Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: A héten Kijevbe látott Orbán Viktor miniszterelnök, ahol találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. A magyar kormányfő egy határidőhöz kötött tűzszünet megfontolását kérte az ukrán államfőtől. Hogy hogyan tovább, a keddi találkozó után, arról is kérdezem Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ugye, a Weltwoche című svájci lapnak Ön azt nyilatkozta, hogy Zelenszkij nem örült túlságosan a tűzszüneti felvetésnek, ugyanakkor tegnap az ukrán elnök jelentősen elmozdult az eddigi álláspontjától, ugyanis egy interjúban kijelentette, hogy a következő globális békecsúcson Oroszországnak is részt kell vennie. Hallva ezt a nyilatkozatot, hogy látja, mi volt a jelentősége a keddi találkozónak?

Óvatosnak kell lenni, amikor erről beszélünk. Nehéz fölmérni egy-egy ilyen találkozónak a hatását. A legjobb, hogyha az ember a saját szándékaival van legelőször is tisztában. Ugye, azért Magyarországnak tudnia kell a helyét meg a súlyát, tehát nyilvánvaló, hogy a nagy béketárgyalások ügyét majd a nagy országok fogják elintézni. Ma azonban az a helyzet, hogy nincsen párbeszéd, márpedig párbeszéd nélkül nagyon nehéz elképzelni, hogy hogyan fogunk elmozdulni a béke irányába. Ezzel szemben van az a helyzet, hogy több százan halnak meg minden nap a frontvonalon, megnyomorodnak családok, százezrek válnak árvákká, és mindenről van szó természetesen a nemzetközi politikában, de az ő szempontjukról alig. Tehát azért kell a békéről beszélni, mert ha nem beszélünk a békéről, akkor nem beszélünk a háború okozta nyomorúságról sem, márpedig az igazi ellenfelünk nem egyik vagy másik ország, hanem a háború okozta nyomorúság. Ezt az iránytűt kell kézbe venni. És azt gondolom, hogy Európának a béke és az emberiesség, emberséges gondolkodás, emberséges külpolitika iránytűjét kellene a kezében tartania, és valószínűleg Európa többet is tudna tenni azért, hogy a béke felé mozduljunk el. Ugyanakkor az fontos, hogy mi, magyarok emlékeztessük magunkat arra, hogy, ugye, az Európai Unió soros elnöke, amit Brüsszelben rotációs elnökségnek neveznek, mert fél évig van az ember kezében ez a mandátum, ez nem jogosít fel arra, hogy te bárkinek a nevében tárgyaljál. Tehát amit én csinálok, azok ugyan tárgyalási formátumnak tűnnek, mert asztal mögött ülünk, és megbeszélünk kérdéseket, de nem tárgyalunk. Ezért nekem nem is kell mandátum, mert nem képviselek én semmit. Én egyetlen dolgot teszek, elmegyek azokra a helyekre, ahol olyan háborús veszély