Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Két év alatt 135 milliárd eurót, vagyis nagyjából 54 ezer milliárd forintot kér plusz forrásként a tagállamoktól Ukrajna finanszírozására Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság elnöke erről egy héten írt levélben tájékoztatta a tagállamok vezetőit. Hogy mi a magyar válasz, azt is megkérdezem Orbán Viktor miniszterelnöktől. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Válaszolt már von der Leyen levelére?

Megírtam, de az európai ügyekkel foglalkozó miniszterünk, Bóka János professzor úr, ha szabad így fogalmaznom, ennek a tudománynak, ennek a nehéz tudománynak avatott szakembere ő, még Amerikában volt a héten, és addig nem akarom elküldeni, amíg nemcsak telefonon, hanem személyesen is, mondatról mondatra, szóról szóra nem egyeztettem vele. De megvagyok, és azt kell mondanom, hogy jó kis levél lett ez, tehát sikerült összeszedni a gondolataimat, és az elnök asszony pénzkérő levelére nemcsak egy konkrét elutasítást, hanem annak egy világos stratégiai megokolását és javaslatokat is tartalmaz a levelem.

Milyen javaslatok vannak benne, vagy milyen okokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy ezt elutasította?

A javaslatom lényege az, és ezt a tegnap késő esti hírek megerősítették, hogy vissza kell fordulni abból az utcából, ami zsákutcának bizonyult az európai politikában. Ma ott tartunk, hogy nem az az elsődleges probléma az én fejemben már, hogy van egy ukrán–orosz háború, ami persze mindennek a gyökere, hanem az igazi nagy baj, hogy az európaiak eldöntötték, hogy ők háborúba mennek. Tehát ma már nemcsak arról van szó, hogy kellene találnunk egy megoldást, hogy minél hamarabb lezárjuk az orosz–ukrán háborút tűzszünettel vagy békével, hanem azt is meg kellene akadályoznunk, hogy az európaiak belemeneteljenek ebbe a háborúba. Olyan döntéseket hoztak és hoznak folyamatosan, amelyek egy háborús gazdaság fölépítéséről szólnak, amely Oroszország Ukrajnán keresztüli katonai legyőzéséről szól, hosszú távú háborús tervekről szól, egy olyan fegyverkezési programról, amelyre a gatyánk is rá fog menni, tehát egész Európa tudott módon, tehát most nemcsak beletántorog, hanem jó néhány erős vezető mondataiból és tanácskozásokon, ahol személyesen is ott lehettem, kifejtett véleményéből nyilvánvalóan következő módon ők háborúba akarnak menni. És egy amerikai békejavaslat vagy egy orosz–ukrán háborút lezáró tűzszünet vagy béke immáron nemcsak az orosz–ukrán fronton elpusztított vagy elpusztuló életek megmentéséről szól, már nemcsak arról szól, hogy ne folytassuk feleslegesen a pénz elégetését egy megnyerhetetlen háborúban, hanem az európaiakat is tartsuk vissza a háborús szándékaiktól.

Igen, egyébként érdekes, hogy most kiszivárgott, vagy egyre több helyen olvasni már arról a béketervről, amelyet most ismét letett az amerikai fél az asztalra, és Nyugat-Európa nagyon elutasító volt ezzel kapcsolatban, az ukránok viszont mutattak nyitottságot arra, Zelenszkij elnök azt mondta, hogy tárgyalni szeretne erről Donald Trumppal. Tehát meddig tudja Európa korlátozni vagy megakadályozni a béketörekvéseket?

