- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszag-cimu-musoraban-20/ -

Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Nagy Katalin: A múlt heti oltási akció rekordot döntött. A három nap alatt, két délután és két egész nap 140 ezer oltást adtak be. Amikor ezek a számok elhangzanak, akkor ellenzéki politikusok azt mondják, hogy sikerpropagandát folytat a sajtó, pedig hát ezek számok és tények. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Mit gondol, hogy miért támadja időről időre, újra és újra az ellenzék a járványkezelést? Például a jelöltjük legutóbb – mármint a miniszterelnök-jelöltjük – rablógyilkosságnak nevezte a magyarországi járványkezelést. Jó reggelt kívánok!

 Jó reggelt kívánok! Nehéz szakma mienk, mégiscsak közfigyelem irányul ránk. Az embernek vannak ráadásul gondolatai, azokat szeretné elmondani, és ha nem jó formába önti, akkor hibát követ el. Itt is olyan esetekről beszélünk most, ahol egész egyszerűen túl messzire mentek. Én elfogadom, hogy mindig mindent lehet jobban csinálni. Tehát én még nem láttam olyat, legyen szó egyszerű fizikai munkáról, szellemi munkáról vagy éppen államvezetésről, amit ne lehetne jobban csinálni. Ez adja a létjogosultságát a mindenkori ellenzéknek, hiszen az a dolga, hogy azt mondja, hogy de hát, uraim, ezt és ezt és ezt lehet jobban csinálni. De ha túl messzire megy a támadásban, a durvaságban, a közönségességben, akkor félreérti a helyzetét, mert végeredményben ugyan a párt szó az onnan jön, hogy mi részeket képviselünk, ha valaki nyelvileg akarja megfejteni a magyar politika eredetvidékét, akkor a párt a részérdekekről szól. De akik a részérdekeket szolgálják, vagyis egy-egy párt nevében beszélnek és dolgoznak, azoknak tudniuk kell, hogy a munkájukkal az egészet szolgálják. Tehát nem szabad úgy hatalomra kerülni, nem szabad úgy akarni a hatalmat – most a baloldal esetében szerintem erről van szó –, hogy közben az egész, mármint a nemzet, az ország, a népesség érdekei ellen teszünk. Amikor úgy támadjuk az oltási intézkedéseket, a vírus elleni védekezéseket, hogy valójában ezzel lebeszéljük az embereket arról, hogy közreműködjenek, hogy ők is akarják, hogy ők is részei legyenek a védekezésnek, akkor úgy akar hatalomra kerülni a baloldal, olyan számítások alapján, amik összességében rosszak az országnak. Szerintem ez az a határvonal, amit nem szabad átlépni. Nem könnyű, különösen, ha belemelegedik az ember, meg felhevül, és úgy látom, ott, a baloldalon azért sok heves ember van, és akkor mond mindenfajta zöldségeket, de nem szabad túlmenni egy bizonyos határon. Két éve, most lesz a napokban két éve, hogy az operatív törzs létrejött. Az első időszakban, amíg annak be nem állt a működése, addig én is részt vettem minden ülésén. Ott nagyon felelősségteljes, komoly és súlyos következményekkel járó munka folyik. Jó szándékú, komoly emberek, orvosok, professzorok, miniszterek – köszönetet is szeretnék mondani Pintér és Kásler miniszter uraknak, hogy viszik az operatív törzset –, rendőrök, katonák, szakemberek, közigazgatási szakemberek tényleg a hajnali óráktól kezdve, erejüket megfeszítve dolgoznak azért – Müller Cecília heroikus személyes odaadását mindenki ismeri –, szóval ők tényleg azért dolgoznak, hogy megmentsék az emberéleteket. Nem azt érdemlik, hogy támadják őket. Az orvosok sem ezt érdemlik, akik egyébként időnként vezénylés alatt, a családjuktól távol próbálják megmenteni a betegeket. Az ápolónők sem azt érdemlik meg a közigazgatási szakemberek sem, hogy ilyen durva támadásoknak legyenek kitéve. Tudom, hogy választás lesz, ilyenkor minden más, de szerintem speciel éppen a vírus elleni védekezés kérdését minél inkább ki kellene vonni a választási csatáknak a területéről, és minél inkább együttműködésre volna szükség.

