Orbán Viktor interjúja a La Gaceta de la Iberosfera című spanyol online lapnak

Miguel Ángel Quintana Paz: Miniszterelnök úr, jó napot kívánok!

Jó napot kívánok!

Örömmel üdvözöljük itt, és köszönjük a lehetőséget, hogy egy kicsit Spanyolországról beszélhetünk, illetve Magyarországról, a Patriótákról és a világról is.

Részemről az öröm. Köszönöm a meghívást.

Sétálgatott Madridban, tudok róla, találkozott emberekkel, elbeszélgetett velük. Hogyan látja Spanyolországot?

A helyzet az, hogy ez nem az első madridi látogatásom. Van néhány olyan hely, ahova szeretek időnként ellátogatni.

Visszatérni.

Az egyik ilyen hely a Real Madrid stadionja. A focimeccs mindig prioritás. A másik a piac, amit jól ismerek, és ami egyébként is világhírű. Oda is szeretek el-ellátogatni. De a Prado is mindig rajta van a listámon. Tehát szeretek az Önök városában lenni, mert sok európai város kezdi elveszíteni egyéniségét, mivel minden olyan egyformává válik.

Igen, uniformizálttá.

De ez egy nagy város, tudja, egy birodalmi város. Tehát egy birodalom központja.

Az volt.

Merjünk nagyban gondolkodni, tudja: „merjünk nagyban gondolkodni, merjünk nagy dolgokat csinálni!” Mindig ez a benyomásom, amikor végigsétálok a gyönyörű fővárosuk utcáin.

És hogyan látja Spanyolországot manapság? Ön szerint milyenek az emberek?

Van néhány kellemes emlékem. Sokan közülünk tudjuk, hogy ’56-ban, amikor kitört a forradalom a kommunistákkal és a Szovjetunióval szemben, több nemzetközi szervezet és ország is kritizált bennünket, azt mondva, hogy ez a fasizmus a Szovjetunióval szemben, és ez rossz dolog. Blabla… De volt néhány ország, mely eléggé büszke, és eléggé bátor volt ahhoz, hogy azt mondja: „Veletek vagyunk.” És az ötvenes években – ’56-ról van szó! – Spanyolország és az Önök vezetője azt mondta: „Veletek vagyunk. És ha lehetséges és szükséges, készen állunk harcolni is értetek.” Tehát a mi gondolkodásunkban, a mi lelkünkben ez egy élő emlék. Ez az első dolog. A második persze Puskás Pancho, aki szintén érdekes történet. Őt a kommunisták megbüntették a forradalom után. Nem mehetett vissza Magyarországra. Így kinn maradt, és elveszített minden további lehetőséget, mivel már harminc éves volt. És a Real Madrid nagylelkűen meghívta, és adott neki egy második lehetőséget. És itt hős lett belőle. Tehát nagyon büszkék vagyunk rá, mint madridi játékosra is. Ez a második dolog. A harmadik dolog az, hogy persze a gimnáziumban azt tanuljuk, hogy Önök a világ körüli utazásaikkal hozzájárultak új kontinensek és országok felfedezéséhez, és terjesztették a keresztény civilizációt távoli helyeken, ami fantasztikus teljesítmény. Mi ezt nagyra értékeljük. Tehát nekünk van egy ilyen fajta, rendkívül pozitív benyomásunk Spanyolországgal kapcsolatban. Ezért amikor egy magyar meghallja azt a szót egy beszélgetésben, hogy „”Spanyolország,” akkor mi azt mondjuk, hogy „itt jó emberek vannak.”

Köszönjük ezt a bókot. Ön beszélt a múltról, hazája kommunista múltjáról. Ön harcolt a kommunizmus ellen. De manapság megint azt halljuk, hogy cenzúra van, hogy támadják a véleménynyilvánítás szabadságát, és semmibe veszik az emberek akaratát. Ön szerint van valamilyen kapcsolat azon időszak között, amikor annak idején Ön harcolt a rendszer ellen és a mostani időszakban folytatott harca között?

