Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Megszületett a megállapodás tegnap az uniós állam- és kormányfők ülésén Ukrajna támogatását illetően. A háborúban álló ország így 50 milliárd eurót kap, amellyel ugyanakkor el is kell számolnia, és erről a bizottság éves szinten jelentést is készít. A csúcs előtt óriási nyomás helyeződött a magyar kormányra, hogy menjen bele az alkuba. Az egyezséget pedig Orbán Viktor úgy kommentálta, hogy kiharcoltuk, hogy a magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak. Orbán Viktor miniszterelnök stúdiónk vendége. Jó reggelt kívánok!

Jó napot kívánok!

Ugye, azt írta tegnap a közösségi média bejegyzésében, hogy Magyarország továbbra is a béke pártján áll. Lehetséges ez úgy, hogy végül az unió odaadja ezt az 50 milliárd eurót Ukrajnának?

Valóban kulcskérdés itt a béke. Ebben nem állunk jól, merthogy Brüsszel a háború lázában ég, és minden a háború körül forog. Tehát az európai vezetők a háborús logika mentén érvelnek, Magyarország szerint pedig Brüsszelben mindennek a béke körül kellene forognia, és arra kéne törekedni, hogy minél hamarabb tűzszünet legyen, és utána pedig béketárgyalások. Merthogy eltelt lassan két év. Mindenfajta reményei voltak az ukránoknak is meg a nyugatiaknak is, amelyek nem teljesültek. A háború továbbra is nyitott. Meghalt több százezer ember. Gyakorlatilag öldöklés folyik a frontvonalon, I-II. világháborús állapotok vannak. Naponta halnak meg százak és ezrek, nem látni a dolog végét. Nekünk azon kéne dolgozni, hogy a dolgoknak minél hamarabb vége legyen. Tehát ebben a közegben kell Magyarországnak egy békepárti politikát folytatni. Ugye, a mi álláspontunk világos: mi nem szállítunk fegyvereket. Nem tudjuk megakadályozni, hogy a brüsszeliek háborúpártiak legyenek, mert ők mást gondolnak a háború kimeneteléről, mint mi – erről is szívesen mondok néhány szót, ha Önt ez érdekli –, és fegyvert szállítanak, és fegyvert akarnak szállítani a jövőben is Ukrajnába. Mi nem szállítunk fegyvert, nem is adunk pénzt fegyverre. Ez nagyon fontos dolog, hogy amikor arról beszélünk, hogy most 50 milliárd eurót kap Ukrajna, ezt nem fegyverekre kapja. Az egy másik vita. Az is zajlik. Az egy másik, pénzügyi alap, ilyen orwelli nyelven peace facilitynek, tehát békeeszköznek hívják, oda kell tenni azt a pénzt, amiből aztán fegyvert küldenek Ukrajnába. Ezt mi nem csináljuk. Van egy vita ennek a megemeléséről, de ez tegnap nem zajlott, ez majd a következő napokban a külügyminiszterek szintjén zárulhat majd le. A mi álláspontunk ott is világos: mi nem adunk pénzt arra, hogy abból fegyvert vásároljanak, és Ukrajnába fegyver kerüljön, mert mi a béke oldalán vagyunk. Ez az 50 milliárd, amiről most beszélünk, nem fegyverre megy. Tehát ez nem egy fegyveres támogatásnak a pénzügyi