Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Múlt héten nyilvános lett a titkosszolgálatok jelentése a terrorizmus és a migráció összefüggéseiről Magyarország déli határainál. A dokumentumból kiderül a többi között az, hogy az embercsempészek tevékenységét az érintett területen már a tálib titkosszolgálat irányítja, és különböző terrorista csoportok is toboroznak tagokat a magyar határ közelében. Orbán Viktor miniszterelnök stúdiónk vendége. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Magyarország biztonsága szempontjából mi a legfontosabb következtetés, vagy melyek azok a következtetések, amelyeket le kell vonni ebből a jelentésből?

Ez egy olyan jelentés, amely fölrajzol egy félelemteli horizontot, és megerősít bennünket abban, hogy azt kell tennünk, amit eddig tettünk. Számomra ezt jelenti ez a jelentés. Nagy vita volt erről Európában, korábban nem szabadott kimondani – mi voltunk az elsők, akik megtettük, ma már egyre többen követnek bennünket – azt a mondatot, hogy a migráció és a terrorizmus kéz a kézben jár. Ez a jelentés ezt megerősíti. Nyilvánvaló, hogy van egy jelenség, miszerint a migránsok egyre agresszívebbek, gyakrabban alkalmaznak egymással szemben és a határőreinkkel szemben is erőszakot, és egyre durvább eszközökkel próbálnak átjutni a határvédelmi kerítésen, és e mögött a radikalizálódás mögött valójában terrorszervezetek megbízottai, aktivistái állnak. Tehát nem magától radikalizálódik, súlyosbodik, erőszakosodik a helyzet a déli határainknál, hanem ezt kiképzett emberek fűtik, alakítják, szervezik. Ez a legfontosabb jelentés. Ha a migrációra gondol az ember, akkor különbség van aközött, hogy valakinek van gyereke, vagy nincs gyereke, ez meggyőződésem. Akinek nincs gyereke, az egy saját személyes ügyként gondol a migrációra, szeretne-e ő olyan országban élni, ahol migránsok is vannak. De akinek van gyereke, és azért mi vagyunk többen, azt hiszem, mi azon gondolkodunk, hogy milyen országot hagyunk a gyerekeinkre. És vannak azok a szülők, akiket nem érdekel, hogy eladósítják a családot, hogy zűrzavar, kupleráj, rendetlenség van a családban, majd a gyerekek boldogulnak, ahogy boldogulnak, és vannak szülők, akik meg azt gondolják, hogy valami rendezettséget, a jó élet esélyét legalább hagyjuk már a gyerekeinkre. És én is mindig erre gondolok, én azért nem engedek egy tapodtat se, tehát én hajlíthatatlan vagyok migráció ügyben. Mert nem az a kérdés – én 60 éves vagyok –, nem az a kérdés, hogy a következő húsz-harminc évben majd belebotlok-e migránsokba Budapesten, hanem az a helyzet, hogyha egyszer beengedjük őket, többet nem lehet kitenni. És ez azt jelenti, hogy a gyerekeink nem úgy, mint én, öregesen, hanem az egész életüket, az unokáink meg még azután több nemzedék az életét olyan világban fogja leélni, ami nem lesz jó, ami bizonytalan lesz, ami terrorcselekményekkel, bűnözéssel, gázai minigettókkal lesz tele, és ezt nekünk, akik most felnőttek, még meg tudjuk, módunk van megakadályozni. Ezt meg kell tennünk, ez nemcsak magunk miatt, hanem a gyerekeink miatt is. Ezért itt nincs pardon, tehát én a baloldalt, a magyarországi baloldalt azért nem értem ebből a szempontból, mert lehet ugyan, hogy nem értünk egyet konkrét kérdésekben, de az, hogy ők migrációpártiak, és Brüsszelben folyamatosan mindent megszavaznak, ami a migrációt segíti elő, és nem jut eszükbe, hogy milyen országban fognak élni az ő gyerekeik is, ez az, amit föl nem foghatok. Szerintem migráció ügyben egy nagyon széles nemzeti egységnek kéne lenni, amely azt mondja, hogy itt vannak a tapasztalatok a szemünk előtt, egyetlen orvosság van: nem szabad őket beengedni, mert az illegális migránsoknak bármilyen beengedése, az itt tartózkodásuk elfogadása oda vezet, hogy nem lehet biztonságban, nyugodtan, jólétben élni, békességben élni majd Magyarországon se. Számos nyugat-európai országban ez már így van. Ők, mondjuk, nehezebb helyzetből indultak, mert, ugye, a gyarmattartó országoknak eleve itt a történelem visszaüt vagy törleszt, mert, ugye, a gyarmattartásból származtak gazdasági előnyeik – ezért is gazdagabbak, mint mi –, de közben ennek volt következménye meg ára: együtt kellett élniük azokkal, akiket gyarmatosítottak, mert valamilyen mértékig be kellett őket engedni az országukba. Erre rájött a 2015-ös nagy hullám, migrációs hullám, azt elhibázták, ott beengedték őket, és onnantól kezdve kész. Tehát innen csak matematikai kérdés, hogy az ember tudja, hogy a saját országában élő, különböző civilizációkhoz tartozó emberek aránya a szaporodás, a népesedés, a gyermekvállalás arányában hogyan fog matematikailag megváltozni. És ott látják a saját országuk történetének a végét. Vannak azok az országok, amelyekről lehet azt gondolni ma az ott élőknek, hogy amikor meghalnak, az az ország már nem olyan lesz, mint amilyenben megszülettek. Ez az, amit mindenképp el kéne kerülni, és itt szeretnék egy nemzeti egységet létrehozni, de egyelőre az ellenzék, vagy inkább azt mondanám, hogy a baloldal miatt, de a Jobbikot is idesorolom, akinek a vezetője minden alkalommal minden migrációpárti indítványt megszavaz Brüsszelben, sajnos nem jön létre egység, ezért nekünk, a többségnek ki kell tartani a magyar érdekek mellett.