Azt halljuk, hogy 200 ezer AstraZeneca oltóanyagot küld Magyarország Szudánnak. Ez azért van, mert nálunk túl sok a vakcina? Vagy például mert az Európai Unióban kérték azt a tagállamoktól, hogy segítsük azokat a feltörekvő országokat, ahol bizony nagyon nagy baj van, nagyon nagy a szegénység, és nagyon nehezen tudják az oltakozást végigvinni?

A kiindulópont a számunkra természetesen, ez a magyar emberek biztonsága, tehát minden döntésünket ez a szempont vezeti. Ez igaz az oltásra is. Tehát mindig kell lennie annyi oltásnak a raktáron, amennyire a magyaroknak szükségük van. De persze, miután élet-halálkérdésről van szó, bár az omikron, most úgy látom, hogy gyorsan fertőz, és nagyon gyorsan terjed, de a következményei talán, az első tapasztalatok alapján, lényegesen gyengébbek, kevésbé veszélyesek, mint azt az előző változatok esetében tapasztaltuk, tehát élet-halálkérdésről van szó, ezért mindig tartaléknak is lennie kell. Nem állhat elő egy olyan helyzet, hogy hirtelen sok vakcinára van szükségünk, és azt kell mondani, hogy de hát nincs a raktáron elég. Tehát a legfontosabb, hogy nekünk mindig legyen elég. Ugyanakkor ráhagyással dolgozunk, és ezek a készletek egy idő után elveszítik – mondjuk úgy, hogy – a szavatosságukat. Ha nem tudjuk beadni itthon, Magyarországon, akkor jobb, ha odaadjuk valakinek, minthogyha egyébként kidobnánk, mert minden vakcinának egy bizonyos időpontig van csak meg a védelmező ereje. Ha azon túllép, akkor az a vakcina elveszíti a hatékonyságát és így az értékét, és inkább odaadjuk másoknak természetesen, nem pedig megsemmisítjük. Úgyhogy a külügyminiszternek az egy folyamatos feladata az operatív törzzsel egyeztetve, hogy a lejárathoz közeledő vakcinákat értelmesen használjuk föl, és embertársainkat, ha lehet, itt, a térségben, de itt mindenkinek van már vakcinája, ha nem, akkor a világ nehezebb sorsú vidékein megsegítsük azzal, hogy a nekünk nem szükséges vakcinákat rendelkezésükre bocsátjuk, ha lehet, ingyen.

Azt is tudjuk, hogy a baloldal időről időre rendszeresen támadja a vakcinákat, még most is, amikor már közülük legtöbben fölvették a harmadikat is és főleg, elsősorban a keleti vakcinákat, miközben mindenki tudja pontosan, hogy ez üzleti kérdés volt az Európai Unió számára. És addig, amíg nem tudhatjuk meg, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen miről SMS-ezgetett, és milyen tartalmú SMS-eket, üzeneteket váltott a Pfizer cég vezérigazgatójával, addig egyáltalán ez a kérdés, nem is értjük, hogy hogy merülhet fel.

