- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszag-cimu-musoraban-27/ -

Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Ahogyan azt már mai műsorunkban is hallhatták, egyre tarthatatlanabb a helyzet Nyugat-Európában az energiaárak szempontjából, és tényleg lassan nem az a kérdés, hogy mennyiért, hanem hogy van-e energia. Azt hiszem, hogy kevesen gondoltuk, hogy a járvány után egy annál is súlyosabb válság következhet, és az ottani helyzet Magyarországra is kihat. Hogy milyen mértékben, arról is beszélgetünk a következő percekben. A stúdióban köszöntöm Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok! Valóban Európában háborús árak vannak. Senki sem gondolta volna – ha jól emlékszem – azon a csütörtöki napon, február 24-én, hogy nem egyszerűen egy konfliktus, háború jött létre Ukrajna és Oroszország között, hanem hogy lezárul egy korszak, és egy új szakaszába lép az európai történelem, belelépünk a háborúk korába. És ennek hatása van. Igaz, hogy Magyarország próbál kimaradni ebből a háborúból, észnél kell lenni, hogy ne terjedjen át a fegyveres konfliktus Magyarország területére, de azt is tudnunk kell, hogy ez a háború nemcsak a frontokon zajlik, hanem zajlik a világgazdaságban is, de legalábbis az európai gazdaságban, és része az energiaárak emelése ennek a háborúnak, háborús infláció, háborús árak, és ez megkérdőjelez mindent, amihez hozzászoktunk. Mondjuk úgy, hogy volt egy modern és biztonságos életünk, ennek megvoltak az alapfeltételei egész Európában. Persze volt, aki ügyesebben kormányzott, mások kevésbé, de azért az európai életnek az alapfeltételeit semmi sem kérdőjelezte meg. Most azonban harcolni kell mindenért, amit eddig természetesnek vettünk. Két nagy csata lesz itt, ebből az elsőt éljük most. Ez az energiáért, a megélhetési költségekért, az elviselhető rezsiárakért folytatott küzdelem, de lesz itt harc majd a munkahelyekért is, mert minden előrejelzés, amiből dolgozom, nemzetközi tanulmányok, elemzések azt mutatják, hogy a szankciós politika és a háború együttes hatása miatt az európai gazdaság recesszióba lép majd, vagyis zsugorodni kezd, hogy magyarul beszéljek: a teljesítménye csökken. Magyarországon is most még munkaerőhiány van, de azt tanácsolom mindenkinek, akinek van munkája, és van állása, hogy azt becsülje meg, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy meg is tudja tartani, mert a következő hónapokban már európai gazdasági visszaeséssel kell számolni.

Most azonban még az első csatát éljük, amely az energiáért zajlik. Az oroszok azt közölték nem olyan régen, hogy nem lehet garantálni az Északi Áramlat működését, és tegnap Macron elnök is azt mondta, hogy fel kell készülni arra, hogy nem jön többet gáz Oroszországból. Idehaza inkább attól kell tartani, hogy drágán lehet beszerezni az energiát, vagy attól, hogy nem lesz?

