Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Jó napot kívánok! Köszöntöm a hallgatókat Berlinből, a magyar nagykövetség épületéből, és üdvözlöm itt Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ugye, ahogyan a felvezetőben is hallhatták, Olaf Scholz német kancellárral tárgyal ma. Ez az egyik apropója annak, hogy itt beszélgetünk, és áttekintjük vele a július 1-jén kezdődő magyar uniós elnökség terveit, programjait. Mi a jelentősége a kancellárral folytatott megbeszélésének?

A kancellár előtt tegnap találkoztam még a Mercedes teljes vezérkarával, és néhány nappal korábban pedig az európai nagyvállalatok vezetői jártak nálam Budapesten. És hétfőn az olasz miniszterelnökkel tárgyalok Rómában, és szerdán pedig a francia elnökkel tárgyalok Párizsban. Most ami a német ügyet illeti, a Mercedes egy jó példa, hogy megértsük a német–magyar kapcsolatok jelentőségét, mert persze magyar ügyekről akarok elsősorban tárgyalni a kancellár úrral. A Mercedes most egy olyan beruházást hoz létre Magyarországon, ami 3.800-4.200 új munkahelyet jelent majd Kecskeméten. Most még titokban, hét lakat alatt tartják azokat az új modelleket, amiket még nem mutattak be, oda engem beengedtek, szigorú fegyveres őrizet mellett és titoktartást fogadva megmutatták az új modelleket, amelyeknek egy részét, tehát többet közülük Kecskeméten fognak gyártani, és amelyeknek alkatrészeit is Kecskeméten fogják gyártani. Tehát azt akarom mondani, hogy az egész német ipar egy nagy átalakuláson megy keresztül. Most csak az autóról beszéltem, de ez igaz minden más tekintetben is: Deutsche Telekom, és így tovább. Ezek hatalmas német cégek, komoly, sok százezer embernek Magyarországon munkát adó cégek. Ezek most nagy technológiai átalakuláson mennek keresztül. A kérdés az, hogy ebben a nagy német technológiai átalakulásban van-e helye a magyaroknak, lesz-e helye a magyaroknak, vagy sem? És a válasz az, hogy lesz. Ezért tárgyaltam a nagy cégvezetőkkel is, és tárgyaltam most a Mercedesszel is, mert a németek ezeket a nagy technológiai fejlesztéseket tekintélyes részben Magyarországon hajtják végre. Ezzel sok ezer új munkahelyet hoznak létre, részt fognak venni a mérnökképzésben, a szakmunkásképzésben, tehát részei maradnak a magyar gazdaságnak, és rengeteg gazdasági előnyre teszünk szert. Ezt kell megerősítenem először is a kancellárral. Ezt az előző kancellárral, Angela Merkellel is sikerült megerősíttetnem. Ugyan itt jövőre lesznek választások, és nem mondanám, hogy nagyon jól áll a kancellár úr meg a pártjának a szénája; a legutóbbi európai választáson harmadik helyen végeztek, de ki tudja, mit hoz a jövő. Tehát a mindenkori német kancellárral a német–magyar gazdasági együttműködésre rá kell ütni a kóserpecsétet, hogy stílszerű legyek itt, Berlinben. És ezt minden egyes alkalommal meg kell tenni, és a német gazdasági fejlődésben való magyar részvételt garantálni kell. Ez az elsődleges cél. A második, hogy fenyeget bennünket egy veszély Európában. Ez pedig a világgazdaság többi részétől való elzárkózás veszedelme. Mindenfajta bajok vannak Európában, alapvetően gazdaságiteljesítőképesség-romlástól