Ne legyünk gyerekek, voltunk már. Tehát nem érdemes felnőtt fejjel is ezt játszani, viselkedjünk komolyan, értsük meg a világot, ami körülvesz bennünket. A vakcinát gyárakban gyártják, azoknak tulajdonosaik vannak, pénzért adják, azok nyereséget akarnak realizálni. Nem azért tették be a pénzüket a gyárba, hogy veszítsenek és jótékonykodjanak, hanem azért, hogy profitra tegyenek szert. Ilyen az élet, ezzel nézzünk szembe. Tehát a gyógyszergyárak nagyon fontosak az életünk szempontjából, hiszen ott gyártják a gyógyszereket meg a vakcinákat, de nem szolgáltathatjuk ki sohasem magunkat egy vagy kettő vagy három ilyen, egy klubba tömörülő gyógyszergyárnak. Tehát például azt én a magyar emberek szempontjából nagyon nagy hibának tartanám, ha vakcinabeszerzés szempontjából csak egy lábon állnánk, és kiszolgáltatnánk magunkat, mondjuk, az Európai Unió által összeszervezett, nyugat-európai gyógyszergyártók csoportjának. Ők fontosak, elismerjük a munkájukat, fizetünk is, na, de nem akarunk kiszolgáltatottak lenni. Nekünk több lábon kell állni, ezért másokkal is tárgyalnunk kell, másokkal is meg kell állapodni, és világossá kell tenni, hogy mi nem vagyunk zsarolhatók, és nem lehet rajtunk extraprofitot sem keresni, mert Magyarországon elég okos emberek vannak ahhoz, hogy tudják, hogyha az egyik céggel jól akarok tárgyalni, akkor a másik céggel is tárgyalnom kell. Ezért nem szabad lemondani arról, hogy azokkal az országokkal, amelyek képesek jó minőségű vakcinákat előállítani, amelyeket egyébként a világszervezet, a WHO is elfogad, azokkal folyamatosan kapcsolatban kell lenni, és hol innen, hol onnan, hol amonnan kell beszerezni a Magyarország számára szükséges vakcinákat. Ez a felnőtt, érett, helyes politikai viselkedés.

Jövő héten keddtől indul az élelmiszerár-stop. Itt alapvető élelmiszerek árát fagyasztotta be a kormány azzal a kéréssel, hogy a kereskedők nézzék meg, hogy tavaly október 15-én milyen ára volt ennek a terméknek, és ezen az áron adják. Most első lépésben három hónap a határidő. Sokan bírálják elsősorban persze az ellenzéki oldalról ezt az intézkedést, és azt mondják, hogy ez nem fogja az inflációt letörni. Ugyanakkor itt volt reggel az egyik kereskedelmi érdekképviselet vezetője, aki azt mondta, hogy arra is gondolni kell, hogy most nemcsak öt vagy tíz forintot tudunk, mondjuk, egy liter tejnél vagy egy kiló kristálycukornál megspórolni, hanem hogyha esetleg még tovább növekszik az ár ez alatt a három hónap alatt, akkor még többet meg tudunk spórolni. Tehát akkor ez mégiscsak letöri valamelyest az inflációt?