A háború miatt az áram ára az ötszörösére, a gázé pedig hatszorosára emelkedett. Most vannak országok, amelyek a szankciós politika elkötelezett hívei. A legfontosabb az volna, hogy Brüsszelben belássák, hogy tévedés történt. Tehát a szankciós politika nemcsak, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hanem ellenkező hatást váltott ki, mint ahogyan azt tervezték. Azt gondolták, hogy a szankciós politika majd jobban fog fájni az oroszoknak, mint az európaiaknak. Ez nem így történt, nekünk fáj jobban. Azt gondolták, hogy a szankciós politika segítségével a háborút le lehet rövidíteni, mert Oroszország meggyengítésén keresztül hamar lehet sikert elérni. Ez sem vált be. A háború nemhogy nem csökken, nemhogy a lezárása felé közelednénk, hanem a háború – jól láthatóan – elhúzódik, és a szankciós politika ezen egyáltalán nem tud segíteni. Azt kell mondanom, hogy eleinte azt hittem, hogy csak lábon lőttük magunkat, de most már látszik, hogy az európai gazdaság tüdőn lőtte magát, és ezért most levegőért kapkod mindenhol. Van, ahol ez azt jelenti, hogy nem lesz energiaforrás, nem lesz gáz, és lesznek országok, ahol meg lesz ugyan gáz, de nagyon magas lesz az ára. Mi az utóbbi kategóriába tartozunk, mert mi hoztunk olyan döntéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy beszerezzük a szükséges mennyiségű energiaforrást. A kérdés az, hogy milyen hosszú ideig tudjuk majd elviselhető keretek között tartani ennek az árát. Most ki kellett hirdetnünk az energia-veszélyhelyzetet, ez a szerdai kormányülésen történt. Erről sokat hallhattak a hallgatók. Talán arról kevésbé, hogy elrendeltem egy operatív törzs fölállítását is, ezt Gulyás Gergely vezeti majd. Neki az lesz a feladata, hogy ezeket a döntéseket, az energia-vészhelyzeti döntéseket végrehajtsa, és újabbakat készítsen elő, ha szükséges. Megnöveltük vagy elrendeltük, hogy megnöveljék a cégek a hazai földgázkitermelést. Erről van egy vita, hogy lehetséges-e ez egyáltalán. Én ezt a vitát végighallgattam, és ezt a döntést hoztuk: meg kell növelni másfél milliárdról kétmilliárd köbméterre a kitermelést, a saját, hazai kitermelést. Szijjártó Pétert fölhatalmaztuk arra, hogy szerezzen be további gázkészleteket, jó 700 millió köbméter gázt kell a külügyminiszter úrnak beszereznie, már úton is van. Kiviteli tilalmakat rendeltünk el az energiahordozókra, leszámítva persze azokat a mennyiségeket, amelyeket bérben tárolunk, mert akinek bérben tárolunk, annak vissza fogjuk adni, mégiscsak magyarok volnánk. El kellett rendelnem a lignitkitermelésnek a fokozását, és a Mátrai Erőműben ma két lignit alapon működő blokkunk működik, kettő pedig tartalékba volt helyezve, ennek a kettőnek az aktiválását is el kellett rendelni. A paksi atomerőmű már működő blokkjainak az időtartam-, üzemidő-hosszabbítását is el kellett rendelnünk. És végül a rezsicsökkentés érdekében hozzá kellett nyúlnunk az átlagos fogyasztás feletti mennyiségekhez, vagyis azt kellett döntenünk, hogy próbáljuk megmenteni a rezsicsökkentést úgy, hogy aki átlagos mennyiségű energiát fogyaszt, annak továbbra is legyen csökkentett rezsije, aki azonban az átlag fölött fogyaszt, annak piaci árat kell fizetnie, vagy ha tud, akkor próbáljon meg visszajönni az átlagos fogyasztási szint alá. Én nagy tisztelettel arra kérem a magyarokat, illetve a családokat, hogy aki átlag felett fogyaszt, lássa be, hogy most kénytelenek vagyunk az átlag fölötti fogyasztására kivetni a valódi árat; ha ezt nem így tennénk, akkor egyébként a teljes rezsicsökkentési politikát meg kellene szüntetni.

Ugye, az a helyzet szemben Nyugat-Európával, ahol a teljes fogyasztásra piaci árat kell fizetni. Van olyan német ismerősöm, ahol havi 600 euró lett a gáznak az átalánydíja, ez egy ötöde az ottani átlagkeresetnek. Ennek ellenére most azért itthon is mindenki számol, hogy belefér-e az átlagfogyasztásba, mit tud tenni azért, hogy beleférjen, vannak, akik árammal fűtenek, és vannak még tisztázatlan kérdések. Sőt, azért eléggé, a valóságot valószínűleg nélkülöző adatsorok is napvilágot láttak, hogy mennyit kell majd fizetni. Látszik-e már, hogy pontosan hogyan fog ez kinézni?