Ha megengedi, visszamennék az előző kérdésre, mert azt nem zártuk le, mert ott a bizottság elnök asszonya, Ursula asszony pénzt kér. Össze akar kalapozni 135 milliárd eurót. És a levelemben is azt írom le világosan, hogy a magyarok pénze a magyaroké. Ácsi! És mi nem vagyunk hajlandóak arra, hogy a magyar költségvetésből komoly összegeket kivegyünk, mondjuk, a családtámogatás rovására vagy a nyugdíjrendszer rovására vagy a vállalkozások támogatásának rovására, és ezt a pénzt átadjuk Brüsszelnek, aki aztán majd elküldi Ukrajnába, ahol most a héten napvilágot látott korrupciós ügyek miatt nem is tudjuk pontosan, mi történik ezekkel az összegekkel. A másik javaslata az elnök asszonynak az, hogyha nem adtok pénzt a saját költségvetésetekből, akkor vegyünk föl közösen hitelt. Ami azt jelenti, akkor nem a mostani költségvetésből kell kivenni nagyobb összeget, hanem majd az unokáink költségvetéséből is minden évben ki kell venni egy összeget, amit most el akarnak égetni a fronton. És a harmadik javaslata pedig ennek a bizonyos lefoglalt orosz valutatartaléknak a fölhasználása háborús célokra, ami pedig abszurd. Tehát az az egész világgazdasági rendszert, a devizatartalékok kezelésének nemzetközi rendszerét vagy annak európai lábát mindenképpen megroggyantaná, ezért szintén nem tudjuk támogatni. Tehát így áll a dolog. Na, most ebben a közegben, ugye, ez a levél, ez maga is ennek a „háborúba megyünk mi, európaiak” című szándéknak a leírt, pénzügyi változata, most ebbe a közegbe csapott be tegnap késő este az a hír hivatalosan is, mert tudtuk, hogy zajlanak tárgyalások, mert ott, Miamiban láttuk az utcán közlekedni a gyanús orosz és ukrán személygépjárműveket, zárójel bezárva, természetesen vicceltem, nincs a magyar titkosszolgálatnak kirendeltsége Miamiban, de mindenki tudta, hogy ott azért valami történik, és most hivatalosan is megerősítették, hogy létezik egy amerikai 28 pontos béketerv, amit az amerikaiak átadtak, az ukránok pedig hivatalosan is átvettek. És ez a béketerv olyan javaslatokat tartalmaz, amelyekről előzetesen az oroszok és az amerikaiak már tárgyaltak egymással. Most itt vagyunk, azt hiszem, hogy egy döntő pillanatban, a következő két-három hét döntő, hiszen megszületnek az első hivatalos reakciók erre a 28 pontos javaslatra, és elkezd valami kibontakozni, közeledik a budapesti békecsúcs.

Akkor ezzel is közelebb lehetünk a budapesti békecsúcshoz.

Ez a javaslat, azzal, hogy napvilágra került, hivatalosan is elismerték, ez már a budapesti békecsúcshoz vezető következő rendkívül fontos lépés.

Na, igen, de közben Brüsszelben valóban egyrészt elutasítják ezt a tervet, mert azt mondják, hogy ez egy igazságtalan békéhez vezetne, másrészt valóban ezt a pénzt kéri továbbra is Ursula von der Leyen. Egyébként ez nagyjából olyan, mintha 5,5 millió forintot szétosztanának minden magyar között, úgy kell elképzelni ennek a pénznek a nagyságrendjét.

Jó ötlet! Kár, hogy ilyen balek nincs a világon, aki ideadná nekünk a pénzt, viszont bennünket olyan baleknak néznek, aki majd ezt odaadja.

Na, igen, de közben egyre több részlet derül ki arról a korrupciós botrányról, ami Ukrajnát megrázza, és amire Ön is utalt. Mekkora kockázat így egyáltalán Ukrajnának pénzt adni, bármekkora összeget?

