Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Jó reggelt kívánok! Rendkívüli csúcstalálkozóra gyűltek össze Brüsszelben tegnap az uniós állam- és kormányfők, a fókuszban pedig Ukrajna további támogatása és az európai védelmi képességek erősítése volt. A záródokumentum Kijev támogatására vonatkozó részét Magyarország nem támogatta. Hogy miért, arról is kérdezem a brüsszeli közmédiaközpontban Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Az már korábban kiderült, hogy van egy véleménykülönbség Ön és a brüsszeli vezetés között ebben a kérdésben, de mi volt az, amiről nem tudták Önt meggyőzni a kollégái?

Magyarország és a másik 26 ország között van véleménykülönbség, ez nem új dolog, ezzel eddig is megvoltunk, valahogy mindig áthidaltuk ezt a különbséget, azonban ez most már nem lehetséges, mert a véleménykülönbség nem Magyarország és a másik 26 tagállam között áll fönt. A véleménykülönbség az Egyesült Államok és az Egyesült Államok által vezetett békepárti országok csoportja és 26 európai uniós ország között áll fönn. Mert a dilemma középpontjában vagy a vita középpontjában az áll, hogy mi legyen: folytassuk a háborút, vagy legyen béke? Mi mindig azt mondtuk, hogy legyen béke. Három éve mondjuk ezt. A magyarok nem bírják ki a gazdasági következményeit egy ilyen háborúnak, vagy ha ki is bírjuk, csak nagyon nehezen. Most az amerikaiak megérkeztek, és ők is azt mondták, amit mi: legyen béke! És ezen dolgoznak. Most mi azért jöttünk itt össze, hogy a másik 26 ország egy ellenstratégiát rakjon össze, hogy ne béke legyen, hanem hogy rávegyék az ukránokat meg magukat is, hogy van értelme folytatni a háborút. Az Egyesült Államok ugyan kiszállt a háborúnak a finanszírozásából, de mi, európaiak – mondják ők – majd a helyébe lépünk, és megerősítjük Ukrajnát, és úgy döntünk, hogy Ukrajna folytassa a háborút. Tegnap ez történt. Ahelyett, hogy a béke mellett foglaltunk volna állást, úgy döntöttek a többiek, hogy Ukrajnának a háborút folytatnia kell, itt volt Zelenszkij elnök is, ahol ezt világosan meg is mondták.

Miben bíznak ők? Mert, ugye, azzal érvelnek, hogy az erőn keresztül kell megteremteni a békét, de azt azért látjuk, hogy a nemzetközi környezet gyakorlatilag napról napra változik. Tehát a jelenlegi helyzetben miben bíznak ők Ukrajna támogatásában?

Ezt szerettem volna megtudni én is, mert hogyha három éve zajlik egy háború, ahol Ukrajnát egységesen támogatta eddig 26 európai állam meg az Egyesült Államok, és így is az oroszok állnak nyerésre a frontvonalon, most az amerikaiak kiszállnak, akkor a maradék 26 országnak mitől lesz több esélye arra, hogy sikerrel végigvigye ezt a háborút? Ez egy olyan kérdés, amire nincsen válasz. Tehát egész egyszerűen nincs ésszerű alapja annak az álláspontnak, amit most a 26 európai tagállam magáévá tett, és azt gondolom, hogy nagyon súlyos pénzügyi következményeket is vállalt ezzel, mert ha azt mondod, hogy valaki folytassa a háborút, akkor azt valakinek finanszíroznia kell, pénzt kell adni. Az amerikaiak ebből kiszálltak. Most a gatyánk rámegy, tehát ha ezt végigviszik az európaiak, akkor az utolsó fillérünk is rámegy erre a háborúra.

Igen, merthogy, ugye, közben azért van egy 800 milliárd eurós újrafegyverkezési program is, amelyet bemutatott a bizottság, és erről is tárgyaltak tegnap. Egyrészt miben lenne ez más, vagy miben lenne több, mint a NATO, másrészt ahhoz kapcsolódva, amit Ön mondott, mennyire vállalható az unió számára együttesen Ukrajna támogatása és egy ilyen jelentős hadiipari program?