 Két szinten lehet beszélni erről a kérdésről. Az egyik az infláció, ami egy ilyen makrogazdasági, a valóságtól kicsit távolabbi megközelítés; ez is fontos. Meg van az élet, és annak az életszagú megközelítése. Az a helyzet, hogy a magyar kormány azt mondja, hogy normális esetben a kormánynak nem kell beavatkoznia az árak alakulásába. Ha nincs semmi rendkívüli, akkor majd a kereskedők, az eladók meg a vásárlók meg a gyártók egymás között, egymás érdekeit figyelembe véve, okosan össze tudják rendezni, hogy milyen termékért mennyi pénzt, mekkora árat kelljen fizetni, és akkor a kormánynak itt nincs dolga. De vannak rendkívüli helyzetek, és rendkívüli helyzetekben a kormány nem mondhatja azt, hogy majd a gazdasági szereplők fogják megoldani a rendkívüli helyzetet, ugyanis ők nem tudják. Ha meg tudták volna oldani, akkor nem jött volna létre rendkívüli helyzet. Például amikor az infláció így elszalad, tehát az áremelkedések és a pénzromlás üteme magas – és Amerikától Magyarországig vagy Oroszországig ez a helyzet –, tehát a világgazdaság belépett egy magas inflációjú korszakba, a balti államokban például kétszámjegyű infláció is van már, tehát egész Európában infláció van, akkor a kormány nem nézheti ölbe tett kézzel, és várhatja a piaci szereplőktől, hogy kiigazítsák az árakat, hiszen ők nem voltak képesek azokat megfékezni. Tehát valakinek itt föl kell lépni új szereplőként, hogy a dolgok visszakerüljenek a normális kerékvágásba. És addig is, amíg nem kerülnek vissza a dolgok a normális kerékvágásba, addig valakinek meg kell védeni az embereket. Mert szép dolog az ilyen közgazdasági elmélet, de közben élni kell. A benzint a benzinkútnál ki kell fizetni. Az élelmiszert meg kell vásárolni. És az ellenzék vagy bárki más okoskodhat arról, hogy nagy elméleti gazdasági összefüggések szempontjából ez jó lépés, vagy nem, de a nyugdíjasnak, a gyermekes családnak, sőt mindannyiunknak be kell menni a boltba, és ki kell fizetni az árat. És az nagyon helyes, ha nem a mostani árat fizetik, hanem azt, ami korábbi és alacsonyabb ár volt. Ez jó dolog. Aki azt mondja, hogy ez rossz dolog, az nem érti az életet.

Csak azért is furcsa ez, mert nyilván tisztában van a számokkal meg az adatokkal a jegybanknak egy korábbi alelnöke, aki azt nyilatkozta, és aki most természetesen szakértőként benne van az ellenzéki miniszterelnök-jelölt csapatában, ő azt mondta, hogy a magas infláció Orbán Viktor gazdaságpolitikájának a következménye.

Ez egy elismerő kifejezés vagy gondolat, mert ez azt jelenti, hogy akkor az amerikai infláció is biztos az én gazdaságpolitikám következménye.

Tehát ott is ezt követik.

