Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Nemcsak az új év, hanem a valódi tél is beköszöntött az elmúlt napokban. Bő tíz éve nem esett annyi hó, mint a múlt héten, aztán pedig a hófúvás, az ónos eső és a nappal is fagypont alatti hőmérséklet nehezítette a mindennapjainkat. A hétvégén jön egy kis enyhülés, aztán visszatér a hideg. Az elmúlt napok, hetek ezzel kapcsolatos intézkedéseiről is kérdezem Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Fennakadás, lezárt útszakaszok, kimaradó vonatok azért voltak, mondjuk, elzárt település nem, vagy csak nagyon rövid időre. Hogyan értékeli a helyzet kezelését a hatóságok, a közlekedést működtetők és egyáltalán az állampolgárok részéről?

Minden ilyen időjárás rendkívüli időjárás, az próbatétel mindenkinek, az embereknek éppúgy, mint a gépjárműveknek, az államot meg az ellátási rendszereket működtető államigazgatásnak hasonlóképpen, rendőröknek, tűzoltóknak. Szóval megpróbál mindenkit ilyenkor az idő. Összességében azt tudom mondani, hogy ezt a hópróbát kiállta az ország. Az ország békeidőben is működik, de az látható, hogy nemcsak a normális időszakokban vagyunk képesek, mármint tízmillió ember zavartalanul megszervezni az életét vagy kisebb zavarokkal, hanem a rendkívüli körülmények között is képesek vagyunk erre. Nagyon hálás vagyok először is azoknak, akiknek el kellett hárítaniuk a veszélyt, tehát közlekedést biztosítaniuk, vasutasok, közút-üzemeltetők, rendőrök, katasztrófavédelmisek, hadsereg, amely egyes nehéz pontokon szintén bevetésre került. És, ugye, ilyenkor az emberek türelmetlenek szoktak lenni, mert kibillen a normális menetből az életük, és ahhoz képest, hogy milyen mértékű volt ez a kibillenés, hogy mindenkinek alkalmazkodni kellett ehhez, a szemetet nem vitték el hosszú időn keresztül egyes utcákból például, láttam ilyet is, az emberek türelmesen és fegyelmezetten lettek úrrá a helyzeten. Tehát összességében az ország egy biztató, jó képet mutatott. Ami az elhárítási munkálatokat illeti, ott annyi szerencsénk azért van, hogy amikor utoljára voltak hasonló nehéz pillanataink, most, hogy 2013-ban volt-e ez, vagy 2014-ben, arra már nem is emlékszem, ott, ugye, lecsapott ránk hirtelen az időjárás, és ott, az M1-esen rengeteg autó meg ember szorult be, ott egy kör SMS-sel kellett életvezetési tanácsokat adni, nehogy valakiben komoly kár keletkezzék, és hogy ezek a dossziék ilyenkor megvannak. Tehát miután a belügyminiszter ugyanaz volt akkor, mint most, a miniszterelnök ugyanaz volt most, mint akkor, azért kinyitottuk azokat a dossziékat, hogy hogy’ csináltuk. Ez a tapasztalat azért sokat segít. És az operatív törzs megalakulása jó ütemben történt, az első előrejelzések után már ez megtörtént, a belügyminiszter pedig, ahogy tőle ezt megszoktuk, erős kézzel, a belügyön túli intézményeknek a működtetését is garantálni tudta az operatív törzsön keresztül. Tehát azt kell mondanom, hogy egy megnyugtató benyomást kaptunk. Nincs vége, tehát hidegek lesznek, ónos eső bármikor jöhet, tehát vigyázzunk egymásra, kérek mindenkit, hogy körültekintéssel intézze az ügyeit, különösen vigyázzunk a gyerekekre meg az idősekre, és számítok arra, hogy még komoly hidegek jönnek, és még nagy hó is érkezhet. Ezt az első próbát mindenesetre kiálltuk, és ez biztató.

Ugye, hidegebb van, mint az előző években ilyenkor januárban, ami azt is jelenti, hogy többet kell fűteni. Elegendő mennyiségű gáz van a hazai tározókban?

