Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Eseménydús héten van túl a magyar gazdaságpolitika, a parlamentben megkezdődött a jövő évi költségvetés tervezetének vitája, hétfőn pedig a munkavállalók, a munkaadók és a kormány képviselői aláírták a hároméves bérmegállapodást, amelynek köszönhetően 2027-ig 40 százalékkal emelkedhet a minimálbér. Orbán Viktor miniszterelnököt köszöntöm a stúdióban. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Mielőtt erről beszélnénk, egy hétvégén esedékes aktualitásra azért térjünk ki, merthogy parlamenti választásokat tartanak Romániában, és egy nagyon bizonytalan, nagyon felfokozott helyzet alakult ki az elnökválasztás múlt vasárnapi, első fordulója után. A kialakult helyzetben magyar szempontból, a magyarság szempontjából mi a tétje a hétvégi választásnak?

Valóban, a magyarok a hétvégén választanak, nem Magyarországon, hanem Romániában. Ugye, ott egy nagyon nagy magyar közösség él. Izgalmas és váratlan események történtek. Azt hiszem, talán tanulságosak is. Ott egy nagyüzem van, mert az elnököt is közvetlenül választják az emberek meg a parlamenti képviselőket is, és az elnökválasztás első fordulója volt a múlt héten, most vasárnap parlamenti választás, utána az elnökválasztás második fordulója. Ami nekünk ebből fontos, mert arra reális esély, hogy a magyar jelölt megnyerje a romániai elnökválasztást, rendkívül csekély, bár Kelemen Hunor elnök úr az RMDSZ részéről fantasztikusan küzdött. Én próbáltam követni a politikai vitákat, amelyek persze román nyelven zajlottak, és azt láttam, hogy büszkék lehetünk az RMDSZ elnökére, aki ebben a nagyon nehéz politikai és kulturális helyzetben, hogy mégis román jelöltekkel kell versenyeznie a román elnöki pozícióért, ebben minden tekintetben helyt állt, méltó módon képviselte nemcsak az erdélyi magyarokat, hanem az összmagyarságot is. Tehát mi ilyen politikust tudunk kiállítani a magyar államhatárokon kívül is. Szerintem ez büszkeségre adhat okot. Volt már hasonló élményünk, talán kevésbé figyelünk ilyesmire, Felvidéken is volt egészen kiváló elnökjelöltünk az előző évtizedben, tehát azt hiszem, hogy büszkék lehetünk a határon túli magyarjainkra. Most az a kérdés, hogy ők büszkék-e magukra. Hiszen, ha azok, és remélem azok, akkor a vasárnap esedékes választáson, ami most előttünk van, parlamenti választáson, meg kell oldaniuk, hogy legyen parlamenti képviselete a Romániában élő magyarságnak. Ha nem mennek el elegen, akkor nem lesz parlamenti képviselet. Márpedig azt megtanultuk, hogy parlamenti képviselet nélkül az egész Kárpát-medencében lehetetlen jól védeni az ott élő magyar közösségek érdekeit. Tehát egy kulcsfontosságú, sorsdöntő választás előtt állnak az Erdélyben élő magyarok, és biztatom őket, hogy vegyenek részt a választáson, és gondoskodjanak a saját parlamenti képviseletükről Romániában. Ez megkönnyíti a mi munkánkat és az én munkámat is, könnyebben tudunk nekik segíteni innen, Magyarországról, hogyha ők kellő súllyal képviselve vannak a román parlamentben. Aztán ha nem a magyar szempontokat nézzük, akkor történt ott egy rendkívül érdekes dolog az elnökválasztáson, ami odáig megy, hogy most az alkotmánybíróság foglalkozik vele, mármint a választásokkal, az elnökválasztással, és nem is zárták le az első forduló hivatalos eredménylistáját. Ez a jelenség, amiről beszélek, a modern technológia találkozása a választókkal. Tehát, hogy milyen elektronikus eszközöket, TikTokot meg a jó ég tudja, milyen platformokat lehet, nem lehet használni, milyen szabályozás van rá, ez hogyan befolyásolja az embereket, befolyásolja-e őket egyáltalán, ha igen, akkor ez jogalapot ad-e, hogy a döntésüket felül lehessen bírálni, tehát egy rendkívül izgalmas, rendezetlen, és előbb-utóbb Magyarországon is megjelenő problémára hívja föl a figyelmet. Tehát hálásak vagyunk a románoknak, hogy egy kvázi laboratóriumként ezt lekísérletezik nekünk, és mi pedig majd ennek a vitának a tanulságait összegezve megnézhetjük, hogy van-e teendőnk hasonló problémák elhárítása érdekében itt, Magyarországon.