Két dolgot tudtunk meg az ukrán háborús maffia működéséről ennek a korrupciós botránynak a kapcsán. Az egyik, hogy nagy összegek tűnnek el, és nem oda jutnak, ahova egyébként az európaiak meg az amerikaiak küldték. A másik viszont, hogy nincs Európának olyan ellenőrzése, miközben önti a pénzt, nincs olyan ellenőrzési rendszere, mechanizmusa, amellyel nyomon követhetné, hogy hova kerülnek a pénzek. Tehát normális esetben, ha pénzt adok, akkor rögzítem az erről szóló megállapodásban, hogy milyen csatornákon keresztül hova fog eljutni az összeg, és nekem, mint adományozónak mely pontokon van módom ellenőrizni, hogy valóban a megegyezés szerint költötték-e el az összeget. De úgy látszik, hogy ilyen mechanizmus nincs. Sőt, nem is akarjuk, hogy legyen. Tegnap késő éjszaka még Szijjártó Péterrel tudtam beszélni, aki most Brüsszelben van, és a külügyminiszterek úgynevezett általános ügyek tanácsának ülésén vett részt, és beszámolt a külügyminiszterek közötti vitáról, ahol mi javasoltuk, hogyha nincs ilyen mechanizmus vagy ellenőrzési rend, akkor azt hozzuk létre. Esetleg függesszük föl addig az oda küldött pénzeket, amíg nem tisztázzuk, hogy nyomon tudjuk-e követni, hogy hogy költik el. De ezt lesöpörték az asztalról. Tehát az európaiak nemcsak nem rendelkeznek egy ilyen ellenőrzési rendszerrel, nem is akarnak ilyet fölépíteni, számolatlanul, ellenőrzés nélkül öntik a pénzt Ukrajnába.

Sőt, ugye, azt is mondták, az is elhangzott tegnap a külügyminiszterek tanácsában, hogy a korrupciós botrány egy újabb érv Ukrajna uniós tagsága mellett, merthogy akkor, ha uniós tagok lennének, elkerülhetőek lennének az ilyen botrányok. Önt meggyőzte ez az érvelés?

Itt lefagyok. Én már sok mindent hallottam, és mégiscsak a magyar miniszterelnök legyen elég vagány és naprakész, és azonnal mindenre reagáljon, de ez egy olyan érv, ami még engem is megdöbbent. Tehát ha jól értem, hogyha te nem tudsz működtetni szabályosan működő pénzügyi rendszereket, akkor fölveszünk téged egy közös pénzügyi rendszerbe, mert ha annak része vagy, akkor majd nem fogsz tudni csalni. Tehát erre mondták a nyugat-balkániak már a háború kitörésekor, hogy jól értik-e, hogy a Nyugat-Balkán, Szerbia és a többi ország évtized vagy másfél évtized óta nem jut előre az uniós tagságban, Ukrajna, akiről szó sem volt, hogy uniós tag lesz, a háború okán hirtelen eléjük ugrott, és az első számú jelölt. És mondják, hogy jól értik-e, hogyha egy háborút esetleg összehoznának, akkor az ő csatlakozási tárgyalásaik is fölgyorsulnának, és ugyanez a logika, ha esetleg még kis korrupciót is összehoznának, akkor tudnának egy érvet adni az uniónak, hogy miért kell őket gyorsabban fölvenni. Az egész annyira beteg és abszurd, hogy az ember nem talál rá szavakat. Az uniós tagságnak az az előföltétele, hogy te egy bizonyos minőséget teljesíts. Tehát az Európai Unió minden hibájával együtt is az egyik legnagyszerűbb gondolata az elmúlt száz évnek: legyen együttműködés az európai országok között. De ez egy minőségi együttműködés legyen, csak azok vegyenek benne részt, akik magas minőségen képesek teljesíteni a kormányzatuk és a gazdaságuk működtetését. Ennek van néhány mutatószáma. Ha azt eléred, akkor komolyan vesszük a jelentkezésedet. Ha nem, nem kerülhetsz be. Olyan még sose volt, hogy valaki azzal érveljen az uniós tagságról, hogy abszolút alkalmatlan vagyok, semmilyen feltételnek nem felelek meg, például korrupciós rendszerek működnek az országban, de ha fölvesznek, megjavulok. Hát ilyen még sosem volt! Az egész, mondom, annyira villámcsapásszerű, váratlan érvelés az én 35 éves diplomáciai ismereteimben, hogy egész egyszerűen elakad az ember szava, illetve mindig meggyőződik, hogy szép szakma a mienk, mert ami abszurdnak tűnik ma, az holnap egy komoly tárgyaláson érvként jöhet elő, tehát ez egy rendkívül innovatív szakma. De hogyha a viccet félretesszük, azt kell mondanunk, hogy ez az érvelés jól mutatja a kétségbeesést. Tehát teljesen nyilvánvaló ebből a nyakatekert érvelésből, hogy Ukrajna nincs és belátható időn belül nem is lesz abban az állapotban, belső működésének minőségét tekintve, hogy szóba jöhessen, mint európai uniós tagállam. Arról nem beszélve, hogy a háború miatt meg eleve szóba se jöhet, mert ha most Ukrajna tagja lenne az Európai Uniónak, akkor ma az Európai Unió állna háborúban Oroszországgal, beleértve bennünket, magyarokat is. Ma azért nem vagyunk háborúban az oroszokkal, mert Ukrajna nem tagja az Európai Uniónak. Ha az lenne, háborúban állnánk. Miért vennénk föl?