A helyzet az, hogy életem első 26 évét a kommunista rendszerben éltem le, ami brutális diktatúra volt. Tehát én tudom, hogy mit jelent a diktatúra, és milyen értékes a szabadság. Ezért amikor Nyugaton amiatt kritizálnak engem, hogy szerintük nem vagyok eléggé demokrata, akkor erre azt mondom, hogy ők sosem harcoltak a demokráciáért, ők beleszülettek a demokráciába. Én harcos vagyok, utcai harcos. Mi 1988-ban hoztuk létre a politikai szervezetünket, két évvel a kommunista rendszer bukása előtt. Mindig is antikommunisták voltunk. Mi voltunk az első szervezet Közép-Európában, amely követelte a szovjet csapatok távozását Közép-Európából, először Magyarországról. Tehát mi mindig is szabadságharcosok voltunk, és harcoltunk a nemzeti szuverenitásunkért is. Mi született szabadságharcosok vagyunk. Ezért a demokráciával és hasonló dolgokkal kapcsolatos kritikákon csak mosolygunk: „Srácok, fogalmatok sincs, hogy miről beszéltek.” Ez az első dolog. A második, hogy mi megnyertünk választásokat. És nemcsak miniszterelnökként vagyok csúcstartó a hivatalban eltöltött évek számát tekintve, ami úgy 19 év. Hihetetlen, de ellenzéki vezetőként is csúcstartó vagyok Európában, mert 16 éven át vezettem az ellenzéket. Tehát én tudom… És veszítettem is választásokon. Nyertem választásokat, veszítettem választásokat, és aztán visszatértem. Azok, akik engem kritizálnak, sosem voltak erre képesek. Ez azt jelenti, hogy ismerem az érme mindkét oldalát: milyen ellenzékben és milyen kormányon lenni, és hogyan változik meg az ember helyzete, amikor elveszít egy választást. Amikor választást veszítettünk, elfogadtuk a kudarcot. Azt mondtuk: „Srácok, legközelebb megpróbálunk jobban szolgálni benneteket,” és visszatértünk, hogy teljesítsük ígéretünket. Ez a történet röviden. Ha megnézi a médiát, ha eljön Magyarországra, és követi a magyar médiát, ami nem könnyű a nyelvünk miatt – ne is próbálja, reménytelen dolog, tehát…

Vannak azért olyanok, akiknek sikerült.

Tehát ha lefordítja a médiában megjelenő tudósításokat és cikkeket, azt fogja látni, hogy azok nagyon változatosak. Tehát a magyar média sokkal színesebb, változatosabb, mint sok nyugati ország sajtója. Pontosan azért kritizálnak bennünket, mert Magyarországon a média szinte teljes mértékben kiegyensúlyozott: 50 százalék a kormánnyal szemben kritikus, nagyon kritikus, baloldali, progresszív, a másik 50 százalék pedig konzervatív, keresztény, nemzeti. Ez a fajta, szinte teljes mértékben kiegyensúlyozott helyzet nagyon ritka Európában, mert a progresszív liberálisok mindenhol ott fent vannak…

Igen, mint itt, Spanyolországban. 

…a konzervatívok meg lent. És a liberálisoknak nem tetszik, ha a hangod ugyanolyan erős a jobboldalon, mint az övék. Tehát badarság a Magyarországgal kapcsolatos progresszív, globalista, elitista kritika, ennek semmi köze nincs a valósághoz.

Valóban. És a demokrácia veszélyeztetésének a vádja itt is állandóan felmerül például a VOX-szal és Santiago Abascallal szemben, aki az Ön barátja. Mit mondana ezekről a veszélyekről neki vagy a spanyol embereknek?