Elég friss adataim vannak. Nem akarom untatni a nagyérdeműt, de ugyanúgy kezdem a munkámat minden reggel, hogy elolvasom a nemzetbiztonsági jelentést, ami az éjszaka során összegyűjtött információkat rendszerezi a számomra. Ez kora reggel ott van az asztalomon, és abban az egyik rovat mindig a gáztartalékok meg az energiatartalék kérdése. Tehát nekem napi tudásom van arról, hogy mennyi tartalékunk van, és messze 40 százalék fölötti, az éves fogyasztás 40 százaléka fölötti tartalékkal kezdtük meg a telet. Tehát bőségesen van még mindig tartalékunk. Igazából nem is kell a tartalékot fölhasználnunk, vagy ha igen, csak kis százalékban, mert folyamatosan érkeznek a szállítmányok, tehát nem akadt el az ország gázellátása. Ez kulcskérdés, mert ha nem jönne gáz, meg tartalék sem lenne, akkor azért bajban lennénk. De nem vagyunk. És a tartalékok magas mértékűek. Messze nagyobb a gáztartalékunk, az egész matematikai modell, ami alapján mi ezt kiszámoljuk, jóval nagyobb tartalékot biztosít a számunkra, mint a nyugat-európai országokban ez megszokott, leginkább azért, mert nekünk csak egy csövön keresztül van komoly ellátási lehetőségünk, ezért nekünk nagyobb tartalékkal kell dolgoznunk. És aztán itt van a tűzifa kérdése, ugye. Tehát akiknek nincs bevezetve a gáz, vagy nem tudják kifizetni, vagy nem tudnak árammal fűteni, azoknak szükségük van tűzifára. Egyébként is minden télen van tűzifa-támogatási akciója a kormánynak, ezt most megdupláztuk, és a módszereket is megváltoztattuk az önkormányzatokat bevonva, de egy sokkal gyorsabb és hatékonyabb rendszerben juttatjuk el a sok tízezer köbméter tűzifát az emberekhez. Fölső korlát nélküli elszámolásban vagyunk, tehát az operatív törzs és a belügyminiszter kapott arra egy jogi felhatalmazást, egy kormánydöntést, hogy a szükséges famennyiséget állítsa elő, akármennyibe is kerül az, tehát olyan helyzet ne legyen, hogy valaki azért fagy meg, vagy nem jut ilyen támogatáshoz, mert egyébként a költségvetési keret kimerült. Ilyen nem lesz, és a pénz is félre van téve erre. Vörös kód van érvényben. Nem tudom, az emberek tudják-e, a vörös kód azt jelenti, hogyha ezt kibocsátjuk, akkor az összes szociális intézménynek fogadókésznek kell lennie arra, hogy hajléktalanokat vagy a saját házukban megmaradni, hideg miatt megmaradni nem tudó embereket befogadja. És ez a kapacitásunk, amit ilyenkor kinyitunk, és ami rendelkezésünkre áll, jóval meghaladja azon emberek számát, akik egyébként nem rendelkeznek fedéllel, vagy nem biztonságos a fedél a fejük fölött. Tehát be tudunk fogadni rászorultakat végig a tél folyamán. Ennek a rendszere kialakult, és ez most is működött.

Ami a hideg időben sem fagyott be, az Ukrajna uniós támogatása. Az év első napjaiban is csak úgy röpködtek a milliárdok. Most két csomag van az asztalon, az egyik egy 90 milliárd eurós finanszírozási terv, amit a héten mutatott be a bizottság az előttünk álló két évre. Ugye, ez egy hitel, amit a lefoglalt orosz vagyonból vagy a Moszkva által fizetett jóvátételből fizetne vissza Brüsszel. Mennyire látja reálisnak ezt a tervet, illetve mennyire indokolt egyáltalán ez a csomag, amely Ursula von der Leyen szerint azért kell, hogy Ukrajna erős legyen a fronton és a tárgyalóasztalnál is?

