézis alapján érvel, és a végén belekergeti Németországot is meg Európát is egy totális pénzügyi csődbe, mert a háború csődbe fog bennünket vinni.

Gerhardt Máté: Igen, Németországot megrendítette a migráció, megrendítette az ukrán háború finanszírozása. Ugye, Miniszterelnök úr említette ezt a számtalan elbocsátást, leépítést, hogy haldoklik a német autóipar…

Iparágak szűnnek meg, iparágak!

Gerhardt Máté: …szűnnek meg, akkor innentől kezdve a németek mire apellálnak? Ők mit tudnak felhozni, mondjuk, a közvéleménynek, hogy jó lesz, majd csak a távoli célt kell elérni?

Nógrádi György: Nagyon érdekes. Egy: amit a miniszterelnök úr mondott, anyagháború. A történelem első olyan háborúja, ahol a gyengébb fél nyert, az az Észak–Dél háború az USA-ban, ahol azzal nyer Észak, hogy övé az ipar, és az anyagháborút megnyeri. Kettő: a német stratégiában az van benne, hogy néhány éven belül kitörhet a háború Oroszországgal. Én ezt egyszerűen butaságnak tartom. Én elvégeztem a német vezérkari akadémiát. Ugyanazt végeztem el, amit a német két-háromcsillagos tábornokok is elvégeztek. Tökéletesen tudniuk kell, hogy amit mondanak, nem igaz. Következő: Németországban nem jön össze a 260 ezer ember, ami a Bundeswehrnek kell, ezért most minden évfolyamon sorsolást csinálnak, hogy a hiányzó embereket behívják. Ez egy nagyon nehéz dolog. Következő: az amerikai elnök bejelentette, hogyha európai csapatok bemennek az orosz–ukrán frontvonalra a fegyverszünetnél, rájuk a NATO 5. cikkelye nem vonatkozik. Ez egy rendkívül lényeges állítás. Elment egy orosz parlamenti képviselő hónapokkal ezelőtt a francia nemzetgyűlésbe, elmondta, hogy az ott lévő francia önkéntesek 40 százalékát már megölték. Tehát teljesen új helyzet van. Következő: egy vonat indult el Kárpátaljáról, oroszok kilőtték, de abban NATO-katonák voltak. Utolsó pont: elfogtak az oroszok most két brit hírszerző ezredest, és megkérdezték, mégis mit keresnek a frontvonalon? Mire azt mondták, hogy a második világháborús katonasírokat jöttek föltárni. Mondom, adtak volna nekem egy fél órát, öt jobb érvet mondok, tehát jó, igen…

Gerhardt Máté: Igen, csak azért Ön azt mondta a brüsszeli sajtótájékoztatón, hogy a nemzetközi porondon is fel fogunk lépni ez ellen az ukrán állami terrorizmus ellen. Hogyan lehet ezt megtenni?

Ugye mi történt eddig? Fölrobbantották az Északi Áramlatot az ukránok. Ezt tagadták, de időközben egy német bíróság ezt tényszerűen megállapította. Az egy külön esettanulmányt érdemelne, hogy amikor ez a kérdés előkerült a miniszterelnöki csúcson, még évekkel ezelőtt, akkor a németek voltak azok, akik azt mondták, hogy ezzel inkább ne foglalkozzunk. Tehát nagyon furcsa az a dolog, hogy van egy német állam, annak vannak stratégiai céljai, vannak cégei, akiken keresztül rengeteg pénzt befektet azért, hogy biztosítsa a saját energiaellátását, mert az Északi Áramlatnak az volt az értelme, hogy úgy lehessen kihozni Oroszországból gázt a tenger alatt, hogy ne kelljen bemennie annak Ukrajnába, és az ukrán blokádot így el lehessen kerülni. Ekkor még nem volt háború, mikor ezt elhatározták, de ez jól mutatja, hogy volt egy ésszerű stratégiai gondolkodás Németországban, hogy Ukrajna egy bizonytalan terület, ha ott bármi kitör, mondjuk, katonai konfliktus, itt állunk majd gáz nélkül mi, német ipar, és ezt meg kell oldani, ezért szépen északról ezt elkerülték. Utána jött a második lépés, amikor lezárták a magyar gázvezetéket, csak erre már nem emlékszünk. Tehát Zelenszkij egy egyoldalú ukrán állami döntéssel lezárta azt a gázvezetéket, ami Oroszországból hozza a gázt Magyarországra. Csak ebből azért nem lett ügy, mert közben 2015-től kezdődően Szijjártónak köszönhetően – ezt mindig elmondom, aki ezt átverte rajtunk – mi szép lassan kiépítettük a Déli Áramlatot, a Török Áramlatot, és azon keresztül, mikor lezárta Zelenszkij, mi be tudtuk hozni a gázt. Most ezután a harmadik lépés volt az olajblokád, amit most szenvedünk el, lezárta a Barátság kőolajvezetéket. És most már csak egyetlen dolog maradt hátra, hogy az Ukrajnán kívül gázt délről fölhozó vezetéket, a Déli Áramlatot meghekkeljék az ukránok. Most azt csinálják, hogy ennek a Déli Áramlatnak az Oroszország területén lévő szakaszát folyamatosan katonailag támadják. Megpróbálják megbénítani. Az a kérdés, hogy lesz-e egy olyan pillanat, amikor nemcsak Oroszország területén, hanem már Oroszország utáni szakaszokon is megtámadják ezt a vezetéket. Erre készülni kell. Mi is készülünk, és a szomszédos országoknak is megvan a maguk sütnivalója, ők is látják, mi van, megerősítették a védelmi képességeiket a gázvezeték mentén.