Mi – mondjuk úgy, hogy – nemzetiek vagyunk. Mi szeretjük a nemzetünket, Santiago és én is. Büszkék vagyunk a nemzetünkre. Készen állunk arra, hogy szolgáljuk a nemzetünket, és ha kell, készen állunk arra is, hogy nemzetünkért meghaljunk. Ilyen fajta emberek vagyunk. Mi teljesen mások vagyunk, mint a progresszívek. Ők nem olyan fajta emberek, mint mi vagyunk. És a progresszív baloldal egyik kedvenc kritikája, hogy mi nem vagyunk demokraták. De ez nem igaz. Mi szeretjük a hazánkat. Számunkra az a legfontosabb. Készen állunk a haza szolgálatára, de ugyanakkor elfogadjuk, hogy a modern politikai korban a verseny az verseny. Tehát mi készen állunk a versenyre. Nem vagyunk a verseny ellen. Készen állunk, hogy megmérkőzzünk a baloldallal. Mi csak tisztességes bánásmódot és egyenlő esélyeket kérünk, amit a baloldal egyáltalán nem ad meg. Tudja, Magyarországon, amikor a baloldal vagy a kommunisták valami rosszat mondtak a jobboldalról, akkor tudtuk, hogy ők pontosan azt csinálják, amivel bennünket vádolnak meg. Tehát amikor azt mondják, hogy mi ellenezzük a szabadságot, akkor ez azt jelenti, hogy ők ellenzik a szabadságot. Ilyen egyszerű. Ez egy politikai játszma.

Beszéljünk egy kicsit a világról! Ön is úgy látja, hogy fordulóponthoz értünk, hogy változik a széljárás, és hogy azok a fajta elképzelések, amiket Ön védelmez, amiket Santiago Abascal védelmez, amiket a Patrióták védelmeznek, kedvez a jelenlegi helyzet?

Szerintem valóban én vagyok a megfelelő ember ennek a kérdésnek a megválaszolására. Mert Magyarországon tizenöt évvel ezelőtt kezdtük meg egy konzervatív, keresztény, nemzeti társadalmi és politikai rendszer felépítését. 2010-ben kerültünk újra hatalomra, kétharmados többséggel. Megváltoztattuk az alkotmányt és sok más dolgot. És tizenöt éven át folyamatosan támadtak bennünket a brüsszeli bürokraták, Soros NGO-hálózata és az amerikai demokrata adminisztráció. Tehát én tudom, hogy milyen volt a világ az elmúlt tizenöt évben. Ezért én tudom értékelni, és átlátom, hogy milyen óriási az a változás, ami most történik. És biztosíthatom Önt afelől, hogy ez egy teljesen új világ. A történelemnek a migránspárti, migrációpárti, genderpárti, antiszuverenista politikai korszaka és fejezete lezárult az amerikai választással. Ennek vége van. Megpróbáltak elszigetelni bennünket, de most már mi vagyunk a főáramlat Trump elnök győzelmét követően. Korábban azt mondták: „Srácok, ti a múlt emberei vagytok, a középkor maradványai vagy valami hasonlók, mivel hívők vagytok, keresztények és nemzetiek – ennek semmi köze a jövőhöz.” De most már mi vagyunk a jövő. És mi vagyunk hatalmon. Mi vagyunk többségben a nyugati világban, ha még Európában nem is. Ha megnézzük a nyugati világ egészét – Amerika és Európa –, mi, patrióták vagyunk többségben a nyugati világban. És biztos vagyok benne, hogy Brüsszelt is el fogjuk foglalni – ahogyan Donald Trump elnök tette Washingtonban. Tehát meggyőződésem, hogy jó úton haladunk.

Akkor beszéljünk egy kicsit Brüsszelről. Gondolja… Önök a Patrióták csoportjához tartoznak. A Patrióták gyűlése miatt van itt, ez az egyik oka annak, hogy itt van, Puskás és a Prado mellett. Ön szerint lehetséges lesz egy nagy szövetséget létrehozni más pártokkal? Itt az ECR-re gondolok, akik szintén többé-kevésbé szuverenista elképzelésekben gondolkodnak.