van vagy háború, aminek Európára és Magyarországra nézve is van negatív következménye, és tényeket tisztázok. Tehát kérdéseket teszek föl, például tettem föl Zelenszkij elnök úrnak is, három-négy fontos kérdést, hogy mit gondol ezekről, hogy meg lehessen érteni az ő szándékait, hogy hol van az a vörös vonal, a határvonal, ameddig ő a béke érdekében el tud menni. Ha ezt nem mérjük föl, ha ezt nem ismerjük pontosan, ha ülünk Brüsszelben, akkor nem tudunk közelebb menni a békéhez, mert a béke magától nem jön el. Tehát ha azt gondoljuk, hogy zajlanak az események, és ebből egyszer csak béke lesz, akkor félreértjük a háború természetrajzát. Béke akkor lesz, hogyha valaki azt megcsinálja. Azért lépéseket kell tenni. Magyarország nem vállalhatja ennek a felelősségét, erre nincs se mandátumunk, se megfelelő nemzetközi politikai súlyunk, nincs megfelelő nemzeti össztermékünk, hadseregünk, és így tovább, de tudunk jó eszköz lenni a Jóisten kezében, tudunk jó eszköz lenni a békét akaró emberek kezében, hogy olyan lépéseket tegyünk, amelyek egy hosszú úton, mert az álláspontok nagyon messze vannak most egymástól, de egy hosszú úton elindítja a feleket, aminek a vége egy tűzszünet és béketárgyalás lehet. A béketárgyalás vagy a tűzszünet – ahogy Ön mondta – ügyében Zelenszkij elnök úr nem volt boldog. Hát mindenki attól fél, hogy amikor tűzszünetet köt, azt a másik fogja kihasználni. Általában abból indulnak ki ilyenkor a háborúzó felek, hogy a tűzszünet a másiknak lesz jó, mert amíg ő majd nem lő, addig a másik átrendezi a csapatait, átcsoportosítja az erőit, és ő hátrányba fog kerülni, ezért jobb inkább fönntartani a frontvonali feszültséget. Most ezen akkor lehet túllépni, hogyha van valamifajta perspektíva, jövő a felek előtt, és tudják, hogy néhány hét, hónap múlva meg fognak érkezni egy béketárgyalásra, és ezért a frontvonal feszültségét érdemes és lehet csökkenteni. Inkább ilyen megfontolásokat kell most az asztalra tenni, és nem pedig tárgyalni. Még egyszer mondom: Magyarországnak nincsen arra, a mindenkori soros elnöknek nincs arra mandátuma, hogy az Európai Unió nevében tárgyaljon. Eszembe se jut! Viszont föl tudom tárni a helyzetet, föl tudom tárni, hogy melyik fél meddig tud elmenni, és ha ezt föltártuk, akkor utána az európai vezetők majd közösen, a huszonhét miniszterelnök hozhatunk döntéseket. És ha hoztunk döntéseket, akkor majd az arra feljogosítottak majd fognak tárgyalni, de ez még nagyon messze van. Sajnos még a békéhez vezető útnak csak az első lépéseit tudjuk megtenni.