Meg egész Európa ezek szerint. Tehát – hogy mondjam? – ezen a szinten nem lehet komolyan beszélni a dolgokról. Értem én, hogy minden felelősséget a kormány meg az én nyakamba kíván hárítani az ellenzék, de ez komoly beszélgetésre nem ad lehetőséget. Ugyanis a helyzet meg komoly, tehát komolyan is kell vele foglalkozni. Az infláció mögött ma a világban több ok is meghúzódik, de a legtekintélyesebb, a legnagyobb részben közreműködő ok az energiaárak növekedése. És az energiaárak alakulása tekintélyes részben politikai döntések miatt alakult így. És itt nincs mit tenni, be kell vallani, hogy Brüsszelnek az energiaárakra vonatkozó politikája megbukott. Brüsszel ugyanis azt gondolta – attól tartok, még mindig azt gondolja –, hogy a klímavédelem szempontjából az a jó, hogyha magas az energia ára. Ez egy teljes félreértése a klímavédelemnek is meg az energiapolitikának is. A klímavédelmet nem magas energiaárakkal kell kikényszeríteni, mert ha ezt teszik, mint most brüsszeli bürokratáink ezt tették, ennek eredménye a magas energiaár lesz, ennek az eredménye meg az, hogy minden másnak is meg fog nőni az ára, mert energia mindenhez kell. Tehát zsákutcába jutott ez a gondolkodásmód, ez a klímapolitika, ezt meg kell változtatni. Olyan abszurd dolgok is elhangoznak, persze a gazdag országok vezetői könnyen beszélnek, például a bizottság alelnöke, aki egy holland ember, ő azt mondta, hogy nem szabad engedni, hogy a szociális szempontok hátráltassák a klímapolitikát. Na, de hát a normális politika arról szól, hogy különböző szempontokat próbálunk folyamatosan egyeztetni, mert van klímavédelmi szempont, de élni is kell, van szociális szempont, az emberek nem mehetnek tönkre, nem lehet azt mondani, amire most készülnek, hogy még magasabb árakat akarnak. Brüsszel tovább akarja emelni az árakat. Tehát olyan tervek vannak az asztalon, amelyek azt mondják, hogy ezentúl fizessenek az emberek egy plusz adót, ha gépkocsit használnak, vagy ha van saját lakásuk, amit fűtenek. Emeljük meg az árakat, mert akkor majd kevesebbet fognak fűteni, meg akkor majd kevesebbet használják az autójukat. Magyarországon is hallunk ilyen hangot, hogy üljünk kisebb autóba, meg használjunk kevesebb energiát. Persze a pazarlás sosem jó, de Magyarországon ma nem energiapazarlás van. Sokkal inkább arról van szó, hogy mennek fölfele az árak, és védeni kell a családokat a növekvő energiaárakkal szemben. Nem akarok visszautalni régi vitákra, mert a baloldal állandóan támadta a rezsicsökkentést is, de javaslom, hogy nézzék meg: Spanyolország és Franciaország most vezeti be a rezsicsökkentést. Mi Magyarországon hosszú-hosszú évek óta ezzel védjük a családokat. Ha nem lenne rezsicsökkentés, akkor Magyarországon a családok sokkal többet fizetnének az áramért meg a gázért is. Például ez egy olyan pont, ahol lehetne egyetértés, mert szerintem normális ember nem támadja meg azt az állapotot, amikor a kormány döntéseinek köszönhetően alacsonyabb gáz- és áramárat kell fizetni Magyarországon, mint külföldön. Vannak mindenfajta kimutatások arról, hogy az árszint összevetve egyik országot a másikkal hogyan alakul Európában, és az derül ki, hogy a rezsicsökkentésnek köszönhetően az energiaár, a gáz és a villany Magyarországon a legolcsóbbak közé tartozik egész Európában. Szerintem ez jó dolog, ezt például kiemelhetnénk a politikai vitatkozások kérdései közül, és egyetérthetnénk benne, de Magyarország egyelőre még itt nem tart. Mindegy, a lényeg most mégiscsak az, hogy akármit is mond a baloldal, meg akárhogy is szeretnének hatalomra kerülni, és támadnak mindent, a rezsicsökkentés politikája mellett ki kell tartani. A klímapolitikában világossá kell tenni, hogy aki nagy szennyező, az viselje a terheket, és nem szabad megengedni a brüsszelieknek azt, hogy áthárítsák ezeket a terheket a magyar családokra.

Az egyik legolvasottabb online médium összeszedte, hogy melyek azok a családtámogatások, amelyek ki fognak futni ebben az évben, vagy június 30-ig vannak érvényben, vagy 2022. december végéig, és itt fel is sorolták, hogy a babaváró hitel, a kamatstop, ugye, az év közepéig, aztán az otthonfelújítás vagy a falusi csok is ez év közepéig. És megfogalmazták azt, hogy lehet, hogy ezek csak ilyen kampányígéretek voltak a kormány részéről. Ön mit gondol erről?

