Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Három nap múlva beiktatják hivatalába Donald Trumpot. A megválasztott amerikai elnök a bel- és a külpolitikában is komoly változásokat ígér, és Magyarországon is nagy várakozás előzi meg a hivatalba lépését, hiszen hatással lehet a mostanában igencsak mélyponton lévő magyar–amerikai kapcsolatokra is. Melyek a kormány várakozásai Donald Trumppal kapcsolatban? Ezt is megkérdezem a következő percekben Orbán Viktor miniszterelnöktől. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Azt látjuk, hogy világszerte van egyfajta várakozás az elnökséggel kapcsolatban, és az látszik, hogy pozitív vagy negatív előjellel, de mindenki ebből az új helyzetből kiindulva határozza meg a következő lépéseket. Mi vagy mi lesz a legnagyobb különbség a leköszönő Biden és a hivatalba lépő Trump-adminisztráció között?

Minden. Minden meg fog változni. Ma péntek van, de hétfőtől, akkor van a beiktatás, tehát, mondjuk, kedd reggeltől egy más Nap kel fel a nyugati világ fölött. Véget ér egy keserű, nehéz és fájdalmas kudarcokkal tarkított négy év, a demokrata kormányzás négy esztendője. Már annak az eleje is rosszul indult. Ugye, végül is csalással vették el az elnökséget Donald Trumptól, tehát 2020-ban, ha nem csalnak, ami egy nyugati demokráciában mégiscsak példátlan, vagy legalábbis annak kellene lennie, akkor Donald Trump maradt volna az elnök, és akkor nincs ukrán–orosz háború, hogy csak egyetlen fontos különbségre hívjam fel a figyelmet. De miután kicsalták az elnök kezéből, kihúzták az elnök kezéből a megnyert választást, jött egy demokrata kormányzás. A demokrata kormányzás mindig más, mint a republikánus, nemcsak tartalmát, hanem módszertanát illetően is. A republikánusok nemzeti alapon állnak, a demokraták pedig globalisták. És a világot behálózó szervezeteken keresztül, amelyek nem közvetlen amerikai kormányzati szervezetek, de kötődnek az amerikai kormányzathoz, szóval egy ilyen hálózaton keresztül érvényesítik az érdekeiket. Ennek általunk legjobban és legmélyebben ismert szelete a hazánkfia, Soros György nevével leírható hálózat, de van még néhány, ez nem az egyetlen a világban. Ázsiában, Afrikában mások is dolgoznak az amerikai demokraták érdekében. Ahogy a Tanú filmben mondja a börtönőr, a smasszer: „Egy brancs maguk!” Tehát Soros meg a demokraták lényegében egy nagy hálózat részét adják, alapvető gazdasági érdekeik vannak, és a politikát a gazdasági érdekeik alá rendelik. Erős világjobbító szándékaik vannak, tehát azt gondolják, hogy nekik kötelességük, joguk és küldetésük, hogy megjavítsák az emberiséget, vagyis rákényszerítsék az országokra azt, amit ők ott, Washingtonból, mint demokraták helyesnek gondolnak. Ilyenkor a világot elönti a migráció és a migrációs káosz, ilyenkor a genderőrület elszabadul, tehát akkor a hagyományos családok jobb, ha visszahúzódnak, ha jönnek az amerikai demokraták, mert akkor pride lesz, szivárványos lobogó meg transzgender meg nemváltó műtétek, meg akkor már nem férfiakból és nőkből áll a világ, hanem nem tudjuk, hányfajta lényből, tehát ez a második következmény, és nem haboznak háborúval érvényt szerezni a céljaiknak, mint ahogy tették ezt az orosz–ukrán háborúval is.

Igen, hogyha a magyar–amerikai kapcsolatok szempontjából nézzük a helyzetet, akkor mit várhatunk: Mert azért ezek politikai értelemben legalábbis mélypontra kerültek az elmúlt hetekben. Az Egyesült Államok szankciós listára tette Rogán Antalt, a távozó nagykövet pedig többször is élesen bírálta a kormányt. Hogyan értékeli most az amerikai–magyar kapcsolatokat?

