Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: A kormány egy úgynevezett árrés-stopot vezetett be. Ennek értelmében hétfőtől harminc terméket maximum 10 százalékos árréssel árulhatnak a nagykereskedelmi láncok. Orbán Viktor miniszterelnököt köszöntöm a stúdióban. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Több hete beszélünk már arról, hogy ha nem csökkentik a boltok önként az áraikat, akkor jöhet valamilyen beavatkozás. Miért most fogyott el a kormány türelme?

Úgy áll a dolog, hogy számos gazdasági történést figyelhetünk meg, ami miatt az áraknak csökkenniük kellett volna. Tehát most, hogy az ukrán–orosz háború Trump elnök úr erőfeszítéseinek köszönhetően közeledik a béke felé, ennek a jelei megjelentek a gazdaságban. Itt van például rögtön a magyar forint esete, amelyik többször is benézett a 400-as szint alá az euróval szemben, ami azt jelenti, hogy akkor az importból jövő élelmiszereknek olcsóbbnak kéne lenniük, mint amikor a forint gyengébb volt. Vagy azt látom a világ energiapiacán, hogy esni kezdett a gáz ára, ez jó, mert akkor a rezsicsökkentés, amit a kormány kifizet, így kevesebbe kerül. És csökkent az olaj ára is. Ennek a lenyomatát látom a benzinkutaknál, de nem látom az árakban, holott egyébként, ha az energia ára csökken, akkor annak meg kellene jelennie az árakban, és pont az ellenkezője történik. Tehát ez így biztosan nincsen rendben. És ezt megbeszéltük a kereskedőkkel is. Tettek egyébként javaslatot árcsökkentésre, de az olyan minimális volt, ami messze elmaradt a kormány elvárásaitól, meg attól, amit az emberek egyébként érezhettek volna, és így nem maradt más választás, be kellett avatkozni, akkor is, ha az ember ilyen rendkívüli intézkedésekhez nem szívesen nyúl. De nemcsak én járok, nemcsak mi járunk ebben a cipőben. Megnéztem, mi van Európában, és azt tudom mondani, hogy ezt a megoldást, amit mi, magyarok most választottunk, számos másik vagy négy másik európai ország is választja, és az, ami tartalékban van, hogyha ez nem vezetne eredményre vagy kellő eredményre, akkor van ennél még egy durvább beavatkozási forma is, ezt is alkalmazza egy-két ország Európában.

Ugye, ez egy érdekes kérdés, hogy korábban az árstop volt a kormány eszköze ezekben a helyzetekben. Most miért az árrés maximalizálása mellett döntöttek első körben?

Bonyolult ügy, de próbálok egyszerűen beszélni. Amikor egy élelmiszerről beszélünk, amit a bolt polcain látunk, akkor amögött három szereplő van. Van a termelő, aki ezt megtermeli, utána van az élelmiszeripari feldolgozó, aki ezt földolgozza, és van a kereskedő, aki eladja. 200 forintért adja el a termelő a tejet, és a boltban ebből lesz 550-600. És amikor az árstopot alkalmazod, abban az esetben módja van a kereskedőnek arra, hogy az így bekövetkezett árcsökkenés hatását tovább hárítsa a földolgozóra vagy a felvásárlóra, vagyis csökkenti a termelőnek, a magyar gazdának fizetett árat. Amikor az árrést szabályozod, akkor azt mondod meg, hogy mindegy, hogy mennyiért vásároltad meg az árut, kedves kereskedő, amit te rárakhatsz a te vásárlási áradra, a beszerzési áradra, az nem lehet több, mint 10 százalék. Ebben benne van a te költséged, és benne van a te profitod is, jó napot! És így nem lehet továbbhárítani, visszanyomni a termelőkre ennek a hatását, és így a gazdák, a magyar gazdák nem járnak rosszabbul. Ezért alkalmazza több európai ország inkább az árrést. De ha nincs mese, és árszintet kell szabályozni, ársapkát kell bevezetni, hatósági árat kell bevezetni, az tovább hárítható lefelé a kereskedők részéről, de garantáltabban fogja meg az árakat. Mi most még csak a középső fázisban vagyunk.

A korábbi intézkedésekhez képest bővebb az a kör, amelyre kivetik ezt az árrés-stopot, ugye, harminc terméket, termékkategóriát érint. Mi alapján választották ki ezt a kört?

