Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Jó reggelt kívánok! Ukrajna támogatása és lehetséges uniós csatlakozása volt az egyik fő témája a tegnapi európai uniós állam- és kormányfői csúcstalálkozónak, ahol ismét Magyarország nélkül fogadták el a zárónyilatkozat erre vonatkozó részét. Közben Magyarországon ma ötödik napja van érvényben az árrésstop. Hogy az intézkedésnek milyen hatásai vannak, arról is megkérdezem Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Kezdjük az utóbbival, az árrésstoppal, és lépjünk eggyel hátrébb, mert sokan a piaci folyamatokba való beavatkozásként értékelik ezt az intézkedést. Miért nem várta meg a kormány, hogy a piac magától rendezze ezt a helyzetet, és csökkenjen az infláció?

Akik azt mondják, hogy a piaci folyamatokba történt beavatkozás, azok igazat mondanak. Jó lett volna, ha nem kényszerülünk rá erre. Ha egy áremelkedést a piaci folyamatok okoznak, akkor lehet abban reménykedni, hogy majd a piaci folyamatok fogják levinni az árakat is. De itt arra a következtetésre jutott a kormány, tanulmányozva az áremelkedéseknek a mértékét és ütemét, hogy itt szó sincsen semmilyen piaci folyamatokról. Mondok számokat. Tehát az, hogy a kereskedelmi láncok a csirkeszárnyra 42 százalékot tettek rá, a sertéskarajra 55-öt, a tejre 68-at, a tejfölre 129 százalékot, a tojásra 38-at, a túróra 69-ra, a joghurtra 70-et, a vajra 87-et, ahhoz képest, hogy beszerezték a kereskedelmi láncok ezeket az árukat, ekkora százalékot pakoltak rá. Ennek semmi köze a piaci folyamatokhoz! Tehát itt nyilvánvalóan az üt vissza, hogy a rendszerváltást követő években nem tudtak az akkori kormányok létrehozni, meg a magyar gazdaság nem volt elég erős ahhoz, hogy megtartsa vagy létrehozza a magyar kézben lévő nagykereskedelmi láncokat. És ezek külföldi kézen vannak. És őket a magyarok olyan nagyon nem érdeklik meg a piaci folyamatok se, a profitjuk érdeklik. És ilyen hatalmas összegeket tettek rá a beszerzési árakra. Muszáj volt beavatkozni. Én is jobban szeretek egy olyan gazdaságban élni, ahol nem szükséges ilyen vészbeavatkozás, de nem lehetett tovább nézni, hogy kifosszák az embereket, ezt meg kellett akadályozni, az áremelkedéseket meg kellett fékezni, és az áremelőknek meg kellett mondani, hogy eddig, és ne tovább. Tárgyalásokkal próbálkoztunk először, azok nem vezettek eredményre, kénytelen voltunk beavatkozni.

Most, hogyha az eddigi tapasztalatokat és hatásokat nézzük, akkor vannak olyan termékek, amelyeknek drasztikusan csökkent az ára, másoknak, úgy tűnik, egyelőre kevésbé. Összességében hogyan értékeli az első napok tapasztalatait?

A beavatkozásnak az volt a lényege, hogy azt mondtuk, hogy a kereskedő a beszerzési árra maximum 10 százalékot tehet rá, ez legyen elég. Most ez azt jelenti, hogy ahol a beszerzési árhoz képest a 10 százalékon belül maradtak, ott nem lehetett tovább emelni az árakat, ahol meg a 10 százalék fölé mentek, és éppen említettem néhány termékcsoportot, ott meg vissza kellett jönni a 10 százalék alá. Ez azonnali árcsökkenést eredményezett. Ugye, 30 alapvető élelmiszerkategóriáról beszélünk, de ha ezt termékekre lebontom, akkor ez több száz termék. Most úgy számolunk, hogy 760 termék esetében figyelhető meg árcsökkenés, és ez jóval 10-15 százalék fölötti mértékű árcsökkenést jelent. Ezt folyamatosan ellenőrizzük, rajta vagyunk. Nincs kétségem afelől, hogy majd a kereskedelmi láncok próbálkoznak valamivel, de mi is itt vagyunk, majd lesz erre megfelelő válaszunk. Én szeretném, ha a külföldiek megértenék, hogy nem lehet a magyarokat kifosztani. Tehát értsék meg, hogy a beszerzési árhoz képest 10 százalékos árrésnek elégnek kell lenni. Ezt otthon nem tehetnék meg, nem viselkedhetnének így a saját, otthoni fogyasztóikkal, mint ahogy Magyarországon tették ezt. Nagyon remélem, hogy normalizálódik a helyzet.

