Orbán Viktor interjúja a Magyar Rádió „Vasárnapi Újság” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Jelentősebb mértékben, 0,7 százalékkal zsugorodott a magyar gazdaság a harmadik negyedévben az előző év azonos időszakához képest – ezt közölte a héten a Központi Statisztikai Hivatal. Az adatok szerint a vártnál gyengébb teljesítményben az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság gyengélkedése is közrejátszott. Orbán Viktor miniszterelnök stúdiónk vendége. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Elemzők és kormányzati szereplők is a német ipar gyenge teljesítményével magyarázták a magyar adatokat, ugyanakkor a német gazdaság, ha csak minimális mértékben is, 0,2 százalékkal, de növekedett. Ön szerint mi az oka a magyar gazdaság zsugorodásának?

Nekem más véleményem van, mint az általános közvélekedésből vagy a megszólaló szakértők szavaiból kitűnik, mert mindenki az ipar gyenge teljesítményéről beszél, de az iparral nincs semmi baj. Tehát Magyarország ipari termelés szempontjából egy fantasztikus színvonalat ért el. Tehát ha megnézzük, hogy mi történt a magyar iparral az elmúlt tizennégy évben, tehát mióta nemzeti kormány van, 2010-től, akkor látunk egy hatalmas mennyiségi és egy hatalmas minőségi fejlesztést. Tehát a világ legmodernebb autógyárai dolgoznak itt. És most már nemcsak a benzines meghajtású, fosszilis energiával működtetett autókra igaz ez, hanem elektromobilitás szempontjából is a világ legmodernebb autóit gyártjuk. Gyártunk most már a repülőgépiparhoz is fontos, lényeges alkatrészeket, van aviatikai iparág Magyarországon. A hadiiparnak, ami az űrkutatás után a második legkifinomultabb ipar, óriási kapacitásai jöttek létre Magyarországon. Egyébként az űriparban is van magyar növekvő teljesítmény, az elektronikában, az informatikában pedig mindig is erősek voltunk, tehát a magyar iparral nincsen semmi baj. A gyáraink modernek, a vezetők nagy része most már magyar, még a külföldi cégeknél is, és fantasztikus munkásaink vannak, akik ezeket a gyárakat a világ legmagasabb színvonalán működtetik. Tehát az iparral, ahogyan mi arra gondolni szoktunk, az ipari termeléssel nincsen semmi baj. Nekünk kereskedelmi problémánk van. El kéne adni ezeket a termékeket. Ez a probléma! És miután mi csak tízmilliónyian vagyunk, ezeknek a hatalmas gyáraknak a termékeit tízmillió ember nem tudja elfogyasztani, mert mi az egész világpiacra termelünk. És ezért, amikor a világpiacon baj van, a hozzánk legközelebb eső európai piacon meg különösen, ilyen szempontból érdekes Németország, akkor a vevőkörünk beszűkül. És ha nincs vevő, akkor kevesebbet kell gyártani. De mi nem azért gyártunk kevesebbet, mert ne lenne munkásunk, jó gyárunk, technológiai színvonalunk vagy szorgalmunk, hanem azért, mert egyszerűen most kicsi rá a kereslet. Tehát a világgazdaság ilyen. Hullámzik, most ilyen, de aztán majd ez megváltozik, és ezekre a termékekre, különösen az elektromos autókra, akkumulátorokra óriási szükség lesz a világgazdaságban. Ez a következő évben el is érkezik majd, és ez után a mostani gazdaságinövekedés-visszaesés után, a következő évben egy nagyon erőteljes, intenzív növekedést eredményez majd, a mi számításaink szerint 3,5 százalék körülit bizonyosan, mert hatalmas gyárak állnak be. Az elmúlt években óriási beruházásokat fejlesztett meg Magyarország. Ezek a gyárak a következő évben kezdenek termelni. Ha persze pechünk van, akkor éppen hullámvölgyben lesz a kereskedelem, és hiába termelnek, nem tudjuk eladni. De mi arra számítunk, hogy a következő évben beindul a BMW gyár, az egy fantasztikus méretű gyár, a legmodernebb technológia, beindulnak a nagy akkumulátorgyárak, beindul a kínai elektromos autógyártás Szeged környékén. Ezek olyan ipari kapacitások, amelyek ha elkezdenek termelni, mind hozzájárulnak a növekedéshez, és miután egy évvel korábban még nem voltak, ezért meg is fogják húzni 2024-hez képest a 2025-ös évet. És a világgazdaság, ahogy kicsit kiegyenesedik, amire azért látok esélyt, ha nem is egyik napról a másikra, még Európa is javulhat, mert Európa van a legrosszabb bőrben a nagy fölvevőpiacaink közül, akkor a kereskedelmi problémáink is megoldódnak. Illetve ez is fölhívja a figyelmet arra, hogy nekünk egy gazdasági semlegességre van szükségünk, mert a termékeinket valahol el kell adni. És ha nem veszik meg Nyugaton, akkor vegyék meg Keleten, és ezért fontos, hogy nekünk ne csak a világgazdaság egyik fele, hanem a másik fele is a kliensünk legyen, egyébként a nagyon magas világszínvonalú termékeinket nem fogjuk tudni eladni.