Ember legyen a talpán, aki itt a tíz- meg százmilliárdok között kiigazodik, de én mégiscsak az volnék, ezért én így kiigazodom. Azt tudom mondani Önnek, hogy eddig Brüsszel a saját nyilvántartása szerint elköltött 193 milliárd eurót Ukrajna támogatására. Egy külön tétel az amerikaiak esete, de azoknak több eszük van, mint nekünk, azok megfelelő pillanatban kiszálltak. Azt nem tudom, hogy már teljesen megtérültek-e, de azt gondolom, ismerve őket, nem hiszem, hogy rajtavesztenének ezen a dolgon. Kétségkívül az előző, demokrata Biden-adminisztráció rengeteg támogatást adott, de a mostani elnök ezt megállította, ők ebből kiszálltak, és elkezdték visszaszedni a pénzeket. Az európaiak nem ezen a pályán haladnak, mi a józan ész szabályait figyelmen kívül szoktuk hagyni, és a brüsszeli vezetők folyamatosan, szinte feltétel nélkül nyújtanak pénzügyi támogatást Ukrajnának. Mondják is, hogy amennyi kell, annyit adunk. Az ukránok meg nem bolondok, hogy félreugorjanak, ha annyit adnak, amennyi kell, akkor ők kérnek. Sőt, azt mondom, inkább követelnek, időnként a tónus bicskanyitogató. Visszatérve a számokhoz, tehát elfüstöltek 193 milliárd eurót. Huss! Ennek egy része persze hitel, de mindenki tudja, hogy a büdös életben ezt a hitelt Ukrajna visszafizetni nem tudja. De ez már elment. Most viszont az idei és a következő évre nincs pénzügyi fedezete az uniónak, amit odaadhatna Ukrajnának. Ezért úgy döntöttek, hogy felvesznek 90 milliárd eurónyi hitelt közösen. Nem az orosz jóvátételből vagy kártérítésből akarják ezt visszakapni, nincs ilyen összekötés, a lefoglalt orosz vagyon meg a 90 milliárd között nincs ilyen kapcsolat, ezt a 90 milliárd eurót az ebben résztvevő országok – 26-ból 23 – kimennek a piacra és felveszik. Az unió veszi fel az ő nevükben, és utána az uniónak kell majd visszafizetnie, az unió meg a tagállamoktól fogja ezt megkapni. Ezért volt fontos, egy hosszú éjszakába nyúló véres bicskázás eredményeképpen jutottunk el oda, hogy végül is Magyarország, Csehország és Szlovákia ebben nem vesz részt. Tehát nem mi, hanem a másik 23 ország vesz fel 90 milliárd eurót, amit odaadnak az ukránoknak, és később majd, mikor vissza kell fizetni, hiszen az uniónak nincs pénze, ezért ő is fölvesz hitelt, ezt a fölvett hitelt adja oda Ukrajnának. Ez a pénzpiacról fölvett uniós hitel egyszer csak lejár, az ukránok nem tudják visszafizetni, és akkor helyt kell állnia a hitelfelvevőnek. De mi akkor nem leszünk ott, mert mi ebből kimaradunk. Nagyon sok pénzt spóroltunk ezzel, és világossá is tettük, hogy nem fogunk a későbbiekben sem részt venni ilyen hitelkonstrukcióban. De, ugye, véget ér a 2026-2027-es év. Mi van utána? Most itt az ukránok már léptek, mert ők elkészítették a saját rezsiigényüket. Tehát összeállítottak egy olyan pénzügyi igényt az eddig elhangzottakon fölül, amely nem tartalmazza a biztonsági és katonai kiadásaikat. Az majd egy külön tétel lesz, amit ezután nyújtanak be. Benyújtottak tíz évre vonatkozó pénzügyi igényt 800 milliárd euróra. Most igazából a lélegzetnek is meg kellene akadnia, ez akkora összeg. Tehát azt kell