Na, most Zelenszkij álláspontját akkor kedd óta ismeri ebben a kérdésben. Mi a következő lépés, amelyet meg kíván tenni?

A következő lépés a következő lépés, mert minden egyes lépésről csak akkor tudom tájékoztatni Önt és a közvéleményt, hogyha már megtörténtek, mert ezek kényes és érzékeny dolgok. Akkor kell róluk beszélni, hogyha már az ember maga mögött hagyta az éppen soron következő lépést.

Akkor majd várjuk ezeket a legfrissebb fejleményeket, de közben azért napvilágot látott…

Több nap, mint kolbász. Igen.

Közben napvilágot látott a Külkapcsolatok Európai Tanácsának egy felmérése, és ebből az derül ki, hogy 15 vizsgált európai ország felében már az az álláspont van többségben, amely szerint az uniónak kényszerítenie kellene Ukrajnát arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. Németországban, Franciaországban és Olaszországban is ez egyébként a többségi álláspont. Mennyire veszik ezt figyelembe az uniós országok vezetői, és uniós elnökként Magyarország mit tud tenni azért, hogy a társadalmak többségi álláspontja minél inkább érvényesüljön a döntéshozatalban?

Nézze, mindenfajta fölméréseket lehet olvasni. És miután Európa úgy döntött, hogy bevonódik ebbe a háborúba Ukrajna oldalán, ezért a háborúról való beszéd és a háborúról készült fölmérések is a háború részei. Tehát manipuláltak, vagy legalábbis én nagyon nehezen tudok hinni ezeknek a fölméréseknek, mert valamilyen szándékbefolyás alatt állnak általában. Jobban hiszek annak, amit látok, meg amikor beszélek az emberekkel. Én voltam a napokban, előkészítendő a magyar elnökséget Berlinben is, Rómában is és Párizsban is és most Kijevben. És beszéltem emberekkel is, tehát nemcsak politikusokkal, döntéshozó nagyfejűekkel, hanem beszéltem olyan emberekkel, akik élik a mindennapi olasz, francia, német ember életét. Én két dolgot látok. Az első dolog az, hogy van egy morális nyomás az embereken. Ők úgy érzik, hogy Európa a békéről szól – eddig, és ezért Európának, ha a szomszédságában kitör egy háború, aminek meg sem kellett volna történnie, nem szabadott volna megtörténnie, akkor valahogy többet kellene tenni. Nem tudják, hogy hogyan, mert nem az ő szakmájuk a politika, de hogy Európának többet kellene tenni annak érdekében, hogy a szomszédságában a háborús feszültség enyhüljön, és úgy érzik, hogy túlságosan sokat várunk Amerikára ahelyett, hogy mégiscsak a mi földrészünkről van szó, mi tennénk meg a mainál mindenképpen több lépést. A második érzés, amit tapasztaltam mindenhol Európában, hogy aggódnak a háború európai gazdaságra gyakorolt hatása miatt. Ugye, megélhetési nehézségek vannak Nyugat Európában is, mindenhol háborús infláció van Európában, és az emberek nagyon egyszerűen úgy fogalmaznak, hogyha elküldjük a pénzt, az európai pénzt Brüsszelből Ukrajnába vagy a frontvonalra, akkor hogy lesz ebből itt gazdasági növekedés? Hogy fogunk ebből az európai háborús, gazdasági nehéz helyzetből kilábalni, ha a pénzt nem az európai gazdaságra fordítjuk, hanem elküldjük valahova máshova? Persze a dolgok mindig bonyolultabbak, mint ahogy az emberek érzékelik, de a dolgok mélyén ez az igazság is ott van. Tehát ez a két dolog egyre inkább afelé változtatja meg az európai közvéleményt, hogy gondoljuk ezt át, és tegyünk többet a béke érdekében. A béke morálisan is helyes lépés lenne, másfelől pedig minden országban úgy érzi, én is így érzem, mint magyar ember, hogy a béke azáltal, hogy sikeressé teszi Európát, jó lesz nekünk, magyaroknak is. Ezt így gondolja a német is, a francia is meg az olasz is.

Beszélünk még majd a gazdaságról, de szinte az uniós elnökség átvételével egy időben jelentették be a Patrióták Európáért pártcsalád megalapítását. Azt mondta, hogy hamarosan a harmadik, majd a második legnagyobb erő akarnak lenni az Európai Parlamentben, és hétfőn az M1-nek úgy fogalmazott, hogy még négy-öt nap, és sokan fognak meglepődni. Négy nap már eltelt, az ötödik ugyan még nem, de eddig a portugál Chega párt csatlakozott a három alapítóhoz. Mikor és kinek a csatlakozása várható még? Hogyan állnak ezek a tárgyalások?

Hétfőn lesz alakuló ülés, ahol összegyűlnek mindazok a pártok, akik a csatlakozásukat már eldöntötték, csak még nem jelentették be. Tehát ez nem most történik meg, hanem majd a hétfői napon, és akkor lesz egy listánk, és akkor láthatják, hogy nem a levegőbe beszéltem.

Ugye, a sajtó sok párt nevét találgatja, amelyeknek egy része egyébként jelenleg is benn ül valamelyik jobboldali frakcióban. Hogyan befolyásolja a csatlakozók névsorát és számát a francia parlamenti választásnak a hétvégi második fordulója?

