Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: A banki hackertámadások elleni fellépésről döntött szerdai ülésén a kormány. Erre indoklásuk szerint azért van szükség, mert az elmúlt időszakban megszaporodtak a családok pénzének, megtakarításainak elvételét célzó internetes csalások, amelyeknek egy része az ukrán szervezett bűnözéshez köthető. Hogy milyen lépésekkel próbálják ezt megakadályozni, azt is megkérdezem Orbán Viktor miniszterelnöktől. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Azt mondta, hogy évente nagyjából 8 milliárd forintos kárt okoznak ezek a csalók a magyar családoknak. Mennyire kiterjedt ez a probléma? Egyáltalán: kik lehetnek veszélyben?

Mindenki, akinek bankkártyája, digitálisan kezelt megtakarítása van. Fölgyorsult az élet. Ugye, korábban hibát is nehéz volt elkövetni, mert alá kellett írni, ide kellett menni, oda kellett menni, ami nagyon kényelmetlen volt, de megvédte az embert. Most azonban egyetlen mozdulat, ráböksz, rákattintasz valamire, nem is veszed észre, és hirtelen már el is vitték a pénzedet. Ez korábban is létezett, én még emlékszem rá, talán még Ön is emlékezhet, amikor kaptunk ilyen SMS üzeneteket meg e-maileket meg chat üzeneteket, de azok tört magyarsággal voltak írva. Tehát jól emlékszem, hogy az ember csak nézte, hogy ki ez a marha, aki nem tanult meg rendesen magyarul, és mégis üzeneteket küld nekem, és kiderült, hogy a végén ennek a hálózatnak vagy láncnak csalók vannak, külföldi csalók. De ez közben kifinomodott, és most már egyszerűbb is, már szöveget se nagyon kell küldeni, tehát kiszolgáltatottabbak lettünk. És miközben mi azt gondoljuk magunkról, hogy mi nagyon dörzsöltek vagyunk, tehát a magyarnak van egy ilyen önképe, mi egy dörzsölt nép vagyunk, van is az a mondás Amerikában, hogy a magyar az, aki a forgóajtón utánad megy be, és előtted jön ki, tehát van egy ilyen legendánk, a valóság nem ez. Hiszékeny, jóhiszemű emberekből álló nép vagyunk. És ezért könnyű bennünket becsapni, könnyű kicsalni a pénzünket. Emlékezhetnek, volt egy időszak, amikor nagymamákat, nagyszülőket csaptak be azzal, hogy arra hivatkoztak, hogy bajban van az unoka. És segítettek. Tehát jószívű emberekből áll többségében ez az ország, és könnyű prédái vagyunk a csalóknak, különösen most, hogy ez online térben zajlik. Tehát föl kell erre készülnünk, és a hatóságoknak is sokkal több energiát kell mozgósítaniuk, hogy fölvilágosítsák az embereket, hogy segítsék őket megvédeni. Valóban 8 milliárd forint környéki a csalás. Ezek aljas csalások, mert általában az embereknek valami segítőkészségére hivatkozva csalnak ki pénzeket. Tehát nem azokat csapják be, akik egyébként haszonlesők, és maguk is valahogyan, munkát kikerülve akarnak pénzhez jutni, ügyeskedve, hanem ezek mind becsületes emberek, akik hosszú évek munkájával valamit megtakarítottak, és akkor 8 milliárd forint értékben huss, becsapták őket. Ugye, próbáljuk visszaszerezni a pénzeket. Ez nagyon nehéz. Tehát ha egyszer elvesztetted, akkor nagyon kicsi esélyed van, hogy visszakapd. Most a hatóságok elég jól dolgoznak, mert ebből a 8 milliárdból – a kormányon kapott jelentés szerint – 1,5 milliárd forintot sikerült visszaszerezni. Tehát úgy látom, hogy a kormányzati föllépésnek van értelme, adtunk még pénzügyi keretet a rendőrségnek, hogy még több ember foglalkozzon ezeknek a csalásoknak a kivédésével, elhárításával, aztán ha már a baj megtörtént, akkor az orvoslásával.

Ugye, itt az ellentmondás azért az, hogy általában nemzetközi csoportok azok, amelyek ezek mögött a bűncselekmények mögött állnak. Mit lehet tenni a nemzetközi bűnelkövetők ellen nemzeti hatáskörben?