Ideküldtek egy verőlegényt végül is, akinek az lett volna a dolga, hogy Magyarországot is beleverje, vagy hogy – miután Pressman úrról beszélünk, ezért mondhatjuk, hogy – belepréselje Magyarországot abba a globalista, liberális, demokrata kánonba, amely migrációpárti, genderpárti, és háborúval is hajlandó terjeszteni, készen áll arra, hogy háborúval terjessze az igét és a nyugati értékeket a világban. De Magyarország nem ilyen ország. Ebből lettek a bajok. Magyarország nem akar migránsokat. Tehát nekünk van egy ezeréves, ezeregyszáz éves Kárpát-medencei történetünk, mi tiszteljük az amerikaiak 300 éves államiságát, de hát azért mégis nekünk van egy saját történelmünk, egy saját utunk, egy saját küldetésünk, egy ok, amiért a világon vagyunk, amiért van Magyarország, és annak a szíve közepe, ugye, az, hogy a Kárpát-medence éppen ránk bízott területét belakjuk, megműveljük, a saját kultúránk szerint fölemeljük, egyáltalán: létrehozzunk egy sajátos magyar világot. Ebbe nem fér bele, hogy idejön egy verőlegény Amerikából, és azt mondja, hogy akkor engedjétek be a migránsokat, és holnaptól ez a föld, ami ugyan ezeregyszáz évig lehet, hogy a tietek volt, de most már nem a tietek, még csak nem is a szomszédaitoké, az se egy leányálom, de az legalább egy érthető történet. De hogy majd idejönnek a világ másik feléből emberek, és majd jól ellakják tőletek azt, amiért ezeregyszáz éven keresztül ti dolgoztatok, az nem fér bele a magyar embernek a gondolkodásába. Úgyhogy eleve kudarcra volt ítélve az amerikai nagykövet munkája. Nem véletlen, hogy négy év alatt egyszer sem voltam hajlandó találkozni vele, ami azért eléggé példátlan, lássuk be, dehát már az ideküldésekor nyilvánvaló volt, hogy milyen feladattal küldték, és ahhoz én nem kívántam asszisztálni. Világos volt, hogy a magyarok családbarátok. Ugye, a család a legfontosabb a magyar ember fejében. Az, hogy ezt a hagyományos családmodellt lenézik, gúnyolják, gúnyt űznek belőle, helyette mindenfajta marhaságokat ajánlgatnak, lenézik azokat, akik hagyományos családi keretek között képzelik el az életüket, szóval ezt mi nem tudtuk elfogadni. És a háború meg eleve nyilvánvaló módon szemben áll Magyarország elsősorban gazdasági, de biztonsági érdekeivel is, hiszen a szomszédban zajló háborúról van szó. Szóval kódolható volt, hogy a kapcsolatok mélypontra jutnak. A kettős adóztatást kizáró egyezményt nem is újították meg, a magyarok beutazását Amerikába megnehezítették, és ahol tudtak, ártottak nekünk. Ennek csak az utolsó, kicsi története az, hogy az egyik miniszterét a kormánynak, Rogán Antalt szankciós listára tették, ami soha nem látott mértékben erősítette meg a miniszter pozícióját a magyar politikában és a magyar kormányban, mert én ebből csak annyit tudok kiolvasni, hogy jól végzi a dolgát. Ő a nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős miniszter, az első számú őre a magyar nemzeti szuverenitásnak, és ha egy nagyhatalom őt bünteti, az azt jelenti, hogy jól végzi a munkáját. Tehát innen kell most majd elindulnunk. Van az amerikai elnökkel egy megállapodásom arról, hogy egy aranykorszakot, hiszen a republikánusoktól a nagyívű gondolkodás nem áll távol, és a bátor kifejezések sem, tehát fantasztikus, nagyívű aranykorszak következik majd az amerikai–magyar kapcsolatokban. Ez a mindennapokban is érezhető lesz, a zsebekben és a családok költségvetésében is érezhető lesz. Az, hogy a magyar gazdaság már most januárban egy repülőrajtot tudott venni, és nekilendült, annak az előföltétele volt, hogy Donald Trump megnyerje az amerikai választásokat, és a horizontra hozza a békét, és az eddigi, három éven keresztüli, háborús időszak után végre, tehát a háború három éves rombolása után most újra az építkezés korszaka jöjjön el, ezért mondhatjuk, hogy új korszak veszi kezdetét hétfőtől.

