Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

örőcsik Zsolt: A nyugati világ legfontosabb találkozójára gyűltek össze az európai vezetők tegnap Budapesten, ma pedig az Európai Unió állam- és kormányfői folytatják a megbeszéléseket. A tárgyalásoknak különös jelentőséget ad, hogy néhány nappal azután történnek, hogy Donald Trumpot ismét megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökévé. Orbán Viktor miniszterelnököt köszöntöm a stúdióban. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok a hallgatóknak!

Tegnap a csúcs után azt mondta, hogy a világ gyorsabban fog megváltozni, mint mi azt gondoljuk, és erre egyébként jó példa, hogy új elnöke lett az Egyesült Államoknak, és megbukott a német kormány, és mindez 24 órán belül történt. Tegnap hogy látta, mekkora a nyitottság a tágabb értelemben vett Európa vezetőiben arra, hogy alkalmazkodjanak ehhez a gyorsan változó világhoz?

Nehéz dolog ez. Hogyha két éven keresztül arról győzködted a világot, hogy a háború jó, a béke rossz, a szankció jó, a szankciók ellen beszélő politikusok buták, ha azt mondtad, hogy aki békét akar, az valójában igazságtalan dolgot akar, akkor most hirtelen vágányt átállítani úgy, hogy közben az egész világ hallgatott téged éveken keresztül, talán még hittek is neked sokan, az nehéz dolog. Tehát van egy nehéz, kényelmetlen, nehezen föloldható szituáció, hiszen mindenki tudja, hogy az elmúlt két év hatalmas károkat okozott az egész világnak, Európának és egyébként Magyarországnak is. A háború két évéről beszélek, és azt is mindenki tudja, hogyha 2020-ban Donald Trump nyert volna az Egyesült Államokban, akkor ez a két év, ez a lidércnyomásos két év meg sem történt volna, nem lett volna háború, mert lett volna olyan erős vezetője Amerikának, aki kellő időben megkötötte volna a szükséges megállapodásokat. Ez elmaradt, és ezért most iszonyatos árat fizetünk, illetve fizettünk az elmúlt két évben, és az európaiak – egy-két ember kivételével, itt a szlovákokat mindenképp érdemes megemlíteni, Vatikánt szintúgy, tehát néhányunkat leszámítva – ezt a rossz dolgot támogatták. Most ennek vége van, hiszen az amerikai győzelem egy hatalmas győzelem. Olyan nagy győzelem, hogy nemcsak a Holdról, hanem a Marsról is látszik. És nyilvánvaló, hogyha Amerika új elnöke háború helyett békét akar, migráció helyett migránsellenes politikát akar folytatni, és gender helyett családvédő politikát akar folytatni, akkor ez nyomot hagy majd a világban. És nekünk, európaiaknak erre valahogy válaszolni kell. Most a gendert meg a migrációt tegyük is félre, mert a háború talán a legforróbb krumpli, ahogyan azt ott, Amerikában mondják, tehát ezzel kell valamit kezdeni, most dobáljuk egyik kezünkből a másikba. A fronton a helyzet nyilvánvaló, tehát katonai vereség van. Az amerikaiak ki fognak szállni ebből a háborúból. Először is nem fogják bátorítani a háborút, nem fogják azt mondani, hogy a háború jó dolog. Donald Trumpról sok mindent szoktak mondani, azok is, akik nem kedvelik, de egy dolgot senki sem kérdőjelez meg, ez pedig az, hogy ő nem indít háborút. Tehát ő egy olyan ember, aki utálja a háborút, egy igazi üzletember, aki azt gondolja, hogy az élet meg a dolgok akkor mennek jól, hogyha nincs háború. Tehát ez egy új helyzet, és ez bennünket, európaiakat is, ha ez van a nagy víz túlsó oldalán, érinteni fog. Ezt a háborút egyedül Európa nem tudja finanszírozni. Vannak, akik még akarják, akik továbbra is iszonyatos mennyiségű pénzt akarnak küldeni ebbe az egyébként elvesztett háborúba, de nő azoknak a száma először is, akik csöndben maradnak, pedig korábban hangosak voltak, aztán nő azoknak a száma, akik óvatosan, de fölvetik, hogy talán alkalmazkodni kellene az új helyzethez. És itt vagyunk mi, akik mindig is ezt mondtuk, és azt mondjuk, hogy na, látjátok, eljött a pillanat, most már hagyjuk a múltat, akárhogy is volt, sürgősen alkalmazkodjunk, és váltsunk háborúról békére. Most ez a folyamat zajlik. Ez a folyamat tette izgalmassá ezt a budapesti találkozót, ami Magyarország történetének legnagyobb diplomáciai eseménye volt. Most talán itt is köszönetet mondhatok a budapestieknek, akik ezt elviselték. Még van fél nap, kérem, hogy tartsanak ki. Köszönetet mondhatok azoknak – sok száz emberről beszélünk –, akik dolgoztak azon, hogy ez megvalósuljon. Mi, magyarok szervezésben nagyon erősek vagyunk. A nemzetközi sporteseményeket is hibátlanul szoktuk megszervezni, itt is minden úgy megy, mint a karikacsapás, tehát láttam én már néhány nagy diplomáciai találkozót, ahol a zűrzavar volt az úr. Itt nem ez a helyzet. Itt minden fegyelmezett, kézben tartott, pontos, tehát le a kalappal a munkatársaink előtt, büszkék lehetünk rájuk. Innen most mindenki úgy megy el, hogy egy fantasztikus országban volt, egy nagyszerű városban volt, egy nagy népnél járt, nem az aktuális méret az érdekes, hanem a történelem, itt olyan vezetők jönnek, akik értik a történelmet. Azért látták a parlamentet, látták ezt a várost, értik, hogy itt azért ezer év halmozódott föl, egy nagy kultúra vendégei voltak. Szóval azt gondolom, hogy mindenki, aki ebben részt vett, sokat tett azért, hogy Magyarországnak az elismertsége, a Magyarország iránti tisztelet a világban jelentősen növekedjen néhány nap alatt.