Ugye, vannak olyan áruházak, amelyek bizonyos termékekre bevezettek mennyiségi korlátozást, mások a bevételük visszaesésére számítanak. Hogyha nem lenne elég az infláció letöréséhez az árrésstop, akkor milyen további lépések jöhetnek?

Vannak a tarisznyánkban még eszközök, azért mégis ez egy kormány, most Magyarország kormányáról beszélünk, és egy kormánynak számos eszköze van arra, hogy beavatkozzon a piaci folyamatokba. Az, hogy nem avatkozik be minden nap, nem azt jelenti, hogy nincsenek eszközei, hanem azt jelenti, hogy nekünk egy vállalkozás- és piacbarát kormányunk van Magyarországon, amely azt szeretné, hogyha a gazdaság a saját logikája szerint működne, úgy, hogy abban mindenki megtalálhassa a saját számítását. Ha kibillen valamiért a piac, akkor azt vissza kell igazítani. Vannak még lépéseink, de nem szeretnék se fenyegetőzni, se kilátásba nem akarom őket helyezni, mert abban bízom, hogy azt be fogják látni előbb-utóbb a külföldi kereskedelmi láncok, hogy egy kormánnyal szemben nem lehet csatát nyerni. Ebben ők csak veszíthetnek. Állapodjunk meg, értsék meg, hogy van egy elfogadható árrés, azt senki nem vitatja, egyetlen magyar ember sem vitatja, hogy valamennyi árrésnek és valamennyi profitnak az ő oldalukon lenni kell, de legyen elég a 10 százalék.

Vannak olyanok az ellenzéki térfélen, akik szerint az árrésstop helyett áfa-csökkentésre lenne vagy lett volna szükség. Miért nem ezt az eszközt választotta a kormány az infláció letörésére?

Akik az áfa-csökkentés mellett érvelnek, azoknak az egyik része tudatlan, fiatal, nem elég tapasztalt, nem élte végig a korábbi áfa-csökkentéseknek a történetét. Csökkentettünk mi áfát, számos alapvető élelmiszernek az áfáját csökkentettük le 5 százalékra. Nagyjából úgy futott le ez a folyamat, hogy az elején körülbelül egyharmada az áfa mértékének árcsökkenést eredményezett, kétharmadát lenyelték a kereskedők, és egy éven belül a maradék egyharmadot is lenyelték. Tehát az áfát lecsökkentettük, és néhány hónap elteltével ugyanott voltak az árak. Most vannak fiatalok, akik most jöttek a politikába, vagy nem voltak még vezetők, valószínűleg ők ezt nem ismerik, vagy nem értik. És vannak az öreg rókák, balosok leginkább, akiket ezer éve ismerek, ők pontosan tudják, hogy ez így van, de ők mindig is a multik oldalán álltak. Tehát ők azért akarnak áfa-csökkentést, mert az áfa-csökkentés azt jelenti, hogy a pénz a multikhoz, a kereskedőkhöz vándorol.

Volt még egy fontos változás a héten Magyarországon, a parlament ugyanis elfogadta a gyülekezési törvény gyermekvédelmi célú módosítását. A bírálók szerint ez a gyülekezési jog korlátozása, a kormányoldal ugyanakkor a gyermekvédelemre hivatkozik. Miért nem fér meg egymás mellett a gyülekezési jog eddigi szabályozása és a gyermekek védelme?

