Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Köszöntöm Önöket a brüsszeli közmédiaközpontból, ahol Orbán Viktor miniszterelnök is itt van. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Sűrű volt az elmúlt 24 óra. Békemenet, október 23-i megemlékezés, majd uniós csúcs itt, Brüsszelben. Azt mondta a csúcs utáni sajtótájékoztatón, hogy Magyarország embert, pénzt és fegyvert nem küld Ukrajnába. Meddig tartható fenn ez az álláspont? Mekkora volt tegnap a nyomás arra, hogy ez változzon?

Erős nap volt a tegnapi. Úgy éreztem, hogy 48 órából áll, nem 24-ből, de a legfontosabb, hogy egy szép és felemelő nemzeti ünnepünk volt. Most mindenki a politika felől közelít az október 23-ai nagygyűlésekhez, de valójában azért ez egy nemzeti ünnep, és ez szép volt és felemelő, mégiscsak az ’56-os hősökre emlékeztünk meg arra, hogy a legnehezebb időkben is képesek voltunk kiállni a jó ügyek mellett meg saját magunk mellett. Az egésznek volt egy ilyen felemelő hangulata. A művészeknek külön köszönettel tartozunk. Nagyon régen láttam ilyen felszabadult, de a szíveket megérintő ünnepséget. Külön örülök, hogy végre sikerült valakinek az olaszok által írt, egyetlen éneklésre alkalmas ’56-os dalt magyarítani. Ez az „Avanti ragazzi di Buda, Avanti ragazzi di Pest.” Ezt valaki most átírta, lefordította, talán épp Szente Vajk, és csináltak hozzá, hangszereltek hozzá egy remek zenét. A közös éneklés fontos, a közös éneklés kinyitja a szíveket, csak elszoktunk tőle, mert, ugye, kevesen járunk templomba, az segítene, meg, ugye, sorkatonaság sincsen. Amikor még én fiatal voltam, akkor énekelni kellett menetelés közben, és együtt énekelni jó. De ezek a formák meg lehetőségek kiestek az emberek életéből, ezért fontos, hogy a művészeink visszasegítsenek bennünket ehhez a képességhez, mert – még egyszer mondom – egész más viszony jön létre két ember között, hogyha képes ugyanazt énekelni. A nótázás is egyébként, amiről csak ilyen mulatságként beszélünk, az is azért ilyen népszerű még mindig, mert ez tudja közel hozni egymáshoz az embereket. Ezért nagyon hálás vagyok a művészeknek, akik színpadon voltak, szépek voltak, és tehetségesek voltak, és azoknak, akik csak eljöttek és a szellemi súlyukkal demonstráltak ’56 meg a szabadságharc mellett. Egy olyan esemény volt, ahol az ember szívesen elérzékenyült volna. Én is, ha néző lettem volna, egyszer majd megadatik ez is, akkor biztosan elérzékenyülök, de ha az ember beszédet mond, akkor nem az a dolga, hogy elérzékenyüljön, hanem hogy tegye a dolgát. Szóval nehéz, szép, de nehéz délelőtt és kora délután volt ez, és onnan jöttünk ide, Brüsszelbe. Mire ideértem, itt már égett a ház, tehát úgy látom, hogy itt, Brüsszelben szembejön a valóság. Ez igaz a háborúra, a háború finanszírozására, és igaz az európai gazdaságra nézve is. Ugyanis ilyen napirendi pontjaink voltak, hogy az orosz–ukrán háború, versenyképesség, lakhatási kérdések Európában, és persze néhány külpolitikai kérdés is. És elfogyott a pénz. Ha röviden össze akarom foglalni a helyzetet, meghallgattuk az Európai Központi Bank elnökét. Ez mindig nagyon izgalmas, ezért úgy hívják, hogy eurócsúcs, akik az eurózónában vannak, azok rendszeresen találkoznak egymással, és meghallgatják az Európai Központi Bank elnök asszonyát. Mi, akik nem vagyunk eurózóna-tagok, erre ritkábban kapunk lehetőséget, de évente egyszer-kétszer eljön hozzánk az elnök asszony, vagy minket is meghívnak erre a csúcsra, és akkor mélyebb betekintést kapunk a pénzügyi helyzetbe. És a kiindulópont mégiscsak az az európai gazdaságban, hogy 2026-ban – hallgattunk meg most előrejelzéseket is – az eurózóna gazdasági növekedése a vezetők szerint 1 százalékos lesz, a világé átlagban pedig 2, és közben azok, akikkel versenyzünk, az Egyesült Államok meg Kína, az meg még ennél is magasabb. Tehát látható, hogy hosszú évek óta az Európai Unió rosszabbul teljesít, mint a világ többi része, ennek megfelelően egyre nagyobbak a gazdasági nehézségek, egyre kevesebb a pénz, közben az unió egyre több mindent vállal, például egy háborút, és elfogyott a pénz. Ezért mire ideértem, itt ideges hangulat volt, itt több miniszterelnök a magyar tónust meghazudtoló hangnemben kelt ki néhány asztalon lévő intézkedéssel szemben. Ezek nem a háborúhoz kapcsolódnak, hanem a háborútól függetlenül a gazdaságot lerontó, lelassító, bürokratizáló intézkedések ellen. Leginkább olyan döntések ellen lázadoztak tegnap, amelyeket a bizottság rá akar erőltetni a tagállamokra, és 8-10 százalékos energiaáremeléssel járnának. Na, most persze a szegényebbek azonnal bejelentették, hogy felejtsék el, de az a probléma, hogy az erre vonatkozó döntéseket már korábban meghozták, ezeket mi persze elleneztük, és most utólag ezeket a döntéseket felül kellene levizsgálni. Mindig nehezebb egy döntést felülvizsgálni, mint meg nem hozni egy rossz döntést.