Átnézte a gazdasági minisztérium a teljes termékkört, és a harminc alapvetőnek tekinthető élelmiszert sorolta ide be. Mindig lehet ezen vitatkozni, de én azt gondolom, hogy ennek életszaga van, tehát a valóság nagyjából így néz ki, ez az a harminc áru az, amiből a nyugdíjasok, a családosok a legtöbbet vásárolnak.

Ugye, most hétfőtől első körben legalábbis május végéig tart ez az intézkedés. Mikor és milyen hatását érezhetik majd ennek a vásárlók a boltokban?

Én már most látom a hatását, tehát rengeteg akciós árat látok, hétfőtől pedig beáll ez a 10 százalékos árrésstop, profitmaximum, és onnantól kezdve szerintem ez még egyértelműbben megjelenik majd. Magyarok vagyunk, majd valamit kitalálnak persze a kereskedők is így-úgy-amúgy, arra majd mi válaszolunk, tehát nem akarom untatni a részletekkel a tisztelt hallgatókat, de miután – még egyszer mondom, magyarok vagyunk – mindenkinek van egy ötlete, hogy hogyan válaszoljon egy kormányzati lépésre, és a kormánynak is van persze egy ötlete, hogy akkor majd mi mit fogunk tenni, de most még ne szaladjunk előre.

Na, igen, merthogy, ugye, a kritikusok máris felhívták arra a figyelmet, hogy ez adott esetben akár még növelheti is az inflációt, merthogy a boltok majd más termékeken megkeresik ezt a hasznot. Akkor ezek szerint lenne válasza a kormánynak arra, hogyha ilyen történne?

Persze, hogyha kiterjesztjük minden élelmiszerre, akkor ez máris lehetetlen.

Ugye, az infláció letörése azért is fontos, hogy megmaradjon a különféle családtámogatásoknak az értéke, amelyekből egyébként egy újabb elemet jelentett be a múlt hét végi gazdasági évnyitón, méghozzá a harminc év alatti anyáknak a teljes személyi jövedelemadó-mentességét. Hogyan illeszkedik ez a lépés a korábban bejelentett adócsökkentő intézkedésekhez?

Építünk egy családi életpályamodellt. Az a meggyőződésünk – aztán az idő eldönti, hogy jól látjuk-e ezt –, hogy a gyermekek megszületésének és felnevelésének az az origója, az a kulcsa, hogy az anyák biztonságban érzik-e magukat. Persze az anyák akkor éreznék magukat a legnagyobb biztonságban, hogyha rátámaszkodhatnának a férjükre. Tehát itt, hogy a gyerekszám kevés, meg a neveléssel is vannak gondok, azért nem az anyákat kell, édesanyákat kell elővenni elsősorban, mindig jó, hogyha a férfiak magukon kezdik az effajta vizsgálódást. Tehát a legjobb persze az lenne, hogyha az anyák egészséges, életerős, dolgozó és jól kereső férfiakra támaszkodhatnának. De hát ilyen vagy van, vagy nincs. És miután a válások száma is nagy, a gyereküket egyedül nevelő anyáknak a száma is nagy, én úgy látom, hogy van egy félelem az édesanyák fejében, hogy mi lesz akkor, hogyha egyébként ilyen férfit vagy nem találnak, vagy úgy alakul az élet, hogy magukra maradnak. Akkor hirtelen a gyereknevelés összes gondja meg annak a pénzügyi terhe rájuk szakad. És ezért ugyan ők dolgoznak a gyereknevelés mellett, ami szerintem egyébként egy hősies dolog, mert ha valakinek van több gyereke, és látja közelről a feleségét, hogy azzal mennyi gond meg nehézség meg baj meg erőfeszítés jár, és amellett még valaki dolgozik négy vagy akár nyolc órában, az elismerésre méltó dolog. Tehát az anyák, ha egyedül maradnak, és dolgoznak, és ott van a gyereknevelés, meg még az állam is elveszi az adót tőlük, akkor biztos, hogy az anyagi támasz vékony lesz, gyenge lesz. Ezért azon dolgozunk, én személyesen is ezt tartom a kulcskérdésnek, hogy hogyan tudunk segítséget nyújtani az édesanyáknak abban, hogy biztonságban érezzék magukat, és vállalhassanak gyereket, és föltegyék az életüket arra vagy az életüknek egy részét legalábbis arra, hogy ezeket a gyerekeket fölnevelik, és rendes embert nevelnek, faragnak belőlük, és hozzáférnek ahhoz az örömhöz, amit a családi élet jelent. Ebben akarok segítséget nyújtani, ezen dolgozik a kormány. Na, ez egy életpálya. Ez azt jelenti ma, hogy egy fiatal, aki elmúlt 18 éves, és dolgozik, függetlenül attól, hogy fiú vagy lány, 25 éves koráig nem fizet jövedelemadót. Ha leányzó, és vállal egy gyermeket, akkor 30 éves koráig nem fizet. Ha vállal két gyereket, akkor onnantól kezdve pedig egészen élete végéig nem fizet szja-t. Ez nagyon nagy összeg az államháztartás szempontjából, ezért ennek a néhány elemét már bevezettük, más elemeit pedig egymás után vezetjük be. Például a kétgyermekes, 40 évnél fiatalabb édesanyák személyi jövedelemadó-mentességét január 1-jétől, aztán a következő évben jönnek a 40 és 50 év közöttiek, aztán az 50 és 60 közöttiek, és így tovább. És mindezek mellett még, mert ez az édesanyákról szól, van egy családi adókedvezményrendszer is, hogyha kiskorú a gyerek, akkor attól függően, hogy hány gyerek van, az édesapa is le tudja írni az adójából meg a járulékából az adókedvezmény szerint meghatározott mértéket. Tehát ott még egy pénzügyi segítséget kapnak. Azt hiszem, hogy ennél többet már nehéz tenni a családok érdekében, és a világon nem is tesz senki. Tehát amiről mi most itt beszélünk, az egy unikum, egy világszenzáció, egy hungarikum, ilyen sehol a világon nincs. Általában nem így gondolkodnak. Úgy gondolkodnak a kormányok a nyugati civilizációban, hogy a jövedelemadó egy egyéni ügy, személyes ügy. Te keresed, te adózol. De a magyar gazdaságpolitika tizenöt éve, mióta én állok itt, a kormányrúd mögött, abban gondolkodik, hogy a valóságnak ez nem felel meg. Mert az emberek nem egyedül élnek, nagy többsége az embereknek családban él. Ezért megpróbáltuk a családi állapotot, a családban való élésnek a tényét az adórendszer alapjává tenni. És így jutottunk el oda hosszú munkával, hogy most a zárókövet, az utolsó, legnagyobb, kétségkívül legnagyobb lépést, az édesanyák élethosszig tartó adómentességét be tudjuk vezetni. És ezzel egy olyan gazdasági rendszer jön létre Magyarországon, ami nincs máshol a világon, ez egy családközpontú gazdasági rendszer.