Normális esetekben ez megfér egymás mellett. Akkor nem fér meg, hogyha a szexualitást – most mindegy, hogy azonos neműek vagy külön neműek közötti szexualitásról van szó – kiviszik az utcára. Vagy nem fér meg akkor, amikor mindenfajta aktivisták, ilyen genderaktivisták be akarnak menni az iskolába, és a szülők helyett ők akarják megmondani a gyerekeknek, hogy mikor és mit kell tudniuk az élet ezen, egyébként rendkívül bonyolult sarkáról vagy részletéről. Tehát ma egy folyamatos provokáció alatt állnak a magunkfajta, normális emberek, mert a hagyományostól eltérő szexuális viselkedés szerint élő emberek, amihez egyébként joguk van, senki nem avatkozik bele, szabadság van, ezt kiviszik az utcára, és nincsenek tekintettel arra, hogy ebben az országban azért él néhány millió gyerek, akiket föl kell nevelni, el kell indítani, egészséges emberré kell őket nevelni, esélyt kell adni arra, hogy boldogok legyenek az életükben, és ennek a felelőssége a szülőkön van. És ezt mindenfajta propagandákkal befolyásolják, akár könyvekről, akár filmekről, akár iskolai propagandáról, akár utcai akciókról van szó, egész egyszerűen nem fogjuk elfogadni. Tehát azt szeretnénk, ha belátnák, hogy szerintünk is a szabadság meg a gyermekvédelem megfér egymás mellett. A szabadságnak is megvan a helye, meg a gyereknevelésnek is megvan a módja. És az első a gyerek. A vita most erről zajlik a parlamentben, hogy vajon első-e a gyerek? És mi azon az állásponton vagyunk, hogy a gyerekek egészséges neveléséhez való jog egy alapjog, méghozzá olyan alapjog, ami a legfontosabb az összes alapjog közül, és ezért minden alapjog gyakorlásakor erre tekintettel kell lenni.

Ugye, a törvénymódosítás kritikusai szerint ezzel a kormány betiltotta a Pride-ot, de sokan ennek ellenére azt mondják, hogy kinn lesznek, hogyha lesz ilyen megmozdulás. Ők mire számíthatnak, mert ezzel kapcsolatban is nagyon sok felvetés volt itt az elmúlt időszakban.

Ez majd a végén lesz, tehát most még nem tartunk itt. Most annak a jogi állapotnak a kialakításán dolgozunk, amely lehetővé teszi azt, hogy a hatóságok, mert ez a hatóságokra tartozik majd, a jogszabályok alapján állást foglaljanak abban a kérdésben, hogy ilyen Pride-szerű rendezvényeket a nyílt utcán gyülekezési jogra hivatkozva szabad-e tartani, vagy nem, vagy a gyerekeink joga az első, és ezért ennek a nyílt utcán nincsen helye és tere. Ezt majd a hatóságok döntik el később. A mai jogi helyzetben egyébként a hatóságok nehéz helyzetbe kerülnének, tekintettel arra, hogy nincs tisztázva a magyar jogban, hogy minek van elsőbbsége: a szabadságnak vagy a szabadosságnak vagy a gyerekek neveléséhez való jognak, a szülők gyerekneveléshez fűződő jogainak van-e elsőbbsége. Ki az első? A Pride-on vonulók vagy a gyerekeink? A magyar kormány álláspontja az, hogy elsők a gyerekeink. Ehhez kell mindenkinek alkalmazkodni. E tekintetben kell egyértelmű jogi helyzetet teremteni, hogy utána a hatóságok higgadtan, nyugodtan tudjanak eljárni.

Ebben a kérdésben is lépjünk eggyel hátrébb, mert említette, hogy az első a gyerek, de tulajdonképpen miből következett a gyülekezési törvénynek a módosítása? Milyen logikai láncolat kapcsolja a kormány korábbi intézkedéseihez ezt a módosítást?