mondanom, hogy 800 milliárd euróból a mi számításunk szerint negyven évig lehetne fizetni az összes magyar nyugdíjat, hatvan évig lehetne fizetni az összes magyar családtámogatási kiadást. Ezek horribilis összegek! Aki nem szokott a sok nullával végződő számokhoz, az nem is nagyon tudja fölfogni, hogy micsoda hatalmas pénzösszeg áramolna az ukrán rezsiigények kielégítése érdekében Európából az ukránokhoz. Hát itt állunk most, és még jönnek majd a katonai kiadások. Most, ugye, miért csináljuk ezt? Mindig ez a kérdés, én is ezt szoktam föltenni, mint ahogy minden normális magyar ember tenné egy európai miniszterelnöki csúcson: „emberek, és miért csináljuk ezt?” És erre van egy nagyon világos válasz, amit a napokban, talán két napja a bizottság elnök asszonya nyíltan is megismételt. Tehát ők azt állítják, hogy ezt a háborút a fronton meg fogják nyerni. Tehát az Európai Unió arra teszi föl a lapjait, hogy Ukrajna ezt a háborút Oroszországgal szemben a frontvonalon megnyeri. És Európa ehhez a győztes ukrán háborúhoz ad pénzügyi támogatást. És miután egy győztes háború után a vesztes mindig jóvátételt fizet meg még hadisarcot is, az ő érvelésük nagyon egyszerű: legyőzik a frontvonalon az ukrán hadsereggel az oroszokat, az oroszok jóvátételt fognak fizetni, és mindenki visszakapja a pénzét. Az európaiak az Ukrajnának adott pénzeket majd Oroszországtól kapják meg, Ukrajna újjáépítését meg a kárt okozó oroszok ki fogják fizetni. Ez az ő hipotézisük, ez a föltételezésük, és erre a föltételezésre szórják vagy küldik, füstölik el százmilliárdjával az európai adófizetők pénzét egy olyan helyzetben, amikor Európának nincsen pénze. Tehát az európai gazdaságból ezek az összegek hiányoznak. De ők azt állítják, hogy nem elköltik ezt a pénzt, mert ez a pénz vissza fog majd jönni. Na, most én még olyan emberrel nem találkoztam, komolyan vehető szakértővel, aki azt állítaná, hogy az oroszokat meg lehet verni a fronton, olyan mértékig ráadásul, hogy jóvátétel fizetésére legyenek kötelezve. Ez a gyermekmesék határán is túl van. Tehát egy olyan történettel etetik a nyugat-európai polgárokat, és tartják féken a nyugat-európai emberek elégedetlenségét vagy a józan észre alapozva föltett kérdéseit, ami nyilvánvalóan nem igaz. Hogy ezt meddig lehet csinálni, ezt én is álmélkodva figyelem. Hogy Magyarországon én egy hétig nem tudnám tartani ezt a pozíciót, és mindenki kinevetne, komolytalannak minősítene, átverésnek minősítené, az bizonyos. De hogy ezt Nyugat-Európában lehet-e és meddig csinálni, erre nem tudok válaszolni. Amíg a nép ott föl nem lázad, úgy, mint ahogy Magyarországon föllázadna egy hét alatt egy ilyen helyzetben, addig ezt folytatni fogják.

Na, most a kormány készített egy jelentést, hogy ez mennyibe kerülne Magyarországnak, vagy milyen terheket róna Magyarországra, hogyha ebben a finanszírozásban részt kellene venni. Arra jutottak, hogy különféle megszorításokat várna el Brüsszel azért, hogy ezt a pénzt előteremtsék. Hivatalos uniós terv ugyanakkor egyelőre nincs. Miért gondolják, hogy ezeket elvárná Brüsszel azért, hogy ez a pénz meglegyen?