Két hete Brüsszelben, amikor beszélgettünk, azt mondta, hogy azért egyre több uniós vezető is kezdi felismerni, hogy milyen problémákkal jár a bevándorlás. De mit lehet tenni, mert azt látjuk, hogy egyrészt továbbra is jönnek, nyilván ez az igény szüli azt a helyzetet is, ami a déli határnál kialakul, másrészt, amire ugye Ön is utalt, hogyha a palesztinpárti tüntetésekre, a zsidók elleni atrocitásokra gondolunk, azért a feszültség is egyre inkább kirajzolódik. Tehát például az a migrációs paktum, amelyet Brüsszelben terveznek elfogadni, megoldást jelenthet-e erre, vagy inkább a határvédelmet kellene szigorítani?

Hálát adok a Jóistennek, hogy nem arról kell gondolkodnom, hogy mit kell tenni egy olyan országban, amelyben már ott él a lakosság 10-20 százalékát kitevő migrációs közeg vagy közösség, mert nem tudom, hogy megtalálnám-e a választ, vagy megtalálnánk-e mi közösen, együtt a választ egy ilyen helyzetre. Nekünk azért kell hálát adnunk, mert helyén volt az eszünk meg a szívünk, amikor kellett. Tehát amikor egész Nyugat-Európa arról beszélt, hogy a migráns szép, a vele való együttélés csupa jó dolgot fog hozni, ennek valójában előnyei vannak, hogy erkölcsös és emelkedett ember csak a migráció mellett érvelhet, még keresztény alapon is hallottam ezeket az érveket, akkor kellett, hogy a szívünk és az eszünk a helyén legyen. És ott is volt. Mert most mi ugyanabban a cipőben járnánk, mint a nyugatiak. Én nem tudom, ott mi a megoldás. De ez nem is az én dolgom. Meg nem is a mi dolgunk. Ha lesz valami jó ötletünk, szívesen segítünk nekik. Nekünk az a dolgunk, hogy mi, akik ezt a hibát nem követtük el, nehogy ugyanabba a helyzetbe kerüljünk, mint ők, vagyis ez azt jelenti, hogy ne engedjük, hogy ránk erőszakoljanak olyan politikát, amely őket tönkretette. Az igazi feneség ebben a dologban nem az, hogy ők rosszul csinálták, mi meg jól, hanem az a feneség az egészben, hogy ők azt, amit rosszul csináltak, ránk akarják erőltetni. Én mindig elmondom, hogy nekünk van egy toleranciaajánlatunk. Ezt elmondom a németeknek, a franciáknak, a brüsszelitáknak, hogy csináltátok, ahogy csináltátok, csináljátok, ahogy csináljátok, mi nem akarjuk nektek megmondani, hogy az jó vagy rossz. Mi egy dolgot kérünk, hogy toleráljátok azt, hogy mi másképp csináljuk. Mert ez a mi országunk, ez a mi dolgunk. Hagyjatok bennünket békén, ne akarjátok megmondani, hogy ki tartózkodhat Magyarországon. Ne akarjátok ideküldeni azokat a migránsokat, akiket hiba volt beengedni hozzátok, és úgy akartok tőlük szabadulni, hogy ide külditek. Ezt ne csináljátok. Toleráljátok, hogy ez egy másik ország, mi nem hibáztuk el, más álláspontunk van, nem is akarunk olyanná válni, mint ti. Nem akarunk mini Gázákat Budapest kerületeiben, meg nem akarunk terrortámadásokat meg bandaháborúkat meg mindazt, amit látunk a nyugat-európai nagyvárosokban. A baj az, hogy ezt nem fogadják el. Tehát Magyarország toleranciaajánlatát rendszeresen visszautasítják, és azt mondják, hogy egész Európában egységes migránspolitikának kell lennie, és annak olyannak kell lennie, mint Európa nyugati felében. Ezért most ide akarják küldeni a saját migránsaikat, migránsgettók fölépítésére akarnak kényszeríteni, és egy jogot keletkeztetnek