Igen, ennek a helyzetnek egyébként azért vannak itthon, idehaza lecsapódó hatásai is, nyilván az első számú az a gazdaság zsugorodása.

Nézze, bocsánat, ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy hatalmas nagy gyár, ahol, mondjuk, járműveket gyártanak, amikor van kereslet a világpiacon, akkor három műszakban melóznak, amikor nincs vagy kevesebb, akkor kettőben, ha még kevesebb, akkor meg csak egyben. Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akik ott dolgoznak, azok ilyen szabadságos, átmeneti időszakra otthon maradnak, és az rögtön meglátszik az ipar, illetve a gazdasági adatokban tükröződő teljesítményen.

Igen, ez az egyik része, és említette, hogy a kormányzati cél nem változik jövő évre a növekedést illetően, ahogyan a bérekkel kapcsolatos célok sem. Tehát a minimálbér 400 ezerre, az átlagbér pedig egymillió forintra való emelése a következő időszak kormányzati célja.

De én itt is óvatosabb vagyok.

És úgy tűnik, hogy a munkaadók is óvatosabbak a GDP-adat megjelenése után. Mi kell ahhoz, hogy ki tudják gazdálkodni ezeket a fizetéseket a munkahelyeken?

Először is most a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának új elnöke van, a héten új elnököt választottak, vele mindenképpen föl kell vennünk a kapcsolatot, mert a magyar kormánynak a legfontosabb gazdasági partnere a gazdaság növekedése, a bérek szempontjából, a munkahelyek szempontjából az ipari és kereskedelmi kamara volt, sőt még a szakképzés szempontjából is. Tehát az elmúlt tizennégy év jelentős gazdasági eredményei, mert a politikai vitáktól függetlenül azt senki sem vitatja, hogy ez már egy másik gazdaság, mint amiben 2010-ben éltünk, ezeknek az eredményeknek a nagy része a kereskedelmi és iparkamarához tartozik. Nagyon sok javaslatot dolgoztak ki a számunkra, sok javaslatunkat ők véleményezték, és most, hogy új vezető van Parragh László után, akivel kiváló együttműködésünk volt, és akinek köszönettel tartozom, az új elnökkel is szeretnénk ezt a kapcsolatot fönntartani. Ez úgy függ össze a bérekkel, hogy én mindig óvom a kormányt attól, hogy meg akarja mondani, hogy mennyi legyen a gazdaságban az átlagbér, mennyi legyen a bérszínvonal. Mert ezt azok tudják igazán megmondani, akik benne dolgoznak a gazdaságban nap mint nap. Mi, mint kormány, ugye, mi is dolgozunk, de mi szabályozzuk a gazdaságot, a munkások meg a tőketulajdonosok pedig működtetik. Ez nagy különbség! És az, hogy mit bír el bérben a gazdaság, tehát mi az, amit még ki tud fizetni egy vállalkozás, és mi az a bérszint, amitől már tönkremegy, ezt nem lehet íróasztal mögül megmondani, ezt azok az emberek tudják megmondani, akik dolgoznak a gazdaságban, működtetik. És leginkább ott érdekkülönbség van, kétségkívül