szenvedünk. Van, aki úgy akar reagálni erre, hogy akkor zárkózzunk be – ezt protekcionizmusnak hívják az itteni nyelvezetben –, és a világkereskedelemben való részünket meg kezdjük csökkenteni. Ez tragikus lenne Magyarország számára, mert Magyarország nem tud a mostani életszínvonalon élni, ha csak a tízmillió magyar gazdasági piacára számíthatunk. Ha nincs egy nagyon nagy piac, az egész világ nem áll rendelkezésünkre, nem tudjuk eladni a Magyarországon termelt termékeket, nem kapunk érte pénzt, és nem tudunk úgy élni, mint ahogy most, csak sokkal rosszabbul. Ezért nekünk a világgazdaság nyitottsága kulcskérdés. Nem azért, mert világkereskedő nemzet vagyunk. Vannak országok, amelyeknek azért kulcskérdés a szabadpiac és a világgazdaság nyitottsága, mert ők kereskednek. Vannak persze magyar kereskedőcégek is, de nem mondanám, hogy évszázados hagyományai lennének a nagy nemzeti tőkének a kereskedelemben, ellenben a gyártásban igen. Tehát mi a világ számára gyártunk az elektronikától kezdve az autókon keresztül a vegyiparon át, az élelmiszeriparon keresztül, és így tovább. Tehát nekem, illetve Magyarországnak a német kancellár szövetségesünk, mert ők ugyanebben a cipőben járnak. Németország is egy nyersanyagban szegény ország, a szénen kívül itt más nincsen. Ők is termelő ország, mint Magyarország, és el kell adniuk a termékeiket a világban. Tehát Magyarország és Németország ugyanabban a cipőben jár, érdekünk, hogy nyitott maradjon a világgazdaság, és Európában vissza kell szorítani azokat az erőket, amelyek ennek az ellenkezőjét akarják. És vannak persze a nagy európai kérdések, hiszen Magyarország adja július 1-jétől az elnökséget és ennek a napirendjét: milyen ügyekkel fogunk foglalkozni, Magyarország milyen ügyeket tesz az asztalra, meddig akar azokkal előre jutni, mondjuk, Szerbia európai uniós tagságától kezdve az adócsökkentés, a családtámogatások, általában az európai gazdaság versenyképességének ügyében. Ez a három nagy csomag lesz majd az asztalon.

Ha már az európai kérdéseket említette, volt a héten egy informális ülése az uniós állam- és kormányfőknek is, amelyen végül nem választották meg a fő brüsszeli tisztségviselőket. Ugye, a tanács elnökét, a bizottság elnökét és a külügyi főképviselőt. Mi volt az akadálya ennek a meg nem egyezésnek?

Nagyon egyszerű formai akadálya volt. Ez pedig az, hogy ez egy vacsora volt, egy informális vacsora. Vacsorán nem szoktak pozíciókról jogi értelemben kötelező döntéseket hozni, ahhoz egy formálisan, szabályszerűen összehívott tanácsülés kell. Ez egyébként a jövő hét végén meg is történik. De ott, ezen a vacsorán, ahol nem hozhattunk jogi döntést, bejelentették a baloldali pártok, hogy megkötötték az egyezséget egymással. Az Európai Néppárt, amely magát jobboldalinak mondja, de mindig balra mozdul el, ha szövetségkötésről van szó, bejelentette, hogy csatlakozik a baloldalhoz, fönntartja azt a koalíciót, ami eddig volt Brüsszelben, és szét is osztották a pozíciókat, megnevezték az embereket, ez egy lefutott meccsnek tekinthető.

Elfogadható ez Magyarország számára, ahogyan ők elosztották ezeket a pozíciókat?