Na, de hogyha ilyen a gazdasági helyzet, akkor hogyan lesz pénz Ukrajna további támogatására? Merthogy emellett egyébként tegnap ismét megerősítették az elkötelezettségüket a 26-ok.

Igen, de egyre rosszkedvűbben történik ez. Van egy olyan érzésem, hogy már szabadulnának ettől a tehertől, csak olyan mértékig lovallták bele magukat a háborúba, sőt ők maguk csábították, sőt nyomták a háború irányába Ukrajnát, sőt ők voltak azok még a legutóbbi időkben is, akik az amerikai elnöknek a békekötési kísérleteit akadályozni próbálták. Oly’ mértékben csapták be a saját polgáraikat azzal a mesével, hogy jönnek az oroszok, és hamm, Putyin bácsi este bekap benneteket, mondjuk, Párizsban vagy Berlinben, tehát nagyon nehéz ebből a háborús pszichózisból és háborús légkörből visszajönni és azt mondani, ja, bocsánat, az oroszok nem akarnak bennünket bekapni, tényleg mi vagyunk az erősebbek, nem az oroszok, ez nem egy tényleges fenyegetés, hogy majd idejönnek, és elfoglalják az európai országokat, viszont most már abba kéne hagyni a háborút, és békét kéne kötni. Ez mind az ellenkezője annak, amit eddig mondtak. Nem egyszerű dolog. A politika egy olyan műfaj, hogy nagy ügyekben, ha egyszer ráálltál egy vágányra, arról lejönni anélkül, hogy az emberek megkérdeznék tőled, te, de hát eddig az ellenkezőjét mondtad, és ebből nekünk káraink lettek meg veszteségeink, mégis ki a felelős ezért? Tehát háborút veszíteni vagy egy háború elvesztésének a lehetőségét beismerni és ezért pályát módosítani rendkívül bonyolult dolog. Az amerikaiaknak se ment. Bidenék pontosan tudták, hogy ezt elszúrták, de ők nem tudtak pályát módosítani. Ha nem jön Donald Trump, akkor nincs változás az amerikai politikában. Amerika is azért tudott kifarolni ebből az egész elhibázott politikából, mert jött egy új elnök, aki azt tudta mondani, volt, ami volt, azt valaki más csinálta, most jöttem én, én vagyok az új elnök, most mást csinálunk, és egy új elnöktől ezt elfogadják. De itt, Európában más a helyzet. Itt most nem jött sehol egyetlen nagy ország élére sem új elnök. Tehát azoknak kéne revízió alá venni az eddigi politikát, akik elhibázták.

Ők egyébként, ugye, azt mondják, hogy ők is békét akarnak, csak ők ezt Ukrajna erősítésén és támogatásán keresztül tennék meg. Ugyanakkor az azért érződött az elmúlt napok nyilatkozataiban, hogy azt, hogy például egyelőre nincs időpontja a budapesti békecsúcsnak, azt mintha némi elégtétellel fogadták volna. Mi a magyarázat erre a kettős kommunikációra?