alapja, hanem ez arra megy, hogy a csődbe jutott ukrán állam ne omoljon össze. Ugyanis Ukrajna, az ukrán gazdaság lényegében összeomlott. Lélegeztetőgépen van. Ha az amerikaiak és mi, európaiak nem küldünk pénzt, akkor be kell zárni a boltot. Ez azt jelenti, hogy nincs nyugdíj, nincs fizetés, nincs kórház, semmi sincsen. Gyakorlatilag az ukrán állam működésének a költségét állja most ezzel az Európai Unió. Erről volt a vita, hogy ezzel mi legyen. És kétségkívül Magyarország azt szerette volna, hogyha a békéről van szó, a béke érdekében küldünk pénzt, és így tovább. De ez nem volt lehetséges, mert továbbra is azt gondolják a nyugatiak, hogy az idő az ő, a mi oldalunkon van. Tehát minél tovább tart a háború, annál inkább javulni fog Ukrajna katonai helyzete. Én meg azt gondolom, hogy ennek az ellenkezője igaz. Azt gondolom, hogy az idő az oroszok oldalán van, és minél tovább tart a háború, annál több ember hal meg, és az erőviszonyok sem fognak Ukrajna javára változni. Akkor miért folytatjuk a háborút? De miután az ukránok döntése, mert az ő országuk, az ő hazájuk, ők háborúzni akarnak, nekünk az a felelősségünk van, hogy egy ilyen rossz kilátásokkal rendelkező hadi helyzetben támogatjuk-e az ukránokat fegyverrel. A mi válaszunk az, hogy nem, mi fegyvert nem küldünk, tehát Magyarországnak továbbra sem kell fegyvert küldenie Ukrajnába. Az a veszély fenyegetett azonban, hogyha nem tudunk megegyezni, akkor az ukrán állam működéséhez szükséges pénzekről 26-os körben megállapodnak, elveszik a mi pénzünket, ami nekünk jár, és ezt elküldik Ukrajnába. Tehát nekem úgy kellett tárgyalnom, hogy ezt mindenképpen megakadályozzam. És azért siker a számomra az éjszaka vagy a tegnapi tárgyalás vagy az előkészítő éjszakai tárgyalás, mert a nagyokkal meg lehetett állapodni arról, hogy ez nem fordulhat elő, és akkor Magyarország is részt vállal az ukrán állam működéséhez szükséges pénzek küldéséből, de fegyvert nem küldünk, és Magyarországra továbbra is érkezik az a pénz, ami nekünk jár. A mi pénzünk nem kerül Ukrajnába. Na, így tudom összegezni a tárgyalásokat. Nem volt könnyű, a témák is nehezek voltak, meg nagyon megoszlottak a vélemények, de a legnehezebb az volt, hogy közben gazdatüntetések zajlottak Brüsszelben, és ahol én aludtam, ott az ablakom alatt körülbelül kétszáz traktor állomásozott, és egész éjjel tülköltek, magnóról bejátszottak ilyen marhabőgéseket, úgyhogy tízpercenként ébredtem föl, és úgy mentem a tárgyalásokra, hogy lényegében egy éjszakám hiányzott. Mondtam is a német kancellárnak, hogy olyan helyzetben voltam, mint a magyar futballválogatott 1954-ben, amikor – a mi tudásunk szerint – az ő szervezésükben, a vb-döntő előtti éjszaka utcabált rendeztek a magyarok berni hotelje előtt, és el is vesztettük a döntőt. Nem volt jó ómen.