A parlamenti választás nemcsak a frakciók számát vagy létszámát befolyásolja, hanem egész Európa jövőjét. Mégiscsak Európa két legnagyobb országa Németország és Franciaország. Mind a kettőben is voltak európai választások. A német kancellár pártja a harmadik helyen szerepelt, 14 százalékot kapott. Itt húzom alá, hogy a magyar kormányzópárt 45-öt. Tehát nincs olyan miniszterelnök ma Európában, aki ne cserélne boldogan velem a választási eredmények ismeretében, még pontosabban ne cserélne azért velem, hogy olyan jó választópolgárai legyenek, mint amilyenek a magyarok, akik egy ilyen helyzetben nem szembefordulnak a kormányukkal, hanem érezve a helyzet nehézségét, inkább támogatást adnak, és bizalmat erősítenek meg. Tehát Németországban is van egy nehéz helyzet. Franciaországban odáig fajultak a dolgok, hogy föl kellett oszlatni a parlamentet az európai választási eredmények hatására, és új választást kellett kiírni. Az elnök pozíciója szent és sérthetetlen, amíg ő magától le nem mond, addig a mandátumát minden külső körülménytől függetlenül kitöltheti. De a parlamenttel nem ez a helyzet, az a népakarat letéteményese, és ezért amikor a politikai földrengés megtörténik, akkor a változás is a parlamentben történik meg. Nem volt még példa arra, hogy Franciaországban nem európai, hanem hazai, nemzeti, francia választáson a jobboldal, akit az elmúlt évtizedekben egy ilyen egészségügyi kordonnal – cordon sanitaire-nek mondják ezt a franciák –, egy ilyen kordonnal elkülönítettek az összes többi francia párttól, szalonképtelenné tették, kitagadták az együttműködésre érdemes pártok világából, tehát hogy ez az erő át tudja törni ezt a kordont, és megnyerjen egy francia parlamenti választást. És ráadásul, ha jól látom, nem is kicsit, hanem nagyon, ha az első fordulót jól értelmezzük. Tehát itt egy olyan jelentőségű esemény történik Franciaországban, amit persze innen, Budapestről az ember nem követ, vagy talán be se lát, de aki foglalkozik külpolitikával, az láthatja, hogy itt egy olyan változás lesz, ami azonnal hatást gyakorol majd az egész kontinensre. Nemcsak Brüsszelre, hanem a kétoldalú kapcsolatokra is, a magyar–francia kapcsolatokra is. Két eset lehetséges, ezt majd vasárnap este látjuk, melyik következett be: az egyik, hogy ez a nagy föltörekvés a választásokat minden valószínűség szerint megnyerő jobboldali erő nemcsak nyer, hanem oly’ mértékben nyer, hogy kormányt is tud alakítani. Bejelentették előre, hogy csak abszolút többség esetén fogják ezt megtenni, egyébként nem. Ezt én értem, én is alakítottam néhányszor kormányt, jobb, hogyha a felelősség tiszta. Egyszer koalíciós kormányt is vezettem, és most azt nem mesélem el Önnek, hogy az milyen szenvedésekkel jár, amikor négy pártot kell egy-egy kormánydöntés előtt, a legegyszerűbb kormánydöntés előtt is közös nevezőre hangolni, hogy ez hogyan lassítja le a döntéshozatalt, a kormányzati program végrehajtásának a fele ellehetetlenül, az emberek közben elégedetlenek, szóval ezeket mind nem is mondom el Önnek, de több pártból álló kormányt összerakni és közben célirányosan cselekedni rendkívül nehéz. Ezért én értem azokat, akik nem is akarnak belelépni egy ilyen folyóba. A másik lehetőség az, hogy ez a jobboldali párt nyer, de nem nyer eléggé, és ő nem ad kormányt, akkor valami zavaros helyzet következik. És az ugyanúgy kihat az európai politikára, hogyha Franciaországban egy zavaros helyzet van, minthogyha egy erőteljes jobboldali kormány van. Másképp hat ki, de hatást gyakorol, ugyanúgy hatást gyakorol Brüsszelre és így ránk is. Tehát Franciaországban nagy változások lesznek. Ez fölerősíti a francia jobboldali pártot. A francia jobboldali párt – Marine Le Pen pártjáról beszélünk – ma az egész Európai Parlament – 571 néhány képviselőről beszélünk – legnagyobb nemzeti pártcsoportja. Nincs senki, aki náluk nagyobb lenne. Ezért nem mindegy, hogy ők hogy döntenek majd a saját sorsukról. De ők meg ezzel úgy vannak, hogy majd a választás után. Ezért mondom, várjuk meg a hétfőt.