Általában ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy széttárja a karjait, hogy nem lehet mit tenni, hiszen a csalás itt történik, de nemzetközi hálózatok állnak a csalás mögött. De ez nincs egészen így. Csak legutóbb is sikerült illegális call center hálózatot fölgöngyölítenünk Ukrajnában, ott a bankok nevében Ukrajnából hívtak föl magyarokat, és kicsalták a pénzüket. Tehát a tapasztalat azt mutatja, hogy a rendőrségnek vannak lehetőségei a nemzetközi csalókkal szembeni sikeres föllépésre is. 80 százaléka egyébként a bűnözői csoportoknak ukrán. Tehát ukrán háttérrel dolgozik, ukrán emberekből áll, Ukrajnában van a központjuk. Az ukrán maffia nemcsak a hagyományos formában, aminek időnként láthatjuk a jeleit még a budapesti utcákon is, böhöm nagy autókkal gyanús kinézetű, nem túl bizalomgerjesztő embereket, tehát nemcsak ezeket a hagyományos formáit űzik arrafelé, hanem kifinomultak, okosak, és a modern technológiában is képesek maffiaszerű hálózatokat kiépíteni. Ukrajna egy veszélyes ország.

Hogyan változna ez a helyzet, akár a bűnözői köröknek a tevékenysége, akár az ellenük való fellépés, ha Ukrajna az unió tagja lenne?

Nézze, akkor minden sokkal egyszerűbb lenne az ő számukra. Beépülnének az Európai Unió szövetébe, ugyanolyan elbánásban részesülnének, mint az Európai Unión belül működő pénzügyi szolgáltatók, nehezebb lenne föllépni velük szemben. De ennek ellenére én nem arról beszélnék, hogy milyen nehéz föllépni velük szemben, hanem akármilyen nehéz is, fel kell lépni. Még egyszer idézem ide a kormányülésen elhangzottakat: 169 gyanúsítottat sikerült beazonosítanunk, és a legtöbb ellen ki is adtunk nemzetközi elfogatóparancsot. Tehát van azért egy európai nemzetközi elfogatóparancs-rendszer, ami szokott eredményeket hozni. De kétségkívül az a helyzet, hogy az a jó, hogyha az ukránokat kívül tartjuk. De szerintem ez rendben is lesz, mert úgy látom, több mint 1 millió 600 ezren küldték vissza már a Voks2025-ben a szavazólapjukat, és a magyar társadalomban kezd kiépülni az a tudat, gondolat, meggyőződés, hogy csínján kell ezzel bánni, óvatosnak kell lennünk, és első a biztonság, első a védelem.

1 millió 600 ezres szavazatszámot említett most. Ugye, közben a kormányzat arról beszél, arról beszélnek, hogy fokozódik a Magyarországra gyakorolt nyomás az ukrán tagsággal kapcsolatban, és ennek ellensúlyozására is szolgálhat a Voks2025. Mire elegendő ebből a szempontból az eddig beérkezett szavazat?

Tegnap volt itt, Magyarországon, sőt ma is tart még a CPAC nevű nagy dzsembori, találkozó, konferenciasorozat éppen soron következő állomása. Rengeteg emberrel beszéltem, Franciaországtól Olaszországon át a lengyelekig, és úgy látom, hogy Európában, a népi világban, tehát az emberek között az a meggyőződés súlyosan megerősödött, hogy Ukrajna felvétele egész Európa számára egy kezelhetetlen kihívást eredményezne. Most persze a nagy kérdés, hogy milyen állapotban van az európai demokrácia, tehát az emberek véleménye milyen mértékben befolyásolja a vezetők véleményét. Ugye, Magyarországon ebből a szempontból jól állunk, mert itt van egy rendszer, nagy kérdésekben meg szoktuk kérdezni az embereket, hol konzultáció, hol szavazás formájában, mint most. Ez így volt a gyereknevelés kérdésében, a gender ügyében, így volt a migráció kérdésében, és így van most Ukrajna ügyében is. Ez nem divat Nyugat-Európában, tehát azért Európában ezekben az ügyekben az elit inkább megtartja magának a döntés jogát, maximum közvéleményként veszi figyelembe az emberek véleményét, nem pedig közakaratként. Magyarországon mi ezt közakaratnak tekintjük. De akik tegnap itt voltak, ők mind Európa jövendő vezetői. Részben már most is miniszterelnökök, részben pedig azok lesznek. És ők nagyon úgy gondolkodnak, mint mi. Tehát tegnap láthattuk az egész nyugati világnak azt a felhozatalát, azokat a vezetőket, akik a következő egy-két-három évben át fogják venni a saját országaik irányítását és így Európa irányítását is. Ők mind a mi barátaink. Ma abban az ellenállási mozgalomban vannak, amiben Magyarország már tizenöt éve harcol a brüsszeli birodalomépítéssel szemben, és harcol az olyan marhaságok ellen, minthogy engedjük be a migránsokat, meg a gyerekek nevelését bízzuk genderaktivistákra, meg vegyük föl Ukrajnát. Tehát ez a mozgalom, ez a gondolkodásmód, ez az észjárás lassan, de biztosan többségbe kerül Európában, országról országra halad ez a folyamat. És azt hiszem, hogyha valaki figyelte, hogy mi történt tegnap, és mi várható ma, akkor egyre erőteljesebben mondják ki azt, hogy Ukrajna gyorsított felvételének nincs helye, nem szabad ezt a kockázatot vállalni.