Brüsszel számára, hogy veszélyhelyzetre hivatkozva bármikor bármennyi migránst ide küldjön Magyarországra. Most ez ellen kell harcolni. Ez nagy harc, nagyon régóta vívom ezt a harcot. Az ország szerintem jól áll ebben a küzdelemben, de ez egy kiújuló küzdelem. Az előttünk álló hónapoknak ez lesz a legnagyobb küzdelme, az európai választásnak is – ami jövő év júniusában lesz – egyik tétje, hogy elő tudunk-e idézni olyan változást Brüsszelben, mert Brüsszelben változásra van szükség, amely felhagy ezzel az elhibázott, rossz migrációs politikát ránk erőltetni akaró megközelítéssel. Ha a nemzeti konzultáción megkapjuk a megerősítést úgy, mint korábban a népszavazáskor, mert ebben az ügyben már az is volt, akkor a magyar kormány szerintem ki tud tartani. Ez nem egyszerű. Most nem akarom a saját gondjaimmal elrontani a reggelét a hallgatóknak, de ott megy a küzdelem az asztal alatt, a víz alatt, mint egy vízilabda-mérkőzésen, ott minden van, amit el tudnak képzelni, minden politikai eszközt bevetnek, hogy rákényszerítsék azokat az országokat, Lengyelországot, Magyarországot a rossz migrációs politika elfogadására, akik egyébként ezt nem akarják. Itt ki kell tartani. Én örülök, ha ehhez segítséget kapok, és a nemzeti konzultáció nagy segítséget jelent.

Ahogyan említette, tehát a migráció is az egyik témája a nemzeti konzultációnak, és, ugye, többször hangsúlyozta már azt, hogy változást kell elérni Brüsszelben, legkésőbb a jövő évi európai parlamenti választáson. Ennek is lehet eszköze az a nemzeti konzultáció, amelynek a kérdőíveit hamarosan postázni fogják?

Két eszközünk van. Először is van a nemzeti konzultáció és a nemzeti egység. Kétfrontos harc van: meg kell védeni a déli határainknál a kerítést és az ország határait szó szerint, és meg kell védeni a pozíciónkat, az álláspontunkat Brüsszelben. Ez az egyik harc. A másik, hogy azért a magyar jogszabályokat is folyamatosan meg kell vizsgálnunk, mert ahogy a nyomás erősödik, a migrációs nyomás, úgy kell ehhez alkalmazkodni a magyar jogrendszernek is. Ami eddig fönnállt, vagy most még fönnáll jogi helyzet, alkalmas volt eddig. A 2015-ös válságot jól kezelte, a Brüsszellel vívott csatáknak egy jó eszköze volt, de a migrációs nyomás nő, és ilyenkor szigorítani kell a jogszabályokon. Tehát idegenrendészeti szigorításra van szükség. Eddig ezt úgy csináltuk, hogy a régi, szerintem 17-18 éves idegenrendészeti törvény módosításával szigorítottunk mindig, de ez most már fércmunka lenne, több a folt, mint a ruha. Tehát ezért kell egy új idegenrendészeti törvényt alkotnunk, amely szigorúbb a korábbinál, amely világosan meghatározza, hogy ki milyen jogcímen tartózkodhat Magyarországon, és egy erőteljes kikényszerítő idegenrendészeti erőt is e mögé helyez, hogy mindenkiről lehessen tudni, aki Magyarországon van, milyen jogcímen, mennyi ideig tartózkodhat itt, mert egyébként ellakják tőlünk az országot. Tehát Magyarország a magyaroké, a munkahelyek a magyarokat illetik meg, a szabályokat, hogy hogy élünk ebben az országban, a magyaroknak kell meghatározni, és egy ezt szolgáló, ezt megtámasztó, új idegenrendészeti törvényre van szükség, amit be is nyújtottunk a parlament elé, még ebben az évben el fogjuk fogadni.