A NATO-ban is megváltoztak az erőviszonyok. Az Egyesült Államok békét akar, a második legnagyobb hadsereg a NATO-ban Törökországé, ő is békét akar, és mi és a szlovákok is. Tehát a NATO-ban is súly szempontjából a békepártiak vannak többségben, tehát a NATO-ból sem fog ide pénz érkezni. És ha végigveszem, és tegnap ezt egy éles vitában végig is vettük, hogy akkor pontosan mennyi pénzről is beszélünk, akkor a következőt fogjuk látni. Az európaiak pénzt akarnak adni az ukrán hadsereg fönntartására. Ez ma egy 800 ezres hadsereg. Az ukránoknak egy fillérjük nincs arra, hogy ezt finanszírozzák, 800 ezer embert tartani fegyverben. Ráadásul Zelenszkij azt mondta, hogy nem is 800 ezer kell majd a háború után, a béke idejében, hanem egymilliót kért, hogy mi, európaiak finanszírozzunk egy egymilliós ukrán hadsereget. Másodsorban Ukrajna, mint állam nem működik. Tehát ma nemcsak a hadsereget, hanem magát az államot is finanszírozni kellene. Harmadrészt döntöttünk most, hogy magunkat is kellene, mert a hadseregeink gyengék, a fegyverzetünk gyenge, fel kell erősítenie Európának saját magát. Ez a harmadik nagy tétel. És akkor itt van még, az ajtón kopogtat, és egyesek sürgetik is, Ukrajnának az európai uniós tagsága, ami egy negyedik óriási összeg. Ha ezt mind összeadom, ennyi pénz nincs. Nemhogy Európában nincs, talán még Amerikában se lenne ennyi pénz. Hát ez így nem fog menni! Ezt majd újra kell gondolni. Én biztos vagyok abban, hogy ma még úgy tűnik, hogy én vétóztam, mi tagadás, nem vagyunk részei mindannak, amit ők elfogadtak, de csak hetek kérdése, és vissza fognak jönni, és ki fog derülni, hogy ezekre a célokra nincsen pénz. Magyarországnak készen kell állnia erre a helyzetre, úgyhogy itt az ideje, hogy komolyan gondolkodjunk a háború utáni Ukrajna finanszírozásáról. Akarjuk-e, hogy Európa minden pénze – ez legyen az ő dolguk –, de a magyaroknak a pénze is, ami Brüsszelből kellene, hogy jöjjön hozzánk, meg még a saját otthon megteremtett pénzügyi forrásaink is elmenjenek mind Ukrajnába? Szerintem ezt mi nem akarjuk.

Ez a következő heteknek a vitája lesz akkor, de ahogyan utalt rá, szóba került Ukrajna uniós tagsága is ezen a csúcstalálkozón, és előzetesen már olyan kormányfő is volt, aki konkrét céldátumot mondott ezzel kapcsolatban. Ön ugyanakkor a csúcs után bejelentette, hogy véleménynyilvánító szavazást kezdeményez Ukrajna uniós csatlakozásáról. Miért érzi szükségesnek, hogy ebbe a döntésbe bevonja az embereket?

Most Európában egy olyan koncepció kerekedik fölül, amely úgy akarja támogatni Ukrajnát, hogy közben tönkreteszi gazdaságilag Európát. Szép dolog a segítség, és az ukránoknak szükségük is van segítségre, de úgy nem lehet őket megsegíteni, hogy közben mi tönkremegyünk. Az európai uniós tagság szerintem ma azt jelentené, hogy Európa tönkremegy, benne a magyar gazdaság is. És ezt a folyamatot időben meg kell állítani. Ezt akkor tudjuk megállítani, hogyha világossá tesszük már most, az elején, hogy felelősen erről így most dönteni nem lehet. Ugye, egyhangúság kell hozzá. Ukrajna akkor lehet csak az Európai Uniónak a tagja, hogyha minden tagállam támogatja ezt. Fontos, hogy előre jelezzük, hogy mi Magyarország álláspontja ebben a kérdésben. Nem fölgyorsítani kell a tárgyalásokat, hanem minden apró részletet végig kell gondolni. Nincs itt az ideje most annak, hogy felelősségteljesen dönthessünk a tagságukról. Itt időt kell nyerni, ezt a folyamatot az időben el kell tolni, meg kell hosszabbítani.

Melyek azok a szempontok, amiket mérlegelni kell? Ugye, említette, hogy minden apró részletet mérlegelni kell, és azért az elmúlt egy évben volt itt szó fejlesztési kérdésekről, mezőgazdasági kérdésekről, biztonsági kérdésekről, tehát melyek azok a szempontok, amiket mérlegelni kell egy ilyen döntés meghozatalakor?