Van, természetesen van hivatalos uniós terv is. Tehát az unió azt mondja, hogy két forrásból tud pénzt adni Ukrajnának. Az egyik, hogy a tagállamok, az Európai Unió tagállamai több pénzt juttatnak az Európai Unióba vagy Brüsszelbe, és Brüsszel a tagállamoktól kapott több pénzt fogja elküldeni Ukrajnába. A másik, hogyha ez nem elegendő, akkor hitelt vesznek föl. De első lépésként kipréselnek és kitaposnak mindenkiből mindent. Arra azért emlékeztetnék mindenkit, hogy ma a magyarországi rezsiárakhoz képest Nyugat-Európában háromszor-négyszer akkora árat fizetnek, mondjuk, egy ilyen hideg tél során. Most magasak lesznek a rezsiszámlák Magyarországon, de képzeljék el, szorozzák meg hárommal. És ha Nyugat-Európában élnénk, és nem lenne a magyar rezsivédelmi rendszer, akkor az, amit ők fizetnek, az háromszor-négyszer lenne magasabb számla. Tehát én azt akarom mondani, hogy kitapossák az emberekből a pénzt Nyugaton. És azt látják, hogy Magyarország erre nem hajlandó. És ezért velünk szemben van egy követeléslista. Ezek különböző európai dokumentumokban leírt, tehát amiről most beszélek, az nem „mondták a tanácsülésen,” meg „hallottuk,” hát le van írva, mind dokumentált! Le van írva, hogy mit várnak Magyarországtól. Számos dolgot várnak. Például a multiadókat szüntessük meg, a bankadót szüntessük meg. A 14. havi nyugdíjról még nem mondanak semmit, most vezettük be, a 13.-at is el akarják töröltetni velünk. A családvédelmi rendszer átalakítását, az otthonteremtési rendszer átalakítását követelik. Szóval nyilvánvalóan Magyarországból is ki akarják préselni azt a pénzt, amit a többi országból már kipréseltek. Tehát Magyarország ma egy megkülönböztetett helyzetben van, egy kedvező helyzetben van, mert az elmúlt évek során az ilyen „fizessenek többet a magyarok,” meg „ne csináljanak olyasmit, ami nem tetszik Brüsszelnek” ügyekben én mindig ellenálltam. Megvétóztam, megtagadtam, ha kellett, föllázadtunk, mint a migrációban. Ezért mi nem engedjük, hogy Brüsszel bennünket pumpoljon. A többieket pumpolja eléggé, ott persze biztos annak is van egy határa, ők is vívják a maguk mérkőzéseit, de azok nem nyilvánosak, és talán máshol van a tűréshatáruk, mint a magyaroknak, mert mi ebben nem veszünk részt, tehát nem hajtjuk végre ezeket az intézkedéseket. Tehát van egy nagy listánk, ezt közzétettük, ugye, különböző dokumentumokban szerepelnek ezek az elvárások Magyarországgal szemben, ezeket összegyűjtöttük, egy jelentést készítettünk belőle, és ezt nyilvánosságra hoztuk. Tehát ma, ha valaki első kézből akar tájékozódni arról, hogy milyen pénzügyi követelései vannak Brüsszelnek Magyarországgal szemben, például olyan ügyekben, amelyekben semmilyen hatásköre sincsen, például az elsőotthon-teremtési rendszerünket is kritizálják, tehát mit várnak el, azt el tudja olvasni. Tehát ma minden magyar ember, akiben van érdeklődés, és van erre ideje, el tud olvasni egy hivatalos jelentést arról, hogy Brüsszel ma milyen jó dolgokat, amik Magyarországon mind jó dolognak minősülnek, hogyan akarja elvenni vagy megváltoztatni. Ez könnyít rajtam, vagy segít nekem, mert nekem nem kell ezt állandóan, mindig elmagyaráznom, most már csak ráutalok azokra a linkekre, ahol el lehet érni azokat, és azt kérem az emberektől, hogy a saját szemükkel győződjenek meg a valóságról. Most a kormány azt gondolja, hogy most, hogy már ezeket összegyűjtöttük, és a játszma egyre élesedik, mert, ugye, pénz nincs, tehát egyre nehezebb újabb és újabb pénzösszegeket Brüsszelnek előállítania, ideje, hogy a magyar választókat erről a kérdésről megfaggassuk. Ugye, Magyarország az egyetlen olyan ország, amely a stratégiailag fontos kérdésekről mindig megkérdezi az embereket: rezsicsökkentés, migráció, gender, Ukrajna uniós tagsága. És most itt van ez is. Ezt egy nemzeti petíció formájában tárjuk a közvélemény elé, mindenki meg fogja ezt kapni, és lehetőséget kap arra, hogy nemet mondjon erre, és azt mondja a kormánnyal együtt, hogy mi nem fizetünk, ránk ne számítsatok, mi nem fizetünk. Ezeket a magyar jóléti intézkedéseket nem fogjuk megváltoztatni. Ezeket a családtámogatási és otthonteremtési intézkedéseket, nyugdíjasokat védő intézkedéseinket nem fogjuk megváltoztatni.

Ezt a dilemmát jelölte meg egyébként Ön és több kormánytag is az elmúlt hetekben a választás egyik tétjeként is, ugyanakkor az ellenzék vezetője többször világossá tette, hogy Magyarországnak szerinte ki kell maradnia a háborúból, nem támogatják Ukrajna uniós csatlakozását. Tehát azt is mondhatnánk, hogy megvalósult egy békepárti egység a magyar politikában. Miért gondolják mégis azt, hogy ez az egyik legfőbb tétje a választásnak?