Nem éreztem ilyet, mert ők is tudják, hogy mióta Donald Trump az Egyesült Államok elnöke, itt két nap alatt jönnek létre nagy dolgok. Amikor legutóbb a közel-keleti békecsúcsot összehívták, ami azért az ukrán háborúnál komplikáltabb helyzet, történelmileg is terheltebb, szombat délben született a döntés, és hétfő délután már ott aláírások voltak, meg ott volt a fél világ. Tehát két-három nap alatt is létrejöhetnek találkozók. A ma reggeli hír, hogy találkozni fog az amerikai elnök a kínai elnökkel. Tehát itt, Európában is pontosan tudják, hogy a békecsúcs nem került le a napirendről. Legfeljebb nem egy héten belül valósul meg, az időpontja kétséges, de hogy lesz, afelől nincs kétség, azt mindenki tudja, az oroszok meg fognak egyezni az amerikaiakkal. Itt csak az a probléma, az európaiak problémája, hogy ők háborús bűnösnek nyilvánították az orosz elnököt, sőt a Belzebub polcára helyezték föl, és nekik probléma találkozni egy orosz elnökkel. Ha csinálok valamit, annak következményei vannak. Az amerikai elnök sosem tett ilyet, ezért ő bármikor tud találkozni az orosz elnökkel. Az európaiak attól szenvednek, hogy bár nekünk is tárgyalnunk kellene, mindenki érzi, hogy közvetlen európai–orosz csúcsra volna szükség, na, de hogy’ jön ez össze azok után, amiket mondtak, meg csináltak az európaiak? Tehát ha nem gondolkodsz előre, elragad a hév, vagy csak rövid távon gondolkodsz, akkor előbb-utóbb megfizeted az árát. A nemzetközi politika veszélyes üzem.

Békecsúcs és béketárgyalás tehát egyelőre nem volt, Békemenet viszont igen, ez előzte meg az október 23-i ünnepséget. Milyen üzenetet hozott a kollégáinak ide, Brüsszelbe a Kossuth térről és a Békemenetről?

Minden ilyen meggyőző erejű, hatalmas, sőt a mostaniról mondhatom, hogy elsöprő méretű meg kisugárzású esemény azt az üzenetet hordozza, akkor is, ha én azt nem mondom, hogy a magyarok álláspontja, amit én itt képviselek, az nem a miniszterelnök álláspontja, az nem a magyar kormány álláspontja, amögött van egy nép. És mégiscsak demokráciában élünk, és az, hogyha egy nép eldönt valamit, mondjuk, referendum formájában, ahogy nálunk történt, vagy konzultációban, ahogy éppen zajlik, vagy egy hatalmas nagy tömegösszejövetelen, ahol kimondanak bizonyos dolgokat, akkor annak a súlya más. Tehát akkor mindenki érzi, hogy fölösleges engem préselni, nyomás alá helyezni, beszorítani egy sarokba és gyomrozni, először is, mert kibírom, kettő, de még ha nem bírnám ki, se vezetne ez eredményre, mert közben egy ország lakossága, egy nép maga nem akarja azt, amit az unió vezetői itt, Brüsszelben akarnak. És ha nem akarja, akkor ellenáll, már ha van benne elég kurázsi meg erő, de az ’56-os megemlékezés arról szól, hogy a magyarokban van elég kurázsi, van elég erő, van szufla, bennünket nem lehet szolganépként kezelni.

Azt mondta tegnap a megemlékezésen, hogy ma két választásunk maradt: háború vagy béke. Ennyire egyszerű a helyzet?

Igen, ennyire egyszerű. Ha béke lenne, akkor az eurózóna gazdasági kilátásai, Európa gazdasági kilátásai, a növekedésnek a lehetősége nem 1 százalék lenne, hanem 3 meg 4. Ma az egy nyilvánvaló közgazdasági összefüggés, hogyha nem lennének szankciók, ha nem költenénk el a pénzünket Ukrajnában háborúra, ha az oroszokkal való gazdasági együttműködés helyreállna, abban a pillanatban egy teljesen más helyzetbe kerülne az európai gazdaság, benne a magyar is. Tehát ha háború van, nincs fejlődés. Ha béke van, van fejlődés. Ez ilyen egyszerű.