Hogyan számol a kormány, hogy ezek az intézkedések, az adócsökkentések hogyan változtathatják meg a családok helyzetét?

Mindenki fűz mindenfajta reményeket egy ilyen lépéshez. Én az óvatos duhajok közé tartozom mindig. Én azt hiszem, hogy az fair, igazságos, méltányos, talán ez a jobb szó, hogy ha valaki vállal gyermeket, ami nemcsak a saját örömére van, kétségkívül az a legfontosabb, hanem a közösségünk, a nemzeti közösségünk szempontjából is kulcskérdés, vagyunk-e, vagy nem, elfogyunk-e, vagy nem, tehát ez egy olyan vállalás, ami nemcsak neki, bár az ő személyes ügye, de mindannyiunknak fontos. Most az, aki ilyet vállal, ne kerüljön rosszabb anyagi helyzetbe, mint az, aki nem vállal ilyet, nem vállal gyermeket. A kettő közötti különbséget próbálom, próbáljuk csökkenteni. Hogy azt tudjuk mondani, hogy persze, gyermeket vállalsz, de ez a te anyagi helyzetedet nem fogja lerontani. Ettől messze vagyunk még egyébként. Sokkal jobb a helyzet, mint volt korábban, de még nem tartunk itt. Kell még néhány év, és majd ha az egész családi életpályamodell beáll, akkor nagyon közel leszünk ahhoz, hogy azt tudjuk mondani, hogy már rövid távon sem jár rosszabbul az anyagilag, aki gyermeket nevel, mint az, aki nem vállal gyermeket. Hosszabb távon nem kétséges az én fejemben, de hát ez már életfilozófia kérdése, hogy aki gyermeket vállal, az jár jobban, mert amit rövid távon elveszít a zsebén, azt azonnal visszanyeri a szívén, és ha sikerült rendes gyereket nevelni, és ez általában azért szokott sikerülni, a magyar emberek többsége mégiscsak rendes ember, akkor az majd törődni fog az édesanyjával meg az édesapjával, amikor ők idősebbek lesznek. Tehát az nem kérdés, hogy hosszabb távon a családban élés nemcsak boldogabbá tesz, hanem anyagilag is előnyösebb, de míg ide eljut egy család, addig hosszú esztendők telnek el, és akkor kell ez a családi életpályamodell, amit a kormány most fölkínál. Egyébként nem kötelező, nem kényszer a disznótor, aki vállalja, aki részt vesz ebben, hát az részt vesz ebben.

