Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Tegnap felszállt a fehér füst a Sixtus-kápolnából, bő egy órával később pedig kilépett a hívők elé XIV. Leó, az első észak-amerikai pápa, aki első megszólalásában a békéről, a hidakat építő és a szegények mellett álló egyházról beszélt. Orbán Viktor miniszterelnököt köszöntöm a stúdióban. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ön azt írta a Facebookon tegnap, hogy van pápánk, van remény. Ez alapján mit vár az új pápától a kereszténység ügyeit és a külpolitikát illetően?

Két okból is követni szoktam a vatikáni folyamatokat. Egyfelől a Vatikán egy állam, és része a nemzetközi diplomáciai életnek. Furcsa állam, mert nem kancellár vezeti – van egy kancellár is –, hanem mégiscsak Isten embere vezeti, ezért egy sajátos állam, meg is érdemli, hogy legalább kétszeres figyelemmel kövessük azt, ami onnan üzenetként érkezik. Másfelől pedig hívő emberként is figyelem, mert az embernek lelkivezetésre, támpontokra szüksége van. Szerintem a pápa nem észak-amerikai, de ezt majd az elemzők kimutatják, mert ugyan Chicagóban született, de ha jól értem, akkor ő Peruból jött, és ilyen értelemben valószínűleg folytatója lesz annak, amit Ferenc pápa elkezdett. Tehát ha gyorsan kell valamit mondanom, akkor azt mondanám, hogy nagy változásokra nem számítok. Talán ennél fontosabb kérdés, hogy miért olyan lényeges nekünk a Szentatya. Nem is annyira a személye, az is nagyon fontos, hanem hogy legyen a világnak egy Szentatyája. Egyfelől, ugye, vannak a katolikusok, és vannak a reformátusok, Magyarország egy ilyen ország. Azt gondolom, hogy mindannyiunknak a saját egyházán belül szüksége van valamilyen lelkivezetőre. A modern világ ezt próbálja pótolni pszichológusokkal, de valójában, amire igazán szükségünk van, az nem az, hogy kezeljen bennünket valaki, hanem arra, hogy legyen lelkivezetőnk, és a katolikusok biztosan így is tekintenek a Szentatyára. De a reformátusoknak sem mindegy, hogy ki a pápa, mit mond a pápa, mit üzen, milyen hitelveket erősít meg, mert nekünk meg szükségünk van erkölcsi és hitbéli biztos támpontra a világban, ráadásul egy ilyen zavaros világban, ahol a keresztény értékek folyamatosan támadás alatt állnak. Tehát szerintem a kálvinista testvéreknek is szükségük van arra, hogy legyen valaki, akire lehet hallgatni, akihez lehet viszonyulni, aki egyfajta – még egyszer mondom – erkölcsi és hitbéli támpontot jelent minden keresztény számára. Azt remélem, hogy ez így lesz ezután is.

Na, ezt majd meglátjuk, ez kiderül a következő hetekben, hónapokban. Ami viszont biztos, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a héten felszólalt az Európai Parlament ülésén, és azt mondta, hogy fel kell gyorsítani Ukrajna csatlakozását az Európai Unióhoz, mert ez lehet a legerősebb biztonsági garancia, és azt is mondta, hogy azon dolgoznak, hogy már ebben az évben minden csatlakozási fejezet megnyílhasson. Mennyire látja reálisnak, hogy ez meg is történik valóban az idei évben?