lehet érdekkülönbség a munkaadók meg a munkavállalók között, mondjuk úgy, hogy a tőketulajdonosok meg a munkások között, de, ugye, arra vannak a tárgyalások, az egyeztető tárgyalások, hogy megállapodjanak egymással, hogy mi az, amit még elbírnak. A munkásoknak is vannak jogos követelései, meg a vállalkozók se akarnak olyan bért fizetni, aminek eredményeképpen tönkremegy a cég, és be kell zárni. Aztán ez a munkásoknak se lesz jó. Tehát ezt a bonyolult érdekösszekapcsolódást ők tudják leginkább leképezni a bértárgyalásokban. Az nem úgy van, hogy jön valaki a kormánytól, Budapestről, fölemeli a kezét az elegáns öltönyéből, hogy azt javaslom, hogy ne öt, hanem hat, vagy ne hat, hanem hét, tehát ez így nem megy… Vannak politikusok, akiktől hallok ilyeneket, a szőr föláll a hátamon, hogy fogalmuk nincs arról, hogy hogyan működik a gazdaság valójában. Tehát megegyezést kell kötni. A kormánynak meg annyi dolga van, hogy amikor ez a megegyezés megtörténik, azt jóváhagyja. Meg az is elő szokott fordulni, hogy úgy egyeznek meg a munkaadók a munkavállalókkal, hogy a kormánytól azt kérik, hogy, mondjuk, csökkentsen adót, mert akkor kibírják a magasabb munkabéreket. Az előző, hatéves bérmegállapodás, ami most futott ki, az ilyen volt. Azokban a tárgyalásokban én is részt vettem. A költségvetés jó állapotban volt, ott tudtuk segíteni adócsökkentéssel a bérmegállapodásokat. Most is zajlanak ilyen tárgyalások, majd meg fognak állapodni 2025-re is, 2026-ra is, 2027-re is. Én azt szeretném, ha most nemcsak egyetlen évre állapodnának meg, hanem minél hosszabb távra, legalább három évre, és akkor van egy kiszámítható, tervezhető bérnövekedés. Tehát még egyszer mondom: a kormánynak itt van felelőssége, hiszen ő szabályozza a gazdaságot, de nem ő működteti, és akik működtetik, azoknak kell megállapodniuk.

Említette azt, hogy óvatosabb a célokat illetően. Ez mit jelent pontosan?

Én nem tudom, hogy egy kis- és közepes vállalkozó pontosan mennyi béremelést bír el 2025-ben, ezért vagyok óvatosabb. Nem a mértékét illetően, én is biztatnék mindenkit, hogy fizessenek minél magasabb béreket. Tehát nem itt van kétségem, hanem hogy hogyan kell viselkednie a kormánynak, és óvatos viselkedést javaslok. Tehát az a képzet ne alakuljon ki, a valóság meg végképp ne az legyen, hogy a kormány megmondja, hogy mennyi a bér, hanem állapodjanak meg azok, akik működtetik a gazdaságot.

A korábban bejelentett intézkedések közül a munkáshitel volt az első, amelynek a részleteit is ismertették a héten. Ugye, ez egy maximum 4 millió forintos kölcsön, 17 és 25 év közöttiek vehetik fel, olyanok, akik nem jogosultak a diákhitelre, de van munkaviszonyuk. Mi a célja ennek a programnak? Miért ezt a réteget célozták meg?