A háború és béke törésvonalát egyébként felrajzolta a belpolitikai téren is, a kormánypárt és az ellenzék viszonyát említve ezzel, ugyanakkor az ellenzék is arról beszél, a Tisza Párt is arról beszél, hogy ők is békét szeretnének. Miért gondolja, hogy ők mégis háborúpártiak?

Az Európai Néppárt határozza meg a magyarországi ellenzék politikáját. Mindenki azt mond, amit akar, az én gyerekeim is szoktak mindenfélét mondani, amikor még kicsik voltak, hát persze, na, de valójában van gazdájuk, meg vannak szüleik. A magyar ellenzéknek, a Tiszának is meg a DK-nak is vannak gazdáik, mondhatnám szüleik, az Európai Néppárt meg az Európai Szocialisták Pártja. Itt mind a kettő háborút akar. Tehát az teljesen nyilvánvaló, hogy Brüsszelből, általában a Brüsszelt támogató pártoknak csak az az utasítás érkezik, hogy a központi vonalat kell támogatni. A központi vonal Brüsszelben a háborúpárti vonal. Egyetlen olyan csoportosulás létezik ma az Európai Unióban, amely egy békepárti és háborúellenes, az a Patriótáké. Ez a csata itt, Brüsszelben zajlik. Amikor a néppárt összecsap az Európai Patriótákkal olyan, minthogyha a Tisza vitatkozna a Fidesszel. Az ugyanaz. És hiába mondanak otthon akármit, ezt a kettős beszédet, nem hiszem, hogy beveszi az emberek gyomra, el kell ide jönni Brüsszelbe, figyelni kell a híreket. Itt egy háborúpárti politikai többség van jelen pillanatban. A DK a szocialistákhoz tartozik, a Tisza a néppárthoz, és ez a két párt a háború legelkötelezettebb folytatója, tehát ők nem akarnak lejönni a háborús vonalról. Itt békét egyedül mi akarunk.

Beszéljünk a Tisza egy másik tervéről is. A párt ugyanis hivatalosan a legalacsonyabb nyugdíjak emeléséről beszél, de vannak hozzájuk köthető gazdasági szakértők, akik megadóztatnák a nyugdíjakat. Ugye, ha ennek mögé nézünk, akkor azt látjuk, hogy a nyugdíjasok azért fizettek adót és járulékot, hogy most megkapják a nyugdíjukat. Hogyan befolyásolná a társadalmi elosztást, a szolidaritást, ha belenyúlnának ebbe a rendszerbe?