A politikai döntés megszületett. Magyarország ellenében született meg ez a döntés, mert mi nem támogatjuk Ukrajna csatlakozását, a gyorsított csatlakozást pedig végképp nem. Valóban, az Európai Parlamentben két fontos beszéd is elhangzott, az Európai Néppárté és von der Leyené. A dolog úgy fest, hogy Robert Fico mondta azt erre a beszédre reagálva, hogy amit ott hallottunk, az egy gazdasági öngyilkosság. Tehát Ukrajna felvétele az unióba gazdasági öngyilkosság. Örülök, hogy ezt nemcsak Magyarország látja így, hanem most már vannak más európai vezetők is. A mi reményünk az ellentétes folyamatokhoz kötődött. Most az európai vezetők úgy döntöttek, a néppárt elsősorban, mert az itt a vezető erő, hogy akkor folytatni kell a háborút, a szankciókat fönn kell tartani, az orosz energiát teljesen ki kell szorítani Európából, aztán majd az európai gazdasággal lesz, ami lesz. A mi reményünk az ellenkező irányba mutatott. Mi abban reménykedünk, azért is dolgozunk, nemcsak reménykedünk, hanem dolgozunk is érte, hogy legyen béke. Ha béke van, ki lehet dobni végre a szankciókat. Ha kidobtuk a szankciókat, akkor olcsóbb lesz az energia, és ha olcsóbb lesz az energia, akkor lendületet kap a gazdaság, és könnyebb lesz a családoknak is. Sajnos az unió úgy döntött, és ezt most megerősítették, hogy az ellenkező irányba haladnak majd. Ez kiélezi a magyar belpolitikai vitákat, mert kétfajta párt van Magyarországon: Vannak azok, akik követik az európai vezetőknek a döntését, von der Leyenét és az Európai Néppártét, ilyen a DK, ilyen a Tisza, akik ott ülnek az Európai Parlamentben, és vagyunk mi, akik nemzeti alapon állunk, és ellentmondunk.

Beszélünk majd mindjárt a belpolitikai ügyekről…

Sőt, hogy pápaválasztás volt: nem is ellentmondunk, hanem ellene mondunk.

Igen, beszélünk majd a belpolitikai vonatkozásokról is, de valóban von der Leyen azt is megemlítette Ukrajna csatlakozásának eszközeként, hogy le kell állítani az orosz energiahordozók importját teljes mértékben. Ez hogyan hatna az európai és a magyar energiaárakra, egyáltalán a rezsicsökkentésre? Ezzel kapcsolatban vannak számítások.

Arról beszélünk most, hogy Magyarország – egyébként hatalmas erőfeszítéseket téve – meg tudta oldani azt, hogy az orosz energiával szembeni szankciók ellenére a második, harmadik vagy legolcsóbb energiaárat fizetjük Európában, a családok mindenképpen. Ez igaz a gázra is, meg igaz a villanyra is. Tehát példátlanul olcsón jutnak a magyar családok ma energiához, és így a rezsiköltségük is, ami persze így sem alacsony, de messze elmarad a többi országétól. Szoktam mondani, egy Kádár-kocka egy fűtési szezonban körülbelül fizet 260-280 ezer forintot, ez Szlovákiában 480 ezer körül van, Lengyelországban meg 880-900 ezer körül. No, most, ha az energia árát megemelik, márpedig az orosz energia, gáz és olaj kitiltása Európából azzal jár, hogy megemelkedik az ár, mert Magyarország eddig Oroszországból szerezte be olcsóbban az energiát, ha ettől eltiltanak bennünket, most tegyük félre, hogy ez helyes-e, meg van-e hozzá joguk, de a szándékuk mindenképpen, ezt bejelentették, tehát ha eltiltanak bennünket ettől, akkor Magyarországnak a vásárolt energiáért, külföldről vásárolt energiáért körülbelül 800 milliárd forinttal kell többet fizetnie. A kormányülésen ezt számszerűsítettük, a kalkulációk 600 milliárdtól 800 milliárdig húznak. És ez úgy függ össze a rezsicsökkentéssel, hogy ennyibe kerül ma körülbelül az az összeg, amivel támogatjuk a családokat, hogy alacsony legyen az energia ára. Tehát itt, ha ezt Brüsszel keresztül tudja vinni, akkor pillanatok alatt a családok kétszer annyit fognak fizetni a gázért és a villanyért, mint korábban. Erről döntöttek ma Brüsszelben. Valamilyen rejtélyes okból magyar létére ezt támogatja a DK, ezt támogatja a Tisza Párt, ezt támogatják a brüsszeli pártok, akik Magyarországról érkeztek. Itt a Mi Hazánkra meg a Fideszre, a KDNP-re lehet számítani, akik nem tartoznak a kormányon lévő európai pártokhoz, hanem mi az európai ellenzékhez tartozunk, ellenállunk, és ezt nem is szavaztuk meg, és nem is fogjuk támogatni.

Ugyanakkor azt mondják, hogy akár minősített többséggel is elfogadják ezt a tervet, Magyarország akarata ellenére is. Mit lehet tenni azért, hogy ezt megakadályozzák, és hogyan segíthet ebben akár a most zajló véleménynyilvánító szavazás?