Nézze, nem az a kérdés, hogy elfogadható-e, hanem az, hogy mihez van erőd. Tehát ez itt nem egy jótékonysági gálaest vagy egy szociális összejövetel. Ez a politikának a legbelső magja. Itt hatalmi döntéseket kell hozni. Ez egy kemény műfaj. Az a kérdés, hány szavazatod van, hány szövetségesed van, mit akarsz, kivel tudsz megállapodni. Most az a helyzet, hogy mi egy olyan Európában gondolkodunk, amely merőben különbözik attól, mint amiről most megállapodtak ezek a pártok. Ez a koalíció, ami létrejött, a liberálisok, baloldal és a néppárt, Manfred Weber vezetésével, akinek ilyen belzebubi szerepe van itt a brüsszeli politika elhibázásában vagy elrontásában, lerontásában, szóval ők megállapodtak egy olyan programban is egyúttal, amely nem jó Magyarországnak, illetve amely különbözik a magyar emberek gondolkodásától. Ez egy háborúpárti koalíció. Tehát összeálltak azok, akik továbbra is, sőt gyorsuló ütemben akarják belevinni Európát a háborúba. Nyíltan beszélnek erről. Itt, Németországban ez egy – ha már itt vagyunk – külön érdekesség, amit korábban nem tapasztaltam. Tehát én azért 1990 óta vagyok benne a német politikában vagy a német–magyar kapcsolatokban. Az, hogy Németország militarizálódna, és a németeknél, a német médiából dőlne az a meggyőzés és érvrendszer, hogy Németországnak részt kell venni egy háborúban, vagy legalábbis egy háborús felet a lehető legnyíltabban, legtöbb pénzzel, legtöbb eszközzel, a leghatékonyabb fegyverekkel támogatni kell – elgondolhatatlan volt akár csak három évvel ezelőtt is, hogy a második világháborúban vesztes Németországban militarista hangulat uralkodjon. És aki itt nem támogatja a háborút, azt nem engedik be a társasági életbe. Tehát egy súlyos militarizálódás zajlik ebben az országban, zárójel bezárva. Tehát itt egy háborúpárti koalíció jött létre. Ennek a koalíciónak a második programja az európai liberálisok, baloldaliak és néppártiak, a weberiánusok – mondjuk így – koalíciója migrációpártiság. Tehát ők a Soros-terv végrehajtói. Soros György megírta már 2015-ben, nyilvánosan, becsületes magyar módon, mondhatnám, ahogy mi csináljuk a politikát, megírta mit akar: minden évben be kell hozni egymillió migránst Európába. Persze ez pénzbe fog kerülni, ez nem áll rendelkezésre, ő szívesen ad kölcsön az európaiaknak, hogy ezt finanszírozni tudják, mert minden szentnek azért maga felé hajlik a keze – azokról, akik nem szentek, nem is beszélve –, tehát itt zajlik egy program végrehajtása. Lakosságcsere zajlik Európában: a fehér ember fogy, a keresztény, hagyományos, mondjuk úgy, hogy európai ember fogy, a migránsok behozatalának száma nő, és az itt született migránsoknak, alapvetően a muszlim közösséghez tartozóknak a száma pedig radikálisan nő. Ez a napi helyzet itt, Németországban. És harmadrészt pedig ez a koalíció a versenyképesség kérdését, tehát hogy hogyan erősítsük meg az európai ipart, hogyan termeljünk többet, hogyan biztosítsunk több munkahelyet, magasabb fizetéseket, jobb életet az embereknek, ebben a kérdésben az adóemelés oldalán áll inkább, tehát nem piacbarát erőkről beszélünk, ezért az európai gazdaságnak sem jó ez. Tehát háborúpárti, gazdaságellenes és migrációpárti koalíció jött létre az Európai Unióban, ezt hamarosan be fogják jelenteni. Ennek az élén is a németek állnak. Nem a kancellár, hanem a néppárthoz tartozó Manfred Weber úr, aki régi ellensége, ellenfele, rosszakarója Magyarországnak. Von der Leyen hozzá képest csak ministráns kislány.

Most ez a koalíció, amiről beszélt, az elmúlt öt évben is létezett. Ehhez képest a választáson az látszik az erőviszonyokban, hogy megerősödtek a konzervatív erők, a konzervatív hangok. Ennek a választói akaratnak hogyan lehet teret adni a következő időszakban, ha lehet egyáltalán?