Azt említette Ön is, hogy ez nagy összeget emészt fel majd a mindenkori költségvetésből. Közben azt látjuk, hogy a német gazdaság továbbra is gyengélkedik, Magyarországon januárban az előző évhez képest visszaesett az ipari termelés, ugyanakkor közben elindult a 21 pontos gazdaságpolitikai akciótervnek szinte minden eleme, és újabb gazdaságélénkítő intézkedéseket is bejelentett a kormány. Hogyan tudják ezek a programok ellensúlyozni a negatív trendeket?

Mi az áttörés évének tekintjük 2025-öt, ugye, mi a békére bazírozunk, tehát erre vettük föl a lapot, hogy az amerikai változások után nemcsak Magyarország áll majd a béke oldalán, hanem az amerikaiak is, és lássuk be, annak a súlya mégiscsak jelentősebb, és ezért a béke felé mozdul el a világ, aminek kedvező gazdasági hatásai lesznek. És ezt kalkuláltuk a költségvetési politikánkban és a gazdasági terveinkben, ez teremti meg a lehetőségét egyébként a gazdasági áttörésnek. Most, amikor egy ilyen áttörésben vagyunk, akkor egyszerre vannak egy ideig jelen kedvező és kedvezőtlen folyamatok, mert régről, az áttörés éve előtti időszakból még vannak rossz dolgok, de megjelentek már a jó dolgok, amik az új intézkedések miatt köszönnek be. A lényege ennek az, a summázata az én számomra, miután olyan gazdasági programokat hirdettünk meg az előbb említett családi életpályamodell mellett a gazdaságban is a kis- és középvállalkozások számára vagy a 100 gyár építésének a programja vagy a lakhatás, az otthonteremtéshez való hozzáférés kiszélesítése, tehát egyre-másra érkeznek jó jelek, jó hírek, amelyek kiszorítják a háborús időből itt maradt rossz híreket. És az arány fokozatosan, minden nappal változik, és a végén a háborúból itt maradt rossz dolgok eltűnnek, és a gazdasági programunk által generált, előidézett jó hírek, jó állapotok, jó lehetőségek uralják el a gazdasági életet. Én így képzelem el 2025-öt.

Múlt héten, az uniós csúcs után jelentette be, hogy a kormány véleménynyilvánító szavazást indít Ukrajna uniós csatlakozásáról. Gulyás Gergely tegnap azt mondta, hogy egy szavazólapot kap majd mindenki, amelyen egy kérdés lesz. Lehet-e már azt tudni, hogy mi lesz ez a kérdés, és mi lesz a dolga ezzel a szavazólappal annak, aki megválaszolja ezt a kérdést?

A kormány döntött a technikai részletekről, a mondatot magát, az egyetlen kérdést nem fogalmaztuk meg, azt kiadtuk a megfelelő miniszternek, hogy ezt tegye meg. Nemzeti konzultációt mindenki látott már, ez ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy most nem tíz-egynéhány kérdésben kérdezzük az emberek véleményét, hanem egyetlen kérdésben. Egyszerű lesz, mint a faék.

A szavazás kritikusainak egy része azzal érvel, hogy Ukrajna úgysem lesz a következő évtizedekben az Európai Unió tagja, így indokolatlan ez a szavazás. Ön hogy’ látja, mennyire eltökélt a brüsszeli vezetés abban, hogy Ukrajna akár néhány éven belül uniós tag legyen?