És a következő két vasárnap ebből a szempontból még biztos, hogy tartogat majd kihívásokat.

Szorítsunk, szorítsunk.

…és elemezni való történéseket. Ami viszont biztos, hogy a hét elején Magyarországon megszületett a bérmegállapodás, ami azt jelenti, hogy jövőre 9 százalékos lesz a minimálbér emelkedése. Milyen hatását érezhetik ennek az emberek, mikor és hogyan hathat akár a többi bérre is? Mert, ugye, azt szoktuk mondani, hogy a minimálbér-emelés az alapja a többi bér emelkedésének is.

A magyar minimálbérrendszer Európában talán egyedülálló módon kétfokozatú, szemben a logikus gondolkodással, amely azt sugallná, hogyha van minimálbér, abból egy van, hiszen az a minimál; nálunk nem így van, mégiscsak magyarok vagyunk, tehát kettő minimálbérünk van. Van egy minimálbér, és van egy a köznyelvben szakmunkás minimálbérnek nevezett garantált bérminimum. A kettőnek az átlaga adja ki, hogy nagyjából hol helyezkedik el Magyarországon a minimálbér szintje egy európai összevetésben. Egyre jobb pozícióban vagyunk egyébként, sőt! Most, ugye, bérekről megállapodni a munkaadóknak és a munkavállalóknak kell. Tehát annak, aki adja a pénzt, ezek a vállalkozók, és annak, aki kapja a pénzt, ők pedig az alkalmazottak, nekik kell arról megállapodniuk, hogy mit bír el a cég, és a cég által termelt nyereségben hogyan osztoznak a cégtulajdonosok, illetve az alkalmazottak. A kormánynak itt közvetítői szerepe van. Tehát mi segítünk abban, hogy a megállapodás létrejöjjön, nem titkolva egyébként azt a szándékunkat, hogy mi annak örülünk, ha minél magasabb bérek vannak Magyarországon. Sőt, a kormányzásunk egyik célja és értelme, hogy az emberek minél jobban éljenek, ahhoz meg minél magasabb fizetések és minél több pénz szükséges. Ezért mi mindig a minimálbér emelése mellett vagyunk, de értjük, hogy a vállalkozók szempontjai, hogyha egy bizonyos szint fölé emelkedik a minimálbér, és a kormány nem ad nekik segítséget, akkor nem tudják kifizetni, tönkre fognak menni, és valójában nem minimálbér-emelés következik be, hanem bércsökkenés, mert el kell bocsátani az embereket. Ez egy logikus érvelés az ő részükről. Tehát ezeket a szempontokat kell összehangolni. A magyar kormánynak van egy zsinórmértéke, egy vezérfonala. Mi azt szeretnénk, hogyha az átlagbér Magyarországon elérné az egymillió forintot. Az a tapasztalatunk, hogy a minimálbér emelkedése feljebb tolja az összes többi bért is. Tehát a magyar kormány ezzel a megállapodással hatást tud kifejteni nemcsak a minimálbérre, tehát a legkisebb keresetűek jövedelmének emelkedésére, hanem az afölötti bérekére is, mert az fölfele tolja, így nem is kicsit tolja. Olyan mértékű ez a mostani béremelés, hároméves megállapodást kötöttünk, 2025-ről, 2026-ról és 2027-ről beszélünk, hogy a három év együtt kiad egy 40 százalékos emelkedést, ami nemcsak Magyarország történetében példátlan, ha nem egy ilyen fáradt reggeli korai hangulatban lennénk, hanem délután, amikor már lehet világcsúcsot úszni, akkor azt mondanám, hogy ez egy történelmi jelentőségű vagy történelmi léptékű megállapodás. Itt reggel csak annyit mondanék, hogy ilyen még nem volt, és Európában is, úgy látom, hogy csak egyszer fordult elő ilyen mértékű béremelés. Tehát büszkék lehetünk arra, hogy a vállalkozók és a munkavállalók meg tudtak egyezni egy ilyen nagyarányú béremelésben, amihez persze kellett a kormány, bonyolult adókedvezményeken keresztül segítjük a vállalkozókat, hogy ezt a pénzt ki is tudják fizetni. Ha ez így megy tovább, és miért ne menne, akkor el fogjuk érni az egymillió forintos átlagbért Magyarországon, ami a célunk, és amit persze mindenki hitetlenkedve fogad. Tehát amikor ezt bejelentettük, akkor láttam a kételkedők kórusát, de azt gondolom, hogy ez nem különbözik attól a kételkedéstől, ami tíz-egynéhány évvel ezelőtt volt, amikor 2010-ben azt jelentettem be, hogy egymillió munkahelyet fogunk létrehozni. Azt mondták, hogy az lehetetlen, és az akkori 3 millió 700 ezer helyett ma már 4 millió 700 ezren dolgoznak Magyarországon, tehát szerintem Magyarország az egymillió forintos átlagbért is el tudja érni, ezt is meg tudja csinálni.

