Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Húsvétkor, a feltámadás ünnepén életének 89. évében elhunyt Ferenc pápa, akinek a temetésére holnap kerül sor Rómában. A katolikus egyházfő kétszer is járt Magyarországon, egyszer pedig a csíksomlyói nyeregben találkozott a magyar közösséggel. Többször járt nála meghallgatáson Orbán Viktor miniszterelnök is, akit köszöntök a stúdióban. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Kevés idő telt még el Ferenc pápa halála óta, de hogy’ látja, mi a legfontosabb örökség, amit ő a világra és a kereszténységre hagyott?

Háborús időkben a legnagyobb örökség, amit a harcoló felek meg az egész európai, nyugati, sőt emberi civilizáció kaphat, az maga a béke. Azt hiszem, hogy a Szentatyának van egy békeöröksége: a béke embere volt. A mi fejünkben ez azt jelenti, hogy szelíd ember volt, ez is igaz, de volt másik oldala is a személyiségének. Ez talán kifelé ritkábban mutatkozott meg. Arra gondolok, hogy egy rendíthetetlenül bátor ember volt, ugyanis a béke mellett kiállni az elmúlt három évben egyet jelentett a napi megtámadással, megbélyegzéssel és meghurcolással. És a Szentatyát is az elmúlt három évben a háborúpárti propagandahálózat, amely egy nagy nemzetközi hálózat, ideértve a magyar lábait is, folyamatosan tűz alatt tartotta, és próbálta rávenni, hogy adja föl a békepárti álláspontját. És ezt nem tette. Ez önmagában is egy személyes bátorság, de nekünk, magyaroknak különösen fontos volt, mert az elmúlt három évben egészen Donald Trump elnök úr győzelméig az egész nyugati világban csak ketten álltunk ki folyamatosan a béke mellett: Magyarország és a Vatikán. És ha egyedül vagy, márpedig az Európai Tanácsban mi mindig egyedül voltunk, 26 az 1-ben küzdöttünk a béke mellett, akkor minden barátságnak és támogatásnak megnő a jelentősége. Így a pápa barátságának és támogatásának – aki folyamatosan fölhívta Magyarországot arra, hogy csak bátran álljon ki a békéért – is megnőtt a jelentősége, sőt, miután itt mégiscsak Szent Péter földi helytartójáról van szó, az ő támogatása egy természetfeletti súlyt adott az igazságnak, a békének, vagyis annak az ügynek, amit mi, magyarok is képviselünk.

Ugye, ha már Magyarország és a pápa viszonyáról beszélünk, akkor az kifejezetten ritka, hogyha egy katolikus egyházfő kétszer is ellátogat ugyanabba az országba, és Magyarországon ez megtörtént, hiszen kétszer járt itt. Mi lehet ennek az oka? Mi lehet annak az oka, hogy ilyen különleges helyen volt Magyarország az ő szemében?

Kellő körültekintéssel, de azt mondom, hogy háromszor látogatta meg a magyarokat, kétszer Kis-Magyarországon, egyszer pedig Csíksomlyón. Tehát, hogy egy nemzeti közösséggel háromszor találkozzon néhány év leforgása alatt a Szentatya, azt hiszem, valóban példátlan. Most a béke ügyén túl, ami nyilván szerepet játszott ebben, az igazság az, hogy személyes motívuma is lehetett. Ezt nem titkolta el. Ő egy argentin ember volt, onnan érkezett Rómába, és ott magyar apácákkal és magyar hívő közösséggel dolgozott együtt, ezért ismerte a magyarokat, és azok közé tartozott, akik úgy döntöttek, hogy a magyarok jó emberek, rendes emberek, nyilván ezt tapasztalta, ezért kedvelt bennünket. Szeretett például magyar mondatokat mondani, tudott néhány magyar mondatot, ilyen egyszerűeket, ami a megköszönés meg a köszöntés mondatai, és ezeket szívesen is használta. És éreztem is, amikor én találkoztam vele, hogy van természetesen egy keresztény közösség, ami összeköt bennünket, egy hitbéli közösség, de ezen túl, e mögött van egy más típusú, nemzeti alapú szimpátia is: egy argentin ember, aki kedvelte a magyarokat.