Gerhardt Máté: És ezt csak katonai eszközökkel lehet védeni?

Igen.

Gerhardt Máté: Tehát mit fognak erre mondani akár a törökök, csak katonai eszközzel?

Igen, mert az ukránok abban az állapotban vannak, amit az előbb mondtam, hogy úgy érzik, hogy sikerült kelepcébe csalni a nyugatiakat, és mindenki tartozik nekik. És amikor ők valamit tesznek, még esetleg a nyugatiak érdekével szemben is, a nyugatiaknak, mint az Északi Áramlatnál a németeknek, le kell nyelni. Hálásnak kell lenniük, tehát ők azt a pozíciót építették föl, hogy a nyugati világ legyen hálás, hogy adhat nekik pénzt, fegyvert és később majd katonát.

Nógrádi György: És megvédik cserébe Európát. Önmagukat se tudják megvédeni. Északi Áramlat. Elfogtak két embert azok közül, akik a robbantást végrehajtották. Egyiket bíróság elé állították Lengyelországban. Mit mondtak? Hogy amit csinálnak, egy hősiesség, és kiengedték.

Igen.

Nógrádi György: Én majd’ elájultam. A másikat elfogták Olaszországban, amire azt mondták, hogy nem lehet a németeknek kiadni, mert rosszak a német börtönviszonyok. Mondom, ne hülyéskedjünk, ennél hülyébb érvet megint nem lehet elővenni! Tehát látszik az, hogy Európát ténylegesen próbálják az ukránok zsarolni, ezt csinálják. Északi Áramlat. Április 12. után új korszak fog kezdődni. Abban a percben, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat, Ukrajna rákényszerül, hogy tárgyaljon, annál inkább, mert az európai álláspont lassan, de változik.

Ez az én stratégiám, de Brüsszelben nem ebben reménykednek. Ugye, most jövök onnan, ott teljesen nyíltan beszélnek arról, hogy a magyar ellenzéket kell megsegíteni, ezt nem sugallják, hanem nyíltan mondják állami vezetők. Meg kell segíteni a magyar ellenzéket. Ha a magyar ellenzék nyer, a szuverén magyar kormány távozik, minden bajuk megoldódik. A magyarok be fognak szállni a finanszírozásba, tehát nemcsak engedik, hogy a többiek pénzt adjanak, amit én most nem engedek, amíg az olajblokád fönnáll, hanem majd fizetni fognak, mint mindenki más. A magyarok fognak majd fegyvert adni, mert mi azon egyetlen ország vagyunk, amelyik nem adott fegyvert, és egyáltalán egy ukránbarát kormánnyal minden Ukrajna számára fontos dolgot Brüsszelben majd el lehet fogadtatni. Ráadásul megoldódnak azok a problémák is, amik Brüsszellel állnak fönt, de nem Ukrajna miatt. Ilyenek a menekült-, határvédelmi kérdések, ilyenek a genderkérdések és a következő hétéves uniós költségvetésnek a problémája, amit egyhangúlag kell elfogadni, és hát ismerve engem meg látva a magyar nemzeti pozíciót az egy komoly alku lesz. Ha én ülök ott! De ha nem én ülök ott, az nem lesz egy komoly alku, azt fogja mondani a magyar nem szuverén miniszterelnök, hogy: Jawohl!

Gerhardt Máté: És csak a németek vagy a brüsszeli uniós vezetők utasításait fogja követni, mert azért itt sokkal többről van szó, mint az, hogy most Magyarországnak mennyi pénz jár. Tehát itt az elkövetkezendő évtizedekről van szó egyébként, ebben a kérdésben.