A kormány úgy hozott döntést, hogy rendelkezett a pontos számokkal. Ezt tudom Önnek elmondani, hogy Magyarországon az átlagos havi fogyasztás villamos energiában az 210 kWh/hónap, a földgázban pedig 144 m3/hónap. Ez azt jelenti, hogy a háztartások körülbelül háromnegyede ebbe a kategóriába tartozik. Magyarország nehezebb helyzetben van, mint a gazdagabb nyugatiak, mert igaz, hogy ott nincs rezsicsökkentés, és ezért teljes árat fizetnek, de a teljes rezsiár kifizetése kisebb hányadot képvisel az ő fizetésükben, mint Magyarországon képviselne. Tehát hogyha keresnének itt is, mondjuk, 6.000 eurót az emberek, és annak az egy hatoda menne a rezsire, az ugyan nem kellemes, de kibírható. De Magyarországon számos család esetében a rezsi elviszi nem a hatodát, hanem a harmadát vagy esetenként a felét is a jövedelemnek, ezért kellett bevezetnie a rezsicsökkentés politikáját. A rezsicsökkentési politikát ott kell bevezetni, egy olyan országban, mint Magyarország, ahol túlságosan nagy arányát emészti föl a jövedelemnek a rezsi díja, és így kevés pénz marad másra, a család egyéb kiadásaira, és ezért kell védeni a családokat. A baloldal ezzel sosem értett egyet. Ez egy nagy vita még 2012 környékéről, ahol a baloldal azt mondta, hogy nem kell ilyet csinálni, azt kell csinálni, mint Nyugat-Európában: mindenki fizesse ki annak az energiának a teljes árát, amit elfogyaszt. Ez egy értelmes közgazdasági álláspont általában, és Nyugat-Európában talán még érvényes is, de Magyarországon ennek a következményei rendkívül súlyosak lennének, mert szegénységbe taszítanák a családokat. Ez egy régi vita a baloldal és a jobboldal között Magyarországon, ezért a baloldal sosem támogatta. A rezsicsökkentést mi bevezettük, hosszú időn keresztül az egész lakosságnak tudtuk fenntartani, most pedig az átlagfogyasztás tekintetében tudjuk megvédeni, és akarjuk folytatni ezt a politikát. Mi meg akarjuk védeni a rezsicsökkentést.

És rendkívüli helyzet van, ami rendkívüli intézkedéseket kíván. Azt hogyan látja, hogy ezt megértik az emberek, megérti a társadalom?

Nem vagyunk egyformák. Van, aki majd megérti, van, aki meg nem. Azt talán sokan belátják, mert hiszen mindenki vezet családi költségvetést, hogy van, ami belefér, s van, ami nem fér bele. A háború előtt belefért az, hogy mindenkinek teljes rezsicsökkentett energiát adjunk. Most, hogy háborús állapotok vannak, és háborús árak vannak meg háborús infláció, ez most már nem fér bele. Az az igazság, hogy jó volna, ha ezt belátnánk, de sajnos a tényeken nem változtat az sem, hogyha nem látják be.

Vannak, ugye, más intézkedések, Ön is említette ezeket. Kiviteli tilalmat is bevezettek, aminek Manfred Weber valószínűleg nem fog örülni, mert ő már arról beszélt, hogy igazságosan kellene elosztani az uniós országok között a beérkező földgázt.

Nézze, amit az Európai Néppárt elnöke, Weber úr mondott, az egy tőrőlmetszett imperialista megközelítés. Ez egy német ember. Mit csinálnak a németek, illetve mit szeretnének csinálni? Azt mondják, hogy ők bezárják az olcsó energiát termelő atomerőművet, viszont elveszik a többi országtól a gázt. Nem tudok mit mondani, ez rosszabb, mint a kommunizmus!

