Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Zelenszkij elnök még mindig nem indította újra az olajszállítást a Barátság kőolajvezetéken, erről írt fél órával ezelőtti közösségimédia-bejegyzésében Orbán Viktor. A kormányfő azt is közölte, hogy tudják, hogy a vezeték működőképes, és tudják, hogy Zelenszkij politikai döntése miatt nem indul újra. Orbán Viktor miniszterelnök a vendégem. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ugye, tegnap volt egy nyílt levele, amiben felszólította az ukrán elnököt, hogy indítsák meg az olajszállítást. Ezek szerint ez ma nem történt meg, olaj tehát nem érkezik. Válasz érkezett egyébként Zelenszkijtől?

Nem érkezett, illetve a nagykövetünket behívták, és ott mondtak mindenféléket, de ezt nem tekintem komolyan vehető válasznak. Nekem, hozzám címezve válasz nem érkezett. Amikor ennek az interjúnak vége lesz, azonnal telefonos konzultációt tartok a szlovákok miniszterelnökével, hogy a további közös lépéseket összehangoljuk, mert nekünk mindenképpen el kell érnünk, hogy Zelenszkij nyissa meg a vezetéket, és újra jöjjön kőolaj Magyarországra a Barátság vezetéken keresztül.

Milyen lépések jöhetnek még szóba? Ugye, a szlovákok az áramellátást már leállították korábban. Mi az, ami akár közös lépésként, akár egyedül Magyarország részéről elképzelhető?

Ha megtámadnak egy országot, és most megtámadtak bennünket, olajblokád alá vettek, most még nem az embereket meg nem a városainkat, hanem a gazdaságunkat vették célba, hiszen, ha nincs kőolaj a Barátság vezetéken keresztül, akkor abból gazdasági káosz lesz. Első helyen fölmegy a benzin ára ezer forint magasságába, a Mol szakértőitől megkaptuk a helyzetértékelést, ez erről szól, és aztán ez olyan áremelkedéseket okoz a gazdaságban, ami teljesen összezavarja a normális működést. Nem túlzás azt mondani, hogy káosz alakulhat ki. Tehát most támadás alatt állunk, ilyenkor védintézkedéseket kell tenni. Kezdtük a legegyszerűbbel, hogyha nem adtok olajat, akkor mi nem adunk dízelt. Második lépés lehetett volna, hogyha nem adtok olajat, akkor mi nem adunk áramot; mi sok áramot szállítunk Ukrajnába, csak a határ másik oldalán magyarok is élnek, tehát ezt az eszközt félretettük a végső esetre. Aztán azt mondtuk, hogyha nem adtok olajat, Zelenszkij nem ad olajat, akkor mi nem adunk pénzt. Illetve még ha nem is mi adnánk azt a pénzt, de kell a hozzájárulásunk, akkor azt megvétózzuk, és azt a 90 milliárd eurót – az egy hitel, amiből sikerült Magyarországot kimenteni, de még így is kell a hozzájárulásunk a hitelhez – megállítjuk. És ez meg is történt. Aztán azt mondtuk, hogyha nem jön az olaj, akkor a 20. szankciós csomag Oroszország ellen, amely éppen lezárás előtt van Brüsszelben, nem lesz lezárva. És aztán azt mondtuk, hogyha nem jön olaj, akkor egyetlen olyan intézkedést sem fogunk támogatni Brüsszelben, amely Ukrajnának fontos, és ilyenből jó néhány van, és közülük több is igényli Magyarország hozzájárulását. Itt tartunk most.

Nem túl durvák ezek a válaszok? Mert az uniós külügyminiszterek – ugye, hétfőn volt az, amikor Szijjártó Péter bejelentette, hogy blokkolnak több intézkedést is, és – elképesztő kritikákkal és nagyon-nagyon keresetlen szavakkal illették ezt a döntést.