Az én tapasztalatom a következő. Ha erős szövetséget akarsz felépíteni, akkor először is magadnak is erősnek kell lenned. A gyengék nem tudnak erős szövetségeket létrehozni. Tehát az első és legfontosabb dolog egy erős európai patrióta csoport létrehozása, amit mi sikeresen megtettünk. És ha megnézi – most tegyük félre Amerikát –, most Hollandiában, Olaszországban, Magyarországon és szerintem hamarosan Ausztriában és Csehországban is a patrióták írják a jövőt, ami jó. Persze vannak más konzervatív szervezetek, amelyek valószínűleg kevésbé keresztények és kevésbé nemzetiek, mint mi vagyunk, de legalább konzervatívok, mint például az ECR. A kérdés az, hogy mit hoz a jövő. És szerintem a két csoport, a Patrióták és az ECR közötti távolság egyre csökken. Biztos vagyok abban, hogy az elkövetkező hónapokban egyre több olyan kérdés merül fel a politikai arénában, melyekben egyetértünk. Tehát én úgy látom, hogy a jövőben egyre közelebb kerül egymáshoz az ECR és a Patrióták csoportja. És akkor majd meglátjuk, hogy miként zárható le ez a folyamat.

Tehát a közeljövőben, az elkövetkező néhány hónapban…

Az én elképzelésem az, hogy valamiféle, széles körű együttműködési megállapodás helyett lépésről lépésre, megállapodásról megállapodásra, kérdésről kérdésre haladjunk. Szerintem például a migráció kérdésében az ECR és a Patrióták 100 százalékban egyetértenek, mert migrációellenes pártok. Biztos vagyok abban, hogy 100 százalékos az egyetértés a gender kérdésben is, mert családpártiak vagyunk. Abban nem vagyok biztos, hogy az ukrán–orosz háború kérdésében is egyetértünk. Sok véleménykülönbség van, de szerintem a háború egyre inkább a végéhez közelít. És ha az amerikai elnöknek sikerül békét teremtenie, akkor ez a kérdés lekerül a napirendről. Aztán biztos vagyok, hogy szintén 100 százalékos egyetértés van az ECR és a Patrióták között a zöldmegállapodás ügyében, ami teljes kudarc, egy hiba, egy rosszul kezelt folyamat és program. A zöldmegállapodás halott, és egy másik rendszert kell létrehoznunk, amely jobb az embereknek, és jobb a vállalkozásoknak. Itt tehát három olyan példa is van, ami azt mutatja, hogy lehetséges a közeledés a két csoport között a jövőben.

Beszéljünk az ukrajnai háborúról, amit az előbb már említett. Vannak olyanok, aki az ukrán–orosz háború kapcsán azt mondják – ez a pletyka járja Önt illetően –, hogy Ön Putyin barátja. Hogyan reagálna erre?

Én a magyarok barátja vagyok. Tehát Magyarország van az én univerzumom közepén, nem pedig Moszkva vagy Putyin vagy bármi más. Én a nemzetemre, a hazámra összpontosítok, ezt szolgálom a tevékenységemmel, és pont. Persze vannak amerikaiak, oroszok, kínaiak, vannak brüsszeliek, de számomra Magyarország a legfontosabb. Nekem ez a dolgom. Azért kritizálnak, mert az első pillanattól kezdve én voltam az egyetlen európai vezető, aki azt mondta: „Srácok, el kell szigetelnünk ezt a konfliktust, nem pedig kiterjesztenünk. Ha kiterjesztjük és Brüsszelben ezt a saját háborúnknak tekintjük, és Ukrajnát támogatjuk az azonnali béke támogatása helyett, akkor nagyon nagy árat fogunk ezért fizetni. És meg fogunk szégyenülni, mert el fogjuk veszíteni ezt a háborút. Egyszerűen nem nyerhetjük meg ezt a háborút. El fogjuk veszíteni katonailag, gazdaságilag és geopolitikailag is. Ne csináljuk ezt! Menjünk el, és próbáljuk meg rávenni a két felet, hogy üljenek le. Izoláljuk a konfliktust.”