Ha már Brüsszel szóba került, ugye, Ön is említette, hogy a szankciókkal – ahogyan fogalmazott – tüdőn lőtte magát az Európai Unió. Közben azért készül a hetedik szankciós csomag is. Nem tanultak az olajembargó hatásaiból, aminek az lett a következménye, hogy az orosz fizetési mérleg harminc éve nem látott többletben van, a németek meg harminc év után negatívba fordultak ebben a tekintetben?

Nézze, Magyarország a szankciókat mindig is ellenezte. A legelső pillanatban is azt mondtuk, ezt mondtam a miniszterelnök kollégáimnak is, hogy higgyék el nekem, hogy a szankciókkal nem fogunk segíteni Ukrajnán. Én értem, hogy mindenki segíteni akar Ukrajnának, de úgy kell segíteni, hogy az Ukrajnának jó legyen, nekünk meg lehetőleg ne legyen rossz. A szankciók nem segítenek Ukrajnának, viszont rossz az európai gazdaságnak, és ha így megy tovább, elnézést a kifejezésért, de akkor ki fogják nyuvasztani, kinyuvasztják az európai gazdaságot. Ez kibírhatatlan, amit most látunk, ezért el kell jönnie az igazság pillanatának. Brüsszelben a vezetőknek azt kell mondani, hogy rosszul kalkuláltunk, téves föltételezésekből indult ki a szankciós politika, azt meg kell változtatni. Le kell ülni az oroszokkal, tárgyalni kell, tűzszünetet kell kötni, utána pedig béketárgyalásokat kell folytatni, mert erre a gazdasági bajra csak a béke jelent megoldást.

Nyilván az embargós politika, ahogyan beszéltük is, az oka a háborús inflációnak, ami szerte Európában látható, és ez volt az egyik indoka a kata adónem átalakításának is. a másik pedig az, hogy bezárjanak egy meglévő kiskaput. Ennek ellenére sok kritikát kapott az átalakítás, és itt is nagyban számolnak az érintettek. Parragh László is azt mondta, hogy egy kicsit erősre sikeredett ez az átalakítás, ugyanakkor azért a katások eddig egy 10 százalék alatti közteherviselési kötelezettséggel letudhatták az adózásukat. Mindezeket összevetve Ön hogyan látja ezt az átalakítást?