Harminc éve veszek részt ezekben a vitákban. A Bokros-csomag idejére is jól emlékszem. Van Magyarországon egy olyan irányzat, amelyik azt mondja, hogyha a gazdaság nem megy jól, vagy egyes csoportokat ki akarnak venni az adó alól, mondjuk, a bankokat meg a multinacionális cégeket, akkor ott, ugye, nincs bevétel, kiesés van, és ezt valahonnan pótolni kell, akkor hozzá akarnak nyúlni vagy a nyugdíjrendszerhez vagy az adórendszerhez. Hiszen ha kiengeded a bankokat, meg kiengeded a multikat, akkor valakitől a pénzt be kell szedni. Az egyik lehetőség, hogy a családtámogatási rendszerre kevesebbet költesz. Vagy az egykulcsos adó helyett, ami Európa legalacsonyabb és szerintem legjobb adórendszere, azt mondod, hogy progresszív adórendszert vezetsz be. A Tisza ezen az állásponton van. Vagy miután rengeteg a nyugdíjas, 2,5 millió emberről beszélünk, tőlük is lehet elvenni pénzt, ott elég sok pénzt össze lehet gyűjteni, hogyha az ember szembe megy a nyugdíjasokkal. És akkor előkerül, hogy adóztassuk meg a nyugdíjakat. Ezek mind hagymázas ötletek. Ezeket a leghatározottabban vissza kell utasítani, el kell felejteni. Nemcsak a társadalmi igazságossággal megy szembe, hanem egy olyan darázsfészekbe nyúl bele, aki a nyugdíjrendszer belső viszonyaiba beavatkozik, amit nem is tud. Én csináltam ilyet. Tehát volt olyan, ugyan nem elvettünk, mert elvenni a szocialisták vettek el tizenharmadik havi nyugdíjat, de én csináltam olyat, hogy nem azonos arányban emeltem mindenkinek a nyugdíját, még az első kormányunk idején, 1998 és 2002 között, hanem próbáltam belül korrigálni az arányokat. Olyan vita kerekedett, hogy az ember azt se tudta, hogy hol van, nem lehetett benne kiigazodni. Ugyanis azt mindenki elfogadja, ahogy most van a dolog. Senki nem elégedett vele, senki nem tartja teljesen igazságosnak, de ezt ismeri, tudja, hogy aszerint kapja a nyugdíját, hogy mennyi évet dolgozott, és mennyi járulékot fizetett. Ennek egy kombinációjából jön meg mindenkinek a nyugdíja, van, aki többet kap, van, aki kevesebbet, attól függően, hogy mennyi járulékot fizetett, és milyen hosszan dolgozott. És abban a pillanatban, ahogy belenyúlsz, a nyugdíjasok egymáshoz is mérik a nyugdíjreform vagy a nyugdíjmódosítási lépéseket, nemcsak az érdekli őket, hogy ők kapnak-e valamit, hanem hogy akkor a többiekhez képest az ő helyzetük hogy’ változott, mert úgy érzik, hogy egy élet igazságosságát vagy az élet után kialakult elfogadható helyzetet, egy igazságtalan beavatkozás és változás követ. Tehát én mindenkit óvnék attól, hogy belepiszkáljon a nyugdíjrendszerbe. Tehát ha akarunk bármit csinálni a nyugdíjrendszerrel, ott egész egyszerűen emelni kell a nyugdíjakat, vagy a tizenharmadik havi nyugdíj után be kell vezetni a tizennegyediket. Ami napirenden van egyébként, mi foglalkozunk ezzel, ez rengeteg pénzt jelent, dolgozunk azért, hogy meglegyen ennek a pénzügyi alapja, így és erről érdemes beszélni. De hogy nyugdíjadót vezetünk be, mint amit a Tisza mond, vagy hogy egyeseknek többet adunk, másoknak kevesebbet, ettől óvnám Magyarországot.

Említette azt, hogy vannak más adózási tervei is a Tiszának. Kiszivárogtak itt szja-emelésről, adókedvezmények eltörléséről szóló tervek. Ugye, a párt ezeket tagadja, és a kedvezmények megtartásáról, sőt bizonyos sávokban az szja-csökkentéséről is beszél, de a kormány indított egy nemzeti konzultációt adózási és részben energiaügyi kérdésekről. Miért kell ezeket a kérdéseket még a választások előtt megbeszélni, ha úgy tűnik, hogy úgyis ez lesz az egyik kampánytéma vagy az egyik fő kampánytéma?

Az a probléma, hogy láthatóan hazudozás zajlik. Tehát én értem, hogy ki mit mond, de közben elhangzanak olyan állásfoglalások, hogy bizonyos témákról nem szabad beszélni a választás előtt, mert elveszítjük a választást. Ez a Tisza Párt hivatalos álláspontja. Most persze ezt lehet tagadni, de én a saját szememmel láttam meg hallottam, ahol a Tisza vezetői arról beszéltek, nyíltan megmondták a saját embereiknek, hogy nem lehet megmondani a választás előtt, hogy mire készülnek, mert ha megmondanák, elveszítenék a választást. „Először meg kell nyerni a választást, utána minden lehet.” Ezért van össze-vissza beszéd a másik oldalon, mert ezt a valódi szándékot akarják elleplezni. De az igazság az, hogy ebben a modern politikában ez nagyon nehéz. Akárhova mész, készül egy hangfelvétel, mindenkinél van egy mobiltelefon, nem tudsz úgy beszédet mondani vagy tájékoztatót tartani, még a sajátjaidnak se, hogy gyorsan ki ne kerülnének arról képek meg mondatok. Mindenki hallhatta a saját fülével, amikor a tiszások szavaztak arról, hogy az egykulcsos adó helyett progresszív adó legyen. Az adóemelést jelent, a progresszív adó adóemelést jelent. Vagy amikor arról beszéltek a szakértőik, hogy a nyugdíjrendszerbe be kell avatkozni, és el kell törölni a nők 40-et, a tizenharmadik havi nyugdíjat át kell alakítani. Szóval én értem, hogy utána egyszerűbb ezt letagadni, mint megvédeni egy ilyen népnyúzó álláspontot, na, de a terv az, hogy megnyúzzák a nyugdíjasokat, megnyúzzák a középosztályt, elveszik a pénzt a családoktól. És ez nem példátlan, ilyen gondolkodású emberek mindig voltak. Mondom még egyszer: én harminc éve figyelem ezt, harminc éve küzdök ezekkel a politikusokkal, ezekkel a közgazdászokkal, akik állandóan ilyen javaslatokkal bombázták és bombázzák most is a kormányt.