Érdekesek a magyar–amerikai kapcsolatok mellett az amerikai és európai kapcsolatok is, hiszen eddig azért azt láttuk, hogy a brüsszeli többség osztja a demokraták álláspontját. Ugyanakkor, hogyha most az európai politikai térképre nézünk, akkor azt látjuk, hogy várhatóan újabb kormányfőt adhat a patrióta pártcsalád Herbert Kickl személyében. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pedig tőle eddig legalábbis kormányfőként nem megszokott nyíltsággal arról beszélt, hogy nem Elon Musk, hanem Soros György jelent veszélyt a demokráciákra. Hogyan hat, vagy hogyan hathat Trump elnöksége a mostani brüsszeli többség és a patrióták közötti brüsszeli vitákra, erőviszonyokra?

Amikor 2016-ban Donald Trump először nyert, akkor történt valami, amiről keveset beszéltünk; mi így ketten is keveset beszéltünk meg általában a magyar közvélemény, sőt az európai közvélemény is. Ez pedig az, hogy akkor a demokraták átmenekültek Brüsszelbe. Most ugyanez történik. Tehát Soros György elvesztette a csatát Amerikában, mondhatnám Amerikát fölszabadította Donald Trump, és a csapatai most visszahúzódtak Brüsszelbe. Tehát nekünk, európaiaknak most egy nagyon nehéz időszakkal kell szembenéznünk: bevackolják magukat Brüsszelbe. És nekünk egyetlen célunk lehet, ha valóban úgy akarunk élni, ahogyan az a magyarok akarata és szándéka szerint való, hogy ki kell őket szorítani Brüsszelből. Tehát föl kell őket pakolni egy hajóra, és haza kell küldeni Amerikába. Ha ezt nem tesszük meg, akkor Brüsszel lesz az új Washington. Tehát akkor az amerikai demokraták politikáját fogják Brüsszelben folytatni, és az ellentétes az európai emberek és a magyar emberek érdekével is. Ezért a 2025-ös évnek a legfontosabb külpolitikai célja az, hogy a Soros-birodalmat kiszorítsuk Európából, visszaszorítsuk Amerikába, majd Trump elnök úr tegyen velük, amit jónak lát, és Magyarország – amelyik mindig is nyíltan vállalta ezt a konfliktust – valószínűleg lesz az első ország, amelyik kiszorítja a Soros-birodalmat Magyarországról. Ez az én eltökélt célom erre az évre nézve. Eljött az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és a magyar szuverenitást veszélyeztető külföldi hálózatokat fölszámoljuk, és hazaküldjük. És abban reménykedem, hogy ezzel Magyarország nem lesz egyedül, hanem a patrióták Európában – hiszen szuverenitást képviselő pártokról van szó – hasonló állásponton lesznek, és nemcsak Magyarország kezdi meg ezt a munkát, hanem mások is. Ez komoly vitákat eredményez Brüsszellel, amelyeket értelmesen le kell folytatni, be kell mutatni az európai emberek érdekét, ki kell mutatni, hogy a Soros-féle hálózat európai jelenléte ellentétes az európai emberek érdekével, és utána egy határozott mozdulattal az óceán túlsó partjára vissza kell őket szorítani.