Ezt jó döntésnek tartom és szükséges döntésnek is. 2012-ben azok között voltam az akkori gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterek mellett, akik kigondolták a katát. Ugye, régen ezeket maszekoknak hívták, ha szabad így fogalmaznom, amikor még gyerek voltam. Vannak a maszekok, akiknek egy egyszerű és kezelhető adózási formát akartunk létrehozni, hiszen ők olyan kisvállalkozások, akik a lakosságnak adnak szolgáltatást. Számos ilyen szakma van, mindenki ismer az életéből ilyeneket. És az elején nem is volt semmi baj, mert a katát választó kisvállalkozások a legelején, mondjuk, több mint 90 százalékuk, mindig csak magánszemélyeknek számlázott, cégeknek egyáltalán nem. De aztán a cégek rájöttek arra, hogy van annak értelme, hogyha ráveszik a munkavállalókat, hogy menjenek át katába, ugyan továbbra is tulajdonképpen alkalmazottak, de jogilag katásnak minősülnek, és így a cégek jobban járnak. Én az embereket nem szoktam semmiért se kritizálni, mindenki él, ahogy tud, élünk, ahogy tudunk, az emberek is próbálnak felszínen maradni. A cégekkel van inkább baj, akik vagy rávették vagy meggyőzték az alkalmazottaikat, hogy menjenek át katába. És így aztán fölszaladt ezeknek a száma 450 ezerre, és én úgy látom, hogy 450 ezer katásból körülbelül 300 ezer cégnek, leginkább egy cégnek számláz, tehát valójában színlelt szerződésről van szó. De még ez is belefért volna. Amikor jól megy a szekér, akkor még ezt is elbírja a gazdaság, de most, hogy háború van, és háborús gazdasági logikában kell gondolkodnunk, egész egyszerűen ez nem fér bele. És nem a költségvetés miatt nem fér bele, hanem a nyugdíjrendszer miatt nem fér bele. Ugyanis a katások sokkal kevesebb nyugdíjat fizetnek, mint hogyha valóságos munkaviszonyban látnák el a feladatukat. Amikor ezt a mostani, korlátozó döntést hoztuk, akkor számokból dolgoztunk. Én azt látom, hogy egy ápolónő átlagosan 86 ezer forinttal járul hozzá a nyugdíj és egészségügyi kiadásokhoz, egy katás meg havi 33 ezer forinttal. Tehát az nem fog menni, hogy 450 ezer ember nem fizet be a nyugdíjkasszába, nem fizeti be azt az összeget, amit be kellene fizetni, mert ki fog lukadni a nyugdíjkassza. És a magyar nyugdíjrendszer olyan, hogy az adott hónapban beszedett nyugdíjjárulékból fizetjük ki a következő havi nyugdíjat. Tehát ha lecsökken a befizetés, akkor a nyugdíjrendszer bajba kerül, illetve a nyugdíjasok bajba kerülnek. Elbír az ország 50-150 ezer katást, de nem bír el 450 ezret, mert a mostani, háborús körülmények között ez egész egyszerűen már nem fér be. Úgyhogy mindenkit arra kérek, hogy nézze meg, hogy milyen más jogi formát választhat az adózáskor. Vannak még más kedvező formák, a kata-kiskapukat bezártuk, nem is fogjuk újra kinyitni, de lehet választani még átalányadózást, van kiva, van ekho, lehet válni egyéni vállalkozóvá, és végső soron vissza lehet menni munkavállalónak úgy, ahogyan egyébként a katások nagy része a katázás előtt munkavállaló volt. Ezek a változások szeptember 1-jén hatályba lépnek. Szeptember 25-ig tudnak nyilatkozni az érintettek arról, hogy melyik adónemet választják a jövőt illetően. Zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon sokan, akik ma a döntést kifogásolják, olyanok, akik nem támogatták az elején a katát. A parlamentben, jól emlékszem, hogy a baloldaliak meg sem szavazták, sőt erősen kritizálták. Nem volt igazuk, mert szerintem Magyarországon van 50-150 ezer olyan becsületes kisvállalkozó, aki valóban a lakosságnak szolgáltat, és nekik volt kitalálva, nekik találtuk ki a katát, és az ő számukra fönn is tartjuk, sőt az ő számukra egyébként még az adókedvezmény mértékét meg is fogjuk emelni, hiszen nőnek az árak.

Egyébként azért érdekes, amit mond a baloldalról, mert nemcsak hogy akkor nem szavazta meg, de most egyenesen demonstrációkat szervez azért, hogy tartsák meg. Nem skizofrén ez az állapot egy kicsit?

Nézze, könnyű lenne erőseket mondani meg viccelődni, de én inkább a megértés felől közelítek ehhez. Négyszer egymás után vesztettek kétharmaddal. Az esélyük annyi, amennyi. Talán a viccben szereplő pocokhoz tudnám hasonlítani. Ebben a kampányban, ami mögöttünk van, bebizonyították, hogy nem lehet rájuk bízni az országot, háborús körülmények között meg végképp nem. Most a választást elvesztették, és csendben ültek. Most itt az első olyan intézkedés, amelynek vannak olyan érintettjei, akiknek ez fáj, akik ellenzik ezeket a kormánydöntéseket, akik nem értenek egyet, és ők fölülnek erre a hullámra. És minden hullámra föl fognak ülni. Bármilyen intézkedésre, amely megkérdőjelezhető és vitatható, a baloldali ellenzék fel fog ülni, és megpróbál hangulatot kelteni a kormányzás ellen, ha úgy tetszik, politikai hasznot akar ebből húzni. Én azt tudom mondani, hogy ezt én ugyan értem, de ezt nagyon rossz politikának tartom. Ugyanis miután háborús állapotok vannak, az összefogás a megoldás, az összefogás felé kell mennünk. Ezért kérem a katásokat is, hogy értsék meg azt, ami most történik. Ezért kérem a rezsicsökkentéssel működő háztartásokat, hogy ők is értsék meg, hogy milyen helyzet van, segítsenek abban, hogy egy ilyen háborús helyzetben az ország működőképességét, az emberek életszínvonalát, munkahelyét, a nyugdíjakat meg tudjuk védeni. Háborús helyzetre az összefogás a jó válasz, nem pedig a politikai haszonlesés.