Mi nem gondoljuk, hogy itt egység lenne, hiszen teljes ellentétben van az ellenzék – amit most nevezzünk Tiszának és DK-nak – és a Fidesz–KDNP pozíciója. Tehát az ukránokat a Tisza és a DK teljes mellszélességgel támogatja. Tehát ők ukránpárti politikai erők. Ahova tartoznak, az Európai Szocialisták és az Európai Néppárt az Európai Parlamentben folyamatosan támogatja Ukrajnát. Ők ezeket mindig megszavazták. A Tisza odáig is elment, hogy csinált Magyarországon erről szavazást. Tehát volt egy nyilvánosság szeme előtt lezajlott szavazás arról, hogy támogatják-e Ukrajna tagságát azok, akik a Tiszával szimpatizálnak. Ötven-valahány százalék támogatta! Tehát a másik oldalon, tehát a magyar politikai élet baloldalán, ahol a Tisza és a DK foglal helyet, egy Brüsszel-párti és ukránpárti politikai erő helyezkedik el. A másik oldalon, ahol mi vagyunk, ez a Fidesz és a KDNP, ez pedig egy magyarbarát és Brüsszel követeléseinek ellentartó, annak ellentmondó, azzal szemben lázadó politikai erő van. Ez a magyar valóság. Ebből lehet választani. És miután a háborúba egyre jobban belesodródik Európa, csak a legutóbbi hetekben már arról írtak alá megállapodást jelentős európai uniós országok, hogy katonákat fognak küldeni, és fognak állomásoztatni majd a jövőben Ukrajna területén, az nyilvánvaló, hogy ez a nyomás nőni fog, minden európai országot bele akarnak húzni a háborúba. Mert miért csak francia és angol katona menjen oda, és haljon meg, mikor itt van 27 európai uniós tagállam?! Tehát a dolog úgy fest, hogy az a nyomás, hogy magyar fiatalok katonaként menjenek Ukrajnába, nőni fog. És jogos az a félelem, hogy az ukránpárti erők, a DK, a Tisza, mint minden nyomásnak, ennek is engedni fog. És előbb-utóbb, ha Brüsszel-párti kormány van Magyarországon, a fiatalokat elküldik Ukrajnába. Ez egy reális veszély, és ezt mindenképpen meg kell akadályozni. Ezért mi nem akarunk se magyar fiatalt, se fegyvert, se pénzt küldeni Ukrajnába, nem akarunk belebonyolódni ebbe a háborúba, és nem akarjuk engedni, hogy ez a háború beszippantson bennünket. Tehát szerintem itt nemhogy nemzeti egyetértés nincsen, ez a magyarság jövője szempontjából a legélesebb vitakérdés, a háborúhoz való viszony, amit az unió folytatni akar, sőt meg akar nyerni, és az ennek pénzügyi következményéért való helytállás. Ez a legnagyobb tétje. Az európai gazdaságból is hiányoznak ezek a milliárdok, hát hogyne hiányoznának a magyar gazdaságból?! És azt is meg kell mondanom, hogy nagyon élesen kellett fölvetnem a legutóbbi brüsszeli tanácsülésen, hogy jó, most két évre, igaz, Magyarország, a csehek és Szlovákia nélkül 90 milliárdnyi hitelt küldünk Ukrajnába, de minden megbízható számítás szerint tudnunk kell, hogy évente 400 ezer ember hal meg, sebesül meg, vagy válik hadirokkanttá a két oldalt összeadva. Négyszázezer! Tehát most nem 90 milliárdot küldünk, hanem finanszírozzuk 800 ezer ember halálát és hadirokkanttá válását, és úgy, hogy közben nyilvánvaló, hogy volna lehetőség a háború megnyerése helyett, amit az uniósok gondolnak, áttérni egy békepolitikára és tárgyalással lezárni. Tehát nem 90 milliárdot kéne odaküldenünk, és nem 800 ezer halottat előállítani, hanem azonnali tárgyalásokat direktben folytatni, illetve az amerikaiakat támogatni a béketárgyalásokon, hogy a háborút zárjuk le tárgyalással. Tehát a kulcskérdés, amin függ Európa jövője, hogy vajon sikerül-e és milyen mértékig még inkább beletolni az európai vezetőknek Európát ebbe a háborúba, és mennyien vagyunk azok, akik ebből ki tudnak maradni. Ha egyedül leszünk is, nekünk ki kell maradni. Kora reggel van, ilyenkor a történelmi kérdések talán