Van egy ilyen kapcsolat is, de megmondom őszintén, hogy van itt egy másik körülmény, elmondom, talán nem okozok vele nagy bajt. De én eddig se néztem nyugodtan mindezt. Tehát megmondom őszintén, engem, mint családapát, mint magyar állampolgárt, mint a hazánk jövőjéért is aggódó embert, a következő, most fölnövő nemzedékek lelki-szellemi állapotáért felelősséget érző embert, engem mindig is aggasztott, hogy ilyesmik történhetnek, nevezzük ezt Pride-nak. És ráadásul én voltam a miniszterelnök, és ez mégis megtörténhetett. Sőt, kétharmadunk volt a parlamentben, és mégis megtörténhetett. És azt valljuk be, hogy az igazság része, hogy óriási nemzetközi nyomás volt. Tehát azért e mögött a szexuális átnevelési, társadalomátnevelési kísérlet mögött hatalmas nemzetközi erők léteznek, ezt hívhatjuk nemzetközi genderhálózatnak is. Nagykövetek szoktak az élén menni ezeknek a felvonulásoknak, maga az amerikai követ! És óriási nyomás volt a kormányon, egyszerre Washingtonból – miután mi a nyugati világhoz tartozunk, ez számít – meg Brüsszelből. És egész egyszerűen nem voltunk abban az állapotban, nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy szembe tudjunk fordulni egy ilyen hatalmas, orkánszerű széllel. De most a világ megváltozott. Legalább az egyik helyen, Washingtonban más szelek fújnak. Lesz persze konfliktusunk Brüsszellel, de a kétfrontos harc meg az egyfrontos harc nem ugyanaz. Ezt az egyfrontost ki kell bírnia a magyar kormánynak szerintem. A gyerekeink érdekében ezt meg kell próbálni, meg kell próbálni nemzetközileg is ezt a csatát megnyerni. Most sokkal nagyobb esély van erre, mint bármikor korábban. Az amerikai változás nyitotta ki a magyar kormány mozgásterét, hogy bele merjünk vágni, és megpróbáljuk érvényesíteni azt az egyszerű emberi törvényt, hogy az első a gyerek, utána jön mindenfajta más szabadság és szabadosság. Na, most, ami a dolgok logikáját illeti. Ugye, 2010 óta dolgozunk azon, és nekem ez személyes ügyem is, hogy az egész magyar gazdasági rendszert családközpontú gazdasági rendszerré alakítsuk. Ez nem olyan egyszerű, mert minden, amihez hozzászoktunk az elmúlt harminc-negyven évben, alapvetően nem a családokat tekintette a gazdaság alapjának, hanem az individuumokat. Még a név is: személyi jövedelemadó, hogy csak egy példát említsek. De az élet meg úgy fest, hogy persze mindenki egyenként éli az életét, de annak van jelentősége, hogy a legtöbben mégiscsak családi kötelékben élünk. És a családot, mint közösséget a saját belső, speciális jogviszonyaival, speciális gazdasági, emberi, lelki viszonyaival a gazdasági szabályozás eddig nem vette figyelembe. Például, hogy a gyereket el kell tartani. És ha el kell tartani a gyereket, akkor az nem ugyanaz a teher, minthogyha egyébként nem vállaltál volna gyereket. Ezért vezettük be a gyerekek után járó adókedvezményt. Vagy miután nagyon magas a válások száma, és nagyon sok családnak nem sikerül egyben maradnia, sok nő marad egyedül a gyereknevelés terhével, és ezért el is bizonytalanodik fiatal korában, hogy vállaljon-e, és ha igen, mikor gyermeket. Nekik valamit kell mondanunk arra, hogy kapnak-e valami külső támaszt, segítséget, vagy nem. Ezért vezetjük most be azt, hogy a kétgyerekes édesanyák életük végéig adómentességet kapnak. De ugyanígy az iskolai rendszerben az, hogy a drogfogyasztással szemben föllépünk, hogy az utcákon közbiztonság van, ennek azért a végső oka mégiscsak oda megy vissza, hogy az ember szeretné a családját biztonságban tudni. Még egyszer mondom: a kábítószer elleni mostani, nagyon durva, hajtóvadászatszerű föllépésünk mögött is egy családokat támogató gondolkodás húzódik meg. És a gyerekek után járó adókedvezmények, amiket most duplázunk meg, ugyanerre a rugóra járnak. Szóval, amit most Magyarországon csinálunk, ugyan nagyon sok, most már lassan több tucatnyi lépésből áll össze, de egy történetet mesél el nekünk, egy történet bontakozik ki a szemünk előtt, hogy Magyarországon egy olyan gazdasági rendszer legyen, amely a nukleusznak, a kiindulópontnak, a legkisebb egységnek a családot tekinti, ezt tudomásul veszi, és a gazdaságot a család logikája köré és aszerint rendezi el.