Na, most, hogyha összegezzük az eddigieket, akkor Brüsszel továbbra is Ukrajna támogatásában látja a helyzet megoldását, pénzt kér von der Leyen, Magyarország viszont nem ad pénzt. Hogyan tud Magyarország kimaradni ebből a közös támogatásból?

Állja a sarat. Legény van a gáton, tehát ellen kell állni. Két nagy ügyben van, két kiemelkedően nagy ügyben van több apró mellett jelentős magyar ellenállás ma az európai politikában. Az egyik a háború, a másik a migráció. A migráció egy régebbi ügy, a háború egy újabb ügy. Most, amikor arra a kérdésre keresem a választ, hogy hogy’ lehet kimaradni a háborús nyomásból vagy a háborús részvételből, akkor arra azt a választ adom, hogy pontosan úgy kell csinálni, mert a politika tapasztalati műfaj, ahogyan kimaradtunk a migrációból is. Tehát ha sikerült Magyarországnak kimaradni abból az őrületes hibából, amit Európa többi országa elkövetett, hogy beengedte a migránsokat, és átalakította magát egy bevándorlótársadalom-rendszerré, ha abból ki tudtunk maradni, na, ugyanez a fifika, képesség, erő kell ahhoz is, hogy kimaradjunk a háborúból. A tapasztalata a migrációs csatából történő kimaradásunknak az, hogy az erőteljes népi akaratra történt. Tehát ha csak arra számítanának a magyarok, hogy majd elmegy oda a miniszterelnök meg a külügyminiszter, esetleg az európai ügyekkel foglalkozó miniszter, és ügyesen, ravaszul vagy hősiesen harcolva kívül tartja Magyarországot a háborún, amit a magyar nép érdeklődve figyel, akkor nagy hibát követne el a mélyen tisztelt magyar nép, mert csak az ország vezetői egyedül ezt nem tudják elérni. Ha nincs az ország mindenkori vezetése mögött egy nagyon erős népi egység, béke melletti elkötelezettség, egy háborúellenes országos akarat, akkor a vezetők nem tudják kívül tartani az országot a háborúból, csak ha ez van. Most szerintem ez van a magyar emberek lelkében, szívében, történelmi tapasztalatában, ösztönrendszerében, zsigereinkben, mi mind háborúellenesek és békepártiak vagyunk, de ezt ki kell fejezni, mint ahogy a migrációnál is ezt megtettük. Ezért fontos a most zajló aláírásgyűjtés meg a nemzeti konzultáció, amelyek végül is ugyanabba az irányba mutatnak, arról szólnak, hogy a magyarok pénze a magyaroké, és Magyarország nem akar háborúba menni. Se katonákat nem akar küldeni, se fegyvereket, se a pénzét nem akarja ott elégetni. Tehát ez a nagy, egységes nemzeti kiállás segíti a vezetőinket abban, hogy Brüsszelben, a diplomáciai tárgyalóasztalnál kívül tudjanak maradni, kívül tudják tartani Magyarországot a háborúból.

Politikai szinten is megvan ez a konszenzus itthon, vagy ezt a harcot meg kell vívni Brüsszel mellett Budapesten is?