Ugye, sok szakértő mondja azt, hogy felesleges találgatásokba bocsátkozni az utódot illetően, és talán nem is illő most még a gyász idejében, ugyanakkor az egy fontos kérdés, hogy milyen kihívások várnak az ő utódjára, egyrészt a kereszténység helyzetét, másrészt a világpolitikát illetően? Mert ahogyan Ön is említette, utóbbi területen is Ferenc pápa aktív volt nagyon.

Szerintem Magyarország szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy hogyan folytatja a nemzetközi kapcsolatrendszerét, politikáját a Szentszék, ki lesz a következő Szentatya, és ő hogyan viszonyul Magyarországhoz. Ennek azért van jelentősége, mert a magyarországi katolikus egyház, a magyar katolikus egyház rendkívül fontos szerepet játszik a magyar társadalom életében. Nagyon kevés olyan egyház létezik, mint amilyen a magyar katolikus egyház, amely olyan hatalmas és pótolhatatlan szerepet vállal a magyar közösség, tehát a magyarok életének a szervezésében, mint amit ők vállalnak. Rengeteg iskola, óvoda, szakképző intézmény, hatalmas egyetem, idősellátás, elesettekről való gondoskodás, a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül a cigány integrációban való erőteljes részvétel. Tehát a magyar katolikus egyház nélkül ma nagyon nehéz lenne elképzelni Magyarország társadalmi életét, nemcsak hitbéli vonatkozásban, úgy egyáltalán lehetetlen lenne elképzelni, de a társadalom közösségi hálóinak az építésében, fönntartásában, a szolidaritásban, az elesettekkel való foglalkozásban, a lelkitámasz és vigasz ügyében az ország nem boldogulna a magyar katolikus egyház nélkül. Ez a helyzet. Ez meg egy világegyház, aminek a központja Rómában van. Tehát szerintem van összefüggés aközött, hogy a magyar katolikus egyház milyen viszonyban áll majd Rómával, milyen támogatást kap onnan, és milyen értékes munkát tud végezni a magyarok közössége érdekében. Úgyhogy én is izgalommal figyelem, hogy mi történik majd, habár most még az izgalomnak talán nincs itt az ideje, mert most a gyász napjait éljük, most még a fájdalom, a veszteség miatti fájdalom az uralkodó érzés, de kétségkívül az élet megy tovább, és a Szentszék vezetéséről az erre hivatottaknak gondoskodniuk kell, és az ő döntésük hatással lesz majd Magyarországra.

Említette Ferenc pápa béke érdekében tett erőfeszítéseit, és hogyha az orosz–ukrán háborúra tekintünk, akkor napról napra változnak a hírek. Egyik nap a tárgyalások előrehaladásáról, másik nap súlyos rakétatámadásokról hallunk, és közben egy, az Európai Bizottsághoz közeli szervezet, a European Policy Center egy friss elemzésben arról ír, hogy még nyár előtt csapatokat kellene küldeni Ukrajnába. A Kreml szerint ugyanakkor ez kritikusan veszélyes lenne. Meddig mehet el az Európai Unió vagy Európa Ukrajna támogatásában, és milyen kockázatokat vállal ezzel?