Említette, hogy számítanak Brüsszelből támadásra. Tegnap, ugye, meg is érkezett az első reakció, azt mondta a bizottság szóvivője, hogy nem fognak habozni, hogy reagáljanak erre a jogszabályra. És a parlamentben is volt tiltakozás a jogszabály elfogadásakor. Voltak olyan képviselők, akik füstbombákat gyújtottak, mások tüntetést szerveznek. Ön hogy’ látja, mi az oka ezeknek a heves ellenzéki reakcióknak?

Először is Brüsszelnek ehhez semmi köze. Ugyan Brüsszel hozzászokott az elmúlt években, hogy elvon nemzeti hatásköröket a tagállamoktól, ami helytelen, és mi küzdünk ez ellen, de teljesen nyilvánvaló, hogy a családi élet szabályozásának kérdésköre tisztán és kizárólag tagállami hatáskör. Itt semmi keresnivalója Brüsszelnek, mondhatnám ezt erősebben is, hogy hova tanácsolnám el őket attól, hogy Magyarországgal foglalkozzanak, de talán ez nem bírná ki ennek a műsornak a színvonalát. Az otthoni ügyre meg azt tudom mondani, hogy nézze, mi történt? Az történt, hogy a parlament tárgyalni kezdte azt az alkotmánymódosítást, ami megteremti a család elsődlegességének jogi alapjait. És ezzel szemben néhány képviselő az erőszakig elmenve föllépett. Azt hiszem, hogy erről nem a rivális politikai pártoknak, képviselőknek, a magamfajtáknak kell véleményt mondania, majd a választópolgárok véleményt mondanak erről, amikor eljön a pillanat, és elmennek választani. Ez 2026 tavaszán várható. A mostani parlamenti eseményekről az ítéletet majd a következő év tavaszán esedékes választáson ki fogják mondani a választópolgárok. Nincs sok kétségem afelől, mit gondolnak erről.

Ha már Brüsszel szóba került, ugye, azért vagyunk most itt, mert tegnap uniós állam- és kormányfői csúcstalálkozó volt, ahol a két héttel ezelőttihez hasonlóan ismét megvétózta az Ukrajnáról szóló közös nyilatkozatot, ami az ukrajnai támogatást és az uniós csatlakozást is szorgalmazza, sürgeti. Hogy’ látta tegnap, mennyire elszántak a csatlakozás kérdésében az uniós vezetők és a tagállamok miniszterelnökei, államelnökei?