Milyen eszközök vannak erre a kiszorításra akár Magyarországon, akár Európában? És milyen eszközökre lehet számítani a jelenlegi brüsszeli többségtől?

A legfontosabb, hogy el kell tőlük venni a pénzt. Még pontosabban: nem kell nekik odaadni. A Soros-hálózatot tekintélyes részben ma a brüsszeli költségvetésből finanszírozzák. Ezt mi nem tűrhetjük, ez a mi pénzünk is. Ugyanakkor szerintem a legnagyobb korrupciós botrány, ami létezik a politikában, az, hogy Brüsszel Soros György zsebében van. Tehát az, hogy nyilvánvalóan meg vannak vásárolva a képviselők, brüsszeli bürokraták, komoly döntéshozók, ahova bejárása van Soros Györgynek, ugye, most Biden amerikai elnök tüntette ki őt a leköszönése előtti utolsó napokban, de hát Brüsszelben rendszeresen fogadják a Soros-hálózat képviselőit, ők be vannak oda épülve, ha van korrupció, akkor ez az. Tehát ennek a botrányos állapotnak a fölszámolása szerintem a cél, és a legfontosabb, hogy a Brüsszelből kapott pénzügyi erőforrásokat egész egyszerűen vissza kell venni. Az a mi pénzünk, azt nem lehet odaadni a Soros-hálózatnak. Az utolsó fillérig el kell őket számoltatni, és a jövőre nézve pénzt nem szabad nekik adni, ezzel kell kezdeni.

Hogyan lehet ezt elérni, és kik a szövetségesek akár Magyarország mellett?

Jó példát kell mutatni. Úgyhogy ebben az ügyben mi meg fogunk indulni itt, Magyarországon, a tavasz erről fog szólni.

Ez a közeljövő, a közelmúlt pedig az, hogy december 31-én véget ért Magyarország uniós elnöksége, amely tető alá hozta egyrészt a versenyképességi megállapodást, másrészt a román és a bolgár schengeni csatlakozást, vagyis a schengeni tagságot. Miben hozott új szemléletet a magyar elnökség, amelyeknek köszönhetően régóta húzódó ügyeket sikerült lezárni?

A legfontosabb, hogy a magyar elnökség kezdetekor, amely elnökségnek a sikerét egyébként még a politikai ellenfeleink is elismerték Brüsszelben, tehát nem a saját lovunkat dicsérjük, vagy nem magunkat fényezzük, elegendő, ha az ellenfeleink idevonatkozó, értékelő mondatait az asztalra tesszük, akkor látható, hogy osztatlan elismerés övezte a magyar elnökséget, de amikor ez elkezdődött, akkor a Vatikánon kívül csak Magyarország beszélt a békéről. Eltelt fél év, ma mindenki a békéről beszél. Tehát sikerült a béke ügyét az asztalra tenni és ott is tartani. A Jóisten megsegít bennünket Trump elnök úrnak a győzelmével, mert az igazság az, hogy az a békemisszió, amit Magyarország vállalt, nem állt arányban Magyarországnak a súlyával, nemzetközi súlyával. Egyfajta muszáj Herkulesként tettük ezt meg keresztény országként erkölcsi kötelességből is. Úgyhogy ideje, hogy jöjjön az elnök úr kedd reggel, és a stafétát átvegye Magyarországtól, és innentől az Egyesült Államok méretéhez inkább passzoló, nehéz küldetést most már ő vigye tovább. Tehát ez volt a legfontosabb a magyar elnökségben az én szempontomból, hogy a béke ügye egy megbeszélhető, megtárgyalható üggyé vált. Korábban ezt egész egyszerűen az európai érdekek elárulásának tekintették, mármint a többiek. A második fontos dolog, hogy Bulgária és Románia és az unió közötti határokat eltöröltük. A románokkal sokat dolgoztunk ezen, a bolgárokkal is, velük régebb óta, de a most hivatalban lévő miniszterelnökkel, román miniszterelnökkel, Ciolacu úrral sokat dolgoztunk ezen, és sikerült végül annak a két-három országnak az ellenállását megváltoztatni, álláspontját megváltoztatni, aki ezt ellenezte. Ez komoly munka volt, hónapokat vett igénybe. Bóka Jánost és Pintér Sándor miniszter urakat dicséri, hogy ez sikerült. Ez sziszifuszi aprómunka. Minden héten a tárgyalásokban egy lépést, tyúklépést előre kellett haladni, míg a végén elérkeztünk a megoldáshoz. És végül a harmadik fontos dolog, hogy Albániával megkezdődtek az uniós tárgyalások, és egyáltalán a Nyugat-Balkán ügyét a mindent háttérbe szorító ukrán ügy mellé sikerült visszaemelnünk az európai politikába. És a gazdaságban pedig a versenyképesség ügyéről sikerült fontos megállapodásokat tető alá hozni. Tehát azt gondolom, hogy Magyarország a méretéhez, a súlyához képest fölülteljesített az európai elnökség időszakában. A legfontosabb, hogy most Brüsszel alkalmazkodjon a megváltozott helyzethez, hiszen új időszak kezdődik, elsősorban a háború és a béke ügyében meg a szankciók ügyében. Ideje, hogy a szankciókat kidobjuk az ablakon, és egy szankciómentes kapcsolatrendszert alakítsunk ki az oroszokkal. Ez még azért odébb van, de ezen dolgoznunk kell. Most a jelek, amelyek Brüsszelből érkeznek, nem biztatóak. Tehát most kijózanodásra volna szükség, ehhez képest a ráivás fázisában vannak még, de ez majd elmúlik, és megérkezik a macskajaj, és utána elkezdődik a kijózanodás, de ehhez még kell egy-két hónap.