Tudja, a szegény európai jobboldali emberek egy komoly dilemmával küszködnek most már legalább két-három európai választás óta – ez tizenöt évet jelent –, hogy egy tekintélyes részük nem akar az erőteljesen jobboldali pártokra szavazni, bár ezeknek a súlya folyamatosan nő, mint amilyen a mienk vagy a Le Penéké vagy a Meloni miniszterelnök asszonyé Olaszországban. Tehát az európai súlya ezeknek a pártoknak és hangoknak – ideértve Magyarországét is – folyamatosan nő. De vannak, akik azokban mérsékeltebb jobboldali politikát szeretnének. Ők a hagyományos kereszténydemokráciára szeretnének szavazni, ezt pedig hagyományosan az Európai Néppárt képviselte. Az Európai Néppárt most már többedszer csinálja azt, hogy begyűjti a mérsékelt jobboldali szavazók támogatását, majd ahelyett, hogy jobboldalra kötne koalíciót, hiszen velünk is köthetne koalíciót, elmegy, és balra köt. Mondhatnám, hogy ellopja, eltolja a szavazókat jobbról balra. Ez a dicstelen szerep az, amit az Európai Néppárt játszik, és ezért hiába tolódtak el a közvéleményben az erőviszonyok a jobboldal javára, ezt nem lehet direktben érvényesíteni most Brüsszelben. De indirekt módon lehet, hiszen szervezkedünk, hiszen szövetségeket kötünk, megállapodásokat kötünk, minden lépéssel erősebb lesz a jobboldal, és miután az európai választások nemzeti alapon voltak, hiszen Magyarországon is magyar pártokra szavaztunk, ez máshol is így volt, a nem jobboldali kormányok szinte minden európai országban meggyengültek vagy megrendültek. Az európai választás napján volt parlamenti választás Belgiumban, ott a baloldali kormányzópártot gyakorlatilag letörölték a föld színéről. De Franciaországban is az a helyzet állt elő, hogy oly’ mértékben jobbra ment az európai közvélemény – ott migrációellenes közvélemény van, ott háborúellenes közvélemény van, és a francia gazdaságból, annak a nehézségeiből is szeretnének most már kilábalni a franciák –, hogy a francia elnöknek ki kellett írnia egy új parlamenti választást. Tehát a jobbratolódás létezik, azonban az egészből azért nem lett egy hatalmi váltás is, mert a néppárt, ami a hagyományos, klasszikus, mérsékelt, konzervatív, kereszténydemokrata párt kellene, hogy legyen, mindig elviszi a szavazóit balra. Ezért nem jobboldali többség jön létre, hanem baloldali többség jön létre Európában.

Az uniós csúcson volt még egy fontos találkozója Mark Rutte leköszönő holland miniszterelnökkel, aki, ugye, a NATO-főtitkári pozícióra is pályázik. A magyar kormány sokáig nem támogatta őt, de végül Ön kapott garanciákat tőle arra vonatkozóan, hogy magyar állomány nem vesz részt a NATO ukrajnai tevékenységében, és ezek támogatására sem fordítanak magyar forrásokat. Miért fontos az, hogy tőle is megkapta ezeket a garanciákat Magyarország, hiszen a jelenlegi főtitkártól ezt már sikerült kiharcolni.

Hogy’ fest a helyzet? A helyzet úgy fest, hogy az amerikaiak vezetésével, Németország statisztálása mellett a nyugati világ le akarja győzni Oroszországot. Szeretné úgy legyőzni Oroszországot, hogy nem keveredik vele közvetlen háborúba, hanem ezt a háborút az ukránokra hagyják, ha már Putyin megtámadta, a nemzetközi jog minden alapelvét fölrúgva egyébként megtámadta Ukrajnát, mert meg akarja akadályozni, hogy Ukrajna tagja lehessen a NATO-nak. ez a helyzet előállt, a Nyugat erre úgy reagált, hogy ezt egy lehetőségnek tekintette arra, hogy meggyengítse vagy legyőzze Oroszországot. Tehát ahelyett, amit magyarok javasoltunk, és Merkel kancellár egyébként korábban mindig képviselt, hogy egy ilyen konfliktusnál az elszigetelés, a háborús hatás csökkentése, a lokalizálás a feladat, ehelyett a nyugati világ azt mondta, itt a lehetőség, hogy ukrán katonákon keresztül – igaz, rengeteg