Javul a helyzet, nem jó, de javul. Most, ha megengedi, itt is tekintsünk a mostani vitákra történelmi perspektívából. Azért tegyük ezt, hogy nehogy megijedjünk. Tehát nem kell attól megijedni, hogy vannak pillanatok, amikor 26 tagállam mond valamit, mi meg egy másik álláspontot képviselünk. Mert ha megijedtünk volna korábban, akkor ma nagy bajban lenne a hazánk. Például tele lenne migránsokkal. Én emlékszem arra, amikor huszonhatan azt mondták az illegális migrációról, hogy azt menedzselni kell, együtt kell vele élni, meg fogjuk oldani, mondta Angela Merkel, a németek kancellárja, és mi azt mondtuk, hogy oldjátok meg, ha akarjátok, mi meg úgy oldjuk meg, hogy be se engedjük őket. És mi voltunk az egyetlen ország, amelyik nemet mondott, kerítést épített, és vállalta a vitát. Tegnap volt egy olyan megbeszélés, ahol a mostani menekültügyi szabályozás ellen lázadó nyolc-kilenc miniszterelnök volt jelen, magam is ott voltam, pontosan, szó szerint azt mondják, amit Magyarország tíz évvel ezelőtt mondott és csinált. Tehát nem kell megijedni attól, hogy egyedül vagyunk, mert előfordul, hogy mégis kiderül, hogy nekünk van igazunk. Ugyanez a történet játszódik most le a háborúban. Tehát én már látom a szemekben, hogy mindenki látja, hogy ez a háború elveszett, tehát rossz döntés volt beleugrani. A magyaroknak volt igazuk. Ahogy az oroszok megtámadták Ukrajnát, meg kellett volna próbálni azonnal a konfliktust elszigetelni, megállapodni és nem kiterjeszteni a háborút. A magyar családok koponyánként, mármint háztartásonként 2,5 millió forintot buktak ezen a háborún, a gazdagabb országok szerintem még többet is. Tehát itt is eljön az a pillanat, amikor a magyar álláspont lesz a többségi. Az, hogy az amerikaiak már, hát nem mondom, hogy csatlakoztak hozzánk, mert a méretarányok miatt ez nevetségesen hangozna, de a mi pozíciónkat vették föl, a törökök szintén a mi pozíciónkat vették föl, a szlovákok már azon a hangon beszélnek, mint mi, és már láttam itt a többieken is, hogy egyre inkább eltolódik a vélekedés a békepártiság irányába. Nem vagyunk többségben még, messze nem, hiszen tegnap is amellett foglalt állást a többsége az államoknak, hogy a háborút folytatni kell, még több pénzt, még több fegyvert Ukrajnának, de ez már nem ugyanaz a gránitszilárdságú vagy acélkeménységű közös akarat volt, mint korábban. Eljön itt is a pillanat, éppen úgy, mint a migrációban, amikor a magyar álláspont lesz az európai uniós közös álláspont. Most ez úgy jön az ukrán csatlakozáshoz, hogy itt is ez a helyzet. Rajtunk kívül mindenki most még Ukrajna csatlakozásának kívánatos voltáról beszél, de már a számok kezdik befolyásolni a gondolkodást. Tegnap már kiderült, hogy nincsen pénz. Tehát Ukrajna felvétele egy óriási anyagi teher az unió számára, és erre nincsen pénz. Mi erre az ő válaszuk? Akkor vegyünk föl hitelt, és abból vegyük föl az ukránokat. De nem én, hanem Magyarország, azt hiszem, nem tenné helyesen, ha közös adósságba keveredne bárkivel. És a korábban fölvett közös hiteleknek a visszafizetése is nehézséget okoz, és ilyenkor nem újabb hitelt kell fölvenni. Tegnap az is kiderült, amikor végigszámoltuk Ukrajna csatlakozásának meg az ukrán hadsereg szerintük szükséges fönntartásának költségeit, hogy a korábban, még a COVID idején fölvett hatalmas, nagy hitel törlesztése most már kopogtat az ajtón. 2027-ben ez már esedékes, 2027-2028-ban esedékes lesz, hogy vissza kell fizetni a kamatokat, és vissza kell fizetni a tőkét. És most a számítások azt mutatják, hogy az unió teljes költségvetésének 20 százalékát fogja ez elvinni, tehát egyötödét. Minden 100 forintból el fog vinni 20-at! És ez hirtelen esik be, egyik napról a másikra. Na, most, hogyha az ember hirtelen ilyen teherrel kell, hogy szembesüljön, akkor nem az a helyes gondolat, hogy vegyünk föl még több hitelt. Tehát én azt hiszem, hogy előbb-utóbb pénzügyi oldalról, ha máshogy nem, eljön a kijózanodás pillanata, és mindenki be fogja látni, hogy Ukrajna fölvétele jelen pillanatban az Európai Unió számára a gazdasági összeomlással lenne egyenlő.