Ha visszatérünk az elhangzottakhoz és az orosz–ukrán háborúhoz, ugye, itt volt Zelenszkij ukrán elnök is, aki annak ellenére, amit az imént mondott, elutasította a tűzszünetet, és azt mondta, hogy ezt olyan javasolja, aki nem akarja Ukrajnát a NATO-ban látni. Hogyan alakulhat ez ebben a környezetben, amikor az egyik háborúzó fél azt mondja, hogy a békéhez erő kell, és az erő nyelvén kell bármilyen békéhez eljutni?

Szerintem ez egy jó gondolat: hogyha erős vagy, sőt ha te vagy az erősebb, de ha a másik fél az erősebb, akkor ez nem tűnik jó gondolatnak. De ez nem az én dolgom, ez az ukránoké, akik egyébként hősiesen harcoltak az elmúlt két évben. Tehát én nem tartozom azok közé, akik lekicsinyelnék vagy lebecsülnék azt a heroikus küzdelmet, amit az ukránok folytattak. Hogy a vezetőik jó irányba fordították-e az ország szekerét, ezt meg nem nekünk, magyaroknak kell eldöntenünk, majd eldöntik az ukránok. Én csak azt tudom mondani, hogy négy hónappal ezelőtt én jártam Kijevben, jártam Moszkvában, beszéltem a kínai elnökkel, a török elnökkel, az akkor még Bidennek hívott amerikai elnökkel és Donald Trumppal is. Írtam egy jelentést az európai miniszterelnökök számára. Mindannyian megkapták. A kommunikáció alapján leírtam, hogy mi fog történni. Most pontosan ott vagyunk, amit előre lehetett jelezni. Tehát semmi oka nincs egyetlen vezetőnek sem azt mondani, hogy ő most meglepődött, nem erre számított, mert a magyar békemisszió eredményeképpen minden pontosan előrelátható volt. És nem azért, mert nekünk egy ilyen jövőbelátó képességünk van, vagy jók vagyunk lottózásban vagy szerencsejátékban, és eltaláljuk a választ, hanem arról van szó, hogyha kommunikálsz, akkor megérted, hogy mi fog történni. Most Európa legnagyobb problémája, hogy nem beszélnek azokkal, akikkel beszélni kell. Tehát ha nem mész el Moszkvába, ha nem mész el Kijevbe, ha nem mész el Pekingbe, ha Donald Trumpot nem leendő amerikai elnöknek látod, hanem inkább kritizálod, meg lenézed, meg ellene vagy, akkor hogyan fogod összerakni a tervedet a jövőre? Ez az a luxus, amit a politikában nem lehet megengedni. És most itt vagyunk, miután nem készültünk föl erre – Magyarországot leszámítva lényegében senki sem készült fel erre, Magyarország viszont jól felkészült, erről talán érdemes néhány szót váltani –, most kevés idő alatt kell a tévedés kockázata mellett gyors, fontos döntéseket hozni. De hát azért jöttünk össze, hogy segítsük egymást abban, hogy mindenki meghozhassa a maga jó döntését.