Kulcskérdés, amit Ön is említett, hogy mit bír el a cég a béremelések tekintetében. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának készült egy felmérése, amiből az derül ki, hogy a cégek 85 százaléka szerint előteremthető egyébként ez a fedezet. Ugyanakkor Ön arra figyelmeztetett a megállapodás aláírásakor, hogyha azon a fordulatszámon teljesít a magyar gazdaság, mint tavaly és tavalyelőtt, abból nem lehet kitermelni az emelést. Mi kell ahhoz, hogy ez a fordulatszám emelkedjen?

Ugye, azt a kérdést kell föltenni, hogy szép dolog, hogy növelni akarjuk a béreket. A kormány is egyébként számos állami alkalmazotti csoportnak a bérét emeli január 1-jétől elég jelentős mértékben, még nem mindenkiét és nem olyan mértékben, mint kellene, de már újabb csoportokét is jelentős mértékben, egyszer csak a végére érünk, de a kérdés mindig az, hogy miből. Ugye? Itt is az a kérdés, hogy miből fognak fizetni a vállalkozók? Az én állításom az, hogyha nincs hatékonyság- és termelékenység-javítás, akkor ezt a magas béremelést nehéz lesz kitermelniük. Tehát az a klasszikus megoldás, hogy akkor majd kisebb profitot tesznek zsebre a vállalkozók, és több bért adnak a munkásoknak, ennek a megoldásnak a tartalékai kimerültek. Tehát ma már a magyar cégek éppen azon a bérszínvonalon vannak, amit ki tudnak fizetni. Ha ennél többet akarnak fizetni, és mi szeretnénk, ha többet fizetnének, akkor hatékonyságot kell javítani. Ebben mi úgy tudunk segíteni, ezért tárgyaltam a múlt héten a kereskedelmi és iparkamarával, hogy a kamarának, aki a munkaadókat képviseli, befogadjuk a javaslatait. Kevesebb adminisztrációt, adócsökkentést szeretnének, jobb szakképzést szeretnének, hatékonyságjavítást segítő programokat, például a cégek digitalizációs szintjének az emelését, Demján Sándor-programot, amelyben a kis- és középvállalkozók tőkejuttatást kapnak, és ennek a fejlődésnek a segítségével több pénzt keresnek, ebből több pénzt tudnak fizetni. Tehát arra a kérdésre, hogy miből, az az egyszerű válasz, hogy a gazdasági növekedésből. A gazdasági növekedéshez pedig többet és jobban kell teljesíteniük a cégeknek, ami részben a munkások dolga, részben pedig a vezetőknek a dolga, jobban kell szervezni a munkát, okosabban kell piacot kutatni, szóval van klasszikus vállalatvezetői feladat. Ha a cégvezetés minősége nem javul, akkor nagyon sok cég esetében ez a magasabb bér nehezen lesz, vagy egyáltalán nem lesz kigazdálkodható. De nem a kormány feladata, hogy prédikáljon a cégvezetőknek arról, hogy hogyan kell dolgozni. Ez a kereskedelmi és iparkamarának a feladata, amelynek, úgy látom, új vezetése van, akiknek gratulálok is, az új vezetés tisztában van ezzel, és ezt a segítséget meg fogja adni a vállalkozóknak, és nem lesz rest, eljön a kormányhoz kopogtatni, kérni, javaslatokat tenni.