Az azért van, mert a szegény nyugat-európaiak nem ismerik az ukránokat, és nem ismerik a közép-európai viszonyokat. Ők ugyanis elhiszik, amit Zelenszkij mond, ami nyilvánvaló hazugság, hogy műszaki okai vannak, hogy nem tud jönni az olaj. És ezt ott elhiszik. Az még egy ilyen naiv világ. Nekünk mond egy ukrán valamit, azt azért háromszor ellenőrizzük, ezt tanácsoltuk nekik is, le is higgadtak. Azt mondtuk, rendben van, de akkor menjünk ki együtt, aztán nézzük meg. De az ukránok egyelőre erre nem hajlandóak, nem hajlandóak fogadni egy ellenőrző, tényfeltáró missziót. Úgyhogy szerintem elkezdtek kijózanodni a nyugat-európaiak, és belátják napról napra többen, hogy az ukránok hazudnak. Zelenszkij elnök hazudik, nem mond igazat. Semmilyen műszaki akadálya nincs annak, hogy az olajszállítás Magyarország irányába meginduljon. Ön azt a kifejezést használta, hogy nem durvák-e ezek az ellenlépések. Mi, akik itt élünk a világnak ebben a sarkában, mi tudjuk, hogy az ukránok bármire képesek. Nem véletlenül kellett kirendelnem a katonákat is a kritikus fontosságú energialétesítményekhez, hogy a rendfenntartókkal meg a katasztrófavédelemmel közösen, a rendőrséget is bevonva őrizzék a kulcsfontosságú létesítményeinket. Az ukránok bármire képesek. Ne felejtsük el: az ukránok robbantották fel az Északi Áramlatot. Az Északi Áramlat Ukrajna területén kívül haladt, és több cég tulajdonában, de lényegében német tulajdonban volt. Tehát Ukrajna egy olyan ország, amely képes arra, hogy Németország energiaellátásának, gazdasági működésének alapvető infrastruktúráját a nyílt tengeren felrobbantsa. Ez állami terrorizmus! Velük állunk szemben. Ne értsük félre a helyzetet, és amikor lépéseket teszünk, akkor nehogy elmérjük annak a szigorúságát, mert az ukránok olyanok, akikkel csak így lehet beszélni. Ezt tanultam meg az elmúlt négy évben.

Vannak olyan konkrét információk is, amelyek alapján el kellett rendelni a kritikus energetikai infrastruktúra védelmének a megerősítését? Mert a másik oldalon az ellenzék azt mondja, hogy ez riogatás, sőt volt olyan, aki arra utalt, Magyar Péter például, hogy a kormány hamis zászlós műveletre készül.

Jó, Magyar Péternek meg az ellenzéknek azt javaslom, hogy tanulmányozza a tényeket. Megismétlem: Németország 84 milliós ország, nem tíz, mint Magyarország, és a hadserege sem akkora, mint a mienk, és a gazdasági ereje is jóval nagyobb, mint Magyarországé, de az ukránok odáig merészkedtek, hogy a németek Északi Áramlatát fölrobbantották, és ezzel zavart idéztek elő a német gazdaságban. Tehát ezekkel állunk szemben. Amit az ellenzék mond, az mese. Amit a Tisza mond meg Magyar Péter, azért van, mert az ukránok fizetik őket. Beszéljünk egyenesen! Tehát az ukránok beépültek a magyar politikába. Pontos tudásunk van arról, hogy finanszírozzák a Tisza Pártot. A Tisza Párt elnökének ukrán útját egy közismert vagy legalábbis a magyar szolgálatok által azonosított és ismert kém, tehát az ukrán hatóságoknak, államnak dolgozó kém szervezte. Tehát az ukránok nyakig benne vannak a Tisza Pártban. Amit én értek egyébként, bár nem tartom barátságos lépésnek, mert nekik egy olyan kormány kell majd a választások után, amely – szemben a mostani, nemzeti kormánnyal – ukránbarát lesz. Tehát én értem, hogy az ukránok azon dolgoznak, hogy Magyarországnak olyan kormánya legyen, amely leválasztja Magyarországot az orosz olajról, amely pénzt ad Ukrajnának, vagy legalábbis nem akadályozza a pénzt, a pénz áramlását Brüsszelből Ukrajnába, és a végén beáll a háborús országok sorába, hiszen egész Európában rajtunk kívül meg a szlovákokon kívül, most már a cseheknél is van tónusváltozás, mindenki úgy beszél a háborúról, mint a mi háborúnkról, mintha ez a nyugat-európaiak háborúja lenne. És az ő fejükben az is, a mienkben nem. Mi sajnáljuk az ukránokat, értjük, mi történik, de nekünk ehhez a háborúhoz nincsen semmi közünk. Nem veszünk benne részt, nem engedjük, hogy belesodorjanak, belevonjanak bennünket, nem adunk fegyvereket, és végképp nem fogunk katonákat adni, mert ez a pillanat sincsen már messze. Tehát most észnél kell lenni. Soha olyan közel a háborús veszély Magyarországhoz, mint a mostani időszakban, még nem volt.