Itt a professzor úrnak kíváncsi vagyok a véleményére. Amit én látok, csak én, ugye, lejjebb ülök, mert munkapadnál vagyok, ő meg figyel, elemez, tehát ahol én ülök, ott az a helyzet, hogy van egy nagy dilemma Magyarország előtt. Ugye, az Európai Uniónak fogy az ideje, hogy megreformálja, átalakítsa magát, és visszanyerje a versenyképességét. Nekünk az a problémánk van, hogy a magyar gazdaság exportjának tekintélyes része az unióba és Németországba megy. Én dolgozom tizenhat éve azon, hogy ez enyhüljön, hogy egyre több terméket, szolgáltatást tudjunk eladni az unión kívül. Kína ezért fontos, Oroszország is fontos volt, amíg lehetett, Amerika is fontos, és egyáltalán: az arab világ is fontos, a közép-ázsiai, török világ is fontos. Tehát én próbálom több lábra állítani a magyar külkereskedelmet, de ez egy nagyon lassú folyamat, mert mi erősen bele vagyunk épülve a német meg az európai iparnak a szövetébe. Na, most azonban, hogyha a hanyatlás folytatódik, és a gyárakat már nemcsak Németországban zárják be, mert a Volkswagen most jelentett be 50 ezer elbocsátást, hanem ez eléri Magyarországot is, ha nem tudjuk megvédeni a versenyképességét az itt működő gyáraknak, akkor nekünk kell majd egy másik stratégia, mert magával fog bennünket rántani az Európai Unió. Nekünk nem szabad összekötni a sorsunkat velük olyan mértékig, hogy amikor ők beesnek a kútba, vagy beugranak, akkor bennünket is magukkal rántsanak. Nekünk kell egy menekülőpálya, egy másik stratégia. Ezt én építgetem, és kétségkívül igaz, hogy ezt csak én építem, és az ellenzék Magyarországon, mindegy, hogy a Tisza vagy a DK, ők ezt mindig kifogásolták, mert szerintük az a helyes külpolitika, hogyha minél erősebben kötjük bele magunkat az európai uniós szövetbe. Ami lehet, hogy valaha igaz volt, most ezt tegyük zárójelbe, de hogy most és az előttünk álló évtizedre kitekintve már nem az, abban biztos vagyok. Ezért nekünk egy szuverén, gazdaságilag semleges külpolitikát is kell folytatnunk.

Nógrádi György: Négy megjegyzés. Egy: énnálam otthon a német tévé szól. Nekem nagyon fura volt, hogy három vagy négy nappal ezelőtt, este 20 órakor az ARD hírműsorában bemondták, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke utoljára vett részt EU-csúcstalálkozón, mert a következő választást elveszti. Na most ez nagyon-nagyon, bocsánatot kérek…

Gerhardt Máté: És megdörzsöltek valamilyen lámpát előtte?

Nógrádi György: Nem tudom, mit dörzsöltek, erre nem akarok rátérni. De elképesztő dolog, hogy egy közszolgálati tévé, az egyes csatorna ezt közli. A második megjegyzés, amit a miniszterelnök úr mondott, a magyar export 80 százaléka megy az Európai Unióba, ezért nehéz. Három: Weber bejelentette, hogy ő 2029-ben a két legfontosabb európai posztot, a Costáét és a Von der Leyenét össze akarja vonni, ő akar lenni Európa főnöke, hogy ellensúlyozza Trumpot. A szépséghiba az, hogy Trump januárban visszavonul, tehát legalább a naptárt ismerhetné Weber úr. Zárójelben jegyzem meg, hogy bejelentette, hogy az egyhangú szavazást pedig eltörli. Ez sem ilyen egyszerű, erről lehetne egy hosszú vitát csinálni.

Egyszer én voltam raporton, ha megengedi a professzor úr…

Nógrádi György: Igen?

Egyszer voltam raporton, hatod-hetedmagammal, még Scholznak hívták a kancellárját Németországnak, és Scholz kancellár úr egy baráti vacsorára általam nem ismert logika alapján kiválogatott embereket meghívott. És kiderült, hogy azok vannak ott, akik a leginkább ragaszkodnak ahhoz, hogy a külpolitikában csak egyhangú döntést lehet hozni, ahol közölte velünk a német verdiktet, hogy márpedig ez nem maradhat így, és ezt meg kell változtatni. És ültünk ott az asztalnál, és végül mondtam neki, hogy én értem ezt a német igényt, de én azt tudom mondani, ismerve a magyarokat, hogy akármilyen kormány is lesz Magyarországon, én olyan parlamentet nem tudok elképzelni, amelyik arról dönt majd, hogy a magyar külpolitika mondjon le a szuverenitásáról. És akkor a többiek azt mondták, hogyha van egy ember, aki ellenzi, akkor ezt hagyjuk is, vegyük le a napirendről. Csak akarom mondani, hogy a németek évek óta, szisztematikusan, ilyen német rendszerességgel gyötrik, dögönyözik, ütögetik, terelgetik a többi tagállamot abba az állapotba, hogy értsük meg, hogy itt föl kell adni a szuverén külpolitikát, ami a birodalomépítésnek egyébként kulcskérdése, mert ha egy országnak nincs szuverén külpolitikája, az nem is ország. Akkor már egy birodalmi központból intézik egy ország ügyeit.

Nógrádi György: Két megjegyzés. Egy: rendkívül érdekes volt, hogy Merkel visszavonulása után igazi német kancellár nem jött. Scholz sem volt az. A szociáldemokrata párt jelentős része sem állt mögötte. A másik megjegyzésem, hogy én most jöttem haza Erdélyből. Ott olyan népszerű a Fidesz, nem tudom megmondani, hogy kilencven-hány százalékon áll, de közel a százhoz. Tehát nagyon-nagyon érdekes. Van olyan párt, akire ember nem hajlandó Erdélyben szavazni, nem akarom kimondani a nevét. Tehát nagyon érdekes az, hogy hol mi hogy’ csapódik le.