A gazdaságpolitika mellett a monetáris politika is szakaszhatárhoz ér jövőre, márciusban ugyanis lejár Matolcsy György jegybankelnök mandátuma, és a törvény szerint az MNB elnökének személyére a miniszterelnök tesz javaslatot. Milyen szempontok alapján és kit jelöl erre a posztra?

Valóban most már a körmünkre ég lassan ez. Egy jegybankelnökváltást nem lehet úgy megcsinálni, hogy hétfőről keddre, tehát ez egy alapos előkészítést igénylő folyamat. Valóban a törvény nem teszi lehetővé, hogy a jegybankelnök két ciklusnál hosszabb ideig maradjon, ami kár, mert egyébként Matolcsy György egészen kiváló és remek munkát végzett. Egy impulzív személyiségről beszélünk, tehát onnan érkeztek folyamatosan impulzusok a magyar kormány irányába. Én nagyon hálás vagyok az ő munkájáért, amellyel újabb és újabb újításokra tett javaslatot, és késztetett bennünket a kormányzatban. És van hőstette is, ne menjünk el amellett sem szó nélkül, hogy Matolcsy Györgynek vannak hőstettei, egy mindenki által ismert hőstette is van, ez pedig a devizahitelesek ügye. Matolcsy György nélkül több százezer család ment volna csődbe. Ő volt az, aki a megfelelő pillanatban megfelelő döntésekre javaslatot téve a kormánynak végül is kimentette a devizahiteleseket abból a csapdából, amibe Közép-Európában sok százezer család szorult bele. Tehát egy olyan jegybankelnöktől búcsúzunk most el, akinek reggel ide, reggel oda, történelmi érdemei vannak. Viszont akkor kell új jegybankelnök. Na most, Magyarország nem áll rosszul közgazdászok tekintetében. Egy közgazdász-vándorgyűlést, ha megnéz, akkor ott nagyon sok embert lát, és vannak közgazdasági szaklapok, amiknek szerzői is vannak, de, ugye, itt nem csak elméleti képességekre és tudásra van szükség. A jegybank egy nagyon fontos pontja a magyar gazdaságpolitikának, mert ott őrzik a pénzünk értékét. Az aranytartalékot is ott őrzik meg a devizatartalékot, de ez most kevésbé fontos, de ott van az a jogkör, tudás, döntési lehetőség, amellyel a forint értékét tudják megvédeni, az infláció ellen kell föllépniük, tehát mindenhol a modern gazdaságokban, nemcsak Magyarországon, a jegybank kulcsszerepet játszik, a stabilitás záloga lényegében. Úgyhogy a sok jó közgazdász közül én olyat próbáltam találni, aki a legtapasztaltabb, a leghiggadtabb, a legnyugodtabb, a legtöbb nehéz helyzetben szagolt már puskaport, látott már karón varjút, nem ijed meg, helyt tud állni bármilyen nehéz helyzetben. Ehhez tapasztalat kell. És nem egyszerűen csak intellektuális képesség, fontos a tudás, de kell gazdaságpolitikai tapasztalat is. A kormányban és a kormány környékén ma két ilyen ember van, két ilyen ember biztosan van. Ugye, van a gazdasági miniszterünk meg a pénzügyminiszterünk. Számításba jött egyébként még az energiaügyekért felelős miniszterünk is, aki korábban pénzügyi területen dolgozott, tehát ebből lehetett igazából választani, mert nem akartam elméleti közgazdászok közül választani, mert a gyakorlat, mint mondtam, itt fontos: megbízhatóság, kiszámíthatóság. És végül is a legkiszámíthatóbb és legnyugodtabb embert választottam közülük, ő pedig Varga Mihály pénzügyminiszter úr, akivel már hetek óta egyezkedem erről a kérdésről, hogy hogy’ s mint látja ő ennek a lehetőségét. Elfogadta végül is a jelölést, hálás vagyok érte neki. Ugye, ő 1990 óta parlamenti képviselő, végigjárta a parlamenti gazdaságpolitika grádicsait, aztán volt gazdasági-pénzügyi államtitkár, tehát ismerte, mondjuk, vezetői középszintről a gazdaságpolitikát, utána pedig hosszú évekig volt miniszter, illetve ma is az. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy Magyarország legtapasztaltabb gazdaságpolitikusa és közgazdásza Varga Mihály. Úgyhogy azt a csábítást, hogy a jegybank volt alelnökét, aki ma gazdasági miniszter, őt kérjük meg, hogy menjen vissza a jegybankba, ezt végül is elvetettem, és amellett maradtunk, hogy a higgadtság, kiszámíthatóság szempontja miatt egyezzünk meg Varga Mihály pénzügyminiszter úrral. Hálás vagyok neki, hogy ezt elfogadta. Az erről szóló javaslatot a parlament elé terjesztettem, mert a parlament bizottságának, gazdasági bizottságának ilyenkor meg kell hallgatni a jelöltet.