Ha már említette, hogy Magyarország viszont jól felkészült, milyen előny származhat ebből, vagy származhat-e egyáltalán előny ebből ebben a jelenlegi helyzetben?

Ó, ugyan úgy tűnik, hogy mi a világpolitikáról beszélünk most itt, amikor az amerikai elnökről beszélünk meg a háborúról, de valójában mi a magyar háztartásokról beszélünk. Tehát nagyon közvetlen összefüggés van a világban most zajló, nagy változások meg az emberek zsebében lévő pénz között, a családi költségvetések meg a következő év gazdasági perspektívái között. Ezek teljesen nyilvánvaló összefüggések. A legnagyobb bajunk a háború. Ha háború nem lett volna, vagy hamarabb lett volna vége, akkor az infláció sem szaladt volna el olyan magasra, ahova elszaladt, az energiaárak sem lennének ott, ahol, akkor nem lettek volna szankciók, akkor egy csomó kereskedelmi tevékenység és kapcsolat nem szakad meg, és a gazdaságok egész Európában sokkal jobb állapotban lennének. Most, ugye, mi tudtuk, hogy két lehetőség van: vagy a demokraták nyernek, vagy Trump elnök úr. És azt is tudtuk, hogyha a demokraták nyernek, akkor folytatódik ez a mizéria, és akkor Magyarországnak a következő évre háborús költségvetést kell készíteni. És akkor nem a nemzeti össztermék 2 százalékát, hanem 3-4 százalékát kell erőltetett módon, de gyorsan elkölteni katonai kiadásokra. És azt is tudtuk, hogyha Trump elnök nyer, akkor egy békeköltségvetést lehet készíteni. Ugye, meg is változtattuk a törvényhozás rendjét, mert Magyarországon korábban az úgy volt, hogy július elsejével a következő évi költségvetést megalkotja a parlament. Most azt kértem a parlamenttől, hogy ne ezt tegye, hanem adjon nekünk több időt, várjuk meg az amerikai választást, értsük meg, hogy a 2025-ös év békeév vagy háborús év lesz, most jó esély van arra, hogy békeév legyen, és ennek megfelelően hadd nyújtsunk be szükség szerinti költségvetést. Most békeköltségvetést nyújtottunk be. Olyan dolgokat tudunk megcsinálni a következő évben, amire néhány hónappal ezelőtt még gondolni sem nagyon lehetett. Az, hogy ezt a Demján Sándor-programot megindítjuk, és a kisvállalkozók soha nem látott méretű segítséget kapnak, ez közvetlenül függ össze a világpolitikai lehetőségekkel. Az, hogy az olcsóbb lakhatás irányába teszünk nagyon fontos lépéseket, ez megint azért van, mert a nemzetközi politikai változások megteremtették ennek a lehetőségét. Vagy az, hogy a bérek vásárlóértékét akarjuk növelni a következő évben, tehát nem megúszni akarjuk a következő évet, hanem növekedni akarunk, javítani akarunk a helyzeten, a fiatalokén éppúgy, mint a magam korabeliekén, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat állandóvá tudjuk tenni. Szóval ezek mind azért lesznek lehetségesek, mert úgy alakult a világpolitikában a helyzet, ahogy, és azért, mert mi, magyarok jó lóra tettünk, illetve nem fogadás ez, hanem jól értettük meg, hogy mi fog történni, és fölkészültünk rá. Azért van egy 21 pontos gazdasági akciótervünk. Tehát van a gazdasági semlegesség gazdaságfilozófiája, van egy új gazdaságpolitika, ami ezekhez a változásokhoz igazodik már, és van egy 21 pontos akcióterv, ami konkrétan az emberek mindennapi életét fogja kedvezően befolyásolni. Semmi túlzás nincs abban, amikor azt mondom, hogy fantasztikus évünk lesz 2025-ben, mert a világban ehhez a föltételek meglettek.