Beszélünk majd még erről is, de ha a nemzetbiztonsági részét megnéztük ennek a vitának, nézzük meg az energiabiztonsági részét is, mert azért itt egy olyan kérdés is van, hogy mit lépnek majd a horvátok, felengedik-e azt az orosz olajat, ami hajón keresztül érkezik. Tegnap a Mol ezt megkérdezte tőlük, de egyelőre nem érkezett válasz Horvátországból.

Itt zajlik egy vita. Szerintem kezdjük azzal, hogy a horvátok a barátaink. Lehetnek viták, vannak is, de Horvátország és a horvát emberek a barátaink. 800 év óta így van. Tehát ez nem egy tegnap reggel kezdődött barátság, hanem egy fantasztikus történelmi örökség és érték. És ezt meg kell őrizni. Szoktam erről beszélni a horvátok miniszterelnökével akkor is, amikor vita van, meg a horvátok elnökével is, de szerintem a horvátoknak is és Magyarországnak is az az érdeke, hogy a két ország között barátság álljon fönn. Nemcsak azért, mert rengeteg magyar megy oda nyaralni, és rengeteg pénzt visznek oda, Horvátországba, hanem mert történelmi hagyomány, és azért egy jelentősnek mondható horvát kisebbség él Magyarországon. Lehet, hogy a számuk nem olyan nagy, de jól szervezettek, erősek, nagyon szimpatikus és nagyon komoly emberek. Tehát a Magyarországon élő horvát közösségről csak a legjobbat tudom mondani. Tehát minden konfliktus mellett, minden vita mellett nekünk arra kell törekednünk, hogy a horvát–magyar történelmi barátság az fennmaradjon. A horvátoktól mi nem kérünk valamit, hanem a horvátoktól azt várjuk el, hogy teljesítsék a szerződéses kötelezettségeiket. Tehát ma az a helyzet, hogyha megérkezik a Mol tankerhajója a horvát kikötőbe, ott az olajat ki kell emelni a tankerhajóból, és csővezetéken keresztül fel kell juttatni Magyarországra. Ez Horvátország számára nem egy lehetőség, hanem egy kötelesség. És ők nem tehetik meg, hogy nem juttatják föl Magyarországra ezt az olajat. Ez egy másik vezeték. Ugye, a magyar rendszer úgy néz ki, a magyar olajellátó rendszer úgy néz ki, hogy van egy fővezetékünk, ami a Barátság. Ez jön Ukrajnából, orosz olajat hoz. És van délen egy kiegészítő vezeték, ami a horvát kézben van, a horvátoké, és ott tengeri szállítással tudunk kiegészítő mennyiséget hozni. Most van egy javaslata a horvátoknak, hogy tegyük ezt a vezetéket fővezetékké, amitől mi nem zárkózunk el, de ehhez mindenfajta fejlesztések, tesztek kellenek, a horvátok szerint most is sokkal többet tudnának szállítani. Az unióval közösen ez egy vita; megállapodtunk, hogy tesztelni fogjuk ezt a képességet, aztán majd meglátjuk, mi igaz ebből, mi nem. Mi egyelőre Magyarország biztonsága, energiabiztonsága szempontjából ezt egy kiegészítő lehetőségnek látjuk. De azért kell két vezeték, egy fő meg egy kiegészítő, hogyha az egyikkel baj van, a másik működjön. Azért tartom a Shellből ideejtőernyőztetett tiszás energiapolitikus programhirdetését veszélyesnek, aki azt mondja, hogy az orosz olajról le kell magunkat választani, mert akkor egyetlen vezetéken fogunk lógni, és ki leszünk szolgáltatva annak, akinek a kezében az a vezeték van. Ugye, a diverzifikálás – használjuk gyakran ezt a kifejezést – azt jelenti, hogy a szállítási lehetőségeinket szélesítjük, gyarapítjuk a számát. Ha levágok egy működő vezetéket, mondjuk, a Barátságot, akkor nem diverzifikáltam, nem szélesítettem, hanem szűkítettem. Úgyhogy én nem is értem, hogy a Tisza energiaembere, aki a Shelltől érkezett, miért beszél ilyen szamárságokat, hacsak nem azért, mert abban a pillanatban, hogy a Barátság kőolajvezetéken nem jön olaj, és a horvátok nem engednek föl orosz olajat, akkor nekünk másfajta olajat kell vásárolni, mondjuk, a Shelltől. Ilyen egyszerű az élet.