éhgyomorra nehéznek tűnnek, de valójában azt az ismert dilemmát kell Magyarországnak megválaszolnia, hogyha Európa háborúba megy, akkor Magyarország, aminek akkora a mérete, amekkora, akkora az ereje, amekkora, és olyan hatalmas nyomást tudnak helyezni rá, mint helyeztek a XX. században többször is, tehát most sikerül-e kimaradni a háborúból? Lesz-e olyan vezetése Magyarországnak, lesz-e olyan nemzeti egység, lesz-e egy olyan közös elhatározás, hogy márpedig ebből a háborúból kimaradunk? Nem tudtunk kimaradni se az első világháborúból, se a második világháborúból, azok mind európai háborúkként kezdődtek. Tehát a világháború kifejezés, ami nagyon távolinak is tűnhet, nincs olyan távol, mert minden világháború európai háborúként kezdődött, az európai háborúk pedig lokális háborúként kezdődtek, mondjuk, az első világháború balkáni háborúként indult, és abból lett egy európai háború. És nem is tudtuk kívül tartani Magyarországot. Ugyanez volt a második világháborúban. A nagy dilemma, hogy van-e Magyarországnak olyan képessége, cselekvőképessége, ereje, hogy kívül tartsa magát az óriási nemzetközi nyomás ellenére is egy háborún. Ez a következő néhány év legfontosabb kérdése.

Mi kell ahhoz, hogy meglegyen ez a képesség, mert azért, hogyha csak az elmúlt napokat nézzük, hirtelen lett nagyon sok forró pontja a világnak Ukrajnán kívül. Tehát Venezuela, Irán, Grönland, napok alatt éleződött a feszültség. Egy ilyen hirtelen változó világban mi kell ahhoz, hogy meg tudjuk tenni ezt, és kimaradjunk?

Nekünk nem hirtelen változó. Tehát lehet, hogy az újságolvasóknak az, és az igen tisztelt műsorvezetőknek is az, meg talán néhány nyugati politikusnak is az, de én 2010 óta hirdetem, hogy itt egy új világ jön. Tehát ne higgyük azt, hogy az, amiben vagyunk – mondtuk 2010-12-13-ban –, hogy az a világ fog folytatódni. Olyan jelek vannak a horizonton, hogy annak, amit liberális világrendnek hívunk, vége lesz. Tehát lehet látni a jeleket, hogy az be fog fejeződni, és helyette valami más jön. Most már kiderült, hogy ami jön helyette, az a nemzetek korszaka lesz. És ezt, most függetlenül az Egyesült Államok, az Amerikai Egyesült Államok elnökének személyétől, nemcsak annak a változásából lehetett ezt kiolvasni, hanem már korábban lehetett tudni, hogy recseg-ropog az egész, átalakulás lesz. És mi ezért már 2010 után, emlékeznek talán, keleti nyitás volt, sok minden, oroszokkal való stratégiai kapcsolat kiépítése, tehát mi elkezdtük azokkal az országokkal és nagyhatalmakkal is kiépíteni a kétoldalú viszonyokat, tucatjával kötöttem a szerződéseket kereskedelemről, biztonságról, beruházásokról a nemzetközi intézményeken kívül. Tehát én nem vártam arra, hogy majd az Európai Unió csinál valamit, és abból majd lesz valami jó Magyarországon, ezt egyébként sem hiszem, a várakozás egyébként sem jó stratégia, meg hogy majd a NATO-n belül elintéződnek a dolgok, hanem mi kötöttünk kétoldalú megállapodásokat, mert a jövő, a nemzetek korszaka alapvetően kétoldalú megállapodásokra fog épülni. Lásd orosz–magyar megállapodás, amerikai–magyar megállapodás, török– vagy türk világ–magyar megállapodás. Ezeket mi megcsináltuk. Tehát bennünket ez nem ér váratlanul. Az, ami most itt a világban forrong és alakul, magmaszerűen alakul, ezt mi előre jeleztük, és mi fölkészültünk rá. Azt nem állítom, hogy ne történhetnének meglepetések, mert azt, hogy a venezuelai beavatkozás megtörténik, előre – a tenyérjósokon kívül – senki se tudta volna megmondani, de nem lep meg bennünket. Van egy logikánk, egy eljárásrendünk, ahogyan kezeljük ezeket a kérdéseket, és kellő időben tudunk rájuk választ adni.