Sőt, ugye, ezzel kapcsolatban tegnap Ön úgy fogalmazott a CPAC-en, hogy a gyorsított csatlakozás ürügy lehet Európa háborús átszervezésére. Kik és miért akarják Ön szerint háborúba állítani az Európai Uniót?

Ebből a szempontból különösen fontos volt a most zajló találkozó. Ugye, Magyarországon megalapítottuk a Harcosok Klubját. Ez volt – a tegnapi és a mai rendezvény – a Nemzetközi Harcosok Klubja. Tehát az európai politikában számolni kell azzal, hogy a hazugságok sokkal könnyebben kapnak teret, és sokkal gyorsabban terjednek, mint korábban. Ezért, ha komoly döntéseket komolyan meg akarunk egymással beszélni, mint például Ukrajna csatlakozását, akkor védekeznünk kell az álhírek és a hazugságok ellen. Ezért harcolni kell az igazságért, és következésképpen harcolni kell a hazugság ellen. Ezt Magyarországon csináljuk, ez a Harcosok Klubja, de ennek van egy nemzetközi hálózata, mint tegnap láthatta mindenki; ők azok, akik egyébként harcolnak azért, hogy az emberekhez eljussanak a valóságos információk, például Ukrajna csatlakozásáról meg az e mögött meghúzódó szándékokról. Mert itt jön az Ön kérdésére a válasz, hogy Brüsszel minden egyes válságra, ami az elmúlt időszakban kirobbant, tizenöt évvel ezelőtt a pénzügyi válság, aztán tíz évvel ezelőtt a migrációs válság, aztán a COVID, aztán az energiaválság, inflációs válság, ezekre Brüsszel mind olyan válaszokat adott, hogy megpróbált – gyakran sajnos sikerrel – jogköröket elvenni a tagállamoktól és ezeket magához húzni. Tehát folyamatosan, ha baj van: még több Brüsszel, kevesebb nemzeti szuverenitás. És utána kiderült, hogy ezekkel a jogokkal nem tudnak élni, és ezeket a válságokat nem tudják kezelni. A pénzügyi válság következményei még velünk vannak. A migrációs helyzet, mióta Brüsszelnél vannak döntési jogok, rosszabb, mint valaha. A COVID, hát arról most nem is beszélek, ismeri mindenki ennek a korrupciós összefüggéseit. Az energiapolitikának a következménye az lett, hogy Brüsszel hatásköröket vett el a tagállamoktól, az energia ára az égben van. A háborúval ugyanez a helyzet. Tehát arra fogják használni – jól látom a jeleit ennek – a brüsszeli birodalomépítő bürokraták, tehát az ukrán tagságot és az ezzel kapcsolatos háborús fenyegetést arra fogják, sőt már arra használják most is, hogy még több hatáskört vegyenek el a tagállamoktól, és vigyenek el Brüsszelbe. És majd ugyanúgy nem tudják jól kezelni ezeket a válságokat a bővített hatáskörrel sem, mint ahogy nem sikerült az előző válságokkal sem. Tehát semmi értelme, hogy átadjuk ezeket a jogköröket. Ezekben az ügyekben nekünk nem szabad megengedni, hogy Brüsszel a háborúra hivatkozva még több pénzt vegyen el tőlünk, még több hatáskört vegyen el, még több hitelt vegyen föl, adósságba rángasson bennünket, központi gazdaságirányítást építsen ki, ezzel szembe kell szállni, mert rosszul fogunk járni, a tagállamok rosszul járnak, Brüsszel nem képes ezeknek a feladatoknak a megoldására. Ez a jövő nagy kérdése. A következő egy-két év csatája erről szól: Ukrajnára hivatkozva, a háborúra hivatkozva sikerül-e a brüsszeli bürokratáknak még több pénzt elvenni a magyaroktól meg a többi tagállamtól, sikerül-e még több jogot elvenni a magyaroktól és elvinni ezeket Brüsszelbe?