És van itt még egy kérdés, ugye. Azt senki nem vitatja, hogyha csövön tud valami jönni, az nyilván olcsóbb, mintha hajóval kell elhozni, lefejteni, átszivattyúzni. De, ugye, Önök ezer forintos benzinárról beszélnek, hogyha nem jönne továbbra sem olaj a Barátság vezetéken. Az ellenzék szerint ugyanakkor ez csak egy riogatás, mert a környező országokban, ahol leváltak az orosz energiáról, ott is ugyanannyi a benzin, mint Magyarországon. Riogatás vagy realitás?

A következő a helyzet, hogy minden reggel úgy indul a napom, hogy átnézem a titkosszolgálatok jelentéseit. És abban mindig szerepelnek gazdasági adatok is, és most már évek óta szerepel mindig az energiapiac helyzete és az energiaárak, kiemelten a kőolaj. A tegnapi jelentésben az volt, hogy az orosz olaj 13 dollárral olcsóbb hordónként, mint a nyugati, de hogyha a szállítási költséget is beleszámítom, az egyik cső, a másik meg tanker, akkor ez az árkülönbözet 13-ról fölmegy 20-ra. Én nem akarok ilyen számháborúba bocsátkozni. Van Magyarországon egy komoly cég, aki az energetika megkérdőjelezhetetlen szakértője, ez a Mol. A Moltól kapjuk a hivatalos adatokat. Mi figyeljük a Mol nyilatkozatait, és abból teljesen nyilvánvaló, hogyha nincs orosz olaj, akkor óriási áremelkedés van, akkor ezer forintos benzinár van és gazdasági káosz, de ezt majd a Mol elmondja, nem az én dolgom. De ráadásul most, hogy foglalkoznom kell energetikai szakkérdésekkel is, azt is látom, hogy nem lehet egyszerűen kicserélni az orosz olajat nem orosz olajra, mert a százhalombattai finomító… Ugye, különböző olajfajták vannak, ezek egymástól jelentős eltérést mutatnak, és a finomítók ehhez alkalmazkodnak. Tehát ha holnap reggel nincs orosz olaj, az nem azt jelenti, hogy a százhalombattai finomítóban tudunk finomítani másfajta olajat, tehát ez nem csereszabatos. Ahhoz komoly beruházások és átalakítások kellenek, hogy megváltoztassuk az összetételét az ott földolgozott olajnak. De ez még egyszer mondom: ez nem a miniszterelnökre tartozó szakkérdés, ezért van nekünk egy nemzetközileg is kiemelkedő tekintélyű cégünk, a Mol.

Ugye, az egész, ahonnan elindult, az az orosz–ukrán háború, amely kitörésének már a negyedik évfordulója volt a héten – nagyon gyorsan repül az idő –, és hogyha visszagondol az ember arra, hogy négy évvel ezelőtt milyen árgus szemekkel figyelte mindenki a hírfolyamot, milyen aggódás volt, sokan útlevelet csináltattak akár Magyarországon is, ahhoz képest azért, úgy tűnik, hogy – rossz ez a szó, de – hozzászoktunk ezekhez a hírekhez. A félelemérzettel párhuzamosan csökkent-e a veszély is a négy évvel ezelőttihez képest?