A gazdasági semlegesség politikájával kapcsolatban a mozgásteret a következő Trump-elnökség egyébként növeli vagy csökkenti, mert azért a Kínával való kereskedelmi háborúnak az esetleges réme korábban már az előző Trump-adminisztráció idején is velünk volt.

Furcsa dolog ez. Hallgatom az elemzőket, meg beszélek okos emberekkel, mert valahonnan az embernek kell merítenie gondolatokat, hogy mit gondolnak erről a helyzetről. És érdekes, hogy ez a „nekünk muszáj valahová állni” gondolkodásmód milyen erősen jelen van még a legfölkészültebb emberek fejében is. Tehát itt van ez az amerikai–kínai ügy. Itt nyilván viták vannak, voltak és lesznek. És akkor azt mondják, hogy de nekünk nehéz lesz, mert el kell dönteni, hogy ide vagy oda állunk. De hát valójában mi nem akarunk mást, mint amit az amerikaiak. Mit akar Donald Trump meg az amerikaiak? Jó üzletet akarnak kötni a kínaiakkal. Tehát ők nem ki akarják lökni a Földről a világűrbe a kínaiakat, ez aligha lehetséges, hanem ők itt vannak, erősek, fejlődnek, az a feladat, hogy jó megállapodásokat kössünk velük. Aztán nagy viták után majd megállapodnak. De mi se akarunk mást, mi is csak jó megállapodásokat akarunk kötni a kínaiakkal. Mindenki ugyanazt akarja, tehát nem szükségszerű az, hogy egymással vitatkozó felek egyik vagy másik oldalára álljunk. Miért nem állunk a saját oldalunkra? Mi vagyunk a magyarok. Nekünk magyar érdekeink vannak. Nekünk a magyar emberek fontosak. Nekünk azt kell csinálni, ami ennek, mármint a magyar érdeknek megfelel. Így kell politizálnunk Nyugatra is meg Keletre is. Tehát mindig meglepődöm, hogy egészen komoly koponyák is képtelenek a magyar önérdeket kiindulópontnak tekinteni, állandóan valaki máshoz akarnak igazodni, valaki más mellé akarnak lecövekelni, oda akarják kötni a lovukat. Szerintem így nem lehet. Tehát ha komoly dolgokat akarunk csinálni, ha fejlődni akarunk, ha a saját teljesítményünktől akarjuk függővé tenni az életünk minőségét, akkor vállalnunk kell, hogy magyarok vagyunk, saját érdekekkel, és eszerint fogunk eligazodni majd a politikai univerzumban, nem pedig másokhoz kötve az érdekeinket, hanem a saját érdekből kiindulva. Egyesek szerint ez nem lehetséges, mert túl kicsik vagyunk ehhez. Én ezt sose hittem. Először is nem vagyunk kicsik, ez egy nagy nemzet, kettő: láttam sikeres országokat ilyen mérettel, akik csak a saját érdekeiket követve, ügyesen barátokat gyűjtöttek a világban, és utána ezt beforgatták gazdasági előnnyé. Az, hogy Magyarországnak ma egy barátja az Egyesült Államok elnöke, ez egy olyan gazdasági lehetőség az ország számára, ami korábban soha nem állt fönn.

Ez a hozzáállás mennyiben segíthet ahhoz, hogy a Magyarországon megtermelt árunak piacot szerezzünk, mert, ugye, a múlt héten arról beszéltünk a GDP-adattal kapcsolatban, hogy most az a legnagyobb probléma, vagy az tűnik a legnagyobb problémának, hogy nincs hová eladni a Magyarországon megtermelt termékeket, és minthogyha ez tükröződne az ipari termelés legutóbbi héten közölt adatain is.