Az látszik-e már, hogy az ő távozása a kormányból az hogyan alakítja, hogyan alakíthatja át a kormányzati struktúrát?

Igen, mert ha az ember egy srófot elteker, akkor tudni kell, hogy számos más srófját is a gépezetnek hozzá kell ehhez igazítani. Ezen dolgozom. Január 1-jétől kétségkívül egy más gazdaságirányítási rendszerben fogunk majd dolgozni. Ennek a részleteiről kellő időben, majd december hónapban szívesen beszélek akár Önnek is.

Ebben a stúdióban is sokszor beszéltünk már arról, hogy a gazdasági célok, a kormány által kitűzött gazdasági célok akkor érhetőek el, hogyha jövőre békeév lesz. Ugyanakkor a múlt heti beszélgetésünk óta a britek és a franciák is engedélyezték az ukránoknak fegyvereik orosz területeken történő használatát, és a francia külügyminiszter azt is felvetette ismét, hogy nyugati csapatokat kellene Ukrajnába küldeni. Mi a célja, most hogy’ látja, a harcoló feleknek a Donald Trump beiktatásáig hátralévő időszakban?

Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, és egyben furcsa helyzetben is, mert soha ilyen közel nem voltunk a békéhez, és soha ennyire nem volt veszélyes a háborús helyzet, mint most. Ez egyszerre van így. De nem minden hírt tudunk pontosan ellenőrizni. Két olyan hír is volt, amely megdöbbentő, és a felelősségünkre, tehát az európai politikusok felelősségére hívja föl a figyelmet. Az egyik, hogy az oroszok mégiscsak kilőtték ezt a rakétát, amit eddig nem ismertünk, és amely alkalmas arra – ez egy interkontinentális ballisztikus rakéta –, hogy nukleáris robbanófejeket szállítson. Most nem akarok itt műszaki paraméterekkel untatni senkit, de megnéztem, hogy egy ilyen nukleáris robbanófejnek mik a paraméterei, én nem kívánom senkinek azt se, hogy tőle több ezer kilométerre dobjanak le ilyet, olyan pusztító erővel rendelkezik. És kiderült, hogy ezeket célba tudják juttatni az oroszok. Tehát hogyha ezeket bevetik, akkor a háború valóban világháborúvá fog terebélyesedni, és lesz nukleáris tartalma is. Tehát ez a fegyverbemutató mindannyiunkat elgondolkoztatott, és nagyon remélem, hogy nemcsak bennünket int óvatosságra, hanem a nyugat-európaiakat is. A második hír, amit szintén nehéz ellenőrizni, hogy most már nyugatiak is haltak meg Ukrajnában, és nem civilek, hanem katonák. Tehát az orosz jelentések szerint itt amerikai és francia katonák haltak meg légicsapásokban, amiket az oroszok mértek Ukrajna területére. Ez azt jelenti, hogy vannak ott nyugati katonák. És visszaidézem azt, amit az elején mondtunk, hogy persze az elején az ember csak azt mondja, hogy támogatjuk a háborút. Utána küldünk fegyvereket. Aztán küldünk fegyvereket, akkor valakinek azt ott be kell üzemelni, valakinek el kell kezdeni működtetni, és akkor ahhoz mégiscsak kellenek szakértők, tanácsadók, és csak-csak megjelennek előbb-utóbb a katonák is. Tehát egy nagyon veszélyes helyzetben vagyunk, mert ma Ukrajnában tudnak meghalni nyugat-európai vagy amerikai katonai státuszban lévő személyek. Ez történt. Imádkozunk értük természetesen, ez nagy veszteség mindenkinek, de jól mutatja az eszkalációnak, tehát a háború kiterjedésének a veszélyét. Tehát már nemcsak arról van szó, hogy Ukrajnában ukránok halnak meg, meg oroszok halnak meg, hanem most már nyugatiak is meghalnak. Ez rendkívül veszélyes pillanat. Ezért volt lehangoló, ami tegnap történt az Európai Parlamentben, mert jól láthatóan az Európai Parlament és számos európai kormányfő továbbra is folytatni akarja a háborút, sőt növelni akarja az intenzitását. Erről elfogadtak egy határozatot, amiben kimondták, hogy igaz, hogy Amerikában békepárti elnök nyert, de most még van háborúpárti adminisztráció, háborúpárti kormány, még van idő arra, hogy megtámogassuk még erőteljesebben az ukránokat. Az amerikaiak is döntöttek tegnap, a választást elvesztő kormányzat döntött arról, hogy újabb hatalmas összegeket küld Ukrajnába, az Európai Parlament pedig határozatban követelte a háború folytatását. Tehát ebben a pillanatban a Trump-hatás, vagyis hogy Donald Trump megnyerte az amerikai választást, még nem érződik ebben a háborús helyzetben. Ez nagy baj. Túl kell élnünk ezt a másfél-két hónapot. Intenzív diplomáciai munkát folytatunk egyébként a tűzszünet és a béke érdekében.