Mindjárt beszélünk még a gazdatüntetésekről, mert, ugye, Ön járt is a gazdák között Brüsszelben, de még azért beszéljünk a garanciákról, amelyek a tegnapi megállapodással kapcsolatosak. Ugye, Ön azt mondta, hogy két garanciát sikerült szerezni. Egyrészt azt, hogy az Ukrajnának szánt pénzeket időről időre felülvizsgálják majd, másrészt, ugye, hogy a magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak. Az erre vonatkozó garanciák mennyire erősek?

Azok elég erősek. Decemberben kiharcoltuk már, hogy a nekünk járó pénzek jöjjenek Magyarországra. Most azt harcoltuk ki, hogy ez ne álljon meg, és ne küldjék át Ukrajnába. És erre vonatkozóan egyértelmű garanciákat kaptam. Nagyon meglepődnék, hogyha ez a megállapodás nem menne teljesülésbe.

Ugye, említette azt, hogy a háború kimeneteléről azért másként gondolkodnak Brüsszelben, és másképp gondolkodik Magyarország és a magyar kormány.

Még pontosabban, bocsánat, Magyarországnak egy része, mert azért Magyarországon is vannak háborúpártiak. Tehát a magyar baloldal háborúpárti. Már két évvel ezelőtt is megmondták, hogy fegyvert kell küldeni Ukrajnába, támogatni kell az ukrán katonai akciókat, talán még a magyarok pénzét is odaadták volna az ukránoknak. Tehát a baloldal arról akar mindig megegyezni Brüsszelben, hogy Magyarország hogy’ vegyen részt a katonai akciókban, és hogyan kerüljön egyre közelebb a háborús helyzethez. Én arról állapodok meg mindig Brüsszelben, hogy ez hogyan ne történjen meg.

Igen, csak közben, ugye, hogy mást gondol a két fél, azt mutatja az is, hogy például, amikor elkezdődött a háború, emlékezhetünk, hogy a német kormány elsőként ötezer sisakot ajánlott fel. Az elsődleges cél Putyinnak a megállítása volt, például a szankciós politikán keresztül. És ehhez képest tartunk most ott, hogy például fegyvereket küld az unió, erre külön támogatási keretet szán, hogy a tagállamok is arról gondolkodnak, hogy akár már repülőgépeket is küldenek. Tehát hogyan jutottunk el szűk két év alatt az ötezer sisaktól az F-16-os repülőkig?

Ez az egymillió dolláros kérdés, és ha történész lennék, ezt választanám a tudományos disszertációm témájául, hogy ezt föltárjam. Erről ma senki nem tud biztosat. Én is csak annyit tudok mondani, amit a résztvevő megfigyelő szeme rögzített, hiszen a háború kezdete óta tárgyalok Brüsszelben. Van ennek egy természetes lelki folyamata. Ugye, elkezdesz támogatni valamit kicsiben. Egy idő után azonosulsz azzal, akit támogatsz. És ezért már egyszer csak azt vettem észre, hogy úgy beszélnek a háborúról, hogy a mi háborúnk, egyszer csak arról kezdtek beszélni, hogy az ukránok értünk harcolnak – ami szerintem teljes félreértés –, hogyha az ukránok nem állítják meg az oroszokat, azok bemasíroznak Berlinbe. Ha elolvassa a német sajtót, akkor ott egy világháborús hangulat van, holott nyilvánvaló, hogy az oroszok Ukrajnát sem tudják legyőzni egyelőre, hogy tudnának szembeszállni az egész NATO-val? Tehát ki az a marha – már elnézést –, aki ilyen körülmények között, hogy egy kisebbel nem bán el, nekimegy az utca legnagyobb fiújának, a NATO-nak? Tehát abszurd érvelések vannak, de az ember valahogy lelkileg azonosulni akar azzal, amit csinál. Az emberek nehezen látják be, hogy valamit elkezdtek, nem volt jó döntés, és változtatni kell. Mindannyian emberek vagyunk, ez nem egy könnyű dolog. Ez, mondjuk, a jóindulatú magyarázat. Aztán azt is láttam, hogy az Amerika-barát kormányoknak a hangja – az Európai Unión belül különböző erősségű kapcsolatokat ápolnak az országok az Egyesült Államokkal, és azok, akik erősebb kapcsolatokat ápolnak, azoknak a hangja – egyre erősebb lett. Tehát én arra következtek ebből, hogy az amerikai nyomás is egyre nagyobb azokon az országokon, ahol Amerika képes ilyen nyomást kifejteni. Tehát itt összekeverednek az európai meg az amerikai szempontok, és gyakran van olyan érzésem, hogy nem az európai, hanem az amerikai érdeket követik egy-egy döntéssel Brüsszelben. Akárhogyan is van ez – majd a történészek föltárják –, egy dolog biztos: béke akkor lesz, ha Brüsszelben változás lesz.

Ugye, említette már a nyomásgyakorlást, és azért Magyarországra is nagyon komoly nyomás helyeződött a csúcs előtt. A Financial Timesban például megjelent egy cikk arról, hogy hogyan lehet gazdasági és pénzügyi nyomást gyakorolni Magyarországra, ha továbbra sem támogatja az Ukrajnának nyújtandó támogatást. Ön ezt az írást egy zsarolói kézikönyvnek nevezte. Csak Ukrajnáról szól ez a konfliktus, illetve ez a zsarolás Budapest és Brüsszel között, vagy van mélyebb tartalma is?