De, ugye, az ő érvük az, ugye, a baloldal mindig azért érvel a magasabb adók mellett, mert úgy látja, hogy igazságosabban tudja újraosztani azt a jövedelmet, amelyet ebből beszedett. Az látszik egyébként, hogy itt mi lenne ennek a szerintük igazságosabb újraosztásnak az alapja?

Ezt úgy hívják, hogy társadalmi mérnökösködés. Ez egy másik gondolkodásmód, ez egy komcsi gondolkodásmód egyébként, ha szabad így fogalmaznom. Az ő fejükben van egy elgondolás arról, hogy milyen az igazságos élet, és megpróbálják az embereket rákényszeríteni arra, hogy a politikusok által kigondolt igazságos élet szabályai szerint éljenek. Ez a legrosszabb, amit valaha láttam. Ebből jön a zsarnokság, az elnyomás, és a végén pedig van egy gazdasági csőd. Ezt már végigcsináltuk egyszer. Van egy másik gondolkodás, ez a mienk. Mi azt mondjuk, emberek, mindenkinek van jövedelme, különösen most, hogy egymillióval többen dolgoznak, mint a balosok idején dolgoztak. Tehát van bevétel. És azt mondjuk: ha tízszer többet keresel, fizess tízszer több adót. Ez fair. Azt viszont be kell szedni. Neked be kell fizetned, az államnak pedig be kell szednie. És ha mindenki befizeti, ha „tízszer többet keresel, tízszer többet fizetsz” elvnek megfelelően a maga adóját, akkor előáll egy összeg, amelyből az adott ország közszolgáltatásait a hadseregtől a közvilágításig működtetni lehet. Ez egy másik gondolkodásmód. Mi csak annyi pénzt akarunk adóban elvenni az emberektől, amennyi feltétlenül szükséges az ország működtetéséhez. Mi annak örülünk, ha minél több pénzt marad az emberek zsebében. Nem elvenni akarjuk tőlük a pénzt és utána igazságos világot csinálni. Ez egy balos dolog, nekünk eszünk ágában sincs. Mi azt gondoljuk, hogy az emberek pontosan tudják, hogy hogy’ akarnak élni, örülnek, ha minél több a jövedelmük, és ők tudják a legjobban, hogy hogy’ akarják elkölteni. Hát nem mi akarjuk helyettük megmondani, elvesszük, aztán visszaosztogatjuk. Valamennyit be kell gyűjtenünk a közszolgáltatások miatt, de az a jó, ha minél több pénz marad az embereknél.

A konzultáció egyik kérdése a rezsicsökkentésre vonatkozik, ugyanakkor a héten uniós miniszteri szinten volt egy döntés az orosz energiahordozók importjának a tilalmáról, ami az olaj esetén egyébként már januártól életbe lépne. Nem dőlt ezzel a döntéssel el a kérdés, fenntartható így a rezsicsökkentés a továbbiakban?