A legjobb abból kiindulni, amit már tudunk. Ukrajna még nem tagja az Európai Uniónak, de már az Ukrajna és Európa közötti kereskedelmet kinyitottuk, és abban a pillanatban kis híján tönkrementek a gazdáink. Persze nekünk a magyar gazdák fájnak a legjobban, de ugyanez a probléma előállt Lengyelországban is és Romániában is. Tehát a legelső veszélyeztetett csoportja a magyar társadalomnak egy ukrán tagság esetén az agrárium, az agrárnépesség, egész egyszerűen azért, mert Ukrajnában génmódosított, sokkal lazább termelési feltételek mellett előállított, nagy mennyiségű áru jön létre, amit, ha rázúdítanak az európai piacra, lenyomja az árakat, és a gazdáink tönkre fognak menni. Ez az első dolog. A második, hogy azért mégiscsak itt 800 ezer ember van fegyverben, és Ukrajna egyébként sem a közbiztonságáról volt híres. Tehát egy ilyen ország polgárainak a szabad mozgását lehetővé tenni Magyarországra, amely egy szomszédos ország, szerintem felelőtlenség lenne ebben a pillanatban. És aztán van még egy szabad munkaerő-áramlási probléma is. Magyarországnak jelen pillanatban évente hiányzik 30-40-50 ezer – melyik évben mennyi – munkása. Mi ennyit tudunk külföldről befogadni, vendégmunkásként alkalmazni, de nem tudunk százezreket vagy több százezret, ami egy ilyen esetben előállna. Tehát a magyar munkahelyek megvédése is nehéz lenne. De éppen arra való egy ilyen véleménynyilvánító szavazás, hogy ezeket a kérdéseket mind végigbeszéljük úgy, mint a nemzeti konzultációk idején szoktuk, ezt ugyanúgy érdemes lebonyolítani, gyorsan, hatékonyan, mindenki hadd mondja el a véleményét. A kérdés egyszerű: igen-nem. Szerintem a következő hetekben, hónapokban az összes következményét lehetséges ukrán uniós tagságnak ki tudjuk szálazni, szét tudjuk szálazni, és meg tudjuk beszélni.

Mikorra várható egy ilyen szavazás vagy egy ilyen konzultáció?

Nem gatyáznék, tehát igyekszem, amilyen gyorsan csak lehet, ezt tető alá hozni.

Lesz egy véleménye a magyaroknak ebben a kérdésben, de mennyire elszánt a brüsszeli vezetés? Tehát mennyi esély van arra, hogy meghallják majd Brüsszelben ezt a véleményt? 

Szerintem Brüsszelben most számolnak. Tegnap este nem én voltam az egyetlen, aki próbált az ésszerűség talaján maradni, voltak Magyarországnál nagyobb és súlyosabb gazdasági erővel rendelkező országok is, akik azt mondták, hogy számoljunk. És most számolnak. Tehát még egyszer mondom, egy nyolcszázezres-egymilliós hadsereget fönntartani saját, európai pénzből, az egész ukrán államot működtetni, ott mi fizetjük a nyugdíjat is, a fizetéseket is mi fizetjük, ott nincs bevétel, vagy ha van, az elhanyagolható mennyiségű, közben végrehajtani az európai újrafelfegyverkezést, ami sok százmilliárd eurónyi összeg, és közben még az ukrán tagsággal járó terheket is a nyakunkba venni, most számolják, hogy ez együtt mennyi. És szerintem a számolás vége az lesz, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak. Tehát szerintem a magyar vélemény éppen jókor jön majd be ebbe az európai vitába, ahol ki fog derülni, hogy tönkremegyünk akkor, ha azt csináljuk, amit most a 26 tagállam egyébként tegnap még helyesnek látott. Majd meg kell változtatni ezt az álláspontot, nemcsak a háború és a béke okán, előbb-utóbb kikényszeríti az élet, hogy a háborús elkötelezettségű országok átjöjjenek a béke táborába. Az emberek szerintem békét akarnak mindenhol Európában. De ez egy dolog. De utána, hogy mi lesz Ukrajnával a háború után, az erre vonatkozó, tegnap megerősített, 26 tagállam által elfogadott útitervet is majd módosítani kell, mert nincsen meg a pénzügyi alapja.