Gerhardt Máté: Igen, de az, hogyha már Európáról beszéltünk, a Draghi-jelentésről beszélgettünk itt, korábban a Patrióta stúdióban. Ugye, Christine Lagarde is azt mondta, hogy brutális és katasztrofális állapotban van az európai gazdaság, az energiaárakat említette. Akkor így hogyan néz ki Európa jövője?

Nem tudom, itt meddig mehetek el a belső ügyek kinyitásában, de most, csütörtök éjszaka, amikor végeztek már a magyarokról szóló diskurzussal meg az ukrán olajblokáddal, meg már túl voltunk a versenyképességi napirendi ponton is, meghallgattuk Christine Lagarde-ot, aki az Európai Központi Bank elnöke, és meghallgattuk az eurózónához tartozó országcsoport vezetőjét, a pénzügyminiszterek foglalnak ebben helyet, és van egy vezetőjük. Őket szoktuk ilyenkor meghívni, hogy mondják el, hogy a közel-keleti háborúnak milyen következményei lesznek az európai gazdaságra. Elég annyi, hogy én onnan hazajöttem, és azonnal összehívtam a gazdasági főtanácsot, beleértve a jegybankot is, mindenkit összehívtam, akit össze lehetett, mert azok a forgatókönyvek, amelyeket föl tudnak vázolni az európai bankárok az inflációra, a banki kamatokra, a gazdasági növekedésre gyakorolt háborús hatás ügyében, az komoly fejfájásra ad okot. Tehát most eddig arra gondoltam, ugye, hogy itt van ez a háború, első probléma. Itt az olajblokád, az egy második probléma. Beesett a közel-keleti háború, migrációt fog hozni, tömegest valószínűleg, az egy probléma. És most még az európai gazdaságra gyakorolt hatása a háborúnak is hirtelen a maga sötétségében bontakozott ki a szemem előtt. Ez négy nagyon komoly kihívás. És ez nem olyan, mint egy Bud Spencer-film, hogy egyenként jönnek, és mindenkinek adsz egy pofont. Ezek egyszerre jönnek most. Tehát egy nagyon nehéz időszak előtt áll Magyarország. Nagyon észnél kell lenni, minden intellektuális erőfeszítésre szükségünk lesz, hogy a következő két-három évet jól tervezzük meg.

Gerhardt Máté: Tanár úr?

Nógrádi György: Teljesen egyetértek. A közel-keleti háborúnál nem lehet tudni a végét. Trump azt mondta, hogy négy hét, három hét eltelt. Szörnyű nehéz a helyzet. Iránban egységes ellenzék nincs, de Irán annyira megosztott síiták, szunniták, keresztények és a többi közt, nem lehet tudni, hogy ki kerül vezető posztra. Reza Pahlavi hasonló nevű fia 1978-ban hagyta el Iránt, azóta nem volt otthon. Nyilván kiváló pilóta, de a gazdaságról fogalma nincs. Ő azt mondta, hogy hazatérne, nem mint sah, hanem mint első ember. Kicsi az esélye, lehetetlen tudni. Aki Iránban színre lép, azt most kiiktatják, megölik vagy az amerikaiak, vagy az izraeliek. De nem kapitulált. Rendkívül érdekes, én tegnap végigolvastam, nem akarok rátérni, hogy mi az iráni stratégia, és mi az amerikai stratégia.

Pedig engem érdekel.

Nógrádi György: Akkor mondom. Az amerikai stratégia lényege az, hogy atompotenciált kilőni, rakétapotenciált kilőni, haditengerészetet, légierőt kilőni, és utána mondták azt, hogy három szervezetet nem lehet támogatni a jövőben, a Hamászt, a Hezbollahot és a húszikat – nagyon érdekes, mind a három szervezet más –, és rendszerváltást kell elérni. Ez egy stratégia, hogy összejön, vagy nem, azt nem lehet tudni. Mi az iráni stratégia?

Gerhardt Máté: Jó, de Európának…

Mi az iráni? Igen.

Nógrádi György: Az iráni stratégia a következő. Egy: a teljes kárunkért jóvátételt kérünk az USA-tól és Izraeltől – ennek az esélye kicsi. Kettő: mostantól a világkereskedelem ne dollárban menjen – lehet róla beszélni. Három: az összes amerikai bázist a térségben szüntessék meg – ennek a valószínűsége megint minimális. És az összes eddigi, Iránnal szemben hozott szankciót függesszék föl. Nekem egy érdekesség volt ma reggel. Én végignéztem a nemzetközi híreket, mielőtt idejöttem. Van egy bázis, nem tudom, ki hallott róla, Diego Garcia. Ez a világ négy legfontosabb amerikai bázisának egyike, mielőtt kijavítanak, ez brit bázis volt, az Indiai-óceánban van, egyenlő távolságra Afrika keleti partjaitól…

Ahova most lőttek.

Nógrádi György: Elkezdődött a lövés. Ez brit bázis, átadták az amerikaiaknak. Tehát rendkívül érdekes, hogy Irán nem kapitulált, most kapott 48 órás ultimátumot Trumptól, meglátjuk, hogy mi lesz.

Igen, de van itt, ha szabad ehhez kapcsolódnom…

Nógrádi György: Igen, persze.

Gerhardt Máté: Persze.