Most már jó lenne ennek véget vetni, mármint a háborús pszichózisnak Európában. Én gyorsabb folyamatban reménykedtem. Tehát azt hittem, hogy hamarabb jön el az a pillanat, amikor az európaiak belátják, hogy az Egyesült Államok nélkül Ukrajna támogatásának nincsen semmi értelme. Az Egyesült Államok nélkül Ukrajnának semmi esélye arra, hogy egyáltalán megőrizze a még meglévő pozícióit, nemhogy visszaszerezzen bármit is. Azt gondoltam, hogy világossá válik, az Egyesült Államok nélkül nincs katonai perspektíva, amelyet követni érdemes az európai politikusoknak. Egész egyszerűen azt gondoltam, hogy jön az amerikai elnök, és mindenki belátja, hogy egyetlen lehetőségünk és feladatunk van: az amerikai elnök békeerőfeszítéseit támogassuk. Nem ez történik. Az Európai Unió 27 országából 25, mert a szlovákok meg mi a béke és az amerikaiak békeerőfeszítését támogatók oldalán vagyunk, a többiek a háború folytatása mellett döntenek, sőt a háborús segítség mértékének növelése mellett döntenek. A napokban döntött az Európai Parlament, ideértve egyébként az ott lévő magyar ellenzéki pártokat is arról, hogy újabb, komoly, több milliárdos katonai segítséget kell küldeni Ukrajnának, kérik, hogy minden állam fizessen be, Magyarország is tegyen be 45 milliárd forintot, mondja a magyar ellenzék egyébként Brüsszelben. Tehát jól láthatóan van egy komoly háborús pszichózis, amely nem az amerikaiak megtámogatását, hanem egy önálló európai háborús stratégiát akar követni. Szerintem ez reménytelen! Tehát én azt gondolom, hogy ez először is vezetői hiba, másfelől nem életképes gondolat, és csak idő kérdése, és be kell fordulniuk abba az utcába, ahol az amerikaiak, a szlovákok, a magyarok, a Szentszék is halad, és amely a békét akarja elérni.

Ugyanakkor itt van Ukrajna uniós csatlakozásának a kérdése is. A héten a bővítésért felelős biztos azt mondta, hogy nagyon reális 2030-ig egy újabb bővítési hullám Ukrajnával és Moldovával az élen, viszont itthon sokan azt mondják, hogy elképzelhető, hogy csak két évtized múlva lehet reális az ukrán csatlakozás. Ön hogy’ látja, mennyire elszánt az unió azzal kapcsolatban, hogy 2030-ig uniós tag legyen Kijev?

Hogy mikor lesz Ukrajna az unió tagja, az rajtunk, magyarokon is múlik, és nekünk nem nagyon akaródzik igent mondani erre. Az uniónak van döntése. Ezt a teljes európai nyilvánosság előtt, az Európai Parlament nyílt, plenáris ülésén jelentette be a bizottság vezetője, hogy 2030-ig Ukrajnát fel kell venni az unióba. Ki is adták a parancsot, ha valaki figyeli a nemzetközi politikát, vagy egyszerűen csak a magyart követi, akkor azt látja, hogy egész Európában kiment a parancs; minden olyan párt, amely Európában a bizottságot támogatja, ma ugyanazon a hangon beszél Hollandiától Magyarországig arról, hogy Ukrajnát föl kell venni az Európai Unióba, és az elnök asszony 2030-as időpontját is tartani kell. Magyarország kormánya ezzel szemben áll. A magyar ellenzék, mert a magyar ellenzék szervezett is erről egy szavazást, és tulajdonképpen elég fair módon, azt kell mondjam, hogy az egyetlen olyan európai hatalmi, brüsszeli hatalmi párt a magyar volt, amely megkérdezte a saját híveit arról, hogy mit gondolnak Ukrajna csatlakozásáról. És hogy ott ötven-egynéhány százalék igennel válaszolt, tehát ez a vita egy élő vita nemcsak Európában, itt, Magyarországon is van két markáns álláspont. Az egyik fél azt mondja, hogy Ukrajnát vegyük föl úgy, ahogyan a bizottság elnök asszonya azt parancsba kiadta 2030-ig, és van egy másik álláspont, ezt képviseli a nemzeti oldal, a nemzeti kormány, a nemzeti érzelmű közössége ennek az országnak, amely azt mondja, hogy Ukrajnánál Magyarország fontosabb. Ukrajna gyors fölvétele tönkretenné Magyarországot, gazdasági csődöt jelentene a számunkra, egyéb veszélyeket is magában hordozna, például Ukrajnával itt a háborút is felvennénk az Európai Unióba, ami egyébként egy békeszövetségként jött létre. Tehát ezt ne tegyük! Mondjunk nemet Ukrajna európai uniós csatlakozására! Ez egy élő, valódi vita egész Európában, és jól láthatóan elkülönülő, szembenálló felek közötti, szerintem értelmes vita itt, Magyarországon is.