Azért is kérdeztem, hogy mennyire veszik majd figyelembe Brüsszelben a magyarok véleményét, mert a rezsicsökkentést például a 2023-as konzultáción a választók majdnem 99 százaléka támogatta. Nemrég mégis egy olyan levelet kapott a kormány az Európai Bizottságtól, amelyben a kabinet értelmezése szerint Brüsszel ennek az intézkedésnek az eltörlését kéri. Mennyire erős ez a törekvés Brüsszelben a rezsicsökkentés eltörlésére a korábbi konzultációs eredmény ellenére?

A legélesebb példa, amiből tanulhatunk, a migráció esete. A migrációban az történt, hogy szemben az Európai Unióval mi megvédtük a határainkat, kerítést építettünk, és nem engedjük be a migránsokat. Ezt az Európai Unió mindig is kifogásolta, és Magyarországot megpróbálták rávenni minden eszközzel, hogy adja fel ezt az önvédelmi politikát, és álljon át arra a német vezetésű gondolatra, vagy a német irányítású csoportnak váljon tagjává, amely azt mondja, hogy „Willkommen:” Isten hozott benneteket! Mi ennek ellenálltunk. Ezért bennünket az unió beperelt, a bíróságon elítéltek. Ma fizetnünk is kell büntetést. Miért vagyunk mégis talpon? Mert volt egy népszavazás Magyarországon, ahol az emberek világossá tették, hogy a migrációs politikát folytatni kell, nem jöhetnek be a migránsok. Ha ez nem lett volna mögöttünk, vagy most nem lenne mögöttünk, szerintem a magyar kormány nem tudná se a bíróságon, se utána az európai politikában továbbra is képviselni azt az álláspontot, hogy megvédjük Magyarországot a migránsoktól. Ez csak azért lehetséges, mert blokkszerűen áll mögöttünk, mellettünk az egész magyar közvélemény. Tehát amikor ilyen erős nyomás alatt van egy ország, mint, mondjuk, a migráció ügyében volt Magyarország, akkor az egységnek, a konzultációknak, a referendumoknak mind jelentőségük van. Ez a helyzet a rezsivel is. Óriási nyomás alatt vagyunk évek óta azért, hogy a rezsitámogatást töröljük el. Azért töröljük el, mert megskalpoljuk a nagy energiacégek profitját, beszéljünk egyenesen. Ha a piac által kialakított árat kellene fizetniük a magyar családoknak, akkor a magyar családok sokat fizetnének, és az a pénz pedig az energiacégek zsebébe vándorolna. És Brüsszel azt gondolja, hogy az energiaárakat szabadon kell kialakítani, ne szóljon bele a kormány, a cégek pedig a piac logikája szerint hadd termeljék meg maguknak a profitot. Mi ezzel nem értünk egyet – különböző okokból. Azt gondoljuk, hogy a magyar családok milliói sem bírnák ki, ha akkora számlát kellene fizetni minden hónapban a gázért meg a villanyért, ami egyébként Európában szokás. Ezt a magyar emberek kevésbé érzékelik, mert ők ezt nem fizetik ki. Tehát ők természetesnek veszik, hogy ők fizetik Európa legalacsonyabb gáz- és villanyszámláját. De ha csinálunk egy összevetést, én próbálkozom ezzel, csak a sok szám nehézzé teszi a dolgot, de ha megnézzük, hogy mennyit fizet egy magyar család, az összehasonlítás kedvéért mondjuk, 250 ezer forintot fizet egy évben ugyanezért a fogyasztási mennyiségért, ugyanannyi mennyiségű gázért és áramért Romániában nem 250 ezer forintot fizetnek, hanem 600 ezret, Szlovákiában meg 650 ezret, a lengyeleknél meg 900 ezret. Tehát ha nem lenne a magyar rezsicsökkentési rendszer, akkor 500-600 ezer forinttal többet fizetne egy évben minden magyar család. Ezt a pénzt elő kell teremteniük valahonnan. Ma csak azért nem fizetnek többet, mert rezsicsökkentés van. És Brüsszel azt akarja, hogy ez ne legyen. Tehát ez élesen szembemegy a magyarok érdekével, tehát itt is ki kell tartani. És miután ez ügyben is egységes Magyarország, és a kormány mögött ott van a lakosságnak az elsöprő többsége, ezért ezt a csatát meg tudjuk vívni. Persze Brüsszelnek megvannak az emberei Magyarországon, akik ugyanezt képviselik, leginkább a liberális közgazdászok szokták ezt csinálni, korábban csinálta a baloldal, most pedig a Tisza is mondja, hogy az egész humbug, ezt felejtsük el, erre nincsen szükség. De ha elfogadnánk ezt a brüsszeli álláspontot, amit néhány brüsszeli megbízott is képvisel Magyarországon, akkor minden család körülbelül 500 ezer forinttal többet fizetne egy évben. Honnan veszik azt elő? Tehát ezért ki kell tartani.