Mert nekem is okoz intellektuális gondot is az egész helyzetnek a nyomon követése és a lehetséges forgatókönyveknek a beazonosítása, mert persze engem nem az érdekel, hogy kinek van igaza, meg kinek nincs, meg ki okos, ki nem, hanem az érdekel, hogy milyen következményei lesznek mindennek Magyarországra. De ehhez meg kéne értenem azt, hogy mit is jelent a győzelem. Mert az amerikaiak bejelentik folyamatosan, hogy ők győztek, és katonai értelemben nyilvánvaló olyan erőfölényre tettek szert, ami győzelemnek tekinthető.

Nógrádi György: Így van.

És?

Gerhardt Máté: Mit érnek el vele?

De mi történik? Közben az irániaknak az a képessége, hogy államként működjenek, igaz, hogy szétdarabolt államként, mozaikirányítási rendszerük van, de államként működnek, fegyveres erőkifejtésre képesek, aminek a mértéke nem hasonlítható össze az amerikai–izraeli képességgel, de kárt okozni képes. Most már, ugye, lövik az energialétesítményeket is, már az irániak is lövik, ugye, a Katarnak okozott kár nemcsak abból áll, hogy a világ legnagyobb LNG-termelő helye megsérült, hanem, ha jól értettem, amit Brüsszelben most tanultam, négy és fél év a helyreállítás. Tehát nem az, hogy átmenetileg kiesett egy kapacitás a világ földgázellátásából, hanem négy és fél évre esett ki. Tehát azért sötétek a kilátások, mert az a rombolás, ami ott történik, hiába van vége a háborúnak, vagy nyerik meg az amerikaiak, közben azok a kapacitások kiestek, azok hiányoznak a világgazdaságból. Tehát azt kéne megértenünk, hogyha katonai győzelem van is amerikai–izraeli oldalról, ez mit jelent a valóságban? És attól tartok, hogy nem jelent semmi jót. Mert hiába van katonai győzelem, az az iráni képesség, hogy a világ egy olaj- és gázkészletét elzárják a világ többi részétől, fönnmarad.

Nógrádi György: Két megjegyzés. Egy: Trump fölkérte Netanjahut, hogy mostantól ne bombázza, és ne lője Izrael a gáz- és olajlétesítményeit Iránnak. Meglátjuk, hogy ebből mi lesz. Kettő: a gyenge pont az, hogy az egész térségben egy csővezeték van, Szaúd-Arábia viszi le a csövet a Vörös-tengerre, ott tud gyakorlatilag kőolajat behajózni. Ezt a csővezetéket Irán szétlőtte, tehát új helyzet van.

És bocsánat, Professzor úr, és Te mit gondolsz arról, hogy Irakkal mi lesz ebben a helyzetben?

Nógrádi György: Irak egy hihetetlen érdekes dolog. Egy: volt egy nyolcéves háború, Irak –Irán, egyik sem nyerte meg, de a nyolcéves háborúban mindenki Szaddam Husszeint támogatta a síita rendszer ellen, amerikaiak, szovjetek. Kettő: elkezdődött a leszámolás Szaddam Husszeinnel. Nem térek ki, erről is lehetne egy előadást tartani. Három: Irakból fölkérték amerikaiak a kurdokat, hogy menjenek át harcolni Iránba. Következő: Irak a térség egyik középhatalma. Hány középhatalom van? Négy. Törökország, Irak, Irán és Szaúd-Arábia. Mindegyiknek megvan a stratégiája. Irak. A kurd mozgalom is megosztott, erről soha nem beszélünk, tehát nagyon érdekes. Magyar csapatokat hál’ Isten kivontuk, Erbílben van egy óriási központja a kőolajnak, és itt van a kurd területek határa.

Gerhardt Máté: Beszéljünk a magyarországi…

Egyben marad Irak szerinted, Professzor úr?

Nógrádi György: A válasz az, hogy ezt viszont a nyugatiak fogják eldönteni. Én erről most írok egy könyvet a nejem nyomására, hogy az első világháború végén hogy’ alakulnak ki a határok a térségben. Úgy alakulnak ki, hogy az angolok és franciák meghúzzák. A kérdés az, és ebben van Neked teljesen igazad, hogy meddig lehet fönntartani a 105 évvel ezelőtti angol–francia erőviszonyok alapján húzott határokat, milyen változás jön, és ha változás jön, ki esik először szét?

Gerhardt Máté: Beszéljünk a magyarországi választásokról, mégiscsak 21 napunk van hátra. Ön minden nap járja az országot, amit itt élőben is közvetítünk. Mit tapasztal, milyen a hangulat?