Ugye, a versenyképesség volt az egyik fókusza az elnökségnek, és ez itthon is kulcskérdés az idei gazdaságpolitikai évet illetően. Egyelőre novemberi-decemberi adataink vannak főleg, amelyek alapján a gazdaság állapotáról beszélhetünk. Azt látjuk ezekből, hogy az ipari és az építőipari termelés csökkent, miközben a munkanélküliségi ráta és az infláció valamelyest emelkedett. Ezek alapján mi kell ahhoz, hogy a 21 pontos gazdaságpolitikai akcióterv ilyen körülmények között is beváltsa a hozzá fűzött reményeket?

Bármilyen furcsa, először is béke kell hozzá. Tehát a magyar gazdaságpolitikai tervek köszönik, jól vannak, de ezek akkor működnek, hogyha a háború nem eszkalálódik, nem terjed ki, nem folytatódik, hanem lassan vagy talán gyorsan takaréklángra sikerül állítani, és a szankciós, inflációt eredményező szankciós politikát be lehet szüntetni, és akkor el lehet kezdeni foglalkozni Ukrajnával. Mert ma csak az orosz–ukrán háború szemüvegén keresztül foglalkozunk Ukrajnával, pedig Ukrajna egy komoly fenyegetés önmagában is az európai gazdaságra nézve. Most mindenki pozitív, támogató hangon beszél Ukrajnáról, ami érthető a háború miatt. De ha a háború utáni időszakra nézünk, akkor látnunk kell, hogy az európai gazdaság számára Ukrajna egy nagyon komoly kihívás, sőt fenyegetés. Tehát ha Brüsszelben nem térnek észhez, és mi, patrióták nem tudjuk őket észre téríteni, és Ukrajna úgy kapcsolódik az európai gazdasághoz, ahogy azt ma Brüsszelben akarják, akkor a magyar gazdák bezárhatják a boltot. De a lengyel gazdák is bezárhatják a boltot. Még a franciák is könnyen lehet, hogy rámennek erre. Tehát Ukrajna európai uniós tagsága miatt, egyáltalán a gazdasági kapcsolatok kellő szigorú szabályozása nélkül az európai agrártársadalmak rámehetnek az Ukrajnával való gazdasági kapcsolatokra. Itt komoly védelmi intézkedésekre lesz szükség. De általában az agrárgazdaságon túl is az ukránokkal való gazdasági együttműködés számos kérdést vet föl, és egyelőre sokkal több veszélyt látok, mint amennyi lehetőséget a magyarok nézőpontjából. Tehát el kell kezdenünk foglalkozni Ukrajnával – nem háborús szemüvegen keresztül. Egy olyan országról beszélünk, amely nem tud megállni a saját lábán. Tehát nyugati pénzek nélkül ez az ország ma nincs. Olyan gazdasági tevékenység, amelyet jól tudnánk beleilleszteni az európai gazdasági tevékenységbe, egyelőre nincs, romok vannak. Az agráriumban, ahol pedig termelés van, ott kifejezetten nem illeszkedik az ukrán gazdaság az európai agrárgazdasághoz, hanem összeütközik, konfliktusba kerül vele. Tehát ezek fontos dolgok, hogy miközben a magyar gazdaságról beszélünk, növekedés, munkahelyek, és így tovább, nem szabad elfelejtenünk, hogy egy önmagát fönntartani képtelen, folyamatos nyugati pénzügyi támogatásra szoruló, gazdaságával az európai rendszerhez nem illeszkedő országról beszélünk. Ezért miközben a magyar gazdaságról beszélünk, a fél szemünket folyamatosan mindig Ukrajnán, illetve Brüsszelen kell tartani. Ami a magyar gazdaságot illeti, én egy óvatos duhaj vagyok, ennek ellenére mondom, hogy fantasztikus évünk lesz 2025-ben. De én a gazdaságról mindig a kályhától szoktam beszélni, vagy indulok el, tehát nem szabad, hogy úgy