Ez az a gond, kihívás, probléma, amit meg kell oldanunk, de föl vagyunk erre készülve. Tehát azok a folyamatok, amiket most látunk, nem derült égből villámcsapásként érkeztek. Még pontosabban: ha az emberek egyszer föltennék maguknak a kérdést, hogy miért is tartanak politikusokat, túl azon, hogy adótörvényeket hozzanak, meg mindenfajta szabályokkal nyaggassák az embereket, akkor valószínűleg azt az értelmes választ tudnák adni, hogy egy társadalomban, különösen egy olyan államalkotó nemzet esetében, mint Magyarország, van egy olyan munkamegosztás, hogy kell lenniük a magyar világban olyanoknak, akiknek az a dolguk, hogy próbálják megérteni a jövőt. Ezek volnának a politikusok. Most ez nem mindig látszik rajtunk, mert a sok napi lökdösődés meg csihi-puhi meg pofozkodás világában meg az internetnek a real time világában, ugye, amikor minden most hirtelen történik, és mint a peepshowban, ahova be akarunk kukucskálni, nem látszik, hogy itt gondolkodó emberek vannak. De a politikusok elvileg arra valók, hogy azon gondolkodjanak egész nap, hogy mi fog történni, hogy megértsék azt, ami előttünk áll. Ez nem lehetetlen, csak sokat kell dolgozni. Ez egy szellemi tevékenység. És ha megértették, hogy mi fog történni, akkor utána csináljanak akcióterveket. Csináljanak terveket, majd a terveket hajtsák végre, és mondják el az embereknek, hogy mi fog történni. Azért, hogy a saját népünk föl tudjon készülni arra, az utolsó falu legutolsó házában is – ezért kell értelmesen és érthetően beszélni – mindenki tudhassa, hogy mi fog történni, amikor saját döntéseit meghozza, a saját életét tervezi, a saját családjának a jövőjéről gondolkodik, akkor azt bele tudja helyezni a nagyobb összefüggésbe, és tudhassa, hogy mi az, amit neki számításba kell vennie a saját személyes élete szempontjából. Ez volna a mi munkánk. Én ezen dolgozom, és azt tudom most mondani, hogy megértettük, hogy mit hoz a jövő, szerintem jó terveket hoztunk létre, és a következő évben, 2025-ben ezeket végre fogjuk hajtani. Óriási lehetőségek előtt állnak az emberek, sokkal több lehetőségük lesz, mint az elmúlt két, beszorított évben, amikor a háború nyomasztott bennünket.

Elkanyarodtunk az uniós szintről, de most térjünk oda vissza gazdasági szempontból is, merthogy a mai nap az uniós állam- és kormányfők találkoznak már, és itt egy versenyképességi téma lesz az asztalon. Tervek azért már itt is vannak, vagy legalábbis a probléma megértéséről jó elemzések születtek, de ha már a végrehajtás is szóba került, mi lehet ezeknek a végrehajtása? Lehet-e erre egységes, uniós szintű választ adni?

Kellene, de most még nem lehet. Sem szellemileg, sem politikailag nincs még fölkészülve Európa, hogy meghozza azokat a döntéseket, amikre most szükség van. Egy nagyon izgalmas tanácskozás előtt állunk, tehát a következő két-három óra Magyarország szempontjából is nagyon izgalmas lesz meg intellektuálisan is. Akit érdekel az ilyesmi, részt akar venni a jövő megértésének a folyamatában, mindenkit bátorítok erre, ez nem a mi exkluzív, kizárólagos feladatunk, mert mindenki részt tud venni a politikai gondolkodásban, aki akar, most már a modern eszközök rendelkezésre állnak. Tehát ami előttünk áll a következő két-három órában, az intellektuálisan is lehet majd lenyűgöző. Ugyanis a vendégünk lesz Mario Draghi, aki az Európai Központi Bank elnöke volt, később olasz miniszterelnök, és én tegnap találkoztam vele előkészítendő a mai előadását. Tehát őt meghívtuk a miniszterelnökök körébe, és ő hosszú hónapok munkájának az eredményeképpen összeállított egy látleletet arról, hogy mi a baj az európai gazdaságban. Ez sokkal lesújtóbb, mint amiket én szoktam időnként itt Önnek mondani arról, hogy az európai gazdaság milyen lejtmenetben van. Tehát leírja, hogy az európai versenyképességet hogyan rontották el, ő udvarias ember, hogyan romlott el, persze mindig rossz döntések vannak a romlás mögött, tehát hogyan romlott el, és hogy sürgősen cselekedni kell. Sok mindenről beszél, és mi is beszélni fogunk sok dologról majd ma, de a szíve közepe a problémának nagyon egyszerű. Ugye, az egyszerűség a tudás legmagasabb szintje a küzdősportok mesterei szerint. A szíve közepe az európai versenyképességi bajoknak az, hogy ma a gázért egy európai vállalkozó, cég négyszer akkora árat fizet, mint az ugyanabban az iparágban dolgozó amerikai, és az elektromos áramért meg háromszor. És amíg ezt nem oldjuk meg, addig lehet itt beszélni bármiről, ez egy olyan versenyhátrány, amit ha nem orvosolunk, semmilyen jó döntéssel nem tudjuk pótolni, kijavítani ezt az elrontott árviszonyrendszert. Tehát meg kell találnunk azt az új európai szabályozást, egy teljesen új energiaszabályozásra van szükségünk, ami nem teszi tönkre az európai vállalkozásokat, egyébként következésképpen nem teszi tönkre a családokat sem. Mi is mindig szentségelünk természetesen, mert ha az ember lát egy számlát, az első reflex az, hogy ez itt micsoda? De ha összevetné egy magyar ember a saját gázszámláját meg energiaszámláját, mondjuk, egy nyugati ország számláival, még akkor is, ha ott többet keresnek, na, akkor szentségelne igazán. Tehát az, hogy Magyarországon a családoknak a legolcsóbb a gáz meg az áram, ez egy olyan hatalmas versenyelőny Magyarország oldalán, amit az ember nem is tud fölmérni, csak ha kilép a nemzetközi térbe. A többiek sokkal jobban szenvednek, mint mi. Tehát azt akarom csak mondani, hogy érdemes a többieknek figyelni a magyar megoldásokat is, hogy hogyan lehet ezt a Mario Draghi által beazonosított kulcsproblémát, az energiaárak Európa számára hátrányos aránytalanságát orvosolni. Ez lesz a ma délelőtt legfontosabb témája.