Tegnap vagy tegnapelőtt az Európai Bizottság elnök asszonya az Európai Parlamentben azt mondta, hogy még az ő ciklusa alatt, 2029-ig, 2030-ig ennek meg kell történnie. Tehát afelől ne legyen kétségünk, hogy ma Brüsszelben az az álláspont, az a hivatalos álláspont, hogy Ukrajnát amilyen gyorsan csak lehet, föl kell venni. És ez alatt azt értik, hogy egy-két éven belül. Azt se felejtsük el, hogy közben egy másik döntés is megszületett, mert Magyarországgal szemben az összes többi tagállam a háború folytatását támogatja. Tehát még mindig egy háborúpárti többség van Brüsszelben. A nyugati világban az amerikaiak miatt most már békepárti többség van, de Brüsszelben még háborúpárti többség van. És az ajánlat nagyon egyszerű. Úgy döntöttek az európai vezetők, hogy Ukrajna harcoljon tovább, Ukrajnának harcolnia kell, cserébe kap egy gyorsított tagságot. Na, de ez tönkretesz bennünket! Szerintem az egész Európai Uniót, de az kevésbé lényeges nekem, mint magyarnak, engem az érdekel, mi van a magyarokkal, és az a helyzet, hogy tönkreteszi a magyarokat. Ezért erről komolyan kell beszélnünk. Brüsszel messze van Ukrajnától, de Magyarország itt van egy köpésre, egy ugrásra, hiszen szomszédos országról beszélünk. Tehát a következmények a mi esetünkben sokkal nyilvánvalóbbak, direktebbek és gyorsabbak. Nem szabad engedni, hogy néhány tojásfejű ott, Brüsszelben, papír alapon, az íróasztal mellől döntsön arról, hogy Ukrajna uniós tag lehet-e, vagy sem. Itt nekünk valóságos, földön járó, magyar embereknek kell döntenünk ebben a kérdésben, amihez jogunk van egyébként, mert az Európai Unió alapokmánya szerint senki sem lehet úgy tagja az Európai Uniónak, hogy azt a többi tagállam mindegyike ne támogatná. Tehát itt Magyarországnak ügydöntő szava van.

A múlt heti bejelentés óta egyébként nagyon sok szempont jelent meg a magyar sajtóban az ukrán tagsággal kapcsolatban, pénzügyi, biztonsági, mezőgazdasági kérdések is szóba kerültek. Ön szerint mit kell mérlegelnie a magyaroknak, amikor válaszolnak arra a kérdésre, hogy legyen-e uniós tag Ukrajna, vagy sem?

A magyar színes fajta. Még egy ember is tud több különböző dolgot gondolni, nemhogy több. Tehát én azt javaslom, hogy miután egy nagyon összetett kérdésről van szó, mindenki a saját gondolkodásmódja szerint közelítse meg. Tehát vannak nyilvánvaló gazdasági kérdések. Vannak munkaerő-piaci kérdések, akkor van az egészségügy jövőjével összefüggő kérdés. Aztán vannak közbiztonsági kérdések, aztán vannak határvédelmi kérdések, és aztán vannak mindenfajta, katonai kérdések is. Nyilván a legtöbb emberhez a gazdasági szempontok állnak a legközelebb. Én azt tudom mondani teljes felelősséggel, hogy Ukrajna európai uniós tagsága romba döntené a magyar gazdaságot.

Mi az oka egyébként annak, amiért Brüsszelben siettetik a csatlakozást? Ugye, említette azt, hogy a másik oldalon ott van az a szempont is, hogy Ukrajnának harcolnia kell, de egyébként itt volt az imént egy elemző, aki szembeállította a nyugat-balkáni országokkal például, amelyek sokkal régebb óta várnak az uniós csatlakozásra, és jelen állás szerint úgy tűnik, hogy sokkal messzebb is vannak tőle.

Szerbiát holnap reggel fel lehetne venni, és azon nem kárt szenvednénk el, hanem óriási gazdasági előnyökkel járna – az egész Európai Uniónak, de Magyarországnak különösen, mert szomszédos ország vagyunk. Makedóniát, Észak-Macedóniát szintén föl lehetne venni holnap reggel. Montenegrót holnap reggel. Ez Magyarország számára rendkívüli gazdasági előnyökkel járna, mert a szomszédaink, illetve a térséghez tartozó országok kerülnének be az Európai Unióba. Ez a mi gazdasági lehetőségeinket extrém módon kiszélesítené. Nem véletlen, hogy Magyarország a balkáni államok felvételének az élharcosa. De ez egy másik kávéház, ezeket az országokat nem lehet összevetni, állapotukat, fejlettségüket, működési rendjüket tekintve, kilátásaikat tekintve azzal a háború sújtotta Ukrajnával, ami csak vinné a pénzt, és nem hozna semmit.

Miközben Magyarországon Ukrajna uniós tagsága került a fókuszba, az Európai Parlament elfogadott egy Ukrajna további pénzzel és további fegyverekkel való támogatásáról szóló határozatot, amelyben például szerepel az is, hogy minden tagállam a GDP-je egy meghatározott részét költse Ukrajna támogatására. Mi a véleménye erről a tervről?