Maradjunk még a gazdaság és a családok összefüggésénél. Ugye, múlt héten arról beszéltünk, hogy a magas infláció megakadályozása érdekében a nemzetgazdasági miniszter egyeztet a kereskedelmi láncokkal az árrés csökkentéséről. Hogyan haladnak ezek az egyeztetések? Van-e ebben az ügyben pozitív fejlemény?

A jó hír, hogy haladnak. A rossz hír, hogy nem elég gyorsan. Néhány kereskedelmi lánc már hozzákezdett az árcsökkentéshez. Tehát vannak boltok, ahol lehet látni, hogy a legfontosabb, általunk is megjelölt termékek esetében van árcsökkenés, de ez kevés, tehát folytatnia kell ezt a munkát a miniszternek. Én szeretném elkerülni, hogy hatósági eszközökkel avatkozzunk be, akár az árakat szabályozzuk hatósági eszközzel, akár a kereskedők profitját, egyik se tesz jót hosszabb távon a gazdaságnak, de ha nem csatlakozik mindenki az árcsökkentéshez, akkor ezt kénytelenek leszünk megtenni. Még egyszer mondom: az árak nem emelkednek, az árakat emelik, és ezért akik az árakat emelik, azoknak be kell látniuk, hogy van egy határ, amin nem léphetnek túl.

Mikorra és milyen konkrét intézkedéseket kellene tenniük azért, hogy, mondjuk, elkerüljék az árstopot?

Még egy hetük van erre.

Akkor meglátjuk a jövő héten, hogy milyen fejlemények vannak ezzel kapcsolatban. Közben zajlik a USAID-források magyarországi felhasználásának a feltárása is. László András kormánybiztos már Washingtonban van, az amerikai kormányzat pedig felmondta közben az összes USAID-szerződést. Mennyire látunk tisztán jelenleg ebben az ügyben? Vannak-e már eredményei a kormánybiztos kinti munkájának?

Magyarország egy olyan ország, amely örül annak, hogyha külföldről pénz érkezik a gazdaságba leginkább, mert negyven-egynéhány évnyi kommunizmus után nincs otthon annyi felhalmozott tőke, ami képes lenne jó életszínvonalat biztosítani a magyaroknak. Lesz majd ilyen pillanat, ezt én még meg fogom érni, de ez nem holnap lesz. Tehát ezért a magyar gazdaság jó teljesítményéhez az kell, hogy legyenek jelentős külföldi beruházások, és érkezzenek külföldről pénzek. Ezért általában, amikor azt halljuk, hogy pénz jött az országba, akkor örülni szoktunk, mert azt gondoljuk, hogy ilyen gyár, olyan gyár, ilyen beruházás, amolyan fejlesztés. Ezek a jó dollárok. De vannak rossz dollárok is, vannak korrupt dollárok is, amik nem azért érkeznek, hogy segítsenek a magyar gazdaságban, hanem gyakorlatilag befolyásszerzés céljával érkeznek. Azért küldenek embereknek, szervezeteknek dollárokat külföldről, ez esetben az Egyesült Államokból, hogy befolyásolják a magyar közvéleményt, befolyásolják a magyar kormányt, befolyásolják a gazdasági döntéseket. Ezek rossz dollárok. Ezek korrupt dollárok. Ezeknek az ügyéről beszélünk most. Az Egyesült Államok sietett a segítségünkre, mert ők maguk fedték föl a saját korábbi gyakorlatukat. Ugye, kormányváltás volt Amerikában, és az új kormány azt mondta, hogy ne beszéljünk mellé, rossz dolgok is történtek az előző kormány alatt. Az előző amerikai kormány az amerikai adófizetők pénzét arra használta, hogy megvásároljon belőle más országokban újságírókat, politikusokat, álcivil szervezeteket, egyáltalán befolyást vásároljon, és ezért rengeteg pénzt költöttek el ebből a célból Magyarországon is. Ugye, mi a bot másik végén vagyunk, ez legyen az amerikaiak dolga, hogy mire fordítják az adófizetőik pénzét, de mi azt nem fogadhatjuk el, hogy amerikai pénzből vásároljanak közvéleményt, és befolyásolják a magyar közéletet Magyarországon. Most az amerikai szál rendben van, ott takarítanak. A nagyobbik baj az, hogy nem ez volt az egyetlen forrás. A korrupt dollárok nemcsak az Egyesült Államokból érkeztek, hanem érkeztek Brüsszelből is. Ennek a földerítését is el kell kezdenünk. Tehát Brüsszelből is fizettek embereket Magyarországon azért, hogy ne a magyar kormány meg ne a magyar nép meg ne a magyar referendumokon kialakított közvéleményt képviseljük, és az érvényesüljön, hanem az, amit Brüsszel akar. Ezt is még föl kell tárnunk. Tehát itt ez egy világos korrupció. A brüsszeli ügy még azért fölháborítóbb, mint az amerikai, mert a brüsszeli pénz ráadásul még a mi pénzünk is. Tehát az amerikaiak esetében az amerikaiak pénzét költötték arra, hogy megváltoztassák, mondjuk, Magyarországon néhány ügyben az ország álláspontját, de Brüsszel esetében az általunk is befizetett pénzből küldtek vissza pénzt arra, hogy befolyásolják és megváltoztassák a magyar kormány álláspontját, mondjuk, rezsicsökkentés ügyében. Tehát sötét ügy ez, sötét történet. Dolgozunk rajta. Szerintem a szükséges jogszabályok, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő, húsvét tájékán megszülethetnek.