Egy dolog a gazdaság és a pénzügyek, de azért ott van a politika is ezekben a kérdésekben, és úgy tűnik, hogy a politikai akarat az, ami eddig nem engedett. Magyarországon lesz egy véleménynyilvánító szavazás is ebben a kérdésben. A brüsszeli politikai akaratot hogyan befolyásolhatja adott esetben ennek a szavazásnak az eredménye?

Ez a vita minden országban megtörténik majd, hogy történjen-e meg, vagy legyen-e meg Ukrajna európai uniós csatlakozása, nálunk is zajlik ez a vita. A politikai élet nem egységes ebben. Mondjuk úgy, hogy a nemzeti oldalnak a pártjai, a kereszténydemokraták és a Fidesz egyértelmű atekintetben, hogy Ukrajna csatlakozása a mostani körülmények közepette, amiket ismerünk, az tönkretenné Magyarországot meg az egész európai gazdaságot, és nem kívánatos. A másik oldalon viszont Ukrajna-párti álláspontok vannak, mind a régi, mind az új ellenzék ezt mondja, ami nem meglepő, mert pontosan ez a mintázata ennek a vitának itt, Brüsszelben is. Tehát a patrióták, ahova a kereszténydemokraták és a Fidesz tartozik, egyértelműen azt mondja, hogy csak lassan a testtel. A szocialisták, ahova a DK tartozik meg az Európai Néppárt, ahova a Tisza tartozik, itt, Brüsszelben a legharciasabb, legradikálisabb ukránpárti erők. Tehát aki magyar pártként az Európai Néppárthoz tartozik, ilyen a Tisza, vagy magyar pártként a szocialistákhoz tartozik, ilyen a DK, annak nincsen más választása, mint azt az álláspontot képviselni, amit itt a pártszövetségei képviselnek Brüsszelben. Tehát Magyarországon is meg kell vívni ezt a vitát. Egyik oldalon vagyunk mi, nemzeti erők, a másik oldalon pedig vannak a Tisza és a DK, a néppárt és az Európai Szocialisták, akik Ukrajna gyors európai uniós tagsága mellett érvelnek. Ha ezen a vitán túl vagyunk, lesz egy, mondjuk úgy, hogy a nép által, az emberek által kialakított álláspont, akkor Magyarország kormánya szilárdan meg tudja vetni a lábát itt, Brüsszelben. A többiek sem fogják tudni elkerülni. Tehát csak idő kérdése, amikor az emberek minden egyes tagállamban ki fogják követelni, hogy a véleményüket hallgassák meg, és kérjék ki. Ma Magyarországon kívül sehol nem kérdezik meg az embereket ilyen kérdésekről. Ez nem meglepő, mert a migrációban sem kérdezték meg sehol az embereket egész Európában meg genderügyben sem. De most, hogy a gazdasági súlya és következménye ennek az ügynek, az ukrán csatlakozásnak egyre nyilvánvalóbb, szerintem az európai emberek ki fogják követelni minden országban, hogy hallgassák meg őket.

Említette a pénzügyi szempontokat, de ha Magyarországot nézzük, akkor az élet milyen területeit érintené és milyen formában egy esetleges ukrán uniós tagság?