Ugye, a Patrióták Európáért szövetséget azért hozták létre, hogy azt a változást, amire az emberek szavaztak az európai parlamenti választáson, érvényesíteni tudják. Ugye, egy dolog a parlament, és az egyik eleme az uniós döntéshozatalnak a parlament, de ott van a bizottság és az állam- és kormányfőket tömörítő tanács. Ebben a másik két, sok szempontból azért fontosabb intézményben hogyan lehet érvényt szerezni a patrióta politikának?

Most jobban állnak a hazafiak, hogy magyarul beszéljünk, hiszen a patrióta szó végül is ezt jelenti, ezek a jóérzésű, hazájukat szerető, elkötelezett emberek, szóval ők jobban állnak, mint ahogy látszik, mert például ide tartozik az egyik olasz kormányzópárt. Nem a legnagyobb, de egy olasz kormányzópártról beszélünk. A legnagyobb, most megalakult holland kormányzópárt is ide tartozik, ehhez a közösséghez. Itt vagyunk mi. Szeptemberben választások lesznek Ausztriában. A Szabadságpárt, akikkel együtt indítottuk el ezt a Patrióták Európáért mozgalmat, vezetnek. Babiš miniszterelnök úr már volt miniszterelnök, és most megint ott toporog a győzelem kapujában. A kérdés csak az, hogy mikor lesz választás Csehországban. Most itt vannak a belgák, hiszen a belga kormány is megbukott a parlamenti választás, az európai parlamenti választás eredményeképpen, és új miniszterelnök lesz majd. Az egyik várható belga kormányzópárt is itt van közöttük. Tehát valójában a tanácsban, ahol a kormányok képviseltetik magukat, ennek a patrióta csoportnak már most erősebb képviselete van, mint ahogy látszódik, és ez egyre inkább erősödni fog, és láthatóbbá is válik.

A magyar uniós elnökségnek és egyébként az új szövetségnek is az egyik fontos célja az unió versenyképességének a növelése, és annak a visszahozása a korábbi szintre. És Ön a versenyképességre leselkedő egyik fő veszélyként a kibontakozó kereskedelmi háborút említette.

Így van.

Hogyan lehet növelni a versenyképességet úgy, hogy sajtóértesülések szerint a bizottság ma ideiglenes büntetővámokat akar kivetni a legnagyobb kínai autógyártókra?

Úgy látom, ezt meg is fogják tenni, ezért a legnagyobb cél és a legerősebb remény, amit táplálhatunk, az, hogy ez ideiglenes lesz. Ez négy hónapra szól, és utána talán el tudjuk felejteni. Kereskedelmi háború réme fenyeget. Abszurd helyzetek vannak. Nem akarom untatni Önt, de elmondom Önnek, hogy tárgyaltam az uniós elnökségünkre fölkészülendő a nagy európai vállalatok vezetőivel, köztük az autóipar képviselőivel. Most állítólag a bizottságnak ez a döntése, amivel most büntetővámokat vet ki a kínaiakra, azért jó, mert védi az európai autógyártók érdekét. De az európai autógyártók kézzel-lábbal tiltakoznak, nekem is elmondták, hogy ez nekik rossz. Tehát ők nem akarják, hogy akaratuk ellenére átkísérjék az utca egyik oldaláról őket a másik oldalára. Köszönik szépen, nincs ilyen tervük. És mégis az ő érdekükben most a bürokraták hoznak egy döntést. Ez micsoda? Miközben nyilván a másik fél, mármint a keletiek erre majd tesznek egy válaszlépést. Lehet, hogy nem is egyet. És már benne vagyunk egy konfliktusban. Az ilyen rossz és átgondolatlan döntések kereskedelmi háború felé tudják eltolni a gazdasági életet, ami nekünk, magyaroknak rossz, mert mi abból élünk, hogy amit megtermelünk Magyarországon, azt az egész világon el tudjuk adni. A legmodernebb technológiával termelünk, Európa legjobb munkásai vannak Magyarországon. A magyar munkások az elmúlt harminc évben fantasztikus fejlődésen, képzettségen mentek keresztül, tehát bárhol, a világ bármely gyárában bármilyen munkafolyamatot magyarok képesek elvégezni, sőt irányítani. Vannak fantasztikus, nemzetközi szinten is elfogadott, középszintű és magas szintű vállalatvezetőink, és ezért képesek vagyunk Magyarországon szinte bármit előállítani. A legmagasabb technológiai színvonalon vagyunk, ilyen, ugye, az autóipar, de ilyen a hadiipar, sőt most már, ugye, az aviatika, tehát a légiközlekedéshez kapcsolódó iparág első lábai is megjelentek. Tehát ezekre mind képesek vagyunk. De nem mi fogyasztjuk el ezeket a termékeket, ezeket a világ fogyasztja. Ha kereskedelmi háború lesz, a Magyarországon megtermelt árukat nem tudjuk eladni, és ez végül is, a legvégén egy láncreakciónak a munkahelyeket is veszélybe sodorhatja. Ezért nekünk az az érdekünk, hogy ne legyen kereskedelmi háború.