A brüsszeli szál felderítése mennyivel nehezebb, vagy mennyivel igényel más munkát, mert azért Európa-szerte egyre több helyen merül fel ez a finanszírozási kérdés. Legutóbb például a német választásokon győztes CDU is elkezdte azt firtatni, hogy bizonyos civil szervezetekhez milyen pénzek, és hogyan érkeztek.

A brüsszeli ügy azért nehezebb, mint az amerikai, mert Amerikában kormányváltás történt, jött egy új vezetés, és tiszta lapot akart nyitni. Itt, Brüsszelben a régi vezetés maradt, akik nem akarnak tiszta lapot nyitni, nem akarják, hogy kiderüljenek azok a stiklik, amiket az elmúlt években megcsináltak. De itt tagállami oldalról vannak eszközök. Ön említette Németországot, de itt van Magyarország is, tehát a tagállamok oldaláról azért nyomást lehet gyakorolni, és el lehet érni eredményeket. Én nem tudom, hogy mennyi idő alatt, tehát a brüsszeli ügyek földerítése több időt igényel szerintem, mint az amerikai ügyek földerítése, de ezeket is föl lehet deríteni. És akkor van még egy harmadik kassza, ugye, ez a Soros-hálózatnak, a Soros-alapítványnak a kasszája, aminek a pénzáramait ugyanígy fel kell deríteni majd.

Az mennyire látszik már, hogy milyen belpolitikai következményei lehetnek, ha felderítik ezt a hálózatot, láncolatot?

Akkor sok százmillió forint vagy sok milliárd forint kikerül a magyar közéletből, és végre nem a külföldiek, egyébként eltitkolt kapcsolatokon keresztül kialakított hangját fogjuk majd hallani a magyar közvéleményben, hanem valóban azok a viták zajlanak, amik Magyarország számára fontosak, és a magyar emberek érdekéből indulnak ki. Ma nagyon sok olyan hangot hallunk a magyar politikában, ami mögött Brüsszel van. Brüsszelben vannak a gazdáik. És aki a pénzt adja, az rendeli a zenét. Ez esetben a közvélemény befolyásolását eredményező véleményeket, álláspontokat, politikai akciókat, szervezeteket is az fizeti, illetve az mondja meg nekik, hogy mit képviseljenek, aki egyébként a pénzt adja erre. Ez egy ismert történet, nincs ebben semmi új. Az a brutális benne, hogy most ilyen kendőzetlenül szembesülünk ezzel a ténnyel.

A tegnapi európai uniós csúcstalálkozóról, Ukrajna uniós csatlakozásáról és a rezsicsökkentésről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.