Ugye, az ellenzéki párt, a Tiszának a vezetője azt mondja, erre reagálva, az ő saját megkérdezésükre reagálva, hogy amikor minden feltétel és az ukrán csatlakozás tervezett időpontja ismert lesz, akkor jogi kötőerővel bíró népszavazást írna ki ebben a kérdésben. Mi indokolja azt, hogy a kormány már most megkérdezi erről az embereket, és egy véleménynyilvánító szavazás formájában kérdezi meg?

2030 a határidő, tehát nincs majd, hanem 2030 van, a bizottság elnök asszonya bejelentette, és a végén nem lehet megállítani. Tehát ha valaki azt gondolja, hogy amikor már 26 ország elkötelezte magát, és a tárgyalásokat lefolytatták, és már minden készen áll, csak egy aláírás hiányzik, hogy akkor majd Magyarország egymaga a legvégén tudja megakadályozni, efelől kétségeim vannak. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nagyon nehéz. Ezért jobb, ha az elején tiszta vizet öntünk a pohárba, és nem engedjük, hogy a dolgok eljussanak egy olyan fázisba, amikor már egész Európa a mellkasunkon fog állni, és azt fogja követelni, hogy Magyarország mondjon igent. Vagy most állítjuk meg ezt a folyamatot, vagy később már nem tudjuk.

Nyilván Ukrajna a háború szempontjából azért sajátos helyzetben van a többi, csatlakozni kívánó országhoz képest, de mióta Magyarország az Európai Unió tagja, három ország már csatlakozott, ugye, Románia, Bulgária és Horvátország, és Magyarország mindegyiket támogatta. Ha most a háborúról nem beszélünk, akkor milyen más okok vannak, amelyek miatt ezt a csatlakozást, tehát Ukrajna csatlakozását most nem támogatja a kormány?