Nehéz ilyenkor okosnak lenni, mert bent vagy az erdőben. Ha bent vagy az erdőben, nem látod az erdőt, csak a fákat. Tehát aki kívül van, mint Ön vagy akár a professzor úr, szerintem jobban látja a helyzetet, mint én, mármint az erdő, a választási küzdelem helyzetét, én a napi csatákat, vagyis a fákat látom. Az jól néz ki. Aztán, hogy összeadódik-e győzelemmé, azt majd el fogják dönteni az istenek. Most úgy látom, ugye, mégiscsak magyarok vagyunk, és a mi híveink igazán azok, tehát a mélymagyar világhoz tartoznak, különösen vidéken. És a magyar a végére hagyja. Adót is az utolsó nap fizetünk be, a számlákat is az utolsó nap fizetjük be. Tehát a mieink egy nagy része olyan, hogy most jön elő. Tehát most esik le a tantusz, hogy hoppá, itt lesz egy választás, itt ki kell állni valami mellett, itt döntést kell hozni, és jönnek és jönnek és jönnek, de ezrek, tízezrek, tehát most jönnek elő azok, akik szerintem a kormány mögött, illetve a biztonság mellett vannak. Tehát én egy nagyon nagyarányú győzelemre készülök, de ez az én kampánystratégiám, és elfogult vagyok nyilván a saját stratégiám iránt, de én úgy érzem, hogy itt egy nagy siker lesz. Dehát ezt majd meglátjuk. Még egyszer mondom: a külső szemlélők véleménye a nézők számára talán objektívebb, mint az enyém.

Nógrádi György: Egy megjegyzés, járom az országot. Tehát április 12-ig nincs olyan nap, hogy ne lennék valahol, nem akarom fölsorolni, ugyanezt látom. Tehát Budapesten más a helyzet, ennek az okai többé-kevésbé ismertek, olyan Fidesz-fölényt látok vidéken, olyan szeretetet tizenhat év kormányzás után is, hogy nekem most kéne fogadni.

Budapest egy nehéz helyzet, Gyuri bátyám, egyszer erről is beszélgethetünk. Hagyományosan háromosztatú volt a budapesti politika. Mindig volt ez a konzervatív, nemzeti, patrióta része. Ez most is megvan. Mindig volt egy liberális része, annak is megvolt a politikai képviselete, ez volt az SZDSZ. Egész addig, amíg össze nem álltak a szocikkal, és elvesztették a szavazóik egy részét, akik átjöttek hozzánk, aztán meg visszamozognak most megint, de volt egy liberális rész. És volt egy baloldali, szocialista rész, amit meg a szocialista párt képviselt. Ez volt húsz-huszonöt évig a struktúra. Ez bomlott most föl. Ez most átalakulóban van. Senki nem tudja, mi jön ki belőle. Tehát Budapest azért nehéz terep nekünk, mert nyilván a baloldaliak meg a liberálisok inkább ellenünk vannak, de ők sem tudják még, hogy mit kezdjenek magukkal, hogy egy pártba egyesüljenek-e szavazóként, hozzanak is létre aztán egy közös pártot, vagy továbbra is tartsanak fönn értékalapú struktúrákat. Tehát az egész budapesti politikának a jövője, most túl a mostani választáson, annak a struktúrája egy nagy rejtély. Ezt majd meg kell fejtenünk a választás után, és nekünk is ki kell alakítanunk egy Budapest-stratégiát.

Gerhardt Máté: Igen, Ön nagyon sokszor indult a választáson, azért az a kérdés, hogy volt-e ekkora nyomás, hiszen azért ezt elmondják Brüsszelben is nagyon sokszor, hogy kiemelt figyelmet fordítanak, beavatkozni akarnak, nyíltan kijelentik ezt.