Szóba került itt tegnap és ma is a migráció, ami szintén a csúcsoknak az egyik fontos témája, amellyel kapcsolatban Ön szintén egyszerűen fogalmazta meg a problémát. Azt mondta, hogy a bírósági aktivizmus az, ami az egyik kulcs ebben a kérdésben. Ugyanakkor a bíróságok elvileg, ugye, a meglévő jogszabályok alapján tudnak döntéseket hozni.

Igen… Bocsánat…

Mivel van itt a probléma valójában? A bíróságokkal vagy a jogszabállyal?

Ez jó lenne, ha így lenne, ahogyan Ön mondja, de miután itt belép a nemzetközi tér, ezért ez másképp néz ki. Hogy ne mindig Magyarországról beszéljünk, bár nekünk nyilván az a legfontosabb. Mondjuk, nézzük Olaszországot! Az olasz kormány remek törvényeket hozott, tehát semmi baj nincs a jogszabályokkal. Olyan törvényeket hoztak, amelyeknek segítségével a migrációt le lehet fékezni. Ezek persze nem olyan jók, mint a magyar törvények, mert azért annyira nem bátrak az olasz barátaink, mint mi vagyunk, de azért fontos lépéseket tettek. Ezek jó törvények. Mit csinált az olasz bíróság, miután ezeket a törvényeket megtámadták az olasz bíróságon? Az olasz bíróság elküldte ezeket Brüsszelbe. Van ilyen lehetőség. Ezt a magyar bírák is csinálják. Azt mondják, nem világos, hogy ez a jogszabály, amit a nemzeti kormány hozott, ez vajon nem ütközik-e európai jogba, és amíg ezt el nem döntik Brüsszelben, én itt, Olaszországban nem döntök. Elküldik Brüsszelbe, most Brüsszelben, na, ott aztán van egy ilyen föderalista, Európai Egyesült Államokban gondolkodó bírói kultúra, ahol lehetett tudni előre, hogy azt fogják majd mondani, hogy természetesen ezek a jogszabályok ellentétesek az Európai Unió fönnálló migrációs szabályaival, és akkor visszaküldik ezt az ítéletet. Azt mondja az olasz bíró, hogy de én nem mehetek szembe a brüsszeli, illetve a luxemburgi bíróság döntésével, az európai uniós bírósági döntésekkel, és máris elkaszálták az olasz kormány által meghozott, remek jogszabályokat. Velünk is ezt csinálják, csak mi lázadunk. Az olaszok egyelőre még nem tudják, mit tegyenek, mert ők most tanulják ezt a leckét. Mi föllázadtunk ez ellen. Tehát ha csak nemzeti szintről lenne szó – bíróság, jogalkotás, törvényhozás –, akkor egyszerűen lehetne rendezni a dolgot: tessék jó törvényeket hozni, a bíróságoknak a törvényeket kell érvényesíteniük az ítéleteikben, egyszerű a dolog, de belép itt Brüsszel, és a baj onnan jön. A bírósági aktivizmus Brüsszelben van, az a központja, ott van a kígyó feje, tehát ott kell változást elérnünk. És ha nem tudunk változást elérni, akkor nem fognak tudni a többiek eredményt elérni a migráció elleni küzdelemben. Mi azért vagyunk sikeresek, mert föllázadtunk. Tehát mi vagyunk a lázadók. Az elit meg ott, Brüsszelben próbál bennünket lenyomni. Ezért büntetnek meg, ezért akarnak velünk fizettetni. Ezért akarják a szabályainkat megváltoztatni, ezért keresik azokat a magyar politikusokat, és mindig megtalálják, akik a brüsszeli nótát akarják fújni, hogy aztán majd őket kormányra segítve megváltoztassák a magyar szabályokat úgy, ahogyan az Brüsszelnek jó. Ebben élünk. Ez a küzdelem, amit folytatunk, de egyelőre, jelentem, sikeresen tesszük.