szaladjunk, hogy a lábunk se érje a földet. Ezért mindig meg kell ismételni a legfontosabb célokat. A legfontosabb cél mégiscsak az, hogy mindenkinek legyen munkája. És úgy látom, hogy 2025-ben mindenkinek, aki dolgozni akar, lesz munkája. A második, hogy fönn tudja tartani munkából, keresményből a családját. Erre lehetőség lesz, mert a bérek nőni fognak, könnyebben fogják az emberek fenntartani a családjukat 2025-ben, mint tették 2024-ben. Ugye, a 2024-es évünk ráment arra, hogy a 2023-ban a háború okozta veszteségeket valahogyan kompenzáljuk. Óriási energiasokk volt 2023-ban, ez a magyar gazdaságot nehéz helyzetbe hozta, az embereket is nehéz helyzetbe hozta, a családokat is, a cégeket is. 2024-ben, amit elvesztettünk 2023-ban, azt kellett visszaszereznünk; ez megtörtént, ezért van jó startpozíciónk 2025-re. Tehát a második legfontosabb, hogy mindenki munkából tudja eltartani a családját. A harmadik, hogy mindenki úgy érezze, hogy tud előrelépni. Tehát nemcsak azért dolgozik, hogy ne legyen rosszabb, hanem azért is, hogy jobb legyen, amit, ha szociologikus nyelven beszélek, vagy a szociológia nyelvén beszélek, akkor egy középosztályosodásnak hívok. Tehát 2025 a középosztály megerősödésének az éve lesz. Mindenfajta definíciók vannak erre, de az én fejemben, mikor erről beszélek, azokat az embereket látom, akiknek van saját ingatlanjuk, van saját gépjárművük, van saját jövedelmük, a családjukat munkából tartják el, és a jövedelmük elegendő arra, hogy eltartsák a családjukat, tehát kijönnek hónap végéig, a hónap végén is a pénzükből. Ez az alsó középosztály, és akkor innen fölfelé. Akik meg ez alatt vannak, azokat be kell segítenünk ebbe az életformába, a középosztályi életformába. Tehát a 2025-ös gazdaságpolitika a középosztály megerősítését, illetve az az alatt lévőknek a középosztályba való besegítését célozza, mint ahogy egyébként ez kiválóan ment a COVID előtt. A COVID előtt ez volt a meghatározó társadalmi folyamata Magyarországnak. A kiindulópontok jók. Én két dolgot nézek, ahogy említettem. Az első, hogy mennyien dolgoznak. A 20 és 65 év közöttiek, ennek a korosztálynak a foglalkoztatási aránya 80 százalék fölött van, ezzel az európai ötödik-hatodik helyen vagyunk. Tehát Magyarországon nagyon sokan dolgoznak, és sokan tartják el magukat munkából. A másik pedig a megtakarítások. Rendszeresen nézem a pénzügyi mérlegeket, és azt látom, hogy, ugye, a megtakarítási ráta azt mondja, hogy a jövedelmednek hány százalékát tudod későbbi fogyasztás céljából félretenni, ez Magyarországon a 24 százalék magasságában van, az unióban meg 14. Tehát ez azt jelenti, hogy Magyarországon van egy olyan pénzügyi, családi tartalékrendszer, amit mozgásba lehet hozni 2025-ben. Ezt fogyasztásnak szokták nevezni a közgazdászok, de nemcsak erről van szó, hanem egész egyszerűen nemcsak vágy és igény van az emberekben, hogy előre lépjenek, hanem már tettek is lépéseket korábban a megtakarításaikon keresztül, hogy meg is tehessék ezeket a lépéseket. Tehát ezért mondom én, hogy 2025 egy fantasztikus éve lehet a magyar gazdaságnak, ami alatt nem a gazdaságot értem elvontan, hanem a családokat. Tehát érzékelhető előrelépést várok a társadalom minden rétegében 2025-ben.