Úgy látom, hogy a következő hetekben, hónapokban súlyos küzdelmek várnak Magyarországra, személyesen rám is Brüsszelben, meg kell harcolnunk azért, hogy a magyar háztartásokat ne kényszerítsék arra, hogy kétszer annyit fizessenek az energiáért, a rezsiért, mint korábban. Szövetségeseket kell gyűjteni, jogilag is föl kell készülni, valóban van egy terv, hogy kijátsszák az eddigi, egyhangúságra épülő döntést és ezt megkerülve minősített többséggel is döntést lehessen hozni. Ehhez a harchoz nekem erőre és segítségre van szükségem, ezért a Voks2025, amely Ukrajna csatlakozásáról szól, közvetlen összefüggésben van az energiaárakkal és a rezsicsökkentéssel, tehát mindenkit arra kérek, aki segíteni akar a kormánynak, nekem abban, hogy jól harcolhassunk az alacsony rezsi megvédése érdekében Brüsszelben, hogy segítsen bennünket, és vegyen részt a Voks2025 szavazáson.

Említette azt, hogy ebben a kérdésben egyik oldalon áll a Fidesz, másik oldalon pedig a DK és a Tisza, hogyha a magyar belpolitikai törésvonalakat nézzük. Ugyanakkor a Tisza Párt elnöke a héten egy, a néppárt elnökének címzett nyílt levelében azt írta, hogy „nem ért egyet Ukrajna gyorsított eljárásban történő uniós csatlakozásával.” Mi az, ami miatt Önök mégis ennek ellenére az ellenkezőjét gondolják?

Nézze, leginkább azért, mert azt is mondta ugyanez a pártvezető, hogy ő sosem megy Brüsszelbe képviselőnek. Meg azt is mondta, hogy ő majd fölszámolja a mentelmi jog intézményét. Ehhez képest Brüsszelben ül, és a Magyarországon elkövetett bűncselekmények okán beadott mentelmijog-fölfüggesztést ellenezve, a mentelmi jogot használva, amögé bújva folytatja a politikát. Tehát nehéz komolyan venni bárkinek a véleményét, hogyha előzőleg eljátszotta a szavahihetőségét. Ezért én az ilyesmit színjátéknak tartom. Én belülről ismerem az Európai Néppártot. Nekem mondhat a Tisza Párt, amit akar. Hosszú éveken keresztül voltunk tagja az Európai Néppártnak, még Helmut Kohl hívott meg bennünket oda, az 1900-as évek végén, 2000-es évek elején. Mindenkit ismerek, szegről-végről, alaposan, kívülről-belülről, mindenkit. Ismerem, hogy hogy’ működik. Az Európai Néppártban nincs mese. Mi azért jöttünk ki onnan. Tehát az Európai Néppártot mi azért hagytuk ott, mert migráció ügyében ránk akarták kényszeríteni a német vagy brüsszeli álláspontot. Tehát aki az Európai Néppártban van, ha ott van, annak el kell fogadnia azt, amit az Európai Néppárt mond; az egy fegyelmezett párt: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. A dolog úgy fest, hogy ráadásul az Európai Néppárt be is jelentette, hogy ő Magyarországon kormányváltást akar, és egy olyan kormányt fog Magyarországon hatalomra segíteni, amely egyébként Brüsszelnek a politikáját, az Európai Néppártnak a politikáját be fogja tartani. Ez ma azt jelenti, hogy támogatni kell a háborút, föl kell venni Ukrajnát, el kell fogadni a migrációt, és genderügyben is el kell fogadni az európai főáramnak az álláspontját. Aki a néppártban van, ezt képviseli. Akármit mond, akármit ír, akármit beszél.

A másik, Ukrajna támogatása mellett álló hazai pártként a Demokratikus Koalíciót említette, amelynek eddigi elnöke, Gyurcsány Ferenc tegnap jelentette be, hogy távozik a magyar közéletből. Mit gondol erről a távozásról, illetve hogyan változhat, változhat-e egyáltalán a Demokratikus Koalíció politikája ezek után?