Ez ugyanaz az álláspont, amit manapság Trump képvisel.

Trump pontosan ugyanezt csinálja. Tehát amiatt kritizáltak engem, ami most Donald Trump elnök fő programpontja. Szerintem a magyar elképzelés, hogy helyre kell állítani a békét, releváns, és három évvel ezelőtt is releváns volt. Hiba volt a brüsszeli bürokraták részéről nem megfogadni és követni a magyar tanácsot. Ahelyett, hogy korlátozták vagy kezelték volna a háborút, kiterjesztették azt. Ez egy rosszul kidolgozott és rosszul megvalósított stratégia, amit most követünk, és hatalmas árat fogunk fizetni, anyagilag, tiszteletben és a szegény ukránok által elveszített életekben is.

Menjünk a világ egy másik tájára! Argentína, a világ egy másik, spanyolajkú vezetője Javier Milei, aki lehet a megújulás, a politikai irány változásának is a jele a világban. Mit tudna nekünk mondani Mileiről?

Személyesen is ismerem. Jól érti a modern politikát, ő egy maga útját járó ember. Tehát nincs igazán olyan kategória, amibe bele lehetne illeszteni, hogy konzervatív vagy liberális vagy valami más, mert neki saját kategóriája van. Nekem tetszenek az ilyen típusú vezetők, mert nem unalmasak. Ő biztosan nem unalmas. Az ilyen vezetőket nem lehet elbátortalanítani, ők bátrak, és Milei egy bátor ember. Ha beleképzeli magát az ő helyébe, és megnézi az argentin gazdaság számait, bátornak kell lenni a cselekvéshez és az ember hazájának a megmentéséhez. És ő pontosan ezt teszi: megmenti a hazáját. A számok egyre javulnak, és szerintem egyre több argentin kezdi megérteni, hogy miről beszél, és mi a terve. Tehát szerintem végül meg fogja menteni Argentínát.

Jó mondat. Most, hogy a megmentésről beszélünk, beszélhetünk egy kicsit a vallásról és a vallásnak a mai világban betöltött helyéről? Trump elnök nemrégiben a vallás fontosságáról beszélt a közéletben. Ön mit gondol erről? És milyen helyet foglal el a vallás az Ön személyes politikai karrierjében, az Ön személyes politikai gondolkodásában?