Talán válasszunk egy megfelelő magaslest, ahonnan az egész kérdést meg tudjuk ítélni. Miért szoktunk fölvenni új tagállamokat az Európai Unióba? Azért szoktuk fölvenni őket, mert azzal mi, akik már belül vagyunk, jól járunk. Bennünket sem a két szép szemünkért vettek föl. A nyugatiak azért döntöttek Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia fölvétele mellett, mert ők ezzel jól jártak. Nem velünk akartak jót tenni. Lehet, hogy mondtak ilyet is, de, ugye, a gyerekmesék korszakát már kinőttük, tehát azon túl vagyunk. Tehát azért vettek föl bennünket, mert ez nekik érdekük volt, jól jártak velünk. Ha Ukrajnát fölvennénk, és azzal jól járnánk, akkor én örömmel mondanék igent. De biztos vagyok abban, hogyha Ukrajnát fölvesszük, azzal rosszul járunk. És miért kellene nekünk rosszul járnunk, amikor járhatnánk jól is, vagy legalábbis megvédhetnénk mindazt, amit eddig elértünk? Azt például, hogy – egy, talán legfontosabb érvet mondjak – azt nehezen látom kivitelezhetőnek, hogyha Ukrajna tagja az Európai Uniónak, és a munkaerő szabadon áramlik az Európai Unió területén belül, akkor hogyan fogjuk megvédeni a magyarok munkahelyeit? Merthogy itt úgy le fogják verni a béreket, és annyi vendégmunkás érkezik ide, sőt nem is vendégmunkás, hanem unión belüli szabad mozgással rendelkező munkavállaló, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja védeni a saját munkahelyét, hogy csak a legevidensebbet mondjam. Az elmúlt tizenöt év legnagyobb eredménye az, hogy Magyarországon teljes foglalkoztatás van. Ez egy pillanat alatt, egy-két év alatt köddé válhat. Aztán itt vannak a mezőgazdaságra vonatkozó következmények. Ez egy akkora ország akkora mezőgazdasági területtel, ami teljesen átrendezné az európai agrárgazdaság pénzügyi alapjait. Az biztos, hogy pénz a magyar gazdáknak nem maradna, Ukrajnából óriási mennyiségben érkezne rossz minőségű áru, az leverné az árakat. Mindenkit emlékeztetek arra, hogy amikor csak átengedtük az ukrán termékeket, akkor is csak ez-az leesett a kamionról, valahogy itt maradt, és nagyon nehéz helyzetbe hozta a magyar gabonatermesztőket. Tehát az a helyzet, hogy a magyar mezőgazdaság egy nagyságrendi zsugorodáson menne keresztül, és sok százezer család, a földművelésből élők, az állattartásból élők, sőt az élelmiszeriparból élők egy része is nagyon nehéz helyzetbe kerülne. És aztán itt vannak a közvetlen pénzügyi kérdések. Ukrajna egy akkora ország, hogy az Európai Unió költségvetésének összes olyan forrása, amely a kevésbé fejlett országok támogatására fordítható, és amiből Magyarországnak is járnak összegek, ezek mind elmennének Ukrajnába. Sőt, mi még befizetőkké válnánk, hiszen akkor az unió fejlettségi szintjének az átlaga lecsökkenne, akkor már mi is nem támogatásra jogosultak, hanem befizetők lennénk, és nemcsak az unió pénze menne Ukrajnába, hanem a magyar befizetések is, amelyek Brüsszelbe mennének, egy kanyarral megérkeznének Ukrajnába, mi is finanszíroznánk Ukrajna európai uniós tagságát. Szerintem ez nem érdekünk, és Magyarországnak joga van kiállnia a saját érdekei mellett.

Ugye, ez utóbbival kapcsolatban mondta azt a napokban, hogyha uniós tagsága lesz Ukrajnának, akkor nem lesz uniós pénz, amit Magyarországra lehetne hozni. És egyébként az uniós pénzek körüli vita kiéleződött az elmúlt hetekben, miután Kollár Kinga, a Tisza Párt európai parlamenti képviselője azt mondta, hogy a magyarok romló életminősége az ellenzéket erősíti. Ön ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a tiszás képviselők milliókért dolgoznak azon, hogy Magyarország sikertelen legyen. Kollár Kinga ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy tíz hónapja azon kezdtek el dolgozni, hogy az uniós források megérkezhessenek Magyarországra, közvetlenül az emberekhez, és minden ezzel ellentétes állítás puszta hazugság. Kinek a hibája, hogy nem érkeznek meg ezek a források Magyarországra?