Ez egy hosszú szerelmi történet tehát, vagy talán inkább házasságregény. Van abban ilyen is, olyan is. Most éppen Ukrajnáról szól. Persze, amikor a migrációról vitatkozunk, akkor nem Ukrajnáról vitatkozunk, hanem azt gondoljuk, hogy nem akarunk osztozni abban a sorsban, amiben a nyugat-európaiak már benne vannak, hogy tömegével érkeznek illegális migránsok, akik megváltoztatják az életüket, mármint a bennszülöttek, az őslakos európaiak életét. Mi nem akarunk ilyet. Van ilyen vitánk is. Van egy vitánk a genderről. Ők beküldik ezeket a gyanús identitású szexaktivistákat az iskolába, hogy a gyerekeknek tartsanak felvilágosító előadásokat. Nekem a hátamon a szőr áll fel ettől. A magyarok ezt semmiképpen nem akarják, és erről van egy óriási vita, mert szerintük ez egy emberi jogi kérdés, szerintünk meg gyermekvédelmi kérdés. Tehát számos vitánk van nekünk Brüsszellel. El akarják venni a rezsicsökkentést például, változtassuk meg a támogatási rendszert. Ugye, Európában a legolcsóbb az áram és a gáz Magyarországon. Mi fizetjük, a magyarok fizetik érte a legkevesebbet. Ezt ők nem szeretik, ezt meg kéne változtatni – nyilván a cégek, a piac javára. Vagy a kamatstopot, ami a bankok profitját csökkenti, azt is meg akarják változtatni. Tehát számos vita van. A nemzeti konzultáció ezeket a vitakérdéseket szépen sorba szedte, és kértük az emberektől, hogy változtassák meg vagy erősítsék meg a korábbi álláspontjukat. Megerősítették: ezeket mind nem akarják. De most nem ezek a viták vannak, tehát amit most látunk, az tisztán az Ukrajna körül zajló vitának az eredménye. És valóban az a helyzet, hogy mint minden ilyen vitában, vannak, voltak eszközök a brüsszeliek kezében is, meg a mienkben is vannak természetesen. Igaz, hogy ők 26-an vannak, mi meg egyedül, és az eszközök mértéke különböző, de az nyilvánvaló, hogyha nincs megegyezés, akkor persze tudnak nekünk kárt okozni, de az sem lesz kellemes, amit mi okozunk nekik. Ezt mindenki szeretné elkerülni, mert nem azért vagyunk a Földön, hogy nehezebbé tegyük egymás életét, hanem hogy könnyebbé tegyük, és ez nemcsak a mindennapi életben igaz, hanem a politikában is. Tehát jobb megegyezni, mint veszekedni. És ezért keressük ilyenkor azokat a pontokat, ameddig mindenki el tud menni. Én elmentem a falig. Tehát azt tudom mondani, hogyha ez a megállapodás nem jön létre, és Magyarország használja a vétójogát továbbra is, akkor az a helyzet állt volna elő, hogy megegyeznek 26-os körben, elküldik a pénzt Ukrajnának, azt nem tudom megakadályozni, és még a magyaroknak járó pénzt is elveszik, és azt is el fogják küldeni. Miért lett volna ez jó? Ugyanakkor az is világos, hogyha nekik ezt kellett volna csinálni, ez csak óriási konfliktusokon keresztül történhetett volna meg. Ezt mindenki el akarta kerülni. És végül is találtunk egy megoldást, egy megállapodást, egy jó megállapodást: mi nem küldünk fegyvert, megkapjuk a pénzünket Brüsszelből, és egyébként Ukrajna fönntartásához, civil fenntartásához hozzá fogunk járulni.