Ez a vita most kezdődik, én nem akarnék a saját véleményemmel túl hamar előrukkolni, inkább csak annyit mondanék, hogy áprilisban már le lehet adni a szavazatokat. Ez a szavazási folyamat júniusban lezárul, tehát az év felezőpontjára már lesz magyar közös nemzeti álláspont. Én azt javaslom mindenkinek, hogy minden típusú kockázatot fontoljon meg. Van itt egy nyilvánvaló pénzügyi kockázat, erről beszéltem. Van egy mezőgazdasági kockázat, szerintem tönkremennének a gazdáink. Aztán van egy munkaerő-piaci kockázat, azért mégiscsak bejön több tízmillió ember az Európai Unióba, akinek otthon nincs állása, valahol majd keres magának. Van biztonsági kockázat, Ukrajna nem a közbiztonságáról híres ország, onnan mindenfajta veszélyek érkezhetnek az unió területére. Vannak élelmiszerbiztonsági kockázatok, mert az ottani termelési kultúra a mezőgazdaságban merőben eltér a mienktől, ugye, ott GMO-s termelés folyik, szóval az egy másik világ. Aztán van itt egy nyugdíjkockázat. Tehát érdemes majd az előttünk álló vitában nyugodtan és higgadtan, pontról pontra végigmenni és fölmérni, hogy milyen következményekkel járna Ukrajna európai uniós csatlakozása Magyarország számára. Énszerintem innen, madártávlatból is jól láthatóan ez csak egy negatív mérleg lehet. Van éppen elég bajunk enélkül is, nem kéne ezt a nyakunkba venni.

A csatlakozáson túl Ukrajna támogatását is szorgalmazza a továbbiakban az Európai Unió, miközben, ugye, azt látjuk, hogy az amerikaiak most már szinte napi szinten az oroszokkal is és az ukránokkal is tárgyalnak a háború lezárásáról. Ön hogy’ látja, vagy tegnap mi volt a tapasztalata, mennyire kiforrott az európai stratégia Ukrajnát vagy a háború utáni időszakot illetően?

Próbálok egy jó szót találni, amely nem bántó rájuk nézve, és leírja a helyzetet. Talán a fejetlenség a jó kifejezés. Ütemtévesztésben vannak itt, Brüsszelben. Van egy olyan elgondolásom, hogy lesz egy nagy tárgyalóasztal, és ott le fognak ülni az érintett felek. De láthatóan az események nem ebbe az irányba mennek, az amerikaiak nem ezt csinálják, hanem úgy, hogy külön-külön megállapodnak mindenkivel. Tehát egyszer csak abban az állapotban, helyzetben fogjuk magunkat találni mi, európaiak, hogy már van egy amerikai–ukrán, van egy amerikai–orosz és egy általuk létrehozott orosz–ukrán megállapodás is – nélkülünk. Ezzel a helyzettel most szembesülnek itt, Brüsszelben, hogy ez létrejöhet, hogy Európa elrontotta. Hogyha ez így megy tovább, akkor ránk nincs szükség ezeknél a megállapodásoknál. Most nem okoz nekem örömöt, de a mostani csúcstalálkozón is elhangzott, hogy nem érdemes meglepődnünk, semmi nem történt, amit ne láttunk volna előre, hiszen a magyar elnökség idején, júliusban mindezt, amiben most vagyunk, én leírtam. Minden miniszterelnöknek elküldtem, minden európai intézménynek elküldtem. Én beszéltem az ukrán főnökkel, az orosz főnökkel, az amerikai és a kínai meg a török főnökkel is. És leírtam júliusban, hogy ide fogunk jutni, tehát ha az európaiak nem lépnek, ha nem változtatunk a háborúpárti állásponton, és nem kezdünk egy önálló európai irányvonalat kialakítani és képviselni, akkor oda fogunk jutni pontosan, ahol most vagyunk: nélkülünk rendezik le Európa jövőjét.

Az árstop hatásairól, az árrésstop hatásairól, a gyülekezési törvény módosításáról és a tegnapi európai uniós csúcstalálkozóról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.