Megmondom őszintén, hogy már nagyon régóta készültem erre. Ugye, nekem az a szerencsés élet adatott meg, hogy én a középiskola után elmehettem egyetemre tanulni, akkor még persze diákhitel nem volt, de diplomás ember lett belőlem, akkor még kevesebb ember jutott be az egyetemre, de én ezt az utat jártam végig. De nagyszerű embereket, egészen kiváló fickókat ismertem meg középiskolás koromban, ha nem is a gimnáziumban, akkor a MÁV Előre futballcsapatában, az öltözőben meg a fehérvári diákéletben, akik egyébként szakmunkásképzőbe jártak meg szakközépiskolába. Ők kiváló srácok voltak, és én éreztem, hogy én elmegyek az egyetemre, és láttam, hogy ott egy olyan élet van előttem, hogyha elvégzem az egyetemet, akkor én valószínűleg többet fogok keresni, mint azok, akik nem. Ez régebben még inkább így volt, de ma is van egy szorzó. Úgy látom, hogy a diplomával rendelkezőknek az átlagbérét másfeles szorzóval kell számolni a fizikai munkát végzőkhöz képest. És a diákhitel, ami szintén a mi gyerekünk, ha szabad így fogalmaznom, mert még az első nemzeti kormány idején, 1998 után, 1998 és 2002 között vezettük be, ugye, az egyetemistákat segíti, a magunkfajtákat, ezt is mondhatnám. Körülbelül 20 ezer diáknak van ma diákhitele, és egy másik 30 ezer fizeti vissza, tehát már elvégezte az egyetemet. Körülbelül 50 ezer diákot segítettünk a tanuláshoz meg a diplomához az elmúlt években. És mindig volt egy hiányérzetem. De mi van a többiekkel? Hát nem mindenki megy egyetemre, mi van a melós, fiatal csávókkal, ha szabad így fogalmaznom, akikkel együtt öltöztem az öltözőben, akikkel együtt éltük a diákéletet Fehérváron, szóval és velük mi van? És igaz, hogy ők hamarabb állnak munkába, mint egy egyetemista, tehát később kezdünk mi keresni, mint a szakmunkásképzőbe és a szakközépiskolába járt fiatalok, de mégis nekik is meg kell indulniuk, és az indulás nekik is nehéz. Tehát én nagyon régóta gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne valahogy’ a munkás – hogy régi nyelvet használjak, ilyen szocialista nyelvet –, mit lehet a munkás fiataloknak életkezdési támogatásként adni. És nem egyszerű történet ezt jól kigondolni, mert nyilván nem akarjuk a lustákat támogatni, meg azoknak, akik nem akarnak dolgozni, nem akarunk segítséget nyújtani, de a többség nem ilyen, a többség dolgozni akar, meg szakmát tanul, és a szakmáját használni akarja. És előbb-utóbb saját lábra kell állnia. Ezek a lakhatási nehézségek gyötrik az embereket. Úgy látom, a párkapcsolatok is mintha később jönnének létre, később születnek a gyerekek. Tehát az életkezdés későbbre tolódott, és szerintem ennek van a kulturális összefüggésen túl anyagi oka is. Nehéz önálló életet elkezdeni, nehéz önállóan lábra állni, mert nincs ilyen segítség. És most úgy látom, hogy ezt sikerült kitalálni. Azért van körülbelül 300 ezer olyan fiatal, aki vagy már 16-18 éves korától melózik, vagy szakmát tanul még, és 25 éves koráig elkezd dolgozni. És ez a munkáshitel arra szolgál, hogy a 17 és 25 év közötti, dolgozó fiatalok egy ilyen életkezdési, egyszeri lehetőséghez jussanak. Ez egy 4 millió forintos hitel. Mi azt támogatjuk, hogy ennek a hitelnek gyakorlatilag ne legyen kamatterhe. Ma pénzhez jutni nemcsak azért nehéz, mert vagy vissza tudod fizetni, vagy nem, hanem mert nem annyit kell visszafizetned, amennyit kaptál, hanem kamatot kell fizetni. Ez meg kamatmentes, tíz évig fut, és hogyha gyereket vállalsz közben, akkor az első gyerek után két évig föl lehet függeszteni a törlesztést, két gyerek után még két évig fölfüggesztheted, és a felét elengedik, és ha három gyerek van, akkor meg az egészet elengedik. Tehát össze van kapcsolva az egész, fiatal, munkás, család, gyerek, asszony, szóval valahogy egy ilyen teljes életkép rajzolódik ki az ember elé, amikor elképzeli. Úgyhogy nagyon örülök, hogy végre Magyarország eljutott oda, hogy nemcsak a tanuló fiatalokat, hanem a dolgozó fiatalokat is, a munkás fiatalokat is meg tudja támasztani.