Azt gondolom, hogy az elmúlt tizenkét évben Magyarországon sok minden épült fel. Most nemcsak fizikai létesítményekre, hanem politikai meg gazdasági rendszerekre is gondolok. Azért fölépítettünk egy stabil politikai rendszert. Ennek eredményeképpen van tizenkét év óta polgári, kereszténydemokrata kormányzás, politikai stabilitás és kiszámíthatóság Magyarországon. Fölépítettünk egy gazdasági rendszert, amely, ha a számokat nézzük, úgy látszik, hogy működik, van több mint 10 ezer exportképes középvállalatunk, vannak nagy nemzetközi cégeink, ezek pedig nemzetközi összefüggésben is éppen terjeszkedésben vannak, tehát a magyar gazdaság szereplői egyre erősebbek. Kiépítettünk ennek az eredményeképpen egy új adórendszert és egy új bérrendszert is. Persze a bér sosem elég, tehát sosem fogom azt mondani, hogy most már jó, mert sose jó, minél több, annál jobb. Olyan számot, amihez még egyet ne lehetne hozzáadni, még nem láttam. Tehát ha az ember bérét megemelik tíz százalékkal, akkor persze jobb lenne, ha tizeneggyel emelnék, és így tovább. Na, de van a realitás, a gazdasági valóság is, és azt tudjuk mondani, hogy a tizenkét évvel ezelőtti állapotokkal összevetve a mait a minimálbér Magyarországon ebben a hónapban magasabb, mint a baloldal kormányzásának idején az átlagbér volt. Ezek működő dolgok. Tehát mi nem egyszerűen egyes döntéseket hozunk, hanem fölépítünk rendszereket. Ilyen a családvédelmi rendszer is, a családtámogatási rendszerünk is. Itt egymáshoz kapcsolódó elemekről beszélünk, mert segítünk a fiataloknak abban, hogy gyermeket vállaljanak, utána segítünk abban, hogy lakáshoz jussanak, utána segítünk abban, hogy a 25 évnél fiatalabbak esetében ne kelljen adót fizetniük, meg tudjanak indulni. Szóval minden elemét a családtámogatási rendszernek egymáshoz illesztve építettük föl. Van még egy-két hiányzó pont, tehát van még itt munka, tehát a következő négy évben, ha az emberek is úgy akarják, és mi folytathatjuk a munkánkat, akkor még néhány elemet be kell illesztenünk ebbe a családtámogatási rendszerbe, de már ez így is egy példátlanul kifejlett rendszer. Mindenhol elmondják, ha Európában vagyunk, hogy a magyarok költik családtámogatásra arányosan a legtöbbet a költségvetésükből. Tehát nincs olyan ország, amely a pénzügyek nyelvén is olyan fontosnak tartaná a gyermekeket és a családokat, mint ahogy azt Magyarország teszi. Ennek sok oka van. Az egyik az, hogy mi azt az eszközt, amit a nyugatiak használnak a népesedési vagy népességcsökkenési bajaik megoldására, mármint hogy beviszik a bevándorlókat, mi nem akarjuk követni. Tehát mi nem akarunk bevándorlóország lenni. Nyugat-Európában vannak országok, most a hivatalba lépett német kormány beleírta a programjába: Németország bevándorlóország. Én inkább levágom a kezem, minthogy egy ilyen mondatot beírjak bármilyen kormányprogramba. Tehát az lehetetlen, hogy idegen felnőttekkel pótoljuk a hiányzó magyar gyerekeket. Ez lehetetlen! Tehát mi azon dolgozunk, hogy olyanok legyenek Magyarországon a körülmények, hogy az asszonyok, a férjeik, a családok merjenek vállalni gyermeket, ne érezzék úgy, hogy ezzel valami extra terhet vettek a nyakukba, hogy elnehezülne az életük, és le kellene mondani valamilyen személyes karriercélról, próbáljuk összeegyeztetni ezeket a szempontokat. Én itt is azt mondom, hogy becsüljük meg azt, amit eddig sikerült elérnünk. Most ebből az következik, hogy persze minden intézkedésnek van valami időhöz kötöttsége, de minden eleme ennek a családtámogatásnak fenn fog maradni. Tehát természetesen, ha megkapjuk a bizalmat, akkor nemcsak hogy folytatódnak a mostani családtámogatási politikai részelemek, hanem ezek még újabbakkal fognak kiegészülni, és ha a gazdaság jobban teljesít, akkor még a családtámogatás mértékét is szeretnénk emelni. Az én személyes célkitűzésem ebben az ügyben az, hogy azt tudjuk egyszer mondani, hogyha valaki gyermeket vállal, akkor azzal az anyagi életkörülményei nem nehezebbek lettek, hanem javultak. Tehát ha valaki nevel két vagy három gyereket, a havi pénzbeosztás szempontjából, a valóságos háztartási kiadásai szempontjából ne legyen egy nehezebb helyzet, mintha nem nevelne gyermeket. Ma még nem így áll a helyzet. Ma a gyermeknevelés még anyagi áldozatokkal jár a szülők részéről. Azon dolgozunk, azon dolgozom, hogy ez ne így legyen, hanem legalább annyi esélye legyen egy kedvező, kényelmes és könnyű életre a gyermeket nevelőknek, mint akik nem vállalnak gyermeket, sőt azt szeretném, ha egy idő után kézzelfogható anyagi előny, pénzügyi haszon is származna abból, hogy az emberek a nagyobb családok mellett döntenek. Nem akarunk beleavatkozni az életükbe, de a gyermeket vállalók számára legalább azonos esélyt akarunk adni az életszínvonal tekintetében, mint amely azoknak áll rendelkezésére, akik nem vállaltak több gyereket. És ennek a legvégén pedig az a mély meggyőződésünk van, hogyha nincsen gyerek, akkor nincsen jövő. Tehát élhetünk kényelmesen ma, de mi lesz holnap? Kire fogjuk hagyni az országot? Mi a saját gyermekeinkre szeretnénk hagyni az országot, nem pedig idegenekre. Ha van gyermek, akkor van jövő, ha nincs gyermek, nincs jövő se a családnak, se az országnak. Ez az első mondata a kormányprogramunknak 2010 óta, de már így volt 1998-ban is. Tehát ha vissza akarom fejteni, hogy mit miért csinálunk, akkor annak a legvégső, első oka mégiscsak az, hogyha nincs gyermek, nincs jövő, és nekünk felelősségünk van nemcsak saját magunkért, hanem a jövőért is, a magyar jövőért is.