áldozat, sok százezer emberélet elvesztése árán, de – most le lehet győzni az oroszokat. Végül is a kérdés arról szól, hogy Ukrajna tagja lesz-e a NATO-nak, vagy nem. Ez a háború erről szól. Szevasztopol, ami egy kikötő ott, a Fekete-tengeren, ott akkor NATO-zászló lesz, vagy orosz zászló lesz. Az oroszok azt mondják, hogy most éppen orosz zászló van, és nem akarják kicserélni NATO-zászlóra, és nem akarnak ott, a határ mentén rögtön egy olyan Ukrajna mellett élni, amely a NATO teljesen fölfegyverzett, legmodernebb eszközökkel fölfegyverzett országa és hadserege. Erről szól a háború. És a nyugatiak ezt meg akarják nyerni. Szerintem ez reménytelen. Először is iszonyatos ára van. Még ha sikerülne is, aminek a reális körvonalait nem látom, akkor is olyan magas árat kell érte fizetni, ami egész egyszerűen nem éri meg. Tehát sok százezer európai ember, ukrán és orosz halt meg eddig. Föl fog nőni lassacskán több mint egymillió olyan gyermek Európa keleti végében, akinek nincs édesapja, vagy ha van, akkor munkaképtelen állapotban van a háborús sérülései miatt. Föl fog nőni egy olyan nemzedék, amely kilátástalan helyzetben lesz, mert hiába ígérgetik az újjáépítést, az az életszínvonal, amit ott a romokon létre lehet hozni, hosszú évtizedekre marad el mindentől, amit mi európai életnek nevezünk. Iszonyatos pusztítás, árván maradt gyermekek, milliószám özvegyek és milliószám elvesztett életek. Jelen pillanatban valahol itt tartunk. És nemhogy a végén lennénk, hanem a nyugati országok egyre-másra közelebb mennek a frontvonalhoz, és egyre direktebben avatkoznak be ebbe a háborúba. Most a kérdés az, hogy Magyarország mit tegyen ebben a helyzetben? Erről szólt az európai parlamenti választás. Ugye, korábban a nagy politikai kérdésekben voltak népszavazások Magyarországon. Tehát amikor én a migráció ellen érvelek itt, Európában, Németországban is és Brüsszelben is, akkor én megtámasztom a hátamat egy migrációról szóló népszavazásnak. Amikor arról van szó, hogy mi a hagyományos családmodellt védjük, és mi támogatjuk a fiatalokat, támogatjuk a családokat, és szeretnénk, hogyha a családi életforma minél meggyőzőbb lenne, és nem akarjuk ezt föllazítani mindenfajta marháskodásokkal, lassan már a széket is vagy a fotelt, amin ülök, azt is el lehet venni férjül vagy feleségül, tehát köszönjük szépen, azt nem tudom, hogy az állatok mikor kerülnek sorra, tehát ennek az őrületnek itt nincsen vége, tehát ezt mi el akarjuk felejteni, nem akarunk benne részt venni, és semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyerekeinknek ezekben a kérdésekben más mondja meg, hogy mi a jó-rossz, mi a helyes, és mi a helytelen. Tehát nem akarjuk föladni a saját gyermekeink szellemi, ideértve a szexuális neveléséhez fűződő szülői jogait. Amikor ezt a vitát vívom, ezt a csatát harcolom, akkor nekitámaszkodom annak a népszavazásnak, ami a gender kérdéséről volt Magyarországon. Most a háborúról nem volt népszavazás, de volt európai választás, aminek ez volt a kérdése. Most volt ez a választás. Mindig is azt mondtam az egész kampány során, hogy ez a háborúról és a békéről szól. Az emberek világosan elmondták, hogy nem akarják, hogy Magyarország részt vegyen a háborúban. Én azt mondtam, hogy van egy minimális cél, amit el tudunk érni. Most ez a szerelvény, ez a vonat, az európai szerelvény a háború felé tart. Ha van elég támogatásunk, ha a kormányt megtámogatják az emberek – és óriási fölénnyel megnyertük ezt a választást, tehát megtámogatták a kormányt –, akkor én meg tudom húzni a vészféket. A vonat meg fog állni, és mi, magyarok erről a vonatról le fogunk szállni. És ha nagyon erősek leszünk, és szerencsésen állnak a csillagok, akkor meggyőzzük a masinisztát, hogy