A munkáshitelen túl most fordítsuk le egy kicsit az egész gazdasági semlegesség politikáját és az új gazdaságpolitikát a mindennapok nyelvére, mert a célokról, a mögötte húzódó stratégiáról sokat beszéltünk már, de a családok, a vállalkozások hogyan érzik majd ezt a mindennapjaikban? Hogyan lesz nekik könnyebb?

Ugye, a vállalkozások különfélék. Hagyományos besorolás szerint vannak nagyok, közepesek, meg kicsik, és vannak még mikrók is. A nagyok szerintem rendben vannak. Az elmúlt tizennégy év fejlődése azért a nagyvállalkozásokat megerősítette, a nagy ipari termelési kapacitások kiépültek, a nagy szolgáltató központok kiépültek. Ezt lehet látni mindenhol. Most már nemcsak Mol van meg OTP, mint korábban, hanem most már nagyon erős a Richter, nagyon erősek az építőipari vállalatok, nagyon erősek az informatikában dolgozó cégeink, tehát van egy olyan, amit mi úgy hívunk, hogy bajnokok klubja, amelyben azok a nagy cégek vannak, amelyek nemcsak itthon, hanem a nemzetközi térben is megállják a helyüket. Ne felejtsük el, hogy Kongóban, mondjuk, utat építünk, Afrika és Európa között, ha minden igaz, nemsokára telekommunikációs kábelt fogunk fektetni, tehát egészen elképesztő dolgokat csinálnak a magyar cégek külföldön a szokásos irodaház-építésen meg élelmiszeriparon túl. Tehát ők rendben vannak. A középvállalkozásoknál az a feladat, hogy ők ki tudjanak lépni a nemzetközi térbe. Most nagyjábóli számot mondok. Emlékeim szerint 2010-ben 3.000 olyan cég, 3.000 olyan középvállalatunk volt, aki kint volt a külföldi piacokon is, a nemzetközi térben. Most ebből 15-16 ezer van. Tehát a középvállalatok is, úgy látom, jó pályán vannak. Akik igazából nehezen boldogulnak, de ez nemcsak nálunk, mindenhol a világon így van, azok a kisebb vállalkozások. Ezért a mostani programunk, a Demján Sándor-program a kicsiket célozza meg, és abban segíti őket, hogy tőkéhez jussanak. Mert aki 5 forintból dolgozik, az nagyon nehezen jut el oda, hogy 10 forintból tudjon gazdálkodni. És mi abban fogunk neki segíteni, hogy beszállunk, az állam egy betéti kölcsönnel beszáll a cégébe, ha akarja, tehát aki jelentkezik erre a programra, és egy tagihitel-szerű föltőkésítéssel hirtelen meg tudjuk növelni a cégnek a méretét, és ezzel a hatékonyan, jól működő cégeknek a lehetősége is kitágulhat. Ilyet még nem csináltak Magyarországon, ez teljesen új dolog. Ugye, mi egy új gazdaságpolitikával próbálkozunk. A világ olyan gyorsan változik, a háborútól kezdve mindenfajta dolgok vannak, ezt nem kell most itt fölmondanom, mindenki érzi, hogy valami újban vagyunk, és ebben az új helyzetben a régi gazdaságpolitika már nem fog működni, kell egy új gazdaságpolitika, olyasmiket kell csinálni, amiket még nem csináltunk. A munkáshitel is ilyen. De ez a tőkejuttatási program is ilyen a kisvállalkozóknak. Tehát én azt hiszem, hogyha van vállalkozókedv a kisvállalkozásokban, be tudnak kapcsolódni a Demján Sándor-féle programba, és akkor ott egy gyors, szokatlanul gyors növekedést is föl tudnak majd mutatni. És most kiírtuk az európai uniós pályázatokat is. Itt is vannak mindenfajta rémhírek, hogy nincs pénz, így-úgy-amúgy. Természetesen van. 12 milliárd euró. Azt, ha megszorzom 400-zal, akkor az 4.800 milliárd forint áll a számlánkon, és várja, hogy a vállalkozók ezeket a pénzeket értelmes fejlesztésekre elvigyék. Ezeket a pályázatokat részben kiírtuk, részben hamarosan ki fogjuk írni. Tehát a kis- és középvállalkozások támogatási és pályázati lehetőséghez fognak jutni a következő időszakban, vagyis az előttünk álló év 3-3,5 százalékos növekedésének a karaktere arról fog szólni, hogy nem nézik, ahogy nőnek a nagy cégek, és erősödik a gazdaság, hanem be tudnak vonódni, részt tudnak venni, és ők is részesévé válnak a növekedésnek. Szétterül a gazdasági növekedés jótékony hatása a munkavállalókra is a béremelések miatt és a kisvállalkozások irányába is. Tehát én egy fantasztikus évet várok. Most mindenki még ebben a ködben úszik, meg hogy a GDP a harmadik negyedévben csökkent, persze, éves összevetésben még mindig az Európai Unió átlagánál vagyunk, de én látom azokat az intézkedéseket, amik már megszülettek, és el tudom képzelni, hogy ezek milyen hatást váltanak ki a következő évben, és ezért minden visszafogottságom mellett azt kell mondani, hogy fantasztikus év vár ránk 2025-ben.