Más dolgával nem ildomos foglalkozni, jobb, ha az ember a saját háza táján söpröget, de két megjegyzést talán megengedhetek magamnak. Az első, hogy, ugye, élet-halál harcot vív a DK a Tiszával. Nem a kormánnyal! A DK–kormány meccs eldőlt, azt a választópolgárok négy-öt alkalommal már eldöntötték. Itt a küzdelem valójában az ellenzéki vezető szerepért és a túlélésért zajlik. Egy Tisza–DK meccset látunk, és nyilván a DK-sok úgy gondolták, hogy így jobb esélyeik vannak. Ez az ő pártjuk, az ő döntésük, lelkük rajta, nem is akarom ezt én minősíteni. De a dolog összekeveredett azzal a magánéletbeli üggyel, hogy ráadásul Gyurcsány Ferenc el is vált Dobrev Klárától, aki az új vezetője a DK-nak. Erre meg csak azt tudom mondani, hogy együtt érzek velük, nem lehet könnyű sok év házasság után úgy dönteni, hogy külön folytatja az ember az életét a korábbi feleségétől vagy férjétől. Ez magánügy, ezt a politikába semmiképpen nem szabad beemelni. Itt csak annyit tudunk mondani, hogy együtt érzünk velük.

Ha már a belpolitika szóba került, tegnap a Tisza nyilvánosságra hozott egy 2023-as hangfelvételt, amelyen a honvédelmi miniszter arról beszél, hogy ütőképes haderőt építenek, és hogy át kell állni a háború felé vezető út nulladik fázisára. A Tisza szerint ez azt bizonyítja, hogy a magyar kormány nem békepárti, sőt kifejezetten háborúra készül. Ön hogy’ látja, ez a nyilatkozat, amit ezen a felvételen hallunk, mennyiben mond ellent az eddigi, békepárti álláspontnak?

Azon a felvételen, ha az úgy van, ahogy írott formában én olvastam, akkor azon a kormány hivatalos álláspontja hallható. Tehát a kormánynak az az álláspontja, hogy a békéhez erő kell, a békéhez hadsereg kell. Tehát nem szabad összekeverni a Magyar Honvédséget az Üdvhadsereggel. Van az Üdvhadsereg, az egy civil, békés hadtest, ami béketevékenységet folytat. A Magyar Honvédség meg arra való, hogy baj esetén, támadás esetén megvédjék a hazát, ahova harcosok kellenek, és nekünk olyan hadsereg kell, amely kész és képes harcolni Magyarország szabadságáért és függetlenségéért, ha támadás ér bennünket. Tehát nekünk nem egyenruhás munkavállalók, hanem harcosok kellenek. Még egyszer mondom: a békéhez erő kell! És ezt mi vállaljuk, tehát ez nekünk a hivatalos álláspontunk, ezt nem kell leleplezni, mert minden kormányzati dokumentumban szerepel. Ami jobban zavar, az a volt vezérkari főnök szerepvállalása egy ilyen kutyakomédiában. Ugye, elbocsátottam a volt vezérkari főnököt. Nem adtam ennek alapos indokát, nem is szükséges szerintem, mert a hadsereget nem szabad bevonni a politikai vitákba. Szerintem az a jó, hogyha a hadsereg kívül van a pártpolitikán, de persze a nemzetstratégia része, sőt egyik fontos, meghatározó szereplője, de a pártpolitikai vitáktól, a hatalomért folytatott csatáktól, vitáktól távol kell tartani. Az alkotmányos rendszer is egyébként erre épül, a hadsereg ilyen értelemben ki van vonva a magyar politikai életből, és ezért, ha ott történik valami, azt igyekszem a lehető legrövidebben kommentálni csak a nyilvánosság előtt, mert minden hosszabb indoklás beemeli a hadsereget a politikai viták világába. Tehát én nem kommentáltam hosszabban a vezérkari főnök leváltását, de tegnap olyan adatok is nyilvánosságra kerültek, amelyek ennek megvilágítják az igazi okát. Tehát nem éreztem biztonságban a magyar hadsereget, mert úgy láttam, hogy a vezetése ukránpárti ahelyett, hogy magyarpárti lenne. Vagy hogy legyünk méltányosak, úgy fogta föl a magyar érdeket, hogy azt leginkább az ukránpártiságon keresztül lehet szolgálni. De ez egy tévedés! És ezt nem a hadsereg vezetése dönti el, hanem ezt az ország irányításáért felelősséget viselő politikai vezetés dönti el. És a mi politikai döntésünk az, megfelelő elemzésekre építve, hogy Ukrajna támogatása ebben a háborúban és aztán később az európai tagsági folyamatban is ellentétes Magyarország érdekével. Jogunk van ehhez a döntéshez. Bár Weber úr azt mondta az Európai Parlamentben, hogy az ukránoknak joguk van csatlakozni az Európai Unióhoz. Ez tévedés! Az ukránoknak joguk van jelentkezni az Európai Unióba. Nekünk, akik bent vagyunk, és tagok vagyunk, nekünk meg jogunk van dönteni. Igen vagy nem? Ez a helyes leírása a helyzetnek. És semmilyen nyomást nem fogadok el kívülről sem, nemhogy még a magyar hadseregen belülről, ami abba az irányba akarja terelni a magyar politikai vezetést, hogy magyar érdek helyett ukrán érdeket kövessen. Ráadásul volt itt egy személyes dolog is, ezért bánom, hogy a volt vezérkari főnök politikai színpadra lépett, mert én azt hittem, hogy majd elbujdosik szégyenében. Mert hogyha egy tábornokról kiderül, hogy a Honvédkórházban, közpénzen szívatja le a zsírját, hogy jobban fessen, és ez kiderül, akkor az ember eltűnik, mert ez egyszerűen vállalhatatlan dolog. Most ehhez képest beáll a politikai élet közepébe, és megtámadja a magyar politikai vezetés nemzeti érdeket védő politikáját, katonapolitikáját. Szerintem ez nem helyes. Szomorú történet.