Megkezdődött a július, ami azt jelenti, hogy a szabadságolási szezon is elindult, és sokan indulnának, mondjuk, repülővel nyaralni, hiszen a légiközlekedésben jelentős fennakadásokat lehetett tapasztalni az elmúlt hetekben, pár órás késések mellett egészen extrém esetek is előfordultak. 19 órás, másfél napos csúszásokról is lehetett hallani. Milyen eszközök vannak a kormány kezében, amelyekkel rendezni vagy részben rendezni tudja ezt a helyzetet?

Szerdán volt kormányülésünk. Sok ügy mellett két ilyen, mondjuk úgy, hogy felháborodásra okot adó ügyet is tárgyalnunk kellett. Az egyik a légiközlekedésben kialakult helyzet, a másik pedig a benzinár. Most ami a légiközlekedés ügyét illeti, amit ott most látunk, az a tűrhetetlen kategória, azon nem lehet nem felháborodni. Tehát itt nem arról van szó, hogy jól szervezik-e a légiközlekedést vagy nem, hanem hogy az emberség minimuma is hiányzik. Mert onnan kellene az egész dolgot megérteni, hogy a repülőtér legtöbb utasa olyan ember, aki egész évben dolgozott, a félretett pénzéből most el akar menni nyaralni. Erre készült egész évben, hogy most akkor végre elmegy egy hétre a családjába valahova, megengedheti magának, hogy repülővel menjen el. Ezt a legtöbb ember komoly erőfeszítéssel hozza össze. Nem állnak olyan jól a fizetések Magyarországon, hogy az ember csak úgy kénye-kedve szerint repkedhessen vagy nyaralgathasson. Tehát ez a legtöbb magyar család számára az év egyik fontos eseménye. Erre készülnek. És nemcsak arról van szó, hogy rosszul szervezik meg, hanem hogy semmilyen emberséget nem mutatnak a reptéren, a légiközlekedésben, amikor bánnak velük. Nem mondják meg, hogy mi a helyzet, óriási késések vannak. Akkor látom, hogy többen ott alszanak vagy a kocsijukban, a parkolón vagy a füvön, tehát azért ez mégiscsak Magyarország, tehát azért ennek nem szabadna megtörténnie. Most, ugye, a repülőteret most vesszük át. Ami most történik, az még az állami tulajdonszerzés előtti időszaknak a következménye. Én abban bízom, hogy ahogy megtörténik a tényleges fizikai, tehát nemcsak a pénzügyi-technikai, hanem a fizikai átvétele is a reptérnek, akkor hirtelen a helyzet javulni fog. De nemcsak a reptér üzemeltetőinek kell itt javulni, mert úgy látom, hogy van gond a légiközlekedés irányítóival is, a földi kiszolgálásnál is, tehát sokkal több megértést és emberséget várunk azoktól, akik ott a magyar emberekkel vagy az ideérkező turistákkal találkoznak. Vannak elvárások, amiket a kormány támaszt, és én a minisztereket föl is szólítottam arra, hogy ezeknek szerezzenek érvényt.

Említette a benzinárakat is, és azt látjuk, hogy az elmúlt hetekben ismét a régiós átlag felé kerültek a benzinárak. Mit tud tenni a kormány annak érdekében, hogy teljesüljön az az elvárása, hogy a magyar árak ne haladják meg a régiós átlagot?