Nyilván van egy geopolitikai tér, amiben ezt a gazdaságpolitikát meg kell valósítani, erről az elején is beszéltünk, és ebből a szempontból azért van jelentősége a keddi amerikai elnökválasztásnak. Hogyan hathat akár a magyar gazdaságpolitikára, akár a körülöttünk lévő geopolitikai térre az, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke?

Erős hét áll előttünk, az egész nyugati világ története szempontjából erős hét. Ugye, egy héttel ezelőtt a keleti világnak volt egy csúcstalálkozója, volt egy világcsúcstalálkozó, azt hiszem, Kazanyban, a BRICS-nek nevezett országok, Kína, Oroszország, Brazília, Dél-Afrika, ezek most már kibővültek, most már többen vannak, tíz-egynéhány ország is jelentkezett, és ezek összegyülekeztek Kazanyban, ez volt a keleti világgazdaság. Ez nem lebecsülendő, mert ez húsz évvel ezelőtt nem lett volna komoly hír, de most már azt kell mondanunk, hogy ezek az országok a világ gazdasági teljesítményének nagyobb részét adják, mint a nyugati világgazdaság. Tehát összejöttek a keletiek, és eldöntötték, hogy mit csinálnak. És jövő héten Magyarországon összejönnek a nyugatiak. Tehát Budapesten jövő héten lesz egy nyugativilág-csúcstalálkozó. Negyven-egynéhány európai vezetőt fogunk fogadni. Ez Magyarország történetének legnagyobb diplomáciai eseménye. Tudom, hogy kényelmetlenséggel jár, előre elnézést kérek különösen is a budapestiektől, de hát a reptér forgalma se lesz egyszerű, de mégiscsak itt lesz 45-47 állam- és kormányfő. Nemcsak az uniós vezetők, a németek, franciák, hollandok, hanem itt lesznek az unión kívüli angolok is meg a törökök is meg a kaukázusiak is meg az észak- és nyugat-balkániak is. Tehát egy nyugati csúcstalálkozó lesz, ahol két dologgal kell foglalkoznunk. Két nappal korábban megtörténik az amerikai elnökválasztás, és az európai versenyképességet, ami most elég ramatyul néz ki, és hanyatlóban van, ezt a tendenciát meg kell fordítani. Draghi korábbi olasz miniszterelnök urat, az Európai Központi Bank korábbi elnökét is várjuk, mert ő erről írt egy nagy tanulmányt, és javaslatokat fogalmazott meg, ezeket is meg fogjuk tárgyalni itt, Budapesten. De a legizgalmasabb kétségkívül az amerikai elnökválasztás lesz. Én, ugye, azt mondtam az év elején, a jelekből olvasva, nem a hasamra ütve, hogy a nyugati világban egész más erőviszonyok lesznek az év végére, mint amiben állunk itt, az év elején, talán az évértékelőben szóltam erről először. És ez így is lett, mert az európai választások eredményeképpen létrejött a Patrióták képviselőcsoport az Európai Parlamentben, megjelent egy olyan új erő Európában, amely szerintem hamarosan többségi erő lesz, és megfordul a szél Amerikában is, a demokraták mennek, a republikánusok jönnek, ismét Donald Trump