Ez egy nagy csata Brüsszellel, amelyben a magyar ellenzék Brüsszel oldalán áll, a DK is meg a Tisza is. Tehát azt nem tudom, a magyarok tudják-e, talán igen, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy a magyar kormány elmegy Brüsszelbe, és szembetalálja magát a többi európai országgal. Elmegy Brüsszelbe, és a háborúpártiak oldalán szembetalálja magát a DK-val meg a Tiszával, akik az Európai Parlamentben háborúpárti álláspontot, ukránbarát álláspontot képviselnek. Ugye, ebből a DK régi történet. Azt tudjuk, hogyha baloldali kormány van Magyarországon, akkor valójában Brüsszel kormányoz, nem pedig a megválasztott baloldaliak. De ugyanez van a Tiszánál is. Tehát az teljesen nyilvánvaló, a brüsszeli eseményekből könnyen kiolvasható, hogy a Tiszának két dologra van megbízása. Brüsszelben hozták létre ezt a pártot, onnan is finanszírozzák, onnan tartják életben. Két megbízása van ennek a pártnak, ez pedig az, hogy törje meg a magyarok ellenállását a háború ügyében, és törje meg a magyarok ellenállását a migráció ügyében. Ezért itthon nincs konszenzus, és Brüsszelben magyarok ellen is vagy magukat magyarnak valló vagy magyarként definiáló, amihez joguk van, nem vitatom el, definiáló magyar szereplőkkel is szembetaláljuk magunkat.

Részben maradjunk Brüsszelnél, de gazdasági kérdésekre evezzünk át, mert, ugye, itthon a héten egy 11 pontos, kisvállalkozásokat segítő gazdasági akciótervet is bejelentettek, és Ön azt mondta, hogy a brüsszeli háborús gazdaságpolitika helyett egy nemzeti magyar gazdaságpolitikát építenek. Egy ilyen összefonódott gazdaságban, mint az európai, mennyire lehet függetlenedni attól, ami ott történik, és mennyire lehet független gazdaságpolitikát építeni?