Említette a brüsszeli gazdatüntetéseket, és tényleg, hogyha a képeket nézte az ember, azért az látszott, hogy igen kemények voltak a belga gazdák, akár az Európai Parlament épületével kapcsolatban, de Franciaországban, Németországban, számtalan más országban is láttunk hasonlót. Szerda este, ugye, kint járt a brüsszeli tüntetésen, és beszélt a gazdákkal. Mit tapasztalt, mennyire van közel, vagy mennyire áll távol a nyugati elit és a társadalmak véleménye egymástól?

Ha akartam volna, sem tudtam volna elkerülni, hogy találkozzak a gazdákkal, mert elállták a bejáratot a szálloda kapujában. Nem miattunk jöttek oda, hanem ott egy kis tér van, és minden teret elfoglaltak, ezt is. Tehát én rögtön beléjük botlottam. Nem volt ellenemre, ugye, én falusi gyerek vagyok, én értem, hogy a gazdák miről beszélnek. Egyáltalán, ezt a traktoros világot is sokra tartom, meg becsülöm, csináltam eleget gyerekkoromban. Szóval érdekes volt látni… Én spanyolokkal találkoztam leginkább. Voltak belgák is, de spanyol gazdák is voltak. Érdekes beszélgetés volt, ami a gyerekkoromat fölidézte. Ugyanazok a sirámaik vannak, mint a magyar gazdáknak. Tehát nekik az a bajuk, hogy Brüsszel olyan szabályokat hoz, ami a termelést egyre drágábbá teszi a számukra. Ez így van Magyarországon is. Bizonyos anyagokat nem lehet használni, állatjóléti intézkedéseket vezetnek be, ez mind pénzzel jár, tehát olyan szabályok születnek, amelyek a termelés költségeit a gazdák oldalán fölfele nyomják. Ilyen van, ez se jó. De közben – mondják a gazdák, és itt van az ő igazságuk –, megengedik, hogy olyan országokból hozzanak be mezőgazdasági termékeket Európába, ahol ugyanezek az előírások nem érvényesek, tehát ott olcsóbban lehet termelni. És mondja a spanyol meg a magyar gazda, hogy hogy’ tudnánk úgy versenyezni, ha előírtok nekünk hatalmas költségeket, közben beengeditek azokat, akik olcsóbban termelnek? Hát tönkretesztek bennünket! És ez így van, ez folyik. Ebből egy nagy vita volt. Tehát az ukrán ügyön kívül a miniszterelnökök csúcstalálkozóján erről egy nagy vita volt, és többen ingerülten szólaltak föl, hogy ezt a bizottság hagyja abba. Ez lehetetlen! Meg kell változtatni a szabályokat! Most ha ezt lefordítom magyarra, ez azt jelenti, hogy nem szabad beengedni az ukrán mezőgazdasági termékeket az európai piacra így, ahogy ez most történik. De legjobb sehogy se. Most épp a csirkét engedik be. Tehát egy kiló csirkehús előállítása Európában és Ukrajnában teljesen más költségszinten történik. És ez nem fair! Tehát a gazdák ezért vannak ott, és ők mondják, hogy évek óta mondják azt, hogy a szabályok, amik születnek, egyre rosszabbak nekik, egyre nehezebbé teszik az életüket, és senki nem hallja meg őket, nem foglalkoznak velük, nem járnak el az érdekükben. Tehát ők úgy érzik, hogy a távolság köztük és a brüsszeli döntéshozók között ég és föld. És nincs más, hogy meghallják a hangjukat, oda kell állni a terekre, meg kell nyomni a dudát, és össze kell csapni a rendőrökkel – ha jól láttam a Brüsszel belső részein történt képeket –, hogy nyomatékot adjanak a problémáiknak. Tőlem azt kérték, hogy blokkoljunk. Tehát, hogy a lengyelek, a szlovákok meg a magyarok állítsák meg az ukrán szállítmányokat Európa határánál, és ne engedjük be. Ha már a brüsszelieknek nincs ennyi eszük, akkor legalább a mi gazdáink álljanak oda, és fizikailag ezt tegyék lehetetlenné.