Ugye, a miniszterelnök ne fenyegetőzzön. Szerintem ez egy helyes törvény. A miniszterelnök legyen megértő, nyújtson segítséget, próbáljon feltételeket teremteni ahhoz, hogy az emberek jobban tudják végezni a munkájukat, hogy a vállalatok sikeresebbek legyenek, több munkahelyet tudjanak adni, és így tovább. Vagy például itt van, most a légiközlekedést említettük, most nézem a számokat, valószínűleg turisztikai rekord lesz Magyarországon. Soha annyi magyar nem nyaralt még, mint ebben az évben fog, és soha annyi külföldi nem jött hozzánk, mint amennyit ebben az évben várhatunk. Tehát ezekkel a dolgokkal kell foglalkozni, és ehhez inkább segítség, együttműködés és partnerség kell a kormány részéről. De vannak kivételek. Hogyha egyszer kötünk egy megállapodást a magyarországi üzemanyag-forgalmazókkal, ami arról szól, hogy márpedig Magyarországon az emberek nem fizethetnek többet az üzemanyagért, mint ami a szomszédos országok átlagára, akkor azt be kell tartani. Olyan nincs, hogy egy darabig úgy van, aztán egyszer csak kicsúsznak ebből a sávból. Most ez történik. Ezért én – még egyszer mondom, inkább az empátia, meg a visszafogottság nyelvén beszélve, de – világossá akarom tenni, hogy most szóval kérjük. De nem mondjuk kétszer: megállapodtunk, be kell tartani. Nem tűrjük el, hogy Magyarországon többet fizessenek az emberek az üzemanyagért, mint a szomszédos országok átlagára. És ha ez a szép szó nem segít, akkor intézkedni fogunk.

Említette azt, hogy rekordévet zárhat a turizmus. Azt, ugye, tudjuk, hogy ez volt korábban, és ez lehet a következő időszakban is a magyar gazdaság egyik húzóágazata. De hogyha összességében beszélünk a magyar gazdaság helyzetéről, akkor a friss adatok alapján a reálbér-növekedés 10 százalék körüli, a foglalkoztatottság pedig 4 millió 750 ezer főre növekedett. Ezek alapján milyenek a kilátások az év hátralévő részére, mert korábban az idei évre a növekedés beindítását tűzték ki célul.

Vannak biztató jelek. Nem szabad őket túlbecsülni, de alábecsülni sem érdemes, tehát vannak bizakodásra okot adó jelek. Valahogy a dolgok mindig összefüggnek azért a háborúval, mert a kép akkor tisztul ki teljesen, hogyha vége lesz a háborúnak. És azt mindenki érzi, csak még nem látja, hogy a háború után egy másik világban fogunk élni, mint a háború előtt éltünk. Messze van tőlünk, de mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy az elmúlt napokban a világ legnagyobb, nem nyugati országai két helyen is összegyülekeztek. Tartottak egy nagy, sanghajinak nevezett csúcstalálkozót, ez egy nagy csoport, ahol a világ népességének többsége jelen volt, mármint a vezetői, és komoly gazdasági együttműködésekről döntöttek. Egy sokkal rugalmasabb formában működnek együtt, mint mi, nyugatiak csináljuk itt. Sokkal kevésbé bürokratikus, sokkal hatékonyabb, mint ahogy mi csináljuk. És ez a BRICS nevű szerveződés is, ahova a nem nyugati országok társulnak be egyre inkább, az is formálódik. Még a háborús köd itt megüli a tájat, de érdemes gondolkodni azon, hogy ez ki fog tisztulni, és akkor egy másik világban találjuk magunkat, más idők lesznek, mint amiben most élünk. És erre majd föl kell készülnünk, és majd ehhez alkalmazkodnunk kell. És azért fontos, hogy vannak jó jelek, hogy nem nulláról fogunk majd akkor indulni, hanem már van néhány kedvező folyamat, amit tovább lehet vinni. Most a turizmus azért fontos, mert az a legjobb pénz abban az értelemben, hogy idejön valaki, idehozza a pénzét, és itt hagyja, elkölti, és az itt marad, bekerül a magyar gazdaságba. És százezrek élnek meg ebből. Nem beszélve az adóbevételekről. Más esetben nekünk kell egy terméket előállítani, ami macera, utána el kell valahova helyezni a világpiacon, el kell adni, fizetnek, vagy nem, és utána haza lehet hozni a pénzt. A turista meg idehozza a pénzét, és itt költi el. Ezért nagyon fontos, hogy a turizmusban dolgozók tudatában legyenek annak, hogy ők a magyar nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágazatát működtetik. A mostani számok szerint a teljes magyar gazdasági teljesítmény, össztermék 11 százaléka környékén van már a turizmus, és ez még nőni fog, különösen, hogyha a reptér vásárlása után sikerül egy nagy nemzetközi légiforgalmi központtá is átalakítani a mostani Liszt Ferenc repülőteret.