Nem, még harcolunk, tehát ez a csata még nem veszett el. Komoly manőverekre van szükség, kellenek hadvezetői képességek, hogy ezt kivédjük. Van rajtunk egy nyomás, a brüsszeliek azt akarják, hogy Magyarországon töröljük el a rezsicsökkentést. Ezt évek óta akarják, ugyanis a rezsicsökkentésnek ára van, ezt pedig a nagy multicégek meg energiacégek fizetik meg, és Brüsszel az ő érdeküket képviseli a magyar emberekkel szemben, de a kormány meg a magyar embereket és az ő érdekeiket képviseli. Tehát mindig is volt rajtunk egy nyomás. A DK és a Tisza szintén ezt a brüsszeli vonalat támogatja. Ők mindig mondják, a rezsicsökkentés nem igazságos, nem jó, komolytalan, humbug, ilyeneket szoktak mondani, tehát ők eltörölnék a rezsicsökkentést, nekünk pedig ezt meg kell védeni, és most kapóra jön ráadásul nekik, a rezsicsökkentés ellenfeleinek az, hogy szankciók vannak az orosz energiahordozókkal szemben, mert valóban úgy áll a dolog, hogy csak akkor tudjuk fönntartani a rezsicsökkentést, hogyha nem erőltetnek ránk drága energiaforrásokat. Ha nekünk többet, akár kétszeresét kell fizetnünk az olajért meg a gázért, akkor az embereknek sem tudjuk a mostani rezsicsökkentett áron továbbadni. Tehát aki rezsicsökkentést akar, annak meg kell védeni Magyarországnak azt a jogát, hogy az oroszoktól vásároljunk, vagy az oroszokéval azonos áron vagy annál olcsóbban vásároljunk olajat és gázt. Ez a meccs nincs lefutva. Valóban vannak most szankciók bizonyos orosz olajcégekkel szemben. Én azzal kezdtem a hetet, hogy a Mol vezetőivel többször is egyeztettem. Dolgozunk azon, hogy hogyan lehet ezt a szankciót kivédeni.

Igen, egy érdekes kérdés, hogy mit lehet tenni, mert a másik oldalon azt mondják Brüsszelből, hogy diverzifikálni kell, tehát hogy több forrásból kell beszerezni, és hogy Magyarország nem fordított erre elég figyelmet az elmúlt években. Sőt, a lengyel külügyminiszter azt mondta már a héten, hogy nem bánná, ha a Barátság kőolajvezeték is úgy járna, ahogyan az Északi Áramlat.

Igen, de, ugye, ez megint ez a brüsszeli hipokrácia, szemforgatás vagy kétszínűség. Mit jelent itt a diverzifikálás? A diverzifikálás azt jelenti, hogy minél több forrásból, minél több lehetőségen keresztül szerezd be az energiaforrásodat. Ma Magyarországnak, mondjuk, az olaj esetében két lehetősége van. Van egy fő olajvezetékünk, ez a Barátság, és van egy kiegészítő. Az egyik Ukrajnából jön, a kiegészítő Horvátországból. Most ha azt mondod, hogy az ukrajnait azt állítsd le, akkor kettőből egy lett. Az mitől diverzifikálás? Azt akarom mondani, hogy, na, szóval kibújik a szög a zsákból, ez képtelenség… Arról van itt szó, hogy nem akarják elfogadni, hogy Magyarországon – szemben az összes európai uniós állammal – a rezsi rendkívül alacsony. Ha Ön néz egy táblázatot, hogy az európai országok polgárai közül a fizetésük hány százalékát kell az embereknek elkölteniük a rezsijük kifizetésére, akkor azt fogja látni, hogy Magyarországon kell a legalacsonyabbat fizetni. És ugyan mi ezt nem látjuk, de mindenhol mondják Európában, de ha a magyarok meg tudják oldani, hogy ők alacsonyat fizessenek, akkor nekünk miért kell magasat? Tehát az is egy probléma itt, hogy a sikeres magyar programok, társadalmi programok, a rezsicsökkentés egy ilyen dolog kifejezetten, de a nyugdíjrendszer is ilyen, meg a migrációval szembeni szembenállásunk is ilyen, tehát arra a többiek, mármint az európai országok polgárai, mint magyar példára hivatkozva, követelve, ezt követelve lépnek föl a saját kormányaikkal szemben. Brüsszelnek az is egy problémát okoz, hogy Magyarország egy olyan példa, ami arra válasz, hogy de, igenis lehet, lehet olcsóbb az energia, csak másképp kell csinálni. Lehetsz migránsmentes ország, csak másképp kell csinálni. Lehet neked egy tizenharmadik havi nyugdíjrendszered, csak másképp kell csinálni. Tehát Magyarország egy kavics a cipőben, egy kényelmetlen példa azok számára, akik nem olyan politikákat folytatnak, mint amit Magyarország. Ezért a nyomás kétszeres, van mindig egy geopolitikai, külpolitikai megfontolása mögötte, és van mögötte egy belpolitikai, egy-egy európai országban érvényes belpolitikai összefüggés is. Na, mindegy, ez az ő dolguk, nekünk nem ezzel kell foglalkozni, hanem meg kell védeni mindazt, ami fontos és jó az emberek számára.

A tegnapi uniós csúcstalálkozóról, a Békemenet üzenetéről és a nemzeti konzultációról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.