A migráció és az imént említett gazdasági kérdések adják az alapját az újabb nemzeti konzultációnak, amelyet nemrég indított el a kormány, és azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy a cél a magyar álláspont megerősítése, a mozgástér növelése. De miért venné figyelembe Brüsszel a konzultáció eredményét, ha éppen itt, a migráció ügyében beszéltünk arról, hogy az emberek által megválasztott kormányok véleményét, döntéseit söprik le az asztalról?

Nem úgy működik a dolog, hogy a magyar emberek véleményét figyelembe fogják venni Brüsszelben, a magyar kormány véleményét fogják figyelembe venni. Az a kérdés, hogy mennyire erős a magyar kormány. Amilyen erős a magyar kormány, olyan erős a kormány álláspontja. A kormány ereje meg azon múlik, attól függ, hogy az emberek mennyiben támogatják, milyen erővel állnak a kormány mögött. Ha kevesen, lásd Németország, akkor bukfenc. Most ez van. Ha viszont sokan vannak mögötted, akkor állsz a lábadon, és vállalsz konfliktusokat, és harcolsz, és küzdesz. Én nem azért tudok lázadni Brüsszelben, és vagyok még mindig életben, mert ügyesen csinálom, ezt tegyük félre, hanem azért, mert mögöttem van, mögöttünk van, a magyar kormány mögött van az emberek nagy többsége, józan többsége, aki nem akar migrációt, családbarát kormányt akar, aki békét akar, és így tovább, aki normális energiaárakat akar, tizenharmadik havi nyugdíjat akar. Brüsszelből folyamatosan el akarják töröltetni velünk a családokat leginkább segítő intézkedéseinket. El akarják töröltetni az európai vagy a nagy, nemzetközi, multicégeket terhelő adókat. Azt akarják, hogy ezt a magyarok fizessék. Tehát itt zajlik egy csata. Az embereknek megvan a maguk élete, valószínűleg nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel minden nap, de jó, ha tudják, hogy ez egy folyamatos csata, mert Brüsszelben ma olyan politika van, ami ha közvetlenül érvényesülne Magyarországon, akkor minden család rosszul járna. És hogy meg tudjuk védeni magunkat és a családokat, ahhoz meg az kell, hogy ők ott álljanak, fejezzék ki néha egyértelműen, hogy a kormánnyal vannak, mert ezzel erősítenek meg bennünket, hogy ne járjunk úgy, mint Németországban, hogy egyszer csak hopp, megvan az amerikai választás, és 24 órán belül, az eddigi kudarcok következtében szétesik egy kormány. Na, úgy nem lehet Brüsszelben küzdeni, ha közben remeg a föld a lábad alatt. Stabil pozíciókra van szükség. Ezt az emberek tudják megadni, ezért fontos a konzultáció, és kérem is a hallgatókat, hogy olvassák el, töltsék ki, küldjék vissza, adjanak ehhez a küzdelemhez elegendő erőt nekünk.

A Budapesten zajló csúcstalálkozókról, Donald Trump győzelméről és a magyar gazdaság helyzetéről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.