Említette, hogy bizakodóak a kilátások a gazdaság helyzetét illetően.

Nem hiszem, hogy azt mondtam volna, hanem hogy vannak biztató jelek.

Hogy vannak biztató jelek, igen.

Az óvatos duhajok közé tartozom, igen.

Hogyan csapódhat ez le az átlagemberek szintjén? Vagy mikor csapódhat le az átlagemberek szintjén?

Nézze, most próbálkozunk a lakásfronton. Otthonfelújítási programot indítottunk, ez egy ilyen fűtéskorszerűsítés, hőszigetelés, nyílászárás, a pályázatokat kiírtuk. 20 és 30 ezer közé teszem azon családok számát, akik ebbe be tudnak kapcsolódni. Ugye, a korábbi lakásprogramokkal elértünk 250 ezer családot, új lakás vagy felújítás, ezt meg lehet szorozni néggyel, egy családban lehetnek négyen, akkor az egymillió ember a tízből. Az egy óriási dolog. Most még ehhez néhány tízezer csatlakozhat. A háborús inflációval szemben is harcolni kell, az előbb említettem a benzin dolgát, de a harc másik iránya pedig az, hogy próbálunk a munkaadókkal olyan megállapodásokat kötni, amelyek jó béreket eredményeznek, minimálbéremelés és hasonlók, mert, ugye, az inflációval szembeni küzdelem másik legfontosabb eszköze, hogyha már magas árak vannak, legalább több pénzem legyen. Tehát mind a két végén égetjük a gyertyát, ha szabad így fogalmaznom annak érdekében, hogy a megélhetési terhek csökkenjenek. És a turizmusra visszatérve is látható, hogy az előfoglalásoknál azért 60 százaléka magyar a szállás-előfoglalásoknál, 40 százaléka külföldi. Ez azt jelenti, hogy a magyarok itthon már meg tudnak valamit engedni maguknak. Tehát ezek azok a jelek összekapcsolva az Ön által említett foglalkoztatási adatokkal, vagyishogy továbbra is mindenkinek van munkalehetősége, aki dolgozni akar. Az építőipartól tartottunk, hogy visszább esik. Ugye, ott nagyon sokan dolgoznak, fizikai munkát végzők, sok a roma vagy cigány közösségből jövő, ott dolgozó ember, az nagyon fontos, hogy ők bent maradjanak a munkaerőpiacon, higgyenek továbbra is abban, hogy van értelme dolgozni. Tehát ezek mind olyan jelek, amelyek bizakodásra adnak okot, aztán majd meglátjuk – szeptember, október, amerikai elnökválasztás, a háború kimenetele –, hogy az egész összerendeződik-e végre egy olyan vízióvá, egy olyan képpé, amelytől azt remélhetjük, hogy érzékelhető időtávon belül, általában javul a helyzet, nemcsak biztató jelek lesznek, hanem egy általános helyzetjavulás. Ehhez azért még sokat kell dolgoznunk.

A béke érdekében tett lépésekről, az új európai pártszövetségről és gazdasági témákról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.