Hogyha a nemzeti konzultációra visszatérünk, miben vár konkrétan megerősítést a kormány? Ugye, tudjuk már a témákat, most már lassan mindegyik kérdés világossá válik, de mi az a konkrét cél, amit el lehet ezzel majd érni?

Egység. Ezt úgy hívják, hogy egység. Ez nem a pályát tévesztett filozófusok félórája, tehát ezért nem akarok filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de a hatalom meg egy állam közösségi életének a lényege a közös cselekvés képessége. Tehát a hatalom arra való, azért adják azt oda bizonyos embereknek választásokon keresztül, hogy megpróbálják ezeket az eszközöket, a hatalmi eszközöket arra fölhasználni, hogy a legfontosabb kérdésekben egységes vélemények jöjjenek létre, és utána a kialakult véleményeknek a tükrében, annak megfelelő módon közös cselekvés jöjjön létre. A hatalom lényege a közös cselekvés képessége. A népszavazás, a parlamenti választás, a nemzeti konzultáció mind a közös cselekvés képességét adja, illetve erősíti meg Magyarország számára. Ez az értelme a konzultációnak.

Na, de hogyha ezt a gondolatot továbbvisszük, akkor ez jelenti azt is, hogy Brüsszel jelenleg nem jól használja a hatalmát?

Nézze, többfajta horizonton lehet megmérni, hogy egy olyan bonyolult nemzetközi szervezet, mint Brüsszel, jól sáfárkodik-e a hatalmával. Van egy történelmi horizont; miért hoztuk létre egyáltalán az Európai Uniót? Azért hoztuk létre, hogy béke és jólét legyen Európában. Ma háború van Európában, békétlenség van Európában, és a világ nagy gazdasági blokkjai, Kína, Ázsia, Egyesült Államok versenyfutásában mi lemaradunk. Tehát ami ma történik, nem az, amiért létrehoztuk az Európai Uniót. Ezért van egy történelmi érvünk arra, hogy miért kell mindenképpen változás Brüsszelben. De a brüsszeli vezetés ráadásul olyan rossz konkrét döntéseket hoz, amelyeknek mindannyian megisszuk a levét. Ennek az egyik példája a migráció. De van itt még néhány, most éppen Ukrajna európai uniós tagságáról van szó, az ukrán–orosz háborúhoz való viszonyról van szó, itt mind rossz döntések születnek. Az a vezetés, amelyik ma Brüsszelben van, egy globalista elit megbízását teljesíti, tehát ők nem a mi embereink. Tehát amikor látjuk a brüsszeli bürokratákat a tudósításokban, ne gondolja egyetlen magyar se, hogy ők azok, akiket mi tettünk oda, és ők a mi érdekeinket szolgálják. Ezek olyan emberek, akik nem azt csinálják, amit mi szeretnénk. És nemcsak nem azt csinálják, amit a magyarok szeretnének, hanem azt sem, amit általában az európai emberek. Az emberek nem akarnak migrációt. Nem akarnak háborút, nem akarnak békétlenséget. Jól megtervezett zöld átmenetet akarnak, nem olyat, ami tönkreteszi az iparukat. Számos példát tudok mondani. Tehát én biztosan tudom állítani, hogy azt a vezetést, amelyik ma Brüsszelben van, foglyul ejtette egy globalista elit, pénzügyi csoportok, nagy gazdasági erőcsoportok, és a döntéseiket ezeknek a csoportoknak az érdekei motiválják, nem pedig a magyar, német, francia vagy éppen olasz emberek érdeke. Ezért kell változást elérni. Nem az unióban kell elérni változást, mert az unió mi vagyunk, ugye, az önellentmondás lenne. Amire szükségünk van, a brüsszeli bürokraták világában kell egy változást elérni, hogy ők végre azt tegyék, ami az európai emberek érdeke.