Elfogyott az időnk, de még egy kérdést azért vitassunk meg mindenképpen, mert arról is sokat beszéltünk az elmúlt évben is, hogy a bizonytalan nemzetközi környezet hogyan hat a gazdaságra. És Magyarországon rengeteg támogatási program elindult idén év elején. Édesanyák szja-mentessége, családi adókedvezmény-növelés, nyugdíjemelés, béremelések. Máshol viszont kivárást látunk gazdasági szempontból is ebben a helyzetben. Miért érezte indokoltnak a kormány, hogy mégis elindítsa ezeket a programokat?

Mert elgondoltuk, hogy milyen is lesz a 2026-os év. És a 2026-os év a magyarok számára egyszerre lesz a veszélyek éve, és egyszerre lesz a lehetőségek éve. A veszélyeknek a valószínűségét csökkenteni kell, a lehetőséget meg ki kell használni, ez nem tűnik olyan bonyolultnak. Persze az áprilisi választás sorsdöntő ebből a szempontból, mi ezért is mondjuk, hogy a 2026-os választás legyen a biztos választás, mert ha biztos választást hozunk, vagyis a kormány megőrzi a folytonosságát és a cselekvőképességét, akkor a veszélyeket el tudjuk hárítani, a lehetőségeket ki tudjuk használni. Ha átállunk a brüsszeli útra, tehát ha a Brüsszel-párti erők győznek, és a brüsszeli útra lépünk, az a veszélyeket föl fogja erősíteni, és rengeteg kárt fog okozni Magyarországnak. A brüsszeli út a hadigazdaság, Brüsszelben hadigazdaságot építenek. A másik, hogy maradunk a magyar úton, és akkor meg tudjuk ragadni a lehetőségeket. Akkor nemcsak veszély lesz, hanem lehetőség is. És ezt most mutatjuk. A 2026-os évben indul egy 11 százalékos minimálbér-emelés. Édesanyák szja-mentessége. A 3 százalékos otthonteremtési hitel dübörög, azt folytatni akarjuk. Elindítjuk a 14. havi nyugdíj bevezetését az időseknek. Adócsökkentést csináltunk a kis- és középvállalkozóknak. Ennek az évnek a végén, képzelje azt el, hogy ennek az évnek a végén, 2026 végén a pedagógusok átlagkeresete 900 ezer forint fölé fog menni. És közben három-négy másik területen is, a közigazgatásban, a szociális szférában, a kulturális szférában 15 százalékos béremelések vannak, és korábbi béremelési programok is futnak: igazságszolgáltatás, vízügy és így tovább. Tehát azt akarom jelezni ezzel, hogy van egy út, amin halad Magyarország, és most, 2026. január elején az emberek láthatják ezeket az intézkedéseket, februárban legkésőbb érezni is fogják, hogy ennek az útnak a folytatása a mi ajánlatunk. Ne a brüsszeli útra lépjünk, ne a hadigazdaság útjára, maradjunk a magyar úton és a békegazdaság útján. És az ellenfeleink, akik meg Brüsszel felé akarnak vinni bennünket, azok meg győzzék meg az embereket arról, hogy inkább a brüsszeli útra kéne lépni háborústól meg hadigazdaságostól. Ha túl vagyunk ezen a döntésen áprilisban, akkor azt gondolom, és egy biztos választáson vagyunk túl, abban az esetben Magyarország ki tudja használni 2026-ban azokat a lehetőségeket, amelyeket most fölvillantott, és kinyitott az a sok döntés, ami január 1-jével lépett életbe.

Ukrajna uniós támogatásáról, a magyar gazdaság helyzetéről és a választások tétjéről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.