Úgy van az emberrel, hogy a jó dolgokhoz is hozzá tud szokni, meg a rossz dolgokkal is megtanul együtt élni. És megtanultunk együtt élni a háborúval. Négy év hosszú idő. Ráadásul anélkül, hogy most itt a saját lovamat dicsérném, de együtt lehetett élni a háborúval azért, mert mindenki biztos lehetett abban, hogy nemzeti kormány áll Magyarország élén, amely a háború kitörésekor, 2022 februárjában, az akkori választásokat megelőzően tett egy ígéretet a magyar embereknek. Azt mondtam, személyesen is, hogy olyan kormányt fogok alakítani, amely nem engedi, hogy Magyarországot belesodorják a háborúba. Eltelt négy év, és tényleg nem engedtük. Olyan kormányunk van, amely megmondta világosan, hiába van nyomás Kijevből, és hiába van zsarolás akár Brüsszelből, mi nem fogjuk megengedni, hogy magyar katonákat küldjenek Ukrajnába, nem engedjük meg, hogy a magyarok pénzét elvigyék Ukrajnába, vagy magyar katonai eszközöket küldjenek Ukrajnába. Tehát mi ebből a háborúból ki fogunk maradni. Ez egy kimaradós kormány, mondhatnám, ez a háborúból ki fog maradni. Az emberek nyugodtak lehetnek, mert tudták, hogy ez van. Nemzeti kormány egyenlő biztonság, nemzeti kormány egyenlő nincs háború. Szerénytelenül mondhatnám, amíg én vagyok a miniszterelnök, mindenki nyugodtan alhat, mert nem is leszünk ebbe belekényszerítve. Nyilván most jön egy választás, javaslom, hogy ezt mindenki tartsa észben. Most, ami a háborús veszélyhelyzetet illeti, ott a következőt kell mondanom, hogy a háború kitörése óta nem voltunk olyan közel a háborúhoz, mint most. És a háborús veszély napról napra nő. Ennek a következő okai vannak. Először is az amerikaiak kiszálltak a háborús akciókból és az ukránok támogatásából. A béketörekvéseket ugyan folytatják, de a végén vannak, kezd elfogyni a cérna, és ha rövid időn belül nincsen megoldás, akkor az amerikaiak ki fognak vonulni a béketeremtést célzó diplomáciából is. És akkor marad Európa meg Oroszország. Az európai vezetők pedig háborút akarnak. Tehát az európai vezetők be akarnak menni Ukrajnába. Három-négy nappal ezelőtt az Európai Parlament elfogadott egy határozatot, magammal hordom egyébként annak az egyik passzusát, itt kellene legyen valahol nálam, ahol egész egyszerűen azt mondják, hogy ők támogatják, szorgalmazzák, az Európai Parlament azt szorgalmazza, hogy „multinacionális biztosító erőt,” biztosító erőt küldjenek Ukrajnába. Tehát az Európai Unió nagy nyugati államai, leszámítva persze a cseheket, a szlovákokat és bennünket, de a nagyok be akarnak menni Ukrajnába. Ők eldöntötték, hogy ők ezt a háborút a frontvonalon fogják megnyerni. Ezt – ott ülök közöttük – nap mint nap elmondják. Arról tanácskozunk, tanácskoznak ők, hogy hogyan fogják megnyerni a háborút. És ők elszántak és elhatározottak abban, hogy ezt a háborút meg kell nyerni, ők nem békét akarnak vagy a frontvonalak befagyasztását ott, ahol az most van, ők le akarják győzni az oroszokat. Erre van egy tervük, hogy ezt hogy’ akarják csinálni. Most szétfeszítené a műsoridő kereteit, de szerintem ez egy téves stratégiai terv. De mindenképpen egy terv, aminek része, hogy ezt a háborút a frontvonalon meg lehet nyerni. Tehát ők meg befele akarnak menni. És a negyedik dolog, ami súlyosbítja a veszélyhelyzet, hogy az ukránok meg be akarnak jönni az Európai Unióba. Az Európai Unió alaptörvénye, alapszabálya, szerződése világosan kimondja, hogyha valamelyik uniós tagállamot veszedelem éri, a többieknek segítségére kell sietniük. És egy olyan helyzetben, amikor az uniós vezetők egyébként is be akarnak menni Ukrajnába, Ukrajna meg belépne az unióba, és létrejön a jogalap, hogy ők oda bemenjenek, másnap reggel be fognak menni. Tehát én azt tudom mondani, hogy a következő két-három év a legveszélyesebb forgatókönyveket is valószínűvé teszi Magyarország számára. Tehát itt a magyar nemzetnek, mindannyiunknak arra kell összpontosítanunk az erőnket, a leendő kormánynak is arra kell összpontosítania az erejét, hogy kívül tudja tartani Magyarországot a háborún. Ez nagyon nagy meló, nagyon nehéz, én ezek között a malomkövek között őrlődöm nap mint nap, és itt kell rutin, tapasztalat, gógyi, nem tudom, milyen szavakat mondjak itt, Pesten, tehát a sisakban rendben kell lennie az embernek, a szívének a helyén kell lennie, és nagyon fontos, hogy az ország egységesen álljon a kormány és a miniszterelnök mögött abban a szándékban, hogy mindenképpen ki fogunk maradni ebből a háborúból.