Na igen, ez egy fontos kérdés, hogy hogyan tudja a békepárti diplomácia ellensúlyozni ezeket a törekvéseket, amelyek akár az Európai Parlament, de mondhatjuk az Európai Bizottságot is, amely vasárnap lép majd hivatalba, annak régi-új elnöke is többször kiállt Ukrajna támogatása mellett, a következő ciklusra vonatkozóan?

Vasárnap fogok beszélni telefonon az új Európai Bizottság elnökével, utána majd okosabb leszek.

Visszatérve az új gazdaságpolitikára, zajlik erről egy nemzeti konzultáció is, és országjárásra is indultak a kormánypártok a konzultáció témáiról. Melyek a tapasztalatok, hogyan fogadják az emberek az új gazdaságpolitikának az elemeit? Mit mondanak róla?

Várják, mert nagyon nehéz évek vannak mögöttünk. Háború, szankciók, égbeszökő energiaárak, magas infláció, ez mindenkit meggyötört, egész Európát, benne bennünket, magyarokat is, és várják, hogy ennek vége legyen, és egy új gazdaságpolitika kezdődjön. Ez a dolga a kormánynak, hogy ezt a háborús időszakot lezárja, és megindítson egy új gazdaságpolitikát. A háború lezárása érdekében, amit mi, magyarok megtehettünk, azt meg is tettük. A Jóisten is velünk volt, mert Amerikában most békepárti kormány lesz, és ezért lezárhatjuk a háborút. A háború lezárása békét jelent. A béke biztonságot, a biztonság meg jó a gazdaságnak. Ez a legalapvetőbb összefüggés. Az a kérdés, hogy ki tudjuk-e használni a béke nyújtotta lehetőségeket? És Magyarország nem rest, nem alszunk, nem vesztegetünk el egyetlen pillanatot sem, mi kihasználjuk a lehetőséget. Ilyen költségvetést nyújtottunk be. Ez a költségvetés, amit most tárgyal a magyar parlament, és amely a gazdaságpolitika céljait összegzi, ez már arra a föltételezésre épül, hogy Donald Trump véget tud vetni a háborúnak. Tehát békeköltségvetésünk van. Ez a békeköltségvetés lehetőséget ad egy új gazdaságpolitikára, ezért van a magas minimálbéremelés, ezért indítunk be munkáshitelt, kis- és középvállalkozókat támogató programot, lakhatást megkönnyítő számos új eszközt indítunk meg, fiatalokat támogató új eszközöket indítunk meg. Ezek már mind az új gazdaságpolitikának a részei. Remélem, hogy a parlament ezt hamarosan elfogadja, és utána szélesebb körben is meg tudjuk ismertetni az emberekkel, hogy milyen új lehetőségek nyílnak a családok előtt a 2025-ös évben.