Igen. Itt történt valami, ami nem volt a szándékaim szerint való. Én nagyon büszke vagyok a hazámra. Magyarnak lenni jó. Túl azon, hogy egy nagyszerű érzés is, nekünk olyan teljesítményeink vannak, szóval megjelenni magyarként valahol, te vagy valaki. De én sose gondoltam azt, hogy Magyarországnak nagyobb szerepet kellene játszania az európai politika színpadán, mint amit egyébként a méretünk indokol. A gazdasági teljesítményünk, a katonaságunk, a katonai képességeink. Szóval én inkább a mértéktartás híve vagyok általában. Vannak céljaink, amikről nem beszélünk, azokért dolgozunk szépen, lassan, de sosem szerettem a föltűnést meg a rivaldafényt. Tehát ami most van, azt én nem akartam. Csak az történt, hogy az egész Európai Unió 2010-től kezdődően egy olyan irányba indult el, amihez nem köthetjük hozzá Magyarország szekerét, mert tönkre fogunk menni. Ez egy hosszú beszélgetés, hogy miért gondoltam már 2010 óta, hogy ez így van, leginkább a világgazdasági, pénzügyi válságról, ott a rossz európai válasz miatt gondoltam, és 2010-ben elkezdtünk, az én irányításommal elkezdtünk építeni, nem egyszerűen csak egy az európaitól eltérő társadalmi, hanem eltérő gazdasági rendszert is. Ha most valaki egyszer higgadtan, politikát félretéve összevetné az adórendszerünket, a szociális rendszerünket, a családtámogatási rendszerünket, a vállalatszabályozást, a munkajogi szabályozást, tehát a gazdaságnak a mélyszerkezetét, a magyar nem olyan, mint a nyugati. Ez egy munkaalapú rendszer. Az egy segélyalapú rendszer valójában. Az egy jóléti, segélyalapú rendszer. A mienk egy érdem- és munkaalapú. Tehát a távolodás Brüsszeltől 2010-től megkezdődött. Most vannak országok, amelyek időnként követnek bennünket. Amikor Babiš a miniszterelnök Csehországban, ő is ilyet csinál, amikor a konzervatívok vannak kormányon Lengyelországban, ők is ilyet csinálnak, tehát van egy-két ország, amely érti ezt, csak nem tud ilyen hosszú ideig hatalmon maradni, és próbál mozdulni ebbe az irányba, de összességében mégis a magyar modell egy speciális modell. És különösen a migráció óta kiderült, hogy a magyar modell életképes. És nemcsak abban az értelemben, hogy a saját tengelye körül forogva hozza az eredményeket. Európa legjobb családtámogatási rendszerünk van. Szerintem a legjobb adórendszerünk van. Az, hogy a fiatalok Magyarországon juthatnak legkönnyebben saját lakáshoz, ez nyilvánvaló. Tehát nem egyszerűen csak arról van szó, hogy a saját tengelyünk körül forogva sikeresek vagyunk, hanem a nagy európai vitákban is olyan pozíciókat foglaltunk el, és ez migrációval kezdődött, aztán jött a gender és a többi, amikről kiderült, hogy az emberek jobban szeretik, mint a hivatalos európai uniós pozíciót. A magyar pozíció a migráció ügyében nem Magyarországon népszerű csak. Németországban, Franciaországban, Belgiumban, mindenhol az. A családvédő pozíció nemcsak Magyarországon, mindenhol. És kiderült, hogy amikor az unió arra akart bennünket kényszeríteni, hogy ezt változtassuk meg, akkor mi nemet mondtunk, ami lehetséges, és túléltük. Tehát ma mi egy veszélyes példa vagyunk az Európai Unióban. Szuverén döntéseket hozunk az unió jelentős tagállamaival szemben, a brüsszeli birodalmi központtal szemben, kiderül, hogy igazunk van, sikeresek vagyunk, megvédjük, és túléljük. Ez a veszélyes precedens, ezért akarnak letakarítani bennünket Brüsszelből. Nem azért, mert Magyarország önmagában fontos, hanem mert veszélyes példa. Én nem akartam, hogy ránk ennyi figyelem irányuljon. Én szép csöndben a részben nyílt, részben titkos magyar nemzeti célok érdekében terelgettem itt a dolgokat, de most kitoltak a színpadra. És most a választás egy ilyen európai jelentőségű választássá vált.

Nógrádi György: Néhány nappal ezelőtt elfogadta az Európai Unió új migrációs politikáját. Én végigolvastam, nem tudom, van-e még olyan hülye, mint én, hogy végigolvassa.

Nem sok.

Nógrádi György: Nem sok. Három pont van. Első pont: mostantól az Európai Unióba illegális migráns nem jöhet be. Ez hülyeség, nem igaz. Mostantól föl kell számolni az összes illegális szervezetet, amelyik embercsempészettel foglalkozik. Nem történt semmi. Második pont: mostantól bejöhet bárki, aki háborús zónából jön. Oké, de hát 70 ország áll jelenleg háborúban, tehát… A harmadik pont a legszörnyűbb, amelyik azt mondja, bárkit, akinek jó szakmája vagy diplomája van, azt várjuk. Ezt úgy hívják, hogy agyelszívás, ezt az amerikaiak csinálták hosszú időn keresztül. Magyarul elszívjuk Afrikából, Ázsiából azt az embertömeget, amelyik képes valamire, és otthagyjuk a többieket. Tehát rendkívül elvtelen ez a migrációs stratégia. Három pont.

Viszont itt mondanék valamit, ha megengedik, akkor megengeded, Professzor úr, hogy erről nem szoktunk hírt adni, mármint mi, politikusok se, de a sajtó sem, hogy az európai uniós csúcsok előtt, talán egy évvel ezelőtt létrejött egy speciális országcsoport, ez a – magam nyelvén mondom ezt – migrációellenes országok csoportja. Az olaszok és a dánok kezdeményezték. Minden európai uniós csúcs előtt egy órával mi összejövünk, és megbeszéljük a migrációs helyzetet. Von der Leyen is meg volt hívva. Amiről most beszélek, az csütörtökön történt. Ülök ott gyanútlanul. Egyszer csak azt mondja az egyik: mindegy, milyenek a szabályok, ha megindul az iráni háború miatt újra a migráció, én le fogom zárni a határokat. Mondja a másik: mindegy, milyenek a szabályok… Mondom, emberek, hát én itthon vagyok, kérek egy kávét! Szóltam is, hogy én ezért fizetek minden nap egymillió eurót. Most lehet, hogy ti ezt megcsináljátok, de jelzem nektek, hogy én, mármint Magyarország bírság alatt áll, minden nap egymillió euró, mert nem engedem be a migránsokat. Úgyhogy gondoljátok meg, hogy mit beszéltek. De a lényeg az, hogy nagy országok elkezdték azt mondani, hogy ők nem tudnak várni a jogszabályok lassú megváltoztatására, ha megjelenik egy milliós tömeg a határokon, ott azonnal lépni kell. Nem lehet okoskodni, nincs virágcsokor, plüssmacik, ott kerítés van és erő, amivel meg kell őket állítani. És ez, most úgy érzem, hogy pillanatok alatt többségi állásponttá lett. Nem exkluzív, tehát még nem mindenki van ezen az állásponton, de most már többen vagyunk, akik azt mondják, hogy úgy kell csinálni, ahogy a magyarok. Ez egy óriási változás.