Szóba hozta Ukrajnát, és a konzultációban is szó lesz Ukrajna támogatásáról, hiszen, ugye, a többi között azért kérne Brüsszel plusz befizetést a tagállamoktól, hogy további 50 milliárd euróval támogassa Ukrajnát. Ugyanakkor a volt német kancellár, Gerhard Schröder nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy 2022 márciusában Isztambulban már megvolt a béketerv, csak az ukránok amerikai nyomásra nem írták ezt alá. 2015-ig, hogyha visszamegyünk, a német kancellár és a francia elnök javaslatára még sikerült a minszki megállapodásokat megkötni. 2022 márciusában a szándék vagy az erő hiányzott európai részről ahhoz, hogy egy hasonlót sikerüljön tető alá hozni?

Amit a volt német kancellár mondott, a diplomácia világában közismert tény. Nem láttam volna, vagy nem láttam azt, hogy megerősítette volna ezt éppen a hivatalban lévő német vezetés vagy bárki, de amit a volt kancellár mondott, aki azért nem egy pehelysúlyú játékos, lássuk be, dolgoztam vele négy évig, kollégám volt 1998 és 2002 között, jól emlékszem rá, egy nehézsúlyú ember Gerhard Schröder, tehát nem beszél össze-vissza. És ezt mi is úgy tudjuk mindenfajta jelentésekből meg hírszerzési forrásokból, hogy valóban 2022-ben Isztambulban, ahol zajlottak mindenfajta fedett tárgyalások, lényegében megvolt a megegyezés, amit – ezt mondja a diplomáciai pletyka – amerikai utasításra az ukránok nem írtak alá. Érdemes, majd a történészek egyszer földerítik, hogy az igazság minden részlete hogyan nézett ki e körül az ügy körül, de az biztos, hogy Európának volt egy irányvonala, már 2015-ben, a krími válság idején, hogy a konfliktust izolálni kell, el kell szigetelni. Nem érdekünk, hogy egy nagy összeurópai konfliktus legyen belőle. Az az érdekünk, hogy egy helyi, orosz–ukrán, két szláv nép közötti konfliktus legyen belőle, aminek a kezeléséhez mi segítséget nyújtunk. Ez volt a minszki megállapodás. Az amerikaiak beléptek ebbe a játszmába, és azóta nem az elszigetelés, lokalizálás, lehatárolás az irányvonal, hanem a kiterjesztés. Egyre többen vonódnak be, egyre több fegyvert szállítanak, egyre több pénzt költenek el, egyre több hitelt vesznek föl az európaiak, és küldik át Ukrajnába, tehát azt kell mondanom, hogy globalizálódik a konfliktus. Ez nem érdeke szerintem Magyarországnak. Hogy az ukránoknak mi az érdekük, azt meg majd eldöntik ők, de azt is megkockáztatom, hogy Európának sem érdeke, ami történik: tönkretesz bennünket. Az orosz–ukrán háború tönkreteszi Európát. Az, amit most csinálunk, fenntarthatatlan. Nem szabad folytatni, ezért Magyarország nem támogatta a fegyverküldést sem, és most sem támogatom, hogy a magyar adófizetők pénzét elküldjük Ukrajnába. Humanitárius segítséget szívesen adunk, hiszen mi is emberből vagyunk, van szívünk, keresztény ország vagyunk, ahol lehet és kell, ott segítünk, de az, hogy mi tartsuk el az ukrán államot, hogy a mi pénzünkből vett fegyverekkel harcoljanak, az Magyarország számára nagyon súlyos, a gazdasági csőddel egyenlő következményekkel járna. Ezért én ehhez nem járulok hozzá, amíg nemzeti kormány van, ez nem is fog megtörténni.