Más kérdésekben is jellemző az, hogy a brüsszeli elit nem hallja meg az emberek véleményét? Mert, ugye, Ön is említette a nemzeti konzultációt, tehát Magyarországon megkérdezték 11 kérdésben a magyarokat, és 98-99 százaléka kormányzati álláspont mellett tette le a voksát a válaszadóknak. Mi a helyzet Nyugat-Európában ebből a szempontból?

Az kétségkívül igaz, hogy az az érzés nem ok nélkül alakul ki, hogy Brüsszel gyakran ahelyett, hogy az európai emberek érdekét képviselné, valaki más érdekét képviseli. Pont olyan egyébként, mint a magyar parlament. Tehát itt is arról van szó, például az ukrán fegyverek ügyében, hogy a magyar baloldalt külföldről pénzelik, ez napnál világosabb, és azok, akik a pénzt adják nekik, azok mind háborúpártiak. És azért adják a pénzt, hogy belekeverjék a baloldalon keresztül egész Magyarországot a háborúba. Tehát világos, hogy a baloldal Magyarországon nem a magyar emberek érdekét képviseli, mert nincs is abban a helyzetben, hiszen aki a pénzt adja, az rendeli a zenét. Most Brüsszelben is gyakran ez van, hogy világos, hogy mi volna az emberek érdeke, de ők a másik oldal érdekét képviselik. Egy nagyon érdekes eset volt, amikor az amerikaiak bevezettek büntetőintézkedéseket az európai autóiparral szemben amerikai nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva. Van ennek egy szép neve: amerikai inflációellenes törvény, de ez valójában az európai ipar ellen hozott törvény. És azt vitattuk meg, hogy hogy reagáljunk. És voltunk néhányan, akik az európai érdek oldalán állnak, akik azt mondtuk, hogy azonnal vezessünk be ugyanilyen intézkedéseket, piacvédő intézkedéseket. Tükörintézkedésnek hívják ezt. Bevezetjük, utána kezdjünk tárgyalni. De kisebbségben maradtunk, mert a többség azt mondta, hogy nem, először próbáljunk szót érteni velük, aztán majd meglátjuk. Hát azóta is „majd meglátjuk…”

Hová vezet ez a véleménykülönbség hosszú távon vagy akár rövid távon is, ami kialakult a nyugat-európai elit és az emberek között?

Választás van júniusban, ezt demokráciadeficitnek hívják a nyugati szlengben, és ha a demokrácia, a távolság a választók és a megválasztott vezetők között túl nagy, akkor politikai változás következik be. Magyarul: elzavarják a vezetőket. A választások ezért kockázatosak. Ha az ember nem jól szolgálja a választók érdekét, akkor bizony elzavarhatják, és időnként el is zavarják. Ez be fog következni szerintem, nagyon könnyen bekövetkezhet júniusban az európai parlamenti választáson. A magyaroknak is lesz módjuk, hiszen mi is részt veszünk ezen a választáson, hogy ebben az elzavarásban közreműködjenek.

Beszéljünk még egy aspektusáról az Ukrajnával kapcsolatos helyzetnek, méghozzá a magyar–ukrán viszonyról. A hét elején Ungváron találkozott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ukrán kollégájával és az elnöki hivatal vezetőjével. És az ukrán külügyi tárca vezetője a megbeszélés után azt mondta, hogy szerinte sem Ön, sem pedig Szijjártó Péter nem oroszpártiak, hanem magyarpártiak. Hogyan értékeli összességében ezt a találkozót?