lesz az elnök, és ez azt jelenti, hogy Nyugaton az év végére többségben lesznek azok a politikai erők, akik békepártiak. Ma háborúpárti többség van a nyugati világban. Az amerikai választás után békepárti többség lesz szerintem. Migrációpárti politika van ma a nyugati világban. Az amerikai választás végére a Patriótákkal itt, Európában együtt egy migrációellenes, migrációt fölszámolni akaró nyugati többség lesz. És ma a genderügyben is, a hagyományos család szétrombolása és ezeknek az új együttélési formáknak a propagálása szempontjából is ma egy genderpárti világ van a nyugati féltekén. Ez meg fog változni jövő hét keddtől, és a Patrióták és Donald Trump Amerikában együtt egy hagyományos, családvédő politikát fognak folytatni. Tehát nagy változás előtt áll a nyugati világ. Van egy új közép szerintem, van egy új többség, az emberek nagy többsége békepárti, migrációellenes és genderellenes, ezeket az erőket képviseljük mi, patrióták Európában, és szerintem ezek az erők kerülnek kormányra kedden az Egyesült Államokban.

Hogyan tud ehhez az új helyzethez Európa, akár a tágabb értelemben vett Európa is, hogyha most tényleg az európai politikai közösségről beszélünk, viszonyulni, mert a héten Gerhard Schröder volt német kancellárral közösen részt vett egy kerekasztal-beszélgetésen, ahol azt mondta, hogy az amerikaiak és az oroszok például a háború ügyében előbb-utóbb meg fogják értetni magukat, és az erő nyelvén fognak beszélni. De hol van ebben az egészben Európának a helye?

Ez rajtunk, európaiakon múlik. Amit most csinálunk, akkor azt mondanám, hogy sarokban van a helyünk, ott, a stokin, ott kell ülni, a hokedlin ülünk a sarokban, míg az urak a fotelban ülnek, és tárgyalnak egymással, értem ez alatt az amerikaiakat meg az oroszokat. Ma ez a helyzet. Tehát össze kell magunkat kapni, ezt kell elvégeznünk Budapesten, és rá kell jönnünk arra, hogyha Amerikában békepárti elnök lesz, amiben én nemcsak hiszek, hanem én a számokat is így olvasom, de hát ezt majd meglátjuk kedden, mást olvasok ki a számokból, mint amit általában hallok az Önök rádiójából vagy a Magyar Rádióból, hogy szoros a verseny, én nem ezt látom. Tehát ha az történik, amire számítunk, és Amerika békepárti lesz, akkor Európa nem maradhat háborúpárti. Egész egyszerűen Európa ennek a háborúnak a terhét, amibe szerintem felelőtlenül beleugrott, illetve amibe az európai intézmények vezetői belevitték Európát, ennek a terheit Európa egyedül nem tudja viselni. Ha az amerikaiak a békére váltanak, akkor nekünk is alkalmazkodnunk kell. Ezt fogjuk megbeszélni Budapesten.

A magyar gazdaság helyzetéről, az amerikai elnökválasztás jelentőségéről és a jövő heti diplomáciai nagyüzemről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.