Sokféle kockázatról beszéltünk az elmúlt, nagyjából húsz percben, gazdasági kockázatokról is, például a bizottság tervéről azt mondta Ön is és Robert Fico is, hogy ez gazdasági öngyilkosság. Ugyanakkor a kormány már most benyújtotta a 2026-os költségvetést az Országgyűlésnek. A külső és belső hatásokat, kockázatokat, tényezőket figyelembe véve mennyire ambiciózusak a jövő évre tett vállalások?

Nagyon – röviden. Tehát a 2026-os év kérdése, amire a költségvetésnek is válaszolnia kell, úgy hangzik, hogy Ukrajnába megy-e a magyarok pénze? Mert egészen mások a pénzügyi lehetőségeink, hogyha a magyarok pénzét Brüsszel elküldi Ukrajnába, vagy kötelez bennünket arra, hogy mi innen, Budapestről küldjünk pénzt Ukrajnába, és egészen mások a lehetőségeink, ha ezt el tudjuk hárítani. Ez a költségvetés abból indul ki, hogy 2026-ban is nemzeti kormánya lesz Magyarországnak. Olyan kormánya, amely nem küld pénzt Ukrajnába, nem küld fegyvert Ukrajnába, és az Európai Unióból Ukrajnába küldött pénzek ügyében is megvédi a magyar érdekeket. Ez a kiindulópontja a költségvetésnek. Hiszen a politikai vita Magyarországon ma arról szól, hogy ukránbarát vagy magyarbarát kormány lesz-e majd 2026-ban, hiszen választások lesznek 2026-ban. Ebben a kérdésben állást kell foglalni, mert valamire építeni kell, és ez a költségvetés azt mondja, hogy nemzeti kormány és magyarbarát kormány lesz 2026 után, tehát nem megy a magyarok pénze Ukrajnába, hanem ezt itt fogjuk elkölteni, és itt fogjuk fölhasználni, ez a kiindulópontja a költségvetésnek. Nagyon sokat vállal a költségvetés családtámogatás ügyben. Hatalmas számok vannak, amiket, nem tudom, a rádióhallgatók így hirtelen el tudnak-e helyezni a saját világukban. Családpolitikai célra fordítunk 4.800 milliárd forintot, a rezsicsökkentésre elköltünk majd’ 800 milliárd forintot, a kettő együtt 5.600 milliárd forint, nyugdíjasokra, nyugellátásokra el fogunk költeni 7.700 milliárd forintot. Fontos, hogy 2026-ban, ha már szó volt hadseregről, kifizetjük az úgynevezett fegyverpénzt, ez hathavi fizetés, amit a fegyveresek megkapnak; ez 450 milliárd forint. Folytatódik a tanári béremelések politikája. Elköltünk gazdaságfejlesztésre is pénzt, ugye, 100 gyár helyett 150-et fogunk megindítani, mert a gazdasági növekedés kedvezőtlen adatai ezt indokolják, tehát még többet kell itt tennünk, ez el fog vinni 5.050 milliárd forintot, de közben növeljük az oktatásra fordított összeget, és az egészségügyre is 2026-ban 280 milliárd forinttal fogunk majd többet költeni, ez pedig 4.000 milliárd forint körüli forintot vagy összeget jelent. Így néz ki a költségvetés: optimista, háborúellenes, és ambiciózus célokat tűz ki.