Ez is egy olyan, a magyarok létérdekeiért folytatott küzdelem, amelyben már benne állok kötésig vagy tíz-egynéhány éve. Ez talán kevésbé nyilvánvaló a magyarok számára, mert a háború azért mégiscsak egy látványosan, magát látványosan megmutató konfliktus. A migráció meg még inkább, mert van egy élményük, hogy hogyan zuhantak vagy masíroztak itt keresztül rajtunk 2015-ben néhány százezren. Tehát mind a két konfliktusunk, mind a két ügy, amiben ki kell állni az érdekeink mellett, a háború és a migráció látványos, és időben aránylag korlátozott. A gazdaság más természetű dolog, az egy más természetű aknamező. Ott tulajdonképpen a színfalak mögötti egyezkedések, birkózások, szkanderezések a mindennapi élet részét képezik, egy európai uniós kicsi szabály is másképpen érint egy dán, egy ír, egy német meg egy magyar vállalkozást, még ha ugyanabban a szektorban is vannak, és ezeket az érdekeket össze kell hangolni. Ezért a mindenkori magyar gazdasági külképviseletnek a legkiválóbb koponyákból kell állnia, rengeteget kell dolgoznia, naprakésznek kell lennie, és rafináltnak is kell lennie, hogy a végén úgy terelje, alakítsa a dolgokat, akár nyílt konfliktus vállalása nélkül is, hogy a végső megállapodásban ott legyenek a magyar érdekek. Ez az alaphelyzet, amiből meg kell válaszolnunk az Ön kérdését, hogy egy ilyen rendszerben lehetséges-e az unió általános gazdasági irányvonalától eltérő, sikeres nemzeti gazdaságpolitikát folytatni? Jelentem, lehetséges, ezt csináljuk 2010 óta. Ha valaki megnézi a magyar gazdaságnak a mélyszerkezetét, tehát nemcsak azt, hogy magántulajdon vagy tőkealapú gazdasági működés, magángazdaság, és így tovább, piaci szabályozó rendszerek, hanem ezek mögé néz, szociális ellátórendszer, munkaügyi szabályozások, adórendszer, a családtámogatás és a munkavállalás kérdésének összekapcsolása, ezek a mélyszerkezeti finomságai egy gazdasági rendszernek, no, amit ott talál, ebben a mélységben, ha oda letekint, akkor a magyar gazdaság lényegi pontokon különbözik az összes többi nyugat-európai gazdaságtól. Ennek a markáns megnyilvánulása az, hogy a magyar gazdaság alapját a családok adják, és nem az egyének. Tehát minden szabályozás, ami Magyarországon a gazdasági életben létezik, abból indul ki, hogy a valóságos életben családok vannak. Tehát egy családi alapú gazdaságunk van, Nyugat-Európában meg individuumokat látnak, ott egyéni alapú gazdaságot látnak. A másik markáns különbség, ami jól látható, hogy nálunk a teljes foglalkoztatás egy államcél. Nyugaton meg úgy tekintik, a kapitalizmusban hol van, hol nincs teljes foglalkoztatás, az állam meg barátkozzon meg ezzel a gondolattal. Mi nem így éljük az életünket. Nyilván azért, mert Magyarország elvesztette a bányáit, elvesztette az erdőit, elvesztette az olajmezőit, tehát Magyarországnak nincs természeti erőforrása, ezért Magyarország csak abból tud élni, amiért megdolgozik. Vagy az agyával vagy az izmaival. Tehát minden, ami ebben az országban van, az a magyarok személyes erőfeszítésének köszönhető, ezért mi úgy gondolkodunk, hogy a munka kulcskérdés. Ha nincs munka, akkor nincs semmi, ha viszont van munka, akkor minden van, vagy minden lehet. Ezért Magyarországon államcél, hogy olyan gazdasági rendszert működtessünk, amely ilyen vagy olyan minőségben, de minden magyar ember számára ad munkát. Nyugat-Európában nem így gondolkodnak erről, ezért nálunk hosszabb távon is lehet, legalábbis amíg nemzeti kormány van, lehet számolni azzal, hogy teljes foglalkoztatottságot célul kitűző gazdasági rendszert működtetünk. Ezek csak talán a szakemberek számára érdekes különbségek, de nem árt, hogyha mindenki tud arról, hogy ahogyan mi megszerveztük a gazdaságunkat 2010 után, az lényegileg más, mint ahogy a nyugat-európai gazdaságokat megszervezték, és az alapja is egyébként annak, hogy migránsok nélkül is tudjuk működtetni a gazdaságot. Mi egy olyan gazdasági rendszert szerveztünk, amelyet migránsok nélkül, csak a magyarokkal is tudunk működtetni, legfeljebb időközönként és időszakosan valamennyi vendégmunkás bevonásával. De az egy kiegészítő elem, nem pedig lényegi. Ezzel szemben a migráció Nyugat-Európában egy munkaerő-utánpótlási szempont is, és a nyugat-európai gazdasági rendszerekbe be is van kódolva, hogy valamifajta betelepítésekkel próbálják működtetni a gazdaságot, a hiányzó munkaerőt pedig pótolni. De a mi rendszerünk egy olyan gazdasági rendszer, amihez nem kell migráció.

De nem kerül ez túl sokba ez a gazdasági rendszer? Mert csak ez a most bejelentett 11 pontos csomag 80-90 milliárd forint, nem beszéltünk akkor még a családtámogatásokról, és Tisza Párthoz köthető közgazdászok azt mondják, hogy már eddig is nagyon sokat költöttek vállalkozások támogatására, nagyvonalú a családtámogatási rendszer például.