ne csak a magyarok szálljanak le, hanem ne is menjen tovább. Most a minimális célt elértük. Vészfék meghúzva, megállapodtam a NATO-főtitkárral, Magyarország leszállt. A NATO-nak lesz ukrajnai katonai missziója, de abban Magyarország nem vesz részt se pénzzel, se fegyverrel, se katonával. A masinisztával is beszéltünk, de őt nem tudtuk meggyőzni. Ő egy erős masiniszta, őt csak Donald Trump, illetve a leendő amerikai elnök tudja leszedni onnan a mozdonyról. Ez majd novemberben történhet meg, és akkor az egész nyugati vonat, amely a háború felé robog, megállhat. Mi ezt a vonatot elengedtük. És mi ki fogunk maradni ebből a háborúból úgy, ahogy ígértük, ígértem személyesen is: Magyarország a béke szigete marad mind a közbiztonság, mind a közrend, mind a szociális biztonság, mind a háború tekintetében. Tehát a nyugodt, békés, kiegyensúlyozott, munkára épülő életünk lehetősége fönnmarad. Ezt sikerült elérni, és nemcsak a most távozó főtitkárral, NATO-főtitkárral kötöttem néhány hónapra szóló megállapodást, hanem a bejövő új NATO-főtitkárral is megállapodtunk. Tehát nemcsak arról van szó, hogy mi ezt megtehetjük, hanem hogy semmilyen nyomást nem fog gyakorolni senki a NATO-ban, hogy Magyarország utóbb csatlakozzon. A háborús nyomás jelen pillanatban nem a NATO-ból jön, mert azt most sikerült kezelni. A háborús nyomás innen jön Európából, mert itt továbbra is be akarják persze Magyarországot préselni a háborúzni akaró vagy a háború felé tartó európai országok közösségébe. Onnan szintén ki kell maradnunk, de ezt a csatát nem a NATO-ban, hanem Brüsszelben kell megvívni, az Európai Unióban.

Van még egy csata, amely zajlik Magyarország és az Európai Unió között, ez pedig a migráció kérdésében. Ugye, a múlt héten már beszéltünk arról a büntetésről, amelyet Magyarország kapott az Európai Unió Bíróságától amiatt, mert nem tartja be a migrációs előírásokat. Ugye, 80 milliárd forintot kellene fizetni, illetve napi 400 millió forintot még plusz büntetésként. Milyen üzenete van ennek a büntetésnek annak fényében, hogy a választások után egyébként hatályba lépett a migrációs paktum is, és a választások előtt pedig néppárti politikusok is nagyon sokszor elmondták, hogy változtatni kellene a migrációs politikán? Összeegyeztethető ez a két vagy három dolog?

Nézze, amíg Manfred Weber vezeti a néppártot Brüsszelben, addig mindegy, mit mondanak a néppárthoz tartozó pártok, az mind színjáték. Tehát ott egy nagyon világos irányvonal van. Manfred Webernek egyetlen – biztos más célja is, de egyetlen – igazán szívéhez közel álló célja van, hogy ártson Magyarországnak. Ugye, mi akadályoztuk meg 2019-ben, hogy a bizottság elnöke legyen. Miért akadályoztuk meg? Mert azt találta mondani Manfred Weber úr, hogy ő nem akar a magyarok szavazatával a bizottság elnöke lenni. És ha a magyarok szavazatán múlik az ő bizottsági elnöksége, akkor inkább nem lesz. Mindenkit emlékeztetek arra, hogy von der Leyen kilenc szavazattöbbséggel kapta meg a parlamenti bizalmat, abból 13 szavazat a mienk volt. Tehát valóban, a Fidesznek a szava, hogy ki legyen a bizottság elnöke, döntő volt. És persze von der Leyennel is vannak bajok, de mint mondtam, ő egy inas ahhoz képest, mint amilyen hungarofóbiában szenved Weber úr. Tehát amíg ő ott van, addig pontosan tudhatjuk, hogy egy magyarellenes vezető van az Európai Néppárt élén, és ott semmi jóra nem számíthatunk. Megnyertük a 2018-as választást, és emlékeztetnék mindenkit, a magyarok döntöttek, hogy merre akarnak haladni, és rá néhány napra – éppen Weber úr hatékony támogatásával – már meg is indították Magyarországgal szemben a hetes cikkelyes eljárást. Ha persze a balosok nyertek volna Magyarországon, akkor Magyarország egy viruló demokrácia