Na, most ezekre a törekvésekre Önnek tegnap egy négypontos terv volt a válasza. Ha röviden összefoglaljuk, akkor a béke, a szuverenitás, a szabadság és a biztonság, amelyekről ez szól. De mi kell ahhoz, hogy sikerüljön elérni ezeket a célokat? Mert hogyha a politikai térképre nézünk, akkor azok a szereplők, akik akár tegnap is itt voltak a CPAC-en, most legalább kettő, de lehet, hogy három pártcsaládban ülnek, mondjuk, az Európai Parlamentben.

Igen, de lassan, de biztosan alakul az együttműködés ezek között a pártcsaládok között. Ha a jobboldali, nemzeti alapon álló pártcsaládok európai parlamenti képviselőinek számát összeadom, akkor az nagyobb lesz, mint a legnagyobb, Európai Néppártnak hívott európai párt képviselőinek a száma. Tehát már többen vagyunk, csak még nem vagyunk elég jól megszervezve. Ezért alapítottuk, alapítottam meg egy évvel ezelőtt az európai patriótáknak a szövetségét, amely azóta is lépésről lépésre izmosodik, és erősödik. Most ezek húsbavágó kérdések. Tehát most itt úgy tűnhet, mintha mi a nemzetközi politikáról beszélnénk, de nem! Amikor Brüsszelről beszélünk, akkor a magyar családok költségvetéséről beszélünk. Akkor a magyar energiaárakról beszélünk, akkor a magyar inflációról beszélünk, akkor a magyar vállalkozások jövőjéről beszélünk. Tehát ezek mind olyan ügyek, amelyek látszólag mintha a nemzetközi térben lennének, de miután Magyarország tagja az Európai Uniónak, ezek mind súlyos belpolitikai kérdések. Az egyik legsúlyosabb kérdés éppen azzal függ össze, hogy miután az európai hadseregek gyengék, és odaadták a pénzüket meg az eszközeiket Ukrajnának – hála a Jóistennek, mi nem, ettől persze még nincs erős hadseregünk nekünk se –, tehát erősíteni kell az európai védelmi képességeket. Na, de meddig? Tehát a kulcskérdés az, amit most még kevesen tesznek föl, de talán mi föltehetjük, hogy két-három év múlva, amikor már rengeteg pénzt költöttünk a hadseregek fejlesztésére, védelmi eszközök beszerzésére, akkor hol van ennek a határa? Mennyi pénzt fogunk költeni? Miután Oroszországot tekintik fenyegetésnek, könnyen belebonyolódhatunk egy fegyverkezési versenybe az oroszokkal. És ha fegyverkezési versenybe bonyolódunk, az föleszi a magyarok pénzét, akkor kevesebb marad iskolára, kevesebb marad gazdaságfejlesztésre, az otthonteremtés támogatására vagy éppen családvédelemre, családtámogatásra. Tehát az a helyzet, hogy nekünk az az érdekünk, hogy az amerikaiak béketörekvései minél hamarabb sikerre vezessenek, a háborút, a frontvonalakat be tudjuk fagyasztani, legalább tűzszünetet érjünk el, és minél hamarabb kezdődjenek fegyverkorlátozási tárgyalások az oroszokkal, ellenkező esetben minden pénzünket a hadiipar viszi el ahelyett, hogy békésebb, civilebb célokra költhetnénk a pénzünket.

Na, ha már a gazdasági kérdések szóba kerültek, itt azért vannak olyanok is, akik viszont azt állítják, hogy, mondjuk, akár a fegyverkezés pörgeti majd az ipart. Ukrajnával kapcsolatban is, ugye, a Fitch azt közölte a héten, az egyik hitelminősítő, hogy Ukrajna fizetésképtelen, és rendkívül magasak az újjáépítés költségei, de az újjáépítés is egyesek szerint akár gazdasági lehetőségeket is rejthet. Szóval pénzügyi, gazdasági szempontból kockázat vagy lehetőség inkább Ukrajna közeledése az Európai Unióhoz vagy felvétele?