Ezért van akkor az tehát, hogy februárban a családosok visszakapják a tavaly befizetett szja-t, illetve a nyugdíjasok pedig a tizenharmadik havi nyugdíjat visszakapják.

Egy furcsa helyzetben vagyunk, mert 2021-ben a magyar gazdaság fantasztikusan teljesített. Tehát miközben mindannyian úgy fogunk majd emlékezni a 2021-es évre, hogy milyen nehéz év volt, hiszen meggyötört bennünket a vírus, nagyon sokan elvesztették hozzátartozóikat, vagy legalábbis veszélybe kerültek a hozzátartozóik, mert elkapták a betegséget, kórházban voltak, tehát meggyötört bennünket az év, de közben egy olyan gazdaságpolitikát folytatott a kormány, aminek eredményeképpen a járvány hátterében egy rendkívül dinamikus gazdasági év jött létre. A 2021-es év a gazdasági növekedés szempontjából az egyik példátlanul sikeres éve a magyar gazdaságnak: 6 százalék fölötti növekedésünk volt. És mit csinál ilyenkor az ember, vagy hogy gondolkodik egy magamfajta, vagy a kormány tagjai hogy gondolkodnak ilyenkor? Úgy gondolkodunk, hogy vannak céljaink, amiket mindig is el akartunk érni. Mikor érjük el, és mikor teljesítsük ezeket a célokat, ha nem akkor, amikor a legjobb gazdasági év van mögöttünk? És mindig is vissza akartuk adni a tizenharmadik havi nyugdíjat, amit a baloldali kormányok elvettek. Azért ez a kampány is egy furcsa dolog, ami felé tartunk, mert ugye, most persze vannak elképzelések a jövőre nézve, de a valóság mégiscsak az, hogy itt áll két kormányzati gyakorlat; volt 2010 előtt egy baloldali kormány, most meg van egy keresztény, jobboldali, polgári kormány: össze lehet vetni a teljesítményt. És az egyik ilyen –összehasonlítás szempontjából fontos – elem, hogy a baloldal idején elvettek egy havi nyugdíjat. Hosszú ideig dolgoztak a magyarok, hogy végre olyan állapotba kerüljön újra Magyarország, hogy ezt vissza lehessen adni. Én azt gondoltam, hogy minden évben egyheti nyugdíjat tudunk visszaadni, tehát lényegében visszaépítjük a tizenharmadik havi nyugdíjat. De ha van egy 6,8 százalékos növekedés, és itt vannak a nyugdíjasok, akiknek szükségük van a pénzre, és lehetséges pénzügyileg ezt megoldani, akkor miért ne adjuk vissza egyszerre? Ezért nemcsak a második hetit kapják meg, hanem meg fogják kapni hamarosan a teljes tizenharmadik havi nyugdíjat. És ugyanígy gondolkoztunk a gyerekekről is, a fiatalok adókedvezményéről. Mikor érjük ezt el, ha nem most? Nagyon nehéz év volt a 2021 az egészségügy szempontjából, nagyon sikeres a gazdaság szempontjából. Mikor adnánk ebből vissza az embereknek, hanem most, és kinek? Leginkább azoknak, akiket egészségügyi szempontból a legjobban meggyötört a 2021-es év. Ezek a nyugdíjasok meg a családosok, ezért céloztuk meg őket.