Ugyanakkor Magyar Péter is azt mondja például, hogy sok dologban ellent tudna mondani akár az Európai Néppártnak, akár az Európai Uniónak, például az ukrán gyorsított csatlakozással kapcsolatban. Miért gondolják Önök, hogy a jelenlegi kormány a garancia arra, hogy ezt sikerül megvalósítani?

Nézze, mindenki eldöntheti, hogy kinek mit hisz el. Én nem hiszem ezt. Ilyen egyszerű.

Látjuk, hogy mekkora a nyomás Magyarországon, több oldalról is. Hogyan lehet megakadályozni ezeket a terveket a nemzeti petícióval? Elegendő eszköz ez erre?

Nézze, ez összefügg az előző kérdésével. Ugye, a Tisza Párt rendezett egy szavazást arról, hogy támogatják-e Ukrajna uniós tagságát. Hát támogatták! Akkor hogy’ fognak nemet mondani? A petíciót azért kellett megindítani, mert csak a kormány, csak a magyar kormány mondja azt, hogy nem adjuk oda a magyarok pénzét az ukránoknak. A Tisza, a DK folyamatosan sürgetnek bennünket, hogy álljunk be az Ukrajnát támogató országok közé. Hogy akarnának nemet mondani, amikor éppen azt sürgetik, hogy álljunk oda? Tehát azért kell petíciót tartanunk, hogy ezt a kérdést Magyarországon lezárjuk. Nem vihetik a magyarok pénzét Brüsszelbe! Mindegy, mit mond az ellenzék. És harmadrészt, hogy’ lehetne nemet mondani az ukránoknak, hogyha ők finanszíroznak téged? Nagyon magas értékű informatikai szolgáltatásokat adnak ellenszolgáltatás nélkül a Tiszának. Szervezik a kampányukat. Ez nem egy titkos összejátszás, ez egy nyílt összejátszás! Az ukránok meg is mondják, hogy ők azért dolgoznak, hogy Magyarországon ne legyen nemzeti kormány. Akkor hát ennyit arról, hogy ki tud nemet mondani…

Beszéljünk a gazdasági helyzetről is! Ugye, az érintettek megkapták a 13. havi nyugdíjat és a 14. havi első részletét, megérkeztek a megemelt és az szja-mentes fizetések. A háború ugyanakkor még mindig velünk van, és látjuk az európai gazdaságnak a bajait is. A magyar gazdaság bírni fogja ezt a tempót? Most idézőjelbe téve.