Ukrajna európai uniós tagsága egy pénzügyi tragédiával, egy gazdasági öngyilkossággal érne fel. Kétségkívül lehet olyan elemeket találni, amely időlegesen megrendelést jelentene az európai cégeknek, de összességében Ukrajna felvétele olyan gazdasági következményekkel járna, amelyek tönkreteszik az európai gazdaságot. Leginkább persze bennünket, illetve nem is csak bennünket, hanem először a szomszédos országokat, a lengyelektől a magyarokon át Romániáig. Milliószám érkeznének Ukrajnából a szabad közlekedés lehetőségét kihasználva, ellenőrizetlenül ukránok Európába. Van a bűnözés meg a maffia probléma, erről beszéltünk. De miután a bérek alacsonyak Ukrajnában, a mostani bérek alatt is vállalnának sokan munkát Európában, így Magyarországon is. Ma mindenki azt gondolja, a munkahelyeket soha semmi nem veszélyezteti. De emlékeztetnék mindenkit arra, hogy 2010 előtt Magyarországon 12-13 százalék között volt a munkanélküliség. Az, hogy ma gyakorlatilag mindenki talál munkát, aki dolgozni akar, az nem egy állandó állapot, ezért dolgozni kell, ezért harcolni kell, ezt fönn kell tartani. Ha nagy tömegben érkeznek munkavállalók, abból baj lesz. Nem véletlen, hogy vendégmunkásokat is rendkívül óvatosan, zsilipelve, extra garanciák mellett engedünk csak ideiglenesen Magyarországon tartózkodni. Egy tagállam, például Ukrajna esetében ilyen korlátozásokat nem tudnánk alkalmazni. De van egy probléma a nyugdíjrendszerrel, az ukránok jogosultak lennének nyugdíjra Magyarországon. A magyar nyugdíjasok pénze, annak egy tekintélyes része az ukránokhoz menne, tehát a nyugdíjrendszerünk védelme is azt követeli, hogy nemet mondjunk. A mezőgazdaságról nem is beszélek. Az agrárkamara a napokban világosan közzétette az álláspontját: megöli a magyar gazdákat és a magyar egészséges élelmiszeripart az egyébként génmódosított technológiákra épülő, alacsony színvonalú tömegtermelése Ukrajnának. Szóval ezek a bajok mind-mind bekövetkeznének. Ezt egyetlen módon lehet elhárítani, nem tagságról kell beszélni, működjünk együtt Ukrajnával, ne adjuk meg azokat a jogokat, amelyek megilletik a tagokat, de egyenként, szektorálisan, szépen egyezzünk meg úgy, hogy az nekünk, magyaroknak és európaiaknak jó legyen. Ha fölvesszük őket, nem lesz lehetőségünk ilyen korlátozások alkalmazására.

Ha már a gazdaság szóba került, a kormányülésen döntöttek az árréstopnak a meghosszabbításáról is. Annak ellenére, hogy a kereskedők ennek kivezetését kérték, mondván áruhiány és a magyar helyett külföldi beszállítók jöhetnek, hogyha marad az intézkedés. Milyen szempontok alapján döntöttek a meghosszabbítás mellett?

Először is úgy látjuk, hogy az árrésszabályozás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Persze olyat még sose hallottam senkitől, hogy az árak most már elég alacsonyak. Tehát ha azt várjuk, hogy úgy érezzük, és azt mondja nekünk valaki, hogy végre alacsonyak az árak, ez a pillanat nem jön el. Részben egy magasabb inflációs korban élünk, ugye, a háború meg a szankciók az égbe lökték az inflációt. Ez megviselte az embereket, ennek az emléke nem múlik el, ez itt van a fejünkben, tehát arra ne számítsunk, hogy a következő években bárki azt fogja mondani, hogy most már elviselhetőek az árak. Ennek a sokkhatása nem múlik el egyik pillanatról a másikra, az emberek veszélyben érzik magukat, figyelnek, és védekeznek. De mindezzel együtt is a tények azt mutatják, hogy 900 élelmiszer árát sikerült csökkenteni, és most, hogy a drogériákra is bevezettük az árrésszabályozást, 420 termék ára kedvezőbb lesz. Nem azt mondtam, hogy már elég alacsony, jobb, mint volt. Nem azt mondom, hogy jó a helyzet, de a baj kisebb. Tehát az árrésszabályozást fönn kell tartani. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az indokolatlan áremelésekkel szemben meg kell védeni az embereket. Az élelmiszernél 10, a drogéria termékeknél 15 százalékos árrést határoztunk meg. Ez legyen elég. Ami e fölött van, az indokolatlan áremelés.