Ugye, említette Ukrajnát, mint a magyar gazdaságra a későbbiekben leselkedő veszélyt, de azért látjuk azt, hogy most is vannak viharfelhők az égen, drágult a gáz, fenyegetések érik a Török Áramlatot, a német gazdaság pedig egymást követő két évben zsugorodott, amire az elmúlt 75 évben egyszer volt csak példa. Ön hogy’ látja, mi a legnagyobb veszély, ami befolyásolhatja a gazdasági fellendülést, és hogyan lehet ezt elkerülni?

Energiaárak. Tehát ha abból indulunk ki, hogy a háború már nem, hiszen mindjárt jön, jön, jön, jön Donald Trump, és akkor ez a veszély jelentősen lecsökken, tehát ha ezt nem számítom, akkor a legnagyobb veszélyforrás, amire figyelnünk kell, az energiaárak kérdése. Tehát azt kell megakadályoznunk, hogy Brüsszel olyan szankciós politikát folytasson, illetve az eddigit is meg kellene szüntetnünk annak érdekében, hogy az energiaárakat csökkenteni lehessen. Magyarország számára egész addig, amíg Paks2 nem épül meg, és majd 2030 és 2032 között fejeződik be ez a munka, amíg az nem történik meg, addig mi ki vagyunk szolgáltatva energia oldalon. Ezért az energiaárak a terveinket, az energiaárak nagyívű emelkedése a mi gazdasági terveinket megakaszthatja. Ezért nevezem ezt a legnagyobb veszélyforrásnak. Itt okos energiapolitikára van szükség. Nem véletlen, hogy Ukrajna leállította a szállításokat, Ukrajna területén keresztül a gázszállításokat, de mi évekkel korábban kiépítettünk egy déli, alternatív útvonalat. Most úgy látom, azt is próbálják lezárni. Ott minden eszközzel, és szó szerint mondom, minden eszközzel meg kell akadályoznunk, hogy ezt az ütőerét a magyar gazdaságnak elvágják. A Török Áramlatot meg kell védeni, annak működnie kell, egyébként a gazdasági terveinket nem tudjuk valóra váltani.

Donald Trump elnökségének hatásairól, az Európai Unió helyzetéről és a magyar gazdaság kilátásairól is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.