Ön is többször említette, hogy a háborús infláció és a gazdasági bajok letöréséhez békére van szükség. Igen ám, de a harcok nem csitulnak sem a frontokon, és egyre több NATO-tagállam emeli a hadseregének a készültségi szintjét, és így tett egyébként a magyar honvédelmi miniszter is, aki elrendelte a haderő készenlétének a fokozását. Ez a keleti vagy a déli határainknál zajló folyamatok miatt van?

Ez a keleti határon zajló háború miatt van. Kerüljük a szót, hogy mozgósítás, mert a magyar nyelvben a mozgósítás azt jelenti, hogy a civileket is behívják a hadseregbe, és erről nincsen szó, de a mozgósítás szó értelmezhető a hadseregen belül is. Tehát a hadseregnek van egy békeállapota, és van egy háborús fölkészülési állapota, egy veszélyhelyzeti állapota. És a hadsereget most belül mozgósítani kell, a fejlesztéseket kétszeresére-háromszorosára fel kell gyorsítani, új forrásokat kell rendelni. Én a következő napokban alá is írom azokat a rendeleteket, amelyek a hadsereg számára pluszforrásokat adnak, mert a keleti határhoz a NATO is újabb erőket vezényel, és ott kellő súllyal a saját hazánk és határunk védelmében nekünk is meg kell jelennünk. De van egy déli határproblémánk is, azt nem tudjuk többé a hadsereggel megoldani. Eddig úgy volt a déli határprobléma, ugye, a migrációs invázió, amit meg kellett állítani a kerítésnél, ahol ráadásul nemcsak az érkező migránsok, illegális határátlépők száma nő, hanem az agresszivitásuk is. Most már fegyveres összetűzések vannak a szerb oldalon, és fegyverrel fenyegetik a magyar határőröket is a másik oldalról. Tehát a helyzet ott durvul. Eddig úgy oldottuk meg, hogy levezényeltünk rendőröket, és levezényeltünk katonákat. Most a katonákat nem tudjuk többé ott használni, mert akkor nem lesznek katonák a keleti határon. Tehát a katonákat vissza kell vinnünk a gyakorlatozásba, a fölkészülésbe, hiszen háború van a szomszédunkban. A határvédelmet katonákkal ellátni ilyen körülmények között luxus. Ugyanakkor a rendőrök sem bírják sokáig, mert őket meg az ország különböző pontjaiból vezényeltük oda. Ez jó megoldás volt néhány éven keresztül, és hogyha az Európai Unió nem támogatná a migrációt, akkor már túl is lehetnénk ezen a migrációs invázión, nem jönnének újabb illegális határátlépők, tekintettel arra, hogy az unió kimondhatta volna, hogy nem fogad be senkit, és ha nem fogad be senkit, akkor nincs értelme elindulni. De miután az unió nem ezt mondja, hanem az ellenkezőjét, hogy ő befogad, mi meg azt mondjuk, hogy rajtunk keresztül pedig nem mentek, ezért a mi határainknál alakulnak ki ezek a helyzetek. Ez hosszabb távon is így marad. Tehát az a megoldás, ami eddig volt, ideiglenes megoldásnak elment, de tartós megoldásnak nem. Azt hiszem, ma délután alá tudom írni már a határvadász egységek fölállításáról szóló rendeletet. 2.000 határvadászt kezdtünk toborozni. A fizetésüket beállítottuk. Ennek hatása van egyébként a rendőrök és a katonák fizetésére is, fölfele fogja tolni a rendőri és a katonai fizetéseket is, hiszen a határvadászok, akik kevésbé lesznek képzettek és iskolázottak, mint a rendőreink meg a katonáink, nem kereshetnek többet, mint a rendőrök meg a katonák, mert akkor fölborul a rend. Tehát hozzá kell igazítanunk a rendőrök és a katonák bérét is ehhez az új helyzethez. Ráadásul a mostani 2.000-ről két éven belül föl kell mennünk 4.000-re a határvadászok számát illetően. Ők a Készenléti Rendőrség keretén belül végzik majd a munkájukat, de egy alacsonyabb szintű kiképzést és szűkebb területre vonatkozó kiképzést kapnak majd. Három éves szerződéssel próbáljuk őket alkalmazni, és ha ezek után is van kedvük, úgy látják, megéri, tetszik nekik ez a feladat és hivatás, akkor maradhatnak tovább, és akkor átléphetnek szerződöttből általános alkalmazási státuszba majd. A Frontexnek – ez az európai határvédelemmel foglalkozó intézménynek a neve – jelentéseit olvasom nap mint nap, 80 százalékkal több illegális határátlépés történt az év eddigi szakaszában, mint egy évvel korábban. A nyomás nő, és a Frontex is azt mondja, hogy ennek az első számú célpontja, útvonala a Balkánon keresztül vezet, az a balkáni útvonal pedig a magyar kerítésben végződik.