Az látszik a friss kutatásból is egyébként, hogy az emberek többsége például a lakhatást segítő intézkedéseket támogatja, de ugyanez elmondható a gazdaságpolitika többi céljáról is. Hogyha ilyen támogatottsága van ezeknek az intézkedéseknek, akkor miért kell ezekről még külön is konzultálni?

Egyelőre ezeket az intézkedéseket az Európai Unióval szemben kell végrehajtanunk. Tehát az Európai Unió olyasmiket követel Magyarországtól, amelyek lehetetlenné tennék ezeket az intézkedéseket. Tehát itt most nem arról van szó, hogy kell néhány okos ember, aki kitalál új intézkedéseket. Mi pontosan tudjuk, hogy a magyar emberek körülbelül mit szeretnének, hol szorít a cipő, hol kéne segíteni. Próbáljuk ehhez előteremteni a pénzügyi eszközöket és utána eljuttatni hozzájuk a családtámogatást, például a gyermekek után járó adókedvezmény megkétszerezése formájában vagy munkáshitelt a fiataloknak, és így tovább, de ezt a gazdaságpolitikát, amit mi folytatunk, az unió folyamatosan blokkolja, támadja. Állandóan fölszólít bennünket, hogy ne így, ne úgy, ez se, az se, tizenharmadik havi nyugdíj se, ne legyen túl sok a béremelés. Tehát az unió oldaláról, Brüsszelből kifejezetten a magyar emberek érdekével ellentétes gazdaságpolitikai kívánalmak érkeznek. Na most, én ezeket elhárítom, meg akarom védeni Magyarországot ezektől a brüsszeli döntésektől. Ehhez küzdeni kell, a küzdelemhez meg erő kell meg támogatottság. Most a gazdaságpolitikáról beszélünk, de a gazdaságpolitika mellett még két másik fronton állunk harcban. Tehát, ugye, mi Brüsszelben ellenzékben vagyunk, csak hogy tisztázzuk, tehát ott éppen tegnap vagy tegnapelőtt írtak alá európai pártok egy ilyen kormánykoalíciós megállapodást, amiben benne van egyébként a Tisza Párt, a DK, csak a Mi Hazánk, meg a Fidesz nincsen benne. Egy ilyen európai parlamenti többségalakító dokumentumot írtak alá. És nemcsak a gazdaságpolitikában van csatánk. Migráció ügyben azt mondják ezek a derék, európai parlamenti többséget adó pártok, ideértve a magyarokat is, hogy a migrációs paktumot végre kell hajtani. Ez halálos lenne Magyarország számára. De ez van genderügyben is, ahol egyébként megkezdődött a tárgyalás Magyarországgal szemben, az Európai Bíróságon a gyermekvédelmi törvényt akarják megsemmisíteni. Sőt, van olyan ellenzéki párt, amelyik bejelentette, hogy ő a maga részéről a gyermekvédelmi intézményekben elhelyezett gyerekeket inkább odaadná azonos nemű párok számára örökbefogadásra, tehát hogy lehessen homoszexuális pároknak örökbe fogadni gyermekeket Magyarországon, ami teljesen ellentétes a gyermekvédelmi törvénnyel. És ezt tárgyalják Európában egy velünk szemben indított perben. Tehát egyszerre állunk küzdelemben a gazdaságpolitikában, a migrációban és a gyermekvédelem kérdésében. A konzultációnak az az értelme, hogy ebben a küzdelemben megerősíthessük Magyarország álláspontját, és sikeresen vívhassuk meg ezeket a csatákat, mert ezeket nemcsak vívni kell, hanem meg is kell nyerni.

A többi között a béremelésről, az új jegybankelnökről és a háború kiterjedésének a kockázatáról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.