Őrültség, tehát szerintem a kiindulópont téves. Az Európai Parlamentben a többség, aki ezt megszavazta, azt mondja, hogy Európa jövője a csatatéren dől el. De ez nem így van, mert Európa jövője nem tud eldőlni a csatatéren, mert ott semmilyen megoldás nincs, csak a tárgyalóasztaloknál tud eldőlni. Ezért a békére és a tárgyalásokra kell törekednünk. Ők nem így látják, háborúzni akarnak. Ugye, ez belehasít a magyar politikai életbe is, mert kétfajta magyar párt van, pont úgy, mint Európában: vannak békepártiak, meg vannak háborúpártiak. És ez pont egybeesik az európai uniós pártleosztással. Ugye, a hagyományos magyar baloldal, mondjuk, a DK, az az európai szocialistákhoz tartozik. Azok mind háborúpártiak, és mind a háború folytatását akarják. Van a Tisza Párt, az az Európai Néppárthoz tartozik. Mi onnan léptünk ki, mert elegünk volt belőlük, most ezt a régi történetet nem idézem föl, ők meg oda mentek be. Az Európai Néppárt a leginkább héja, a leginkább háborúpárti szereplője az Európai Parlamentnek. Ott mindenki támogatja a háborút, ideértve a magyar pártot is. Tehát a két magyar ellenzéki párt, a DK meg a Tisza együtt, bár más pártokhoz tartoznak, együtt, de mind háborúpártiak. És velük szemben állunk mi, fideszesek, KDNP-sek, az igazság kedvéért a Mi Hazánkat is meg kell említenem, akik pedig a békepárti oldalon vannak az Európai Parlamentben. Ez a leosztás van itthon, és ez a leosztás van Brüsszelben is.

Ugye, ez a dokumentum, amelyet elfogadott az Európai Parlament, a tagállamokat szólítja fel Ukrajna fokozottabb támogatására, és van egy idézet benne, hogy határozottan elítéli a magyar kormányt, amiért azzal fenyeget, hogy blokkolja az uniós szankciós keret megújítását. Jövő héten ismét uniós csúcs van. Mi a teendője ezzel a parlamenti határozattal az állam- és kormányfőknek?

Egy nyomba vág, kézen fogva haladnak az európai parlamenti képviselők meg a miniszterelnökök, tehát azok a miniszterelnökök, akik mögött szocialista–néppárti koalíció van otthon, háborúpártiak, Magyarország meg Szlovákia értelemszerűen háborúellenes. Nagyon erős és nehéz vitára számítok. Most már időnk végéhez közeledünk, nem akarok elkalandozni, de ráadásul az európai védelmi fejlesztésnek, amiről tárgyalni fogunk az ukrán háború egyik részletkérdéseként, annak kulcskérdése, hogy honnan akarjuk finanszírozni. Ukrajnát és az ukrán hadsereget is meg a saját védelmi ipari fejlesztéseinket is. És itt két tábor van az Európai Unióban. Az egyik azt mondja, hogy persze, csináljuk, akár közösen is, mindenki a saját költségvetéséből dobja be azt a pénzt, amit erre szán. A másik tábor azt mondja, hogy nem, hanem vegyünk föl hiteleket, óriási, gigahiteleket közösen, és az egész Európai Unió garantálja ezeknek a hiteleknek a visszafizetését. A magyar alkotmány világosan beszél: ez nem lehetséges! Illetve csak akkor lenne lehetséges, hogy Magyarország egy ilyen hosszú távú eladósodási spirálba csatlakozik, vagy részt vesz ebben – szerintem is ez nagyon veszélyes –, hogyha a parlament kétharmada ezt támogatja. Ezért a parlamentnek még a csütörtöki európai csúcs előtt erről mondania kell valamit annak érdekében, hogy nekem legyen mandátumom az egyik vagy a másik álláspont képviseletére. Én amellett érvelek egyébként, hogy Magyarország ne menjen bele abba, hogy az Európai Unió tagállamai közösen vegyenek fel hiteleket, eladósodjanak, és eladósítsák ne csak a gyerekeinket, hanem még az unokáinkat is. Ebben Magyarországnak szerintem nem szabad részt vennie. Vegyünk részt a közös védelemben, a közös védelempolitikában, dobjunk is be pénzt a közös védelem érdekében, de azt semmiképpen ne közös hitelből tegyük.

Az infláció letörésének módjairól, az adócsökkentésekről és az ukrán uniós tagság esélyeiről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.