Nógrádi György: Elnézést, Németországban 27 százaléka a lakosságnak nem német. Bécs jelentős részeiben osztrák kisebbség van. Tehát elképesztő! Franciaországban hasonló a helyzet. A dánok lezárták már korábban a határaikat, és nagyon komoly ellenőrzést vezettek be. Az olaszok azt mondták, hogy a migránsokat átküldik Albániába, amíg az ügyeiket kivizsgálják. A britek – tudom, hogy nem európai uniós tagok – azt mondták, hogy visszaküldik őket Ruandába. Tehát tényleg megváltozott az európai politikai elit gondolkodásmódja, hál’ Isten. De megkésve.

Most ezen a tanácskozáson, amiről most beszéltem, az olasz miniszterelnök asszony a következőket mondta. Ők hoztak egy törvényt, átküldhetik a migránsokat Albániába.

Nógrádi György: Így van.

Jellemzően különböző okokból elítélt migránsokat küldenek át. És most azt meséli, hogy meghozzák a döntést, átküldik Albániába, itt például a kiskorú rovására erőszakot elkövető bűnöző migránsokat, majd az olasz bíróság az európai szabályokra hivatkozva úgy dönt, hogy ez helytelen, és vissza kell őket hozni. Ilyen abszurd helyzetekben szenvednek azok, akik nem vállalták azt, amit mi. Mert mi, mint Zrínyi, kilovagoltuk, vagy kitörtünk, és azt mondtuk, hogy nem érdekelnek a szabályok, itt nem lehet átjönni, ez egy határ, a határ átlépése bűncselekmény, ide úgy lehet bejönni, ha kint, kívül várakozol, beadod a kérelmed, majd szólunk, ha jöhetsz. Aki ezt nem vállalta, hanem mindenfajta ravasz, okoskodó megoldásokkal próbálkozott, oda jutott, mint az olaszok ebben a pillanatban. Abszurd helyzetek.

Nógrádi György: Így van.

Gerhardt Máté: Elnök úr, beszéljünk a választás tétjéről. Mi lesz, mi lenne akkor, hogyha egy ukránbarát kormány alakulna Magyarországon?

Kifosztják az országot. Tehát beszéljünk egyenesen. Abban a pillanatban csatlakozni fogunk ahhoz a közös európai politikához, amely Ukrajnának megadja, amit az ukránok kérnek: fegyvert és pénzt. És a pénzt nemcsak abban az értelemben, hogy odaadjuk, amire egyébként nekünk is szükségünk lenne, hanem bele fognak vinni bennünket egy olyan hosszú távú hitel-elköteleződésbe, hogy a gyerekeink, de talán még az unokáink is nyögni fogják. Én 1989. június 16-án mondtam egy beszédet Nagy Imre újratemetésen, ahol azt mondtam, hogy a hatodik koporsóban, hogy – akkor még fiatal voltam – a mi következő húsz, vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik. Ha ukránbarát kormány lesz, a mostani fiatalok húsz vagy ki tudja, hány éve is el lesz temetve. Ez a helyzet.

Gerhardt Máté: Tanár úr?

Nógrádi György: Egy megjegyzés. Én mindig elmondom, nagyon komoly kritikákat kaptam, hogy ami pénzt adunk Ukrajnának, annak átlag 30 százalékát lopják el. Most miután az amerikai elnök ugyanezt mondja, már nem vagyok egyedül. A másik megjegyzésem az, hogy a nyugati sajtó tele van azzal, hogy Ukrajnában 100 millió dollár tűnt el. Ez nem pénz, országszinten ez hibahatár. Zelenszkij bejelentette, hogy ő 100 milliárd dollárral – ez az ezerszerese – nem tud elszámolni az amerikai pénzekből. Igen, de ez Biden volt. Trumpnál nincsenek pénzek.

Gerhardt Máté: Igen, de azért innentől kezdve ezt a tétet hogyan lehet minél hangsúlyosabban bemutatni, hogyan lehet minél jobban hangsúlyozni azt, hogy mi forog kockán?

Én fölszántom az országot, elmegyek mindenhova, kérem az embereket, hogy jöjjenek el, találkozzuk, és én elmondom nekik. Hiába vagyok meggyőződve az igazamról, ha az emberek mást döntenek, másképp lesz. Ezt nekik kell eldönteni. Én meg tudok nyerni egy csatát Brüsszelben. Szoktam is, most is nyertem egyet. De lesz egy másik április 12-én, azt a magyar embereknek kell megnyerni. Kívánom nekik, hogy sikerüljön. Én itt vagyok, segítek nekik, de nekik kell eldönteni.

Gerhardt Máté: Miniszterelnök úr, Tanár úr, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

Nógrádi György: Köszönjük szépen!