lenne, de így, hogy a magyar emberek másként döntöttek, hirtelen jogállami problémák merültek föl. Most ugyanez történt. Megnyertük az európai választást, a békepárt nyert Magyarországon, és a brüsszeli háborúpártiak azonnal egy korábban példátlannak mondható bírságot vágtak a nyakunkba. Szoros összefüggés van a migrációs bírság és a háború és a béke kérdése között. A háborúellenes, békepárti Magyarországot migrációs bírsággal büntetik ebben a pillanatban. Dolgozunk. A múltkor még fölindult voltam, mert friss volt még a döfés, amit itt az oldalunkra kaptunk, de azóta a munkacsoportjaink, amiket fölállítottunk ennek a kivédésére, már előrehaladtak. Nem mondom, hogy fölkelt már a nap, de már hajnalodik, tehát látom azokat a megoldásokat, hogy végül is azokkal fizettessük meg ezt a bírságot, akik egyébként a migráción meg a háborún a legtöbbet keresik. Mert mindig vannak spekulánsok, akik keresnek a háborún, mindig vannak, akik hitelezik a háborút, tehát ezt a bírságot azokkal fogjuk megfizettetni, akik nyernek a migráción és a háborún. Ennek a jogi keretei fő vonalaiban már megvannak, még vannak részletmunkálatok, amiket a következő napokban el kell végezni, és szerintem ezt a weberi támadást is, amit most Magyarországgal szemben indítottak, ki fogjuk védeni. Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy továbbra se engedjünk be egyetlen migránst se Magyarországra. Itt ülünk Németországban. Szóval, ha összevetem ezt a Németországot a tíz évvel ezelőtti Németországgal, ennek már a színe se olyan, ennek már az íze se olyan, ennek már a szaga se olyan. Ez az egész Németország nem az a Németország, amit még példaként állítottak elénk a nagyszüleink meg a szüleink – mondván, hogy fiam, ha szorgalmas embert akarsz látni, akkor Németországba menjél, ha jól szervezett munkát akarsz látni, Németországba menj, ha rendet akarsz látni, akkor oda menjél, ott rendezettség van, talán már a magyar embereknek túlságosan is tüchtig, ahogyan ott a dolgok rendben vannak, de ha egy ilyen világot akarsz látni, akkor menj Németországba. Na, most ez a Németország már nem az. Ez egy színes, megváltozott, multikulturális világ, amelyben az ide bejövő migránsok már nem vendégek ebben az országban. Ez nagyon nagy változás. Nem arról van szó, hogy a németek befogadnak ide migránsokat, hanem a baloldali kormányok gyorsított eljárásban adják ki az állampolgárságot: családegyesítés, miegyebek, százezer szám. És innentől kezdve, aki állampolgárságot kap, az a németség részévé válik. Tehát nem a bennszülött németek vendégeiként vannak itt, hanem saját jogon, ez most már az ő országuk is. Sőt, egyre inkább az övék lesz. Én ezt látom. És ennek mindenfajta hatásai vannak, mert ez egy meghatározott kulturális közeg, ami most megjelent itt, Németországban. És én 2015-ben hoztam egy döntést, amikor ezt a világot láttam a Keleti pályaudvaron ezrével, ezt nem, és azt mondtam, hogy ha csak a magyar emberek nem követelik, hogy engedjük be őket, nem fogjuk őket beengedni, mert egyébként Magyarország nem lesz többé magyar ország. És ha egyszer ezt elhibázzuk, ha a migrációs politikát egyszer elhibázod, nem tudod visszacsinálni. Vannak a politikában olyan hibák, amiket ki lehet javítani, gazdasági döntések, külpolitikai döntések, társadalompolitikai döntések, de a migráció azon kevés témák közé tartozik, hogyha hibáztál, többé nem tudod helyrehozni. Ezért én azt tanácsoltam mindig is a magyaroknak, most is azt kérem tőlük, hogy mondjanak nemet a migrációra, ne engedjünk ennek a nyomásnak, álljunk ellent, őrizzük meg a hazánkat a béke szigetének.

Az Európai Unió jövőjéről, az orosz–ukrán háborúról és a migrációról kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.