Kezdjük azzal, hogy valóban megtanultunk egy újabb nevet. Ugye, a Tisza Párt tagjai közül szinte senkinek sem ismertük eddig a nevét. Most egy Kollár Kinga nevű hölgyet megismerhettünk, aki, mondjuk úgy, hogy gyurcsányi szemérmetlenséggel vágta a magyarok képébe, hogy ő azért dolgozik, sőt nemcsak ő, hanem a párttársai is Brüsszelben, minden nap azért dolgozik, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó forrásokat, és óriási sikerként értékelte a saját hangján, mindenki láthatta és hallhatta, megakadályozta 50 kórház felújítását, megakadályozta a közszolgáltatások színvonalának a javítását, és hogy ezt nem szégyelli, hanem erre büszke is. Nos, ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy, mondjuk, Ön fölkel reggel, de sok millióan vagyunk még így Magyarországon, 4 millió 700 ezer ember biztosan, fölkelünk reggel, és elmegyünk dolgozni azért, hogy mi magunk meg az országunk is sikeres legyen, hogy elérjünk bizonyos célokat. Például, hogy legyenek jó kórházaink, például, hogy a közszolgáltatások színvonala javuljon, és még számos fontos dolgot tűzünk ki célul, amit a saját munkánkkal el akarunk érni. Mi ezért dolgozunk, Magyarországért, persze magunkért, a családunkért és Magyarországért is dolgozunk. 4 millió 700 ezer ember, de van néhány tucat ember ott, Brüsszelben, aki fölkel ugyanúgy reggel, mint mi, elmegy Brüsszelbe dolgozni, és azért dolgozik, hogy nekünk ez mind ne sikerüljön. Nem a kormánynak, nem a kormányról van szó, hanem a magyar embereknek. Hogy 50 kórház ne legyen fölújítva, hogy a közszolgáltatás színvonala ne emelkedhessen. Na, erről van itt szó. Szerintem ez elfogadhatatlan! Igazából a mikrofont el nem bíró, erőteljes szavakat kellene használnom ennek a minősítésére, és lehet, hogy még akkor is alábecsülném ennek az erkölcsi tartalmát. Szóval ez egy lehetetlen dolog! És ezért kap, ja, bocsánat, és ezért fizetést kapnak! Tehát nemcsak társadalmi munkában rongálják Magyarországot, hanem kapnak ezért Brüsszeltől egy komoly fizetést, 7-8-9 millió forintot havonta. És ezért a pénzért azt a munkát végzik el, hogy Magyarországot sikertelenné próbálják tenni, hogy lerontsák a magyarok életszínvonalát. Most ami a pénzeket illeti. Magyarországnak pénzek járnak. Ezeket a pénzeket meg kell szerezni. Ezeknek a pénzeknek egy részét már sikerült megszerezni. Ezek komoly politikai küzdelmek. 13 milliárd eurót sikerült megszerezni, ugye, ezért is tudtuk például a magyar költségvetésből és az uniós pénzekből együttesen megemelni érzékelhető módon a pedagógusoknak a fizetését, most már lassan a 700-800 ezer forint magasságában van az átlagkeresetük, és még növelni tudjuk. Tehát 13 milliárd eurót már megszereztünk, ezek érkeznek a magyar gazdaságba, ebben az évben is legalább ezermilliárd forint fog érkezni onnan, tavaly is érkezett, és 2026-ban is érkezik majd. De még mindig van tíz-egynéhány milliárd euró, amit fölfüggesztettek, és amit meg kell szerezni. Én azért harcolok, hogy ezt úgy szerezzem meg, hogy Brüsszel semmilyen föltételt ne támaszthasson ezért cserébe, mert ez a magyaroknak járó pénz. Persze Brüsszel azt mondja, hogyha te beengednéd a migránsokat, meg föladnád a gyermekvédelmet, meg a békepártiságról átváltanál háborúpártiságra, és beállnál a sorba, akkor te ezt a pénzt megkaphatnád könnyedén. De én azt mondom, hogy ilyen áron nem, akkor inkább harcoljunk érte. Mindenképpen meg fogjuk kapni ezt a pénzt, ezt haza fogjuk hozni. Magyarországnak vannak olyan döntési jogosítványai, amikre szüksége van az Európai Uniónak, és nélkülünk nem boldogul, tehát majd meg fogunk mi egyezni erről, mint ahogy az első 13 milliárdról is megegyeztünk, de ez időt igényel és harcot, és semmiképpen nem fegyverletételt és nem behódolást. Ha valaki úgy hozza haza ezt a pénzt, hogy Brüsszel követeléseit teljesíti, azzal valójában Magyarországot brüsszeli gyarmattá teszi. Márpedig mi nem leszünk gyarmat. Tehát mi úgy fogjuk hazahozni ezt a pénzt, hogy közben megőrizzük Magyarország függetlenségét.