Ugye, ahogy említette, a piperecikkekre is kiterjesztették az árrésstopot, és több szolgáltatási szektorban önkéntesen korlátozták az áraikat a szereplők. Milyen intézkedésekre lehet még szükség? Vannak-e olyan szektorok vagy termékcsoportok, amelyeket még vizsgálnak?

Nézze, az a helyzet, hogy amikor Nagy Márton gazdasági miniszter úrral leszerződtem, leigazoltam, ha szabad így fogalmaznom, akkor én megállapodtam vele, hogy nekem nem egy politikusra van szükségem a gazdasági tárca élén, most a pénzügy is odament hozzá, tehát nekem nem olyan ember kell, aki bülbülszavú módon és negédesen tud beszélni a gazdaságról. Nekem egy szakember kell, akit nem érdekel különösebben a politika, ezért időnként szoktak is viccelődni a gazdasági miniszter egy-egy előadásán, de ő egy rendíthetetlen szakember. És ő meg van arról győződve, hogy ez működik. Kapott egy feladatot, az inflációt le kell törni, nem szabad engedni, hogy újra föllángoljon, az indokolatlan áremelésekkel szemben meg kell védeni az embereket, és ő ezeket végre fogja hajtani. És ha szükséges, akkor – mint most tette a kormányülésen – javasolja, hogy hosszabbítsuk meg azt, most meghosszabbítottuk az árrésszabályozást, és elszánt ember, ha szükséges, akkor újabb termékekre fogjuk ezt bevezetni. Tehát ő nem egy politikus, ne várjanak tőle ilyen sikerorientált, kedves mondatokat, de azt várhatjuk tőle, hogy a megkapott feladatot szakmailag hibátlanul végre fogja hajtani. Az árrésstop is, ami korábban elgondolhatatlan volt Magyarországon, úgy működik, mint a karikacsapás. Tehát én bízom abban, hogy a miniszter úr javaslatait bátran támogathatjuk.

Beszéljünk még egy hírről, ugyanis természeti katasztrófa rázza meg ezekben a napokban Parajdot, ahol a sóbánya feletti patak medre beszakadt, és a víz most már elöntötte a teljes sóbányát. Azt a sóbányát, ahonnan már Szent István idejében is szállították a sót az országba. Kelemen Hunor egy órával azelőtt azt mondta a stúdiónkban, hogy feszült és kritikus a helyzet. Milyen azonnali és milyen hosszú távú segítséget tud nyújtani a kormány ebben a helyzetben?

Fáj nekünk, ami történik. Valahogy Parajd része a magyar nemzettudatnak. Nem volt ez mindig így, de az elmúlt tíz-tizenöt évben annyi magyar fordult meg ott, és annyira megszerették azt a helyet, annyira magukénak érzik, hogy szinte hozzánk tartozik. Ezért ami ott történik, az olyan, mintha velünk történne: fáj. Úgyhogy sok ember mozdult meg, nemcsak a kormány, hogy segítséget nyújtsanak, de egyelőre nagyon nehéz, szinte kilátástalan a helyzet, mert ömlik a víz befele. Közben nem szabad arról elfeledkezni, hogy nemcsak Parajdból áll Erdély, különösen nem Székelyföld. Tehát vannak olyan más területek is, ha jól látom, különösen Háromszék környékén, ahol súlyos a helyzet, és ahol segítségre lesz szükség, egy-két méteres magasságú vizek állnak a kertekben meg a házakban, tehát az ottani magyaroknak segítségre lesz szükségük. Szerencsére az RMDSZ egy jól szervezett párt, egy erős párt, jól képviseli a magyarok érdekét – nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is. Én kapcsolatban vagyok az RMDSZ elnökével, Kelemen Hunorral is beszéltem rögvest, amikor a helyzet súlyossá vált, és megígértem, hogy minden támogatást meg fogunk adni – nemcsak Parajdnak, hanem az ott élő összes magyarnak.

A kiberbűnözők elleni fellépésről, az árrésstopról és az erdélyi természeti katasztrófáról is kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.