Van még egy kockázat, amelynek a letörésén dolgozott az elmúlt hónapokban a kormány. Ez pedig az infláció. Ennek további letörése érdekében most kiterjesztik az árrésstopot, erről a héten döntés született. Mi indokolta ezt, és mit várnak ettől az intézkedéstől?

Egy nagy dilemmában vagyunk most már évek óta, mert végül is egy óriási, háborús inflációs sokk érte Magyarországot. Tehát a Bokros-csomag óta, amit magunknak köszönhettünk, az belülről jött, egy rossz gazdaságpolitika eredménye volt, most kívülről, a háború miatt vágott bennünket gyomorszájon, és sújtott le a családokra meg a vállalkozásokra is a magas infláció. És ezzel birkózunk, és próbáljuk az árakat visszarángatni a földre, mert az az érzésünk, hogy jó néhány területen egész egyszerűen indokolatlanok az áremelések, illetve az áremelések mértéke indokolatlan, elfogadhatatlan árak vannak, ami végül is kizsebeli, ezzel kizsebelik a magyar családokat, a kifosztás szó talán túlságosan militáns itt, de lényegében elveszik a pénzüket, kizsebelik őket a magas árakon keresztül. És ezt nem lehet megengedni. Tehát a kormány azért van, hogy megvédje az embereket, különösen ott, ahol a védelem teljes egészében indokolt. És itt indokolt. Ezért be kell avatkoznunk az árrendszerbe. Ez egy nagyon kényes kérdés. Optimális esetben, hogyha nincs ilyen külső inflációsokk, és a kereskedők mértéktartóak, akkor nem kell beavatkozni a kormánynak az árrendszerbe. De Európában számos országban, sőt a legtöbb országban be kellett avatkozni, így Magyarországon is, dacára annak, hogy az ember ezt egészségesnek tartja-e, vagy sem, mert hosszabb távon ez nyilván nem egészséges, a gazdaságnak saját magát kell tudnia szabályoznia. De most kénytelenek vagyunk, mert meg kell védeni a családokat. Nagyon nehéz jól beavatkozni. Mindenfajta eszközök vannak, de ha nem jól csinálod, akkor a végén a családok nem járnak majd jobban. Ezért mi hosszas kísérletezés és tapasztalatszerzés után végül is az árrés-szabályozás mellett döntöttünk. Úgy látom, hogy ez működik, hiszen ezt már bevezettük az élelmiszerekre. Itt azt mondjuk meg, hogy ahhoz képest, amiért beszerezte a kereskedő az adott terméket, mekkora árrést tehet rá. Az nemcsak a haszna egyébként, mert a költsége is, de összességében a haszna és a költsége mennyi lehet maximum. És ezt húzzuk be. Ezzel megakadályozzuk a további áremelést, illetve aki már nagyon elszaladt, azt meg visszahozzuk. Az élelmiszereknél ezt bevezettük, mindenki láthatja, lehet róla véleménye, van tapasztalata, az biztos, hogy mozgást idézett elő az intézkedésünk, és az árak megváltoztak. De azt tapasztaltuk, hogy a családokat nemcsak a magas élelmiszerárak gyötrik, hanem bizonyos háztartási cikkek eszementen elszabadult, magas árai is. Ezeket fölleltáraztuk. Ez harminc kategóriát jelent, háztartási cikk kategóriát jelent és több ezer terméket, és azt mondtuk, hogy itt pedig a kereskedőknek az árrése nem lehet több, mint 15 százalék. Ez nagy ármozgásokat és árcsökkentést indít majd el a reményeink szerint, és ezzel megsegítjük a családokat.

Az Ukrajna uniós csatlakozása és támogatása körüli vitákról, a jövő évi költségvetésről és az árrésstop kiterjesztéséről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.