Magyarország egy keresztény nemzet, ami azt jelenti, hogy mindenki vagy majdnem mindenki – attól függetlenül, hogy hívő vagy sem – azt gondolja, hogy a kereszténység kulturális öröksége és a keresztény vallás kulturális eredményei nélkül Magyarország már nem létezne. Tudja, a kereszténység, a keresztény hagyomány a fő oka annak, hogy mi, magyarok még mindig létezünk. Csak gondoljon bele! 10 millió ember rokonok nélkül, akiket csupa idegen vesz körül, ugyanazon a helyen él. Ezeregyszáz éve! Hogyan lehetséges ez? Isten és a keresztény hagyomány miatt. Mert a Jóisten szeret bennünket, másként Magyarország már évszázadokkal ezelőtt eltűnt volna a térképről. Ez az első dolog. Ez nem a vallásról szól – ez a kulturális örökségről, a keresztény kulturális örökségről szól. Sajnos, ami a vallás személyes aspektusát illeti, az Istennel való személyes kapcsolat nincs jó bőrben Magyarországon. Mert egyre inkább az Európai Unió fősodrához tartozunk: ahol egyre kevesebb a hívő. Én a hívő közösséghez tartozom. De látom, hogy egyre kevesebben vagyunk. És sajnos a keresztény hatás és az Istenben való személyes hit egyre kisebb szerepet játszik a közéletben, de a társadalmaink személyes életében is. De ez a helyzet. Ha arról kérdez, hogy mi a kapcsolat a személyes keresztény hitem, illetve a keresztény közösséghez való személyes tartozásom és a politikai elveim, illetve politikai tevékenységem között, úgy gondolom, hogy közvetlen a kapcsolat a kettő között. Mert mi a fő kérdés a politikában, amikor valamiben dönteni kell? Egy egyszerű kérdést kell megválaszolni: mi a jó, és mi a rossz? Ha az ember a Jóistennel van, akkor könnyebb megtalálni a választ erre a kérdésre. Mi a rossz és a mi a jó? Számunkra, az olyan emberek számára, mint mi vagyunk, akik Istenhez tartozunk, könnyebb megtalálni a megfelelő választ a legfontosabb kérdésre: mi a rossz, és mi a jó? Melyik utat kövessem? Tehát úgy gondolom, hogy e nélkül a háttér és személyes hit nélkül a politikám eredménye sokkal gyengébb lenne, mint ami jelenleg. Én ezt így látom. És van egy boldog családom, akik ugyanezt az utat követik. Mi egy boldog keresztény családban élünk. Sokan vagyunk: öt gyermekem van, és van már hat unokám is, és mi mindannyian ugyanahhoz a közösséghez tartozunk. Ez nagyon szép így, és a Jóisten szeret bennünket, ez nem is kérdés.

Térjük vissza kicsit Spanyolországhoz! Talált valamilyen különleges inspirációt bármilyen spanyol irodalmi, építészeti, festészeti vagy spirituális alkotásban? Hiszen Spanyolországnak hatalmas történelme van, ugyanúgy, mint Magyarországnak. Mindkét nemzetnek csodálatos történelme van. Meg tudna említeni egy különleges írót vagy…

Nem tudom, hogy helyes-e megemlíteni Gaudí nevét itt, Madridban. 

Persze, hogy az.

De Gaudí jól ismert, mert van néhány magyar építész és fantasztikus filozófus, akik ugyanazt az építészeti elgondolást követték, mint Gaudí. A szecesszió, ami Önöknél is van, egy nagyon kiforrott művészeti stílus Magyarországon a XIX. század elejétől. Színházak, és így tovább. Vannak hasonlóságok. Plusz a Prado. Mindenki tudja, hogy mi a Prado. A Prado nagyon magas helyet tölt be a mi tiszteleti hierarchiánkban, ha kifejezhetem magam így. Mindig szeretünk oda ellátogatni. Plusz a hazájuknak a szépsége, ami szintén közismert – és nem csak a turistahelyek, hanem a kevésbé ismertek is. Segovia és a többiek… Tudja, mi ezeket a helyeket imádjuk. Aztán ott van persze Cervantes, akiről tanulunk a középiskolában. Tehát nagyon sok inspiráció meríthető a spanyol történelemből. El Cid, a film, az Önök hőse is jól ismert. Sok az inspiráció, ami miatt szeretni lehet az Önök országát, a jó keresztényi hit. Ugyanakkor kiváló az életminőség a művészet és a konyhaművészet, illetve a divat terén is. Tehát Önök ezért könnyen megértik a magyarokat. Szóval az inspiráció. Próbálok ezzel óvatosnak lenni. Milyen volt az első találkozásom Santiago Abascallal? Találkoztunk és azt mondta: beszélgessünk. Nem sokat tudtam róla és a pártjáról, hogy őszinte legyek. De láttam, hogy egy olyan fiatalember, aki Spanyolországról meg a víziójáról akar beszélni. És azt mondtam: „Nekem tetszik, amit mondasz.” Mert Európában manapság – Brüsszelben és a nemzetközi színtéren – olyan emberek vesznek körül, akiknek fogalmuk sincs a nagyságról, arról, hogy valami olyat tegyenek, ami újra naggyá teszi nemzetüket. Tehát megfáradt vezetők vesznek körbe, akiknek nincs valódi jövőképük, és nem akarnak túl sokat kockáztatni, nem akarnak belemenni komplikált helyzetekbe. Inkább arra gondolnak, hogy mi lesz valamelyik liberális újság címlapján másnap reggel, nem pedig arra, hogy mi lesz a következő nemzedék jövőjével. Így azt mondtam neki: „Te egy ritka ember vagy, Santiago, aki szeretne valamit tenni.” Mivel én mindig azt nézem, hogy a partnerem akar-e valamit tenni, vagy sem. Ő pedig erre azt válaszolta: „Én mindent meg szeretnék csinálni.” Ez volt a válasza. Visszatérve az inspirációhoz. Miért volt ez a válasza? Mert őt inspirálja, megihleti – és úgy gondolom, hogy a spanyol emberek többségét is megihleti – a nagyság megértése. Ez nem a valaki feletti felsőbbrendűséget jelenti, hanem a nagyságot, azt, hogy valaki tud nagyszerűen élni, valami nagyszerűt alkotni, ami közelebb viszi a Jóistenhez. Ahhoz, ami igazán fontos. Nem valami hamis baromsághoz, hanem valami valódi dologhoz. És szerintem az ember hazája ilyen dolog. Valódi dolog. Az ember hazája valódi. Valódi civilizáció, valódi nép, valódi megszállottság. Tehát így motivál és inspirál bennünket, magyarokat Abascal, a VOX és a spanyol nép. Mert a nagyság fontos a magyarok lelkének – annak ellenére is, hogy jóval kisebb nép vagyunk, mint Önök. A kis nemzetek is szeretnek nagyok vagy nagyszerűek lenni.