Legutóbb, amikor a magyar gazdaságról beszéltünk, akkor azt mondta, hogy most már a jövő évre a gazdasági növekedés beindítására kell majd koncentrálni, hiszen az infláció 10 százalék alatti lesz az év végére. Gulyás Gergely pedig tegnap a kormányinfón azt mondta, hogy jelentős minimálbér-emelés jöhet januártól. Segíthet ez is a növekedés beindításában?

Nézze, ahhoz, hogy a 2024-es tervekről értelmesen lehessen beszélni, jól kell befejeznünk a 2023-as évet. És itt még van előttünk másfél hónap. Ez rendkívül nehéz másfél hónap lesz a magyar politika számára. A magyar emberek számára talán nem, mert úgy látom, hogy szeptembertől már reálbér-növekedés van, és meglepődve láttam az OECD-nek egy jelentését – ami mégis a világ legfejlettebb országait tömörítő közösség –, amelyik azt mondta, hogy nem a bérek, hanem a reáljövedelem tekintetében már a második negyedévben növekedés volt Magyarországon. E felől vannak kétségeim, de miután nem mi mondtuk, hanem az egyik legtekintélyesebb nemzetközi szervezet, ezért semmiképpen nem tudom figyelmen kívül hagyni. De a következő másfél hónap a politikának lesz nehéz. Mert itt vannak azok a nehéz kérdések, amikről az előbb beszéltünk: a háború kérdése, a migráció kérdése, ahol Brüsszelből támadások érkeznek, amiket ki kell védeni, és ilyen az Ukrajnával folytatott, európai uniós tagságot megcélzó tárgyalások ügye is, amit szerintem nem szabad megindítani, mert Ukrajna semmilyen tekintetben nem áll készen arra, hogy az európai uniós tagság ambíciójával tárgyalni tudjon. Azt is mondhatnám, hogy Ukrajna olyan messze van az európai uniós tagságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem szabad megkezdeni a tárgyalásokat, ez a világos magyar álláspont. És itt, ugye, fölreppennek még azok a, nekünk politikai dilemmákat okozó hírek is, hogy az Európai Unió pénzzel tartozik Magyarországnak; sok pénzzel, 3-4, talán 5 milliárd euróval is már. Ezzel tartoznak nekünk, mert ez a pénz jár. Nem akarják ideadni különböző okokból. Ez egy külön műsort is igényelhetne, most nem bocsátkoznék ennek a bugyraiba – ha megengedi –, de van ez a vita. És én szeretném nagyon világossá tenni, hogy Ukrajna európai uniós tagságának, a tárgyalások megkezdésének az elutasítása magyar részről nem üzlet tárgya. Nem lehet összekötni semmilyen pénzügyi kérdéssel. Amivel tartoznak, azt ide kell adni. Erről lehet egyezkedni, költségvetési összefüggésekben lehet is kötni valamilyen megállapodást, de az ukránok pénzelése, az Ukrajnának küldött pénzek a költségvetésből, az Ukrajnával történő tárgyalások megkezdése, ez az egész kérdéskör nem kapcsolható össze a Magyarországnak járó pénzek ügyével. Élesen ellenzem, hogy bármilyen összekapcsolás történjen. Mi ilyet nem kezdeményezünk, nem is fogunk, és nem fogadunk el Brüsszel részéről sem. Az egy külön pálya, másképp kell kezelni. Az Ukrajnával kapcsolatos ügyek, a jövő, a gyerekeink, az unokáink történelmi horizontján jelenik meg, és nem lehet összekötni taktikai, pénzügyi kérdésekkel. Na, ha ezeken mind túl vagyunk, és ezt megoldottuk az év hátralévő másfél hónapjában, akkor jönnek a gazdasági kérdések. És hogyan tekintek én a 2024-es évre? Ugye, 2023-ban háború, szankciók okozta energiaválság, bődületesen magas infláció és ennek minden terhe az ország és az emberek nyakán, a családok nyakán. Ilyenkor el kell dönteni, hogy az ember mit vállal. Eleve én nem szeretem a politikában az ígérni kifejezést, mert az olyan gyanús dolog; a politikus ne ígérjen, hanem vállaljon dolgokat, ahhoz rendeljen határidőt, aztán nézzük meg, hogy teljesítette, a magyar jobban szereti talán ezt a megközelítést. Mi három dolgot vállaltunk a 2024-es évre a gazdaságban. Azt, hogy a nyugdíjasok nyugdíjának az értéke egyetlen forintot sem veszíthet, azt meg fogjuk védeni. Hogy a munkahelyeket meg fogjuk védeni. És miután a jegybank erejét meghaladta az infláció elleni küzdelem, ezért a kormány vállalta, hogy a jegybank helyett, mellett – legyünk udvariasak: inkább mellett – egyszámjegyűvé fogja visszavágni az inflációt az év végére. Három dolgot vállaltunk a gazdaságban, mind a hármat teljesítettük. Most az a kérdés, hogy mit vállalunk 2024-re? A 2024-es évre, amit tudunk vállalni, és teljesíthetünk is, az, hogy visszaépítjük a gazdasági növekedést, mert a 2023-as évben a gazdasági növekedés összezsugorodott nullára, vagy talán még az alá is esett, ezt majd az év végén pontosan meglátjuk. Tehát 2024-ben nekünk a gazdasági növekedést kell visszaépíteni. A gazdasági növekedés jó hír. A gazdasági növekedés munkahelyek megvédésével, sőt munkahelyek gyarapodásával jár, és a gazdasági növekedés béremelést hoz, életszínvonal-emelkedést hoz. Ezért a 2024-es évben már a növekedésen keresztül komoly segítséget kell adnunk a családoknak. És a minimálbér-emelés, a szakmunkások bérének az emelése, a Csok Plusz megindítása, ezek már mind a 2024-es évhez tartozó ügyek, amelyek mind arról szólnak, hogy hogyan bővüljön, javuljon Magyarország helyzete, a magyar gazdaság, és azon keresztül a magyar családok és a magyar emberek helyzete 2024-ben. Erre reális esély van, azt vállalom, vállaljuk, hogy 2024-ben visszaépítjük a gazdasági növekedést.