Nyilván ennek egyik oka az az élelmiszerválság, amelyet szintén részben a háború okoz. És azt látjuk, hogy a háború sok szempontból okozója, sok szempontból tetézője a gazdasági, a migrációs és mindenféle bajnak. Mégis akkor kinek az érdeke, hogy ez folytatódjon, ha senkinek sem jó?

Mármint a háború?

Igen.

Az biztos, hogy nekünk nem érdekünk. Nehéz dolog a háborúról jól gondolkodni, mert ha az ember az okokat keresi, akkor könnyen azt a hibát vétheti, hogy azokat látja a háború mögött okként, akik a háború haszonélvezői. Pedig ez nem mindig van így. Itt van például Kína esete. Kína teljesen ki volt szolgáltatva az arab országoknak az olaj szempontjából. Alig van saját kitermelése, importra szorul, Arábiából szerezte be ezt. Most, hogy azonban az európaiak úgy döntöttek, hogy olajembargót hirdetnek, most hirtelen az orosz olaj is Kína felé megy. Kína tehát haszonélvezője ennek a konfliktusnak, de semmi köze a konfliktus okához. Tehát vigyázni kell, hogy ne essünk az összeesküvés-elméleteknek a csapdájába. Egy dolog biztos: Kína nyer, Amerika nem veszít, Európa pedig szenved. Akik nagyon sok pénzt keresnek, azok az energiacégek és bizonyos üzletemberek. Itt Soros György típusú üzletemberekre kell gondolni, akik egész egyszerűen a háború fönntartása mellett érvelnek, mozgósítják a hálózatukat, az általuk fizetett újságírók, elemzők mind a háború folytatása mellett, annak az igazságossága mellett érvelnek, holott valójában a Soros György-félék nem mások, mint egyszerű háborús uszítók. Tehát szerintem a háború meghosszabbítása mögötti érdekeket valahol az üzletemberek és a háborús uszítók háza táján kell keresni. Az biztos, hogy ami történik, az Európának katasztrófa, és Magyarországnak is rendkívül fájdalmas. Azon dolgozunk éjjel-nappal, hogy egy szerencsétlen európai általános helyzetből, illetve a helyzet romlásából hogyan tudunk kimaradni, illetve hogy találjunk egy olyan ösvényt, amelyen haladva Magyarországot a háború negatív következményei kevésbé sújtsák.

Az elmúlt percekben Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.