Mert a nagyság valami más, ahogy Ön is mondta. Utolsó kérdésként arra szeretném kérni, hogy adjon nekünk, spanyoloknak némi biztatást és tanácsot a harcra vonatkozóan. De talán ezt már meg is tette. A nagyságot említette.

Spanyol barátaim, nem tudjátok, hogy milyen szerencsések vagytok. Ha összehasonlítjátok a történelmeteket – különösen az utóbbi néhány évtized történelmét – a magyarokéval, látni fogjátok, hogy sokkal szerencsésebbek vagytok, mint mi. Először is elég bölcsek és jól kormányzottak voltatok ahhoz, hogy kimaradjatok a II. világháborúból, ami elpusztította a hazámat. Tehát úgy gondolom, hogy egy nagy eredmény volt, hogy kimaradtatok. Nekünk nulláról kellett újrakezdenünk. A gyönyörű fővárosunkat teljesen elpusztították az amerikai bombázók, a Szovjetunió tüzérsége és a német katonák. Ők mindannyian ott voltak. Tehát megmentettétek a saját hazátokat, ami rendkívüli eredmény. És a modern világ egyik legfőbb kihívása a gazdaság újjászervezésre. Nekünk van egy demográfiai problémák: egyre kevesebb gyermek születik. Nektek pedig hatalmas hátországotok van a spanyol világ miatt. Tehát nemcsak Ibériáról beszélünk, hanem a hatalmas spanyolajkú világról. Szerencsések vagytok, hogy emberek tízmilliói – nemcsak Európában, hanem azon kívül is – ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanaz a vallásuk, ugyanaz a kultúrájuk. Ez egy hatalmas energiaforrás. Ha okosan szervezitek meg magatokat, akkor csodálatos jövő vár rátok – sokkal könnyebb jövő, mint ami ránk, magyarokra vár.

Köszönöm ezeket a méltató szavakat, és köszönöm a beszélgetést. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy beszélhettünk Önnel.

Köszönöm.

Nagyon köszönöm, Miniszterelnök úr!

Én köszönöm.