De milyen indokok állhatnak vagy húzódhatnak meg a Tisza Párt ilyen irányú magatartása mögött, amit látunk?

Ezt talán nem az én dolgom megfejteni, de atomtudósnak nem kell lenni hozzá. Van egy megállapodás, ezt nem szokták eltitkolni. Manfred Webernek hívják az Európai Néppárt vezetőjét, ő a legerősebb európai pártnak a vezetője. Kis túlzással mondhatom, hogy ő fújja a passzátszelet az európai parlamenti politikában, és ők kötöttek egy megállapodást, fölvették a Tisza Pártot, a Tisza Párt támogatást kap az Európai Néppárttól, például úgy, hogy fölfüggesztik a Magyarországnak járó forrásokat, lerontják a magyarok életszínvonalát, ezzel hatalomba segítik a Tiszát, a Tisza meg cserébe végre fogja hajtani azt, amit Brüsszel kér. Nem lesz többé migránsmentes Magyarország, mert beengedik a migránsokat. Nem lesz többé gyermekvédelem Magyarországon, mert szabadjára engedik az LMBTQ-t. És nem lesz többé békepárti Magyarország, mert be fogunk állni abba a sorba, hogy az ukrajnai katonai akciókat támogatni fogjuk. Ez Brüsszel elvárása, és – mint ahogy föl is vette a programjába a Tisza Párt, hiszen ez a programjának már a része – Ukrajna gyors európai uniós csatlakozását pedig támogatják. Kész, ezzel befejeztük. Magyarország, mint független állam hosszú időre megszűnik létezni. Aki pedig ismeri a magyar történelmet, pontosan tudja, hogy a magyar politika egyszeregye az, hogyha független vagy, lehetsz sikeres, nem biztos, hogy az leszel, jól kell dolgozni, de lehetsz sikeres, ha nem vagy független, biztosan nem leszel sikeres. Ha független vagy, van esélyed, hogy jólétben éljél, ha elveszted a függetlenségedet, szegény és kifosztott ország leszel, gyarmati sorba fognak visszalökni azok, akik egyébként barátaidnak mondják magukat. Ez a magyar történelem leckéje. Szerintem a magyarok ezt értik.

Beszéljünk még röviden egy gazdasági hírről is. Mögöttünk a húsvéti hosszú hétvége, amelyen 29 százalékkal több vendég pihent a hazai szálláshelyeken, mint tavaly. Mit mutatnak ezek a számok a hazai turizmus helyzetéről és a kilátásairól?

Kétfelől lehet nézni az ilyen gazdasági számokat. Az egyik, hogy mennyi embernek volt pénze, mármint magyar embernek, hogy a családjával tölthesse a húsvétot valamilyen vendéglátóipari helyen, szolgáltatást igénybe véve. Ez is izgalmas. Én a másik oldalról szoktam nézni. Ez pedig az, hogy mennyi magyar család él abból, hogy szálláshelyet működtet, éttermet működtet, tehát a turizmushoz kapcsolódik, annak a része. És van olyan 400 ezer magyar ember, aki ebből él. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a turizmus jól megy, akkor arról beszélünk, hogy a magyar gazdaság egy erőteljes szektorában, ahol 400 ezer ember keresi a kenyerét, a dolgok jól mennek. Ezek az emberek, akik ebből élnek, erre tették föl az életüket, ezt a vállalkozást építették föl, ide kapcsolódtak be alkalmazottként, ezek az emberek biztos megélhetéshez jutnak a turizmuson keresztül. Én mindig azt mondom, hogy a legfontosabb az, hogy mindenkinek legyen munkája. Ha munka van, minden van. Magyarországon dolgozik 4 millió 700 ezer ember, és ebből 400 ezer ember a turizmusból él. Ha jól megy a turizmusnak, akkor jól megy nekik is.

Ferenc pápa örökségéről, Ukrajna uniós tagságáról és az ezzel kapcsolatos véleménynyilvánító szavazásról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.