Nem érdekel a véleményük ebben a tekintetben, mert oda azért nem süllyedhet Magyarország, hogy Magyarország miniszterelnökéről és külügyminiszteréről valaki más mondja el, hogy az milyen. Ha mégis erre vetemednének – itt ez történt –, akkor azt figyelmen kívül hagyjuk. Ilyen nincs! Mi egy szuverén ország vagyunk. Nem tartunk igényt az ukránok kóserpecsétjére, hogy így fogalmazzak, hogy ők mondják meg, hogy mi mik vagyunk. Hát jól nézünk ki! Egy ezeréves magyar államról nem mondják meg nekem itt a szomszéd szlávok, hogy mi kik vagyunk. Majd azt mi eldöntjük! Tehát ezért ezt figyelmen kívül hagytuk. Lehet, hogy ők ezt barátságos gesztusnak szánták, na, de egy önbecsüléssel rendelkező országnak ilyet nem lehet mondani, vagy ha igen, ne csodálkozzanak, ha elengedjük a fülünk mellett. Természetesen Magyarország a magyaroké. A magyar kormány a magyarok érdekét képviseli, és csinál egy külpolitikát Ukrajnával szemben is, az oroszokkal szemben is, Amerikával meg Brüsszellel szemben is, ahogy az egy szuverén államhoz illik. Mi ezt csináljuk. Az, hogy megvádolnak bennünket ezzel-azzal, az bennünket egyáltalán nem befolyásol. De én arra kértem Pétert, mert tudtam, hogy valami ilyesmi is történik, mármint a külügyminiszterünket, hogy ne sértődjön meg, és ne úgy reagáljon erre, ahogy most én itt beszéltem, hanem legyen udvarias, és mondja azt, hogy reméljük, hogy tudunk jobban együttműködni a jövőben, mint a múltban. Nagyon nagy a távolság a két ország között számos kérdés megítélésében. Mi a háború ügyébe nem akarunk beleszólni, mert ha Ukrajna úgy dönt, hogy vállalja mindazt, ami háborúval jár, ahhoz joga van, mert ők is egy szuverén állam, azt nem kérhetik persze, morálisan végképp nem követelhetik, hogy mi kötelezően támogassuk az ő harcukat. Mi segítünk nekik egyébként; nem a háborúban, hanem a békében segítünk nekik. A legnagyobb humanitárius akciót hajtottuk végre, több mint egymillió embernek biztosítottuk a belépését és maradását vagy áthaladását Magyarországon. Több tízezer ukrán ember van Magyarországon, akinek mi adunk munkát. Magyarország a magyaroké. De mégis hajlandóak vagyunk ukránoknak munkát adni, mert gondban vannak. Ezerszám vannak ukrán gyerekek iskolában, több mint ezer magyar iskolában és óvodában vannak ukrán gyerekek, akiket ingyen tanítunk. Úgyhogy hátrább az agarakkal, vagy több tiszteletet a magyaroknak! Szóval ez a mi pozíciónk. Az egy másik dolog, hogy van 150 ezer magyar, őshonos magyar Kárpátalján, tehát a mai Ukrajna területén, és ők jogfosztásban élnek. Jogfosztásban, szabályos, régi kommunista időket idéző jogfosztásban élnek. Megtagadják a teljes körű nyelvhasználatot, hátrányok sújtják őket azért, mert magyarok. És ez nem volt mindig így, mert 2015-ig például nem volt jogfosztás a magyaroknál. Tehát az ukránok nem vették el, nem kérdőjelezték meg a magyarok jogait. Aztán elvették 2015-ben. És most azt ígérgetik, hogy majd visszaállítják. De hát a magyar erre azt mondja, hogy hiszem, ha látom. Itt tartunk most.

És a hétfői csúcs után van esetleg egy kicsit több esély arra, hogy ez rendeződjön? Akár a kisebbségekkel kapcsolatos kérdés, akár a két ország közötti viszony?

Úgy, ahogy Ön mondja, az a pontos megfogalmazás: több esély van, de azt be kell váltani, majd meglátjuk. Ha van beszéd, tárgyalás, érintkezés, az mindig ad egy lehetőséget arra, hogy javuljanak a dolgok. Ha nincs tárgyalás, akkor a dolgok általában rosszabbodni szoktak. Tehát ezért én, nemcsak én, hanem a magyar kormány meg egyáltalán Magyarország azt gondolja, az az érdeke, hogy az ukránok és a magyarok között a problémákról legyen folyamatos tárgyalás.

A tegnapi uniós csúcstalálkozóról, a gazdatüntetésekről és a magyar–ukrán viszonyról is kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.