Nézze, az a helyzet, hogy Európában elbocsátások vannak. Tehát mi Magyarországon hozzászoktunk ahhoz az elmúlt években, hogy teljes foglalkoztatás van, és inkább munkaerőhiány, nem pedig munkaerő-fölösleg vagy -többlet. És ezért nagyon nehéz elképzelni magyar fejjel, hogy egyszer csak tömeges munkanélküliség legyen Magyarországon. De Európa e felé tart. Tehát az a helyzet, hogy az elmúlt egy évben, mondjuk, Lengyelországban megszűnt több mint 200 ezer munkahely, a cseheknél megszűnt 161 ezer, Romániában 144 ezer, Németországban 129 ezer. Egész ágazatok mennek tönkre. Tehát az európai alumíniumipar lényegében térdre esett. Az európai vegyipar mindjárt térdre esik. Tehát itt tömeges munkanélküliség és egyes iparágak megszűnése fenyeget. Ennek az az oka, hogy a háború miatt és a szankciók miatt az energia ára háromszorosa-négyszerese annak, mint az Egyesült Államokban vagy Kínában. Ebből pedig az következik, hogy minden, alumínium, vegyipari termékek, gépjárművek, amiket Amerikában meg Kínában gyártanak, azoknak a költségszintje sokkal lejjebb van, olcsóbban tudnak gyártani, ha olcsóbban gyártanak, olcsóbban adják a terméket, és ezek kiszorítják az európai termékeket a piacokról. Ez történik ma Európában. Tehát ez egy óriási bravúr szerintem, egy hatalmas teljesítmény, nem a kormánytól, ezt most tegyük zárójelbe, hanem a magyar gazdaság szereplőitől. Hálás vagyok a kereskedelmi és iparkamarának, de a szakszervezeteknek is, akik a megállapodásokra általában készen állnak, hogy olyan megállapodásokat tudtak kötni, hogy Magyarországon továbbra is teljes foglalkoztatás van, nem mennek tönkre iparágak. A gépjárműipar, amely Európában veszélyben van, Magyarországon folyamatosan fejlődik és nő. Időben átálltunk a benzines gyártásról most még kiegészítő, de aztán meghatározó jelleggel az elektromos autók gyártására, ezért nem fognak bezárni egyetlen autógyárat sem. Ha ezt az átállást – ideértve az akkumulátorokat is – nem csináltuk volna meg, abban az esetben nem növekedéstől estünk volna el mindösszesen, hanem a hagyományos autógyárak bezárását is végig kellett volna néznünk. Ez volt az előföltétele, hogy megmentsük ezeket a gyárakat. Most voltam a Mercedesben, ahol a Mercedes gyárban az ötezredik munkást vették föl, és miután elektromos autókat fognak majd gyártani, további háromezer embert toboroznak, miközben Európa más országaiban ezrével bocsátják el a munkásokat. Tehát senki ne vegye garantáltnak azt, hogy munkaalapú társadalom van, hogy teljes foglalkoztatás van, és még egy háborús körülmények mellett, amikor a háború blokkolja a gazdaságot, természetes dolog lenne, hogy a gazdaság tud fejlődni. Be lehet vezetni például 11 százalékos minimálbér-emelést akkor, amikor egyébként a gazdasági növekedés 1 százalék, hogy ilyen körülmények között is meg tudjuk adni a családi, a gyerekek utáni adókedvezmény megduplázását, be tudjuk vezetni a 14. havi nyugdíjat, édesanyákat adómentessé tudunk tenni, fix 3 százalékos otthonteremtési hitelt tudunk nyújtani. Ez példátlan! Európa az ellenkező irányba halad, csak ezt Magyarországon nem tudják. Én csak azt akarom mondani, hogy a háborúból kimaradni és fönntartani az eddigi munkaalapú gazdaságpolitikát, ez az előföltétele annak, hogy a magyarok életszínvonala ne kezdjen csökkenni, sőt inkább növekedjen.

És mi kell ahhoz, hogy ezt fenn is lehessen tartani, ezeket az eredményeket és ezt a fajta teljesítményt?

Pénz, ehhez pénz kell. Pénzt kell csinálni, illetve a Magyarországon keletkező extraprofitot nem szabad kiengedni az országból, illetve csak annyit szabad kiengedni belőle, ami a korrektség és a későbbi beruházások, további beruházások érdekében szükséges, az ezen fölüli extraprofitot pedig bent kell tartani a magyar gazdaságban, és oda kell adni a családoknak. 2010 és 2025 között több mint 15 ezer milliárd forintot vettünk, vontam el ezektől a nagy cégektől, bankoktól, pénzügyi intézményektől, energiacégektől, multinacionális láncoktól, és adtuk oda az édesanyáknak a családtámogatásra, a 13., 14. havi nyugdíjra. Ezt a politikát kell folytatni. Nem szabad engedni, hogy multik, Shellek meg Ersték bekerüljenek a kormányba, és kivigyék a magyarok pénzét.

A magyar–ukrán energiavitáról, a háború folytatásáról és gazdasági kérdésekről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.