Van még egy percünk. Most, ma Spanyolországba utazik, aztán jövő héten pedig Moszkvába megy, Putyin elnökhöz. Az ellenzék rögtön úgy jegyezte meg ezt, hogy no, akkor Putyin odarendelte a magyar miniszterelnököt magához Moszkvába. Erről mi a véleménye?

Szerintem a magyar közvélemény elég régóta ismeri a mi politikánkat, és pontosan tudja, hogy bennünket nem lehet sehova sem odarendelni. Magyarország egy szuverén ország, és a kormánya is szuverén, és a vezetői is szuverén módon viselkednek. Másodsorban mi mindig a nemzeti érdekeket tartjuk szem előtt – a külkapcsolatokban is. El fogok menni az elnökhöz, mint ahogy egyébként minden évben – leszámítva talán a pandémia éveit – volt csúcstalálkozó, magyar–orosz csúcstalálkozó, ott mindig áttekintjük a kétoldalú kapcsolatokat, és nekem mindig, illetve Magyarországnak mindig vannak világos céljai. A kiegyensúlyozott gazdasági kapcsolat most a legfontosabb. Szeretném megnövelni az orosz–magyar gázmegállapodásban nekünk rögzített és biztosan szállítandó gáz mennyiségét. Azt szeretném elérni a tárgyalásokon, hogy ebben a nehéz, energiaár-növekedéssel terhelt időben az orosz–magyar kapcsolatokban a kialkudott gázmennyiséget, ami ma a rendelkezésünkre áll hosszabb távon, növeljük meg Magyarország biztonsága érdekében. És van még jó néhány gazdasági együttműködés, élelmiszeripar, turizmus, még itt, az űr-együttműködésben, bármilyen furcsán hangzik is, van Magyarországnak képessége és eladható tudása, tehát a gazdasági kapcsolatok erősítése szerepel napirenden. Nyilván nem tudjuk elkerülni, hogy beszéljünk az európai biztonsági helyzetről, ahol Magyarország álláspontja teljesen egyértelmű. Ezt brüsszeli nyelven úgy mondják, hogy deeszkaláció, magyarul meg úgy, hogy béke. Tehát mi a békében vagyunk érdekeltek. Természetesen Magyarország NATO-tag, tagja az Európai Uniónak, minden ilyen tárgyalás előtt egyeztetek és koordinálok a nyugati szövetségeseinkkel. Ezt részben már el is végeztem, a következő napokban is folytatni fogom. Tehát én úgy megyek Moszkvába, hogy mind a NATO-val, mind az Európai Unióval, mind az unió elnökségét adó meghatározó politikusokkal előtte egyeztetek.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.