Ez mind igaz természetesen, de a gazdaság erre való, nem? Tehát a Tisza Párt gazdasági főmuftija egy bankár. Államtitkárom volt vagy másfél éven keresztül. Azért – finoman fogalmazok – váltak el az útjaink, mert ő bankárként gondolkodott a gazdaságpolitikáról. Például egyáltalán nem támogatta, hogy hazaküldjem az IMF-et. És nem támogatta azokat a családi adókedvezményre épülő rendszereket, amely egy bankár számára mindig is idegen marad. Mert ő számokat lát és nem embereket. A Tisza Párt ilyen. Ezért akarják megadóztatni a nyugdíjakat, megemelni a személyi jövedelemadót, egyáltalán egy bankárlogikában több pénzt akarnak elvenni az emberektől, egy elgondolt, nagyobb makrogazdasági pénzügyi stabilitás érdekében. Lehet így gondolkodni, de ez egy másik világ, ez a baloldal világa. Nálunk a gazdaság az emberekről szól, amihez persze fontos szabályokat be kell tartanunk, mert pénzügyi egyensúlynak lennie kell, működési biztonságnak lennie kell, tehát vannak alap pénzügyi elvárások egy pénzügyi rendszerrel szemben, az nem borulhat föl, mert akkor mindenki rosszul jár, de a pénzügyi rendszer se arra való, hogy sok pénzt keressenek a bankárok, hanem arra való, hogy a gazdaságban legyen elegendő forrás, és aki dolgozni akar, az munkahelyhez tudjon jutni, értéket tudjon termelni, és jól éljen. Hát mire való a gazdaság, ha nem arra, hogy az emberek jól éljenek? Persze csak erőfeszítések árán lehet jól élni, de ezt a gazdaságban meg kell teremteni. Ezért én sosem számokat nézek, az fontos, ezt majd Nagy Márton miniszter úr nézi, hanem a legfontosabb az, hogy milyen élet nő ki ebből a gazdaságból. És az az élet, amit egy nemzeti kormány ki tud növeszteni a nemzeti gazdaságpolitikából, bőkezűbb, jobb, magasabb színvonalú, emberi, boldogabb élet alapjait megadó gazdasági rendszer. Tehát az az élet, ami a mi gazdasági rendszerünkből nő ki, személyes meggyőződésem, sokkal vonzóbb, mint amit akár Európában, akár Magyarországon a baloldal valaha kínálni tudott.

Beszéljünk még egy dologról röviden, mert a héten megismerhettük a Tisza országgyűlési képviselőjelölt-jelöltjeit. Ön erről azt írta, hogy ugyanaz a baloldali gyülekezet, mint négy éve. Miből gondolja ezt? Mert a neveket látva, és a Tisza Párt is azt hangsúlyozza, hogy ezek új arcok, akiket látunk.

Először is mindenkinek sok sikert kívánok! Tehát az, aki Magyarországon arra vállalkozik, hogy részt vesz a közéletben, és hajlandó az életenergiájának egy részét a saját, személyes vagy családja boldogulásán túl, a politikán keresztül a köz érdekében mozgósítani, az minden elismerést megérdemel. Tehát én örülök, hogy vannak ilyen emberek Magyarországon. De amikor megnézem őket, akkor mégiscsak azt a törvényszerűséget látom, ez egy tízmilliós ország, nincs itt három meg négy különböző politikai párt föltöltésére alkalmas minőségi személyi állomány, hogy így fogalmazzak. Ez egy olyan ország, amelyben mindig két párt volt és két párt lesz. Persze vannak kisebbek, akik még a politikai térben megtalálhatók, de a meghatározó karakter mindig kettő lesz. Vannak a baloldaliak, meg vannak a jobboldaliak. És ha megnézem őket, akkor a jobboldaliak is mind olyanok, akik már valahol, valamikor korábban a jobboldal valamilyen bugyrában, szervezetében, programjában részt vettek, és a baloldalon lévők is pontosan ilyenek. És a szellemi struktúránk is ilyen. Vannak a nemzeti érzelmű emberek, ők vannak a jobboldalon, és vannak a nemzetköziek, az internacionalisták, most Moszkva nincsen, ezért most Brüsszelt kiszolgálni akarók, a külföldtől, a nemzetközi baloldaltól segítséget remélő gondolkodású emberek. Ők vannak a baloldalon. Ez a helyzet. Ezért én csak azt tudom mondani, miközben gratulálok a jelölteknek és sok sikert kívánok nekik, hogy a mi világunkból nézve, tehát a nemzeti oldal felől nézve ők túl baloldaliak, túl Brüsszel-barátok, túl ukránpártiak, hát ezért aztán baloldaliak.

Az Ukrajna finanszírozásával kapcsolatos brüsszeli tervekről, a béke esélyeiről és a kisvállalkozások támogatásáról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.