Rövid időnk van, de hogyan hathat a családok helyzetére, ha – ahogyan a kormány figyelmeztet rá – Brüsszelből megpróbálnák eltörölni a rezsicsökkentést, a kamatstopot és az extraprofit-adót?

Ugye, Brüsszelnek van a kezében egy eszköz, aminek bonyolult eurokrata nyelven kimondhatatlan neve van, de a lényeg az, hogyha úgy látják, hogy bizonyos gazdasági mutatók, leginkább kettő – az államadósság mértéke és a költségvetési hiány mértéke – nem jól alakul, akkor ők bizonyos intézkedésekre javaslatot tehetnek, és ha a javaslatokat nem fogadja el egy tagállam, akkor vannak eszközeik, hogy azt mégis kikényszerítsék belőle. Most ezek a szegény brüsszeliek, akik olyan messze vannak ide, hogy fogalmuk sincs a magyar életről meg a magyar gazdaság törvényszerűségeiről se, annyit tudnak a magyar életről, ami a számokból, papírokból kiolvasható, és az nem azonos a mi életünkkel. Nekünk van egy gazdaságtörténetünk, amikor mi tudjuk pontosan, hogy hogyan kell, mondjuk, visszaépíteni a gazdasági növekedést, csökkenteni az államadósságot, költségvetési hiányt, és így tovább. Ők messziről néznek ránk, számokat húznak maguk elé, és tesznek javaslatokat. Most a javaslatok között van néha olyan, ami talál, jó, örömmel vesszük, köszönjük. És vannak olyanok, amelyek tönkreteszik a magyar családok életét. Most van ilyen javaslatuk vagy három: szüntessük meg az extraprofit adót, a rezsitámogatást meg a kamatstopot. De az tönkreteszi a magyar családok életét. Itt ellen kell állnunk. Úgyhogy lesz egy nagy vitánk gazdaságpolitikai kérdésekben is. Ez hosszú vita lesz, ez nem a következő másfél hónap ügye, ez inkább 2024 januárja és 2024 szeptembere közötti időszaknak lesz a nagy kérdése, de azért összefügg a júniusban esedékes európai választásokkal. Egy jó, értelmes, két lábbal a földön álló európai vezetéssel meg tudunk egyezni szinte minden kérdésben, de ez nem a mostani vezetés. Ezt le kell váltani, és kell egy új, Magyarország számára szerencsésebb, jobb és barátibb európai uniós vezetés Brüsszelben.

A migrációról, a nemzeti konzultációról, Ukrajnáról és a magyar gazdaság helyzetéről is kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.